Nógrád. 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)

1984-05-03 / 102. szám

Jogi tanácsadó A SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság közli Nyugdíjigénynél is a tényt, csakis a tiszta igazat A társadalombiztosítás ellátás rendszerében kiemelkedő jelentősége van — megállapítása után — az egész életre szóló nyugellátásnak. Az öregségi nyugdíj megállapításának egyik fontos feltétele a korhatár betöltésén kívül, a szolgá­lati idő szükséges mennyisége. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény főszabályként mondja ki, hogy szolgálati idő: a munkaviszonyban, az ipari szövetkezeti, mezőgazdasági szövetkezeti tagként, szakmunkástanuló vi­szonyban, bedolgozóként és megbízás alapján rendszeresen es személyesen végzett munkában töltött idő, tényleges munkával szerzett jog. Végezetül pedig a katonai szolgálati idő is szolgálati időnek minősül, összefoglalva megállapít­ható, hogy szolgálati időnek a ténylegesen munkában töl­tött időtartamot lehet tekinteni, vagy azokat az időket, amelyeket a törvény végrehajtására kiadott rendelkezés en­nek minősít. [17/1975. (VI.14.) Mt. számú rendelet, R.]. Az R. 110. §-a előírja, hogy a szolgálati időt a társadalom- biztosítási szervek nyilvántartásai alapján kell számításba venni. E nyilvántartások alapján nem igazolt szolgálati idő­ket —, ha a jogszabály másként nem rendelkezik — abban az esetben kell figyelembe venni, ha azokat a nyugdijat igénylő munkakönyvének a kiállítás napját követő időre vonatkozó bejegyzéssel, egykorú okirattal, a munkáltató, vagy jogutódja által az eredeti nyilvántartások alapján ki­állított okirattal hitelt érdemlő egyéb módon igazolja —, ahol a jogszabály megengedi —, illetőleg bizonyítja. Ezt ne­vezzük tanúvallomással bizonyított szolgálati idő megállapí­tására vonatkozó eljárásnak, amely lehetséges a társadalom- biztosítási igazgatóságoknál, kirendeltségeknél, a társada­lombiztosítási bizottságnál, illetőleg peres eljárás keretében a munkaügyi bíróságnál. A törvény és végrehajtási rendelkezéseinek kidolgozása alkalmával a jogalkotó felismerte azt, hogy az igénylő nem képes valamennyi munkában töltött idejét igazolni, mert pl. vagy megsemmisültek az eredeti okiratok, vagy pedig a munkáltató bejelentési fegyelme nem volt kielégítő és ezért az idők nem kerülhettek a társadalombiztosítási szerv nyil­vántartásában. A jogalkotó ezért tette lehetővé, hogy az ilyen időket tanúvallomással lehet bizonyítani, illetőleg fi­gyelembe venni, ha azok a valós tényeket tartalmazzák és megalapozottak. Meg kell jegyezni, hogy ma — 1975. július 1-től — korlátozás nélkül lehet a szolgálati időt tanúvallo­mással bizonyítani. Tapasztalataink szerint ezzel a lehetőséggel la nyugdíj- igénylők élnek is és a tanúk pedig megteszik a saját leg­jobb meggyőződésük szerinti tanúvallomást, amelynek meg­alapozottsága esetén az igényelbíráló szervek az így bizo­nyított időt figyelembe veszik a szolgálati idő számításánál. Ennek megfelelően megállapítják a nyugellátásra a jogosult­ságot, vagy pedig kiegészítő szolgálati időként figyelembe véve ennek arányában növelik a nyugellátás összegét. Léteznek azonban —, sajnos — ezzel ellentétesen ható törekvések, amelyeknek az a céljuk, hogy valótlan adatok állításával arra nem jogosultakat nyugellátáshoz, vagy ma­gasabb összegű nyugdíjhoz juttassanak Az igazságosság és a jogalkotás jogpolitikai elveinek ala. pulvételével erre a jelenségre —, amely nem kívánatos — a társadalombiztosítási igazgatóságoknak és a kirendeltségek­nek fel kell figyelniük és megfelelő intézkedésekkel kell gátat emelni az ilyen törekvéseknek. Az ilyen nem kívánatos jelenségekkel szemben megfelelő védelmet nyújt a büntetőjog területe, amely a hamis tanú- sást büntetni rendeli. A következőkben két konkrét ügyet ismertetek név nélkül, amely alkalmas a figyelemfelkeltésre és a megelőző — prevenciós hatás elérésére. Az egyik esetben a tanú a saját nyugdíjügyében tett nyi­latkozatát figyelmen kívül hagyva, azt állította, hogy a nyug­díjigénylő egy építkezésen 1942-től 1944-ig folyamatosan dol­gozott. Az így állított idő figyelembevételével a nyugellátás összege magasabb lett. A mutatkozó ellentmondást az igényelbíráló szerv a tanú elé tárta, aki tanúvallomását ennek ellenére fenntartotta. A feljelentésre a Gy-i járásbíróság jogerős végzésével a tanút bűnösnek találta folytatólagosan elkövetett hamis ta­núzás vétségében és ezért 50 (ötven) napi tétel (összege na­pi 60 forint) pénzbüntetésre ítélte. A kiszabott pénzbüntetés meg nem fizetése esetén azt 50 napi fogházban végrehajtan. dó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A másik esetben a tanú ugyancsak valótlan tartalmú ta­núvallomást tett az igénylő nyugdíjának megállapítása ér­dekében, azt állítva, hogy az 1936. augusztus 1-től 1944. október 30-ig dolgozott gróf N. L. birtokán. Ez a tanúval­lomás is ellentétes volt az igényelbíráló szerv irataival, ame­lyet a tanú elébe tártak, de ő vallomását ennek ellenére fenntartotta. Feljelentés alapján a Gy-i városi bíróság jogerős ítéletével az elkövetőt bűnösnek találta hamis tanúzás vétségében és ezért 90 (kilencven) napi tétel (összege 90 forint) pénzbün­tetésre ítélte. A pénzbüntetés meg nem fizetése esetén azt 90 napi fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A társadalombiztosítási ügyintézés — jellegénél fogva — nincs kapcsolatban a büntetőjog területével. Az igény érvé­nyesítése érdekében segítséget nyújt az igénylőnek, ahogyan •zt a T. alapelve (8. §) előírja. Ugyanakkor a jogrendszer törvényes lehetőségével gátat kell emelni a nem kívánatos jelenségek elhárítására, igyekezni kell azok megszüntetésén munkálkodni, adott esetben élni a fegyelmezés és a neve­lés eszközével. Dr. R. V. Tisztelt szerkesztőség! Bravó Buják! A napokban Bujákon töltöt­tem a szabad időmet. A Cser- hálgyöngye kisvendéglőben ét­keztem, méghozzá olyan szín­vonalon. hogy csak az elisme­rés hangján szólhatok róla. Udvarias, előzékeny a kiszol­gálás. Kitűnő a konyhájuk. Speciális, ízletes ételeket á'lí- tanak elő. Kívánom, hogy to­vábbra is így folytassák. A dolgozókat dicséret, elismerés iiUti. Az iljen vendéglátást valamennyien szívesen vesz- szűk igénybe. A népviseleti kis múzeumot is megtekintet­tem. Nagyon gyönyörű, csodá­latos szép dolgokat készít a Piroska néni. Öröm volt nézni és mindig emlék marad a számomra. Nagyon jól érez­tem magam a nevezetes köz­ségben, és szép emlékekkel tértem vissza a lakhelyemre. Farkas Béla Kaposvár, Gyár itt» 26/B, NYÁRI EMLÉK Eresztvényi mese... A dunántúli Tata városá­ban élő nyugalmazott pedagó­gus házaspártól, Gyimes Vik­tortól és nejétől kaptunk a napokban levelet, amelyben arról értesítenek bennünket, hogy unokáikkal Györgyiké­vel és Zsolttal már két alka­lommal is megyénk természe­ti szépségeinek egyikével, Eresztvénnyel ismerkedtek, töltöttek el itt két ízben is néhány felejthetetlen hetet. Tetszésüket Nyári emlék cím­mel Eresztvényi mese-kénl öntötték formába a nógrádi gyermekeknek: Kivonat a meséből. — Valamikor réges-régen az eresztvényi erdőrengeteg­ben két ország küzdött a ha­talomért. Fent a hegyeken „Bazaltország” királya ural­kodott. Palotáját hatalmas bazaltoszlopok vették körül. A bazaltvár dísztermében, a vár alatt fortyogó tüzes láva feltörő füstjétől körülnézve, terjedelmes trónszéken üldö­gélt az óriástestű Bazaltki­rály. Palotáját, várát fekete bazaltkatonák őrizték. A Bazaltkirály egyre a hegy alatt húzódó völgyeket, lankákat kémlelte, melyek akkor még kietlenek, kopá­rak voltak. Udvari tanácso­saival együtt állandóan azon tanakodtak, hogyan lehetne kitörni a bazaltvárból és el­foglalni az előttük húzódó ha­talmas területet. Ez a terület azonban a föld alatt élő „Gyökérország” ki­rályáé volt. Országát mély völgykatlanok, föld alatt te­kergő folyosók és megszám­lálhatatlan szobácskák, üre­gek, barlangok alkották. Ol­daluk, mennyezetük teleszőve gyökerekkel, indákkal... Válaszol az illetékes Telt-múlt az idő. Ba­zaltország királya szőtte a terveket a birodalma kiszéle­sítésére. Gyökérország kirá­lya pedig egy szép napon ki­adta a jelszót: „Bükkök, töl­gyek indulás a föld felszíné­re!” Szétpattant a rengeteg magocska. Szinte harsogott a föld, amint áttörték kemény kérgét Gyökérország aprócska katonái. Erősödtek, nőttek a facsemeték, husángokká fej­lődtek, s mint földbe szúrt dárdák határozták meg Gyö­kérország területét. Bazaltország királya mor- dan felmordult: „Ki merte előlem elfoglalni a völgyeket, dombhajlatokat, lankás he­gyeket? Ezeket én szétzúzom, összetaposom!” Közben a bükkök, tölgyek óriási fákká nőttek. Gyökér­ország királya büszke volt, de mégis hatalmába kerítette az elégedetlenség ördöge. ,,Ö, be szép lenne, ha a hegycsúcsok is hozzám tartoznának, akadt meg szeme a kopár bazalt hegyeken. Utasította a leg­magasabb bükkfát küldjön ejtőernyősöket a hegytetőkre, tudakolják meg, ki uralja azokat. Hamarosan vissza is tért egy hírnök, s közölte, hogy Bazaltország királya uralkodik ott. Vára bevehe­tetlen. Csupa kő és szikla. Marcona katonák őrzik a hegytetőket. „Valami csellel kellene próbálkozni”. — esett gondolkodóba Gyökér­király. De közben Bazaltki­rály sem tétlenkedett, magá­hoz hivatta legkedvesebb ap­ród j át Kicsibazaltot... Te nem vagy olyan nagy és lom­ha, mint őrtálló katonáim. Le­ereszkedsz a mélybe és meg­keresed Vulkánanyót. Meg­kéred, küldje el segítségünk­re a tüzes lávafolyamot, hogy legyőzhessem és elboríthassam köveimmel Gyökérkirály bi­rodalmát.” Kicsibazalt azon­ban Földanyóhoz továbbította az üzenetet, az pedig végtelen haragra gerjedt. „Ó, te gonosz, elégedetlen Bazalt. Hát ezért, tettelek meg a hegyek kirá­lyává? Most rabolni, pusztíta­ni akarsz? No, majd adok én neked!” Akkor ismét kopog­tattak az ajtaján, s megtudta Gyökércrszág királyának üze­netét, miszerint Gyökérország királya szeretné elfoglalni a kopár bazalthegyeket. Föld- anyó végtelen haragra gerjedt, kinyújtotta két izmos karját. Az egyik kezével nyakonra- gadta Bazaltkirályt, a másik­kal belekapaszkodott Gyökér­király üstökébe, s rázni kezd­te mind a kettőt, jól meglec­kéztette őket. S, kiadta az utasításait. — „Bazaltkirály, te átadod birodalmadat az embereknek. Várak emelked­nek majd hátadon, ahonnan védhetik hazájukat! Gyökér­király, te ne kívánkozz a hegytetőkre. Árnyas erdőid­del adj pihenőt, felüdülési, védelmet a fáradt vándorok­nak. az üdülni vágyó kirán­dulóknak!” Ennek a réges-régi törté­netnek a nyomai még ma is láthatók az eresztvényi he­gyekben, erdőkben. A Salgó- hegy tövében lomhán hever­nek feketén és megkövesedve a hajdani bazaltkatonák. Az óriás bükkök gyökerei a föld alól kibukkanva most is. gör­csösen kapaszkodnak a talaj­ba. mintha még mindig Föld- anvó lesújtó haragjától félné­nek. Á masszőr Az idén, negyedszázados egészségügyben eltöltött szol­gálat után ment nyugdíiba Zagyi József masszőr. Pá­lyája során csaknem annyi embert részesített különbö­ző reumatikus kezelésekben, mint amennyi Nógrád me­gye összlakossága! Munkája mellett több társadalmi funkciót töltött be a me­gyei Madzsar József Kór­házban. Gyermekkora óla érdekelte az egészségügyi pá­lya, de szülei kőművesnek taníttatták, mivel édesapja is ezt a mesterséget folytat­ta. 1959-ig az építőknél dol­gozott, majd közben jött olyan betegség, amely miatt pályát kellett változtatnia. Negyedszázaddal ezelőtt egy újsághirdetésre a városi für­dőnél helyezkedett el, és munkája mellett elvégezte a masszőri és más, az ízü­leti bántalmakkal kapcsola­tos tanulmányokat, s szer­zett belőlük képesítést. A városi fürdő megszű­nése után került a megyei kórházhoz, ahol masszőri és iszappakolói teendői mel­lett még közel féltucatnyi kezelést is végzett az arra rászoruló beteg emberek­nek. — Nógrád megyében a ne­hézipar adja a munkalehe­tőségek zömét, és bizony ez termeli az ízületi bántal- makban szenvedőket — kez­di a beszélgetést Zagyi Jó­zsef, most már nyugdíjas masszőr. Jöttek a kórház­ba különböző kezelésekre Szendehelytől Szüaspogo- nyig, Káliétól Nádújta- luig. és legtöbben a közép­es idősebb korúak, férfiak és nők egyaránt. Nincs is a megyében olyan település ahonnan ne fordultak vol­na meg a reumaosztályon az arra rászorulók. A betegekkel mindig együtt éreztem és a tudásom legjavát igyekeztem nyújta­ni, mivel tudom — a leg­kellemetlenebb fajtájú be­tegségek közé tartozik az ízületi bántalom. Számomra mindig jóleső érzés volt az, amikor az én közreműkö­désemmel is enyhültek a betegek fájdalmai. Miért nem váltották vissza? A NÓGRÁD április 19-i Kiskereskedelmi Vállalat az számában „Miért késhet a alábbi tájékoztatást adta la- válasz” címmel jelent meg púnknak: Molnár Tibor salgótarjáni le­velező észrevétele, amelyre a Nógrád megyei Élelmiszer — Nevezett azt kifogásolta miért nem kapott választ a NŐGRÁD-ban február 23­Az érsekvadkerti termelőszövetkezetben huszonhétmillió fo­rintos árbevételre számítanak az idén, a nem mezőgazdasá­gi ágazatok tevékenységéből. A közös gazdaság pataki lám­án megjelent írására, egyben kétségbe vonja boltvezető­helyettesünk, valamint az Ál­lami Kereskedelmi Felügyelő­ség válaszát, mely a felve­tett problémáról is helyesen tájékoztatta vásárlónkat. A módosított 1/1970. (III. 11.) ÁH. sz. rendelet az üveg­palackok betétdíjáról és visz­szaváltási kötelezettségéről az alábbiak szerint intézkedik: „Nem kötelezhető az az üz­let olyan üvegek visszavál­tására, amelyek forgalmazá­sával egyáltalán nem foglal­kozik, s így nincs meg a le­hetősége, hogy az adott üveg­típust a boltból a szállítók visszaszállítsák”. így például nem köteles visszaváltani Pepsi-Colás üveget olyan üzlet, amely ki­zárólag Sztár vagy Márka üdítő italt, árusít. Vásárlónk Róna üdítő italos üveget kí­vánt visszaváltani, ennek ér­tékesítésével boltunk nem foglalkozik, így palackját sem köteles visszaváltani. A február 23-i észrevételé­nek megjelenését követően elégségesnek találtuk, hogy vásárlónk a boltunkban és legilletékesebb helyről az Ál­lami Kereskedelmi Felügyelő­ség vezetőjétől választ, tájé­koztatást kapott. Ezért nem válaszoltunk a NŐGRÁD-ban közzétett problémájára. Reméljük, hogy az üveg­visszaváltás számos vásárlón­kat érintő kérdésben ez a tájékoztatásunk kellő eligazí­tást nyújt és segíti a keres­kedelmi dolgozók és vásárlók ezen a téren is elvárható együttműködését és a biza­lom erősítését — kaptuk a tájékoztatást Klenóczki János ellenőrzési osztályvezetőtől. Most mint nyugdíjas mi­vel tölti szabad idejét? — kérdeztem a szakma kiváló ismerőjét. Régi betegeim és ismerősök gyakran megke­resnek a lakásomon és ad­nak címeket, hogy keres­sem fel otthonukban egy- egy masszázs erejéig. Amíg bírom szívesen csinálom, ha ezzel is enyhíteni tudom a kellemetlen fájdalmakat — fejezte be gondolatát a még jó erőben lévő, de most már nyugdíjas masszőr. Kukely Mihály * Az oldal szerkesztője sem állhatja meg, hogy Zagyi József masszőr munkássá­gáról ne s-óljon. Hogy a flekk papírt a riport végén kihúzza az írógépből, elol­vassa és szó nélkül az ol­vasószerkesztő asztalára te­gye. Ügy érzem tartozom Zagyi Józsefnek annyival, hogy elmondjam helyette: betegei szerették és becsül­ték. Munkáját mindig jó­kedvvel végezte, remekül meg tudta teremteni azt a kapcsolatot a beteggel, amely­ben még a görcsös fájdal­mak is engedelmeskedtek kezeinek. Segítő, gyógyító tevékenységére mindig szí­vesen gondolok vissza. 4 -ti- i I Összeállította: Tóth Jolán paernyöüzeme — képünkön — is hozzájárul ehhez az ered­ményije«. . ___ f elúGRÁP - 1964. májúi 3., csütörtök 5

Next

/
Thumbnails
Contents