Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)
1984-06-01 / 127. szám
Gyalogosok a szállítószalagon Kevezeies kuriózum voll az e'iíö mozgójárda: ez 1900-ban a párizsi világkiállítás alkalmából épült. Két futószalag haladt egymás mellett, az egyik négy, a másik óránkénti nyolc kilométeres sebességgel. Az utasok előbb a lassúbb járdára „szálltak” fel, azután „átszálltak” a gyorsabbra, amely a lassúbb mellett futott. A leszállás persze fordítva történt. Ez a megoldás azonban nem volt a legszerencsésebb; elég sok Daleset történt az egymás mellett futó szalagok miatt. Ezt követően mintegy fél évszázadot kellett várni a mozgójárda továbbfejlesztésére. Az 50-es évek elején megjelent mozgójárdáknál már több egymás után következő futószalag működött, amelyek közül mindegyik valamivel gyorsabb volt az előzőnél. Az első szalagot 1—2 kilométeres sebességűre tervezték, amire az utas nyugodtan rászállhat a legkisebb baleseti veszély nélkül. A következő szalagoknál azután észrevétlenül növekszik a sebesség a maximális gyorsaságig. Az útvonal vége felé egyre lassabban halad a szalag, s így a leszállás is balesetmentes, kényelmes. ^ . '"'NsSfe ...........In..... k lHk »j—ll ..nt! Ös szehasonlítva egyéb közlekedési formákkal a futószalag-közlekedés előnyei közé tartozik, hogy teljesen automatikusan működik, nincs szükség vezetőre, kalauzra, de járművekre, kocsiszínre sem. További előnye, hogy nincs karambolveszély. Az sem elhanyagolható szempont, nogy az egy-egy utas szállításához szükséges energia jó- vai kevesebb, mint bármelyik közúti jármű esetében! A mozgójárda egyetlen hátrányául azt szokták felhozni, hogy nem véd az időjárás ellen. De — a képünkön látható módon — ezen is lenet segíteni. Az NSZK-ban épülő egyik 300 méter hosszú mozgójárdát ellipszis keresztmetszetű, acélvázas, piexiüveggei borított alagútban vezetik. Az utasokat a középen elhelyezett két, egy-egy méter széles, ellentétes irányban mozgó szállítószalag szállítja. A mozgójárdák mindkét oldalán 1,5 méteres gyalogjárdát is elhelyezték. Őri css Siidrekorder Anglia keleti partja közeié ben, a Humber folyó torkolata fölött ível át a világ leghosszabb, 2220 méteres 1410 méter középfesztávú íüg- gőhidja. Technikai csoda ez < javából, hirdetvén az embernek az anyagok feletti uralmát. A hídóriás kéttagú ‘ó- pillérei vasbeton szerkezetek. .Az egyiket nyolc méter mélyre, szilárd krétarétegbe alapozták. A másik süllyeszt«»' szekrényen nyugszik. Az előbbi. pillértörzs 44 méter hosszú, 16 méter széles és 11,5 méter magas. Az utóbbi hossza 42 méter, szélessége 11 méter, magassága 16 méter. A 28,5 méter széles hídpályát nagy szakitószilárdságú. különleges acélból készült függesztőhuzalokkal rögzítették. A fő tartókábelek egyenként 15 ezer — 37 kábelszálban ösz- szefogott — huzalból állnak. (Külön e célra konstruált és gyártott célgéppel végezték az előállításukat.)' E különleges kábeleknek kivételesen nagy súlyt kell tartaniuk, hiszen a hídpálya súlya 16 500 tonnát tesz ki! Képzeljük csak el, hogy ennek a szép ívű hídnak a tél fagyában és a nyál hőségében egyaránt szilárdan kell állnia, biztonsággal el kell látnia feladatát. A tervezőknek a tenger közelsége miatti erős szélre is gondolniuk kellett. A szélsebességet a tengerszint felett öt méter magasságban másodpercenként 44 méter, a pillérek csúcsán, 162 méter magasságban másodpercenként 66 méter értékkel vették figyelembe. Csínján az energiával Lehet még kevesebbet is A múlt évben több mint húsz termelőszövetkezet és szövetkezeti társulás nevezett be az energiagazdálkodási versenybe. Idén csak tizenketten. Nem. mintha energiapocsékolókká váltak volna, egyszerűen azért, mert úgy gondolták, — és ebben a jelek szerint volt is igazság —, hogy idén már nem rúghatnak labdába. Pedig kár. Ez