Nógrád. 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)

1984-05-24 / 120. szám

KÜLDÖTTEK KÖZELRŐL' Választ várnak kérdéseikre r A közelmúltban került sor az ifjúsági mozgalom legfon­tosabb fórumaira, a KISZ- küldöttértekezletekre. A me­gyei tanácskozás e hét végén végez számvetést az elmúlt három év munkájáról. A me­gyei küldöttértekezlet részt­vevői közül három fiatallal beszélgettünk. * Talon Attila 1977-től dolgo­zik a NÁÉV-nál, mint laka­tos. Eredeti foglalkozása gép­gyártás-technológus. így vall önmagáról és az ifjúsági szer­vezetbem ténykedéséről: — Egy évtizede, hogy KISZ- tag lettem. A középiskola padjaiban alapszervezeti szer­vező titkár voltam és mind ez ideig hű maradtam ehhez a funkcióhoz. Munkahelyemen, a 29 fős Latinka Sándor ne­vét viselő alapszervezetben vagyok szervező titkár. Mint mondja, a munkapad mellett együtt dolgozó, és sza­bad idejükben is összetartó fiatalok ismerik egymás prob­lémáit, osztoznak örömeikben. Attila felszólalt a salgótarjá­ni küldöttértekezleten: — A KISZ sajátos munka­formái mellett beszéltem a nap mint nap előbukkanó kö­zömbösségről, a brigádmozga­lom, a munkaversenyformák iránt olykor tanúsított visel­kedésről. Miért jutott el több helyen ilyen helyzetbe a kö­zösségeket összetartó mozga­lom? Azt hiszem, tudatosíta­nunk kell ezek fontosságát és tettekkel alátámasztani. Az ifjúmunkás-szekcióülé­sen több fiatal tette szóvá a megalakult, vagy épp alaku­lóban lévő gazdasági munka- közösségekkel kapcsolatos ész­revételeit. Hasonlóan nyitott kérdések­ről számol be Baiogh János, aki a szellemi foglalkozásúa­kat tömörítő tanácskozáson vett részt. A Salgótarjáni Ko­hászati Üzemekben dolgozik, a városi FMKT-munkabizott- ság vezetője. Tízfős vezető­ség irányítja a megközelítő­leg 70 aktívával működő he­lyi műszaki és közgazdász­tanácsot. Minden Alkotó if­júság pályázaton, központi, megyei versenyen szerepelnek pályázataikkal. — A gazdasági építőmunká­ban való aktív részvétel a fő célunk. Rendszeresen tar­tunk FMKT-délutánokat, ahol diavetítéssel egybekötött úti- beszámolókat hallgatunk, vagy megismerkedünk a technika legújabb eredményeivel. Balogh János 1981-ben KISZ KB dicsérő oklevelet kapott. Barna László üvegcsiszoló 1968-tól dolgozik a salgótar­jáni öblösüveggyárban. Abban az évben lett a KISZ tagja is. A műhelyben tevékenykedő Kun Béla alapszervezet tit­kára volt, s négy év után a gyári KISZ-bizottság testüle­tében érdekvédelmi felelőssé választották. Hat évig dolgo­zott a városi KISZ-bizottság választott tagjaként. Munká­ját fémjelzi, hogy 1982-ben aranykoszorús KISZ-jelvényt, az idén pedig Kiváló ifjúság­vezető KISZ-kitüntetést ka­pott. Szakmai elismeréséül magáénak mondhatja a fiatal csiszoló, az ÉVM Kiváló munkáért kitüntetést is. Mi­lyen várakozással néz a me­gyei küldöttértekezlet elé? — Az ifjúmunkások köré­ben a városi küldöttértekez­leten vitára adott időt elpa­zaroltalak érzem. Jó része a gazdasági munkaközösségek körüli problémák felvetésével ment el. Az a véleményem, hogy ennek eldöntésére, meg­vitatására nem elsődlegesen a KISZ hivatott. Alig maradt időnk a szervezeti életünk egyes, „égető” kérdéseiről be­szélni, véleményt, tapasztala­tot cserélni, vagy kiutat j ke­resni. Ilyen terület például a politikai képzés, a vitakörök működtetése, életképessége — mondja. Beszélgetés közben keze beidegződött mozdulatokkal nyúl a pohár után, majd egy­két apró mozdulat a csiszoló­korongon és a minták meg­elevenednek. Minden fórumunknak, értekezletnek, a valóban ben­nünket érintő kérdésekre kel­lene választ adnia. Például arra, hogy mennyire érzékel­hető: hullámvölgyben van-e mozgalmunk? Vagy mit tehe­tünk jogaink és kötelessége­ink maradéktalan érvénye­sítéséért? Bizonvára a megyei küldött- értekezleten a küldöttek kö­zelebb kerülnek a válaszhoz, T. Zs. Hentes lesz a lányból Felkészülés a nyári vízellátásra A Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat az idén is megrendezi a műszaki köz­egészségügyi napokat a nyári vízellátással kapcsolatban. A vállalat üzemegységeinek vezetői, a meghívott nagyipa­ri fogyasztók képviselői, az Intézmények megbízottai előtt elmondják, hogy a nyári idő­szakban mikor, milyen eset­ben és milyen mértékben ke­rülhet sor vízkorlátozásra. Is­mertetik továbbá a túlfo­gyasztással járó következmé­nyéket, majd válaszolnak a jelenlévők kérdéseire. Az esz­mecsere után helyszíni szem­lén vesznek részt, amely so­rán bepillantást nyernek a víztermelő, -szállító, -tisztító műszaki, technikai berende­zések működésébe. Az első . találkozó már le­zajlott a Balassagyarmat— Dej tár üzemegységben. A kö­vetkezőre ma Bátonyterenye— Pásztó üzemegységben kerül sor. A legutolsót Salgótarján­ban bonyolítják le május 29- en. A Nógrád megyei Élelmi­szer Kiskereskedelmi Válla­lat az idén 52 végzős nyolca­dikos tanulót vett fel szak­munkástanulónak. A kereske­dőjelöltek szeptemberben kezdik meg tanulmányaikat a Salgótarjáni és a Balassagyar­mati Kereskedelmi és Ven- véglátóipari Szakmunkáskép­ző Iskolában. A szeptember­Füstszínbe hajló fehér márványt találtak Tardosbá- nyán, az ország egyetlen vö- rösmárvány-lelőhelyén, a je­lenleg művelt talpszintnél másfél méterrel mélyebben. A bányászok arra lettek fi­gyelmesek, hogy a meddőhá­nyó szélére egyre több olyan világos színű kőzetdarab ke­rül, amilyeneket eddig ezen a vidéken nem láttak. Amint mélyebb rétegekig jutottak, meglelték a fehér márvány származási helyét. Egyelőre nem tudják milyen vastag ré­ben kezdődő tanév újdonsága lesz, hogy ezúttal külön hús- és hentesáru-eladó osztályt is indít a vállalat a KA- RANCSHÜSSAL közösen. Eb­be az osztályba tíz fiú kerül, sőt a balassagyarmati tagoza­ton éppen a hentesszakmát választotta jövendő mestersé­géül egy kislány is. teget rejt a hegy mélye ebből a kőzetből. Az összetétele hasonló lehet, mint az évszá­zadok óta bányászott vörösé, csak ez a geológiai réteg nem szennyeződött vasoxiddal. Ebben az évben 3600 köb­méter tömbkövet hasítanak ki a bányából. Az egy-tíz tonnás hatalmas kockák keresettek az országhatárokon túl is. A külföldi — csehszlovák, len­gyel, NDK, NSZK, osztrák, svájci — vásárlók elsősorban a mélyvörös Danubiát kere­sik. Fehér márvány Tardosbányán A szügyi termelőszövetkezetben naprakész i" formációt biztosítanak a vezetők számára, s ezzel az irányítást teszik biz nságosabbá /vara Gyuláne munkaügyi és Ivanics Lász- lóné pénzügyi csoportvezetők. y- ki ~ ATÍataTnE mtn3enndpí Betevő íalatjd A gondok nemeseik nógrádiak Kerekasztal-beszélgetés a tömegtakarmány-termesztésről Május első felében ker ekasztal-beszélgetésre került sor lapunk szerkesztőségében, a tömegtakarmány-ter- mesztés helyzetéről. A téma első hallásra nem túlságo­san illik egy napilap profiljába, sokkal inkább szakmai jellegűnek tűnik. Az utóbbi esztendőkben azonban a tö- megtakarmány-terittesztés nem is annyira stagnáló, mint inkább gyengülő színvonala olyan komoly kérdéseket vet fel, mint például az állattenyésztés gazdaságossága, vagy éppen gazdaságtalansága megyénk mezőgazdaságá­ban, ami pedig óhatatlanul érezteti hatását az ágazat egészére, a magas költségek és alacsony hozamok miatt. Az ankéton részt vett a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium képviseletében Demeter János fő­munkatárs, Halaj Ignác, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője, dr. Bablena Fe­renc, a TESZÖV főmunkatársa, dr. Gergely Sándor, a karancslapujtői, Farkas János, az endrefalvai termelő- szövetkezet elnöke, és ifj. Soós Ottó, a szécsényi terme­lőszövetkezet főágazatvezetője. Szerkesztőségünket Zi- lahy Tamás képviselte. NÖGRÄD: A tömegtakar­mány termesztésével évek óta gondok vannak megyénkben. Megyei sajátosság ez, vagy or­szágosan is jellemző tünet? Demeter J.: Egyértelmű, hogy nem megyei sajátosság. Amíg például országosan ga­bonatermesztésben csak az utóbbi tíz évet tekintve is igen jelentős fejlődést értünk el, tömegtakarmány-termesz- tésben ott állunk, egy-két jó eredményt elérő üzemet kivé­ve, ahol a harmincas évek végén. Nemcsak a hozamok­kal vannak gondok, de a mi­nőséggel is. A szénák — a kézi betakarítás idején — mintegy fele minősült első osztályúnak, ma csupán 20— 30 százaléka. Jelentősek a tá­rolási veszteségek. Az elmúlt években számos intézkedés született, hogy elmozdítsuk a holtpontról a tömegtakar­mány- térmesztést, de ennek el­lenére is ott tartunk, ahol tar­tunk. NÖGRÄD: Mi az oka an­nak, hogy a növénytermesztés más ágazataiban eredménye­sen, jól gazdálkodó nagyüze­mek a tömegtakarmányok termesztésében ugyancsak mérsékelt teljesítményre ké­pesek? Farkas J.: Való igaz, hogy ezen a területen gyengék az eredmények, de ne felejtsük el, hogy ennek ellenére évről évre nőtt az állati termékek kibocsátása a nagyüzemekben. A gyepgazdálkodást kétségte­lenül nehezíti, hogy ezek a leggyengébb termőterületek és ezeket is három éve aszály sújtja. A vetésben a takar­mánynövények utolsókként kerülnek a helyükre és ez eleve meghatározza a teljesí­tőképességüket. Dr. Gergely S.: A tömegta­karmányokat fogyasztó álla­tok — tehát szarvasmarhák és juhok — tartása évek óta nem üzlet. Ha valaha is az volt, az a különböző pótlékok miatt történt, hasznot csak az abrakfogyasztók hoztak a gazdaságoknak. A másik pe­dig az, hogy a széna nem ta­lálta meg a nagyüzemben a helyét, mert hagytuk kivonul­ni mellőle az embereket. Ifj. Soós O.: Mi a nagy ál­latállományra való tekintettel kénytelenek vagyunk olyan területeken is tömegtakarmá­nyokat termeszteni, ahol más árunövények is termelhetők lennének. Mondanom sem kell, hogy ez a nyereség ro­vására megy. Ahogyan látom, nincs megfelelő technológia sem a nagyüzemek többségé­ben a gyepgazdálkodásban, nem szólva a belső érde­keltség hiányáról. Termelő- szövetkezetünkben — ahol ez a kérdés többé-kevésbé meg­oldott — már évek óta gyep­ből állítjuk elő legolcsóbban a keményítőt. Dr. Bablena F.: A mai sza­bályozók egyértelműen az árunövények termelését segí­tik és ösztönzik. Ebből adó­dik, hogy sajnos, a takar­mánytermesztés — amely szorosan kapcsolódik az állat- tenyésztéshez és azon keresz­tül realizálódik, akár nyere­ség, akár veszteség formájá­ban — periférikus területre került. Mivel az állattenyész­tés termékeire szükség van, fel kellene, hogy értékelődjön a gyepgazdálkodás.' NÖGRÄD: Az elmúlt ével?; ben jelentős megyei támoga­tó ' . “ . tásban részesült a takar­mánytermesztés gépesítése, az üzemek is sokat költöttek a fejlesztésre. Ennek ellenére mintha az ebbe befektetett pénz nem fiadzana kellőkép­pen. Vajon miért? Halaj I.: A gépesítés csak egyik láncszeme a takar­mánytermesztésnek. Azonban úgy láttuk, hogy mindössze néhány üzem képes ezt komplexen megvalósítani. Ezért nyilvánvaló, hogy a megyei tanács elsősorban a betakarítógépek vásárlásában próbált segíteni. Az elmúlt három évben mintegy 16 mil­lió forintot fordított erre. Ez csaknem egyötöde lehetséges pénzeszközeinknek, tehát te­temes összeg, de csak mint­egy 7—8 százalékos gépszám- növekedést tett lehetővé. Dr. Bablena F.: Szót kell ejteni a termelési kiskörzetek tevékenységéről. Ezekből nyolc működik a megyében és az üzemek közti kooperációról kedvező tapasztalatok vannak a tömegtakarmány-termesztés- ben. A közös munka révén gyorsabb a betakarítás, jobb a minőség és ez kihat a gaz­daságosságra is. Dr. Gergely S.: Termelő- szövetkezetünk 8 millió forint értékű célgéppel rendelkezik a takarmánytermesztésben. Ez az összes mezőgazdasági gé­pünknek egyharmada. Hogy ezek mennyi nyereséget ter­melnek, arról jobb nem be­szélni. .. Farkas J.: összes gépállo­mányunk egyharmada szol­gálja a mi üzemünkben is a takarmánytermesztést. Ifj. Soós O.: Az utóbbi há­rom évben mintegy 8 millió forintot költöttünk korszerű betakarítógépekre. Demeter J.: Hadd tegyem hozzá, hogy országosan is egyharmadát teszi ki a tőkés­behozatalból származó takar­mánytermesztésben használt gépek aránya az összes beho­zatalnak. NÖGRÄD: Térjünk át szer­vezési kérdésekre! A nagy­üzemekben kik a takarmány­termesztésért felelősek? Hová tartozik ez az ágazat, a nö­vénytermesztéshez. vagy az állattenyésztéshez ? Farkas J.: Nálunk a nö­vénytermesztéshez. Itt van a hozzá szükséges technika, műtrágya, technológiai isme­ret. Igaz, külön felelőse van a tömegtakarmány-termesz- tésnek. Az állattenyésztők — ismeretesek mindennapos te­endőik — elvesznének a gondokban, ha ez is rájuk ‘artozna. Ifj. Soós O.t A tömegta- karmány-termesztés lényegé­ben kampányfeladat. Elkép­zelhetetlen, hogy a napi mun­kák mellett ezzel is az állat- tenyésztők foglalkozzanak. A gond az, hogy a növényter­mesztés által megtermelt ta­karmányok önköltségi áron kerülnek az állattenyésztésbe. Ez önmagában nem teszi ér­dekeltté a növénytermesztőt a jobb és több takarmány elő­állításában. Lényegesen ked­vezőbb lenne egy úgyneve­zett diktált ár, vagy a piaci ár alkalmazása.' Dr. Gergely S.| XmW az ez­zel kapcsolatos irodalomban olvashatunk,' tudniillik, hogy az állattenyésztéshez kell tar­tozni 3 takarmánytermesztés­nek, az üzemben nem megold­ható, mert a szakosodás olyan mértékű eltúlzásához vezetnej amit én nem tartok jónak. Demeter J.: Felesleges azori vitatkozni, hova tartozzon a takarmánytermesztés. Ügy tűnik, hogy a feltételek a nö­vénytermesztésben adottak en-J nek megoldására. De az áí kérdése valóban komoly üt-i közőfelületet jelent a növény^ termesztők és az állattenyész­tők között a jelenlegi elszáJ molási rendszerben. És ez okozza a vitákat mind a mai napig. NÖGRÄD: A tömegtakar­mányok termesztésében aa önök véleménye szerint mi­lyen szerepet játszanak a szemléletbeli fogyatékosságok, amelyek sajnos, gyakran ta­pasztalhatók? Halaj I.: Véleményem sze­rint nagyot. Ezen a kellő ér­dekeltség megteremtésével le­hetne segíteni az üzemekben, de hadd tegyem hozzá orszá­gosan is. Erre mondanék egy példát. Amikor 1978-ban ked­vezményes áron juthattak aa üzemek műtrágyához, a nóg­rádi gyepek két tonnát meg­haladó hozamot értek el. Ezt azóta soha nem tudtuk elér­ni. .. Demeter J.: Az üzemi ve­zetők megítélése ma egyér­telműen a gabonatermesztés­ben elért üzemi eredmények­től függ. Senki nem kéri szá­mon mennyi silókukoricát, vagy gyepszénát termelt a gazdaság NÖGRÄD: Mit lehetne ten­ni annak érdekében, hogy a jelenleginél kisebb területen, nagyob hozamokat lehessen elérni és ezzel javítani a tö­megtakarmány-termesztés gazdaságosságát? Dr. Gergely S.: Jobban ki kell használni a rendelkezés­re álló területet. Élni kellene a kettős termesztéssel, hiszen erre az éghajlatunk megfele­lő. Ebben nagy tartalék rej­lik. Demeter J.: Ugyanez vo­natkozik a melléktermékek eddiginél jobb felhasználásá­ra és a gyepek jobb hasznosí­tására. A szarvasmarha- és a juhállomány növelése elsődle­ges fontosságú ma is és még- inkább az lesz a jövőben. Ehhez pedig legelő, gyep és olcsó tömegtakarmány kell. Most van előkészítés alatt a VII. öteves terv és a minisz­tériumban jól látjuk, hogy ez az a terület, amelyen változta­tásra van szükség. Dr. Gergely S.: Meg kéne fizetni a tejet meg a húst, ez az egyetlen célravezető meg­oldás, minden más csak pót- cselekvés, ami semmit nem oldhat meg. Amiről eddig be­szélgettünk, roppant bonyolult dolog, számos összetevővel. A fontos az, hogy mindebből a felsőbb irányításban és az üzemekben is a lényeget szűr­jék ki. Ez legfeljebb két-há- rom tényező. Ezt megkeresni a legnehezebb, de volt már rá példa, hogy sikerült. Pél­dául minden tehenészünk tud­ta, hogy mi az a tejprémium, de azt, hogy energiaracionali­zálási program, ki sem tudják mondani. A takarmányter­mesztésben két dologban len­ne szükség állami segítségre: a fejlesztésben és a végter­mék megfizetésében. A többi megoldását nyugodtan rábíz­hatják a gazdaságokra, mert az már üzemi feladat. Ifj. Soós O.: Ezzel én is teljes mértékben egyetértek. Demeter J.: Hosszú távon biztonságot kell teremtenünk a mezőgazdasági nagyüzemek számára, hogy tudják milyen irányban kell elindulniuk. Er­re törekszünk most is és a jövőben is. Halaj I.: A végtermék fe­jezi ki azt, hogy az adott üzem, hogyan tudott élni adottságaival, a rendelkezésre álló emberi erővel és a tech­nikával. Ennek árát kell össz­hangba hozni a népgazdasági és üzemi érdekekkel, s ez, mint hallottuk, magával hoz­za a tömegtakarmány-ter- mesztés színvonalának fejlő­dését is. j NÓGRÁD 1984. mójus 24., csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents