Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)

1984-06-23 / 146. szám

V arázsa van az Ország­háznak. A képviselők­nek a jogot és köteles­séget jelenti, a diplomáciai testület tagjainak az informá­ciót, hogy merre tart az or­szág, ahová akkreditálták, a tudósítónak a minden szeg­letben felbukkanó témát, ha­zánk lakosságának a lekötött figyelmet: bizalmukkal mi­ként élnek az országgyűlési képviselők. Néhány perc múlva kilenc óra. A kupolacsarnokban a koráhban érkezett képviselők társalognak, a sajtóirodán a kollégák — Szilvás István Egerből, Bálint Gyula Sze­gedről, Tóth György a Ma­gyar Televíziótól és a többi­ek — Hetényi István pénz­ügyminiszter expozéjának sok­szorosított példányait tanul­mányozzák. Rövid eszmecse­re a várható napirendekről, érdekességekről, aztán indul ki-ki a maga dolgára, felfe­dezni a nap szenzációját. Szenzáció a parlament ülés­szakán? A több választási cik­lust megért képviselő mond­ja — Nem itt kell keresni, hiszen csupa olyan dolog ke­rb terítékre, ami mindannyi­unk ügye, amiről az egész or­szág beszél, lát, hall... Ezt említi Tőzsér Gáspár, a Nógrádi Szénbányák mun­kavédelmi tőfelügyelője is, amikor visszatér a legutóbbi ülésszakon elhangzott felszó­lalására. — A pénzügyminiszter cél­zott a pedagógusok bérének emelésére. Felszólalásomban én is szóvá tettem, hogy kü­lönösen a falvakban tanítók anyagi megbecsülését indokolt növelni. Tudom, nem csak én látom így, de akkor is jól­esik a tervezett intézkedésről hallani... sek, különösen Bátonytere- nye. Költöznek a lakótelepre a fiatal házasok, ami persze — ahogy lenni szokott — újabb problémákat vet fel, jelen esetben az arra érett gyerekek általános iskolai el­helyezését. Minderről a szünetben be­szélgetünk, a jellegzetes két lőzte volna a tervezett képvi­selői beszámoló; miatt. Mivel azonban az összejövetelt „el­felejtették” megszervezni, szülői kötelességét gyakorolta mégis. — A gyárban a saját bő­rünkön érezzük, hogy csak a kifogástalan minőségű áruval vagyunk, képesek a Piacon áll­Persze nem intéződnek min­dig ilyen sebesen a képvise­lők által felvetett problémák, hiszen a lehetőségek korláto­zottak. Éppen Tőzsér Gáspár említi, hogy kevés a bányász­kéz a széntermeléshez. Van­nak ugyan különböző kedvez­mények, de hát mit érnek, ha nem ösztönzik a fiatalokat bányai pálya választására. Lakásból kellene több, mond­ja, pontosabban a lehetőség a bányavállalatnak a több új otthonhoz. Aztán ott a mű­szaki fejlesztés kérdése. Kevés a korszerű gép lenn az aknák­ban, enélkül pedig nagyon nehéz hatékonyan termelni. Ami a saját választókerületét illeti: örömmel magyarázza, hogy a népgazdaság nehéz helyzetének ellenére is szé­pen gyarapodnak a település hosszú csöngetés között. Fel­tűnik Vastag Ottilia, a Rom- hányi Építési Kerámiagyár osztályvezetője. — Balatonzamárdiból jöt­tem. Családommal együtt él­vezzük a gyári üdülő által nyújtott nyugodt körülménye­ket — mondja, amiből kitű­nik, hogy a közéleti megbíza­tást vállalóknak olykor a sza­badságból is el kell csípni egy keveset. Nem mintha ez esetben „igazolatlan hiány­zót” írnának a képviselő ne­ve mögé az országgyűlés nyári ülésszakának jegyző­könyvében. A kötelesség azon­ban nagy úr! Ezt mondja Dancsák Lász- lóné is, a Váci Kötöttárugyár pásztói gyára meóosztályá- nak vezetője, aki nemrégen lánya szülői értekezletét mel­ni a versenyt — mondja Ve­ress Péter külkereskedelmi miniszter beszámolóját kom­mentálva. — Tehát adott a recept a további fejlődéshez: csakis korszerű, jó minőségű terméket kell előállítani. — Ezt mondja a gyár dol­gozója és a képviselő is. Az utóbbi poszt mostanában mi­lyen elfoglaltsággal járt? — Négy panasszal is meg­kerestek a közelmúltban. Ha szerencsém lesz sikerül az egyiket megbeszélni az egész­ségügyi miniszterrel. Volt már hasonló eset, amikor ő segített egy rokkant problé­májának megoldásában. Most is ugyanerről van szó. Czene Árpád, a ceredi ter­melőszövetkezet ágazatveze­tője a miskolci rádió adása alatti élményeit meséli. A közelmúltbán tartotta élő képviselői fogadóóráját. — Hogyan állta a sarat? — Voltak kérdések bőven. Az élen az úgynevezett „klasz- szikus” témák, az utak hely­zete, az ivóvízellátás szere­peltek, Más azt kérdezte, mi­kor tekintheti meg az ipoly- támóci ősleleteket. — A válasz? — Tudtommal a jövő * év szeptemberében nyitják meg a szakmai közönség előtt. — Kínos kérdés? — A litkeiek kérdezték, hogy miért csak egyszer látnak egy évben, a falugyűlésen? Sajnos a képviselőnek is csak huszonnégy órából áll a napja... A rádióműsor egy órája gyorsan lepörgött. Megegye­zünk hogy azokra a kérdé­sekre, amelyekre az adásban nem válaszolt, hamarosan a megyei lap hasábjain felel. Dr. Fancsik János, a me­gyei kórház főorvosa arról beszél, hogy a nehézségeink ellenére tisztes összeg jut év­ről évre az egészségügy fej­lesztésére. — Ez nem azt jelenti azon­ban, hogy a szakmára az ész­szerű takarékosság ne lenne kötelező. Mire gondolok? No, nem a betegellátás rovására menő spórolásra. Olyan belső tartalékokra, mint mondjuk egy kórház műszaki gárdája. ha talpraesett és saját erőből sok mindent képes megoldani. Sokszor elkerülhetők a pár­huzamos, vagy feleslegesen ismételgetett vizsgálatok. Vannak dolgok, amivel azon­ban az importkorlátozás elle­nére sem szabad takarékos­kodni. Például a tőkésorszá­gokból származó gyógyszerek­kel, vagy azokkal a filléres alkatrészekkel, aminek hiá­nyában több ezer-tízezer dol­lárba kerülő gép, műszer áll kihasználatlanul. a nógrádi képviselő az előbb Juszt Lajos egész­ségügyi miniszterhelyet­tessel hasonló témáról társal­góit, az egészségügyi bizott­ság ülésén is felvetődött dol­gokról diskuráltak. Például arról, hogy a mentők a meg­tett kilométerek egy jelentős részét a betegek kórházból történő hazaszállítására hasz­nálják fel, a szociális ottho­nokban gondozottaknak nyug­díjából meghatározott hozzá­járulást vonnak le, de a kór­házban elfekvőknél más a helyzet, pedig az ellátás szin­te ugyanaz. Egyszóval lehet gondolkodni azon, hogy a te­herviselésből mennyit vállal­hatna magára az állampolgár ilyen esetekben. Lassan vége a szünetnek, a képviselők ismét elfoglalják helyüket az ülésteremben. M. Szabó Gyula Kulcsár József felvételei A derű perceiben Dancsák Lászlóné Hüller Csaba a pénzügyminiszter expozéját hallgatja Vastag Ottilia: Szabadságról érkeztem a Parlamentbe!” /

Next

/
Thumbnails
Contents