a labda meglehetősen nagy, csak legyen aki jól eltalálja... (Ez utóbbi érték kb. óránkénti 240 kilométeres szélsebességnek felel meg, ami még orkán esetén is csak kivételesen fordulhat elő.) Korábban, a leghosszabb hasonló hídként a New York-i Verranzano-Narrows-t tartották számon, 1290 méteres középső szabad nyílásával. Versenytársának számított még a Boszporuszt átívelő 1074 méteres fesztávú függőhíd. valamint a lisszaboni 1013 méter főnyílású, a Tejo folyón átívelő függő kábelhíd. Képünkön: a gigantikus humberi hidat láthatjuk. SZÁMŰZÖTT OLAJKÄLYHÄK — Egy-egy kisebb termelő- szövetkezetben elég, ha kiváltanak 40—50 olajkályhát, ezzel is tetemes pontszámot lehet gyűjteni — védi Fábián László a versenykiírást, amelyről egyébként azt kell mondani, inkább kedvez a versenyzőknek, snint a népgazdaságnak. Persze, ahogy vesszük. Mert, ahogyan nem sokkal ezután az energetikusok tanácskozásán elhangzott — egy valóban illetékes szájából — egy- egy olajkályha kiváltása például hőtárolós villanykály- hára 20—40 ezer forintba kerül. Most azután lehet számolgatni. Főleg, ha még azt is hozzávesszük, hogy az ehhez szükséges elektromos energiát olajtüzelésű erőművekben állítják elő, s ráadásul még el is kell szállítani a felhasználás helyére, akkor még bonyolultabb az ügy. A megyében záros határidőn belül négyezer olaj kályhától kell megválni a közüle- teknek, s mert hőtárolós elektromos kályhához mind nehezebben lehet hozzájutni, mivel helyettesítik, alighanem nagy kérdés lesz a közeljövőben. Szén ugyan — egyelőre — még akad, a fától azonban valahogy irtóznak a melegedni vágyók. Nem is szólva a fahulladékról, amelyet alig egy-kéí helyen hasznosítanak. pedig az ezzel váló fűtés ugyancsak kézenfekvő lenne. Főként, ha akadna megfelelő íűtóaikalmatosjgtatA&úc j ■ BEN/IN HELYETT GÄZOLAJ Az energiagazdálkodásunkban kulcsszó az olaj és a benzin. A gazdaságok ezek megtakarításával rúghatnak labdába — nemcsak az energiagazdálkodási versenyben —, de egész gazdálkodásunkban. A termelés költségeiből a múlt évben minden tizennegyedik ion int ene. .iára merd. Igaz, volt ennél rosszabb in, az előző esztendőben minden tizenkettedik forintot fordította': erre. A benzin zabái.) Zil tehergépkocsi zömét már kivonták a forgalomból, év vége után pedig valamennyi 9. illetve 10 éves társukat is nélkülözni lesznek kénytelenek üzemeltetőik. Igaz, folyik egy úgynevezett dízelesítési program, amelynek során — mentsük, ami menthető — dízelmotor építhető a korábbi benzines helyébe. Sőt — egy újabb lehetőség — az NDK gyártmányú Robur tehergépkocsikba csehszlovák Avia motorok szerelhetők. A kis lépések taktikája —, ha lassabban is, de — eredménnyel jár, bár az energia- költségek összetételét tekintve a gázolaj és tüzelőolaj részaránya 51,6 százalék, a benziné 15,6, a villamos energiáé 28,8, míg az egyéb energia- giahorozóké mindössze 4 százalékot képvisel. Ez utóbbiak közé a gáz, a fa és a szén sorolható. E három felhasználása 1979-ig átlagosan 2,3 százalékkal nőtt évente, majd 1981-ben 60 százalékkal, egy évvel később pedig már 165 százalékkal emelkedett. De ezzel együtt is csak 4 százalékot képvise1 az összes energiafogyasztásból. Ez pedig igen kevés... ŰJ ELJÁRÁSOK A megye mezőgazdaságának összes energiafelhasználásából a növénytermesztés 45, az állattenyésztés 15 százalékkal részesedik. Nógrád- ban korábban is kísérleteztek az úgynevezett szántás nélküli talajműveléssel —• azaz, tárcsázással —, mert ez mintegy 60 százalékos energiamegtakarítást tesz lehetővé, de nagyobb arányban csak az utóbbi két évben terjedt el, amikor megfelelő eszközöket és gépeket mutatott be a GITR. illetve lehetővé vált ezek megvásárlása. Tavaly ősszel már a kalászos gabonaterület 45 százalékát ezzel az eljárással készítették elő vetésre. Terjed a szórvavetés is, de gyorsabb térhódítását a drága — tőkésimportból származó — gépek nehéz beszerzése gátolja. Ezenkívül a szakemberek véleménye is megoszlik előnyeiről és hátrányairól. Ez utóbbiról főként azok nyilatkoznak szívesen, akik még nem alkalmazták... Az állattenyésztés is jelentős energiafogyasztó — a takarmány is energia — bár ezt a fogyasztást meglehetősen bonyolult dolog kiszámítani. Ami a lényeg, a húshasznú szarvasmarha-állomány szabadtartásával jelentős csökkenés állt be az energiafelhasználásban. Ahogyan nemrégiben mondotta egy termelőszövetkezet elnöke: „Ügy tűnik, sikerül leszállítani a tehenet arról a piedesztálról, amelyre korábban felállítottuk.” Magyarán szólva, rájöttek a szakemberek, hogy a szarvasmarha a szabadban érzi magát a legjobban, akkor is, ha esik az eső. vagy süt a ' nap és nem tragédia, ha sáros lesz a csülke. A múlt évben változatlan árakon számolva 4,4 százalékkal nőtt a takarmányfogyasztás, de ezzel szemben 6 százalékkal több állati terméket bocsátottak ki a nagyüzemek. Csökkent a legnagyobb energiaigényű szálas takarmányok felhasználása — 13 százalékkal — ugyanakkor 82 százalékkal több mellékterméket használtak fel a gazdaságok állataik takarmányozására. ...ÉS MÉG ÚJABBAK Üjabban nem viszik a szarvasmarháknak „házhoz” az ennivalót — részben, mert gyakran már tető sincs a fejük felett —, részben, mert rájöttek, olcsóbb, ha az állat megy a takarmányhoz. Ezzel a szállítási költségek 50 százalékkal csökkentek. Terjed a nedves gabonatárolás a megyében. Amíg 1980- ban 700 tonna kukoricát tároltak nedvesen, a múlt évben már négyezret, s a megtakarítást egymillió forintra taksálják. Igaz. a nagyberuházások más léptékkel térülnek meg. A Mátraaljai Állami Gazdaság serttsüombinátjának olajtüzelésről gázfűtésre történő átállításával évi 700 tonna olaj takarítható meg, a szé- csényi termelőszövetkezet biogáz-telepe pedig 320 tonna olajat spórol meg. Úgy. hogy a gázt helyben állítják elő. Tény. hogy sok ilyen beruházásra nem telik sem a megyének, sem a népgazdaságnak, ezért továbbra is szükség van a kis lépések taktikájára. Szerencsére leleményességben nincs hiány a nagyüzemekben, ha zsebre megy a játék. S ez biztató a jövőre néz-: ve... Zilahy Tamás ÉllarlAsftó ózon Szovjet kutatók kísérletekkel bizonyították, hogy a forgácsoló szerszámok éltai*tóssá- ga növekszik, ha ózonatmosz- íérát létesítenek a munkadarab és a szerszám érintkezési felülete között. Mivel azonban ebben az esetben az ózon biz tositja a kellő hűtést is, nagyon sokat kell belőle adagolni. Ezért a kísérlet második szakaszában kenő- és hűtőanyagként az adott fém forgácsoló megmunkálásához szokásos emúlziót alkalmazták, és a szerszám élettartamának növelésére az ózont az emulzióhoz adagolták. Azt tapasztalták, hogy az éltartósság így is a négyszeresére növekedett. Az emúlziót közvetlenül felhasználás előtt kell ózonizálni. — Amíg a tiribesiek ide nem jöttek, azt mondogatták: „a kányásiak könnyen keresik a pénz!” Most már egy kicsit reálisabban látják. — Hiszen ha azt mondták, itt könnyű a pénzkereset, akkor elvileg szívesen fogadták az átirányítást... — Nem, mégsem volt nagyon vonzó a számukra. Ez a különös a dologban éppen. Kedves megszokás Év közben érkezett a kérés a Nógrádi Szénbányákhoz: adjanak a tervezettől 15 ezer tonnával több háztartási szenet a tüzépeknek. A kollektívának mindössze néhány hete volt arra, hogy a jelenleg egymagában háztartási szenet termelő kányási aknaüzembe irányítsanak 228 embert. Az előkészített szénterület megvolt, alkalmas technika rendelkezésre állt. Nehézséget egyedül az emberek esetleges húzódozása jelenthetett. — Mind a három szaknak munkásgyülést szerveztünk, s előzőleg a meghatározó emberekkel, tehát a brigádvezetőkkel beszéltünk — ismerteti a