Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)
1984-06-20 / 143. szám
Számítógép-családtag A nemzetközi tapasztalatok szerint szerves összefüggés van az elektronika felhasználása és egy ország nemzeti jövedelemtermelő képessége között. Aki az elektronikai versenyfutásban lemarad, az szép lassan visszakerül a fejlődő országok táborába — állapítja meg több tanulmány. Hazánk az elektronika hasznosításában a világátlag körül, illetve valamivel alatta van. Az élmezőnyhöz viszonyított lemaradásunk azonban tetemes: bármilyen fajlagos mutatót is tekintünk, számítástechnikai felhasználásunk négyszer-ötször alacsonyabb az élmezőnyénél. Pedig 1983-ban már több mint 7 milliárd forint volt a számítástechnikai ipar termelése. Csakhogy a gyártás nem azonos a felhasználással, hiszen a korszerű elektronikára épülő gépek zömét külföldön értékesítjük (az évente gyártott szerszámgépeknek mintegy háromnegyede számjegyvezérlésű; az orvostechnikai berendezéseknek kb. 80 százaléka mikroprocesszort tartalmaz; a textilipari gépeknek csaknem 40 százaléka automatizált stb.). Ha bizonyos fokig le is maradtunk a nemzetközi elektronizálási versenyfutásban, ez nem jelenti azt, hogy feladhatjuk a versenyt. A hátrány ugyanis szívós munkával még ledolgozható, s ez a magyar gazdaság létkérdése. Ám, csakis akkor érhető el eredmény, ha az ágazati és funkcionális irányítók, az ipar és a kereskedelem, a társadalmi szervek és a kutatóhelyek szintén szívügyüknek tekintik e kérdést. Képünkön — az elektronikai háttér fejlettségét bizonyítandó — számítástechnikai iparunk egyik produktumát, egy újonnan kifejlesztett személyi számítógépet láthatunk, amely egy egész számítógépcsalád egyik legifjabb tagja. KÉPVISELŐ-HÉTKÖZNAP Feszített tempóban Az ember együtt él reményeivel akkor Is, ha tudja, megannyi ezek közül nehezen, vagy egyáltalán nem válhat valóra. Vannak, akik belenyugszanak, mások olykor a lehetetlenre is próbálkoznak. Valahogy a kettő között találna magának helyet Vastag Ottilia, a Romhányi Építési Kerámiagyár osztályvezetője, a körzet ország- gyűlési képviselője, öt esztendeje még aligha gondolt arra, hogy máról holnapra a választói bizalmából lehetősége nyílik, kötelessége lesz az ország ügyeibe beleszólni. EGY SZUSZRA Paprikások Három éve földet béreltünk az ifjúsági klub tagjaival. így kezdődött. Elhatároztuk, hogy paprikát termesztünk, eladjuk, és a bevételből külföldre utazunk. Ugye nem kell magyaráznom, hogy a közös munkánál, felelősségvállalásnál semmi sem nevel erősebb közösséget, közösségibb embert. Együtt dolgoztunk, és persze együtt is szórakoztunk, kirándultunk, vagy éppen ünnepeltünk, ha annak jött el az ideje. Szépen ment a munka, felírtuk, ki mennyit dolgozik, hogy a végén majd a végelszámolásnál mindenki munkája szerint részesüljön a nyereségből. Május vége felé a járástól kijött egy elvtárs. Kijött megkérdezni, hogy mi van azzal a paprikatermesztéssel? Elmondtam. Nem érti — mondta. — Hogyan foglalkozhat egy ifjúsági kiub mezőgazdasági munkával? Hogyan vehettük a földet, a magot? Milyen rubrikába fog kerülni a bevétel? Egyáltalán: hogyan kerül a csizma az asztalra? Hogyan lehet a közművelődés égisze alatt paprikát termeszteni? Nem vitatkoztam vele. Az a véleményem, hogy a közösség érdekében mindenkivel együtt kell dolgozni, amíg nem teszi torkunkra a kést. Annak nincs értelme, hogy én kétévenként összerúgjam a port az éppen utamba kerülő fafejűvel és odébbáll- jak. Az csak a fafejűnek kedvez. Egy népművelő három-négy év alatt ismerheti meg igazán a terepet, ahol dolgoznia kell. Ezután kezdhet hozzá az érdemi munkához. Ha hamarabb megy el, akkor ő is, a közösség is rosszul jár. De ha rendesen dolgozol, és eredményt mutatsz fel. akkor hőböröghet bárki, megbuktatni nem tud. Tehát nem vitatkoztam a járási elvtárssal, csak annyit mondtam, hogy ez szabad, független magyar állampolgárok akciója, és az ifjúsági klubhoz semmi köze. A paprikát eladtuk, a nyereségből külföldre utaztunk. De földet többé nem béreltünk. Mint tudja, azóta megjelent az új gazdálkodási jogszabály, a 118-as, amely lehetőséget ad efféle akciók megszervezésére. A hivatal végül is majd minden ió módszerre ráüti a pecsétet. Csak néha meglehetősen későn. Amíg az új gondolatból törvény lesz, 1 úl sok gerinc roppan össze. Nógrádi Gábor Brokkoli gépsoron Gépesítették a hazánkban még kevésbé ismert, nyugat-európai országokban azonban már rendkívül kedvelt brokkoli feldolgozását a miskolci hűtöházban. A karfiolhoz hasonló, zöld rózsájú, magas fehérjetartalmú, vitamindús zöldségféle a jövőben szinte emberi kéz érintése nélkül jut át a tisztító-, az elöfőző- és a hűtőberendezéseken. Az automaták kétféleképpen — egymáshoz préselve, tehát tömörítve és rózsánként, darabosan csomagolják a készárut. A Szabolcs-Szatmár megyei mezőgazdasági üzemekben termelt brokkoliból az idén a tervek szerint mintegy 1000 tonnát tartósítanak Miskolcon. — Négy éve választottak meg képviselőnek. Addig főként Romhányt ismertem jobban, sok elképzelésem volt a falu arcának korszerűsítésére. Csak nem olyan egyszerű a dolog, mint az ember gondolná. A korábbi ciklusokban bizonyára a választókörzet egy-egy problémájának orvoslásához könnyebb lehetett a képviselőnek némi anyagi támogatásért kilincselni. A mai gazdasági helyzetben? — mondja a képviselő, finoman utalva arra, hogy vannak, akik azon mérik a tevékenységét, honnan, mihez, mennyi pénzt sikerült „szereznie”. A választók azonban tisztában vannak vele: a képviselő feladata sokkal szerteágazóbb, mint egyszerűen vizitelni különböző szerveknél, néhány százezer forint reményében. Vastag Ottilia némi büszkeséggel említi, hogy sikerrel járt el a rétsági honvédségi lakások ügyében, az eredmény tizennyolc új otthon. — Sokszor a képviselő arra kényszerül, hogy a tanácstag munkáját is ellássa, máskor bírósági ügy vesztes fele igyekszik rábírni perbeli eljárásra, egyszóval nem panaszkodhatott! én sem. Azt is tudom, bármilyen üggyel fordulnak hozzám, a másiknak az nagyon fontos. Ezért igyekszem tanácsot adni, útbaigazítani az érdeklődőt.. I — A fogadónapokon? —■ Nem tartok külön.' Ismernek, tudják, hogy a gyárban vagy akár otthon is nyitva az ajtó. A környékbeli falvakban pedig tanácsülés, zárszámadó közgyűlés vagy más esemény jó alkalmat kínál kölcsönösen az eszmecserékre, ügyes-bajos dolgok intézésére. Tapasztalatból mondja a képviselő, hogy az állampolgárok egy része nem ismeri a helyi tanácsok terveit, rendeletéit, s ez általában nem a tanács hibája. Az állampolgárok közül sokan nem vesznek részt a fontos tanácsi döntéseket ismertető fórumokon, s így fordulhat elő, hogy tömegesen keresik a képviselőt problémáikkal, amelyre adott a megoldás. Legutóbb a bánki üdülőtelkek ivóvízellátásával kapcsolatban kapott levelet száz aláírással. A levélírók állították: azért nincs víz Bánkon, mert a romhányi gyár az ő rovásukra kapott vizet. Holott az ügy részleteiről a rétsági tanács idejében tájékoztatta az érintett telektulajdonosokat. — Mennyi elfoglaltságot jelent országgyűlési képviselőnek lenni? — Elég sokat! Elsősorban az országgyűlés ülésszakai idején. Tagja vagyok az építési és közlekedési bizottságnak, ami szintén temérdek időt kíván. Aztán néha a saját szervezési irodámnak érzem magam. Ide-oda telefonálok, időpontokat egyeztetek, főként azóta, hogy megszűnt a járási hivatal. Ha komolyan akarom venni e tisztséget, márpedig szeretném, negyedévenként illik megjelenni a választókerülethez tartozó településeken. Nem panaszkodom, tisztában voltam ezzel a kezdettől, s szívesen csinálom — magyarázza Vastag Ottilia. A munkahelyén is igyekszik eleget tenni kötelességének. Szervezési osztályvezető. Jóleső érzéssel mutatja a szomszédos termet, ahová utcai cipőben nemigen lépnek be. Képernyők, számítógépek, egyszóval európai színvonal. — Hogy tudja összeegyeztetni a munkahelyi teendőket a közélettel? — Feszített tempót kell diktálnom magamnak. Bizony előfordul, hogy még öt órakor a kollégákkal a gyárban tárgyalunk, mert vidéki üzem lévén, a sok utazás miatt ilyenkor találkozunk. — És a család? — A férjem is itt dolgozik; anyám rengeteget segít a gyereknevelésben, rendszerint ő hozza el a bölcsődéből is. A hétvégeket igyekszünk úgy alakítani, hogy kikapcsolódjunk, pihenjünk. Nagyon szeretek olvasni is, csak ritkán jutok hozzá ... Meséli, hogy amikor az országgyűlés ülésszakán először részt vett, valami furcsa érzés járta át. Izgalom vibrált benne, felemelőnek érezte ott lenni, ahol az ország dolgairól döntenek. Egy- egy napirendre külön készül, konzultál a téma helyi ismerőivel. s jónak tartaná, ha a rétegtalálkozókat olykor az ülésszak előtt is megszerveznék, hogy az országgyűlésben a választók véleményét is tolmácsolni lehessen. — Nem mérleget készítek, csupán eszembe jut, hogy az elmúlt négy év alatt, a népgazdaság nehezebb körülményei között is mennyit fejlődött a volt rétsági járás. Rét- ságon egészségügyi objektum készült, a regionális vízműből újabb településeknek jut az egészséges ivóvízből, Nőtincsen általános iskola épül — jegyzi meg, aztán a megoldásra váró gondokat is hozzáteszi: — Régi vágya a né- zsaiaknak egy művelődési otthon, Diósjenőn az általános iskola problémáját lenne jó enyhíteni, Szátokon a kisegítő iskola vízellátása krónikus ... időnként az ellátásra is joggal panaszkodnak a választókerületben élők. Vastag Ottilia előtt az asztalon halomnyi irat. Az osztály új helyre költözött a gyáron belül, rendezgetik a szobát. Ma ez a fontos, holnap a következő feladat. Nem könnyű mindnek eleget tenni otthon, a munkahelyen, a közéletben. A remény azonban megvan, hogy sikerülhet. M. Szabó Gyula PÁLFALVAI TERMÉKKEL Hővédőőrizet — Ezeket a táblákat akkor helyeztük el, amikor az új termék gyártását bevezettük — mutat a gyáregységvezető egy fekete üvegtáblára. A fénylő felületen fehér betűkkel fölnyomtatott szöveg olvasható: „Aki tenni akar valamit, megtalálja a megoldást! Aki semmit sem akar tenni, keres hozzá indoklást!" A jó iparos szintjén megformált két mondat gondolati magva könnyen kivehető. Ezért hát. ha mint féligazságot csak félig vesszük komolyan, ideig-óráig hatásosan segítheti a cselekvést. Törvény írja elő Búzaérés — két hónap alatt A mesterséges napfényben - háromfázisú fémhalogén- ámpa alatt — a búza mind- is.sze 60 nap alatt beérett a Szovjetunió Tudományos Aka- iémiája növényfiziológiai in- ézetének fitotronjában. A ámpát a moszkvai villamos ámpagyárban készítették, lyen fénynél a növények »yorsabban fejlődnek és ériek be, mint a délvidéki nap üatt. Az újfajta lámpa 2— 3-szor kevesebb energiát fogyaszt, mint a higanygőzös ívlámpa. A közeljövőben meg_ kezdődik a fémhalogénlam- pák sorozatgyártása. Az üvegházi gazdaságokban találnak majd széles körű alkalmazásra, de felhasználják majd a külszíni fejtések, építkezési területek bevilágitására, mert az új hat kilowattos lámpák kiterjedt területeket világítanak be erős fényükkel. HUNGAROPAN néven nevezik a salgótarjáni síküveggyár újnak számító termékét, amelyet általánosabb megfogalmazásban hőszigetelő üvegként emlegethetünk. Lényege, hogy két vagy több üveglapot egymáshoz illesztenek, köztük megfelelő légrést hagyván, a keretet légmentesen lezárván, így a tábla elejét veszi annak, hogy az egyik oldalról „érkező” hőt a másik oldalról „jövő” hideggel kiegyenlítse. — Kormányrendelet írja elő, hogy új építészeti megoldásokkal fokozzuk az épületek hővédelmét, ezáltal energiát takarítsunk meg — mondja Bulyovszky Dezső, a pál- falvai gyár feldolgozó gyáregységének vezetője. A fiatal szakember vastag dossziét vesz elő, s azt lapozgatva részleteket olvas fel a rendeletből, illetve annak az üveggyárakra vonatkozó passzusaiból. Mint kiviláglik, a lakóházak hővesztesége harmincöt százalékkal csökkenthető a szigetelőüvegek , által. Érthető, ha ezt a megoldást Csehszlovákiában, Lengyel- országban már kiterjedten alkalmazzák, az NSZK-ban pedig egyenesen törvény írja elő, hogy az építőipar köteles hőszigetelő üvegszerkezetet alkalmazni az ablakokhoz. Bennfentes bíráló — A HUNGAROPAN gyártását tavaly Októberben kezdtük el, kézi eljárással — tájékoztat Bulyovszky. — A tervezett 5 ezer négyzetméter helyett 6 ezret készítettünk az év végéig. Idénre már 50 ezer négyzetmétert terveztünk. De a beérkezett rendelésekhez igazodva már most tudjuk, hogy legalább 64 ezer négyzetmétert termelünk. Negyven ember dolgozik két műszakban jelenleg a HUNGAROPAN-üzemnek elnevezett csarnokrészben. Javarészt 20 év körüli fiatalok ügyködnek a célgépek és ki- sebb-nagyobb üvegtáblák körül. Az üzemvezető Borsos Nándor is „csak” harminc- egynéhányadik évét tapossa. — Az új termék bevezetése nem ellenkezést váltott ki, sőt, az itt dolgozók igénylik az újat, a változatosságot — mondja a derűs középvezető. — Főleg fiatalokat szerveztünk ide, mert hosszú távon akarunk rájuk építeni. De úgy alakítottuk a létszámot, hogy öt fiatalra jusson egy tapasztaltabb munkás. Ezek a korosabbak honosítják meg itt az alapvető normákat, a fegyelmet. A 24 éves Kovács Gábor kemeneekezelőből lépett elő művezetővé. Az ő szeme előtt zajlik a gyártás, bennfentes tehát annak megítélésében, mi kerül ki a piacra. Vajon a saját házába beépítené-e üzeme termékét? — Csakis ezt! — vallja meggvőződötten. — Mert ezt én csinálom, én tudom, hogy mennyire megbízható. Érettségi bizonyítvánnyal a tarsolyában vállalta az üveggyártást Takács Zsolt, 20 esztendős munkás. Lát-e valami érdekeset a föladatában? — Igen, sok benne az újszerűség — vallja a fekete fiatalember. — Maga a munka is új még, mert szeptembertől. a kísérletek óta végzem, De a termékek is mindig változatosak, oda kell figyelni. Mint kiderül: többféle méretben, többféle réteggel készíthetnek szigetelőszerkezetet. Sőt, még a másik újnak számitó terméket: az üvegdongát is lehet hővédő szerkezettel gyártani. Ez utóbbi kiváltképp igényes szakmai tennivalót jelent. Egyelőre „csak” a »belpiaci igények kielégítésére törekszenek: hazai építővállalatok veszik Tar- jánból a szigetelőűveget. Gépsor? Jön! — Folyamatban van egy automata gépsor beszerzése egy osztrák vállalattól — tájékoztat a gyáregységvezető. — A fogadtatásra már javában készülnek a műszakijaink. A gépsor az év végén kerül hozzánk, jövőre már 440 ezer négyzetméter hőszigetelő üveg gyártására lesz kapacitásunk. (molnár) NÓGRÁD — 1984. június 20., szerda
