Nógrád. 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)
1984-05-12 / 110. szám
E Prosperitás — gondokkal Fúvószenekari mozgalmunk a megyei találkozó tükrében A kijevi jLACZKÓ PAti Oroszország ezüstkincsei Von alsűrűség Ragyogó idő, élvezetes muzsika — mondogatták egymás között mindazok, akik részesei voltak — nézőként, szereplőként — a Nógrád megyei fúvószenekarok közelmúltbeli találkozójának. Bátonyterenyén a régóta csodált, fenséges népkert a legideálisabb környezet ehhez az eseményhez. Hatalmas fák, pazar, bokrok zöldéinek, a — műemlék kastély hagymakupoláival, barokkos pompájában sütkérezik a vakító fényben. Egyik kéményén gólyapár vert tanyát. A zajra, muzsikára — hozzászoktak mór — a hátsó kertből elősétálnak a cifra pávák, és mintha megirigyelnék az emberek vidám rajcsúrozását, farktollaikat felborzolva el- elrikkantják magukat. Mi köze van mindennek a fúvószenekari találkozóhoz? Közvetlenül semmi, követetten annál több. A környezet szépsége, rendezettsége ugyanis ösztönzőleg hat(hat) az emberre és tevékenységére. Sokak agyába fészkelte be magát a gondolat: érdemes lenne, nsm is olyan távoli Jövőben, ezt a találkozót felhasználni, összekötni egy népünnepéllyel. A kisterenyei kastélykert valósággal kínálja magát erre a célra: tágas, vonzó. Igazi szabadidős-központ lehetne; Bátonyterenye szellemi, érzelmi egybeforr rasztó kohója — a kultúra, a sport segítségével. * Hét együttes lépett pódiumra a találkozón, amelynek bevallottan és hagyományosan — hiszen már a negyediket rendezték a megyei és a helyi szervek, intézmények — nem a verseny a célja, hanem a bemutatkozás, a tapasztalatcsere. Természetes azonban, hogy sort kerítenek egyféle megmérettetésre is, a nyilvánosság ezt eleve feltételezi. Egy-egy produkciót összehasonlít az ember. S, aki tájékozottabb a fúvószenei mozgalomban az még tovább megy: egy-egy zenekart ösz- 6zevet önmagával, saját múltjával és lehetőségeivel is, azzal a közös igénnyel, hogy megtisztítsa az utat a további fejlődésnek. A mostanit megelőzően két esztendővel ezelőtt bonyolították le megyei fúvószenei találkozót Kisterenyén. Az akkorihoz képest mindegyik zenekar lépett előre. Ezt nemcsak a hallgatóság állította, képviselte a szakma is. Nevezetesen Marosvölgyi Károly karnagy, a bányászszakszervezet fúvószenekari szakreferense, a KÖTA fúvós- zenekari bizottsága ügyvezetőségének tagja, aki egyúttal hozzáfűzte, hogy a zenekarok vezetőinek ismeretében számított is erre az előrelépésre. Hazánkban nem egyszerűen prosperitását, de reneszánszát éli a fúvószene, s ez a hatás érződik megyénk fúvószenei mozgalmában. Együtteseink mar régóta nem rezesbandák, — noha azokból fejlődtek ki, — hanem képzett, kifejezni vágyó és kifejezni képes, közösségben gondolkodni tudó zenészek szövetkezései. A családi és társadalmi ünnepek nélkülözhetetlen résztvevői, ugyanakkor érettek a többre is: a színpadi, a koncertmuzsikálásra. S, egyik alapproblémájuk éppen ehhez kapcsolódik: kevés igényes szereplést teremtenek a művelődésben dolgozók a számukra. Tapasztalat, egyben tanúlság azokon a településeken, munkahelyeken, ahol a vezetők felismerik az amatőr művészet, ezen belül a fúvószene valóságos társadalmi, kulturális funkcióját, ott rendszeres, színvonalas és folyamatos gazdagodó zenekari munka folyik. Ott haladás történik az utánpótlás biztosításának — egyenlőre még mindig ren- kívül neuralgikus — ügyben is. Példaként hozhatjuk fel a Nógrádi Szénbányákat és a bátonyterenyei általános iskolákat, amelyek két esztendeje úttörőzenekart alakítottak. A salgótarjáni Bányász Művelődési Ház fúvósai pedig — nem hiába képviselték megyénket már egy NSZK-beli turnén is szívvel, komolyan végzett próbák, a magas fokú hozzáértés következtében olyan színvonalon zenélnek, hogy országosan is az élvonalhoz tartoznak.. Az utánpótlás problémáit némelyek anyagi, szervezeti okokkal magyarázzák: alacsony próbadíjak, kevés szereplési lehetőség stb. Tartalmaznak igazságot ezek az érvek, az okok azonban szerteágazóbbak, mélyebbek. Bizonyára közrejátszik benne az aktív művelődést nem eléggé becsülő szemlélet, az anyagiasság, a praktikum túltengé- se. Zeneiskoláink nem tudnak elég erős, hatékony impulzusokat adni növendékeiknek. Ugyanakkor zenekarvezetőink nem támaszkodnak eléggé a gyerekekre, fiatalokra. Az eddiginél bátrabban lehetne-kellene a féltőitek közé ültetni őket. Ahogyan teszik azt a petöfibányai fúvószenekarban (nem véletlen világhírű), amelyben néhány úttörő is muzsikál. Vagyis: ha bátrabban frissítenénk, csökkenhetnének gondjaink. A szakmai tanácskozás jól szolgálta a találkozó célját, őszintén felszínre kerültek a negatívumok, például a műsorválasztás és a képzettség összeütközése, a hangzás- és stílusbeli pontatlanság. A zenekarok tehetséges karnagyai felvértezetten tértek haza együtteseikhez. * A megyei fúvószenekari találkozó számos kérdésre feleletet adott. Képet kaptunk a legfontosabbakról: a zenekarok felkészültségéről, megyénk fúvósmuzsikájának színvonaláról, az együttesek és az irányítók, fenntartók viszonyáról. De mivégre kell nekünk a fúvószene? A zenekarok nélkül sokkal sivárabb lenne az életünk, sokkal szegényebb lenne a magyar zenekultúra — mondotta a találkozót megnyitó beszédében Szabó Nándor, a bátonyterenyei tanács elnöke. így igaz! Bizonyította a rnuzsikusrandevú, és azon a szombaton a népkert ezt visszhangozta. 4 NÓGRÁD - 1984. május 12., szombat A Voliny melleti régészeti ásatások során talált ősi orosz ékszerek kollekciója a közelmúltban ezüst nyakékkel és karperecekkel gazdagodott. A lucki pedagógiai intézet történészei kutatják itt egy ősi szláv település, Val maradványait. Öt lakóházat és gazdasági épületet tártak fel és ezekben sok használati tárgyat találtak. Az egyik épület maradványainak tisztításakor találtak rá az ezüst ékszerekre. A mellettük talált bőrmaradványok arra vallanak, hogy az ékszereket kis zsákban tartották. Különös finomságával kitűnik a talált ékszerek közül öt, ezüstszálból művészien fonott nyaklánc. A nyakékek közül az egyik kovácsolt kapoccsal végződik, mások áttört spirállal. Ugyanígy kapcsolódik a három karperec is. Az értékes leletet dió nagyságú, ezüstgolyókból álló füzérek egészítik ki; a golyókra több száz miniatűr ezüstgolyócska van hegesztve. A történészek a kidolgozás technikája, valamint a kijevi Oroszország területén korábban talált hasonló ékszerek alapján megállapították, hogy az ékszerek a X—XI. századból valók. A szlávok ötvös- művészetének éppen erre a korszakára jellemző a fém- megmunkálás magas színvonala, az ezüst kovácsolása, a ci- zellálása, sajtolása, préselése. Tizenkét esztendős festőművész Üzbegisztán fővárosában, Taskentben az egyik helyi iskola hatodik osztályos tanulója, Miss Kalinyin festményeiből kiállítás nyílt, öt esztendővel ezelőtt a kultúrpalota képzőművészeti körébe, hóna alatt tömött mappával érkezett egy nagy szemű kis emberke. Bejelentette; művész akar lenni. És most egyéni kiállítása nyílt, amely nagy sikert aratott — a fiatal művész eddig festett több mint 908 alkotása közül a 110 legjobbat állította ki. 9. Gábor most már kiszámí- tottság nélkül, mégsem nyersen, inkább kissé monotonan, mintha egyáltalán nem lenne fontos, mondja, ami a szájára jön. Mária kétségbeesetten hol az egyikre, hol a másikra néz. — Tudom rólad, hogy ho- zod-viszed a híreket, pletykálsz. Még azt se tartom lehetetlennek, hogy intrikálsz. Ahelyett, hogy megfognád magad, fegyelmezett lennél és végre betöltenéd azt a szerepet, amire képességeid szerint alkalmas vagy. Már József sem csattan fel. Iszik Gáborral, aztán válaszol. — Hozom-viszem a híreket? Védekezem, fiú, védekezem! Különbség. Emlékeztesselek? Az eljövetelem előtt nem sokkal, megkértél, hogy adjak alább a kompetenciaérzetemből. Nem szükségszerű, hogy halmozza a taktikai hibákat, akinek mindenről önálló véleménye van — okítottál. Kinek fájt az én kompetenciaérzetem? Te miért nem szorultál rá soha, hogy emlékeztessenek az illetékességi határaidra? Nem tudtad a valódi okát, igaz, hogy miért jöttem el? Hát ezért mondom, hogy ki a szentbeszédeid hallgatóságából. Űj csapatot szervező manővereid sem érdekelnek. — Abban a helyzetben nem volt igazad. Túlhajtottad. Most visszaigazolást kaphatnál. — Az új helyzet! Igaz?! Helyzet?! Nagy szimulátor vagy te. Egy lavór langyos vízben lehetetlenség vihart kavarni. Te, te viszont folyamatosan elhitetted velem, hogy ez itt, ha beltenger is, mégis óriási víztükör, komoly viharokra is alkalmas. Mi pedig, mint el- sőosztályúan kiképzett tengerészek, példás szakszerűséggel megálljuk a helyünket. Te nem olvasol apróhirdetést, mennyien cserélik a lakásukat? Mindenki, akinek egy kis vér van a pucájában. Ez szinte népvándorlás. — Akinek ez nem jó, túl kevés vagy túl sok, ami itt van, az menjen. Különben, ha igazad lenne, már régen elnéptelenedett volna a vidék. Van akinek itt nem jó, van, akinek másutt, van, akinek ebben az országban. Nem látom be, miért kell ebből ekkora hűhót csapni. — Lehetséges, hogy te vagy az egyetlen, akinek nem alapkérdése a menni vagy nem menni? Mert aki nem megy, az sem marad. Hanem még itt van. Érzékeled a különbséget?... Még megérjük, hogy szobrot emelnek neked. Csak éppen a neved nem vésik rá. Mindössze ez áll majd a talapzaton: „Az ismeretlen lokál- patrióta emlékének”. Gábor nevetni se tud az ötleten: — Nem tudsz megsérteni. Ügy túl egyszerű lenne. Inkább telefonálj. Vagy inkább szólok Érának, már ennék valamit. Már tápászkodik, amikor csörren a telefon. — Tessék... — Te vagy az? Nem gondoltam, hogy rögtön fölveszed. A második kicsengés után már fölvetted. Félreérthetetlen a férfi gu- nyoros hangja. Gábor nem érti miért. — Kivel beszélek? — Ne csinálj már úgy, mintha nem ismernél meg. A magadfajta az első hangra fölneszei, a másodperc töreKöves István: Ujjúkkal olvassák Délre vetődő forró szelek nem arra teremtettek hogy hamut hintsetek lehajló fejemre Tarkómon büszkeség ragyog Nem magasba szálló végső imám suttogom a földnek csak magasság helyett mélységet keresek Üzenetemet újukkal olvassák a vakok dóke alatt azonosít, majd föl is veszi a megszólaláshoz szükséges legkedvezőbb tónust, — Rendben van. A titkárságról tudod a számunkat? Tényleg föl kellett volna, hogy ismerjelek. Könnyebben vagy már? Bent hiányzol. — Óvatlanok vagyunk. Te- geződünk, tegeződünk? És ha nem az vagyok, aki? Bent hpl is áll a telefonod? Emlékszem: te se szereted, ha közvetlenül az íróasztalodon. Még elhamarkodottan kapnád fel. Netán rögtönözve reagálnál. Célszerűbb, ha fel kell állnod! Van időd készenlétbe helyezni magad. — Örülök, hogy hülyéskedsz. Ezek szerint hamarosan bejössz. — No csak ne idegeskedj miattam! Miért is hívtalak? Ja igen. Teszek a kis karrieredre. Kérj naponta bűnbocsánatot a pontos időtől. — Géphangon folytatja: r— Húsz óra, harminc perc. Húsz óra harminc perc. tíz másodperc. Na mi lesz? Húsz óra harminc perc, negyven másodperc. — Halló! Ne hülyéskedj 1 Meglátogatlak a hét elején. — Már megszakad a vonal, de még folytatja: — Hétfő megfelel? Megbeszélünk mindent. (Folytatjuk) Polner Zoltán: Ordöngősök Habos nyerítés gyeplőben? lovaimat két szem tartja. Toporzékoló tűz-hámban: lovaimat átok tartja. Halálán van, aki tartja Véres fejjel zuhan az ács, kocsirúdban fényes balta. Hideglelés Gyutván hideg-verítékem rámdermedő fehér ingem. Mérjétek meg hidegemet: cérnahosszán megmérjetek. Vessétek a barackfára kökény-újhold ég alatt, hadd vigyék el más határba skarlátvörös madarak. Hfll vo^> nem volt, I*Hl volt egyszer...— a mesék így szoktak kezdődni felénk. Ez egy jövő idejű mese: hol lesz, hol nem lesz, lesz egyszer egy sportjátszótér. Legalábbis reméljük. A történet — mert ez egy igaz mese — tavaly kezdődött szeptemberben. A salgótarjáni ifjúsági művelődési ház levelet írt Antoni Rozáliának és Nádas Lászlónak. Kiállítási anyagot kértek a művészházaspártól, gyermeknapra. Hamar jött a válasz, persze, szívesen, de van nekik más is, amit még szívesebben adnának: egy játszótér terve. Rövid úton az ifjúsági házba került a makett, s nem szakadt meg a kapcsolat, no meg a fejtörés, hogyan lehetne megvalósítani a makett pálcikaformáit. Mert az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a terv érdemes a megvalósításra. Fából és kötélből illetve hálóból konstruált szerkezet, ránézésre is tetszetős, esztétikus, S kimeríthetetlen lehetőséget kínál az örökmozgó gyermeknek a játékra, az ügyeskedésre, erősödésre. S más előnye is van a sport- játszótérnek: a méretre szabott gerendákból könnyűszerrel megépíthető. Gyerekjáték, mint a legó. Csak olcsóbb a legónál, mert míg az kétezer forint, ez csak nyolcszázezer. (Ha összevetjük a szobajátékot ezzel a százharminc gyermeket egyszerre foglalkoztató sportjátszótérrel, ami egy szabadtéri színpad lehetőségét is magában hordja, valóban sokkal olcsóbb.) Mégis, úgy tűnik, épp az anyagiak jelentik a legnagyobb gondot.'. . A sport játszóteret a Budapesti úti általános iskola udvarára szánták az ifjúsági ház dolgozói. Vajon hogy tetszik Mesebeli az ötlet az iskola vezetőinek? Dr. Kun András, az iskola igazgatója: — Szívesen fogadtuk, örülünk az elképzelésnek. A szervezést az ifjúsági ház vállalta magára. Bár az udvarból elég nagy területet elfoglal az építmény, a gyerekek bizonyára jól tudják hasznosítani, az ő fejlődésüket szolgálja majd. A szervezést az ifjúsági ház vállalta magára — mondta az igazgató. Hogy állnak a szervezéssel? Molnár Ágnes a művészek levelének kézhez vétele óta szívén viseli a játszótér sorsát. — Február elején tartottunk egy megbeszélést, ahol képviseltette magát a városi tanács művelődésügyi osztálya, a műszaki osztály, az iskola, és itt voltak a művészek is. A megbeszélésen nem hangzottak el érvek a játszótér ellen, mindenkinek nagyon tetszett. Ám a művelődési osztály nem tud anyagiakat biztosítani, legalábbis idén nem. — Ebben maradtak? Itt áll az ügy? — Nem, folytattuk a megoldás keresését. A művészek nem kérnek pénzt a tervekért, vállalják a zsüriztetés gondjait is. Az ő céljuk az, hogy a lakótelepi környezetet ilyen játszóterekkel is otthonosabbá, emberibbé, kellemesebbé tegyék. Szeretnék, ha elterjedne ez a konstrukció, Salgótarján után másutt is megvalósulna. Ezt a célt mi is magunkévá tettük, így kerestünk tovább. Többek köjátszótér zött a megyei KlSZ-bizottság- hoz fordultunk. Név szerint Antal Gáborhoz: — Támogatást kért tőlünk az intézmény, azt hogy terjesszük, létezik egy ilyen makett, egy ilyen terv. A makett ismeretében ez nem nagy kérés, hisz az elképzelés valóban nagyon jó. Megemlítettem például Felsőpetényben, ahol terveznek egy szabadtéri létesítményt, érdeklődéssel fogadták. Szeretnék persze látni az első megvalósított játszóteret. Molnár Ágnes folytatja: — Kerestük tovább is a lehetőségeket. Konzultáltunk a Vegyépszerrel. Ott azt mondták, hogy esetleg a szükséges csavarokat elkészítik társadalmi munkában, ha arra kerül a sor. A szomszédos síküveggyár azt ígérte, segít a fanvag beszerzésében. Ez utóbbi eddig a legbiztosabb ígéret. — Olyan nyolc köbméternyi fára lenne szükség. Az a baj, hogy ez már túl van azon a mennyiségen, amit egy vállalat felajánlhat — kapcsolódik a beszélgetésbe Szobosz- lay Béláné, az intézmény igazgatója. — Lehet persze, hogy van olyan téesz, amelyiknek egyáltalán nem okozna gondot ennyi fa, csak mi nem ismerünk ilyet. — Végül is, van-e olyan megállapodás, amelynek értelmében az első lépést megtehetik a játszótér felépítéséért? — A síküveggyári látszik leginkább ilyennek, Az igazgatónő kissé szo< morkásan zárja a beszélgetést: — Számunkra most az lené ne a legkényelmesebb, ha abbahagynánk az egészet, mondván, rajtunk nem múlott, mi minden tőlünk telhetőt megtettünk, minden kapcsolatunkat latba vetettük! Csakhogy mi nagyon szeretnénk, ha megvalósulna ez a nagyszerű sportjátszótér. Valóban ez lenne a legkényelmesebb. De talán van más megoldás is, már mint igazi megoldás. A terveket eddig mindenki nagyon jónak találta. Senki nem zárkózott el a közreműködéstől. Csak fa kellene — vagy az ára — az építés a művészházaspár irányításával, a Budapesti úti iskola gyerekeinek közreműködésével történne. A legót nem véletlenül emlegettük.., Mnlnár ^gnes azonban mUllldl mesélt még valamit. Felmerült egy ötlet, a művészektől való. Ha akad egy téesz, amelyik fát ad, ők átadják a játszótér terveit, ez a téesz megkaphatná a forgalmazási jogot... Eszembe jutott valami erről, a ka- rancslapujtői Karancs szövetkezet, gyönyörű kerítéseikkel van tele a megye... — Halló, Gergely Sándor, a szövetkezet elnöke?.,. Telefonban vázolom az elképzelést, az eddigi tétova lépéseket, meg hogy nem várok konkrét ígéretet. — Nem rossz, meg kell ismerkedni a tervekkel. Kit kell keresni?..'. Hol lesz, hol nem lesz, reméljük mielőbb lesz • egy sportjátszótér.., Veszprémi Erzsébet