Nógrád. 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)

1984-05-29 / 124. szám

tATONAÉLET ’84 Becsülettel teljesítik a rájuk bízott feladatokat Fiatal katonák vallomásai íasparkovics Zoltán A magyar néphadsereg po- tikai főcsoportfőnöksége a özelmúltban sajtótájékozta- jt tartott a megyénkben Hu- yadi János laktanyában. Ké- György vezérőrnagy, a sor- atonai szolgálatot teljesítő atalok életével, környezeté- el ismertette meg az újság­okat. A vezérőrnagy egye­si? között elmondta, hogy ívűit a bevonuló fiatalok Sészségügyi alkalmassága, zikai állóképessége. A kor- :erű. fejlett haditechnika ke­lésének elsajátítása során ccsülettel teljesítik a reájuk izott feladatokat. A néphad- regben folyó önkéntes szoci- lista versenymozgalomban a >rkatonák több mint négy- ;öde, a kollektívák kéthar-r iada tett vállalást a kikép- >s hatékonyabb, eredménye- 5bb végrehajtásáért. A kiképzéssel, a harcké- ••ültséggel és a fiatalok ne­jlésével összefüggő felada- ik mellett — évente ismét- idően — részt vállalnak a írkatonák, az őszi mezőgaz- asági munkák végzéséből is. gazdaságok elégedettek ve­ik, amit számos személyes ismerés és megküldött kö- lönőlevél igazol — lehetne immázni Kéri György ve- irőrnagy elismerő szavait. A sajtótájékoztató után Írjuk a laktanyát, ami nem- sak munkahely, hanem Ott­ón is a sorkatonák, a tisztek, tiszthelyettesek számára, lindenütt arról győződünk leg, hogy középpontban az nber áll, szilárd a fegyel- ti helyzet, a sorkatonák fe- lősséggel teljesítik felada- ikat. Ennek is tudható be, Tgy már nem egyszer nyer- k el a KISZ Központi Bi- ittság vándorzászlaját és rtokosai az Élenjáró egység mnek. Nem feltűnő, hogy a lakta- yát járva nagyon sok isme- ís arc tűnik fel. Hol az >yik. hol a másik kiskatona losolyog az emberre, ismeri ;1 az újságírót. Mintha azt ■indanák, valahol már ta­goztunk. Igen találkoztunk, egy a munkahelyen, vagy a í Alői háznál, vagy éppen a jrozásnál, utoljára pedig a evonulási ünnepségen. Gasparkovics Zoltán még a al katona. Alig múlott ét hónapja, hogy a kistere- yei építési üzemet, salgótar- íni otthonát, a laktanyával serélte fel. Egyetlen kérdési »ttem fel valamennyiüknek, lilyen a katonaélet ’84-ben? Gasparkovics Zoltán így álaszol t: — Kibírható. Bár igaz, Tég most is furcsa az egyen- uha, az eddig eltelt két hó- ap nem hosszú idő, de azért íár megszoktuk a rendet, a jgyeimet. Végső soron nem i olyan rossz. Kusnyár János őrvezető ‘erényben lakik szüleivel A ialassagyarmati Építőipari zövetkezetnél autószerelő, lost rajparancsnok és már yolc hónapja hordja az gyenruhát. Így vall; Kusnyár János Lantos József Banos János Karatéinak a kiskatonák Kulcsár József felvételei — Most már jobb, mint újonckorban. Valljuk be, először szokatlan volt. Aztán barátokat, ismerősöket szer­zett az ember, rnásszóval ösz- szekovácsolódtunk. Minden­képpen gazdagabb lettem emberségben, tudásban egy­aránt. Igen, sokat nőtt az ál­lóképességem. S, mint KISZ- tag politikailag is fejlettebb lettem. Harckocsivezető va­gyok, s meggyőződésem, hogy bármilyen feladatnak eleget tudok tenni. Lantos József Karancske- sziben él és a Karancs Mgtsz traktorosa. Most tizedes és rajparancsnok. A legidősebb katona az ismerősök között. Amikor beszélgettünk, kere­ken száz nap volt még hátra a leszerelésig. S, milyen a katonaélet ’84-ben? — Egészen jó! Sok barátot szerzett az ember, akiket ed­dig nem ismert. KTSZ-tag vagvok és voltam alegységi KISZ-titkár is. Segítjük egy­mást munkában és a tanulás­ban. Ott vagyok valamennyi rendezvényen és segítem a szervezést is. A munka, a ki­képzés mellett gondoskodnak szórakozásunkról. Moziláto­gatás, az ifjúsági klub gaz­dag szórakozási lehetőséget biztosít. A hét végét a sport kombinátban töltjük. De bizto­sított a kulturális lehetőség is Gazdag könyvtár áll rendel­kezésünkre, sok színházat lá- 1 tunk. Még egyszer hangsú­lyozom, hogy a katonaélet egészen jó. Banos János, a nagvbáto- nyí gépüzem esztergályosa. O is két hónapja cserélte fel a civilruhát az egyenruhával — Az első két-három hét volt nehéz. Szokatlan volt a kötött élet. Aztán kezdődött a baratkozás. Ma már túlva gyünk az alapkiképzésen, most már a szakkiképzés fo­lyik. Ügy tudom, harckocsi­parancsnok leszek, erre ké­szítenek fel elöljáróim. A ki­képzés? Szerintem nem meg­terhelő. Igaz, már a két hó­nap alatt fizikailag megerő­södtünk. Csatlakozom a többi­ekhez. Egészen jó a katona­élet ’84-ben. Néhány élmény is szóba kerül a beszélgetés során. Lantos József tizedes most már mosolyogva meséli a kő vetkező történetet: — Az egyik reggel úgy döntöttünk, hogy nem me­gyünk tornára. De sajnos, lebuktunk. A vécében vol­tunk és mikor az elöljáróm? arra járt. nékem éppen tüsz- szentenem kellett. Szóval le­buktunk, amiért a fenyítés sem maradt el — nevet jót a tizedes. Később komolyra fordul a szó. Sok szó esik az otthon maradottakról, elsősorban a szülőkről, a barátokról, a munkatársakról. Kusnyár Já­nos summázza valamennyiük véleményét. — Mi azt üzenjük haza: pihenjenek nyugodtan. Dol­gozzanak helyettünk is, addig még mi az alkotmányban rögzített kötelezettségünket teljesítjük. Mert, ha nehéz is, azért szép ez a katonaélet. És, hogy mennyire nehéz, arról a laktanya-látogatás vé­gén győződhettünk meg. A fiatal katonák itt még a ki­képzésen vesznek részt. A ka­raié fogásait sajátítják el, hi­szen soha sem tudni, milyen helyzetbe kerül a katona. Mert ahhoz, hogy becsülettel teljesítsék a rájuk bízott fel­adatokat, jól képzett katonák­ra van szükség. Somogyvári László Véradó-Konferencia kezdődött Balatonfű reden Amit adtál: AZ ELET VALAHA RÉGEN — a ha­gyomány szerint utoljára Má­ria Terézia idején — a lelkes magyar nemesek így kiáltottak fel: „Életünket és vérünket!” A történet folytatása rend­szerint az volt, hogy a nagy lelkesedés lecsillapult, s a felajánlók inkább a mások vé­rét áldozták fel. Szinte önkéntelenül ez jut az ember eszébe, amikor vé­gig gondolja, hogy évtizedek óta élnek közöttünk emberek, akik nem csupán felajánlják, vérüket adják. Minden feltű­nés keresése és nagy szavak nélkül. Egyszerűen azért, mert tudják, hogy szükség van rá. S, mert vérükkel segíteni akarnak, hogy más emberek életét meg lehessen menteni. Olvastunk már önfeláldozó testvérről, aki egészséges ve­séjét ajánlotta fel, hogy beteg hozzátartozójának adja. S másokról is, akik önzetlenül siettek embertársuk segítségé­re. látva a szenvedést, a rá­szorultságot. Minden elisme­rés megilleti őket. De mit mondjunk akkor azokról, akik nem tudják, so­ha nem fogják és nem is akar­ják megtudni, hogy kinek az életét mentette meg az ő vé­rük. Talán találkoznak vele az utcán, lehet, hogy mellet­tük ül éppen a kórházból jö­vet az autóbuszon. Még az sem kizárt, hogy az imént szólal- koztak össze, mert udvariat­lanul válaszolt a boltban, to­logatta az aktát a hivatalban, intőt adott a gyereknek, vagy drágán adta a primőrt a pia­con. őket aligha érdekli, hogy milyen ember az, aki majd meggyógyul vérüktől. Számuk­ra egyszerűen ember, beteg, vagy baleset sérültje, akin se­gíteni kell. hogy életben ma­radjon. Ha nem ott, helyben, ahol vért adtak, hát az or­szág egy másik városában, községében. Hétfőn hatodszor gyűltek össze az ország minden részé­ből a sokszoros véradók, ve­lük együtt a véradásszerve­zők. vöröskeresztes titkárok és a véradószolgálat szak­emberei. Arról tanácskoznak, hogy mennyire sikerült eddig végrehajtani a terveket, s, hogy milyen feladatokat tűz­zön a továbbiakban maga elé a véradómozgalom. Mondhat­nánk, hogy ezek szerint sem­miben sem különbözik ez a tanácskozás a többitől, hiszen mindig a teljesítés és a to­vábbi munka szerepel a na­pirenden. Mégis van egy nagy, alapvető különbség: csaknem negyed évszázada, 1960 óta a véradók mindig túlteljesítet­ték a tervet, tavaly például 225 900 liter helyett 255 700 li­tert adtak. S mindezt önzetlenül, térí­tés nélkül. Különböző életko­rú és foglalkozású emberek önként jelentkeznek újra és újra, hogy vért adjanak a gyógyító munkához. Az ered­mény pedig az, hogy a hazai kórházak és egyéb egészség- ügyi intézmények vérszükség­letét fedezi a véradók térítés- mentes adomanya. — NEM CSEKÉLYSÉG: EZZEL egyedül állunk Euró­pában! Ha nem esik sok szó róla, a véradás ma az egyik legsikeresebb tömegakció, ami­nek jelentőségét fokozza, hogy korántsem kampányszerűen megy: évről évre többen kap- csalódnak be ebbe a nemes mozgalomba. Két adat bizo­nyítékként: az ország lakos­ságának 5,9 százaléka, a 18— 59 év közötti — tehát gyakor­latilag a dolgozó — korosz­tályokhoz tartozók több mint tíz százaléka ad vért. Az eredmények mögött el­sősorban a Magyar Vöröske­resztnek és aktivistáinak szer­vező munkája áll. A mostani konferencián éppen a szerve­zésről esik a legtöbb szó. mi­vel ezen a téren még jócskán adódnak tennivalók. Például olyanok, hogy az egyes me­gyéken belül is meglegyen mindig a felhasználásra kerü­lő vér, hogy mindenütt ki tudják elégíteni a mennyisé­gi és a minőségi követelmé­nyeket is, értve az utóbbin el­sősorban a ritka és különle­ges vércsoporthoz tartozók felmerülhető igényeit. Természetesen vannak egyéb teendők is. A vérellátás ösz- szefügg a szakorvosképzés­sel, az orvostovábbképzéssel és egy sor műszaki, gazdasági feladattal is, amelyekhez rész­ben megvannak, részben meg kell teremteni a feltételeket. Hozzátehetjük: ez sem köny- nyfi, hiszen bármennyire díj­mentesen adják a vért a vér­adók — maga a vér tárolása, feldolgozása és felhasználása sok millió forintba kerül. Az megint csak természetes, hogy a bajba jutott embernek, az életveszélyben levő betegnek nem kell fizetnie a kapott vérért — ám a láncnak csu­pán két végén áll fenn a díj- mentesség. Ami köztük törté­nik, az tetemes kiadással járj Olyan kiadásokkal, amelyek­re — gazdasági nehézségek ide, vagy oda — semmikép­pen nem szabad sajnálni « pénzt. Lesznek a balatonfüredi véradó-konferenciának olyan pillanatai is, amelyek egy­szerre derűsek és meghatóak: sokszoros véradóknak és szer­vezőknek kitüntetéseket ad­nak át. Hatan kormánykitün­tetést, öten minisztériumi Ki­váló Munkáért érdemérmet kapnak. További öt véradó — ezúttal első ízben — a Vörös­keresztes Munkáért kitüntetés arany, illetve ezüst fokozatát veszi át a konferencia nyil­vánossága előtt. Űj az is. hogy A véradómozgalomért felira­tú, művészi tervezésű és ki­vitelezésű plakettet most elő­ször adják át, elsősorban a véradásban kiemelkedő szere­pet vállalt kollektíváknak. Másfél napig tart a konfe­rencia a szépülő, hazai és külföldi vendégeit váró Bala- toníüreden. Az egészségügyi államtitkár, az Országos Hae- matológiai és Transzfúziós In­tézet főigazgatója és a Ma- gyár Vöröskereszt főtitkárhe­lyettese mondta a referátu­mokat. Várható, hogy sokan szóltak és szólnak a beszá­molókhoz, beszélnek eredmé­nyeikről és gondjaikról, a megtett és további útról. AZTAN HAZAMENNEK a küldöttek — és a konferencia a jövő hónapban folytatódik. Minden megyében lesznek véradó-tanácskozások és ün­nepségek júniusban, illeíve szeptemberben. Balatonfüred- re azzal küldték képviselői­ket a megyék, hogy akkor majd számoljanak be az itt végzett munkáról. Reméljük, sikerrel járnak! Várkonyi Endre Népi ellenőrök vizsgálták Azonos tapasztalatok További figyelem a gazdasági munkaközösségekre A megyei népi ejlenőraési bizottság rendszeresen vlssss» tér a korábban végzett már lezárt vizsgálatok;4 ' talataira, így a mina^,tapasz­telten áttekintették az' :imé- lalkozási formák szer;-‘-^.. nek és működéséneit' 'l nulságait is. A témát V zelmúltban egyébként rendjére tűzte a Nógrád A gyei Tanács is, a vé»S- mény pedig azt mutatja, **ógy a NEB és a tanács hasonló megállapításokra jutott. Ép­pen ezért a határozati javas­lat kidolgozásánál figyelembe vették a népi ellenőrök ész­revételeit és javaslatait, ezek megvalósítását pedig a jövő­ben folyamatosan figyelemmel kísérik. A feladatok közölt továbbra is fontos helyen szerepel a gazdasági munkaközösségek­kel összefüggő hatósági fel­adatok ellátása során az elő­zetes felvilágosító munka, meghatározó szerepet kell be­töltenie a szemlélet formálá­Az ember magassága Az ember testmagasságának az elmúlt száz esztendő során meg­figyelt állandó növekedése az USA-ban — úgy látszik — be­fejeződött. Az amerikai egész­ségügyi statisztikai központ vizs­gálatai szerint ugyanis az elmúlt tíz évben született gyermekek mái nem magasabbak, mint akik 19G5-ben születtek. Ez talán arra mutat, hogy az ember átlagosan 1,15 méterrel elérte a magasságá­nak tetőpontját. Száz évvel ez­előtt az amerikaiak átlag 1,63 méter magasak voltak. sában is A helyi tanácsoknak ,, T „„„—.edelmi ellátást szer- jJj.J^P'Sslanka keretében na- ; yiSj, nrigyelmet kell fordíta- gyobb f'j szervezeti és üze- az úi formában működő ■fák célnak megfelelő -lésére. A fokozottabb /rzés mellett a szakigaz- . Y> szerveknek a szervező • . ‘ iával törekedni kell a 'v telek jobb megteremtésé­re is. A megyei NEB által figye­lemmel kísért vállalatok többsége egyébként felülvizs­gálja és szükség esetén mó­dosítja a vállalati gazdasági munkaközösségekkel kötött szerződéseket. A vállalati és népgazdasági érdekek előtér­be helyezésének betartása a belső ellenőrzés hatáskörébe tartozik, a működés szabály- szerűségének, az állammal szembeni kötelezettségek idő­beni teljesítésének vizsgála­tával együtt. Az AGROBER- nél például a vgm által vég­zett termelési tevékenységre a megalakuláskor kiterjesz­tették az ellenőrzés rendsze­rét, s az erre való törekvés számos más vállalatnál is megfigyelhető. A vállalatok intézkedtek az új vállalkozások tevékenység! korlátainak mérséklésére, a vállalkozási jelleg erősítésére is. Az AGROFIL-nél példá­ul úgy kívánják ösztönözni a vgm működését, hogy a la­kosság részére végzett mun­kák után csak 5, a vállalat részére végzettek után 10, míg a külső munkák után 10— 20 százalékos költségtérítést fizetnek. A NÖGRÁDTERV- nél a vgm-ek kapacitásuk mértékéig korlátlan vállalási lehetőséggel rendelkeznek, ha a vállalaton belüli teljesítmé­nyük eléri a 100 százalékot. A tapasztalatok szerint a vállalkozók által elért jöve­delem kétszerese-négyszerese a vállalatoknál elérhető jöve­delemnek, s ez a munkaidőn túli munkavégzés általános díjazási formáit figyelembe véve megfelelő. Ugyanakkor a jövőben is biztosítani kí­vánják a jövedelmek és a teljesítmények összhangját, szigorítják a társadalmi tu­lajdon védelmét, az eszközök igénybevételének megtéríté­sét. A megyei vizsgálódás nyomán számos egyszerűsíté­si javaslatot juttatott el a megyei NEB a KNEB-hez, s ezek a szervezetek megalaku­lására, a szerződésmódosítás­ra, a szerződéses üzletek kész­pénzes vásárlására vonatkoz­nak. Az észrevételeket a KNEB az illetékes főhatóság­hoz továbbította, mert több megyei NEB is tett hasonló javaslatot. NÖGRÁD - 1984. május 29., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents