Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)
1984-06-21 / 144. szám
Iskola, munka, család E lcsépeltük már azt a latin mondást, amely szerint nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Az életre nevelés szóhasználatáról a nagy pedagógiai kísérletező Németh Lás- ’ó is úgy vélte, hogy elég ködös, sokfélek pp értelmezhető dolog ez. Ahogy kifejtette; a régi iskolával szemben — amikor szinte a tudomány tornyába zárták a kis növendéket —, ma lényegesen más az iskola, s a környezet viszonya. A világ teli van azzal, anűt odabenn tanítani kell, nem az iskola ,..i- szolja az életet, hogy ugyan fogadj el tőlem valamit, hanem az élet az iskolát; ugyan teremts már valami rendet abban, amivel en már a gyermekagyat is elborítom. Az oktatásnak így nem az a szembeszökő feladata — írja egy helyen —, hogy egy magasabb tudósvilágba vezesse be az embert, hanem, hogy abban, ami az agyat ostromolja vagy ostromolni fogja, megtanuljon rendet tartani. Az iskolaügy területén sem építhetünk légvárakat. Semmi esély sincs arra, hogy a közeljövőben itt Magyarországon — tértől és időtől függetlenül — meg tudnánk te remteni az egyedül üdvözítő és tökéletes iskolatípust, amely majd „termeli" a kiváló, minden szempontból tökéletes szellemi és fi- eikai képességű állampolgárokat, a jövendő országépítőket. De arról azért nem mondhatunk le — az elfogadott távlati program is ezt igazolja —, hogy a mainál sok tekintetben korszerűbb, a mindenkori társadalmi igényekhez jobban igazodó iskola körvonalait felvázoljuk, és ennek gyakorlati megvalósítását politikai és állami eszközökkel is elősegítsük. Mindemellett van egy-két területe az oktató- és nevelőmunkának, amelynél már .ma elengedhetetlen követelmény az otthon, e család, a szülő, tehát az iskolán kívüliek közreműködése, részvétele. Az erkölcsi tartással, jellemfejlődéssel —, amelyhez az alapokat a családi közösség rakja le, vagy kellene, hogy ezt tegye — együtt alakul a munkával kapcsolatos viszony. Megszilárdul az erről alkotott vélemény a munka szükségességének, hasznosságának a tudata, s kibontakozhat — kedvező irányítás mellett — az alkotótevékenység szeretete. Csaknem reménytelen helyzete van az iskolának, a pedagógusnak olyan esetekben, amikor a gyermek hazulról hozott vagy közvetlen környezetéből származó nézetei éppen ellentétesek azzal, mint amit elplántálni szeretnének benne a nevelők. Fájó hallani a cinikus megjegyzéseket, amikor éppen a munka tárgyát, módszerét, szervezettségét kellene megismerniük a diákoknak, az ízelítőnek is kevés üzemi gyakorlat során, ahol természetesen a példák sem mindig szívderítőek. Érthető, hogy a közoktatás távlati fejlesztésére vonatkozó programok, dokumentumok csak egy-egy mondatnyit szólnak a család szerepéről, s arról is, hogy a családok életében kedvező és kedvezőtlen hatások keverednek. Társadalmi méretű gond például a családok felbomlásának növekvő aránya. A nevelés terheinek nagy részét maguktól elhárító családok gyermekeivel és a szülők nélkül felnövekvő gyermekekkel törődni; ez hatványozott terheket ró az iskolára, a pedagógusokra. Jogos a kívánság, hogy legalább a felelősséget vállaló szülőkkel legyen az iskolának szorosabb kapcsolata és viszont: a szülők is törekedjenek az iskola segítésére. A munkára nevelés feladataival birkózó iskola csak akkor tud eleget tenni ez irányú hivatásának, ha a társadalom, a család is részt vállal ebből, méghozzá az eddigieknél nagyobb mértékben. Mert különben az élet hiába unszolja az iskolát a tanítanivalókra, az ismeretanyagok közötti rendteremtésre — egymaga erre nem lesz képes. Tóth P.U A népviselet Bujákon sincs életkorhoz köt ve.-kj— Pmochio—Buratmo múzeum A maga nemében egyedülálló múzeum nyílt az ősi volgai városban, Kujbisevben: Pinochio—Buratino mesefigura múzeuma, amely megnyitása után azonnal nagy népszerűségre tett szert az ifjú olvasók között. Carlo Colloggi olasz író könyvéből már rég ismerik a vidám, furfangos emberke kalandjait, de a 30-as években az ismert szovjet prózaíró, Alekszej Tolsztoj is mesét írt róla „Aranykulcsocska, vagy Buratino kalandjai” címmel. Buratino kalandjainak történetes rendkívül népszerű, a gyermekek egyik legolvasottabb könyvé lett. Pinochio—Buratino figuráját gyakran felhasználták a színház és a film művészei. Több mese. és rajzfilmet készítettek róla. Az ország 140 gyermek- és bábszínházában szinte kivétel nélkül adták az Aranykulcsocs- kát. Á Palócföld a világról Megjelent a Palócföld idei harmadik száma Salgótarjánban. Mindenképpen figyelmet keltó a nógrádi folyóirat tartalmi változatossága, szemléletének tágassága. Egyre újabb és újabb szellemi tájakat térképez föl, immár nemcsak az ország más vidékein élő szerzőket tömörít maga köré, hanem pillantása immár Szicíliáig ér, s a jövőben remélhetőleg még tovább is terjed. Ugyanakkor gondosan ügyel arra, hogy a szűkebb tájegység, Nógrád legjobb tollú szerzői is rendszeresen megfelelő helyet kapjanak a lap hasábjain. Ebben a szálúban többek között T. Pataki I^ászló es Molnár Pál is közread egy-egy recenziót. A folyóirat idei harmadik számát Simor András versciklusa indítja, Szilveszteri írásaiból címmel. Verset közöl még a lap Nagy Gáspártól és egy nagyobb csokrot Csanády Jánostól. Novellával a nemrég Salgótarjánban járt Thiery Árpád jelentkezik, s olvashatjuk még Hajdú Gábor elbeszélését. Illyés Gyula hatalmas szellemi hagyatékának elemzésével foglalkozik az Örökség rovat két írása. Kovács Győző Illyés Gyula estjére címmel szól az életmű néhány kiemelkedő korszakáról, Juhász Mária pedig A Semmi közelit című kötetet értékeli, a költő hátrahagyott verseit helyezi el az illyési életműben. A Valóságunk rovatban Kerékgyártó T. István Értelmiségi szerep és a társadalmi nyilvánosság című tanulmányában az értelmiségi szerep- vállalás belső és külső feltételeit elemzi, s rámutat ennek napjainkban jelentkező nehézségeire. Többi között megjegyzi: „Az a körülmény, hogy az értelmiség szerepvállalásának lehetőségei korlátozottak, arra. enged következtéin!, hogy a passzivitást, a »ki verekedést« korántsem lehat véletlenszerű és elszigetelt jelenségként felfogni. Sokkal inkább olyan szimptómának, mely a politikai irányítás szempontjából is figyelembe veendő.” Nyilas György írása ugyancsak ebben a rovatban a népművelők társadalmi helyzetéről szól. Mint már utaltunk rá, a Palócföld Ablak rovata (ebben az évben indult) igyekszik mind nagyobb kitekintési lehetőséget nyújtani az olvasóknak, akik most egy valóságos kis dél-itáliai antológiának, örülhetnek (Calabria, Szicília). A bemutatott költők verseit Kassai ' Franciska, Romhányi Agnes és Baranyi Ferenc fordította. A versek elé Baranyi Ferenc írt előszót:. „Két folyóirat köré csoportosulnak azok a korlárs költők, akiket most bemutatunk — írja. — Marcello Camillucci, Dante Maffia és Leonardo Manciono a Caiab- riában szerkesztett IL POLI- CORDO című folyóiratot tisztelhetik műhelyüknek. Rosa Maria Ancona, Rolando Certa, Antonino Contiiiano, Giovanni Lombardo és Vincenzo Mascaro pedig az IMPEGNO című orgánum állandó szerzői, amely egy Mazara del Valló nevű városkában készül, Szicília déli partján. Mindkét folyóirat egyértelműen és vállaltan baloldaii. Az összeállításban kozlik Kassai Franciska versét is egy szicíliai népánekes parasztasszony- ról, aki kommunista nagygyűléseken lép föl, ő Rosa Balistrieri. T. Pataki László és Radó György András László A Ma- dách-rejtély című könyvéről ír. Molnár Pál pedig (nem tévesztendő össze dr. Molnár Pállal, a szerkesztő bizottság tagjával, éppen ezért nem ártana a fiatal szerzőnek valamely írói nevet választani) A tudatosítás változtat címmel Ernest Jones Freud-könyvéről fejti ki gondolatait. T. E. Kaposi Levente: Á Skorpió h XV/9. Pontosan éjfélkor Dorian fölszólt az ügyeletesnek, hogy próbálja hívni az MZ -t. Majdnem mindenki a központi vezénylőteremben volt, csak La- combe űrbiológus dőlt le néhány percre. — Az MZ nem jelentkezik, ezredes úr — szólt le az ügyeletes. — Próbálja csak újra meg újra, talán alszanak. Mindenki Doriant _ figyelte, s többen is kérdezni’ akartak tőle valamit. De erre már nem került sor. — Itt az MZ — mondta az ügyeletes, s egy álarcos férfi tűnt fel a képernyőn. Nem lehetett látni az arcát, de valahogy mégis érzékelni lehetett, hogy elgyötört és fáradt. Dorian felmérte, aztán megszólalt: — Nem önnel akarok beszélni. szóljon Berger profesz- szornak. Mindenkin a döbbenet lett úrrá, de az ezredes újra megismételte: — Nem érti? Azonnal szóljon Berger professzornak. Az alak eltűnt, helyette egy másik álarcos tűnt fet. — Itt nincs semmiféle Berger. — De igenis van — vágott közbe Dorian. — Maga az. Hiába próbálta elváltoztatni a hangját, már a .múltkor is gyanús volt nekem Most pedig már tudom, hogy valóban ön az. A gégeműtét következtében megsérültek a hangszálai és a hangján ez maradandó elváltozást okozott. — Itt nincs semmiféle... — Hagyja, Berger! Ne próbájuk megtéveszteni egymást, nem vagyunk gyerekek. Ezért most arra szólítom fel,- hogy azonnal térjen vissza hazájába, ahol természetesen bíróság élé állítjuk áiz' elkövetett bűneiért. Enyhítő körülménynek számít, ha megbánó magatartást tanúsít. Egy fél óra múlva jelentkezzek. Dorian ezredes vagyok. — Maga őrült, miket beszél összevissza — hallatszott valahonnan messziről, de Dorian a maga részéről befejezte a beszélgetést. Néhány másodpercre dermedt csönd következett. Donovan korholó szavakkal mondta: — Csúnyán átvert minket. Mindannyian Larryra gyana-' kodtunk és maga tudta, hogy a háttérben Berger áll. Igazán nem volt szép. Dorian mosolygott. — Tulajdonképpen nem is én jöttem rá először, hanem Scott. Illetve sejtette, de már biztos vagyok benne, hogy ő is tudja. — Talán túl naivnak tűnik a kérdésem — mondta dr. Dickson —, de -mi az előnyünk abból, hogy most már tudjuk, hogy ez az ember Berger professzor? Ettől függetlenül a fenyegetés csak fenyegetés. és az ionágyúk olyan veszélyesek, mint voltak. — Nem teljesen osztom a véleményét, doktor — kapcsolódott be Humprey tábornok. — A leleplezéssel az ellenség soraiban zavar állt be. Ez pedig idegességhez, sok esetben kapkodáshoz vezet. Másrészt a kezdeményezés már nem egyértelműen az ő kezükben van. Mindez azt jelenti, hogy pozícióink valamelyest javultak. — De uram —, esett kétségbe dr. Dickson — nézzen az órára! Mindjárt fél egy, és még nem tartunk sehol sem. Jó, most már tudjuk, hogy az alak Berger, de még nincs semmi ötletünk, semmi elképzelésünk. Mi lesz ebből, ha még csak itt tartunk? — Nos, a helyzet továbbra is rendkívül veszélyes — vázolta véleményét Dorian. — Az is biztos, hogy még nincs kialakult javaslatunk a helyzet megoldására. De az ellenséget folytonosan zavarba kell hoznunk, tudatnunk kell vele, hogy előbb-utóbb megtaláljuk a hatásos ellenszert. Lacömbe szólalt megí — Tulajdonképpen ki ez a Berger? — Nos, véletlenül ezúttal nem szükséges a számítógépes elemzőközponthoz fordulnunk — mondta Dorian —, mert magam is személyesen találkoztam vele. Mint tudják, utoljára a Santilla parancsnoka volt. Előtte az Epszilon-program egyik vezetője. Miután azonban a munkatársaival összeférhetetlen volt, és túlzottan karrierista, vezetői döntés alapján kivonták innen, és a Santillára helyezték. Először fedélzeti mérnök volt, majd később parancsnok lett. — S úgy tűnt, hogy rricgJ bánta bűneit? — Valószínűleg. — És a Santilla eltűnésekor ezért gondoltak az irányítóberendezés hibájára? — Bizonyára... — Bár erről már én sem tudok többet; mint önök. — A vonalban Berger professzor — szólt az ügyeletes, és, egy ötven körüli férfi arca jelent meg a képernyőn. Szúrós szemű, csapzott hajú, ideges ember tekintett rájuk. — A dolgok lényegén mit sem változtat, hogy megtudták, ki vagyok. Nevetésre fakadt. — A másodpercek ezredrésze alatt szétbombázzuk az átkozott parlamentjüket, ha nem szállítják idejében ide az Epszilont és a vele kapcsolatos dossziét.. Természetesen Sisleyvel — egykori kollégámmal egsnitt. Mert nekem jogom van az Epszilonhoz. Évekig dolgoztam rajta, amíg ki nem vettek azok az átkozottak a kutatócsoportból. Akkor határoztam el, hogy megalapítom a saját országomat, ahol az én törvényeim az ural- kodóak. nem afféle nyáoic emberek kitalálmányai. S vegyék tudomásul, hogy a jogos tulajdonomhoz ragaszkodom. — Jöjjön vissza a saját hazájába — szólt közbe Dorian. — Soha! Nekem ahhoz, amit ön annak nevez, semmi közöm. Nekem megvan az országom, és ehhez kell az Epszilon. (Folytatjuk) KOSSUTH RADIO: *.?•>: Operetthármasok 9.00: Az Állami Népi Együttes műsorából 9.4-1: Chopin táncaiból 10.05: Két keréken Magyarországon 10.35: Ravel: A pásztoróra. Egytelvonásos opera 11.25: Idegenforgalmunk előőrsei 11.39: A csúnya hercegnő. 13. (befejező) rész 12.45: Sótér István: Komoly ének. Bodnár György könyvszemléje r.55: Zenaida Pally operaáriákat énekel 13.18: A Szovjetunió népeinek zenéjéből 13.34: Múlt, jövő mezsgyéjén 14.04: Évszázadok mesterművei 15.05: Kóruspódium 15.27: Argentínai zenés jegyzetek 15.53: Élő történelem 17.05: A környező világ 17.30: „Ember vagyok és semmi, ami emberi, nem idegen tőlem”. VI/5. rész 19.15: Közvetítés a Játékszínből 20.08: Utry Anna. Tekeres Sándor — ének- és Lukács István — cimbalom- felvételeiből 20.42: örökzöld dallamok 21.40: Adottságok — lehetőségek a Pápai Húskombinátban 22.20: Tíz perc külpolitika * 4 NÓGRÁD - 1984. június 21., csütörtök 22.30: A Liszt Ferenc Zenemű veszeti Főiskola kamarakórusa énekel 22.50: Egy igazgató névjegye 23.10: Mozart: D-dúr divertimento 0.10: Három fanfár PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Duiok a békéről 8.20: Tíz perc külpolitika (ism.) 8.35: Napközben 10.00: Zenedélelőtt 11.35: Csak fiataloknak! 12.35: Mezők, falvak éneke 13.00: Kapcsoljuk a nyíregyházi stúdiót 13.20: Éneklő ifjúság 13.3«: Vadászat 14.00: Válogatott perceink l(j.00: Sudi Farkas Pál népi zenekara játszik, Csányi János nótákat énekel 16.35: Idősebbek hullámhosszán 17.30: Segíthetünk? 18.35: Hét végi panoráma 19.55: Slágerlista 20.35: A 04, 05. 07 jelenti 21.05: A Magyar Rádió Karinthy-színpada 22.10: Huszka Jenő operettjeiből 23.20: A mai dzsessz MISKOLCI STÚDIÓ: 17.00: Hírek, időjárás, műsorismertetés. 17.05: A Tiszától a Dunáig. . Észak-magyarországi képeslap*. Szerkesztő: Antal Magda. (A tartalomból: Szerkeszti a vendég: Máger Agnes festőművész.) 18.00: Észak-magvarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsor- előzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 9.55: Tévétorna (ism.) 10.00: Utánam, srácok. VI/3. rész: BFK úr. a mesterdetektiv. (ism.) 10.30: Aranyásók Alaszkában. IV/?. rész: A fehér patak, 11.30: Képújság 16.45: Hírek 16.50: Szókimondó (ism.) - 17.45: Képújság 17.50: Béke, az évszázad rózsája. Angol film (ism.) 18.25: ön hogyan döntene? 19.20: Adni érdemes... 19.25: Reklám 19.40: Tévétorna 19.45: Esti mese 20.00: Tv-hiradó 20.30: Jogi esetek 21.10: Népzene zenekarra 21.15: Hatvanhat... 22.20: Tv-híradó 3. 2. MŰSOR: 18.25: Képújság 18.30: „Sose vagyok egyedül...” Portréf'ilm. 19.10: A nyelv világa 19.55: Nasa obrazovka 20.15: Ékes tárgyak Román kísiilm. (ism.) 20.30: Brigitta. Tévéfilm Adalbert Stifter elbeszéléséből. 21.30: Tv-híradó 2. 21.50: Kapcsoljuk a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termét. 2.2.45: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-híradó 20.00: Hintó a hercegnőnek 21.20: Gazdaságpolitikai magazin 22.00: Ez történt 24 óra alat* 22.15: Találkozás szovjet művészekkel 22.55: Hírek m 2. MŰSOR: 19.30: Tv-níradó 20.00: A szülőföld muzsikája 20.50: Ki a bűnös? Egy bírósági tárgyalás rekonstrukciója 21.20: A rendőrség naplójából 21.30: időszerű események 22 00: Ki a bűnös? ítélethirdetés és szakvélemények MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: De. 10 órától, 5 és 8 órától: Piszkos tizenkettő I—II. (14). Színes, szinkronizált USA háborús kalandfilm. — Balassagyarmati Madách: Fél 4-től: A holdlakók tit* ka. Színes francia rajzfilm. Háromnegyed 6 és 8 órától: Napló gyermekeimnek (14). Színes magyar dráma. — Pásztói Mátra: Elvis Presley. Színes zenés USA film. — Szécsényi Rákóczi: Gyilkosságok ok nélkül. Színes szovjet kalandfilm. — Kisterenyei Petőfi : Három fivér (14). Színes olasz—francia filmdráma. — Nagylóc: Forróvérű kísérlet. Színes, szinkronizált olasz filmv’^iá- ték. — Jobbágyi: Csillaghullás, Színes, szinkronizált szovjet film.
