Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)
1984-06-17 / 141. szám
Ifikeres rajt | Esetele a döntő bizottság előtt Háromszáz új vállalat Nincs nagy és kis ügy a nyolcvanas évek elején az előző évtized gyakorlatával ellentétes tendencia figyelhető meg a vállalatok átszervező elésében. Miközben korábban a terebé- lyesedes, a kisebb üzemek és termelőegységek felszippantása jellemezte a magyar gazdaságot, az utóbbi években mind több gazdálkodó próbálgatja önállóan szárnyait. A vállalati szervezeti rendszer korszerűsítését jelzi például, hogy 1980. es 1983. között összesen 25 gazdasági egység (ebből 12 tröszt) szűnt meg, 16 vállalat merete csökkent és mindössze egy vállalat nagysága növekedett. Az említett időszakban háromszázat is meghaladja az önállóvá vált gazdálkodó szervezetek száma. Emellett tavaly 122 kisvállalat is alakult. Az átszervezések, a korábbihoz hasonlóan 1983-ban is elsősorban az ipari gazdálkodókat érintették. A tavaly átszervezett 161 vállalat közül 153 tartozik az iparba, sezek 90 százaléka gépipari vállalat. Az átszervezés és a vele járó önállóság nem önmagáért való törekvés. Példák sokasága bizonyítja, hogy az önállósulás következtében kialakuló gazdasági kényszer óriási energiákat szabadíthat fel. A kisebb szervezet ugyanis általában nem képes elviselni azokat a veszteséges vállalkozásokat, amelyek a közös alapok és az elszámolás gyengeségei miatt olykor eleve felisznerhetetlenek. Vagy, amennyiben mégis tudnak róla, a nagyvállalat gazdálkodása összemossa a ráfizetéses és nyereséges akciókat. A tapasztalatok az esetek többségében kedvezőek. Az Egyesült Izzótól leszakadt Gábor Áron Gépgyár öntödéjében korábban a nagyvállalati szervezetben a gépi kapacitás hatodrészét használták ki. Termékszeiekcióval és más intézkedésekkel az önállósult gyár egy esztendő leforgása alatt megduplázta az öntöde termelését. A tröszttől elvált egri, pécsi és debreceni dohánygyár ugyancsak bebizonyította alkalmazkodó képességét. Egyebek közt új beszerzési források feltárásával és az értékesítési formák változatosabbá tételével javítottak gazdálkodásukon. A Közép-magyarországi Pincegazdaság a többi között új termékek piacra dobásával szolgálta meg az önállóságot. n z önállósuló vállalatok első lépéseit gyakran nehezíti, hogy olykor hónapokig elhúzódnak az anyavállalat és a leszakadó egység közötti viták. A disputa tárgya a leggyakrabban a termelő gépek, berendezések és a korábban felvett hi-. telek terheinek megosztása'. Márpedig tisztázatlan erőviszonyok közepette az átlagosnál kockázatosabb a döntés. A szétválással járó elkerülhetetlen feszültségek ellenére továbbra is indokolt a termelő szervezetek egy részének decentralizációja, szétválasztása. Enélkül ugyanis elképzelhetetlen a gazdasági reform folytatását szolgáló versenyhelyzet kialakulása. Ami —, hasonlóan az önálló gazdálkodáshoz — ugyancsak nem magáért való folyamat. Csakis versenyben, másokkal összevetve mérettetnek meg a gazdálkodó szervezetek, s válhatnak ezáltal költségérzékennyé, ami a hatékony gazdálkodás egyik fontos feltétele. Egy pénzügyi vizsgálat kimutatta: a magas jövedelmezőségű vállalatok között igen nagy a tanácsi vállalatok és szövetkezetek, vagyis a kis és közepes gazdálkodó szervezetek aránya. Kétségtelen: ezek a vállalatok és szövetkezetek jóval ritkábban kényszerülnek —• az átlagnál kisebb nyereséget hozó — maximált áras munkák elvállalására. Bizonyos azonban aZ is, hogy ezekben a szervezetekben jól érvényesül a gazdasági szabályozók hatása. Következésképpen a kisebb gazdálkodó egységek többségében már tudatosult, hogy létük feltétele az eredményesség. D KB április 17-i határé-' zatában is megfogalmazott önállósulási törekvések természetesen nem zárják ki az összeolvadást, a centralizációt. Hiszen változatlanul akadnak olyan gazdálkodó szervezetek, amelyeket éppen kis méretük gátol jövedelmezőségük javításában. Általánosabb azonban, hogy még mindig sok a monopolhelyzetű vállalat. Ami nem csak költségórzéketlen- séget okoz, hanem valamiféle tudathasadásos állapotot is eredményez. Nevezetesen: a gazdálkodók, ellátási felelősségük következtében nem szüntethetik meg a veszteséges termékek gyártását, miközben a szabályozás nem a piac ellátását, hanem a vállalat jövedelmezőségét honorálja. A monopol helyzet megszüntetése. a költségérzékenység és ezáltal a hatékonyság kikényszerítése — olyan érvek ezek, amelyek feltétlenül az önállósulási folyamatok folytatása mellett szólnak. Molnár Patrícia Termésátlag és termőképesség Büszkék lehetünk % gabona- termés sikereire. Az elmúlt másfél évtizedben megkétszc. reződött a termés mennyisége, voltaképpen minden második évben termelési rekord született. 1960 és 1980 között, ötévente a hektáronkénti átlagtermés búzából 0,57—0,89 tonnával, kukoricából 0,62— 8,94 tonnával emelkedett. Ilyen látványos fejlődésre alig van példa a világon. Büszkeségünk tehát jogos, ám, most a kérdés sokkal inkább az: termelhetünk-e több gabonát? A vetésterület számottevően nem bővíthető, hiszen jelenleg is a szántónak 62—K3 százalékán hajtogatja a szél a kalászosok és a kukorica szárát. A nagyobb termést csak akkor hordhatjuk magtárba, ha a termésátlagok emelkednek, ÜJ FAJTÁK SOKASÁGA Azon sincs vita, hogy szükség lenne a mostaninál több gabonára. A búza, a kukorica közvetlenül is eladható a világpiacon, de közvetve is az élelmiszer-gazdasági exportot gyarapítja. Ha állatok eszik a takarmányt, s a húst exportáljuk, még nagyobb bevétel is várható, mint a gabona közvetlen exportja révén. S erre a bevételre különösen most van nagy szükség, amikor a mezőgazdasági export javítja az ország külkereskedelmi aktívumát. Vajon növekedhetnek-e a termésátlagok? A tudományos megközelítés szerint, feltétlenül. Jelenleg a búzafajták üzemi termőképessége 6—7 tonna hektáronként, a kukoricafajtáké megközelíti a 10 tonnát. Szakszerű kifejezéssel élve: a genetikai potenciál még tág teret enged a termésátlagok emelkedésének, hiszen búzából 4—5 tonnát, kukoricából 6—7 tonnát termelnek a gazdaságok hektáronként. Egy felmérés szerint az országban a genetikai potenciál kihasználása nem éri el a 60 százalékot. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a gabonafélék kedvezőbb területelhelyezésével, korszerűbb agrotechnikával, a technológiai fegyelem javításával növelhető lenne ez az arány. A kihasználatlanság tehát tény, a kimozdulás útja is ismert. A fenti megfogalmazás azonban túlságosan is általános ahhoz, hogy a részletekre, a valós okokra fény derüljön. Elnagyolva ugyanis könnyű mondani, hogy javítani kell a technológiai fegyelmet, de ennek a gyakorlatban naponta igénylendő feltételei vannak. Csak néhány dolog a sok közül: nagy termőképességű vetőmag, jó növényvédő szer, és műtrágyaellátás, a szükségletnek megfelelő géppark, és még lehetne sorolni. JOGOS PANASZOK Miként valósulnak meg e feltételek a gyakorlatban? A köztermesztésben levő fajták, hibridek termőképessége az elmúlt esztendőkben mindig sokkal magasabb volt, mint amit országosan a meglevő termelési technológia színvonala mellett ki lehetett használni. Fejlődött a hazai növénynemesítés, s ezen kívül figyelemmel kísérték, átvették a világ legjobb növénynemesítő intézeteinek eredményeit is. Csak az V. ötéves tervidőszakban 5 búzafajta, 57 kukoricahibrid licencét vásároltuk meg. A hazai intézetekben az elmúlt három évben 10 búza, 7 árpafajta, 19 kukoricahibrid kapott állami minősítést. A gabonafélék termőképessége — genetikai potenciálja — tehát egyre növekedett, s ezt a termesztés más feltételei nem tudták követni. Évről évre visszatérő gondot jelentenek a műtrágya-ellátás hiányosságai. A gazdaságok egy része nem akkor jut hozzá, amikor szeretné, és nem azt a műtrágyát kapja meg, amit éppen keres. Az is igaz persze, hogy a hiány nem akkora, mint amekkorának hallatszik. A kárvallottak hangja erősödik fel ilyenkor. Az idén is mindössze 30 ezer tonnával volt kevesebb műtrágya a kelleténél, s ez az összes felhasználásnak csak 5 százaléka. A kereskedelem fogyatékosságai miatt azonban a valóságban ennél jóval nagyobb volt a hiány. Egyes gazdaságok ugyanis saját szükségletüknél többet vásároltak, tároltak, máshová pedig a feltétlenül szükséges mennyiség sem jutott. A növekvő termésátlagokhoz nem igazodott a géppark összetétele, műszaki szinvona. la sem. A növényvédelmi és műtrágyázási gépek kapacitása például összességében elegendő lenne, de az eszközök fele nem felel meg a követelményeknek. A betakarítás gépesítése százszázalékos a nagyüzemekben, de a kombájnoknak csak 19 százaléka az úgynevezett nagy áteresztőképességű. A magas termésátlagok pedig ezeket követelnék meg ahhoz, hogy a betakarítás veszteségei csökkenjenek. Az anyagi, műszaki ellátás hiányosságait a mezőgazdasági nagyüzemek panaszolják. Annyiban feltétlenül igazuk van, hogy a sikeres, eredményes termelésnek meg kell teremteni a feltételeit. LELKIISMERETESEN De' ez a követelmény a gazdaságokra is vonatkozik. Mert az is igaz, hogy tág határok között szóródnak a termésátlagok, s nem mindenütt a föld gyengébb minősége az oka ennek. Előfordul, hogy a technikai feltételek adottak egy gazdaságban, de a gépek és az emberek nem szolgálják ki a technológiát. A föld és a gabonafélék termőképességének kihasználása pedig feltételezi a technológiai fegyelem maradéktalan betartását. Képletesen szólva, a jó vetőgép mellé lelkiismere tes.vető is kell. Farkas József 1 A vállalatok sokrétű szervezetében sajátos szerepe van a munkaügyi döntőbizottságoknak. Hatáskörükben jogosultak a vezetők munkaviszonnyal összefüggő döntéseit a dolgozók előnyére megváltoztatni. Mindegyik döntőbizottság elé kerülő ügynek azonban egyedi jellege úan, és a döntéshozatalnál még két „egyforma” ügy esetében is — a jogszabályadta keretek között — egyéniesítésre kell törekednie. A jellegzetességek mégis e sokszínű egyediségből állapíthatók meg. Hiányzik a szerszám Ma az építőipar velejárója a fluktuáció is. A vállalattól leszámolt dolgozóknak gyakran tartozásai keletkeznek a vállalattal szemben. Adódik ez le nem adott munkaruhából. előzőleg felvett Tüzép- utalványból, munkabérelőlegből és elszámolandó kézi- szerszámokból. — Az ügyek nagy részét a tartozások teszik ki — mondja Krieger Elemér, a Nógrád megyei Állami Épitőipari Vállalat munkaügyi döntőbizottságának elnöke. — A munka- viszony-igazoló lapra ugyan rávezetik a tartozást, de előfordul, hogy az nem érkezik vissza. A vállalat fizetési felszólítást ad ki, és az ellen a dolgozó máris jogorvoslatért fordul hozzánk. Az ilyen ügyekben pedig sok mérlegelési lehetőségünk nincs. Ezekben az ügyekben nincs szó nagy összegekről, de mégsem mellékes: a vállalat hiányától akar mentesülni, a dolgozó pedig saját anyagi kárát nem akarja. Egy döntő- bizottság előtti „szerszámos” ügyben harapófogó, fagyalu- kés, fagyai u és kalapács volt a listán, összesen kettőszóz- hetvennégy forint értékben. — Nincs nagy ügy és kis ügy. Minden hozzánk forduló dolgozó kérelmével foglalkozunk és kivizsgált tényállás alapján igazságos döntést kívánunk hozni — mondja Krieger Elemér, Levonulás — felvonulás Az építkezések nagyméretű helyváltoztatással is járnak. Ha befejeződik egy építkezés, új munkaterületre vonul át ember, anyag, gép, szerszám. Az átköltözés néhány hónapos ideje alatt „elhullik’' ilyen-olyan szerszám. Aztán vagy van felelős, vagy nincs. — Érdekes esetünk volt nemrégiben — mondja az elnök. — Egyik villanyszerelőnk átvételi elismervénnyel átvett asztali fúróval dolgozott a síküveggyári építkezésnél. Nem is volt semmi baj három évig. A fúrót azonban a munka befejezése után is a gyár területén ideiglenes raktárban tárolták. Átszállításkor a villanyszerélő jelentette: ellopták a fúrót. A vállalat kötelezte őt, hogy értékét, négyezer-ötszáz forintot fizessen meg. A villanyszerelő kérte mentesítését az összeg megfizetése alól, végül is a munkaügyi bíróság kérésének helyt adott. Az ítéletet azzal indokolta, hogy a megőrzési felelősség feltételei nem álltak fenn, és a Tuto-lakat —, amely a raktárépület ajtaján volt — olyan zárszerkezét, amelyet hamis kulccsal is egyszerűen fel lehet nyitni. A társadalmi tulajdon hatékony védelme tehát ezek szerint is új formákat követel. Vagy csak új zárakat és kizárólagos kezelőt? Az építkezéseken dróthálóval körbekerítetten tárolt anyagok eltűnése miatt a felelős személyeket megállapítani nehezen lehet. Az itt, és az ideiglenes raktárakban levő anyagokért gyakorta sem az építésvezető, sem a mun. kás, sem az éjjeliőr nem tehető felelőssé. A tulajdonvédelem mindenkori eszköze az őrizet. Így van ez ma még a társadalmi tulajdon esetében is. A vállalati őrhálózat kiépítése azonban nem egyszerű feladat. Éjjeli őri munkakört leginkább nyugdíjasok látnak el. Munkájukat bár legtöbbe« lelkiismeretesen végzik, egy építkezési terület felügyelete mégsem könnyű. Az őrszolgálat munkaszüneti napokos gyakran huszonnégy órás. Ámde, ha az őrt is ellenőrj zik... — Tavasszal, egy lakásépítkezésen estefelé az illetékesek ellenőrizték az őrszolgálat ellátását — meséli az el-' nők. — Az éjjeliőrt nem találták a helyén. Ezalatt a közeli lakótelepen lakó gyerekek az építkezés területén tapétákat rongáltak meg, nagyméretű üvegeket törtek össze. Három és fél ezer forint kár keletkezett. Az éjjé. liőrt kártérítésre kötelezték. Most tárgyaltuk az ügyet. Ez azonban csak kirívó eset; Az is előfordul, amikor az éjjeliőr károsul. Munkavégzés közben, mint, ahogyan az bármelyik dolgozóval megeshet. — Az egyik éjjeliőr ellenőrzés közben a munkaterületen gödörbe lépett.és bokatörést szenvedett. Másnap kórházba került, s mire felépült, munkaruhája, szerszámjai eltűntek. Később ezt a kárt meg akarták vele téríteni. A döntőbizottság azonban a megtérítést eltörölte. Adódik a kérdés: ki mulasztott, kinek a kötelessége ilyenkor, hogy a bajba jutott ember holmiját leltározza és azok megőrzéséről a dolgozó felépüléséig gondoskodjék? Fontos a nevelés Tennivalók mindkét oldalon. Az azonban nyilvánvaló, hogy a vállalat feladata a társadalmi tulajdon védelmére az eljárást, módszereket kidolgozni. Mert a másik oldalon a dolgozót fegyelmileg is felelősségre lehet vonni. De ez-e mindig a célravezető? Ha hiányzik a szerszám, ha levonulunk, vagy felvonulunk ha nincs éjjeliőr, ha nem célravezető a fegyelmi, akkor még mit lehet tenni? Nevelni. És ez még nehezebb. A dolgozók közül választott munkaügyi döntőbizottságnak ez is feladata. Z. Á. Borjú — műszívvel Szovjet tudósok egy borjú szívét műszívvel cserélték fel. Az alkalmazott műszívtípust a szív átültetésénél csak közbenső szakaszként használhatják fel. Ha a beteg saját szive már nem tud megbirkózni a feladatával, és az adott pillanatban nincs donor, akkor segít ki a műszív. A donori szív kereséséhez szükséges ideig — egy hónapig — fenntarthatja, megőrzi a beteg életét. A borjú mellkasában elhelyezett műanyag szívprotézis sűrített levegő révén húzódik össze, amely a kívül felállított kompresszorból csöveken keresztül jut a műszívbe. A vezérlőegység adja meg a szívnek szükséges ütemet. \ Időzavart mérő órák A másodperc ezredrészének pontosságával mutatják az időt a taganrogi rádiótechnikai intézetben készített elektronikus órák. A sakkpartira fordított idő lejártával hangos jelzést adnak, megkönnyítve a versenyeken a bíráskodást. Oltás kézi készülékkel Az oltás tulajdonképpen gyűjtőfogalom, azokat a szaporítási eljárásokat értjük rajta, amelyekkel a szaporítandó növény (a nemes) valamely leválasztott részét egy másik növényen (az alanyon) ejtett sebbe helyezzük, s azzal összenövesztjük. Az alanynyal egybeforrt nemes részből kihajtó új növény az oltvány. A növények közül azoknál alkalmaznak oltást, amelyek más módon nem, vagy csak nehezen, költségesen szaporíthatok. A különféle oltási módok közül a legelterjedtebb a szemzés, amellyel a nemes növényről levágott rügyet (a szemet) oltjuk az alanyra. Idejét tekintve beszélünk hajtó és alvó szemzésről. Az eredményes munka egyik feltétele a jól kifent, borotvaéles szemzőkés. Nemcsak a szemzés, az át- oltás, a zöld-, vagy zöldre fás oltás is hozzáértést, gyakorlatot kívánó, idő- és munkaigényes művelet. E munka minden nehézségét megoldja egy magyar találmány, a képünkön látható P—2 jelű univerzális kézi oltókészülék. Ez tulajdonképpen nem más. mint egy tenyérbe jól illő fogó, amellyel szakképzettség nélkül, gyorsan bárki képes szőlőt, gyümölcsfát, cserjéket, dísznövényeket helyben átoltani. A készülékkel lehetővé válik a zöldoltás, vagy a nemkívánt fajtának korszerű fajtára való átoltása. De megvalósítható az egysze- mes oltás is, így kevés nemes anyagból is gyorsan szaporíthatunk. A készülékkel való oltás 6—12 milliméter vastag vesz- szőknél lehetséges. Fontos tudnivaló, hogy e módon egyforma vastagságú anyag, illetve oltóvessző illeszthető csak össze. A vesszőket úgy helyezzük a kéziszerszámba, hogy az oltócsúcs középre essen és a szem alatt 12—15 milliméterrel vágjuk le az oltóágat, illetve a vesszőt. NÓGRAD — 1984. június 17., vasárnap 3
