Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)
1984-06-03 / 129. szám
IViLÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! NOGRÁD AZ MSZMP, NQORÁP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS. A MEGYE XL. ÉVF„ 129. SZÁM ARA: 1.40 FORINT 1984. JÚNIUS 3., VASÁRNAP Kim Ir Szén Magyarországra látogat A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács meghívására a közeli napokban párt- és állami küldöttség elén hivatalos baráti látogatásra hazánkba érkezik Kim ír Szén, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának főtitkára, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elnöke. (MTI) Csinosítás, felújítás Új üzletek — új lehetőségek A Salgótarjáni Szolgáltató Szövetkezet folyamatosan törődik fodrászüzletei csinosításával, felújításával. Ilyen célokra az idén több mint kétszázezer forintot fordít. Az ösz- seeg felhasználásának eredményeként több olyan településen is üzletet nyitott, ahol korábban nem működött fodrászat, vagy átmenetileg szünetelt e szolgáltatás. Losonczi Pál hazaérkezel! Mongóliából Közös közleményt cdtak ki Szombaton — a délutáni órákban — hazaérkezett Budapestre- Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, aki hivatalos baráti látogatást tett a Mongol Nép- köztársaságban, a Mongol j Népi Foradalmi Párt Központi Bizottsága és a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnökségének meghívására. Az Elnöki Tanács elnökének kíséretében volt Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának, elnöke. Nagy Gábor külügyminiszter-helyettes, és Herkner Ottó külkereskedelmi miniszterhelyettes. A fogadtatásra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Traut- mann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, az Elnöki Tanács több tagja. Várkonvi Péter külügyminiszter, ott volt társadalmi és politikai életünk számos más vezető személyisége. Megjelent Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió budapesti nagykövete és Delger- dalajn Zsambazsancan. a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Befejezte hivatalos, baráti látogatását a vietnami katonai delegáció Befejezte hazánkban hivatalos, baráti látogatását Van Tien Dun Dung hadseregtábornok, a Vietnami Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának tagja, a Vietnami Szocialista Köztársaság nemzetvédelmi minisztere vezette katonai delegáció. A baráti ország nemzetvédelmi minisztere tárgyalásokat folytatott a Honvédelmi Minisztériumban a két hadsereget kölcsönösen érintő kérdésekről, az együttműködés fejlesztésének lehetőségeiről. A delegá- oió magyarországi tartózkodása során katonai alakulatoknál, tanintézetekben ismerkedett a magyar néphadseregben folyó kiképző-nevelő munkával, tájékozódott a szocialista építőmunka eredményeiről és találkozott a hazánkban tanuló vietnami diakokkal. A vendéget, fogadta Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke. Eesegen például júliusban ismét kapui) Joyit a kétfős fodrászüzlet, nemcsak a helybelieknek, hanem a környező kis falvak lakóinak is szépü- lési alkalmat kínálva. Az üzlethelyiséget az Ecsegi községi Tanács bocsátotta a szövetkezet rendelkezésére — segítve ezzel a szolgáltatás újbóli beindítását. A eerediek is falujukban hozhatják rendbe frizurájukat hamarosan: a júliusban elkészülő szolgáltatóházban fodrászata és kozmetikája részére a Salgótarjáni Szolgáltató Szövetkezet is helyet kapott. Egyéves szünet után nyílik meg a szilaspogonyi fodrászat, s miután igen nagy igény jelentkezett rá, Palotáshalom községben is boltot indított a szövetkezet. A fodrászatok személyi feltételeit is ideje korán megteremtette a szövetkezet. Az újonnan induló üzletek zömében