Nógrád. 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)

1984-05-11 / 109. szám

Tervezni nem, számítani igen Gmk-k a Mőgraet Üllami Épaföipssri Valflcsleatnssl Friss volt a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat. Két évvel ezelőtt, amikor éppen hogy csak megjelentek az új jogszabályok, amelyek vállalaton belül is engedélyezték gazdasági munkaközösségek létrehozását, az ezt követő néhány napon máris is- j mertettek az ebben rejlő lehetőségeket a dolgozók­kal. Mi több: külön szakértői bizottság is alakult, műszaki pénzügyi és jogi végzettségű szakemberek­ből, akiknek feladata az e témában való eligazodás segítese lett. Emellett a munkahelyi és építésveze­tők részére is külön tanfolyamot szerveztek a tudni­valók megismertetése céljából. Mindezek nem maradtak ha­tás nélkül. 1982. első fél évé­ben már meg is alakult az első, vállalaton belüli gazda­sági munkaközösség, majd esztendő zártáig még további négy 1983-ban még hét gmk-t hoztak létre; számuk azóta változatlan. A tizenkét gazdasági munkaközösség egy- egy tervezői és geodétái fel­adatokkal foglalkozik, a töb­biek festéssel, asztalosmun­kákkal, villanyszereléssel, kő­műves- és szakipari teendők­kel, gép- és járműjavítással töltik el idejüket. Pihenésből, szórakozásból, családi dolgok­ból elspórolt idejüket. Ve­zetőik kivétel nélkül műsza­ki állományba tartoznak, s mindegyiknek tagja egy-egy pénzügyi szakember is, akik a kifizetéseket, a számlázásokat, az adóbevallás kacifántos te­endőit intézik. A százötven személyt foglalkoztató gmk-k a múlt évben több mint tíz­millió forintnyi árbevételre tettek szert, s csaknem 75 ezer munkaórát teljesítettek. — Lendített ez valamit a vállalati gazdálkodás eredmé­nyességén? — kérdezzük Lons- ták Lászlóné gazdasági igaz­gatóhelyettest. — Mindenképpen. Hiszen a gazdasági munkaközösségek létrehozásakor azt tűztük ki célul, hogy meglétük segítse — elsősorban — a kisebb megrendelők fenntartási, kar­bantartási munkáinak elvég­zését és nem utolsósorban, mérsékelje a vállalatnál je­lenleg meglevő kapacitás hiá­nyát. Mindkét területen ered­ményesen tevékenykedtek. S mégha ez az összeg nem is tűnik nagynak, ennyi ember­től tisztességes munkára utal. S fontos megjegyezni, hogy ennek hetven százalékát a vállalati tervek teljesítésé­nek szánták. Főképp a múlt év végi átadásokra volt ez jellemző, mikor is az effajta „rohamcsapatok” révén si­kerrel tettünk eleget szerző­désbeli kötelezettségeinknek, folyamatos lett a banktól a pénzátutalás, nem kellett köl­csönért folyamodnunk. Füg­getlenül attól, hogy munka­bérük lényegesen magasabb volt az átlagnál, „bevetésük” jócskán megérte a vállalat­nak, mert segítő munkájuk több mint tízmillió forinttal kevesebb bankkamat kifizeté­sétől mentesítette a NÁÉV-et. — Értékelésükről csupán ennyi...? — Nem! Az ő közreműkö­désükkel sikerült megvalósí­tani a meglevő, nagy értékű, hét végeken addig állt, nagy teljesítményű gépek szinte folyamatos üzemeltetését, szer­vezettebbé vált a hét eleji munkakezdés feltételeinek megteremtése, s amint már említettem, olyan kisebb vo­lumenű munkák elvégzésére is sor kerülhetett, amelyekre egyébként a vállalat nem lett volna képes. — Szóval, kifizetődő üzlet a gmk? — ... Szóbeszéd tárgya, hogy a bennük levő tagok retten­tő sokat keresnek. Ez azon­ban — a körülményeket fi­gyelembe véve —, nem igaz. A múlt évben az egy főre jutó adózási jövedelem átla­ga nem haladta meg a har­mincötezer forintot, s ez dur­ván két-három ezer forintnyi havi többletjövedelmet je­lent. Erről nem állítanám, hogy kiugróan magas jövede­lem, mert ha lehetőségünk lenne arra, hogyha ezt válla­lati. hét végi túlórában szá­molhatnánk el, meglehet, ak­kor is ennyi pénz lenne a borítékukban. De visszatérve kérdésére: a gmk-k sok olyan apró munkát — ám jelentő­sét! — oldottak meg, amelyek létük nélkül nehezebb hely­zetbe hozták volna a vállala­tot. — így hát: meglétükre to­vábbra is igényt tartanak? — Igen. Előttük külön is ismertettük tervfeladatainkat, ismerik, tudják, mikor, hol lesz rájuk szükség. Ennek megfelelően végzik a „kinti”, cégen kívüli piackutatást. Mert végül is, ők a NÁÉV céljai megvalósításának elkötelezett­jei is. Megalakulásuktól kezdve ez a fő szempont. És ez továbbra is így van. — Lesznek-e 1984-ben „új­szülöttek?” — Űjabb társulások létre­hozásáról nincs tudomásunk. Csupán arról van szó. hogy különválik a gép- és a jár­műjavító részleg. Különmun­kájuk viszont így is maximá­lisan megfelel az elvárások­nak. — Milyen eredményt vár­nak idén a gmk-któl? — Tevékenységüket tervez­ni nem lehet. Egy azonban biztos: számítani rájuk úgy lehet, mint a mindig biztos napfelkeltére... Karácsony György Olomlevél A fekete-tengeri Beresan- ízigetén, egy ókori település feltárása során talált gyufás- doboz nagyságú ólomlapocs­káról közelebbi vizsgálat so­rán kiderült, hogy az időszá­mításunk előtti VI. század második feléből származó, ógörög szöveget tartalmazó „levél”. Az ólomlapok akkori­ban a nagy távolságokra tör­ténő levelezésre szolgáltak és megőrzésre szánták azokat. r Újítások valós hozama Két jelentős újítás bevezetésének az „évfordulója” ér­kezett el a közelmúltban a Salgótarjáni Kohászati Üzemek­ben. így alkalom kínálkozott arra, hogy az előkalkuláció után a valóságos haszonról is valós képet kapjanak az acélgyáriak. Az egyik tipp Siemens-kemence kapacitásnö­velésére kínált módot. A munkást, művezetőt, műszakit magában foglaló 5 fős újítócsoport ötlete 636 ezer forint­tal növelte a vállalat eredményét egy esztendő alatt. Ja­vaslatukért összesen 32 ezer forintot kaptak díjként, A másik jelentékenyebb újítás importmegtakarítást célzott. Selejt hideghengerekből való munkahengerek gyártásának eljárását dolgozta ki a háromfős team. Indítványuk 619 ezer forint megtakarítást eredményezett, ezért együttesen 37 ezer forint díjazásban részesültek. Emberként élt — mártírként halt meg Petőfalvi Lajos emlékezete Vidám, jökedélyű ember volt, tele szép reményekkel, fáradhatatlan tettvággyal. így mondja mindenki, aki csak dolgozott, találkozott vele. Most lenne hetvenesztendős, ha élne Petőfalvi Lajos. Alig múlt harminc, amikor 1944 végén ott veszett Dachauban. Zagyvapáifalván született, ahol egymást érték a parányi ablakú, dohos bányászlaká­sok. A nyomor hamar mun­kára fogta. A tizenkét esz­tendős fiú kenyeret keres a zagyvapálfaivai üveggyárban. Később a bányához kerül. A föld szeszélyes mélyébe száll le mindennap Tatabányán is, ahová az 1930-as évek elején sodródik. Ott alapít családot. A nyomor, a nélkülözés, a bányászokra leselkedő min­dennapi veszedelem fiatalon ráébresztik arra: a munkások ereje megsokszorozódik, re­ményük, jövőbe vetett hitük megnövekszik, ha összefog­nak. Az ifjúsági mozgalomban már Nógrádban is dolgozott. Tatabányai évei alatt pedig elkötelezett, harcos kommu­nistává érik. Sokat tapasz­talt, sokat próbált bányászok segítik, vigyázzák lépéseit, hogy merre menjen. Együtt dolgozik Tóth Bu- csoki Istvánnal, aki ugyan­csak a Nógrád medencéből, Mátranovákról került Tatabá­nyára, s