Nógrád. 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)

1984-05-09 / 107. szám

Új rehabilitációs rendelet: a 8/1983-as Ismeretek a megváltozott munkaképességről Jogokba való visszaállítás « rehabilitáció. Az egészség­ügyben azt jelenti, hogy az egészségében károsodott em­bert olyan munkába helyez­zük, amelyet teljes mértékben el tud végezni. Például a vak ember boszorkányos ügyes­séggel tudja kezelni a tele­fonközpontot, s a munkában fel sem tűnik súlyos egészsé­gi fogyatékossága. — Ideje lenne már elfelej­tenünk azt a kifejezést, hogy csökkent munkaképességű dolgozók — vélekedik dr. Hajdú Katalin, a Salgótarján városi Tanács egészségügyi osztályának vezetője. — Az egészségkárosult ember vol­taképpen ugyanolyan értékű munkát képes végezni, ha a neki megfelelő helyen van, mint a makkegészséges. Meg­változott munkaképességről indokolt tehát beszélnünk. Gondolja meg, a Hycomat gépkocsit ugyanúgy képes ve­zetni egy mozgássérült, mint bárki egészséges. Ebben az értelemben szó sincs csökkent képességről. Ami igaz, az igaz. Persze mindannyian tudjuk, milyen nehéz hosszú évek, évtizedek beidegződéseit megváltoztatni. — A gépkocsit alakítottuk úgy át, hogy megfeleljen — folytatja az osztályvezetőnő. — Tehát rajtunk nagyon sok múlik: megtalálja-e helyét, a beteg ember, vagy sem? Ta­pasztalatból mondom, ne szá­nalommal közelítsünk hozzá­juk, hanem segítő tettekkel, vagyis illesszük vissza őket a társadalomba, olyan körül­ményeket, feltételeket teremt­sünk a számukra, hogy ne szoruljanak a szomszédok, a társadalom bántó gondosko­dására, hanem képesek legye­nek önmaguk méltó fenntar­tására. Lengyelországban, Csehszlovákiában például kü­lön szállodáik vannak a moz­gássérülteknek; minden ne­hézség nélkül tudnak benne PÉLDÁS KAPCSOLAT közlekedni, lakni. S, mi van nálunk?... Nálunk még jócskán van tennivaló. Mi még csak egy megtalált és megkezdett ut első méreteinél tartunk. Gyorsítani kellene a léptein­ket, gondolkodásunkban, szí­vünkben a rendtevést. Az Országos Orvosszakér­tői Intézet megbízottai Salgó­tarjánban évente körülbelül 2—2300 jelentkezőt vizsgálnak meg. Töredékük kerül rok­kantsági nyugdíjba. Aki nincs megelégedve a döntés­sel, másodfokra fellebbezhet, amely szintén Salgótarjánban van, s ott döntenek véglege­sen. Ugyanakkor mindenki számára adva a lehetőség ál- lapotrosszabodás címén, idő­től függetlenül a felülvizsgá­latra. — Hogyan történik egy el­járás lefolytatása? — A nagyobb vállalatoknál — ahol üzemorvos is műkö­dik — rehabilitációs bizottság tevékenykedik, másoknál re­habilitációs megbízott. Elő­ször őket kell felkeresni, és először a vállalat ajánl fel munkahelyet a betegnek. Ha erre nincs lehetőség, vagy jo­gos indokkal nem fogadta el a dolgozó vállalata ajánlatát, akkor igénye érvényesítése végett fordulhat a Társada­lombiztosítási Igazgatósághoz. Az igazgatósághoz benyújtott kérelem azonban csak az OOSZI szakértői véleményé­vel együtt érvényes, ha az nincs, be kell szerezni. Az egész anyag aztán átkerült a városi tanács egészségügyi osztálya mellett működő helyi rehabilitációs bizottsághoz, amely a megyeszékhely és vonzáskörzetének üzemeiben próbál helyet keresni a jelent­kezőknek. Ha nem sikerül — szakképzettség, iskolai vég­zettség. vagy más okok miatt —, akkor visszaadjuk az ügyet az igazgatóságnak, kér­ve a dolgozó járadékának megállapítását. Ezt a vizsgálati-eljárási me­netet érdemes megjegyezni, mert új elemeket tartalmaz, ugyanis a 8/1983-as EÜM-PM rendelet hatályon kívül he­lyezte a 16 évig érvényben lé­vő, 1967-es rehabilitációs ren­deletet. Újdonsága a Társa­dalombiztosítási Igazgatóság közbülső beékelődése, hogy az állapítja