Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)

1984-06-17 / 141. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! NŐGRÁD AZ MSZMP NÓGOÁD MEGY £ I BIZOTTSÁG* ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ' , XL ÉVF., 141. SZÁM ÁRA: 1,40 FORINT 1984. JÚNIUS 17., VASÁRNAP Tízmi] liárd forint hozzájárulás Műjégpályával gazdagodik Salgótarján A városokban és a falvakban évről évre a lakosság mind szélesebb köre vess; részt társadalmi munkájával szőkébb és tágabb környezetének szépítésében, fejlesztésé­hen. E társadalmi hozzájárulás értéke a múlt évben elérte a 10.6 milliárd forintot, s több mint kétmilliárddal halad­ta meg az előző évit. A társadalmi munkaakciók megélénkü­lése jelzi, hogy nemcsak a lakosok lokálpatriotizmusa erő. södött, hanem a tanácsok, a népfrontbizottságok és a társa­dalmi szevezetek együttműködése is e munkák megszerve­zésében, s az adott lakóterületen az életkörülmények javí­tását szolgáló fejlesztési célok világos megismertetésében. A települések túlnyomó részén már általánossá vált, hogy egy évre előre megtervezik a közös akciókat, s kérik a la­kosság támogatását a legsürgősebb településfejlesztési célok megvalósításához. Az előzetes jelzések szerint az idén már meghaladja a 11 milliárd forintot a települések gazdagításá­hoz nyújtott társadalmi hozzájárulás értéke. Az eddigi ered­ményekről és az újabb kezdeményezésekről, tervekről kap­tak tájékoztatást több megyéből és városból az MTI mun­katársai. Bács-Kiskun megyében a múlt évben 1,3 milliárd, s az Idén eddig több mint 400 mil­lió forint értékű társadalmi munkával segítették a telepü­lések fejlesztését, főként a közmű- és úthálózat, vala­vítését. Egyebek között Csá­szártöltésen és Garán iskolai tanuszoda, Baján városi fe­dett uszoda épült, Pest megyé­ben a múlt évben megközelí­tette, és az idén már várható­an meg is haladja az egymil- liárd forintot a települések gazdagításához nyújtott társa­dalmi összefogás értéke. A kedvező tapasztalatok alapján mind több településen köt szerződést a helyi tanács és nép­frontbizottság társadalmi ak­ciók gondosabb előkészítésére és megszervezésére. Szent­endrén az idén elsősorban az épülő új gimnázium befejező munkálatait segíti a lakosság. A megyében új lendületet ka­pott a parkok és egyéb zöld­területek fejlesztése. Most fel- szabadulásunk 40. évforduló­jának méltó köszöntését ké­szítik elő 'a munkásmozgalmi emlékhelyek környezetének parkosításával, fásításával. A Szolnok megyeiek két egymást követő évben is a legtöbb társadalmi munkát végző megyék élére kerültek. Az idén is széles körű fej­lesztési programot valósítanak meg a lakosság hozzájárulá­sával. Egyebek között Mart­fűn nyolctanlermes iskolát építenek, főleg az üzemek •szo­cialista brigádjainak közre­működésével. Ezen a települé­sen továbbá Jászkiséren és Kőteleken tanuszodát, Jász- boldogházán pedig általános iskolai tornatermet és szabad­idő-parkot létesítenek. Túrke- vén a lakosság az útépítés tá­mogatására két és fél millió forint- értékű településfejlesz­tési kötvényt, s további két­millió forint értékű gázköt­vényt vásárolt. Jászberényben is alig négy hónap alatt gaz­dára talált összesen négymil­lió forint értékű földgázköt- vény, s a vezeték bekötésé­hez társadalmi munkával is hozzájárulnál; a lakosok. Salgótarjánban tavaly társai- (talmi összefogással több mint 2000 négyzetméter járdát, csaknem 2300 négyzetméter kocsiuhtl, 741 méter hosszú csapadékvíz-elvezető csator­nát és 470 méter hosszú gáz­vezetéket, továbbá sífelvonót építettek. Az idén műjégpá­lyával gazdagítják a város sportlétesítményeit, és újabb jelentős társadalmi munkával gyorsítják a közmüvek építé­sét. Ennek érdekében a fej­lesztésre legjobban indokolt lakókörzetek között pályáza­tot hirdettek meg. A tanács­nak a közművesítésre fordít­ható anyagi erőforrásait azo­kon a területeken hasznosít­ják, amelyeknek lakói a leg­több társadalmi munkával se­gítik az építést. A város ká- rolyaknai lakóterületének pá­lyázatát már elfogadták, s en­nek megfelelően idén itt szenny vízcsatorna-vezetéket építenek. A zagyvapálfalvai körzet pedig most két pályá­zatot készít elő a földgázhá­lózat bővítésére. Veszprémben jól bevált gyakorlat, hogy az éves fej­lesztési tervekben, eleve fi­gyelembe veszik a lakosság várható közreműködését. A múlt évben a vártnál is több segítséget kaptak, mert társa­dalmi összefogással a számí­tott 30 millió helyett 88 mil­lió forint értékű munka segí­tette a fejlesztési. Egyebek között 8 utcában épült gázve­zeték, 28 utcában pedig az út­burkolatot és a járdákat kor­szerűsítették. Az idén is, első­sorban a közmű- és úthálózat fejlesztésében számítanak a lakosság közreműködésére, társadalmi munkájára. mint az óvodák és iskolák bo­Országgyűlés előtt Hosszú éveken át megszoktuk, hogy minden év júniusában összehívják az országgyűlést, ahol a pénzügyminiszter a kép­viselőknek beszámol a múlt évi költségvetés végrehajtásá­ról. .. Talán nem sértünk meg senkit, ha bevalljuk, hogy ko­rábban sokan csak félszemmel, félfüllel figyeltük, hallgat­tuk az ilyenkor elmaradhatatlan helyszíni televíziós tudósí­tást, mert rendben volt az ország szénája. Különösebb aggo­dalomra nem volt okuiik. S ha egy-egy iontos reszletkérdesre mégis igen kíváncsiak voltunk (kap-e például Nógrád megye különpénzt egy útszakaszra, vagy__ másra?), akkor is biza­kodva vártuk az interpellációk időpontját... Az utóbbi esztendőkben egészen mások a költségvetési beszámolót értékelő országgyűlések. Amióta megtudtuk, hogy tetemes adósságteher nyugszik az ország vállán, amióta meg­tanultuk, fizikailag is érzékeljük, mit ’jelentenek az olyan közgazdasági fogalmak, mint a recesszió, külgazdasági egyensúly, értékarányos árrendszer, meg hasonlók; szóval amióta kénytelen-kelletlen kezdünk hozzászokni a növekvő árakhoz, azóta némi szorosgással várjuk a júniust: mit is mond a pénzügyminiszter? Hogy mit mond, természetesen vasárnap még nem tud­hatjuk. Azért annyit már ma is tudunk, hogy nem kell ria­dalmat keltő bejelentésekre számítanunk, nincs okunk ál­matlan éjszakákra. Végtére is, újságolvasó emberek vagyunk» a kezünkbe került már egy-két dokumentum az ország gaz­dasági helyzetéről. Hagyomány ugyanis már nálunk, hogy a párt, illetve a kormány az év vége táján áttekinti á fejlődés fő vonásait, s megtárgyalja a következő év népgazdasági ter­vét. Most, az országgyűlés költségvetési vitája előtt hasznos elővenni a régi újságlapokat, hiszen legalább nagyvonalak­ban megtudhatjuk belőlük, mire számíthatunk. Megtudhat­juk például, hogy 1983-ban is talpon maradtunk, vagyis ki­fizettük esedékes adósságainkat. Sőt. néhány neves külföldi bankszakember időközben elhangzott tévényilatkozatából még azt is megtudtuk, hogy bár még mindig tekintélyes a tartozásunk — a legnehezebb időszakon már túl vagyunk: az ország hitelképessége a tőkés pénzügyi körökben is erő­södött. Már ez is ok — méghozzá nem is akármilyen ok — arra, hogy fellélegezzünk, hiszen tisztában vagyunk azzal, hány ország örülne annak, ha ott tartana, ahová mi el­értünk? Megtudtuk, azt is — ezt egyébként lépten-nyomon látjuk és tapasztaljuk —, hogy a népgazdaság fejlődése — ha sze­rényebb mértékben is — folytatódik. Nincs ugyan annyi pénzünk a beruházásokra, a gyárak, a mezőgazdasági üze­mek korszerűsítésére, mint szeretnénk, de a legfontosabbak­ra még van. Folytatódik a paksi atomerőmű, a budapesti metró építése, 70—74 ezer új lakással gyarapodunk, teteme­sen bővítik négy város telefonközpontját, megújul az Ope­raház stb. Vagyis azért nem kellett az elviselhetetlenség ha­táráig összehúzni azt a bizonyos nadrágszíjat, amit ma oly gyakran emlegetünk. Megismételjük: nem tudhatjuk, mit mond a Parlament, ben pénzügyminiszterünk. Ilyen előzmények után. ilyen is­meretek birtokában mégis bizonyosak lehetünk abban, hogy drámai, az ország, a megye közvéleményét megrázó bejelen­tésekről nem kell tartanunk. S persze abban is, hogy a neo­gótikus stílusú ülésteremben elhangzik majd jó néhány kere­setlen mondat is a mai gazdasági helyzetünkről. Például ar­ról, hogy ipari termelésünk növekedésének üteme minimális, vagy arról, hogy mindez alapvetően mghatározza a nemzeti jövedelem összegét is. Meg arról, hogy ilyen körülmények között valóban nincs elég pénz technológiai korszerűsítések, re (márpedig a fejlett országokban valóságos technológiai forradalom bontakozott ki), mint ahogy arra sem jut, hogy a lakosság fogyasztását, az életszínvonalat növeljük, emel­jük. Márpedig, ha ez stagnál, úgy érezzük, mintha vissza­fejlődnénk. Az országgyűlés, a költségvetési vita, a számok kérlel­hetetlen realitása jól alkalom lesz arra, hogy dolgainkról és teendőinkről eltűnődjünk. Ki-ki a magáéról, mert ebben a helyzetben csak a nemzeti méret* összefogás segít. M. L. Nagyszerű kezdeményezés Tucatnyi megyéil csaknem ezren Salgótarjánban Termelőszövetkezeti dolgozók I. természetbarát-találkozója kéz (födött A termelőszövetkezetek I. országos természetbarát-találkozóját Lehoezki Mihály, a TOT főtitkárhelyettese nyitotta meg a salgótarjáni kempingben (jobbra fent). A Nógrád megyei TESZÖV-csoport tagjai (balra fent) és az ország minden tájáról érkezett megyei kül­döttek (lent) hallgatják az üdvözlő szavakat. . (Bencze Péter felvételei) Szombaton kora reggel oda­talált a napfény a salgótarjá­ni kempingbe, ahol a terme­lőszövetkezetek 1. országos természetbarat-találkozójának résztvevői gyülekeztek a meg­nyitó ünnepségre. A Bányász zenekar indulói tetszést arat­tak a vendégek körében, majd miután háromszor elhangzott a szignál,' a mikrofonhoz lé­pett Cseh Adolf, a Nógrád megyei TESZÖV titkára, hogy köszöntse a megjelenteket. A hivatalos megnyitót Le­hoezki Mihály, a Termelőszö­vetkezetek Országos Tanácsá­nak főtitkárhelyettese tartot­ta. Elmondta i többek között, hogy a téeszekben folyó szín­vonalas termelőmunka mellett egyre nagyobb súlyt helyez­nek. az illetékesek a fiatalodó tagság összefogására, kulturá­lis és sporttevékenységére. Hazánkban mintegy 1600 ter­melőszövetkezeti sportegyesü- letben 170 ezren sportolnak, és az 1979 óta évente kiírt TOT-kupáért eddig mintegy 80—90 ezer téesztag lépett pályára. A természetjárás olyan sportág, amelyben töme­gesen ismerkedhetnek meg ha­zánk legszebb tájaival és egy­mással a versenyzők, amatő­röktől az igazolt tájékozódási futókig. Ehhez a vetélkedéshez kívánt minden jót a résztve­vőknek Lehoezki Mihály, és megnyitotta a találkozót. Ezután kezdődött a hivata­los program, amelyhez előző este a már korábban megér­kezett csapatok közös tábor­tüze adta meg az alaphangu­latot,. A nem versenyző ven­dégek ; kedvükre választhattak az. ajánlott túrák célpontjai közül: a karancsberényi' Nóg­rádi Sándor Partizánmúzeum, a somoskői vagy a salgói vár, Szilváskő vagy a bárnai Nagy­kő, a Karancs-csúcs vagy egy szép. panorámatúra, esetleg salgótarjáni városnézés — szí­nes volt a kínálat. A verseny­zőknek viszont 8 kilométer hosszú, 300 méter szintkülönb­ségű távot kellett minél gyor­sabban megtenniük a Salgá Hotel környékéig. Itt egy tisz­táson aztán versenghettek: ki tud finomabb, ízletesebb bog­rácsgulyást főzni? A szakértő zsűri — élén Felker Tamá* TOT-tanácsossal — megálla­pította: mindenki nyert; egyi'a ebéd finomabb, mint a másik, így megosztották az első he­lyet a nevezők között, az en­nivalót pedig a csapattagok egymás között. A győri I. csapat: Bedő Já­nos, családtagjai és társai' (á- jékozódásból vizsgáztak a leg­jobban. A csepeli Duna Tées* alkalmi főszakácsa igazi mű­remeket készített a gulyásnak valókból, kis konyakkal „Ka- rancs-módra”... A Zala me­gyei AGROÉRT keszthelyi csapata, Szűcs Ferenc főmér» nőkkel az élen, remekelt a bográcsversenyben. A két au­tóbusszal, gyérekekkel. sőt kiskutyával érkező szolnoki­ak elragadtatással nyilat­koztak a nógrádi tájakról, a tiszta levegőről — mindenki­nek megvolt az öröme. Délután kispályás labdarú­gásban, lábteniszben, tollas­labdában, a salgóbányai KISZ»’ tábor csarnokában tekében, a strandon úszásban, a Tatár» ároknál családi váltóban mér* hették össze tudásukat a részt­vevők. Sikere volt az össze­tett honvédelmi és a lövész­versenynek is, akárcsak a könnyűbúvár- és a hajómo- deli-bemutatónak. Este a Nóg­rád táncegyüttes, a Düvö ze­nekar, az MMK jazzbalettka- ra adott műsort, majd a nap diszkóval zárult. Tízen jutalomutazásra mennek MSZBT-munka a bányagépgyárban A Magyar—Szovjet Baráti Társaság városi tagcsoportjai ügyvezető elnökeinek munka, közössége a hét végén megbe­szélést tartott Salgótarjánban. Először az Országos Bánya­gépgyártó Vállalat salgótarjá­ni bányagépgyára MSZBT tagcsoportjának tevékenysé­géről hangzott el tájékoztató. Ezt követően Grosch Tamás, a munkaközösség vezetője számolt be az MSZBT agitá- ciós és propagandatevékeny­ségének helyzetéről, fejleszté­sének feladatairól. Mindkét témához számos hozzászólás hangzott el. A barátsági munka agitációs és propagandatevékenységével kapcsolatos tapasztalatok elemzése, s a feladatok hatá­sosabb megoldása érdekében az anyagot írásban kiadják a tagcsoportoknak megtárgya­lásra. A tanácskozáson áttekintet­ték a baráti szövetségben ve­télkedő helyzetét; erre már számos tagcsoport benevezett a városban. Elhangzott az is, hogy felszabadulásunk 40. év-, fordulója tiszteletére vetélke­dőt szerveznek a megyeszék­helyen az üzemi, intézményi és az iskolai tagcsoportoknak. Az előbbi megszervezésével, anyagának összeállításával, le­bonyolításával a pénzügyi és számviteli főiskola salgótarjá­ni intézetének tagcsoportját, míg az általános iskolai tag­csoportokéival ‘ az egészség- ügyi szakközépiskolát és szak­iskolát bízta meg a munkakö­zösség. Bejelentették, hogy Kijev— Leningrád—Moszkva útvonalú jutalomutazáson 10 ügyvezető elnök és MSZBT-aktíva vesz részt megyénkből. Végül a munkaközösség tanácskozásán köszöntötték két MSZBT-tag- csoport új ügyvezető elnökét: Teplánné Lantos Juliannát, a salgótarjáni Petőfi Általános Iskola, valamint Fazekas Györgynét, a Pénzügyi és Számviteli Főiskola salgótar­jáni intézete MSZBT-tagcso. portja elnökét. '1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents