Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)
1984-06-06 / 131. szám
A Pravdában jelent meg Koalíció helyett vita a pártokban r A két nagy párt vezetőinek szándéka ellenére nem lesz a bécsi tanácsban koalíció a szocialisták (SPÖ) és a polgári Osztrák Néppárt (ÖNP) között. A hírt — több hetes alkudozás után — hétfőn este jelentette be Leopold Gratz, az osztrák főváros szocialista párti polgármestere. Az osztrák fővárosban — a fasiszta időket leszámítva — 1918 óta a szociáldemokraták kormányoznak, akik világszerte elismert eredményeket értek el a szociális lakásépítésben és egyéb, tőkésviszonylatban úttörő kulturális jóléti programok megvalósításában. A legutóbbi, 1983-as választások után Bécs 100 tagú törvényhozásában az SPÖ 61, az ÖVP 37, valamint az Osztrák Szabadság Párt (FPÖ) 2 képviselője foglal helyet. Miután az osztrák koalíciós kormányban az SPÖ és az FPÖ együttműködik, érthető feltűnést keltett, hogy éppen az SPÖ fellegvárában Bécsben szánták el magukat a szocialisták együttműködésre a polgári-konzervatív ellenzékkel. Az alku azonban végül is meghiúsult — mint hírlik, az SPÖ bécsi pártszervezeteinek ellenállásán. A párttagságot felháborította az együttműködés gondolata azzal az ÖVP-vel, amely — mint a terv bírálói hangoztatták — a „nagypolitikában” élesen, s gyakran demagóg módon támadja az SPÖ-t. A bécsi SPÖ—ÖVP koalíció mindenesetre talán mintául szolgálhatott volna éppen az osztrák nagypolitika jövőjére: miután az SPÖ az ellenzék rovására fokozatosan veszít pozícióiból, mind több szó esig arról, hogy az 1987- es választás után SPÖ—ÖVP koalíció jelenthetné a megoldást, amint arra már 1945— 55. között példa volt. Az SPÖ egyébként a héten elhúzódó belső válság végére készül pontot tenni. Herbert Salcher pénzügyminiszter. a kabinet egyik kulcsembere lemondani készül, mert Fred Sinowatz kancellár — belpolitikai meggondolásokból — elhalasztotta a Salcher által kidolgozott és sürgetett adóreformot. A Salcher személye körüli viták kapcsán ismét kiéleződtek a belső harcok az SPÖ-ben: a „baloldal” azzal vádolja Salchert hogy Hannes And- roschnak. a korábbi pénzügyminiszternek és kancellárjelöltnek, egyben a „jobb- szárnynak” az embere. Sinowatz kancellár támogatásáról biztosította Salchert, akinek sorsáról a héten a pártelnökség ülésén döntenek. Olaszországban is fellángolt a vita A heti 35 órás munkaidő bevezetéséről NSZK-ban folyó vita Olaszországban is a munkaidő megrövidítésével kapcsolatos vitákat váltott ki. Olaszország második legnagyobb szakszervezete, a C1SL máris bejelentette, hogy a jövő évtől foglalják szerződésbe a fém-, a textil- és a vegyiparban foglalkoztatott mintegy 4 millió dolgozó részére a 35 órás munkahetet. E követeléssel egyidejűleg a munkanélküliekkel való szolidaritásból és azért, hogy a vállalatok pénzügyi teherbíró képességét ne vegyék túlzottan igénybe, a 2,9 millió tagot számláló szakszervezeti tömörülés lemond a bérkiegyenlítésről. A munkaadók máris éles bírálattal reagáltak a CISL elképzelésére. Paolo Anni- baldi az olasz gyáriparosok szövetségének alelnöke kijelentette, hogy a nyugatnémet elképzeléshez hasonló megoldás kivitelezhetetlen, mivel Olaszországban már jelenleg is a legrövidebb a munkaidő — átlagosan heti 39,7 óra — a nyugat-európai országok között és az olasz iparnak fokoznia kell a hatékonyságát és a versenyképességét. A többi szakszervezet, így például a kommunista befolyás alatt álló CGIL, és az UIL, a szocialistákhoz közel álló szakszervezeti tömörülés, még nem foglalt állást a munkaidővel kapcsolatos vitában. A CGIL mindenekelőtt úgy véli, hogy a munkaidő általános lerövidítése alig eredményezne új munkahelyeket. és hogy nem lehet lemondani a bérkiegyenlítésről. Az országos vitától függetlenül Olaszországban üzemi szinten a bérkiegyenlítés nélküli munkaidő-csökkentés szerződéses rögzítésével állják útját a tervezett elbocsátásoknak. Például a Milánó melletti Breda fémipari üzemben a heti munkaidőt 40 óráról 32 órára rövidítették le ami 220 új munkahely létesítését eredményezte. Más, válsággondokkal küszködő cégek is hasonló szerződéses megoldást fontolgatnak. Újjászervezik az El Fatah katonai erőit r Áz El Fatah palesztin szervezet központi bizottsági ülésén határozatot hozott katonai erőinek újjászervezéséről és polgári szervezetének korszerűsítéséről. Az El Fatah kb Tuniszban ülésezett Jasszer Arafat elnökletével. Az ötnapos tanácskozásról hétfőn kiadott közlemény hangsúlyozza, hogy a szervezet minden téren fokozza az Izrael által megszállt területeken élő palesztinok támogatását. A közlemény nem részletezi a tervezett katonai reformokat, amelyek végső kimunkálása a központi bizottság következő ülésének feladata lesz. A megszállt területeken illegális palesztin szervezetek kampányt kezdtek a Libanon elleni izraeli invázió második évfordulója alkalmából. A Ciszjordániában és Dél-Liba- nonban terjesztett röplapok sztrájkokra szólítják fel a lakosságot. Hétfőn Szidon és Tir libanoni kikötővárosokban az izraeli rádió szerint majdnem százszázalékos volt a sztrájk. A megszálló csapatokat készültségbe helyezték. Maradnak-e a kéksisakosok? A Cipruson állomásozó ENSZ békefenntartó erők mandátumának hathónapos meghosszabbítását javasolta a Biztonsági Tanácsnak Javier Pérez de Cuellar, a világ- szervezet főtitkára. .Ezt hétfőn hozták nyilvánosságra New Yorkban. Pérez de Cuellar indoklásában leszögezi, hogy a „kéksisakosok” jelenléte a sziget- országban soha nem volt annyira nélkülözhetetlen, mint most. Az ENSZ-főtitkár tovább folytatja közvetítő tevékenységét — tűnik ki Pérez de Cuellar jelentéséből. Menekülő frankok Francois Mitterrand 1981. májusi választási győzelmét követő évben 175 millió frank- nyi bankjegyet foglaltak le a francia—svájci határ vámosai. Hogy mennyi a ténylegesen lábra kelt, s Franciaországból sok más úton-módon is kicsempészett frankmeny- nyiség, senki sem tudja. Az óvatos becslések szerint a francia hatalmi váltás óta évente 10 milliárd frank feletti összeg keresett biztosabb svájci menedéket, mások ennek többszörösére is becsülik a kivont tőkemennyiséget. A bizonytalanság oka, hogy sem a magukat megnevezni nem kívánó svájci bejelentők adatközlése, sem pedig a számszakértők vizsgálata nem szolgál pontos útmutatással. A bankbetétekről készített vizsgálatok kimutatták például, hogy a Banque de Francéban elhelyezett számlákon tavaly egy fél év alatt 7 mil- liárddal csökkentek a frankösszegek, nőtt viszont a svájci bankok frank-bankjegyforgalma, közvetlenül azonban egyik tényből sem lehet következtetni a tőkekivitel mértékére. Turisták, vendégmunkások és nemcsak franciák helyeznek el például frankot a nemzetközi bankokban, ezt a pénzmennyiséget pedig lehetetlen elkülöníteni a Franciaországból kimenekített tőkétől. A tőkemenekítés tényében azonban senki sem kételkedik, a francia vállalkozók sem, akik ugyan pénzpiaci műveleteikről semmit sem közölnek, azt azonban elismerik, mekkora súlyt fektetnek a külföldön megvalósuló fejlesztésekre. A Renault például tavaly a fejlesztési összegek mindössze 46 százalékát fordította az anyaországban beruházásokra, a többit külföldi tőkebefektetésekre áldozta. Húszezer állást számolt fel a Renault a veszteséges termelésre hivatkozva, miközben a