Nógrád. 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)
1984-05-08 / 106. szám
Megtisztít? az autóbusz ígéretes beruházás az SKU-ben Nem lesz kár a Míg a személygépkocsikat kézi mosással is meg lehet tisztítani —, ha nagy fáradság árán is —, az utóbuszoknál erre alig van lehetóseg. (Az oldalfalak vízsugárral való lelocsolása ugyanis nem egyenértékű az alapos, vegyszeres mosással.) Ezt felismerve néhány nyugati gépgyártó vállalat ráállt olyan berendezések előállítására, amelyek óránként akár 10—20 autóbusz, dömper, traktor, tehergépkocsi stb. megtisztítását is automatikusan elvégzik. A sínen haladó mosóberendezések hengeres, műanyag szálakból álló keféikkel és vízsugaraikkal elölről közelítik meg a kijelölt helyre állított, megtisztításra váró autóbuszt. A felső kefék lassanként lejjebb ereszkednek, és az egész gép elmozdul a jármű irányába. Azután a berendezés — a síneken lassan gördülve — végighalad hosszában a jármű mellett, miközben a merőleges kefék az autóbusz oldalát tisztítják, a felső kefe pedig a tetejét, valamint a hátát mossa meg jó alaposan. Különleges érzékelők által vezérelt egység gondoskodik róla, hogy a kefék pontosan kövessék a gépjármű vonalát, és így abban semmiféle kárt ne okozzanak. A felső kefe munkája ezenkívül egy nyomógombbal külön is szabályozható, aszerint, hogy megfelelően tisztítja-e az autóbuszt, vagy szükség van a víznyomás fokozására. Az autóbuszok mosásához hideg vagy langyos víz, illetve speciális mosószerek egyaránt alkalmazhatók. Ezekből percenként 40—50 litert használ fel a berendezés. Amikor a mozgó hídszerkezet — a mosást befejezve — hátulról visszafelé indul, akkor történik a jármű sűrített levegővel való szárítása és egy speciális viasszal való lefújása, amely szép fényt ad a karosszériának. Képünkön egy finn gyártmányú automatikus gépjárműmosó berendezést láthatunk. Az ilyen és hasonló gépi mosóberendezések az autóbuszgarázsokban ma már nélkülözhetetlenek. ..A gőz felhasználásával vannak jelenleg a legnagyobb problémáink. Fűtési rendszerünk nagyon elavult — írja dr. Kecskeméti Sándor, a Nógrádi Fórum legutóbbi számában az SKÜ energiagazdálkodásáról. — A fűtési és a technológiai gőzellátás közös vezetéken történik. A helyiségeket közvetlenül gőzzel fűtjük. szabályozási lehetőség nélkül. Á kondenzvíz visszavezetésének lehetősége minimális. Mindezek a hiányosságok indokolttá teszik a vállalat fűtési rendszerének korszerűsítését.” Hitel, juttatás Az évekkel ezelőtt mérlegelt fűtéskorszerűsítésre a belátható időn belül sor kerül: a napokban készültek el a vele kapcsolatos szerződések. Előszámítások szerint a csaknem százhúsz esztendős acélgyár toldozga- tott-foldozgatott, gázszolgáltató rendszerét ötvenmillió forintos beruházással emelik a kornak megfelelő színvonalra. A tetemes befektetés ió helyre kerül: évente több mint 26 millió forinttal csökkenti a kohászati üzemek ..gőzköltségét” a célszerűbb új technika. Az ezt kimutató precíz számításokra alapozván határozták el a bankok, illetve a költség- vetés felelősei, hogy rendelkezésre bocsátják a kívánt összeget. A vállalat maga valamivel kevesebb, mint hárommillió forinttal járul hozzá a beruházáshoz. A költségvetési juttatás megközelíti a 12 millió forintot. A többi pénzről hitelben a fejlesztési bank és a nemzeti bank gondoskodik. Kuriózum a pénzügyi akcióban, hogy 7 millió 300 ezer forint világbanki kölcsönből származik. „Túlfűtés”, ne tovább A fejlesztés egyik leglényegesebb része, hogy az úgynevezett gerincvezetéket nagy részben átépítik a kivitelezők. Jelenleg, a hosz- szú évtizedek alatt végrehajtott átalakítások következtében célszerűtlen a vezeték keresztmetszetének váltakozása. Nagyon költséges „túlfűtés” szükséges ahhoz. hogy mindenütt a kellő nyomású gőz rendelkezésre álljon. Emellett a fölhasznált „kezelt víz” szinte teljes egészében veszendőbe megy. ugyancsak jelentékenyen növelvén a költségeket. A korszerűsítés módot teremt majd arra is. hogy e vizet a rendszer kezelői visszanyerjék. A munkálatokat fővállalkozóként az energiagazdálkodási intézet irányítja. Idén iúlius elseiét ielöüái- meg a kivitelezés kezdési időpontjának. A teljes befejezés határideje 1986. iúgézért! nius 30. a szerződés szerint. A kerek két esztendő leforgása alatt a beruházó és a fővállalkozó szoros együttműködésével — számos alvállalkozó bevonásával — készül majd el az új fűtési rendszer. Az átadás után a pénzt nyújtó intézetek méréseket folytatnak a tényleges megtakarításokról. A; termelt gőz és a visszaadott kondenzvíz mennyiségét vetik össze az előszámítások adataival. Hő a városnak A beruházás a gyár régebben megkezdett energia- racionálizálási intézkedés- sorozatába illeszkedik be.1 Magával a gőzzel kapcsolatban is volt már jelentékeny kezdeményezésük: 1982-től; saját kazántelepükről elégítik ki hőigényüket. Ezzel saját kasszájukat is számottevő kiadástól kímélték meg, az erőműben pedig évi 7200 tonna fűtőolaj megtakarítására teremtettek módot. Kazántelepük a városi gőzigénv kielégítéséből is meghatározóan kiveszi részét : a nyári igényt nagy részben ők fedezik. A beru- házás_ elkészültével még na-j gyobb kapacitást tudnak maid a megyeszékhely rendelkezésére bocsátani, további jelentékeny olajmegtakarítást téve lehetővé gazdaságunk számára. M. P. Romhány körzetében Kereskedelem és vendéglátás Romhány és társközségei lakosságának ellátását 11 bolti kereskedelmi és hét vendéglátó-ipari egység oldja meg. Az elmúlt két év során lényeges változás következett be a terület bolthálózatában. Űj műszaki és barkácsboltot kapott a nagyközség kibővült profillal. Szentén és Kisecseten személyi cserével oldották meg a hosszú ideig húzódó ellátási gondokat. A Börzsöny-Vidéki Egyesült Áfész 1982 júniusától kezdett áttérni a szerződéses üzemeltetésre. Az eddigi gyakorlat alapján elmondható, jól bevált rendszerről van szó. De nézzük, hogyan alakult az elmúlt időszak áruellátása. Alapvető élelmiszerekből és élvezeti csikkekből folyamatos, kiegyensúlyozott volt az ellátás, ám továbbra sem Kőolaj — algából Izraeli kutatóknak sikerült a Dunaliella nevű zöldmoszat (zöldalga) kiszárított anyagát nagy nyomáson kőolajjá sajtolni. Az alga rendkívül gyorsan szaporodik a nagy sótartalmú, 25 C-fokon felüli hőmérsékletű vizekben. A pangó sós tavak szerves anyagából — levegőtől elzárt körülmények között -7- természetes úton is képződik kőolaj. A kutatók most a Dunaliella tömeges tenyésztésének a módszerét és az olajtermelés jobb, gazdaságosabb technológiáját tanulmányozzák. Számításaik szerint —, ha a munka eredménnyel járna — Izrael kőolajszükségletének nagy részét egy kb. 1000 négyzetkilométer felületű „tóból” fedezni lehetne. Erre a Holttenger területe elégséges volna. Mivel az „olajfarmok” építésére alkalmas sivatagos területek egyébre amúgy sem használhatók, és az „olajtermesztés” önamágát fenntartó folyamat lenne (a tengervízen vagy sós talajvízen kívül csak kéndioxidra és napfényre van szükség), az eljárás más országok energiagondjainak a megoldásához is hozzájárulhatna. Húsellátás a Duna-kanyarban A Budapesti Húsnagykereskedelmi Vállalat több részlege már átköltözött a régi mar- havágóhídra. s átvették az ottani hűtőrészleget és a raktárakat is. A nagykereskedelemnek ezután a korábbinál jobb lehetősége lesz arra, hogy részletes és átfogó szerződéseket kössön egyes területek teljes kiszolgálására. A Nyugat-Pest megyei Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalattal már aláírták a Duna-kanyar nyári ellátására vonatkozó szerződést. A következő he- tekben-hónapokban naponta ebben a térségben 100—150 ezer emberrel többet szolgálnak ki az üzletekben. A megállapodás nyomán a kirándulóhelyekre érkező vendégek, a nyaralók és a turisták jó hús- és hústermékellátásra számíthatnak. Több .mint száz üzletbe naponta többször is indulnak majd járművek a nagykereskedelmi vállalat központi telepéről, a csúcs- időszakban 15 teher- és hűtőgépkocsi viszi az élelmiszert. A nagykereskedelem száz- fajta készítményt kínál, ebből várhatóan 40—45-féle bekerül majd az üzletekbe. (MTI) Műanyag szőnyeg — útépítéshez Dán és osztrák kutatók hasított polipropilén fóliából szőtt szőnyegeket használnak fel a mocsaras, laza talajon épített utak megerősítésére A Szőnyegeket az üt különböző anyagú rétegei közé építették be, s azok annyira szilárdan tartják az úttestet, hogy súlyos teherjárművek is közlekedhetnek rajta. A szőnyegek építés közben is jó szolgálatot tesznek a mocsaras talajon: az építőgépek alá terítve, megakadályozzák, hogy azok elsüllyedjenek, volt elegendő a napraforgóétolaj és a margarin. Tőkehús és töltelékáru folyamatosan kapható volt, egyre bővülő választékkal. A kenyérellátás gondjai a sütőüzem rekonstrukciója ellenére sem oldódtak meg, sok reklamáció érkezett a kenyér minősége kapcsán. A tej-, terjtermék-, a zöldség-gyümölcs kínálat kiegyensúlyozottnak bizonyult. Ami a vegyes iparcikkeket illeti; nem volt elegendő vil- ' lanybojler, hűtőszekrény, hiányzott a drótfonat és a szög, ami országosan is ellátási gondot jelentett. A vendéglátásban krónikus hiánycikk nem adódott üdítő italból, égetett szeszes italból és borból. Kevésbé zökkenőmentes azonban az ellátás palackozott sörből. A szövetkezet és a nagyközségi közös tanács kapcsolatát továbbra is a szoros együttműködés, egymás kölcsönös segítése jellemzi a lakosság jó áruellátásának érdekében. Műanyag zsákok szövete készül a mátraterenyei termelőszövetkezet új üzemében, ahol az egyszínű és csíkos anyagokból az idén mintegy 15 millió forint értéken kívánnak realizálni. A közös gazdaság a műanyag kelme egy részéből slrandheverőket is gyárt megrendelői részére. — kj — z a tó fölött ¥ í Küszöbön a május, a tó fölötti dombtetőn azonban jeges szél futkározik fütyülve. A kertekben japán birs és aranyeső kibontott szirmaival pompázik, dúsan, gazdag termést ígérőén nyílnak a gyümölcsfák is. Virágjait szorgosan bontogató fáira aggódva pillant a kerti munkát végző ember: rosszkor jött a fagyos idő megint. Csak kibírják... ! A goromba szélben erősen fodrozódik a Bánki tó víztükre. Kenéz Endre nem a máskor oly nyugodalmas tavat szemléli, dolga van. Zümmögő fűnyíró gépet tologat a harsányzöld pázsiton, s majd felfigyelve a hirtelen benépesülő útra, eiégedétten pillant a kerítésen túlra. — Aha — bólint a fűnyíróra támaszkodva. — Szóval megjöttek a vizesek. Nagy újság most ez a bán- ki üdülőterületen: vezetékes vizet kapott több mint ötszáz telkes gazda! — Amonnan, a tartályból kaptuk eddig — mutat felfelé a sísapkás fűnyíró ember, aki különben Dunakesziről jár ide pihenni. Kaputól kapuig 48 kilométer. — Egy csőrendszeren ment a tóból fölszivattyúzott víz, nekünk aztán jutott is, meg nem is. Hét végeken inkább nem, Kenéz Endre nagyon várta ezt a napot. Már az aknát is megcsinálta, ezen ne múljon, ne késlekedjék a kis birtok vize. A Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat Lenin brigádja régen végzett ilyen erőt, embert próbáló munkát, mint éppen itt, a pihenés és üdülés birodalmában. — A legkeményebb téli hónapokban fektettük a vezetékeket — mondja Pacsmár Tibor brigádvezető. — A község és az ivóvíztársulat azt kérte: ha lehetséges, fejezzük be tavaszra. Így aztán harminccentis hóban dolgoztunk. Az utakról előbb a bozótost, dzsungelt kellett kiirtanunk, hogy a gépek egyáltalán odaállhassanak. A kertek közt vezető utak most olyan simák, mint az asztallap — ami aztán az üdülőknek tiszta nyereség! — Téli időjárás, nehéz terepviszonyok — egyik is elég lenne a nehézségekből —teszi hozzá Horváth Győző, a vállalat építési osztályvezetője. — Ennek ellenére gyorsan, fegyelmezetten haladt a munka. Ügy akartuk, hogy mire benépesül az üdülőterület, itt már ne kelljen túrni- fúrni, gépekkel zajongani, zavarni a pihenőket! Így akarták, s így is lett. Akiket az áprilisi paps ülés kicsalogatott a tópartra, már mindent készen találtak: elegyengetett utakat, frissen lefestett közkutakat. Mostantól fogva, aki kívánja, annak udvarára is bekötik a jó, egészséges ivóvizet. Több mint kétszázötvenen jelezték: persze, hogy kívánják, ha ott volna is, késő volna! Remek munkát végeztek a vizesek. Pontosan olyat, amilyet a rétsági területen, sőt az egész megyében megszoktak tőlük. A programhoz képest nemcsak néhány hetes, hanem sokszor egész éves előnyöket szereznek a vizet hozók. S hogy is lehetne ez közömbös azoknak az embereknek, akik hosszú ideje várnak már arra, hogy tiszta, jó víz folyjon a vadonatúj an felszerelt csapból?! Átadták, üzembe helyezték az üdülőterület vízhálózatát. Gond, baj, hiba nélkül, ahogyan ez már ugyancsak megszokott ennél a vállalatnál, s ennél az építőbrigádnál. Az üzembe helyezés perceiben Gresina István, a Rétsági városi jogú nagyközségi Tanács elnöke önkritikát gyakorolt. — Megmondom most már őszintén, úgy, ahogyan volt, mi bizony nem ezt a kivitelezőt akartuk. Az Ipolymenti Vízgazdálkodási Társulat hazai cég, úgy véltük, bármi probléma adódik, a „mi gyerekünk” jobban hallgat majd ránk. Végül azzal győztek meg, hogy jó taktika arra a cégre bízni a feladatot, aki a rendszert később üzemeltetni fogja, hiszen saját magának már csak nem csinál hányaveti munkát?! Most már örülök, hogy így határoztunk. Szervezetten, ütemesen, kulturáltan dolgozott a vizesbrigád, s ami különösen fontos: igen korrekt partnert ismertünk meg benne. Ha munka közben valami, véletlenül tönkrement, előbb kijavították, s a költségek címzése fölötti vita csak azután kezdődött meg. Sajnos, az ilyesmi általában fordított sorrendben történik! A bánki üdülőtelkek gazdái hamarosan élvezhetik a megbízhatóan szolgáltatott, jó ivóvíz áldásait. Az ő számukra ezzel most már valóban zavartalan, nyugodt lesz a pihenés. Már az átadás utáni napon megkezdődött sorra-rendre a bekötési munka. Vizet kapott a híresen szép Bánki tó „emelete”, az üdülőterület. — szendi — IMÓGRÁD -,1984. május 8., kedd