lelkes, fiatal szakmunkások látnak munkához, összesen tizenketten kerülnek a szövetkezethez. A Fővárosi Fotó Vállalattal és a Szolnok megyei Fényképész Szövetkezettel kiépített kooperációs kapcsolat revén már korábban lehetővé tette a szövetkezet a színes amatőr munkák és műtermi felvételek készítését, A salgótarjáni központi és a Mérleg úti műteremben azóta is nagy népszerűségnek örvend ez az ajánlat. A fényképészek saját szakmai fejlődésükkel is törődnek: a Mérleg úti műterem dolgozói legújabban például az egri országos szövetkezeti fotókiállításra neveztek be. Tovább bővítette szolgáltatásai, körét a szövetkezet a lakossági autójavítás bevezetésével. A kisterenyei telephelyen négy dolgozó foglalkoztatásával a közelben lakó gépkocsi-tulajdonosok gondján könnyít. A szövetkezet zabari szerelőüzemeben néhány hónapja varrógépek zakatolnak: a szövetkezet a Salgótarjáni Ruhagyárral kötött kooperációs együttműködést konfekcionálási munkákra. A dolgozók most jutottak túl a háromhónapos betanulási időn, júniusban már teljesítménybérben tevékenykednek. A ruhagyáriak véleménye szerint az eddig elkészített háromezer darab lánykaegyüttes kiváló minőségű volt. Júniusban kisebb szériájú nyugati exporttal is megpróbálkoznak a zabariak, majd egy ötezer darabos szovjet igény kielégítése hárul rájuk. A frissiben berendezett zabari varrodával a környéken lakó lányoknak, asszonyoknak nemcsak jó munkalehetőséget, hanem idővel szakmunkás-bizonyítványt is ajánl a Salgótarjáni Szolgáltató Szövetkezet. Ha város lesz a községünkből Néha nagy kár, hogy a síé olyan könnyen elrepül. Sokszor jut eszébe ez mostanában egyes városok vezetőinek, másutt viszont némely, lakóhelyét szerető lakosnak. Azokra a szavakra - pontosabban: ígéretekre — gondolnak ilyenkor, amelyek sok (vagy nem is olyan sok) évvel ezelőtt hangoztak el, s úgy kezdődtek, hogy „ha egyszer megérném, hogy város legyen a községünkből”. Aztán úgy folytatódnak, hogy mi mindent tennének akkor. Bizonygatták a tanácstagok, a falugyűlés résztvevői, hogy ők is kinyitnák a pénztárcát, megfognák a csákány, a lapát, a ko- müveskanál nyelét, pénzt is adnának, meg társadalmi munkában is szívesen vennének részt. Mert hát nagy dolog az, ha egy községet várossá léptetnek elő, s azért érdemes tenni is valamit. Hanem az ember néha nem tudja, hogy nem fogják-e szaván. Mert akad néhány helység az ország különböző vidékein, amely még talán évekig várhatott volna várossá nyilvánítására, ha nem jön az 1984 első napján életbe lépett területi átszervezés, amelynek kapcsán a városok száma egyszeriben tizenkettővel emelkedett. Több új városban megpezsdült az élet. A lakosok egyre szebbé, kulturáltabbá - egyszóval városiasabbá - akarják tenni a települést. Kutatják a régi könyveket, keresik a megünnepelhető évfordulókat a történelemben. Itt-ott újra „felfedezik” a város nevezetes szülötteit, hajdani lakóházaikra emléktáblát készülnek tenni, az sem ritka, hogy megíratják a helység történetét valamilyen középkori oklevéltől máig - és igy tovább. Ennél többet tettek Szécsény- ben, hiszen a hatszázötven évvel ezelőtt kivívott mezővárosi rangot megfelelő külsővel szeretnék jelenné tenni: a régi, patinás épületeket eredeti formájukban állítják helyre. Dísze a nagyközségnek a Kubinyi Ferenc Múzeum kastélyépülete, a megye első patikájának klasszicista épülete, s követi ezeket egyre több hagyománytisztelő épület. Ez mind szép, és illik is egy városhoz, kiváltképpen, ha városnak új a település. Még az sem különös, ha hirtelenében felismerik, hogy a városnak tulajdonképpen idegenforgalmi vonzereje is van, vagy legalábbis kellene, hogy legyen. Ezért aztán igyekeznek valami propagandát kifejteni, hogy közei s távol megismerjék az új város nevét. Mégsem elég ez. Feltétlenül szükséges hozzá, hogy az a bizonyos egészséges lokálpatriotizmus nyilvánuljon meg. Mindenekelőtt - együttgondolkodásban. Városi vezetők és lakosok - akik a legjobban, mert a legközelebbről ismerik a helység gondjait - összpontosítsák arra figyelmüket és erőfeszítéseiket, amire akár pillanatnyilag, akár hosszabb távon a legnagyobb szükség van. Vitatkozni is érdemes rajta, hogy a vízvezetékhálózat kiterjesztése sürgősebb, vagy a város fiataljai számára valamilyen sportolási lehetőség megteremtése, esetleg az öregek napközi otthonának bővítése, vagy egy kisáruház létesítése. Nógrádban számos példa fölsorolható. itt van mindjárt Rét- ság esete. Aligha titkolták egy percig is a település lakói, hogy szívesen viselnék a városi rangot. A nagyközség igazán dinamikusan fejlődik, lakói - bár sok a környékéről betelepülő - magukénak érzik az egyre szebb, egyre lakhatóbb, egyre modernebb „kisvárost”. Bizton állítható: csupán idő kérdése, hogy az áhított rangnak megfeleljenek - az ott élők erre a garancia -, s hogy azt a rangot meg is kapják. Hosszan lehetne sorolni még a lehetőségeket, de a helybeliek úgyis jobban tudják, mire van szükségük. A várossá alakulás arra is alkalmat ad, hogy a helyi ügyekbe az eddiginél jobban, többet szóljanak bele a legérdekeltebbek, az ottani lakosok. Ha a városi rang elnyerését közügynek tekintették — tekintsék annak a városfejlesztést is. A nyílt várospolitika — amelyhez most már minden törvényes biztosíték megvan — csak előbbre viheti a városbeliek közös ügyeit. Érvényesülni azonban csak úgy fog, ha mind a két oldala megfelelő súlyt kap: egyrészről a város vezetői nyíltan a lakosság elé terjesztik a terveket, a távlati elképzeléseket és ezekkel együtt a gondokat, a - többek között — anyagiak miatt fennálló gondokat is. Másrészről: ha a városukat szerető, annak fellendítését szívügyüknek tekintő helybeli lakosok a maguk részéről is megtesznek mindent a város érdekében. Szép példákat is lehetne sorolni. Olyan városokat - újakat és régieket egyaránt amelyekben sok millió forint értékű társadalmi munkát végeznek évről évre a helybeliek, s a közös munka nyomán megmutatkoznak az eredmények. Az is tény, hogy jó néhány nagyközség lakóit a legutóbbi években éppen az buzdított minél több, értékesebb társadalmi munkára, hogy ezúton igyekeztek közelebb jutni a várossá nyilvánításhoz. S ha ez most már megvan, eggyel - méghozzá naggyal! - több ok van arra, hogy a jó kezdeményezéseket folytassák. „Ha végre itt a nyár 1 9 o r ah 'Talán végre itt van. Csak súgva mondom, mert ez a bolond idő mindenre képes. Még megsértődik! Hiszen tavasz se volt, igazi semmiképp, s hátha most csupán még csak tavasz van. . .? Egy biztos, a strandok nyitottak. A strandok igen, de mint az képünkön is látszik, a strandbüfék még nem. Minek is? A jó magyar vendéglátás honi gazdai fittyet hánynak a jó időnek, s például Salgótarjánban nem nyitották ki strandbüféjüket. Talán strandra ment a büfés is...? Mindenesetre víz van a strandokon, ha vendég egyelőre kevés is. Aki viszont nekivetkőzött (majd azt mondtam kivetkőzött), s a nap elé tárta magát, hétfőn bizonyára irigy pillantások kereszttüzébe kerül: jól leégett, ha nem vigyázott. (Ki tudja, egyeseknek nap nélkül is könnyen megy az ilyesmi...), Persze a strandon a strand a lényeg. Elsősorban. Hogy mi még, az maradjon a szemek, no meg a fotómasina titka. A többit fedje jótékony homály. De hogy idei strandélményeinket ez a jótékony homály fedhesse, ahhoz NAPFÉNY kell. Reméljük sok lesz belőle! — hortobágyi — Neki a víznek... ...nyakig a vízben. És see árva..* Fotó: Benca»