USA-ban, Brazíliában terjeszkedett. A Peugeut a francia munkások követeléseit is felrója, amikor arra panaszkodik, hogy nem tud lépést tartani a vezető gépkocsigyártókkal a márkafelújításban, ugyanakkor azonban megvetette lábát Spanyolországban és Angliában. A francia autóipar ellentmondásos magatartását elemezve a L’Humanité, a Francia Kommunista Párt lapja rámutat arra, hogy nem a francia szakemberek tudásának, vagy a pénznek a hiánya, nem is a baloldali kormányzat — amelyet a tőkések az iparfejlesztés elhanyagolásával vádolnak — okozza a francia ipar lemaradását, hanem éppen az, hogy a vállalkozók szabotálják a hazai ipar fejlesztésére vonatkozó kormányprogramot. y Elsősorban politikai megfontolások miatt ad elsőbbséget az FKP a hazai piacnak, a hazai iparfejlesztésnek, olyan időszakban, amikor a vezető tőkésországok többsége a nemzetközi tőkemozgást tekinti az egyik legfontosabb eszköznek versenyképessége javítása szempontjából. Az elmúlt évek tapasztalataiból okul a párt, amikor elzárkó- zóbb gazdaságpolitikát javasol, mert nem bízik abban, hogy a kiáramló és külföldön kamatozó tőke visszaáramlik majd Franciaországba és a nemzetgazdaság hasznára válik. A tőkekivitel indokait, a vállalkozók, különösen az autógyárak hazai nehézségeit és veszteségeit jórészt fiktívnek tartják a kommunista párt gazdasági elemzői, rámutatva, hogy a „veszteségek” gyakran gyanús könyviteli manőverek eredményei csupán, miközben a külföldi beruházásokra nem hiányzik a pénz. A tőkemenekítést alapvetően nem gazdasági tényezők motiválják tehát, hanem a vállalkozóknak a baloldali kormányzat iránti bizalmat2 NÓGRAD — 1984. június 6„ szerda Zaglagyin a kommunista mozgalomról A nemzetközi kommunista mozgalom jelenleg megfelel a kor magas követelményeinek, a mozgalom fejlődésének minden bonyolultsága ellenére is képes választ adni a történelem kihívására, növelni a világeseményekben játszott szerepét, befolyását. Ezt mindenekelőtt az bizonyítja, hogy a kommunista és munkáspártok ereje, befolyása megnövekedett az utóbbi évtizedekben — állapítja meg a Pravda keddi számában Zaglagyin, az SZKP KB nemzetközi osztálya vezetőjének első helyettese. Zaglagyin felhívja rá a figyelmet, hogy a világban működő kommunista pártoknak jelenleg több mint 80 millió tagjuk van; létszámuk a hetvenes évek elején még csak 50 millió volt. A testvérpártok ma már 95 országban működnek: másfél évtizeddel ezelőtt még csak 88-ban. A kommunista pártok ereiének, befolyásának növekedését objektív okok teszik szükségessé. Ezek közé tartozik a tömegek társadalmi aktivitásának világszerte tapasztalható erősödése, a szervezett, eszmeileg szilárd, a társadalmi folyamatok lényegét, fő irányát meglátni képes, vezetni tudó erő iránti igény megnövekedése. Az általános okok közé sorolandó, hogy az utóbbi évtizedekben meggyorsult a kapitalizmusból a szocializmusba történő átmenet, ami azonban nem megy végbe magától. A tömegek szubjektív törekvésén, az objektív fejlődési feltételek meglétén kívül szükség van még céltudatos szervező, irányító erőre is. Ahhoz, hogy a komunisla pártok a jövőben is megfeleljenek a történelmi fejlődés támasztotta követelményeknek. Zaglagyin szerint négy fő feltétel teljesítése szükséges: — Elméleti munkásságuk aktívabbá tétele és elmélvi- tése a marxizmus—leniniz- mus tanításai alapján. A marxista—leninista tanítás ellen irányuló minden támadás visszaverése, e tanítás, a marxista—leninista eszmék elterjesztése a tömegekben, elsősorban a munkásosztály soraiban. — A kommunista pártok szervezeti megerősítése, szüntelenül alkalmazva a demokratikus centralizmus elvét. — A testvérpártok szövetségi politikájának aktívabbá tétele. a munkásosztályon túlra is kiterjesztve a szocializmus eszméinek befolyását, s egyre szélesebb tömegeket mozgósítva a társadalmi haladásért vívott harcra. Ezek a célok csak akkor érhetők el, ha a szövetségi politikát gyakorolva biztosított a kommunisták ónálló, élcsapatszerepe. — A kommunistáit szolidaritásának nemzetközi méretekben történő erősítése, a kommunista pártok együttműködésének szilárdítása. Cikkében Vagyim Zaglagyin elutasítja azokat a nézeteket, amelyek szerint az új típusú lenini párt fogalma elavult, s új. a tömegek előtt széles körben nvitott pártok szükségesek. Ezeknek a nézeteknek a képviselői lényegében a pontos osztályismérvekről való lemondást. a marxista—leninista eszmei alap, a proletár internacionalizmus elutasítását hirdetik. Az általuk javasolt változások visszalépést jelentenének, s a kommunista pártokat régi, szociáldemokrata típusú pártokká változtatnák — írja Zaglagyin. Seychelle- szigetek évfordulója A Seychelle-szigetek függetlenné válásának 7. évfordulójáról kedden katonai díszszemlén és a dolgozók felvonulásával emlékeztek meg a fővárosban, Victoriában. A nemzeti ünnep alkalmából összegyűlt tömeg előtti beszédében Albert René államfő az elmúlt évek vívmányait körvonalazva egyebek között elmondta: két és félszeresére emelkedett az ország nemzeti összterméke, sikeresen oldják meg a foglalkoztatottság problémáját. Az ország előtt álló legfontosabb feladatot az államfő abban jelölte meg, hogy minden eszközzel növelni kell a termelést, csökkenteni kell az ország importtól való függőségét. Az államfő hangsúlyozta: az országban végbemenő haladó, forradalmi változások ellenfelei megpróbálják visszafordítani az események menetét. Ilyen kísérlet történt 1981-ben, amikor zsoldosok törtek be az országba. lansága, úgy hogy gazdasági eszközökkel nem könnyű úrrá lenni a jelenségen. A tőkekivitelt megakadályozandó, a kormány kommunista javaslatra pénzügyi bizottságot szervezett, de a héttagú testület nehezen birkózik a feladattal. Annál is nehezebben, mert tagjai közül ketten gaullista, giscardista ellenzéki politikusok, akik még a tőkemenekítés tényét is vitatják. Számítanak a svájci bankrendszer titkosságára, az említett pénzügyi bizonytalanságokra, a helyzet- elemzés lehetetlenségére. Teljes pénzügyi zárlatot a kormány nem rendelhet el — maradnak a kevésbé hatékony eszközök. Többen javasolják, hogy Franciaország a kettős adózásról kössön partnereivel olyan egyezményt, amely nem teszi kifizetődővé a tőkekivitelt, vagy, hogy a pénzügyi tranzakciókat szigorúbban ellenőrizzék, a szabálytalanságot erőteljesebben büntessék. Felmerült az is, hogy a tőkeelszippantó országokkal szemben kereskedelmi megtorlással éljenek, de ezt még a bizottság is kivihetetlennek tartja. Franciaország, amely éppen csak megkezdte nagy külkereskedelmi deficitjének ledolgozását, nem kockáztathatja, hogy több vezető tőkésországgal megrontsa kapcsolatait. A francia baloldali kormányzat és a tőkés vállalkozók erőpróbájában egyelőre a vállalkozóké az előny a nyugati világban. Mitterrand moszkvai útia előtt A francia lapok szerdán vezető helyen közük azt a párizsi és moszkvai hivatalos bejelentést, hogy Mitterrand elnök június második felében hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban. Az elnök már több mint két hónapja — a Paris Matchnak adott nyilatkozatában — közölte azt a szándékát, hogy el akar látogatni a Szovjetunióba. Azóta egyes jobboldali körök heves kampányt folytattak e látogatás ellen. A jobboldali sajtó most is támadja az elnököt, amiért kitartott e terve mellett. Az ellenzéken belül azonban ezzel összefügésben megoszlanak a vélemények; míg az UDF politikusai továbbra is éles támadásokat intéznek az elnök ellen, Jacques Chirac, az RPR elnöke kijelentette: szükségesnek tartja, hogy csúcsszinten folytassák a párbeszédet Franciaország és a Szovjetunió között. Georges Marchais, az FKP főtitkára nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy helyesli és támogatja az elnök moszkvai útját. A látogatás — mondotta — megfelel az FKP és a szocialista párt között kötött szerződésnek is, amelyben leszögezték: a baloldali kormány nemzetközi téren munkálkodni fog az enyhülésért, a nemzetközi együttműködésért és a leszerelésért. Londoni napirend A lobogókat felvonták a Lancaster-palota előtt, a világsajtó csaknem négyezer képviselője már Londonban tartózkodik — s a különleges biztonsági alakulatok is a helyükön állnak. Befejezték egyeztető munkájukat a különböző szakértő csoportok — valóban minden előkészület megtörtént hát a hét legfejlettebb tőkésország állam- és kormányfőinek csütörtökön kezdődő csúcsértekezletére. Ezúttal — immár tizedik alkalommal — a brit fővárosban gyűlnek össze az Egyesült Államok, Kanada, Franciaország, az NSZK, Nagy-Britannia, Olaszország és Japán vezetői, hogy áttekintsék az aktuális világgazdasági és világpolitikai kérdéseket: gúnyoskedvű politikai kommentátorok szerint az évről évre ismétlődő megbeszéléseknek általában csak résztvevői változnak az esetleges kormányválságok, vagy választási vereségek nyomán, témái azonban alig. Ha ösz- szehasonlítjuk a mostani, londoni napirendet a tavalyi, williamsburghi, vagy akár a legelső, rambouillet-i értekezletével, valóban kísérteties a hasonlóság. Nem mintha a világgazdaság állapota napjainkban megegyezne az egy évtizeddel ezelőtti állapottal, de a fő problémák, az infláció és a munkanélküliség kérdése, a költségvetési hiányok és a kereskedelmi protekcionizmus elleni harc tényleg állandó vitatémát jelent a tőkésországok vezetői számára. Hangsúlyeltolódások persze akadnak: az olajválság idején előtérbe került az energiakérdés. a gazdasági pangás éveiben a jobban boldoguló országok „mozdony”szerepe és így tovább. Az elmúlt egy-két évben megfigyelhető volt az az irányzat is, hogy a politikai problémák — már amennyiben ilyen különválasztás egyáltalán lehetséges — egyre nagyobb teret nyertek a tisztán gazdasági ügyek rovására. A mostani megbeszélésekre valószínűleg rányomja bélyegét az a tény, hogy az Egyesült Államok választási évben jár, s így Reagan számára a londoni csúcs is a kampányhad járat része. Sok megfigyelő egyenesen „előre beprogramozott sikerről” beszél. Az elnök minden bizonnyal példaként hozza fel az amerikai gazdaság több mint egy esztendeje beindult fellendülését, s a pénzromlás erőteljes lefékezését. Ugyanakkor, várhatóan kevés szót ejt majd az óriásira duzzadt költségvetési deficitről és a magasan tartott kamatlábakról, pedig ezekkel közvetve, saját szövetségeseinek is nemegyszer komoly kárt okoz. A jelek szerint Londonban az eddigieknél behatóbban kell foglalkozni a fejlődő országok adósságával. Mitterrand elnök az előzetes bejelentés alapján új párbeszéd beindítását sürgeti a harmadik világ államaival. Az adósságprobléma túlnőtt a szűk gazdasági kereteken — figyelmeztetett a francia államfő. Kezdeményezésének sikere azonban meglehetősen bizonytalan, s nem kell nagy bátorság annak megjóslásához, hogy az eladósodottság — a megfelelő pénzügyi politika. az infláció, a munka- nélküliség és a kereskedelmi megszorítások már említett gondjai mellett — ott fog szerepelni a jövő évi csúcs- találkozó napí^eni-Hón is. Szegő Gábor