részleteket Balázs Pál személyzeti és oktatási előadó. — A háromból két komplett mű- szakharmadot hoztunk át és itt Kányáson ők új frontot nyitottak. — Mi okozhatott volna hú- zódozást? Tiribesről Kártyásra Bányát válts! — A megszokottat otthagyni mindig nehéz — fejtegeti Mihalik Sándor főmérnök. — Ezenkívül a körülmények sem itt a kedvezőbbek. Ez nagyobb bánya, mélyebben húzódik, vizes, és bonyolultabbak a geológiai viszonyok. Hozzájön még ezekhez az, hogy utoljára 1976-ban volt Kányás élüzem. Azóta kerülte az ittenieket a siker. Emiatt a vezetőkben is, a bányászokban is van bizonyos feszültség... Jöttek már hangok A közeljövőben még félszáz ember átirányítása várható, Tiribesen bizonytalan ideig csak fenntartási munkákhoz keli munkaerő. Szükség van tehát még meggyőző szóra. — Mivel lehet agitálni ilyenkor? — Szerencsés ebben a nem túl kedvező helyzetben, hogy a korábbi kisebb áttelepítések alkalmával mi soha nem mondtuk, hogy a maradó emberek nyugdíjig ott fognak dolgozni — mondja a főmérnök. — A mai viszonyok között bizony fel kell készülni arra, hogy szükség esetén akár egyik napról a másikra már másik bányában kell folytatni a munkát. Nem hitegettünk tehát senkit. Azt hiszem, nagyrészt ennek köszönhető, hogy semmilyen hú- zódozás nem fordult elő, feszültségmentesen bonyolódott le az átcsoportosítás. Mint Tiribes jövőjéről megtudható: 100 ezer tonnányi szén még lefejtésre vár, ez már elő van készítve. A munkára leghamarabb csak jövőre kerül sor. Később gyakorló tárót alakítanak ki a bányamentők számára. Elvileg még a 22 éves Tóth Istvánból is válhat bányamentő: őt pár hete irányították át Tiribesről Kányásra. — Régóta jöttek már hangok, hogy Tiribesnek nincs hosszú jövője — mondja a gu_ micsizmás műszerész. — „Fű alatt” már számított átcsoportosításra az ember. Kis reménysugár persze mindig pislákolt, hogy ez majd csak évek múlva következik be. — Önnek mit mondtak az átirányítás előtt? — Személyesen nekem semmit nem mondtak. Csak gyűlésen közölték, hogy átszervezés lesz, és utána kitették a listát: kiket érint. Ott olvastam a nevem. Tóth István Cetedről jár be, egy átszállással hosszabbodott a napi utazása. A 29 éves Gaál József Kisterenyéröl uta. zik. — Először nem nagyon örültem az áttelepítésnek, mert Kányásnak nem a legjobb híre volt — adja tudtul az olajos ruhában buzgólkodó lakatos. — De most már a kép változott. Vizesebb ugyan a bánya, de nem annyira, mint emlegették. Az emberek olyanok, mint amott voltak: nem jobbak, nem rosszabbak. Segítik a beilleszkedést. — Nem rossz az első benyomás — állítja Tóth István. — Ami zavar, az a „helyismeretlenség”. De hát ez egy idő múlva kialakul. — Szeretnének-e visszamenni? — Én egy műszakot is adnék érte — vallja meg mosolyogva az „őszintét” Gaál József. — Az kisebb bánya volt, jobban eligazodtam. A munkatársakkal majdnem olyanok voltunk, mint a testvérek. Nyolc évet ott töltöttem, ennyi idő alatt összeforrnak az emberek. Már legenda is szövődött az átállás nehézségeiről. Mint a főmérnök meséli: egy ügyesbajos dologban Tiribesre jutott bányászt megkérdeztek a társai: milyen az új hely. „Hát ott még vizelni se lehet műszak közben!” — hangzott a válasz. „Miért?” — szörnyű 1- ködtek a hallgatók. „Mert olyan sáros az ember keze, hogy nem mer hozzányúlni a nadrágjához.. És ha ön? — Ez egyébként nagyon érdekes téma, nemcsak a bányavállalatnak, hanem más üzemeknek is — mutat rá Mihalik Sándor. — Mert ma már majdnem mindenütt hozzá kell edződni a gondolathoz, hogy a megszokott munkahelyről más munkakörbe kerülhetünk át a vállalat érdekében. — ön hogyan fogadná, ha a jelenlegi beosztásából mondjuk csoportvezetői beosztásba szerveznék át a vállalat érdekében? — Hát akkor azt végezné az ember. Molnár Pál NÓGRÁO — 11984. június 1., péntek \
