Nógrád. 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)

1984-05-08 / 106. szám

Megtisztít? az autóbusz ígéretes beruházás az SKU-ben Nem lesz kár a Míg a személygépkocsikat kézi mosással is meg lehet tisztítani —, ha nagy fárad­ság árán is —, az utóbuszok­nál erre alig van lehetóseg. (Az oldalfalak vízsugárral való lelocsolása ugyanis nem egyenértékű az alapos, vegy­szeres mosással.) Ezt felismer­ve néhány nyugati gépgyár­tó vállalat ráállt olyan be­rendezések előállítására, ame­lyek óránként akár 10—20 autóbusz, dömper, traktor, te­hergépkocsi stb. megtisztítá­sát is automatikusan elvégzik. A sínen haladó mosóberende­zések hengeres, műanyag szá­lakból álló keféikkel és vízsu­garaikkal elölről közelítik meg a kijelölt helyre állított, meg­tisztításra váró autóbuszt. A felső kefék lassanként lejjebb ereszkednek, és az egész gép elmozdul a jármű irányába. Azután a berendezés — a síneken lassan gördülve — végighalad hosszában a jár­mű mellett, miközben a me­rőleges kefék az autóbusz ol­dalát tisztítják, a felső kefe pedig a tetejét, valamint a hátát mossa meg jó alapo­san. Különleges érzékelők ál­tal vezérelt egység gondosko­dik róla, hogy a kefék pon­tosan kövessék a gépjármű vonalát, és így abban sem­miféle kárt ne okozzanak. A felső kefe munkája ezenkí­vül egy nyomógombbal külön is szabályozható, aszerint, hogy megfelelően tisztítja-e az autóbuszt, vagy szükség van a víznyomás fokozására. Az autóbuszok mosásához hi­deg vagy langyos víz, illetve speciális mosószerek egyaránt alkalmazhatók. Ezekből per­cenként 40—50 litert használ fel a berendezés. Amikor a mozgó hídszerkezet — a mo­sást befejezve — hátulról visszafelé indul, akkor törté­nik a jármű sűrített levegő­vel való szárítása és egy spe­ciális viasszal való lefújása, amely szép fényt ad a karos­szériának. Képünkön egy finn gyárt­mányú automatikus gépjár­műmosó berendezést látha­tunk. Az ilyen és hasonló gé­pi mosóberendezések az autó­buszgarázsokban ma már nél­külözhetetlenek. ..A gőz felhasználásával vannak jelenleg a legna­gyobb problémáink. Fűtési rendszerünk nagyon elavult — írja dr. Kecskeméti Sán­dor, a Nógrádi Fórum leg­utóbbi számában az SKÜ energiagazdálkodásáról. — A fűtési és a technológiai gőzellátás közös vezetéken történik. A helyiségeket közvetlenül gőzzel fűtjük. szabályozási lehetőség nél­kül. Á kondenzvíz visszave­zetésének lehetősége mini­mális. Mindezek a hiányos­ságok indokolttá teszik a vállalat fűtési rendszerének korszerűsítését.” Hitel, juttatás Az évekkel ezelőtt mérle­gelt fűtéskorszerűsítésre a belátható időn belül sor ke­rül: a napokban készültek el a vele kapcsolatos szer­ződések. Előszámítások sze­rint a csaknem százhúsz esztendős acélgyár toldozga- tott-foldozgatott, gázszolgál­tató rendszerét ötvenmillió forintos beruházással eme­lik a kornak megfelelő szín­vonalra. A tetemes befektetés ió helyre kerül: évente több mint 26 millió forinttal csökkenti a kohászati üze­mek ..gőzköltségét” a cél­szerűbb új technika. Az ezt kimutató precíz számítások­ra alapozván határozták el a bankok, illetve a költség- vetés felelősei, hogy rendel­kezésre bocsátják a kívánt összeget. A vállalat maga valamivel kevesebb, mint hárommillió forinttal járul hozzá a beruházáshoz. A költségvetési juttatás meg­közelíti a 12 millió forintot. A többi pénzről hitelben a fejlesztési bank és a nemze­ti bank gondoskodik. Ku­riózum a pénzügyi akció­ban, hogy 7 millió 300 ezer forint világbanki kölcsön­ből származik. „Túlfűtés”, ne tovább A fejlesztés egyik leglé­nyegesebb része, hogy az úgynevezett gerincvezeté­ket nagy részben átépítik a kivitelezők. Jelenleg, a hosz- szú évtizedek alatt végre­hajtott átalakítások követ­keztében célszerűtlen a ve­zeték keresztmetszetének váltakozása. Nagyon költsé­ges „túlfűtés” szükséges ah­hoz. hogy mindenütt a kel­lő nyomású gőz rendelke­zésre álljon. Emellett a föl­használt „kezelt víz” szinte teljes egészében veszendőbe megy. ugyancsak jelentéke­nyen növelvén a költsége­ket. A korszerűsítés módot teremt majd arra is. hogy e vizet a rendszer kezelői visszanyerjék. A munkálatokat fővállal­kozóként az energiagazdál­kodási intézet irányítja. Idén iúlius elseiét ielöüái- meg a kivitelezés kezdési időpontjának. A teljes be­fejezés határideje 1986. iú­gézért! nius 30. a szerződés szerint. A kerek két esztendő lefor­gása alatt a beruházó és a fővállalkozó szoros együtt­működésével — számos al­vállalkozó bevonásával — készül majd el az új fűtési rendszer. Az átadás után a pénzt nyújtó intézetek mé­réseket folytatnak a tényle­ges megtakarításokról. A; termelt gőz és a visszaadott kondenzvíz mennyiségét vetik össze az előszámítások adataival. Hő a városnak A beruházás a gyár ré­gebben megkezdett energia- racionálizálási intézkedés- sorozatába illeszkedik be.1 Magával a gőzzel kapcsolat­ban is volt már jelentékeny kezdeményezésük: 1982-től; saját kazántelepükről elégí­tik ki hőigényüket. Ezzel saját kasszájukat is számot­tevő kiadástól kímélték meg, az erőműben pedig évi 7200 tonna fűtőolaj megta­karítására teremtettek mó­dot. Kazántelepük a városi gőzigénv kielégítéséből is meghatározóan kiveszi ré­szét : a nyári igényt nagy részben ők fedezik. A beru- házás_ elkészültével még na-j gyobb kapacitást tudnak maid a megyeszékhely ren­delkezésére bocsátani, to­vábbi jelentékeny olajmeg­takarítást téve lehetővé gazdaságunk számára. M. P. Romhány körzetében Kereskedelem és vendéglátás Romhány és társközségei lakosságának ellátását 11 bolti kereskedelmi és hét ven­déglátó-ipari egység oldja meg. Az elmúlt két év során lé­nyeges változás következett be a terület bolthálózatában. Űj műszaki és barkácsboltot kapott a nagyközség kibővült profillal. Szentén és Kisecse­ten személyi cserével oldot­ták meg a hosszú ideig húzó­dó ellátási gondokat. A Börzsöny-Vidéki Egyesült Áfész 1982 júniusától kez­dett áttérni a szerződéses üzemeltetésre. Az eddigi gya­korlat alapján elmondható, jól bevált rendszerről van szó. De nézzük, hogyan alakult az elmúlt időszak áruellátá­sa. Alapvető élelmiszerekből és élvezeti csikkekből folya­matos, kiegyensúlyozott volt az ellátás, ám továbbra sem Kőolaj — algából Izraeli kutatóknak sikerült a Dunaliella nevű zöldmoszat (zöldalga) kiszárított anyagát nagy nyomáson kőolajjá saj­tolni. Az alga rendkívül gyor­san szaporodik a nagy sótar­talmú, 25 C-fokon felüli hő­mérsékletű vizekben. A pangó sós tavak szerves anyagából — levegőtől elzárt körülmények között -7- termé­szetes úton is képződik kő­olaj. A kutatók most a Duna­liella tömeges tenyésztésének a módszerét és az olajterme­lés jobb, gazdaságosabb tech­nológiáját tanulmányozzák. Számításaik szerint —, ha a munka eredménnyel járna — Izrael kőolajszükségletének nagy részét egy kb. 1000 négy­zetkilométer felületű „tóból” fedezni lehetne. Erre a Holt­tenger területe elégséges vol­na. Mivel az „olajfarmok” építésére alkalmas sivatagos területek egyébre amúgy sem használhatók, és az „olajter­mesztés” önamágát fenntartó folyamat lenne (a tengervízen vagy sós talajvízen kívül csak kéndioxidra és napfényre van szükség), az eljárás más országok energiagondjainak a megoldásához is hozzájárul­hatna. Húsellátás a Duna-kanyarban A Budapesti Húsnagykeres­kedelmi Vállalat több részle­ge már átköltözött a régi mar- havágóhídra. s átvették az ottani hűtőrészleget és a rak­tárakat is. A nagykereskede­lemnek ezután a korábbinál jobb lehetősége lesz arra, hogy részletes és átfogó szerződése­ket kössön egyes területek teljes kiszolgálására. A Nyu­gat-Pest megyei Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalattal már aláírták a Duna-kanyar nyári ellátására vonatkozó szerződést. A következő he- tekben-hónapokban naponta ebben a térségben 100—150 ezer emberrel többet szolgál­nak ki az üzletekben. A meg­állapodás nyomán a kirándu­lóhelyekre érkező vendégek, a nyaralók és a turisták jó hús- és hústermékellátásra szá­míthatnak. Több .mint száz üzletbe naponta többször is indulnak majd járművek a nagykereskedelmi vállalat központi telepéről, a csúcs- időszakban 15 teher- és hűtő­gépkocsi viszi az élelmiszert. A nagykereskedelem száz- fajta készítményt kínál, eb­ből várhatóan 40—45-féle be­kerül majd az üzletekbe. (MTI) Műanyag szőnyeg — útépítéshez Dán és osztrák kutatók ha­sított polipropilén fóliából szőtt szőnyegeket használnak fel a mocsaras, laza talajon épített utak megerősítésére A Szőnyegeket az üt különböző anyagú rétegei közé építet­ték be, s azok annyira szilár­dan tartják az úttestet, hogy súlyos teherjárművek is köz­lekedhetnek rajta. A szőnye­gek építés közben is jó szol­gálatot tesznek a mocsaras talajon: az építőgépek alá te­rítve, megakadályozzák, hogy azok elsüllyedjenek, volt elegendő a napraforgó­étolaj és a margarin. Tőkehús és töltelékáru folyamatosan kapható volt, egyre bővülő választékkal. A kenyérellátás gondjai a sütőüzem rekonst­rukciója ellenére sem oldód­tak meg, sok reklamáció ér­kezett a kenyér minősége kapcsán. A tej-, terjtermék-, a zöldség-gyümölcs kínálat ki­egyensúlyozottnak bizonyult. Ami a vegyes iparcikkeket illeti; nem volt elegendő vil- ' lanybojler, hűtőszekrény, hi­ányzott a drótfonat és a szög, ami országosan is ellá­tási gondot jelentett. A vendéglátásban krónikus hiánycikk nem adódott üdítő italból, égetett szeszes italból és borból. Kevésbé zökkenőmentes azonban az ellátás palackozott sörből. A szövetkezet és a nagyköz­ségi közös tanács kapcsola­tát továbbra is a szoros együttműködés, egymás köl­csönös segítése jellemzi a la­kosság jó áruellátásának ér­dekében. Műanyag zsákok szövete készül a mátraterenyei termelőszövetkezet új üzemében, ahol az egyszínű és csíkos anyagokból az idén mintegy 15 millió forint értéken kí­vánnak realizálni. A közös gazdaság a műanyag kelme egy részéből slrandheverőket is gyárt megrendelői részére. — kj — z a tó fölött ¥ í Küszöbön a május, a tó fölötti dombtetőn azonban je­ges szél futkározik fütyülve. A kertekben japán birs és aranyeső kibontott szirmai­val pompázik, dúsan, gazdag termést ígérőén nyílnak a gyümölcsfák is. Virágjait szorgosan bontogató fáira aggódva pillant a kerti mun­kát végző ember: rosszkor jött a fagyos idő megint. Csak kibírják... ! A goromba szélben erősen fodrozódik a Bánki tó víz­tükre. Kenéz Endre nem a máskor oly nyugodalmas ta­vat szemléli, dolga van. Zümmögő fűnyíró gépet tolo­gat a harsányzöld pázsiton, s majd felfigyelve a hirtelen benépesülő útra, eiégedétten pillant a kerítésen túlra. — Aha — bólint a fűnyí­róra támaszkodva. — Szóval megjöttek a vizesek. Nagy újság most ez a bán- ki üdülőterületen: vezetékes vizet kapott több mint öt­száz telkes gazda! — Amonnan, a tartályból kaptuk eddig — mutat fel­felé a sísapkás fűnyíró em­ber, aki különben Dunake­sziről jár ide pihenni. Kapu­tól kapuig 48 kilométer. — Egy csőrendszeren ment a tóból fölszivattyúzott víz, nekünk aztán jutott is, meg nem is. Hét végeken inkább nem, Kenéz Endre nagyon várta ezt a napot. Már az aknát is megcsinálta, ezen ne múljon, ne késlekedjék a kis birtok vize. A Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat Lenin brigádja régen végzett ilyen erőt, embert próbáló munkát, mint éppen itt, a pihenés és üdülés birodalmában. — A legkeményebb téli hónapokban fektettük a ve­zetékeket — mondja Pacsmár Tibor brigádvezető. — A köz­ség és az ivóvíztársulat azt kérte: ha lehetséges, fejezzük be tavaszra. Így aztán har­minccentis hóban dolgoztunk. Az utakról előbb a bozótost, dzsungelt kellett kiirtanunk, hogy a gépek egyáltalán oda­állhassanak. A kertek közt vezető utak most olyan simák, mint az asztallap — ami aztán az üdülőknek tiszta nyereség! — Téli időjárás, nehéz te­repviszonyok — egyik is elég lenne a nehézségekből —te­szi hozzá Horváth Győző, a vállalat építési osztályveze­tője. — Ennek ellenére gyor­san, fegyelmezetten haladt a munka. Ügy akartuk, hogy mire benépesül az üdülőterü­let, itt már ne kelljen túrni- fúrni, gépekkel zajongani, zavarni a pihenőket! Így akarták, s így is lett. Akiket az áprilisi paps ülés kicsalogatott a tópartra, már mindent készen találtak: el­egyengetett utakat, frissen le­festett közkutakat. Mostan­tól fogva, aki kívánja, annak udvarára is bekötik a jó, egészséges ivóvizet. Több mint kétszázötvenen jelez­ték: persze, hogy kívánják, ha ott volna is, késő volna! Remek munkát végeztek a vizesek. Pontosan olyat, ami­lyet a rétsági területen, sőt az egész megyében megszok­tak tőlük. A programhoz ké­pest nemcsak néhány hetes, hanem sokszor egész éves előnyöket szereznek a vizet hozók. S hogy is lehetne ez közömbös azoknak az embe­reknek, akik hosszú ideje várnak már arra, hogy tisz­ta, jó víz folyjon a vadonat­új an felszerelt csapból?! Átadták, üzembe helyezték az üdülőterület vízhálózatát. Gond, baj, hiba nélkül, aho­gyan ez már ugyancsak meg­szokott ennél a vállalatnál, s ennél az építőbrigádnál. Az üzembe helyezés perceiben Gresina István, a Rétsági vá­rosi jogú nagyközségi Tanács elnöke önkritikát gyakorolt. — Megmondom most már őszintén, úgy, ahogyan volt, mi bizony nem ezt a kivite­lezőt akartuk. Az Ipolymenti Vízgazdálkodási Társulat hazai cég, úgy véltük, bármi probléma adódik, a „mi gye­rekünk” jobban hallgat majd ránk. Végül azzal győztek meg, hogy jó taktika arra a cégre bízni a feladatot, aki a rendszert később üzemel­tetni fogja, hiszen saját ma­gának már csak nem csinál hányaveti munkát?! Most már örülök, hogy így hatá­roztunk. Szervezetten, üte­mesen, kulturáltan dolgo­zott a vizesbrigád, s ami különösen fontos: igen kor­rekt partnert ismertünk meg benne. Ha munka közben va­lami, véletlenül tönkrement, előbb kijavították, s a költ­ségek címzése fölötti vita csak azután kezdődött meg. Sajnos, az ilyesmi általában fordított sorrendben törté­nik! A bánki üdülőtelkek gaz­dái hamarosan élvezhetik a megbízhatóan szolgáltatott, jó ivóvíz áldásait. Az ő szá­mukra ezzel most már való­ban zavartalan, nyugodt lesz a pihenés. Már az átadás utáni napon megkezdődött sorra-rendre a bekötési mun­ka. Vizet kapott a híresen szép Bánki tó „emelete”, az üdülőterület. — szendi — IMÓGRÁD -,1984. május 8., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents