Nógrád. 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)
1984-05-05 / 104. szám
A megújhodó szénbányásza! 1. Az ipar kenyerétől az energiaválságig Oktatók és hallgatok együtt Befejeződött az oktatási igazgatóság intézményi napok rendezvénysorozata A marxizmus-leninizmus esti egyetem káaer- képző tevékenysége Nógrád megyében jubileumhoz érkezett, as 1983/84-es tanév a ht ínötödik. Az évforduló egyszerre jelent kötelezettséget és alkalmat aN munka tapasztalatainak elemzésére, s a megújulási törekvések kibontakoztatására. Különösen az utóbbit szolgálják jól az első ízben szervezett s most befejeződött in* tézményi napok rendezvényei. S mivel az intézményi napokat hagyományteremtő szándékkal kezdeményeztük - vagyis azt tervezzük, hogy a jövőben évente megrendezzük — indokoltnak látjuk a főbb tapasztalatok áttekintését és közreadását. Az intézményi napok nyitórendezvénye, a politikai plakátokból és politikai tárgyú könyvekből összeállított ízléses kiállítás nem csak jelentős eszmei-politikai hatást gyakorolt a rendezvények résztvevőire, de jó érzelmi-hangulati hatással segítette a további programok sikerét Is. Az ugyanakkor megnyitott egyhetes politikai könyvvásár pár ezer forintos forgalommal igazolta a szervezésével kapcsolatos várakozást. Ugyancsak az első napon - április 16-ón- Kőhalmi Ferenc, a Művelődési Minisztérium fiimfőigazgatóscgának vezetője „A film szerepe az eszmei-politikai nevelő munkában” címmel tartott előadást. Ezt követően a résztvevők megtekintették Mészáros Márta Napló gyermekeimnek cimű filmjét, majd a Kőhalmi Ferenc által vezetett ankéton késő estébe nyúlt, érdekes eszmecsere zárta a napot. A második napon a párttömegoktatásban dolgozó propagandisták, agitátorok, aktivisták oktatófilmszemlén Diósi József módszertanos és Bánki Szilárd filmrendező közreműködésevei kaptak praktikus tanácsokat az oktatófilmek pártpropagandában történő hasznosításához, majd megtekintettek és közösen értelmeztek néhány izgalmas, érdekes, hatékonyan érvelő filmalkotást. A nap második eseménye — felolvasórendezvény az igazgatóság 1983/84. évi pályázati felhívására készült hallgatói dolgozatokból — látszólag nagyon „szürkének" tűnhet. Valójában fontos és érdekes rendezvény volt. Az igazgatóság a megszerzett elméleti ismeretek alkal- masáskészségének fejlesztése, az alkotókedv felkeltése érdekében több év óta, évente ad ki pályázati felhívást. Ezekre eddig több mint 400 dolgozat készült (közülük többet oktatási segédanyagként is rendszeresen használnak), de most először került sor a pályázatírók együttes, értékelő rendezvényére, a legsikerültebb dolgozatok felolvasására, a jó teljesítmények oklevéllel, jutalomkönywel történő elismerésére. Április 18-a a pártiskolai hallgatók napja volt: délelőtt az öíhónapos pártiskola és a jelenlegi egyéves tanfolyam taqV: tartottak színes, tanulságos politikai vetélkedőt, a délutáni árakban az egyéves pártiskolában korábban végzett hallgatók találkozójára került sor. Ai eddigi hat „évjárat” mintegy 120 tagjának zöme szívesen jött el, hogy beszámoljon: hogyan él, hogyan dolgozik, hogyan hasznosítja elméleti-politikai ismereteit a pártmunka gyakorlatában. Az intézményi napok jeles rendezvénye vott az április 19-én tartott békedemonstráció (sajé nálatos, hogy a társadalmi és tömegszervezetek meghívott dolgozói, aktivistái a joggal elvártnál kisebb arányban jöttek el). A politikai gyűlésen elhangzott előadás — beszédet Angyal Barnabás esti egyetemi hallgató, az Or-j szágos Béketanács tagja mondott —, a felszólalások, s az egész rendezvény azt tanúsítottas a káderoktatás résztvevői nem csak „tananyagként” tudják, de meggyőződéssel, szenvedélye* elkötelezettséggel vallják is, a világbéke megőrzése ma az emberiség első számú érdeke! Április húszadikán — születésének 114. év4 fordulója alkalmából - Leninre emlékeztünk! Az oktatási igazgatóság székháza, amellett,' hogy örömmel ad otthont a propagandisták, agitátorok megyei ünnepségének, ezen a napon jelentős művészeti alkotással gazdagodott! Lenin bronzból készült domborművénél (Bobály Attila munkája) Bandur Károly, az intézmény igazgatója mondott avatóbeszédet. Színes, gazdag tartalmú rendezvényre kerüli sor Balassagyarmaton: Lenin szobrának koszod rúzására (megemlékező beszédet Arató János,' tanár mondott). A város lakóinak minden rétegéből több százan jöttek el; az esti egyetemi jubileumról jelenlegi és egykori hallgatók, propagandisták, aktivisták körében Rith Lajosné, városi pb-titkár emlékezett meg, majd Vonsik Gyula, a PROPAGANDISTA főszerkesztője a meggyőzés szerepéről, módszereiről tartott előadást. Az intézményi napok fontos eseményeinek tartjuk azokat az előadásokat, amelyeket a hazafias honvédelmi nevelés kérdéseiről az esti egyetem balassagyarmati, pásztói, rétsági és szécsényi kihelyezett osztályaiba** az MHSZ megyei vezetői tartottak. A rendezvénysorozatot - amelynek sikeréi igen sok oktató és hallgató együttes munkája,' s a? egyéves pártiskolások külön is említést érdemlő segítő részvétele eredményezte az intézmény tanárai, valamint meghívott propagandisták, agitátorok számára szervezett „továbbképző nap” zárta. Ogy látjuk - s a rendezvények rövid értékelése ezt talán igazolja is - az intézményi napok megrendezése sikerrel járt. Jól szolgálta a bevezetőben jelzett célok teljesítését, új lendületet adott a munkának, s olyan tapasztalatokkal gazdagította az oktatási igazgatóságot, amelyek a jövőbeni oktató-nevelő munkában,’ ideológiai-politikai tevékenységben is jól hasznosíthatók. Ujlaky István Vetőmagok génbankja '„Mintegy 250 ezer tonna szenet takarítottunk meg ebben a fűtési idényben, ez idáig” — szögezi le dr. Tamásy István, a bányászati egyesülés vezérigazgatója, miközben a grafikonjait szemléli. Ezek a százéves átlaghoz viszonyítva mutatják, hogy alakult az idei tél hőmérséklete. A tények: az utóbbi három év átlagához képest kissé hidegebb, az elmúlt évszázad adataihoz viszonyítva viszont melegebb volt az időjárásunk. Szénbányászatunk helyzetéről folytattunk eszmecserét dr. Tamásy Istvánnal. Ennek során óhatatlanul szóba került a múlt, az előzmények ismerete nélkül nem lehet értékelni az utóbbi, csaknem egy évtized fejleményeit. Egy nimbusz vége „A szén az ipar kenyere” — mondották a felszabadulás után, ezzel is jelezve, hogy akkor minden más energia- hordozó szerény szerepet töltött be a fekete gyémánthoz viszonyítva. Ennek tulajdonítható, hogy az ország teherbírásától függően — igyekezett mindig megbecsülni a bányászokat, akikre még a legnehezebb időkben is bizton számíthatott. Ma már történelem, hogy 1965 volt a magyar szénbányászat extenzív fejlesztésű időszakának a csúcsa. Abban az időben az ország mintegy 80 aknájában dolgozó 120 ezer ember 31,5 millió tonna szenet hozott a felszínre. A szén részaránya az összes energia- hordozó között még mindig elérte az 51 százaléköt, bár mindenki tudta, hogy a szén- hidrogének, a villamos energia térhódítása folytatódik. Hogy milyen drámai események következtek azután, az a középkorú és idősebb korosztály körében meglehetősen A Tien-San-hegységben nagy ferületeket védetté nyilvánítottak. A Norin-Tau hegyvonulat csaknem 50 ezer hektárja most már természetvédelmi terület. Olyan ritka emlősállatok és madarak élnek itt, amelyek szerepelnek a Szovjetunió Vörös Könyvében és védettséget élveznek. Ez a Kirgizia területén húzódó védett terület több természeti-éghajlati „lépcsőből” áll. Ezek a lépcsők a sztyeppénél ismert. 1965—73 között világszerte előretört az akikor még olcsó kőolaj és földgáz. Ezért nálunk is leállítottak, felszámoltak mintegy 35 aknát, nagy teljesítményű új bányaüzem — a gyöngyösvisontai Thorez külfejtés kivételével — nem épült. Az ország szén- termelése mintegy 10 millió tonnával csökkent, a bányászok létszáma több tízezerrel megfogyatkozott. Mai szemmel is csak azt mondhatjuk: fájdalmas, de szükséges „műtét” volt ez, amely “mindenekelőtt a kevés és gyengébb minőségű szenet adó,, ráfizetéssel termelő aknák, munkahelyek számát csökkentette. Ekkor vált elfogadottá az a jogos követelmény: a szénbányászat is törekedjék gazdaságosabb termelésre, hiszen még a szénnél sem mindegy, mennyibe kerül? Hiba volt viszont, hogy nem tisztázták a szén szerepét, jövőjét az energiafelhasználási struktúrában. Ebből következett ugyanis a beruházások, fejlesztések hiánya, a bányák állapotának leromlása, a szén- termelésre előkészített munkahelyek vészes méretű megfogyatkozása, s — ami a hűséges bányászokat joggal bántotta — a távlatnellcüliség szellemének eluralkodása. Új energiapolitika •*. krónika következő feje- is ismert: az 1973-as olajválság. a fűtőanyagok árának többszörös mértékű emelkedés« igencsak felértékelte a hazai szenet. Ezután született meg a kombinatív energiapolitikai stratégia, amely azért kombinatív, mert 'linden szóba jöhető energiaforrást számításba vett és í r Ír eérthetetlenül leszögezte: az országnak beláthatatlan ideig szüksége lesz minden kezdődnek, és az alpesi, valamint a jeges-havas területekig terjednek. A legelső szint a tengerszint felett 2000 méteres magasságban húzódik. Tiszta forrásokban, gyors folyású hegyi patakokban, dús rétekben, fenyvesekben bővelkedik a táj, ami ideális környezet a vadállománynak. Háborítatlanul él itt a ti- en-sani szarvas, az argali juh, a havasi tigris, a turkesztáni hiúz és a fauna sok más, ritka képviselője. tonna gazdaságosan kitermelhető szénre. Mindez a beruházások újrakezdését, a bányászok ismételten kiemelt megbecsülését, a távlatokat jelentette. Így alakult ki a mai helyzet, amikor 8 szénbányavállalat működik az országban. A múlt év végi adatok szerint a vállalatok termelése és létszáma a következőképpen alakult: Termelés millió tonnában Szcnüzemi lé tszám ezer főben Bor sod 4,9 14,2 Veszprém 3.8 7,7 Oroszlány 3,2 5,4 Mecsek 2,8 9.8 Tatabánya 1,9 6,3 Nógrád 1,1 3,5 Dorog 0.5 1,9 Mátraalja 7,0 3,2 A 8 vállalat termelése 25,5 —26,0 millió tonna körül stabilizálódott az elmúlt esztendőkben. A 26 millió tonnából 18 milliót az erőművek fogyasztanak el, 3,6 milliót vásárol meg a lakosság szén formájában, további 1,5 milliót brikettként. É”i 2,5 millió tonnát igényelnek az Ipari üzemek, 0,4 tonnát pedig a bányaüzemek használnak fel. Szerény hely a KGST-ben A 26 millió tonnával Magyarország termel a legkevesebb szenet az európai KGST- országok között. A múlt év végi adatokat kikerekítve a Szovjetunió 700 millió tonnát hozott a felszínre, az NDK 160, Lengyelország 150, Csehszlovákia 120, Románia és Bulgária egyaránt több mint 30 millió tonnát. Viszont, ha nyugatra tekintünk, az NSZK 80 millió, s különösen Franciaország 23 millió tonnás szénhozamához képest nem is olyan szerény a mi produktumunk. Megjegyezzük, hogy a szakemberek kiszámították; elvben akár 82 millió tonnát is termelhetnének, hiszen az ismert szénvagyon ezt lehetővé tenné. Mindenekelőtt az erőműépítés távlati programjától, s persze a lakosság igényeitől függ, hogy a jövőben is megmaradunk-e a mai 26 millió tonna körüli mennyiségnél. vagy pedig többet hozunk a felszínre. (Következik: 2. Az eocén-és liászprogram) Magyar László A világ növényvilágának nemzeti tárlójában a Szovjetunió növénytermesztési tudományos kísérleti intézetének kubányi állomásán 400 ezer vetőmagot őriznek. E génbank segítségével a nö- vénynemesítők a szükséges tulajdonságú, nagyobb terméshozammal rendelkező fajtákhoz juthatnak. A vetőmagokat föld alatti helyiségekben tárolják, ahol a hőmérséklet állandóan plusz 4,5 Celsius- fok. A magok — mivel ki vannak szárítva — 50 évig is megőrzik csírázóképességüket. A tárolókban lévő minden egyes vetőmagot részletes adatlappal látnak el. Csak búzából 30 ezer fajtát tárolnak. Állandóan megújítani az adatokat, gyorsan a nemesi- tők rendelkezésére bocsátani a szükséges információkat — ezzel a feladattal csak a számítógép tud megbirkózni. Vadparadicsom a Tien-Sanban Jeles évfordulóra»« Illedelmesen félrehúzódtak az egyik ölesfa tövébe és nézték az ünneplő közönségét. Sokan voltak ezen a május elsején a kisterenyei parkban. Ök is elbandukoltak oda, de mivel senki feléjük sem nézett, félreálltak. Az sem rossz dolog, figyelni, hogyan mulat a nép. Talán Szeberé- nvi István hozfa fel ott egymás között, igyanak már valamit, ha egyszer ünnep van. Aztán Lengyel Tusi említette meg a bajusza alatt: — Meg a Károlyiak a születése napjára... Talán Szomszéd Károlynak eszébe sem jutott volna, hogy eljött születésének nyolcvanadik évfordulója. A gyerekek. meg az unokák tartják inkább számon nagyapjuk ezen jeles napját. Felköszön- tik szépen, illedelmesen, de ezzel az otthoni ünneplésnek nincs még vége. Jönnek a felsőbb pártvezetőségtől is, hozzák a jókívánságokat, az ajándékokat, és ilyenkor igazán jóízű beszélgetés alakul ki otthon Szomszédéknál, Kisterenye alvégén. Tusi megjegyzése felfrissítette Károly bátyám emlékezetét, és ott, a naey k-^télykert májusi for- felfrissült az jreg. Még azt is felejtette, v hogy időnként kegyetlenül elzsibbad a jobb keze, meg a „pumpa”, ahogyan szívét nevezi is, elkezdett élénkebben dolgozni. így szóit: — Akkor hát igyunk! Ö egy kupica édespálinkát, meg egy üveg sört ivott meg nagy komótosan, mintha ízlelné minden cseppjét. A többiek is ilyesmit fogyasztottak, aztán szépen, csendesen, ahogyan jöttek, elindultak hazafelé az- ünnepségről. Nehéz már a léptük, a fejük~is a föld felé kókadozik. Micsoda kemény emberek voltak ezek a régi bányászok valamikor! Szomszéd Károly vállas, kemény izmú. Bizony vele két csendőr sem találkozott szívesen. Csákányhoz szokott karjai erősek voltak. Olyan erősen tudott fogni, hogy megropogott tőle a csont, öles léptekkel járt. Mert akkor nein volt autó. ami a bányába vitte volna őket. ITa dolgozni akartak, a leszállás idejére a bánya előtt kellett sorakozniuk. Így is, amikor eljött a tavasz, elbocsátották őket. Nem -kellett a szén. Ez volt ami Szomszéd Károlyt kihozta a béketűrésből. Egyszer odaállt az emberek elé és kemény hangon, erejében bízva, azt szónokolta, hogy a bányász nem téli ember, nyáron is élni szeretne. Adjanak munkát ilyenkor is. A többiek is kiabálták: Így van, élni akarunk! Mondjad Károly! ö meg mondta és ezzel el is kötelezte magát a mozgalommal. Jöttek a pártbeliek és bevitték a pártba. — Régen, harmincban volt az már — sóhajtja. Elbocsátották a bányától véglegesen Szomszéd Károlyt, ahogyan akkoriban sokszázukat. Dehát az nem vette el a mérgét Szomszéd Károlynak. Ahol tudta, szidta az urakat. A mozgalomban pedig tette a dolgát. Hordta Baglyasaljáról a röpiratokat, a kommunista könyveket, újságokat. Azt mondta hogy neki a kebelében mindig volt valami olvasnivaló. Neve lett Szomszéd Károlynak a tarjáni szénmedencében. Dicsérték őt a munkások, átkozták a csendőrök. — Üldöztek árkon, bokron át, nem hagytak nyugalmat. Csak nem tudtak bizonyítani. .. Így melegedett egyre jobban bele az ádáz küzdelembe Szomszéd Károly. Még magabiztosabb is lett, mert ahol járt, egyre biztatták. — Ez lett aztán a vesztem — mondta. Az történt, hogy egy . jókedvű napon Vasdobos Jánossal és Szomszéd Keskeny Józseffel beültek, egy pohár italra a kocsmába. Ennek is oka volt. A Vörös Hadsereg jubileumi évfordulója volt, arra koccintottak. Aztán belemelegedtek, ahogy szokták a fiatalok mindenkor. Záróra lett, készülődtek hazfa, amikor valaki elkiáltotta magát: — Énekeljünk emberek! Az Internacionálét! Csend lett a teremben. Tudták, azt énekelni akkor tilos volt. Szomszédnak gyűlt az indulata. Hogy tilos volt énekelni, az méginkább fokozta benne a dacot. — Azért is eléneklem! Izgett-mozgott a teremben, nézte a rámeredő embereket. Aztán megreszelte a torkát, vigyázzba vágta magát és rázendített: „Fel, fel ti rabjai a földnek...” Rákapcsoltak a többiek is. Tele torokból ezzel is a félelmüket űzve, énekeltek. Kinyitották az ajtót, hogy szóljon a nóta az utcára is. Jöttek a csendőrök. De csak az ajtóig merészkedtek. Mert amikor megjelentek levett puskával, csend lett. Félelmetes csend. A tekintetek villogtak. A kocsmában lévők szorosan egymáshoz csatlakoztak. Ugrásra készen állottak, nem véve le szemüket a csendőrökről, akik meghökkentek ettől az elszánt magatartástól. Óvatosan hátráltak és eltűntek az éjszakában. De másnap már valamenyV~ nyiüket egyenként vitték a laktanyába. Szomszéd Károlynak minden cselekedett a fejére olvasták. Aztán ráugrottak, vagy négyen gúzsba kötötték és ütötték a talpát, amíg a vér nem bugy- gyant ki. Szomszéd Károly pedig kiabált, szidta őket, káromkodott és átkozódott. Ezzel palástolta fájdalmát. Ügy vitték őket a fővárosba a bíróság elé, ahol börtönbüntetést szabtak ki rájuk. De lehetett börtönnel kiűzni érzelmüket ezeknek a sokat szenvedett embereknek? Akik elkötelezték magukat az igazságért küzdő párt mellett? Kiszabadultak és folytatták amíg szabad nem lett az ország. Aztán Szomszéd Károly szépen, csendesen bevonult a bányába, hogy ha valamikor nem engedték dolgozni. most pótolja. Dolgozott becsülettel, ahogyan az illik egy párttaghor. Most pedig néhanapján, ami*: kor beülnek a párthelyiségbe, emlékeznek a múltra és teszik amit tudnak. Mert az öreg harcosok még ma is talpon vannak ám... Bobál Gyula NÓGRÁD — 1984. mójus 5., szombat 3