aki a Tanácsköztár­saság elfojtása után a halál- büntetés elől Csehszlovákiába szökött. A központi bányász­bizottságot a tatai medencé­ben, együtt alakítják meg Galub Rudolffal, aki megjár­ta Franciaországot, élt és dolgozott a Szovjetunióban, ahonnan 1938-ban érkezett haza. A bizottság háborúelle­nes röpcédulái, a bányamun­kások kíméletlen kizsákmá­nyolását, a bányászcsaládok nyomorát leleplező propagan­dairatai eljutottak az or­szág valamennyi bányavidé­kére: Salgótarjánba, Pécsre, Dorogra Az okos érvek, a gyújtó szavak nem maradtak hatástalanok. Sztrájkok, sza­botázsakciók nehezítették, akadályozták a termelést szin­te valamennyi bányában. A felvilágosító, meggyőző munkában Tóth Bucsoki Ist­ván, Galub Rudolf, Neder- mann Ferenc, Neushl László, meg a többiek kezdettől fog­va jó hasznát vették Petőfal­vi Lajos leleményességének, bátorságának, kitűnő szerve­zőkészségének. A bányászok sokra becsülték, tisztelték az igazságtalanság ellen szót emelő, érdekeiket védelmező fiatal munkást. Amikor 1944 nyarán a bányászbizottság ve­zetőinek egy részét Tatabá­nyán letartóztatták, Petőfalvi Lajosnak néhány társával si­került eljutnia Budapestre. A bukás, a börtön nem rémítet­te, ott folytatta a munkát, ahol Tatabányán abbahagyta. Azok között volt, akik létre­hozták a Harcoló bányász cí­mű illegális újságot. S köz­ben azt a feladatot kapta — Galub Rudolffal együtt —, hogy a salgótarjáni medencé­ben szervezze a kommunista pártsejteket, a bányászok el­lenállási akcióit, sztrájkját. Jóllehet Petőfalvi Lajos Ta­tabányán, majd Budapesten élt, dolgozott, kapcsolatai so­ha nem szakadtak meg szülő­földjével, a salgótarjáni bá­nyavidék munkásaival. Kato­na Gyulával, a zagyvapálfai­vai kommunista sejt titkárával esztendők óta közvetlen össze­köttetésben állt. így aztán amikor 1944. augusztus végen a szénmedencébe érkezet^ nem kellett heteket elveszte­getnie a tájékozódással. Szin­te napok alatt megtalálták az együttműködés lehetőségeit a szénmedence kommunista sejtjeivel. Járta a bányákat, vitte a párt röpiratait, az il­legális Szabad Népet, a Har­coló bányászt. Arra buzdítot­ták a férfiakat, szánjánál« szembe a német megszállók parancsaival: ne menjenek ki a frontra, a maguk módján vessenek véget a vérontásnak. Sokan megfogadták a kom­munisták tanácsát. Az erdők­be, leszerelt bányákba rej­tőztek, hogy ne találja meg őket a katonai behívóparancs. Pedig akkor már rendőrko- pók jártak a nyomukba, szer­te az országban keresték, kö­rözték Petőfalvi Lajost is. Bányászok bújtatták, rejtették Somlyó-bányatelepen, Bag- lyasalján. Innen indult Buda- nestre 1944. október végén, hogy számot adjon a bányász­bizottságnak a végzett mun­káról. Arról, hogy a bányá­szok, a gyári munkások elé­gedetlensége, ellenállása not­ion nő, s hogy kapcsolatot ke­restek és találtak a Losonc környékén harcoló szlovák partizánokkal. Galub Rudolffal indultak útnak, s úgy számolták, hogy néhány nap múlva, november elején visszajönnek. Még a bányászbizottság néhány tag­jára vártak, amikor németek rontottak a lakásba és letar­tóztatták, elhurcolták vala- mennyiüket. A Rökk Szilárd utcai nyilasházban a Gestapo tagjai vallatták őket. Amikor minden kínzás, kegyetlenke­désük sem tudta megtörni, árulásra kényszeríteni a kom-* munistákat. Németországba hurcolták őket. Petőfalvi Lajos ott veszett valahol Dachauban. 1944 vé­gén. Éppen csak elmúlt har- mincesztendős. Már nem élt, amikor felesége életet adott harmadik gyermeküknek. V. G. \ Solarfor sorozatban — Vizet melegít A napsugárzás energiáját hasz­nosító vízmelegítő berendezés so­rozatgyártását kezdték meg a Tiszaföldvári Építő-, Vasipari és Szolgáltató Szövetkezetben. A berendezés — Forrai Sándor és Huszár Károly mérnökök talál­mánya — lakóépületek, sportlé­tesítmények idényjellegű meleg­víz-ellátására, hajtató- és nö­a napenergia vényházak fűtésére, valamint ki­sebb medencék vizének melegí­tésére alkalmas. A berendezés lelke a napsuga­rakat ielfogó napkollektor, amely az épületek tetőszerkezetébe építhető be. Az itt összegyüitött hő egy zárt rendszerben' kerin­gő folyadékot melegít fel. Ha nem süt a nap, a Solarfor' berendezés hőérzékélőié az elektromos fűtést kapcsolja be, így a melegvíz-szolgáltatás fo­lyamatos. A tiszaföldvári szövetkezet a megrendelők kérésére egyedi tervezésre és a berendezések fel­szerelésére Is vállalkozik. S zázadunk utolsó két évtizede valószínűleg úgy vonul be a törté­nelembe, mint az elektronika rohamos elterjedésének idő­szaka. Egyes kutatók már áV.t is javasolták, hogy az atomkor helyett — amelyen szerintük túljutottunk — használjuk a komputerkor, vagy ehip- korszak kifejezéseket. Bárhogyan is fogják jele­nünket az utódaink elnevez­ni, az kétségtelen tény, hogy az utóbbi évtizedben az ipa­rilag fejlett országokban ro­hamosan erősödik a gazda­sági-társadalmi folyamatok szinte valamennyi területén az elektronikai eszközök és az ezeken alapuló módszerek széles körű elterjedése. Az elektronika a társadalmi és gazdasági szükségletek egyre több elemét képes a hagyo­mányosnál magasabb szinten kielégíteni, megjelenése jelen, tős hatást gyakorol a gazda­ságok fejlődésére, s a tech­nikai civilizáció jelenleg leg­erőteljesebben ható tényező­jeként sorra módosítja a nemzetgazdaságok verseny- képességét, szerkezetét, nyers­anyag- és energiaigényessé­gét, a munkaerő-szükséglete­ket, sőt, még a munkaeszkö­zöket is. Az elektronika szinte rob­banásszerű terjedését jól jel­lemzi, hogy 1960-ban — az elektroncső korszakában — kevesebb, mint 100 berende­zés-, alkatrészkategóriát tar­A Minisztertanács napirendjén szerepelt Ifjabb lépésváltás előtt a magyar elektronika toltak nyilván, az USA, Nyu- részben pedig nagymértékű ben, a kereskedelemben, gyár gazdaság további fejlődé. gat-Európa és Japán elektro- importfüggőséget alakitott ki. az ügyvitelben, s a sze- sének kulcskérdésévé vált. nikai árucikkeiből fakadó be- Nyilvánvalóvá vált, hogy ezen mélyi számítógépek fokozatos Vagy megkíséreljük, hogy a vétele pedig a 27 milliárd a relatív elmaradottságon sa- terjedésével egyre inkább a huszonnegyedik órában fel­dollárt sem érte el. 1970 kő- ját érdekünkből is rül — a tranzisztor széles túl kell jutnurik. körű elterjedtségének idősza- a berendezésgyártó kában — háromszorosára nőtt fejlődését határozottan meg fejlődési pálya követeimé-' nyeihez igazodó módon dina­mizálja a gazdasági folyama­tokat, felgyorsítva az elektro- nizáció folyamatát. A program 1984. utolsó ne­gyedére készül el, és a jelen­leg is folyamatban levő köz­ponti fejlesztési programok mellett számos új alprogra- mot is magába foglal majd. Közülük is minden bizonnyal az egyik legfontosabb a táv­mielőbb magánéletünkben is. Ehhez a zárkózzunk legalább a közép- közlési hálózat egészen nagy­rohamos térhódításhoz azon- mezőnyhöz, vagy beletörő- arányú fejlesztése. De ugyan­ipar ban nem elegendő az iskola- dünk abba. hogy végérvénye- csak fontos tennivaló a gyár­számítógépes program, , a sok- sen lemaradunk. tástechnológia — és ehhez kapcsolódóan a munkakultú­ra — jelentős mértékű fej­lesztése, a korszerű mikro­a nyilvántartott berendezés- gyorsította a hetvenes évek sok egyéb említett és nem és alkatrészkategóriák szá- elején elfogadott számítás- jelzett törekvés. Le kell sző- Nyilvánvaló, hogy a vá­rna, s a piaci forgalom meg- technikai központi fejlesztési gezni: hazánk az elektront- lasztás meglehetősen egyér­duplázódott. 1980-ban, ami- program, majd az 1981-ben felhasználásában íejlettsé- telmuen determinált. Az e te- elektronikai eszközök a lkai­kor már az integrált áram- elfogadott elektronikai köz- §i szintjéhez képest igen el- rületen élenjáró nyugat-euró- mazásának széles körű elter­;-n----- >——a. ................................. maradott, sőt különböző Pa' országok, de a KGST- jesztése, az automatizálás el emzések alapján azt is ki- tagországok többségében is rendszereinek és eszközeinek mondhatjuk, hogy az ipari kormányzati szintű progra- bővítése éppúgy, mint az automatizálás és a termelés- mok: támogatják az elektron!- alapkutatások folytatása, vagy hez közvetlenül kapcsolódó ka elterjesztési ütemének az úgynevezett „software”, a körök jellemezték a berende- ponti fejlesztési program, zések többségét, a kategóriák amelynek keretében elkez- ismét megháromszorozódtak, dődtek az integráltáramkör- s a piac az 1960-asnak hét- gyártás beruházásai, felgyor- szeresére bővült. Az elmúlt sult a kutató és fejlesztő te­négy évben a fejlődés még vékenység és megkezdődött méréstechnológia elterjedésé jobban felgyorsult. több — az integrált áramkö- ben ez az elmaradottság egye­magyar — hagyomá­rök alkalmazásához szükséges nesen aggasztó mértékű. A vSSz 7. SSSm ­— elektronikai ipar ter­melése és termékei az első — ta gyártásának fejlesztése is. A számítástechnika Ér gyorsítását. Ezért határozott programozási technika fej­ügy a Minisztertanács, hogy lesztése. S mindezt országos az elektronizáció folyamaté- méretekben összehangolva, át­nak nagymértékű felgyorsító- gondoltán, szervezetten rend­rthető tehát, hogy a Mi- sára olyan, valamennyi rész- szerelvűen. nisztertanács tegnapi területet átfogó • társadalmi- » z 1986-ban induló prog-' ülésén, de az ülést gazdasági programot kell ki- í\ ram végrehajtása tehát elektroncsöves — generáció elektronika mindinkább be- megelőzően a kormánybizott- dolgozni, amely — összhang- nem csekély feladatok korszakában még az élvonal- épül az ipari termékekbe is. Ságokban és egyéb tudomá- ban a VII. ötéves népgazda- elé állít valamennyiünket, ba tartoztak. A tranzisztorok, A hazai ipar által értékest, nyos fórumokon vissza-visz- sági tervkoncepcióval és a Kinek-kinek a maga terüle­majd az integrált áramkörök tett fémmegmunkáló gépekből szatérő téma volt a számítás- gazdaságirányítási rendszer tén akad majd bőven tenni­elterjedését követően azon. származó bevétel 73 százaié- technika, az elektronika, az továbbfejlesztésével — hozzá- valója. S talán olyasmi is, ban a hazai alkatrészgyártó kát 1982-ben a programozha- automatizálás, az informatika járul a népgazdaság hatéko- amivel addig sem kellene vár­ipar fokozatosan elmaradt a tó vezérlésű berendezések adr és a távközlés. Abban vala- nyabb működéséhez, és az új ni... Arvay Tivadar nemzetközi színvonaltól, s ez ták. Hasonlóan növekszik az mennyi a témával foglalkozó részben visszafogta a bérén- elektronika, szerepe a mező- fél egyetértett, hogy ezek dezésgyártó ipar fejlődését, gazdaságban, közlekedés- összehangolt fejlesztése a ma; NÓGRÁD 1984. május 11., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents