Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)

1984-06-22 / 145. szám

START '1985-BEN 1. Vállalati jövőkép Eleresztem a fantáziámat és látom, hogy a nem távoli jövőben a dolgozók küldöttei igazgatót választanak, s a vál­lalat életét érintő nagy hord­erejű, stratégiai jellegű ügyek­ben döntenek. És magam elé képzelem az igazgatót, amint a napi munkában, az éves feladatok megoldásáért teljes (egyszemélyi) felelősséggel in­tézkedik. Feltételezhetően megváltozik a dolgozókol­lektíva és az igazgató viszo­nya egymáshoz, a vállalat ügyeihez, a gondjaikra bí­zott állami tulajdonhoz. Nő a „részvényesek” és a vezetők felelőssége, öntevékenysége. Az érdek a hajtóerő A legjelentősebb változáso­kat mégsem az eszmei hajtó­erő növekedésében, a javuló emberi kapcsolatokban, a megújuló helyi társadalmi viszonyokban fedezem fel, ha­nem az érdekek síkján. Ha igaz az, márpedig igaz, hogy a cselekvés fő mozgatórugó­ja az érdek, akkor az érdek­telenség, a közömbösség a tett halála. A termelőkollektí­vák érdekeltségének közép­pontjába — egyértelműbben és következetesebben mint eddig — a nyereség kerül. A vállalati jövedelem felosz­tására vonatkozó központi előírások megszűnnek, a fel- használás módjáról (a fej­lesztés, a tartalékolás mérté­kéről) helyileg döntenek. Az MSZMP Központi Bi­zottsága április 17-i állásfog­lalásában olvasható: „A je­lenlegi vállalati átlagbér-sza­bályozás szűnjön meg azokon a területeken, ahol a telje­sítmény növelésére ösztönző módszerek alkalmazhatók, s a gazdasági verseny, az ér­és költségérzékenység képes korlátozni a teljesítménnyel nem megalapozott bérkiáram­lást. A keresetek alakulása a nyereség nagyságától, a nye­reség felhasználására vonat­kozó vállalati döntéstől, va­lamint a bért terhelő adó­zástól függjön”. Ezt kérem - ezt adom A keresetszabályozás tehát mindenütt, ahol arra lehető­ség nyílik, egyértelműen az ösztönzést és nem a vásárló­erő-kiáramlás visszafogását szolgálja. Ennek velejárója a vállalatok és dolgozók közötti jövedelmi különbségek növe­kedése a teljesítmény alaku­lásától függően. Növekszik a piaci verseny differenciáló szerepe. Fokozódik az érde­keltség a termelési ráfordí­tások háromnegyed részét ki­tevő anyag- és energiakölt­ségek csökkentésében, hiszen a megtakarítások jelentős ré­szét bérként fizethetik ki a dolgozóknak. A forint a vál­lalaton belül konvertálható­vá válik: megszűnik az amor­tizáció, a fejlesztési, a beru­házási és béralapok merev elhatárolása. Valószínűleg a fő munkaidőben is tért hódít a vállalati gazdasági munka- közösségekben jelenleg széles körben alkalmazott „ezt ké­rem — ezt adom” egyössze­gű megállapodás, amely nö­veli a dolgozók érdekeltségét a szervezésben, a kollektíva összteljesítményében. „A jövedelmek teljesítmény szerinti differenciálódása megfelel szocialista elveink­nek és gazdasági érdekeink­nek, kedvezőbb helyzetet, jobb fejlődési lehetőséget biz­tosít a hatékonyan gazdálko­dó vállalatoknak, fejlesztési forrásaik az átlagosnál gyor­sabban bővülhetnek” — ol­vashatjuk a Központi Bizott­ság állásfoglalásában. — „Szá­mítani kell arra is, hogy a kevésbé hatékonyan vagy veszteségesen dolgozó válla­latok pénzügyi, gazdálkodási nehézségei nőnek. Ez rákény­szeríti őket tevékenységük (termelési szerkezetük, szer­vezési és szervezeti rendjük) megváltoztatására, a gazdál­kodás érdemi javítására”. Nyertesek és vesztesek A vontatókötelet már 1968- ban elvágták. A biztonsági övtől ezután szabadulnak meg a vállalatok. Ezért találko­zunk majd a boldog nyerte­sek mellett vesztesekkel is. Egy-egy csődeljárás során a szállítók futnak majd a pén­zükért, a behajthatatlan kö­veteléseikért, hogy kintlevő­ségük minél nagyobb hánya­da megtérüljön és minél ki­sebb része kerüljön veszte­ségként leírásra. S ha a csőd­eljárás elkerülhetetlen, ügyel­nek arra, hogy az értékesítés során el ne kótyavetyéljék az épületeket, berendezéseket, készleteket. Feltételezhetőleg a csőd az esetek túlnyomó többségében hatásos pénz­ügyi, műszáki-gazdasági, sze­mélyi intézkedésekkel időben megelőzhető lesz. De a bu­kás lehetősége maga is visz- szatartó erővé válhat. Kovács József Következik: 2. A tovább­lépés menetrendje. Á Cserhát lankáin Yillanypásztor őrzi az endrefalvai termelőszövetkezet jutanyáját a Cserhát lankáin —kj— Egyetlen osztályozást ismernek Balassagyarmaton A befutott BNV-nagydíjos Romantik és a hozzásimuló társai Mérnöki bölcselet ^Gyakran beszélünk a vállalatok versenyképességé­ről. De néha meg kellene azt is néznünk: mennyire ver­senyképes az ország. Eléggé ésszerű-e a megszervezése, eléggé rugalmasak-e az apparátusai” — vettette föl nem­rég egy Ipoly-parti gyár igazgatója. Lényegében ezt az utóbbi kérdéskört vizsgálja a könyvhétén piacra dobott kiadvány: a Hazánk és műszaki haladás című izgalmas tanulmánygyűjtemény. A kétszázhúsz oldalas kötet — mely a Gyorsuló idő sorozatban jelent meg — Vámos Tibor akadémikusnak nyolc dolgozatát tartalmazza. készségnek. E fontos éltték tekintélyét növelni kell, s ezért legtöbbet a vezetők te­hetnek. „Vállalkozó szellemű, művelt, nyelveket tudó, krea­tív vezetők valószínűleg ha­sonlókat fognak maguk köré kiszemelni” — állítja Vámos. Ezért „az ország jövőjéért tör­ténelmi felelősséget viselnek azok, akik az ipar és a mű­szaki fejlesztés irányító gár­dáját kiválasztják.” A műszaki ismeretek tudó­sa „műkedvelő kirándulások­nak” nevezi írásait, mivel mérnökemberként elsősorban a technika előbbrevitelében igyekszik jeleskedni. Ám te­ret enged bölcselői szólni akarásának is, mert a mér­nök jövőt tervez, s előre kell látnia. ..Ebből a jövőképbő] visszatekintve, különös éles­séggel tűnnek elő a jelen el­lentmondásai is — írja Vámos. — így annak a felismerése, hogy a műszaki haladás ho­gyan módosítja a társadalom mozgását és az, hogy a tár­sadalom mozgása nélkül hiá­ba minden műszaki inven­ció nincs haladás.” A szerző, mint a Számítás- technikai és Automatizálási Ku’ató Intézet igazgatója, ki­váltképp nagy figyelmet fordít a hazai információs infrastruk­túra állapotára, illetve az ezt működtető gyakorlatra. A té­makör fontosságát alátámasz­tandó, újrafogalmazza a régi tételt, miszerint a gyorsabb információterjesztés techni­kája a szervezetet erőfölény­hez juttatja; valamint rámu­tat. hogy „az össztársadalmi termék — egyébként azonos technológiai szinten — csak az információs technológia megváltoztatásával 10 száza­lékkal növelhető”. Visszate­kintő elemzésében bemutatja: kommunikációs hálózatunk el­maradása nem magyarázható örökölt történelmi hátrá­nyokkal. A mai állapot ke­véssé körültekintő döntések következménye, ezért ma „Egyik fontos feladatunk egy átfogó informatikai törvény el­készítése.” E leendő törvény körvonalazásakor hangsú­lyozza: „nyílt legyen annak megismerése, hogy milyen ada­tok zártak, és lehetőleg a zártság indoka is.” E nyíltság hiánya — figyelmeztet a nagy tekintélyű akadémikus — „majdnem minden esetben ve­szélyes hatalmi monopóliu­mokhoz és ellenőrizhetetlen visszaélésekhez vezethet.” A mélyen marxista szellemű vizsgálódás szerint kedvező változásokat fog jelenteni an­nak felismerése, hogy az in­formáció „ugyanolyan áru, mint bármilyen más termék, értéke és használati értéke van.” Vámos sorait olvasva, ele­inte feltűnik, később magától értetődővé lesz, hogy mérnök­ember, reáltudós létére szen­vedélyesen érvel a humán kultúra fontossága mellett. Egy helyen ezzel kapcsolatos álláspontját teljesen kézzel­foghatóan -formálja meg: ..A műszaki tudományok képvise­lőjének szájából kell elhan­goznia. hogy a klasszikus kul­túra. az emberiség és a nem­zet identitástudata, a törté­nelmi folyamatok folyamat­ként való megismerése tisz­tességes matematikai és ter­mészettudományi műveltség­gel párosítva bármilyen szak­mában sokkal több ered­ményre vezet, mint az éppen aktuális és a következő né­hány évben már elavuló szak­ismeret bemagoltatása.” Ki­váltképp nagy jelentőséget tu­lajdonít az egyik legembenbb tulajdonságnak: az alkotó­Különösen magával ragadó írásmű a kötetet záró Egyén- kultiira-társadalom-műszaki- gazdasági haladás című, átfo­gó látásmódot tükröző esszé. A szerző itt az ország jelenét szélesebb földrajzi, kiterjed­tebb időbeli összefüggések közé helyezi, így próbálja fölvá­zolni a helyes cselekvések irá­nyát. Hangsúlyozza az alkal­mazkodóképesség fokozásá­nak követelményét, az egyé­niség rangjának növekedésé­vel, az egészséges nemzeti tu­dat kialakításával kapcsola­tos teendőket. A megújulást fékező erőkkel összefüggésben -megemlíti, hogy „a görcsösen megtartott, kifakult jelsza­vak, nómenklatúrák és tézi­sek devalválódási hulláma so­hasem áll meg ott, ahol a valódi határok vannak, ha­nem általános hit- és biza­lomválságba torkollanak.” Lé­nyeges a fölismeréseknek a friss cselekvésre váltása, hi­szen az időbeli tett mindig ha­tékonyabb, mint a kényszer­ből való. Vámos Tibor előrevivő gon­dolatainak érvényét mérhető­en növeli, hogy a lényegre ta­pintó észrevételek egy orszá­gosan elismert szak- és köz­életi tekintély személyéhez fű­ződnek. Szavainak súlya va­lószínűleg segíti gyakorlattá változtatni optimizmusát —. mint írja — ..azt a hitet, hogy országunk képes lesz a világ haladásával lépést tartani, és társadalmi rendszerünk elég bátor és rugalmas lesz ahhoz, hogy a tudatta] segítse és ne akadályozza a létet.” Molnár Pál-* Mi változott, miben és milyen irányban a Balassa­gyarmati Fémipari Vállalat üzlet-, illetve piacpolitikájá­ban — kérdem Mészáros La­jostól, a gyár fiatal, szimpa­tikus igazgatójától. Nyitás a lakosság felé-r Eddig kizárólag gyárak, üzemek, vállalatok megrende­léseire állítottuk elő termé­keinket — folytatja az előbbi gondolatot. — Az idén meg­tört ez a foyamat. A' lakos­ság felé is nyitottunk. Az első igazi, őket szolgáló termé­künk az osztrák lieenc alap­ján készülő Romantik alumí­nium radiátor, amely az idén a tavaszi Budapesti Nemzet­közi Vásáron a BNV nagydí­ját nyerte el. Felbuzdulva az elért sikeren, a megkezdett úton kívánunk továbbhalad­ni. vagyis más, a lakosságot szolgáló, az alumínium radiá­torhoz simuló, azt kiegészítő, jól mutató termékekkel kí­vánjuk bővíteni a skálát. Ez egyúttal meghatározza műsza­ki fejlesztésünk vonásait és irányát. Mivel pénzünk na­gyobb, jelentősebb beruházá­sokra nincs, az új elképzelé­sek megvalósítását ráépítjük a meglévő gépi kapacitásunk­ra. műszáki, technikai lehe­tőségeinkre. Egyébként a to­vábblépés egyik fontos felté­telét, a felületkezelési tech­nológiát már megvalósítottuk. Ennek köszönhető, hogy a Romantikot jelenleg öt szín­ben tudjuk előállítani. — Mit ért ön az alatt, hogy a fejlesztést szolgáló termé­kek jól simulnak a Romantik­hoz? — Ügy is fogalmazhatok, hogy a kiegészítő berendezé­seket. Ezek között említeni a tartószekrenyt, amelyet üveg­fal előtt lehet elhelyezni. Egyébként térelválasztásra is fel lehet használni két radiá­tor felhasználásával. Elegán­san ^nutat majd a Romantik virágtartó fölé helyezve is. Vagyis lakásdíszként is fel­foghatjuk az előbb említett kísérleti gyártás alatt lévő új termékeinket. A kereslet ala­kulásáról jelenleg nem tudok nyilatkozni. A vállalati zsűri már eldöntötte az új termé­kek különböző változatait. Ennek során az volt a cé­lunk, hogy minél olcsóbban jussanak hozzá a szépet ked­velő vásárlók. Az élőbbjeikhez sorolom még az eloxált keret­tel készülő előszőbatükröt. Az új konstrukciójú termékekből 10—10 darabot készítünk, amelyeket az ALEJKER mutat majd be Budapesten. Az előbb említett mennyiségsorozat reprezentálja a lehetőségein­ket, másrészt pedig választé­kot kínál. Újdonsült termé­keink esztétikus kialakításá­nak munkálataiba bevonjuk és bevontuk a központunk for­matervezőjét is. A kiemelkedő közé sorolható — Önként adódik az újabb kérdés: ha ilyen egyértelmű befogadásra talált Romantik, akikor miként növelik a ter­melés mennyiségét? — Jelenleg évenként a 200 ezer négyzetméteres kapaci­tásunkkal az ország radiátort előállító gyárai között a na­gyon kiesik közé tartozunk. Azt viszont állítom, hogy a Romantik nemcsak jó, szép, hanem magas a teljesítménye is. Aki megvásárolja, az éle­te végéig elveti ez irányú gond­ját. Mivel hiány van radiá­torokból a belföldi piacon, a most folyó műszaki fejlesz­tések eredményeként jövőre újabb 100 ezer négyzetméter­rel növeljük a termelést. Az ehhez szükséges ötféle műve­letet végző megmunkálógé­pet júliusban beállítjuk. Sa­ját tervezésű és hazai előál­lítású lesz. s ezzel is impor­tot váltunk ki. Egyébként a Romantik gyártása nagyon jól megy, egyetlen gondot a gumibetét (nipli) beszerzése jelent, amit annak az osztrák cégnek kellene biztosítania, akitől megvásároltuk a know- howot. Sajnos rendkívül rossz szállítópartner, hónapos ké­séssel kapjuk meg tőle a fo­lyamatos gyártáshoz szüksé­ges mennyiséget. A meglévő nagyfokú bizonytalanság meg­szüntetése érdekében. más partner keresésére indultunk. Egy nyugatnémet cégben meg­találtuk. Az ő szállítmányaikra azért van szükségünk, mert ’az ex­portra készülő radiátorokhoz csak importgumibetéteket használhatunk fel, azt fogad» ják el. A gumiügy megoldása érdekében másfél évvel ez­előtt felkerestük a Taurus Gumiipari Vállalatot. Ered­ményes tárgyalásokat folytat­tunk. Ügy néz ki, hogy egy­két hónapon belül a belföldi­re szánt Romantifchoz ugyan­olyan jó minőségben, —mint az import — megkapjuk a szükséges gumibetét-mennyi­séget. Örömmel mondhatom, hogy ez a fejlesztés is közös munka eredményeként szüle­tett meg. A belföldi ellátás mellett — idemegy a terme­lés zöme — a hitelszerződés alapján alkatrészeket és fél­kész-gyártmányokat szállí­tunk részére. Az idén tovább bővítettük nyugatra irányuló tevékenységünket. Egy NSZK céggel több éves szerződést kötöttünk évi 30—50 négyzet- méter Roman tikra. Az első 3000 négyzetméteres szállít­mányt már elküldtük, az újabb 3000 négyzetméter el­készítése folyamatban van. A piaci jelzések szerint Angliában nem számíthatunk befogadásra, az északi orszá­gokban viszont van esélyünk piacszerzésre, mert a Román- tikról jó osztályzatot adott a nyugatnémet minőségellen­őrző intézet. A Romantik hasznossága és értékessége ér­dekében csupán annyit jegy­zek meg: — a magyar radiár torokhoz viszonyítva kiemel* kedően jó. Egyetértenek vele A belföldre szánt mennyi­ség 95—96 százalékát az ALU- KER értékesíti. — Ahogy érezzük majd a piac változásait, annak meg­felelően alakítjuk ki a ter­melés mennyiségi követelmé­nyét. Egy azonban biztos: most és a jövőben is a bel­földi piacra csak ugyanolyan minőségű mehet ki, mint a tőkéspiacokra. Ragaszkodunk az egyetlen osztályba sorolás­hoz. Ezt pedig a kifogástalan szóban foglalhatom össze — állítja határozottan Mészáros Lajos. Neki van igaza, vele érte­nek egyet, Ss örömmel a fo­gyasztók. — venesse — 22., péntek 3 V

Next

/
Thumbnails
Contents