meg mint a nyugdí­ja — a járadékot. Hasznos emlékezetbe vésni azt is, hogy az üzemi orvos 50 százalékig állapíthat meg rokkantságot, azon felül a vizsgálat az Országos Orvos­szakértői Intézetre tartozik. S, az lenne általánosságban a kedvező, ha az ügyek olyanok lennének, amelyeket az üze­mi orvosok és az üzemi reha­bilitációs bizottságok, illetve megbízottak intézhetnének, s csak az elkerülhetetlen ese­tek jutnának az OOSZI elé. Kik szorulnak tapasztalat szerint leginkább rehabilitá­cióra? — Egy részük idős korú, akiket már nem lehet átké­pezni — feleli dr. Hajdú Ka­talin. — És sajnos, a fiatalok java is a járadékot választja, mert munka nélkül kapja... — Vgyanakkar mellete még dolgozhat — jegyzem meg. — Nem én mondtam! — ért egyet az osztályvezető. — Tapasztaljuk, hogy még a 67 százalék fölötti rokkantság­gal rendelkezők is munkát vállalnak. — Nehéz a páciensekkel boldogulni? — Egyáltalán nem. Itt az emberek inkább elesettek, csedesek, mert ellátatlanok. Gondolja el. 10—20 évi mun­ka után senki sem megy szí­vesen máshová dolgozni. Vál­tozatlanul azt kérjük a válla­latok vezetőitől, hogy lehe­tőleg saját üzemükben pró­bálják a megváltozott munka­képességűeket foglalkoztatni. (su) Főiskolások a vásártéri lakásokban Sarló Lajos nyugdíjas bá­nyász a belváros Il-es szá­mú pártalapszervezetének a titkára. Az erős fényektől sö­tét leneséjű szemüveg védi a szemét. Ősz haja kicsit már megkopott, de temperamen­tumát, lelkesedését, ahogyan beszélgetés közben nyugtázom magamban, nem kezdte ki az idő. Neki döntő része van ab­ban, hogy a főiskolás fiatalok felnőtt segítőtársakra, bará­tokra leltek Salgótarjánban. — A XII. pártkongresszú- son hangzott el, hogy nekünk nem pusztán jogunk, hanem kötelességünk is az ifjúság­gal foglalkozni. Ne csak be­széljünk, henem tegyünk is érte, mutassunk példát. Így ébredtünk, rá, hogy alapszer­vezetünknek is nyitni kell. Nincs KISZ-szervezetünk, ke­restünk hát. Segítséget kér­tünk a városi pártbizottság­tól, végül a főiskolához jutot­tunk el. Az említett lakóterületi pártalapszervezet és a Pénz­ügyi és Számviteli Főiskola salgótarjáni intézetének hall­gatói KISZ-bizottsága között négy esztendeje létezik a kao- csolat. A fiúk és lányok rend­szeresen eliárnak a vásártéri kommunistákhoz, beszélget­nek, apróbb, az idősek által nehezen elvégezhető munkák­ban segédkeznek. Mit adnak cserébe a régiek? Eddig fel­gyülemlett emberi és moz­galmi ismereteiket tapaszta­lataikat, fegyelmüket és hi­tüket, szívüket. lelkűket. Rendszeresen ellátogat egv- egv kénviselőiük, a főiskolá­ra a fiatalokkal e"vütt éleszt­getni a múlt példáit. Ott van­nak povmás rendezvényein, tpeevűiésein, kölcsönösen ta­nainak. gazdagodnak egymás által. — Annyira megszokták már az öregjeink a fiatalokat, hogy hiányolják is őket — mondja Sarló Lajos. — Aztán beállítanak egy-egy születés­vagy névnapra, hoznak virá­got, ajándékot. Nagyon jólesik az embereknek. — A mi gyerekeink is so­kat profitálnak ebből a kap­csolatból — jegyzi meg Lu- kácsy Dezső, a főiskola párt­titkára. — Egyértelműén ne­velő hatása van. Reálisabb lesz a gyerekek véleménye az idősekről, és azoké is változik. — Bizony valamikor sokan dohogtak a fiatalokra — pél­dálózik Sarló Lajos —, most meg egy rossz szót sem halla­ni rájuk. A találkozások min­denkit meggyőztek a másik fél értékeiről. A közös kirán­dulások pedig — évente egyet csinálunk, idén április 27-én voltunk — érzelmileg is ösz- szébb hozzák az embereket. Űay véljük, a kapcsolat se­gít a párttaggá nevelésben is. noha nem akarjuk véletlenül sem átvenni az intézeti KISZ- bizottság feladatát. Most Lukácsv Dezső helye­sel párttitkártársának. — A KISZ politikai okta­tásban egy előadást mindig tartanak az idősek. — Előadóink tapasztalt, fel­készült, őszinte emberek — fűzi hozzá Sarló Lajos. — Meg is mondjuk nekik, min­denre feleljenek. Úgy jövünk fel minden egyes alkalomra, hogy 30 percet beszélünk az­tán két két és fél óra hosszat maradunk. — Diákjaink egy része me­lyen elgondolkodik a hallot­takon — vélekedik Lukácsy Dezső. — Indítékokat kap a pártba való belépéshez. A kapcsolatok aztán nem min­denkinél érnek véget az is­kolai évek elmúltával. Töb­ben visszajönnek a ballagá­sokra, és megkeresik a régi ismerősöket, barátokat... — Ürül az ember, ha hall­ja, jól alakul a sorsuk. A példás kapcsolat február óta újjáválasztott KISZ-ve- zetőséggel folytatódik. Az el­sős Lanku Ildikó a titkár. A két párttitkár bízik benne és a vezetőségben. .Lám-lám, fiatalok és idősek viszonya ilven is lehet! Ha tudatosan keressük az egymáshoz veze­tő, összekötő szálakat. (sok) Baj van az időjárás-felelős­sel. Nem kényeztetett el ben­nünket az április. A rekkenő hőség, amire a késői időpont- miatt okkal számíthattunk, húsvétkor elmaradt, s pár nap múlva olyan hideghul­lám zúdult ránk, hogy kiska- bátjainkban, pulóvereinkben alig győztünk dideregni. A salgótarjáni városgazdál­kodási üzem kertészetének dolgozói, kiváltképpen akik a melegágyak között szorgos- kodnak, nem fagyoskodnak. A melegházban izzadni lehet. Palánták erősödnek, nyíló vi­rágok illatoznak. A kertészet fiatal műveze­tője, Kovács Ilona mindössze február elsejétől él Salgótar­jánban. Nyírbátorból, a köW- ségvetési üzemtői érkezett. — Nem elégített ki a szülő­városomban végzett munka —- jelenti ki a rövid hajú, sző­késbarna leány. — A szak­Időarányosan teljesülnek a célkitűzések Több lakás épült — Elegendő telek Épül a szociális otthon A Salgótarjáni városi Tanács a közelmúltban megtartott ülésén tűzte napirendre az elmúlt évi tanácsi fejlesztési terv és működési költségvetés teljesítéséről szóló beszámolót, amelyhez Győrffy Dezső, a tanács általános elnökhelyettese fűzött szóbeli kiegészítést. Szigorúbb rangsorolás A városi tanács a VI. öt­éves terv kidolgozása során számított arra, hogy a nehe­zebbé váló körülmények nem teszik lehetővé a korábban tapasztalt, dinamikus város- fejlesztést. Éppen emiatt, el­sősorban a lakosság széles rétegeit érintő, az alapellátás javítását szolgáló célokra igyekeztek az elmúlt eszten­dőben is felhasználni a ren­delkezésre álló anyagiakat. Salgótarjánban, a lakásellá­tás javítása, a gyermekintéz­ményi hálózat, az egészség­ügy feltételeinek fejlesztése, az időskorúakról való meg­különböztetett gondoskodás áll a munka középpontjában. A feladatok között szigorúbb a rangsorolás, a megvalósítás pedig a korábbinál sokkal fe­gyelmezettebb, takarékosabb és rugalmasabb munkamód­szert követel. Milyenek az elmúlt évi tapasztalatok? A városban a VI. ötéves terv időszakára meghatáro­zott lakásépítési tervet a tervciklus első három eszten­dejében időatányosan túltel­jesítették, 977 lakás helyett 1102 új otthont adtak át. A túlteljesítés köszönhető nagyrészt a megnövekedett családi házas építési kedvnek. Mint a tanács általános el­nökhelyettese hangsúlyozta: a lakásépítés az életkörülmé­nyeinket legjobban befolyá­soló, de hosszú távon a város­képet, közösséget alakító té­nyező is. Salgótarjánban a Beszterce- lakótelepen lényegében be­fejeződtek a telepszerű több­szintes lakásépítések. A mun­kák zömét napjainkban a Gorkij-lakótelepen a Hársfa utcában, valamint a nyugati városrészben végzik a kivi­telezők. Akadnak gondok is. Így például a Gorkij-lakóte- lepi OTP által értékesített la­kások egy négyzetméterre ju­tó értékesítési költsége meg­haladja a tizenkétezer forin­tot. S bár a házgyári techno­lógia meghonosítása Nógrád megye székhelyén gyorsította a lakásépítés ütemét, a beke­rülési költség várhatóan 13— 14 ezer forint lesz négyzetmé­terenként, ami minden bi­zonnyal megnehezíti majd az értékesítést. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a lakások iránti igény differenciáltan je­lentkezik. A fiatalok, pálya­kezdők, a nyugdíjasok első­sorban a kisebb alapterületű garzonlakásokhoz szeretné­nek hozzájutni. Az elmúlt esztendőben a tanács a szo­babérlők házának kialakítá­sával 117 garzonlakást adott át, s a következő években a kisebb és az átlagosnál na­gyobb alapterületű lakások építésével egyaránt számol­nak. Tart a terület­előkészítés A tanács, gondolva a jövő­re. folytatta a terület-előké­szítéseket. A végrehajtó bi­zottság már elfogadta a nyu­gati városrész végleges beépí­tési tervét, a kivitelezéshez a dokumentációk rendelke­zésre állnak. A Gorkij-lakó­telepen, a Pécskő utcában sincs akadálya a feladatok fo­lyamatos megvalósításának. Jelenleg Salgótarjánban 757 lakás építése van folyamat­ban, ami lehetővé teszi az át­menetet a következő eszten­dőre, s mindenekelőtt bizto­sítja az idei, 423 lakás átadá­sát. A lakásépítési terv meg­valósítását jól segítette a te­lekgazdálkodási program. Sal­gótarjánba ma az igényeket meghaladó telekkínálattal ren­delkeznek. A másik kiemelt társada­lompolitikai feladat a gyer­mekintézmény-hálózat fej­lesztése, az e területen elért színvonal megőrzése, amit a városi tanács ugyancsak tel­jesített. Új tantermek létre­hozásával, kialakításával eny­hült a helyzet. A meglevő 219 tanteremből 37-re nőtt a szükségtantermek száma, amelyek egy részét' iskolákon belül, másik részét különböző intézményekben alakítottak ki. A tanács elvégeztette az Arany János úti középiskola tervének korszerűségi vizs­gálatát, amely lehetővé teszi, hogy az eredeti — 1985-re számított — kezdést egy év­vel korábbra hozhassák. Je­lenleg is tart a fiúkollégium általános iskolává való átala­kítása és döntés született, hogy a Hársfa úti általános iskola kiviteli terveit a jövő év végére el kell készíteni, s a következő tervciklusban hozzáláthatnak az építéshez. Győrffy Dezső hangsúlyoz­ta, hogy Salgótarjánban si­kerül megőrizni az óvodai és bölcsődei ellátásban elért ked­vező pozíciókat, ma is mind­két területen minden jogos igényt kielégítenek. V Javuló egészségügyi alapellátás Szintén kiemelt társada­lompolitikai program az egészségügyi ellátás fejleszté­se a megyeszékhelyen. Sokat jelentett a Go*kij-lakótele­pen élőknek az átadott felJ nőtt- és gyermekkörzeti orJ vosi rendelő átadása. S talán még ennél is fontosabb, hogy Salgótarjánban orvos hiánya már sehol sem gátolja az egészségügyi ellátást. A ta­nács folyamatosan igyekszik biztosítani, hogy a szakmai irányelvek alapján a körze­tek hordozható EKG-készülé- kekkel rendelkezzenek. Ta­valy' két ilyen készüléket vá­sároltak, s így e fontos egész­ségügyi eszköz a 19 körzetből már csak kilencben hiányzik. Tavalyi intézkedés alapján folyamatban van a Beszter- ce-lakótelepen egy gyermek- és egy felnőttkörzeti orvosi rendelő, valamint egy gyógy­szertár építése is. A nyugati városrész 1/A jelű épületében pedig, amelynek kivitelezése az idén kezdődik, szintén körzeti orvosi rendelőt alakí­tanak ki. Sokat fejlődött az idősko­rúak ellátása is. Az öregek napközi otthona férőhelyei­nek száma az elmúlt évben átadott salgóbányai létesít­ménnyel hatvan főre növeke­dett. Bővült a szociális gon­dozóhálózat, tavaly 123 rá­szorult élvezhette e forma elő­nyeit. Átlagosan 277 idős em­ber részesült szociális étkez­tetésben. rendszeres szociális segélyt 139 fő kapott. A rend­kívüli szociális segélyezési ke­ret az eredeti előirányzat há­romszorosára növekedett, s megközelítette az 1,8 millió forintot. Ennek köszönhető, hogy az elmúlt évben 1757 esetben folyósíthatott a tanács rendkívüli szociális segélyt. Úgy tűnik, pont kerülhet a salgótarjáni öregek szociális otthona építésével kapcsolatos kérdések végére is. Tavaly elkészült a kiviteli terv, az idén pedig hozzálátnak a megyei kórház F jelű épüle­te átalakításának, ahol vár­hatóan 1986-ban átadják a szo­ciális otthont. Az elképzelé­sek szerint 60 idős ember nyugodt körülményeiről, tel­jes ellátásáról gondoskodnak majd ezáltal. A városi tanács elnökhe­lyettese nem véletlenül hang­súlyozta : a megyeszékhely eze­ket az eredményeket nem ér­hette volna el a településfej­lesztő társadalmi munkamoz­galom nélkül. A város lakos­sága, az üzemek dolgozói, a tanulóifjúság jól érzékelte, hogy a lehetőségek bővítésé­ben, a város fejlesztésében, a környezet védelmében és szé­pítésében, a meglevő értéke­ink megbecsülésében, az ál­lagmegóvásban a közös ösz- szefogásnak megnőtt a jelen­tősége. A város lakói, az ipa­ri üzemek, szövetkezetek kol­lektívái, intézmények dolgo­zói azonosultak az elmúlt esztendőben is az „ötvenezer munkanapot Salgótarjánért” mozgalom célkitűzéseivel a kezük munkájával váltak ré­szeseivé a várospolitikai fel­adatok megvalósításának. a szép városért mámban, kimondottan a dísz­növénytermesztésben akartam dolgozni. Ezért nem mentem téeszbe vagy máshová, ahová hívtak dolgozni. — A szobolcsi hajdúváros messze esik a palóc metropo­listól. Hogyan vezetett ide az útja? — A kecskeméti kertészeti főiskolára jártam, s egyik cso­porttársam, Sörös Erika ide­valósi. Most is itt dolgozik az üzemben, a tervezésen. Hogy itt kötöttem ki, abban a mér említett elhatározásom mellett ez is közrejátszott. Keresget­tem az állások között, telefo­náltam a Kertészeti Egyesü­lésnek, s onnan szólhattak a salgótarjániaknak, akik aztán egy hét múlva telefonon meg­kerestek. Eljöttem szétnézni, beszélgettünk, döntöttem. Kovács Ilona 1981-ben dip­lomázott a dísznöv*fc.ter­mesztési és kertfenn^t'tfaí szakon. Gyorsan fontos meg­bízatást kapott. És ez a jó: kipróbálhatja tehetségét, ere­jét, szervezési és szakmai ké­pességeit. Kertészek, kötőnők, virágárusok dolgoznak az irá­nyításával — összesen huszon­ötén, közöttük három férfi. — Fiatal korával, kisebb tapasztalatával nem élnek vissza a beosztottak? — Nem érzem. Nagyon jól kijövök az emberekkel, soha­sem volt gondom velük. Itt sincs, Salgótarjánban. A kertészetben palántákat, nevelnek, kiültetésre szánt fá­kat kezelnek, virágcsokrokat, koszorúkat kötnek, cserepes és vágott virágokat árulnak, az utóbbit helyben és az üz­letekben. A parkosító brigádo­kat ők látják el ültetni való­val. — Mi kerül ki a parkokba? — A tulipánokat még az dstxsi» ^ültettük. Május else; jére muskátlikat szállítottunk. Tizennyolc fajta virágot kül­dünk a parkosítóknak, főleg olyanokat, amelyek szárazság- tűrőek, bírják a megpróbálta­tásokat. Salgótarján parkjai, közte­rületei a terv szerint 30 ezer palántát kapnak a kertészet­től, és körülbelül ugyanennyit nevelnek eladásra, közületek, egyéni vásárlók számára. — Lesz-e valamilyen újdon­ság a virágok között? — A holland Royal Sluis cégtől vetőmagot kapott üze­münk, palántákat állítunk elő belőlük. Muskátli, nebáncs- és bársonyvirág, petúnia, ver­béna van közöttük. Színesek, mutatósak. Táblákkal látjuk el az ágyúsokat. Bizonyára tet­szeni fog a városlakóknak. Reméljük. Mint azt is, hogy az eddiginél jobban megkímé­lik a virágokat. ___ Ok)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents