Nógrád. 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)
1984-05-26 / 122. szám
Hozzá kell szoknunk — ugyanúgy, mint a nyugati cégek Kerekasztal-beszélgetés az export növeléséről Salgótarjánban Képünkön a kerékasztal-beszélget és résztvevőinek egy csoportja. Korábbon jeleztük, hogy visszatérünk a NÓGRÁD szerkesztősége által szervezett kerekasztal-beszélgetés részletesebb ismertetésére, amelyen a megye jelentősebb exportáló vállalatai, a velük üzleti kapcsolatban álló külkereskedelmi vállalatok, önállóan exportáló vállalatok és önálló exportjoggal rendelkező vállalatok vezetői, valamint a minisztérium miniszterhelyettese, a megyei és a minisztérium pártbizottságának titkára vett részt. A téma: az export növelésének lehetősége, az ezzel kapcsolatos tennivalók, különös tekintettel a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításában betöltött meghatározó szerepére. A kerekasztal-beszélgetésen részt vett: Herkner Ottó külkereskedelmi miniszterhelyettes, Kazinczi Gyula, a salgótarjáni öblösüveggyár igazgatója, Bernóth István, a Ganz-MÁVAG Moz- f loay-, Vagon-és Gépgyár acélszerkezeti gyára vállalkozási főmérnöke, dr. Mészáros Ottó, a Salgótarjáni Kohászati üzemek gazdasági igazgatója, Urbán Lajos, a Magyar Kábel Müvek vezérigazgatója, Márton Sándor, a Magyar Kábel Művek balas- segyarmati gyárának igazgatója, Kaszás Józsefné dr., a Salgótarjáni Ruhagyár igazgatója, Pércsy Miklósné, a METALIMPEX kereskedelmi igazgatója, Krónitz József, a MODEX Igazgatója, Darvas György, a TRANSELEKTRO, Máté Lajos, a FERUNION vezérigazgatója, dr. Vargha Péter, a KONSUMEX Külkereskedelmi Vállalat Csoportfőnöke. Becker László, az ARTEX vezérigazgató-helyettese, Detre Jenő, a megyei KiSZDV főmérnöke, Nestor Béla, a Romhányi Építési Kerámiagyár kereskedelmi osztály- vezetője. Szerkesztősegünket Venesz Károly gazdaságpolitikai rovat vezetője képviselte. NÓGRÁD: — Mennyire sikerült a termeié« homlokterébe állítani az exporttevékenységet, a magunk mögött hagyott esztendőben? Dr. Mészáros Ottó: — A vállalat vezetés* elhatározott szándékának megfelelően az ösztönzési rendszer korrektebbé válása után —, amely elismerte e terület népgazdasági fontosságát — a bázishoz képest 20 százalékkal emeltük exportunkat. Ez a növekedés összefügg termékszerkezetünk előnyös megváltoztatásával, a velünk üzleti Kapcsolatban ál '6 külkereskedelmi vállalat, valamint a mi javuló, együt- les előkészítő munkánk színvonalának emelkedese vei, amely magába foglalja a közös ármunkát is. Kaszás Józsefné dr.: — Egy év alatt 38 százalékkal növeltük a tőkésexportot, közben új piacokat is szereztünk, növeltük ’a hazai alapanyagos termelést, a bérmunka meny- nylségét és a devizahitelből történő exportértékesítést. Kránitz József: — Azért tudtunk előbbre lépni, mert * MODEX-be tömörült ruhaipari vállalatok sajátjuknak tekintik exportáló vállalatunkat. Másképpen Közelítik meg a feladatokat, mint korábban, amikor különböző külkereskedelmi vállalatokkal bonyolították ihleteiket. Nem kívülálló szervként cselekszenek, hanem’saját apparátusuknak tekintenek bennünket. Máté Lajos: — Mi 25 százalékkal növeltük az exportot. Ehhez a Nógrád megyei vállálatok is hozzájárultak, amiért most itt is köszönetét mondok. Olyan ösztönzési rendszerünk van, amely abszolút mértékben és közvetlenül érdekeltté teszi a vállalat dolgozóit, hogy a legjobb eredményt érjék el az árak kialakításában is. Detre Jenő: — A megyében levő 19 szövetkezet közül csak néhány exportál. Ezek közül a legjelentősebb a dré- gelypalánki Szondi Szerelőipari Szövetkezet. Ez egyúttal szépséghibája is tavalyi eredményeinknek. Nestor Béla: — 1983-ban megdupláztuk exporttermelésünket, mert gyártmány- és technológiai fejlesztésünk rugalmasan alkalmazkodott a piaci követelményekhez, ugyanakkor jó kapcsolatot alakítottunk ki a velünk üzleti kapcsolatban álló külkereskedelmi vállalattal. Bernáth István: — A mátranováki gyáregységünk dolgozói eddigi exporttevékenységükkel bebizonyították, hogy nagyobb feladat ellátására is képesek. Olyan nagy munkát végeztek el határidőre és kifogástalanul, mint az athéni felüljáró. Az előleg befizetésétől kezdve a tervezéssel együtt a szállításig négy hónap telt el. Ezzel a tevékenységükkel rendkívül jó hínévre tettek szert. Hasonló R-'adat előtt állnak most. Nagyon rövid idő alatt — márciustól őszig — 3,5 millió dollár értékben kell legyártaniuk a tőlük várt exportképes részegységeket. NÖGRÄD: — Az elmondottakból az tűnhet ki, hogy minden tekintetben jó irányba fordult az exporttevékenység. A hivatalos jelentések tényadatai ugyanakkor azt jelzik, hogy nem tudtuk elérni a lőkésexportban a korábbi évek színvonalát. Vajon miért? Kazinczy Gyula: — Annak idején bizakodóan beszéltem az 1983. évi exportterv teljesítésének lehetőségeiről. Sajnos, másként alakult a helyzet, több száz dollárral maradtunk el a tőkésexportnál. Be kell vallanom, hogy a műszaki és a munkaerőgondok mellett egy kicsit későn ébredtünk a tőkéspiac felé való nyitással az automata termékeknél, holott a belföldi kívánságok csökkenése ebbe az irányba ösztönzött bennünket. Mire felébredtünk, elszaladt velünk az idő. Márton Sándor: — A világpiaci helyzet változása minket érintett a legjobban és a legkedvezőtlenebbül. Ezért 1983-ban csak 530 millió forint értékben exportáltunk a tőkéspiacokra, ami jóval kevesebb az előző évekénél. Darvas György: — Túlzott sikerélményt nem hozott számunkra a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár elmúlt évi exportja. Amíg 1981-ben 50 ezer darab tűzhelyet exportáltunk az NSZK-ba, addig tavaly már csak 18 ezer darabot. A visszaesés nem a felvevőpiac elutasító magatartása miatt következett be, hanem a termékek gyenge mmősége következtében. A Magyar Kábel Müvek 1983-ban, bár megkapta az önálló exportjogát, a balassagyarmati gyár évi forgalmának jó részét — 13 millió dollárt — még min- dig mi bonyolítottuk le. Egyébként változatlanul együtt dór ózunk, a piac elég nagy, jut belőle nekik is. Urbán Lajos: — A visszaesésben szerepe van a kedveződen árnak és a szocialista országokkal szemben alkalma Mt diszkriminatív intézkedéseknek. Dr. Vargha Péter: — Megyei jelenlétünkkel nem vagyok megelégedve annak ellenére, hogy bővült a velünk üzleti kapcsolatban állók köre, egyre élőbb együttműködés alakul ki köztünk. Csehszlovákiával több mint 15 éve van kapcsolatunk. Az elmúlt esztendőben 53 millió rubel értékben cseréltek gazdát a két ország termékei. Borsod, Nógrád és Heves megyék azonban csak 13 százalékkal részesültek a forgalomból. Becker László: — Nem nagyon kényeztettek el bennünket megyei partnereink. Tavaly felvettük a kapcsolatot a megyei KISZÖV-vel — sajnos, eredménytelenül. A Salgótarjáni Ruhagyárral jó az együttműködésünk, 1983-ban megnyolcszorozódott a tőlük kapott áruk értéke. Ezzel szemben nem tudom, hogy az öblösüveggyáriaknak a pár- huzamos export jog meghozta-e a várt eredményt? Mi tőlük 1983-ban 50 százalékkal kevesebb világítási üvegárut kaptunk tőkéspiaci értékesítésre, mint korábban. NÖGRÁD: — Megismertük a kedvező változásokat, a negatív jelenségeket, most foglalkozzunk azzal, hogy az idei kilátások mivel biztatnak? Kazinczi Gyula: — Az idei esztendő kedvezően indult. A tavalyihoz képest 140 fokos fordulat következett be. Az első negyedévre esedékes exportunkat teljesítettük. Megteremtettük a kézigyártás műszaki feltételeit, üvegfúvó gazdasági munkaközösségeket hoztunk létre a kapacitások és az igények jobb összehangolása érdekében. Márton Sándor: — Ebben az évben 24 százalékkal — 658 millióra — növeljük az exportot. Az első hallásra nagynak tűnik, de megoldottunk már ennél nagyobb feladatot is. A tervek kétharmad részét szerződéssel lekötöttük. A jelenleg előrehaladott stádiumban folyó tárgyalások az idei év teljesítésének lehetőségeivel biztatnak. Bernát István: — A mátranovákiaknak hosszú távú feladataik vannak. Jövőre 14 millió dollár értékben kell vasúti részegységeket exportálniuk. Máté Lajos: — A síküveggyár új termékeit magasabb áron tudjuk eladni, mint a síküveget. Ezért a jelenlegi termékskálát, lépésről lépésre a kedvezőbb árakat elérő új termékekkel kell előnyösen felváltani. Egy-egy új termék piaci bevezetéséhez hosszú idő kell. Még akkor is, ha az mint az autószélvédő üveg, megfelel a nyugati színvonalnak. Rekordévre van kilátás az öblösüveggyári termékeknél, amennyiben a gyár megvalósítja a komplex kínálat elvét és gyakorlatát. Ugyanis jelenleg a piaci igények az olcsóbb káli üvegek irányába tolódtak el. A romhányiak íalicsempéje megközelíti az olaszokét, bár olyan széles választékot nem tudnak biztosítani, mint azok, de amit adnak, az korszerű, a választék is jó. Ugyanakkor rugalmasak az árban is és pontosan betartják a szállítási határidőket. Kaszás Józsefné dr.: — Az idén 14 százalékkal növeljük az exportot. Olyan gondunk van, hogy az ésszerűség kívánalmainak figyelembevételével el kell dönteni, melyik piacon, és milyen mértékben fogadjuk el a mára kialakult árakat, amelyek mérséklik vállalatunk jövedelmezőségi pozícióját. Arra kell válaszolnunk: mi kerül többe, ha kijövünk a piacról, vagy ha átmfeneileg kompromisz- szumokat kötünk. Dr. Mészáros Ottó: — A tavalyi helyzetből kiindulva az idén tovább kívánjuk javítani exportvállalkozásunkat. Vagyis 37 millióval növeljük az exportot. Teljesítése megkívánja, hogy még eredményesebben lépjünk fel közösen a megrendelőknél. Detre Jenő: — Keressük azokat a réseket, ahová be tudunk jutni. Hat-nyolc szövetkezetünkben feltárjuk a lehetőségeket, s önállóan, vagy más vállalatokhoz kapcsolódva igyekszünk a jelenleginél nagyobb exportot lebonyolítani. NÖGRÁD: — A tavalyi évhez képest az export növelését akadályozó, fékező, hátráltató, visszafogó gondok közül többet sikerül megoldani. Ugyanakkor a régiek közül is maradt még. Mára olyan új gondok kerültek napvilágra, amelyek ismételt feszültségeket hoznak létre. Miben és hol jelentkeznek ezek? Dr. Mészáros Oltó: — A prognosztizált árak nem jönnek be, a kísérleti bérszabályozás bevezetésével pedig csökken a támogatások köre, lehetősége. Mindezek megkérdőjelezik vállalatunk veszteségviselő képességét, annak nagyságát. Gondot okoz a rendelésállomány aránytalan elosztása is. Nem tudjuk megtenni, hogy az év eleji tőkéskapacitást későbbre ütemezzük, a közismert szigorúbb készletgazdálkodás miatt. Nem a külkervállalatokat marasztalom el ezért, de három-négy éve képtelenek vagyunk kintlevőségeinket megkapni. Urbán Lajos: — Több új üzlet lehetőségét szalasztjuk el, mert nem ismerjük a Külkereskedelmi Minisztérium beígért ügyrendjét, amely „a dinamikus ármozgású magas alapanyagár-hányadú termékek exportjának ügyrendjére, kidolgozására vonatkozik”. Márton Sándor: — Tavaly az első fél évben az éves exportterv 4 százalékát, a második fél év utolsó hónapjában pedig a 40 százalékát teljesítettük. Legtöbb gondot nekünk az alapanyag — alumínium — időnként jelentkező rapszodikus szállítása okoz. Kaszás Józsefné dr.: — Az elmúlt tíz év legrosszabb anyagellátását éltük át az első negyedévben. Ráadásul sem mennyiségben, sem pedig minőségben nem kaptuk meg a kívánt anyagokat. Nem tartom korrekt dolognak azt sem, hogy a kísérleti bérszabályozással kapcsolatos feltételeket, követelményrendszert, a szerződés megkötése után számunkra kedvezőtlenül megváltoztatták. Továbbra sem ol- dótott meg a deviza címzettség megosztásával kapcsolatos gondunk. Kránitz József: — Az alapanyag-ellátás megoldását nem lehet csupán operatívan, vállalati szintekre hagyni. Az importgépellátásban jelentkező szűkös lehetőségeket, aki gyorsan ad kétszer ad elvének helyes alkalmazásával kellene megoldani. Szükség volna a lízingszerződések egyszerűsítésére és gyorsítására. Ugyanezt mondhatom a devizahiteles üzletágak engedélyezési rendszerére. Jó lenne, az erre irányuló játékszabályokat időben megismerni, hogy ennek figyelembevételével kössük meg a külföldi üzleteket. Szükség volna piaci szervezetünket is felülvizsgálni, tekintettel arra, hogy egy-egy ügynök többfajta vállalatot képvisel. Vagyis ne minket versenyeztessen. Dr. Vargha Péter: — A választékcserét szolgáló üzletek engedélyezési eljárását meg kellene gyorsítani, mert mire a papirt kézhez kapjuk, elmegy az üzlet is. Nestor Béla: — Az export növelésénél visszatérő gondot jelent az import késői beérkezése. Például az első negyedévi szerződésben megígért mennyiséget nem kaptuk meg idejében, emiatt nehezen tudjuk tartani a határidőket. Kazinczi Gyula: — Az ésszerű importgazdálkodás rugalmasságának hiánya nem teszi lehetővé a felgyorsult döntési igények mielőbbi megvalósítását. Az eredmények függvényében kellene a gyárak rendelkezésére álló Importlehetőséget biztosítani. A komplex eladással kapcsolatos kívánságoknak *— NSZK részről — csak akkor tudunk eleget tenni, ha időben megkapjuk az ehhez szükséges kisgépeket. Ez ma még reménytelen eset, mert egy-két hónap is eltelik, mire megérkezik az engedély. Nekünk most importcentrifugára van szükségünk. Darvas György: — A tőkések nem ragaszkodnak az utolsó negyedévi szállításokhoz. Mivel nálunk ez a gyakorlat, az ebből adódó előnyöket — az erős kínálati pozíciót — a maguk javára használják ki. Vagyis a korábbiaknál alacsonyabb árakat kínálnak. Ez sem a vállalatnak, sem a népgazdaságnak nem előnyös. NÓGRÁD: — Igen sokféle megközelítésben kerül szóba az árképzés-áralakulás. Foglalkozzunk ezzel még egy kicsit, és röviden. Herkner Ottó: — Minden árut el lehet adni, ha az általa képviselt kategóriában versenyképes, jó a minősége, és határidőre szállítjuk. De az sem mindegy, hogy milyen árakat érünk él. E tekintetben a külkereskedelmi vállalatoknak javítaniuk kell ez irányú tevékenységüket. Megtehetik, mert jelentős tartalékaink vannak e téren. Tőlük azt várjuk, hogy az üzletkötéseknél. mindenkor érvényesítsék a világpiacon érvénysülő árakat. Darvas György: — Mi sem vagyunk teljesen vétlenek abban, hogy nem tudunk olyan árakat elérni, ami a gyáraknak is jó. Egy dologról azonban nem szabad elfeledkezni: ha a termék minősége kifogásolható, ha a szállítási határidőt nem tartjuk be, akkor bennünket a vevő az asztal alá söpör. Pércsy Miklósné: — Nálunk nehezebbek az értékesítési lehetőségek, azaz a hagyományos, jól fizető piacok is megszűntek, illetve megszűnőben vannak. A régi árszinten nagyon nehezen tudunk üzleteket kötni. Ugyanis a kereslet és a kínálat sehogysem esik egybe. Máté Lajos: — Az üzleti tárgyalásokon, ahol az áruk mellett az árak is szóba kerülnek, a külkereskedelmi szakemberrel együtt van jelen az Iparvállalat képviselője, aki ugyanazzal az információval rendelkezik, mint a külke- res. Tárgyalásainkat a gyárakban folytattuk le. NÓGRÁD: — Az elmondottakat figyelembe véve merre és milyen irányba haladjanak megyénk exportáló vállalatai? Herkner Ottó: — Az alapvető feladat az idén is az aktív külkereskedelmi mérleg biztosítása. Ennek megvalósítása érdekében már több intézkedést tettünk és teszünk majd a jövőben, mivel a világpiacon számunkra előnyös változásokra nem számíthatunk. Ez azt jelenti, hogy a jövőben is közösen kell vállalnunk a magasabb minőségi követelmények teljesítését. Hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy ugyanazoknak a követelményeknek kell megfelelnünk, amelyeket a nyugati cégek nyújtanak. Ha lökésszerű igényekről van szó. akkor annak teljesítését is vállalnunk kell, ha üzletet akarunk. A mai versenyhelyzet nem viseli el a késlekedést. Arra a kérdésre, hol szűkülnek, vagy szűkültek a lehetőségek, milyen feltételekkel érhetjük el a forgalom- növelést, az ésszerű kockázatvállalás határáig, csak annyit mondhatok: ezt mindig a konkrét üzletkötéseknél kell eldönteni. Egyébként nyugodtan menjünk csak a nyugati országokba áruinkat eladni. Ilyenkor ne feledjük, hogy ma a vevők piaca van, azt veszik meg, amit akarnak, és nem azt, amit mi adunk, vagy amit akarunk adni nekik. Az importnál a mai helyzethez hasonló, illetve még szigorúbb előírásokra kell felkészülni. Amennyiben egy vállalat többletexportot vállal, akkor pénzt kaphat arra, hogy gépellátottságát javítsa. Az ehhez szükséges engedélyt rövid időn belül megadjuk. A lízingben rejlő lehetőségeket pedig fel kell használni exportot növelő beruházások megszerzésére. A kísérleti bérszabályozáshoz csak normatív támogatás kapcsolódik. A devizamegosztottságot eddig még nem sikerült megnyugtatóan megoldanunk. Valóban szükség van az ügynöki hálózat bővítésére, felfrissítésére. A kitűzött célok elérése érdekében a Külkereskedelmi Minisztérium nem abból indul ki, hogy hány vállalat rendelkezik exportjoggal, hanem azt nézi, hogy melyik felel meg a legjobban a népgazdaság követelményeinek.
