Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)

1984-06-27 / 149. szám

Asztalitenisz Több mint ezer kilométer, tizenkét percért Bátonyterenyeí sikerek A Nógrád megyei Asztali- tenisz Szövetség a közelmúlt­ban rendezte az országos if­júsági, serdülő- és újoncku­pa megyei döntőit, és a me­gyei Tízek bajnokságát. Mind­két rendezvényre Salgótarján­ban, a városi sportcsarnokban került sor. A versenyeken nagyszerű bátonyterenyeí si­ker született: az ifjúsági, a serdülő- és az újonckupát a Bányász csapatai nyerték, es a felnőttek meg az ifjúságiak bajnokságát bátonyterenyeí versenyző nyerte. Országos ifjúsági kupa dön­tő;. Nagybátony—2. sz. Vo­lán 5—0. (A győztes csapat tagjai: Salamon, Oravecz és Győré.) Az országos serdülő- kupa fináléja: Nagybátony— 2. sz. Volán 5—2. (A győztes csapat összeállítása: Oravecz, Ivanics és Bagi.) Az országos újonckupa döntője: Nagybá­tony—2. sz. Volán 5—2. (A bányász összeállítása: Ivanics, Bagi és Ágoston.) Megyet Tízek bajnoksága, felnőttek: 1. Tóth, 2. Baráth, 3. Várszegi, 4. Salamon (vala­mennyien a Nagybátonyi Bá­nyász versenyzői), 5. Kiss, 8. Cseh, 7. Déczi (mindnyájan a 2. sz. Volán asztaliteniszezői}, 8. Guth, 9. Daróczi (mindket­ten a Balassagyarmat ver­senyzői), 10. Bakos (Nagybá­tony). A győztes Tóth László kilenc győzelmet aratott, nagy fölénnyel nyerte a versenyt. Ifjúságiak: 1. Oravecz, 2, Iva­nics (mindketten a Nagybá­tonyi Bányász asztalitenisze- zöi), 3. Tóth. 4. Fölös, 5. Ko- csa, 6. Burai (valamennyien a 2. sz. Volán versenyzői), 7. Bagi (Nagybátony), 8. Tóth, (2. sz. Volán). A győztes Ora­vecz Ferenc 8 győzelmet ara­tott. (Versenyen kívül indult a bátonyterenyeí Kövendi Anita is, aki végül a második helyet szerezte meg). — ti — Természetbarátokról Tizenhat tagú magyar hegy­mászó csoport indul június 29-én. a Kaukázusba. A kö­zel egyhónapos túra során az Elbrusz, Donguzorun, Nakra- Tau és az Usba-csúcsok meg­mászása mellett felkészítő jellegű hó- és jégmászásokat és gleccsertúrákat is tervez­nek. $ A MEDOSZ természetbará­tok X. országos találkozója 1984. június 28—július 1-én lesz Szegeden. A találkozó résztvevői ismerkednek a Deí- Alföld turisztikai lehetőségei­vel, Ásotthalom környékén természetjáró-akadályverse­nyen vesznek részt. ★ A kőhegyi turistaház veze­tője, Fogurasi Lajos közölte, hogy a ház július 2. és au­gusztus 31. között tatarozás miatt zárva lesz. Magyar Hírlap Kupa Hazai síkéra területi döntőn A múlt hét végén rendezte meg a Közalkalmazottak Szakszervezetének Nógrád megyei bizottsága a Magyar Hírlap Kupa kispályás lab­darúgótorna területi döntő­jét. A résztvevő négy csapat kormérkőzéses rendszerben döntötte el az elsőséget. Mint legutóbbi..! a «negyei . döntőn, gzúttal is az utolsó forduló­ban derült ki, ki lesz a végső gvőztes. Az első két találko­zón a Belügyminisztérium csapata négy pontot szerzett, míg a Nógrád megyei Tanács együttese csupán hármat. Kettőjük mérkőzésén dőlt el végül az elsőség. A BM-nek a döntetlen is elegendő lett volna a végső sikerhez, a ha­zaiaknak győzniük keilelt. Nagy csatában végül is a helyi tanács gárdája bizonyult jobbnak (2—0) és így jogot szerzett arra, hogy részt ver gyen Balatonfüreden szep­tember 15—16-án a Magyar Hírlap Kupa országos döntő­jén. A NÓGRÁD totótippjei, 26. hét 1. Ferencváros—Klagenfurt 1 2. Videoton—Vitkoviee 1 3. Lyngby—Mönchengladbach 2 4. Aarhus—Bánik Ostrava x 2 5. Wismut Aue—Lilleström 1 6. Bröndby—Liégeois 1x2 7. Braunschweig—Standard Liege 2 x 8. AIK Stockholm—Nürnberg 1x2 9 Magdeburg—Gronik Zabrze 1 10. Malmö—Luzern 1 x 11. Spartak Trnava—Zürich x 1 12 Valcrcngcn—Oesters 1 13. Katowice—Innsbruck 2 ............................................_!---------------------------------------------­1 4. Göteborg—Linzer ASK x 2 15. Sturm Graz—Karl Marx Stadt 1 16 Maccabi Nathanya—Wettingen 2 Góltotópályázat Múlt heti pályázatunkra 278 darab szelvény érkezett. A két kiemelt mérkőzés végeredménye: EIK—Bryne 1—2> Mo—Mjölner 0—2. Telitalálatos szelvény mindössze kettő akadt: Kukely Mihályné Salgótarján. Vöröshadsereg út 148 és Skultéti Pál Sámsonháza, Petőfi út 46-os szám alatti ol­vasóik nyert 10—10 darab totószelvényt. A 17 egytalálatos sze'véiv beküldői közül Ispán Gvőző, Pásztó, Lenin út 4, es Po lák Veronika. Somoskőújfalu. Csontváry út 8 szám alatti olvasónk nyert sorsolás útján 5—5 darab totószel­vényt. A nyereményeket postán küldjük. Kutya fogta róka — róka fogta kutya Örömmel jelenthetem — mint olyan, aki elejétől a vé­géig lehető legközelebbi szem­lélője volt az elmúlt hét vé­gén lezajlott nógrádi műkoto- rék- és vaddisznós kutyaver­senynek —, hogy egyetlen ál­dozatot sem kellett elhantol- ni. Nem volt vérfürdő és sza- dizmus sem, mert az ilyen jellegű versenyekre szigorú nemzetközi szabályok vonat­koznak, amelyek betartására az ugyancsak szigorú nyugat­német. osztrák, jugoszláv és magyar bírókból álló testület felügyelt. Hogy a kotorék- és vaddisz­nós verseny sport-e, arról le­het vitatkozni, viszont, hogy érdekesség, látványosság és izgalom volt bőven az biztos. Miként az is, hogy többszáz nézője is akadt ebben a kis eldugott nógrádi községben. GYAKORLÁS FELÜGYELETTEL Talán legelső vendég volt a versenyen Edgar Kunz, aki Bécsből érkezett. — Három kutyával jöttem, mindhárom indul a kotorék- és a vaddisznóversenyen is — újságolja a fiatalember. — Rendszeresen részt veszünk, hosszú évek óta ilyen verse­nyeken otthon, és ha lehető­ség nyílik rá, mint például most. külföldön is. Kutyái — két szálkás- és egy hosszú szőrű tacskó — he­lyeslőén csóválják farkukat, okos tacskószemeiket a „gaz­dira” függesztve. Azután ki­csit összegabalyodik a három Dóráz, ami nem nagy vész, el­végre nem szánhúzó kutyák­ról van szó. — Ki a nagy esélyes? — kérdem Ruzsics Károlytól, a magyar tacskószakosztály elnökétől, akinek hírneve köz­ismert a szakmai berkekben. — Itt csaknem valamenv- nyi kutyának egyforma esélye van. Sok függ a rókáktól is, ezért ezeket sorsolják. Én — saját kutyáim közül legtöb­bet Műmmel von Ennenetánl- tól várom. Már két évvel ez­előtt is bizonvított. amikor az olaszországi. Pármában ;Euró,-: pa-kupát nyert. A sörtésképű Mümmelnek ehhez sémiéi hozzáfűzniva­lója nincsen. Mintha fi is a sorsoláson meditálna. Minden­esetre körülszaffoiffatja a ti­zenöt róka ládikóiát. — Ezek a rókák a Magvar Ebtenyésztők 0"szá«os Egve- sü1 étének tulaHonában van­nak. HH’nm-néevpves kipró­bált. edzett állatok, kevés pusztul el belő’uk harc köz­ben és utána is. De nem is ez a cél, hanem az, hogy ezek a kutyák felügyelet mel­lett tanulják meg azt, amit az erdőben eset’oe nap mint nap meg kell tenniük. TJGR \TŐ«f'RT SZÁZ PONT A ládából kieresztett lom- posfarkú róka. egy vörös vil­lanásként tűnik el a 30—40 méter hosszú szűk kotorék­ban Az egyik kotorékmester jelzi, hogy beérkezett az első vacokba és leengedhetik eléje a rostélyt. Ekkor indul a ve­zető bíró ..start” vezényszavá­ra az első kutya: Putzie von Ennepetal. Ezután már csak a csaholás és a róka kerre- gő hangja hallatszik a deszka- borítás alól. Ezek a hangok sok mindent elárulnak a ta­pasztalt nemzetközi zsűrinek, amelynek tagjai stopperral a nyakukban mérik az időt. Két perc után nyílik a zsilip, : előbb a rókáé, azután a ku­tyáé, s megkezdődhet az üldö­zés. A róka egyenesen a vég­állomásig rohan, s ott szem­befordul a tacskóval. A résen át jól látszik hegyes orra és vicsorgó pofája, amely sze­rint semmi kétség nincs, hogy nem adja meg olcsón magát. Az előtte fekvő tacskó több . oktávnyi hangterjedelemmel próbálja megfélemlíteni — ami valószínűleg sikerül is — de a vacokba nem tud be­jutni. A vezető bíró jelt ad, le­telt a húsz perc, le lehet en­gedni a két állatot elválasztó vaslemezt. Az egyik kotorék­mester a rókaládát a kijárat­hoz állítja, ahova besurranhat a jól vizsgázott ravaszdi, a másik pedig felnyitja a koto­rék tetejét, ahonnan a gazda kiveheti a kutyát. „Hrrr-hrr! Pedig majdnem elkaptam” — morogja az eb, miközben tu­lajdonosa kiviszi a kerítéssel körülvett zárt területről. A versenybíróság értékeli a fogósságot, a kitartást, a szenvedélyt és a hangadást. Mindezekért, együttesen 92 pontot kap a kutya a maxi­málisan adható százból. Az első ugratásra — amikor a kutya a róka mögé kerülve kiugrasztatja ellenfelét a ko­torékból— jó néhány órát vár­ezüstös sörtéje és nyomába egy csaholó feketés gombóc. — Rajta van, mint üvegen a dugó — kommentálja elé­gedetten Jilly Bertalan. Az­után jelez is a lentieknek,' hogy fogják meg a kutyát, mert a vaddisznó megunta a kergetőzést és lefeküdt hű- sölni. A terrier megpróbálja. ugyan fölkelteni, de ez olyan meddő vállalkozás, mint va­laki puszta kézzel akarna egy kisiklott gözmozdonyt visszarakni a sínre. A pontszám azonban így is az elérhető legmagasabb és a teljesítmény után négy felkiáltójel kerül. Több nem fér a bírálati lapra... — Mi a véleményük a szervezésről és a verseny­ről — kérdem a jugoszláv bí­rókat. — Kitűnő. Kevés ilyen jól szervezett versenyen vettünk eddig részt — mondja Vito- mirov Milován. — Viszont meglepően kevés a valóban kiugróan jó kutya. Igaz. ná­lunk nagyobb hagyományai vannak az ilyen rendezvé­nyeknek. Talán majd most, hogy el­készült itt Nógrádon ez a pálya, több esélyük lesz a magyaroknak is... LASSÜ VOLT A RÓKAREFLEX A holland hölgy — Claud den Hartog — több mint ezer kilométert autózott, hogy két kutyája, Ozelot vom Marde­reiche és Joekel vom Weiden­Hollandiából jöttek idhk. i'J m!;|!:Sí Izgalmakban nem volt hiány ni kell. Igaz attól számítva, hogy Műmmel von Ennepetal startolt csak hét perc és öt másodperc telik el. Ennyi idő­re volt szüksége a pármai győztesnek a róka megíuta- mításához. Ruzsics Károly előbb fo­gást jelentett, azután vissza­vonta — erre a szabályok húsz másodpercen belül lehe­tőséget adnak — és jelezte, hogy ugraszt a kutya. A róka boszorkányos gyorsasággal nyargalt végig a föld alatti pályán és ugrott ki a koto­rékból nyomában Műmmel. A küzdelemnek ezzel vége is. Föld felett szó sem lehet harcról, a fél társaság a róka farka után veti magát, a töb­biek a kutyára ugranak. Előbbi a ládába, utóbbi a pó­rázra kerül... SŰRŰBŐL A VADDISZNÓT Igyekszem olyan gyorsan el­érni a magaslesig, ahogyan csak bírok. Mentségemre le­gyen mondva, nem szívesen találkoznék a sűrűben egy ilyan vaddisznóval, amelyiket agdterrier kerget. A Jilly Bertalan—Sehter Tibor— Vitomirov Milován összetéte­lű bírói kollégium jót derül nagy sietségemen. Különösen a legutóbb említett jugoszláv bíró. — Most megy az eddigi legjobb kutya — újságolja Sehter Tibor, aki szintén Jugoszláviából jött, de túr magyarul. Az eseményből vajmi ke. veset látok, legfeljebb’ annyit, hogy időnként m 'gvillan egy- egy tisztáson $ vaddisznó a háromnapos verseny alatt platz pontosan tizenkét per­cet és két másodpercet tölt­senek egy magyarországi^ mesterséges rókalyukban. A holland hölgy osztatlan sikert arat a nézők között, amikor utánozhatatlan taglej­tésekkel játssza el a föld fe­lett, hogy mi is történik a föld alatt. — Fuchs nicht gut — mond­ja a kotorékmestereknek. Az­az, a róka nem jó. A róka azonban igenis jó, úgy ker- reg, mint egy felhúzott vek­ker. Pontosan nyolc perc, ti­zenhat másodpercig. Akkor jobbnak látja kiinalni a ko­torékból. Az ő jutalma az ép bőr, a kutyáé 100 pont. Joe­kel, a következő holland ku­tya három perc ötvenhat má­sodperc alatt lefogta a rókát, s egy ideig úgy tűnt, verhe­tetlen a mezőnyben. Ekkor jött a szécsényi Tóth Győző Kőkapui Vadász Da­nival. A nem egészen há­roméves tacskó maga volt a villám. A rostély felhúzása­kor ellenfele kissé elmélá­zott, s a dinamittöltetű eb jóformán időt sem hagyottá stoppereknek. Ellene a róka- reflex sem bizonyult elegen­dőnek. Ez olyan volt, mint, amikor egy hárommenetes ökölvívó-mérkőzésein valaki az első ütéssel padlóra küldi ellenfelét... — Nagyon boldog vagyok — mondja a szécsényi peda­gógus — volt hivatásos va­dász, most biológia—testne­velés szakos. — Eddig hét ILBISititi Munkában a zsűri másodperc volt a legjobb ide-' je Daninak, ezt a mostani kettőt már aligha tudják meg- dönteni. Igaza lett... Az osztrák Edgar Kunz magánszáma következett, ami­kor kis fekete tacskója har­madszor jött ki dolgavégezet- lenül a kotorékból. — Mész vissza, az anyá­dat—! — biztatta magyarul ebét, hatalmas sikert aratva a nézők körében. Igyekezete azonban olyan meddő volt, mint, amikor valaki a kipa- szírozott mustárt próbálná visszanyomni a tubusba. A kutya negyedszeri megfuta- modásakor mérgesen a hóna alá vágta Akimot és elhagyta a küzdőteret. Megtapsolták... AMIKOR CSAK A VlZftÜTÉS SEGÍT A második napon a jagd- terrierek kerültek sorra a kotoréknál. Ez a fajta lénye­gesen fegósabb, itt már - sor került a ..fürösztésre” is, mert a küzdőfelek nem szívesen engedték el egymás gi abán- cát a levegőn, harci szelle­müket csak a víz lohasztoíta le. A csaták általában egy­két percen belül véget értek, vagy ugratással, vagy pofa­pofa fogással. A jagd nem dolgozza ki annyira a hely­zetet, mint a „többet ésszel mint erővel” elven küzdő tacskó. A kitátott pofával ró­kának rohanó kutya ugyan­ilyen alkalmatossággal talál­kozik, amiből az ember azt hinné, vérfürdő lesz, azon­ban kevés a sérülés. Dr. Kó- már Gyula — a hivatalból jelenlevő állatorvos — első komoly beavatkozásaként esy jagdtemerből préseli ki a vi­zet. A fejjel lefele lógatott kutya az imént kis híján ki­itta a kád vizét, amikor az­zal akarta lenyelni a rókát. Ez. utóbbit kiköpte, a vizet azonban félrenyelte... A vezető bíró, dr. Várnai János sebész és oxyológus szakorvos, mentőfőorvos. — Hadd ne mondjam el, hogy több mint két évtizedes gyakorlatom során hány sú­lyosan sérült labdarúgót, vagy ökölvívót varrtam össze. Ilyen súlyos sérülések itt nem for­dulnak elő. Még lábtörés se, mint egy lóversenyen... Ö csak tudja. Három éve nemzetközileg is elismert ver­senybíró. Délután Farkasházi Miklós a Magyar Ebtenyésztők Or­szágos Egyesületének főtit­kára zárta a háromnapos ren­dezvényt, amelynek ideje alatt öt ország zászlaját lengette a szél ebben a szép kis község­ben. Oklevélben részesültek a kiemelkedő társadalmi mun­kát végző helybeliek, szer­vezők és rendezőik, majd dí­szes serlegeket vehettek át a legjobb eredményt elérő ku­tyások. Ezzel az első nógrá­di nemzetközi műkotorék- és vaddisznós kutyaverseny végét­ért. szöveg: Zilahy Tamás fotó: Rcncze Péter NÓGRÁD - 1984. június 27., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents