Nógrád. 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)

1984-05-13 / 111. szám

FAFORGÁCSOK „Felejthetetlen tíz év volt!" Két órán át beszélgettünk. Kilenc oldalt sűrűn teleírtam a jegyzetfüzetemben. Har­minc napja ennek. Azóta nem tudtam rászánni magam, hogy belefogjak: visszaidézzem, át­gondoljam, összerendezzem és megírjam. Interjúalanyom ugyancsak megnehezítette a dolgomat. Róla akartam írni meg a társadalmi munkájá­ról. Hanem a fejsze ezúttal gyengébbnek látszik a fánál, amelybe belevágott. Darabo­kat tud csak kihasítani belő­le — forgácsokat, szilánkokat, gallyakat; a szilárd, kemény tőke ellenáll. Legalábbis egyelőre. Azért csak vágjunk bele! Tóth Károly, a Salgótarjá­ni Kohászati Üzemek sze­mélyzeti főosztályvezetője ré­gi vágású, markáns, kemény ember. Ősz hajú, de nem öreg. Pontosabban: ha sportról van szó, megjelenik a szemében valami fiatalos csillogás, vo­násai ellágyulnak, olykor gesztikulálni kezd... Márpe­dig mi a sportról beszélget­tünk. Vendéglátóm az STC at­létikai szakosztályának elnö­ke. Épp tíz esztendeje: — Magam is sportoltam. Az SBTC, aztán az SKSE ificsa­patában rúgtam a labdát már 15 évesen. Hívtak az atléták­hoz is, de én akkor azt csak kiegészítő sportnak tartottam. Jött a bevonulás, a nősülés, végül megsérültem, és a sza­lagszakadás le is zárta az ak­tiv sportolói pályafutásomat. De az a szalag, ami a pályák világához kötött, nem szakadt el azóta sem. Engem minden sportesemény érdekel, akár a tévében, akár „élőben”. Leg­utóbb ott voltam a műkor­csolya EB-n is Budapesten. De tíz év óta az atlétika a legelső a sorban. No, a foci mellett, persze. Hogyan lett a bányászfiú­ból párttitkár, majd főosz­tályvezető az acélgyárban ? Ez egy külön ' történet-; Ha hem is kifejezetten más lap­ra tartozik — az ő szemé­lyes történelme. De miként vált a kis vidéki sportkörből országosan jegyzett, váloga­tottakat, sőt olimpikonokat, magyar bajnokokat adó egye­sület. amely az országos rang­sor 14. helyével dicsekedhet? — Amikor felkértek a szak­osztály elnökének, Girtl Laci volt az SKSE élén, aki ma a városi tanács sportosztályá­nak a vezetője. Akkor alkal­maztunk először függetlení­tett edzőt Angyal János sze­mélyében. Ö korábban a mi versenyzőnk volt, akárcsak Mecser Lajos, Hertelendy Bé­la, Máthé Csaba, Szilágyi Ti­bor, Kozik András... „Sza­bad kezet” kaptam és igye­keztem ki is harcolni a ver­senyzők anvagi. egzisztenciá­lis, sporteszközökkel és -felsze­reléssel való támogatását a vállalat többi vezetőjétől. Eh­hez pedig produkálni is kel­lett! És akkor már Mecser, meg Komka Magdi volt a mérce! De az utódaik sem vallottak szégyent. Sikerült elfogadtatni a főnökeimmel is: ezt a szakosztályt érdemes segíteni, büszkék lehetünk az at’ étákra! Pedig hát a feltételek... enyhén szólva szűkösek vol­tak. Szgbgdtéri edzések, egyetlen távolugrógödör; nem hogy futófolyosó, de még kon- dícionálóterem sem volt. Csak egy csúf tákolmány, afféle „madárház” — azt rendezték be először úgy, ahogy a vál­lalati és a megyei tanácsi se­gítségből futotta. A követke­ző léoés a fóliás futófolyosó volt, azután... — Ahogv teljes lett a sal­gótarjáni Petőfi iskolában a testnevelés tagozat, ahogy a lelkes tanárok, az igazgató Nagy Imrénétől kezdve, Rá­kóczi. Szlivka, Czimmer ta­nár úron át egész a mostani igazgatóig, Czene Gyuláig. hatottak a gyerekekre, ahogy egymást segítette a szakosz­tály és az iskola, az példamu­tató volt. És eredményes is; tömegével nevelték ki a te­hetségeket. Megindultak a vá­rosi felmérések, ha eleinte nem is a legkorszerűbb mód­szerekkel, de öröm volt néz­Tóth Károly ni a gyerekek százait a pá­lyán! Két év után a C kate­góriából fölkerültünk a B-be, és a Malinovszkij úti suli a tagozatos iskolák közt orszá­gos első lett! Semmi gond nem volt a fúziónál sem, a SÜMSE atlétáival simán il­leszkedett az SKSE szakosz­tálya 1978-ban a városi nagy­egyesületbe. Igen, ma már ez ugyancsak történelem. És kisebbfajta csoda is. Ez a szakosztály nem szenvedte meg a fúziót, sőt még támogatta is a labdarú­gókat. A titok nyitja nagy­részt a sportrajongó szakosz­tályelnök, a következetes ve­zető edző, a megbízható kol­légái és a tisztességes ver­senyzők sokasága, akik a pá­lyán kívül szintén helytáll­nak az életben. No meg a lel­kesedés, ami más szakveze­tőkre, testnevelőkre is átra­gadt. (Vagy eleve van ben­nük, csak megfelelő légköri viszonyok kellenek, hogy a szikrából tűz legyen?) Hiszen ma már megyénkben fiat -ál­talános és egy középiskolá­ban van testnevelés tagozat, s ezek közül négy intézmény salgótarjáni! — Csodáról szó sincs — mondja a szakosztályelnök. — A jó példa ragadós. Gon­dolja csak meg: ez a társa­ság olyan embereket adott a magyar sportnak, mint Gibi- csár, Bartha Angéla, Bene, vagy a maiak közül Kadlót, Czuder, Novak, Tari, Bodó Jancsi, aztán Balogh Tamás, Kimer László; soroljam még? És hogy belőlük válogatottak, bajnokok váljanak, ahhoz olyan szakvezetők is kellet­tek, mint Csábi Imre, Suhai Feri; de még Bagó Ferenc, a gyúrónk is él-hal az atlétiká­ért! A Budapesti úti iskolá­ból. a Petőfiből, a beszterce- telepiből egyenként 40—50 gyerek, a Gagarinból és a Mártírok útiból ugyancsak több tucatnyi srác jár az ed­zésekre, a Madách gimnázi­umról nem beszélve. Ez le­hetetlen volna olyan testne­velők nélkül, mint Vertig Ta­más, Nagy Attila, Herczeg Vincze vagy Gedőczi Zoltán. És azokra szintén büszkék vagyunk, akik tőlünk kerül­tek nagyobb egyesülethez és ott is bizonyítottak. Ez az élet rendje, hogy a jobbak előbb­re lépjenek. De a helyükre, mindig van jelentkező, jön az utánpótlás és meg is marad a tehetségesebbje. Miért? A becsvágy hajtja őket? Hiszen könnyebb pá­lyákon, gyorsabb vagy tartó- sabb sikereket érhetnének el. Mi vonzza őket a napi, több órás edzésekhez, amikor a döntőkben legfeljebb tucat­nyi hely van, és ezekért a helyekért kemény harcot kell vívni, nap mint nap, lemon­dásokkal, a kudarc minden­kori lehetőségével számolva? Valóban csak a példa? — Nézze, nekünk nincse­nek luxuslehetőségeink, la­kást például tíz év alatt egyetlen atléta sem kapott a vállalattól vagy az egyesület­től. De biztos egzisztenciájuk, jövőjük, munkáiuk, fizetésük és sportolási lehetőségük van. Tavaly 9 A és 19 B kategó­riás, összesen 146 szakosztály között lettünk 14-ek! Három­három első és harmad-, 16 másodosztályú versenyzőnk van. Megépült a futófolyo­sónk, felújítottuk az atlétikai pályát, korszerűsítettük a távolugró-nekifutót, új magas- ugró-leérkezőnk van, képmag­nót használunk szakmai cé­lokra; télen fedettpályás is­kolai bajnokságot rendezhet­tünk. .. Igen ám, de tavaly akkor is jöttek az eredmé­nyek, amikor nem volt pá­lyánk, csak konditermünk, meg az erdei út! Mégis nehéz lesz megtartani jövőre ezt a szép helyezést. Bevonulnak főiskolára és egyetemre men­nek a fiaink. Marad azért te­hetség bőven! Szebenszki Ga­bi, Szabó Móni, Varga Ildi, Blaskó Erzsi, Hegyi Jutka, Babják Laci, Gyuris Jóska is a csúcsokat ostromolja. Me­nedzselni kell őket, verse­nyeztetni a határon innen és túl. Óriási erőfeszítésbe kerül a legapróbb előrelépés is. De a megszerzett név és szak­mai tekintély már kötelez! A módszerek? Hosszú távú tervezés, személy szerinti ed­zésmunka, számonkérés és bizalom egysége; a felszerelt­ség további javítása, mind szélesebb és szakszerűbb ki­választás és utánpótlás-neve­lés, megyei szintű fölfelé ára­moltatás, korszerű edzésmód­szerek, tehetséggondozás, tervszerű versenyeztetés, ide­ális knncsolat testnevelőkkel és szülőkkel, a tehetségek megtartása — és ez még ko­rántsem minden. Mi van még? Az emberi tényező. A szakértelem, a lel­kesedés, a viták és veszeke­dések vállalása „lent és fönt”, méghozzá nem ellenszolgálta­tásért: sportszeretetből. Az at­létika alapsportág. Emberfor­máló, -nevelő, jellemépítő erő. Akik a sportért és nem a sportból élnek, ezt a szemlé­letet is terjesztik tovább. — Sok a gond egy ilyen szakosztállyal — mondja Tóth Károly. — Vannak ' bénnem tüskék. De felejthetetlen tíz év volt, amit elnökként át­éltem. Hétfőnként, amikor hallok a gyerekek sikereiről, hét végi eredményeiről, úgy érzem, érdemes vállalni min­dent ezért. Eddig is, ezután is, hogy tartsuk a szintet. S hogy egyszer még följebb lép­jünk, az A kategóriások kö­zé. Talán még megérem. Most jobbak a feltételek,.. Higy- gye el. ez nem utópia, ez realitás! Engem akar-e meggyőzni, vagy csak saját hitét erősíte­né? Nem tudom. De a tekin­tetét, ahogyan mondja, azóta is őrzöm. A szemében valami fiatalos csillogás, a vonásai ellágyulnak, még gesztikulál is hozzá... Hát persze! Hi­szen a sportról beszélt! Forgácsok, szilánkok, galy- lyak. Egész halom. Szilárd, kemény a fa, sokáig ellenáll. Aztán — észre sem veszed — egyszer csak engedni kezd. Ha jól fogtál hozzá, kezedhez simul, formálhatóvá változik. Akkor derül ki, milyen ne­mes matéria. Megadja magát a nyersanyag, s „a széles fejsze mosolyog”. Várkonyi Ferenc Iskolai sportegyveleg Atlétika után: kosár- és röplabdadöntő Nógrád megye 14 középfo­kú iskolája közül 10 diák- sportkörnél működik atlétikai szakosztály. Ebben a ki«1' nelt sportágban igyekszenek ver­senyzési lehetőséget biztosíta­ni a tanulóknak. Nemrégiben Salgótarjánban és Balassa­gyarmaton az elsős és máso­dikos diákok adhattak számot felkészültségükről. A megye- székhelyen vetélkedtek a bá- tonyterenyei és a pásztói, Gyarmaton pedig a szécsényi fiatalok. Győztesek, Salgótar­jáni csoport; magasugrás: Bo- zsó Judit (Madách) 140 ill. Tamás Zsolt (Madách), 160, távol: Fodor Gizella (Madách) 490 ill. Jancsár Sándor (Ma­dách) 548 cm, súly: Vígh Il­dikó (211. ISZI) 10.53, ill.: He­gedűs Attila (Stromfeld) 11.42 m. 4x100 m, lányok: Madách (Fodor, Bede, Bazsó, Galbács) 57.0, fiúk: Madách gimn. (Csordás, Batovszky, Nagy, Pál) 50.0 mp, 4x400 m (fiúk): 211 ISZI (Lavaj, Jakus, Re­ményi, Ravkóczki) 3:59.0 4xS00 m (lányok): Madách (Tóth, Balogh, Reguly, Varga) 11:49.7 4x1500 m (fiúk): Ma­dách (Pál, Nemoda, Sándor, Illés) 26:02.0, 3000 m: Ferecz Tibor (Stromfeld) 9:54.4 perc. Balassagyarmati csoport, magas: 1. Aradi Zita (Szán­tó) 130 ill. Kodella László (Balassi) 145, távol: 1. Erdé­lyi Zsuzsa (Szántó) 442, ill. Horváth László (Szécsény) 534 cm, súly: Cseri Györgyi (Szántó) 8.46 ill. Demeter Viktor (Balassi) 11.34 m, 4xl00m: 1. Szántó „A”. (Drovka, Németh Erdélyi, Aradi) 57.6, ill. Szécsény (Győri, Teleki, Kosik, Ko­vács) 49.4, 4x400 m: 1. Szé­csény (Petrovich, Csernák, Szarka, Horváth) 4:11.4, 4x1500 m: 1. Balassi (Sinto- vics, Góth, Viser, Fekete) 22:06.3, 3000 m: 1. Bertha László (Balassi) 11:01.5 perc. Hét közben, esős hideg idő­ben bonyolították le a sal­gótarjáni Kohász-stadionban a középfokú iskolák atlétikai csapatbajnokságának döntő­jét. A fiatalok ezúttal is két korcsoportban versenyeztek. Az időjárásra való tekintettel az ugrószámokat a futócsar­nokban bonyolították le. Győztesek; 100 gát (lányok): Madách 16.9, 110 gát (fiúk): Madách 17.7 (II. kcs.), 4x100 m: Madách 54.3 ill. Madách 46.2 (I. kcs.), 4x100 m: Ma­dách 4:27.1 ill. Madách 4:00.7 perc (I. kcs.), 4x100 m: 1. Madách 54.1, ill. Bolyai 46.7 (II. kcs.). 4x400 m: 1. Madách 4:29.7, ill. Stromfeld 3:44.9 (II. kcs.). 4x800 m (lányok): Madách 11:09.7, (I. kcs.), 3000 m (fiúk): Bolyai 10:40.5 perc, (II. kcs.). Távol: Ma­dách 4.82 ill. Bolyai 5.80, ma­gas: Madách 1.45 ill. Madách I. 58. diszkosz: Madách 23.30 ill. Madách 28.68, súly: Madách 7.99 ill. Stromfeld 11.32, ge­rely (lányok): 28.99 m (II. kcs.). A győztes csapatokat be­nevezték a salgótarjáni terü­leti bajnokságra. Úttörő-olimpiai . elődöntőt rendeztek a minap Bátonyte- renyén. A többpróbázók közül a legjobbaknak bizonyultak II. korcsoporttól fölfelé: Szo- mora Laura (Kossuth Ált. Isk.) 152 és a Bartók Ált. Isk. 559, ill. Barna Viktor (Kos­suth) 135 és a Bartók isk. 445; Orosz Mónika (Bartók) 264 és a Bartók isk. 1084, ill. Vaspál Gábor (Kossuth) 185 és a Bartók isk. 778; Szilágyi Nóra (Kossuth) 275 és a Bar­tók isk. 894. ill. Szarka Attila (Kossuth) 315 és a Bartók isk. 1100 ponttal. Szilágyi Nóra és Szarka Attila, továbbá Amb- ruzs István 315, Király Attila 290, Kiss Csaba 288 és Komár Gábor 283 ponttal bronzjel­vényes szintet ért el (mind­annyian a Kossuth Lajos Álta­lános Iskola tanulói). Tegnap délután megkezdő­dött Salgótarjánban a kosár- és röplabda középiskolás-baj­nokság területi döntője. A kosarasleányok a számviteli főiskola tornatermében talál­koznak — itt a Bolyai gim­názium képviseli megyénk szí­neit, míg a fiúk — köztük a sal­gótarjáni Madách gimnazisták­kal a — 211. ISZI-ben mérkőz­nek. A röplabdás lányok „vendéglátója” a városi sport- csarnok meg a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakisko­la csapata, miközben a fiúk tegnap a gépipari szakközép- iskola tornatermében találkoz­tak, mától pedig a Budapesti úti Petőfalvi Lajos Általános Iskolában mérik össze tudá­sukat, többek közt a salgótar­jáni 211. ISZI együttesével. A megyeszékhely vendége há­rom napon át — tehát még hétfőn is — Borsod-Abaúi- Zemplén, Hajdú-Bihar és Pest megye legjobb leány- és fiú kosár- valamint röplab­dacsapata a helybeli közép­iskolai bajnokságokból. Ma és holnap 8.30 órakor kezdőd­nek a találkozók. Területi bajnokság, Mátra-csoport Hazai győzelem a csoportrangadón St. Síküveggyár—Hatvani KVSC 2-1 (1—0) Salgótarján;-Sugár úti pá­lya, 500 néző, v.: Mozgó. Sík­üveggyár: Koncsik — Gyet- vai, Pintér A., Czene, Verbói — Králik, Gulyka, Marosok — Szita (Nagy), Szekula, Bo­dor. Edző: Kiss László. Hat­van: Takács — Lakatos, Ács, Buries, Kerek — Hegyi, He­gedűs, Gohér — Sváb, Juhász, Kovács. Edző: Szalui Miklós. A vizes, csúszós talaj elle­nére a csapatok hatalmas iramban kezdtek. A 10. perc­ben, Szekula veszélyes beadá­sát követően, két hazai csa­tár egymást zavarta a feje­lésben. . . Alig valamivel ké­sőbb Szita 8 méterről a bal kapufa mellé bombázott, majd Szekula kitűnő beadá­sáról lekéstek a társak. A 17. percben Bodor elnyargalt a bal oldalon, élesen benyeste a iabdát. Szekula érkezett és közelről mellé durrantott. A túloldalon Hegedűs közeli lö­vése Gyetvai lábáról vágódott szögletre. A 30. percben Cze­ne 20 méterről bombázott ka­pura, a labda centiméterekkel zúgott el a léc fölött. Három perc múlva Bodor bal oldali, remekül időzített beadásából Szita 8 méterről fejelt a bal alsó sarokba. 1—0. A hátra­levő időben is a hazaiak tá­madtak többet és veszélye­sebben. A szünetet követően is a tarjáni gárda rohamozott, fö­lényét több szöglet jelezte. Az 51. percben Králik 8 méte­res bombáját Takács kapus nagy bravúrral védte. A ha­zaiak valóságos tűzijátékot rendeztek a Hatvan kapuja előtt: Szekula közelről a ka­pusba lőtt, a visszapattanó labdát Szekula Králik elé ját­szotta, aki közelről a kereszt­léc fölé emelt. Az 59. perc­ben Bodor bal oldalról ívelt be szögletet, Szita 10 méter­ről fejelt kapura, a labda Ta­kácsot is érintve pattant a hálóba. 2—0. Egy perc múlva Juhász egy beadásból a léc alá bombázott. 2—1. Kiegyen­lítetté vált a játék, mindkét oldalon adódott helyzet, ezek viszont kimaradtak, Szekula és Bodor, illetve Kovács és Juhász révén. A bronzéremért vívott ta­lálkozó végig nagy iramú küzdelmet és megérdemelt ha­zai sikert hozott. A végered­mény a hatvaniak számára hízelgő... Jók: Verbói, Szita, Gulyka, Szekula, ill.: Takács, Hege­dűs. Ács, Barics, Koncsik. — tóth — j Kocsis volt a legjobb Borsodnádasd—Nagybátony 2-1 (1 — 1) Kézilabda MNK A legjobb 64 között STC—Szerencsi Munkás SE 38—22 (18—8). Szerencs, 250 néző, v.: Hoz- lincer, Zsigmond. STC: Kiss — Szabó (10), Urbán (2),Dre- venka (5), Pádár, Márta (3), Nágel (7), cs.: Berdó (kapus), Ivanics (5), Bertók (4), Ha­tár, Szőllős (2). Edző: Nagy István. A Borsod megyei bajnok­ságban szereplő — és a me­gyéből 2. helyen továbbjutó — hazai csapat nem állította különösebben nehéz helyzet elé az NB Il-es Salgótarjánt. A nógrádiak könnyedén játsz­va aratták nagyarányú győ­zelmüket, amely az országos döntő legjobb 64 csapata kö­zé jutást eredményezte. St. Síküveggyár—Gyöngyös 26—19 (10—8) Salgótarján, v.: Hanula, Pa­dos. St. Síküveggyár: Honti — Kovácsné (3), Zubercsánné (11), Tarjáni (5), Urvölgyi (2), Kovács (4), Szabó (1). cs.: Lidik (kapus), Balcza. Edző: Czimer János. A találkozón a vendégek csak az első félidőben tudták szorossá tenni az eredményt. A továbbjutás szempontjából meghatározó volt a második játékrész első negyedórája. Ekkor a hazaiak jó védeke­zéssel és remek gólokkal nö­velték előnyüket. Borsodnádasd, 500 néző, v.: Paksi. Nagybátony: Kocsis — Szabó 1., Szabó 11. (Szarvas), Loch, Pető (Kiss) — Bartók, Lászlók, Cséki — Bedő, Né­meth, Szőke. Edző: Répás fiéla. A nádasdiak kezdtek job­ban, és sorra teremtették ígéretes helyzeteiket. A 30. percben vezetést szerezhettek volna: Fükőt a I6-oson be­lül felvágták, a 11-est azon­ban Vincze mellérúgta! Tíz perccel később vezetést szer­zett a Nagybátony: Szőkét Stanev lerántotta a büntető- területen belül, Paksi ismét 11-est ítélt, s ezt Cséki érté­kesítette. 0—1. Kevéssel a le­fújás előtt Kasza a 16-os jobb oldalánál kicselezte őrzőjét, kapura lőtt, a labda Szabó II-ről a bal sarokba pattant. 1—1. A szünet után ismét a bor- sodnádasdiak kezdeményeztek többet, és a 69. percben sze­rezték meg a győztes gólt. Varga szögletére Kasza jókor érkezett,.és közelről a bal sa­rokba helyezett. 2—1. A végig többet támadó és több helyzetet kidolgozó ha­zai gárda akár nagyobb arányban is nyerhetett volna. A mérkőzés. kiemelkedően leg­jobb játékosa a nagybátonyi- ak kapusa volt, aki biztos góloknak látszó lövéseket há­rított. Jók: Kocsis (a mezőny leg­jobbja), Szabó I.. Cséki, Loch. — kolodzey — Ki gondolná? Hogy a salgótarjáni városi sportcsarnokban naponta há­romszáz-ötszáz fiatal fordul meg. Itt tartják a tornaórá­kat ,azok az általános és kö­zépiskolások, amelyek nem rendelkeznek tornateremmel. A délután természetesen a versenysportok kedvelőié. Az általános iskolás korú gyere­kek az ökölvívó-, a cselgáncs- a röplabda-szakosztályban fejlesztik erejüket, de jut tér a legkisebbeknek, az óvodá­soknak is, akik . zenés óvodai tornán ügyesednek hetente két alkalommal. NOGRÁD — 1984. május 13., vasárnap r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents