Nógrád. 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)
1984-05-20 / 117. szám
Örömmel megyei« Túl a századik kiállításon (Tudósítónktól): Vácott, a Dunakanyar ipari városában, a Géza király tér egyik műemlék épületében é! és dolgozik Váci György aranydíjas könyvkötőmester. Az ősi mesterséget öt évtizedes munkálkodása során művészi tökélyre emelte. Munkáját megtaláljuk az Elnöki Tanácsnál, budapesti nagykövetségeken, tanácsoknál, iskoláknál, országszerte. Hire túljutott az ország határain azáltal, hogy óssze- gyűjötte az ősi mesterség szerszámait, munkagépeit, s a legszebb könyvkötészeti remekek társaságában, kiállításon mutatja be a nagyközönségnek. A 25. kiállításnak Vác adott otthont, a századiknak Kiskunhalas, a szülővárosa. Innen kapott május közepén értesítést, hogy emlékszobát rendeznek be a halasi művelődési központ • szomszédságában, ahol állandó kiállításra lesz lehetőség. Közben szerepelt a tv nyugdíjasok műsorában, riportot készített vele a rádió munkatársa, s legutóbb a Magyarországban, valamint a Magyar Hírekben közöltek róla oldalas ismertetőt, képillusztrációkkal. — Május huszonötödikén Rétságon, az Asztalos János Művelődési Központban nyílik újabb kiállításom — mondta a mester. — Örömmel megyek a szomszédos Nógrád megyébe, hogy újaob barátokat szerezzek a könyvek és a könyvkötést becsülök népes táborának. Papp Rezső NÓGRÁD VENDÉGE VOLT Hernádi Judit A színpadon: színésznőt-ját- Ezt-, a sokoldalú sikersoroza- *zik — a színésznő. Hiút, esen- tót lehet-e — és, ha igen, ho- dőt, szerelmesét, olyant, ami- gyan — tokozni, felülmúlni? lyennek a vidám jelenet szer- _ Lehet. Nem úgy, hogy zője a színésznőt láttatni ki- valami mást kitalálok, de job- vánja. Olyant, mint ő maga? ban lehet csinálni, mindazt, De milyen is tulajdonképpen amjt szeretek, mindazt, amiHernádi Judit? — Pályatársai már általában beálltak egy-egy „testreszabott” szerepkörre. — Nekem eddig nem sikerült. — Nem mondhatnánk inkább úgy; eddig bármilyen szerepet, feladatot kapott, azt sikerrel oldotta meg? Gondoljunk csak bele: a discopa- ródiától a kuplééneklésen át, * sanzonig, és a tv-showig, a bohózattól a drámai hősnőig annyiféle szerepet játszott, hogy más akár egy életpályán nincs kitéve ennyi „átállásnak.” A színészmesterség ilyen intenzív művelése mellett mennyi marad önmagából Hernádi Juditnak? — Nem sok. Szezon kezdetétől a végéig a fő cél, túlélni. Készülök, játszom, alszom. Másra nincs idő. De úgy érzem. ez nem az én személyes problémám, kulturális életünk jelenlegi helyzetéből adódik. Az ember kénytelen hajszolnia magát... Éppen ezért igyekszem, hogy a nyaram szabad legyen, akkor élek. Az idén szeretnék kijutni Angliába... — London? Vagy Shakespeare Stradtfordja? — Brighton. — Teniszkupa? — Nem. Szerelem. — Azért, ha jól érzem, ez • magasra ívelő, szerteágazó pálya valahogy óriási magányt jelent... — így igaz. Most kétszeresen is. A párom külföldi ösztöndíjban részesült. Nyáron őt akarom meglátogatni. — Népszerű művésznő, sokak kedvence. Szokták megállítani az utcán? — Nemigen van rá mód. Nem járok sehová. Időm sincs rá. Természetesen jólesik a népszerűség, de, amikor sietnék és feltartanak, az bosz- szantó is lehet... De végső soron ennek az egésznek nincs túl nagy jelentősége. Nem a népszerűségért játszunk. — Visszatérve a pályához. nek helye van a színpadon. — Ugyanilyen sokoldalúan? — Egyelőre igen..., aztán majd meglátom. Ha lehetne, több filmszerepet szeretnék. — Van-e konkrét szerepálma? • — Nincs, nem tudnám elviselni, ha más játszaná. amit én szerettem volna. Inkább nem álmodozom... A színpadon, színésznőt játszik a színésznő. Ruhája inkább ünnepi, mint kihívó, inkább egyszerű, mint rafinált. A szerep szerint kéri partnerét, ne nyomja el őt a színpadon, ne álljon elé... Közben egy mozdulattal félresimítja a szeméig érő fürtöket. Szép, magas homloka van. A szerepben megírt butácska színpadtündér bizonyosan gondosan oldalra csattozná a baját, hogy felhívja rá a figyelmet. Hernádi Judit megengedheti, hogy ne hivalkodjon vele. A tehetséget nem takarják el a tincsek.-IEgy neg nem ért születésnapra Nyolcvanéves lenne Jean Gabin Utolsó éveiben már hófehérre vált • sörénye, de • szeme még a régi, csibészes tekintetét őrizte. Negyvenöt év alatt kilencvennél több filmben játszott. A francia filmgyárás első számú repre- zatánsa volt. Május 17-én lenne 80 éves Jean £abin. Nyolc éve halott. Jean Alexis Moncorgé egy közepes tehetségű színészházaspár fia. Tizenkét évesen elhagyta a családi otthont, és hat éven át volt kifutófiű, építőmunkás, műszerész — azzal kereste a kenyerét, ami éppen adódott. Aztán hazatért, és apja ösztönzésére, nehéz szívvel megkezdte színpadi pályafutását. Statiszta lett a Foliés Bergeres-ben. Vaudeviile-darabok énekes táncosaként lassan lépkedett felfelé a színházi sikerlétrán. A fiatal Gabin — ekkor már ezen a néven szerepelt — tetszett a közönségnek, és sgítőre-pártfogóra talált a híres Mistinguette-ben, mint korábban Maurice Chevalier. Hamarosan a film is felfedezte magának Gabint. 1930- ban állt először a kamerák elé, és a harmincas évek második felében már olyan művek főszereplője volt, amelyeket őriz a filmtörténelem. A francia költői realizmus iskolája nagy mestereinek, Renoir-nak, Carnénak, Duvi- vier-nek irányításával készült a Szajna-parti szerelem. Az alvilág királya, A nagy ábránd, a Ködös utak, a Mire megvirrad. André Bazin, a neves francia filmesztéta „a modem film tragikus hősének” nevezte. A munkásként eltöltött évek hatására Sabin úgy játszotta a munkásfigurákat, ahogyan rajta kívül senki. Jean Gabin és Fernandel el ső közös filmjük (a Hálátlan kor) bemutatóján Jean Gabin mint Gaston Do miniéi, a háromszoros gyilkos szerepében. donyvezetőjéért elnyerte Ve- visszavonul. Aztán mindig lencében a Volpi-kupát, és újra a kamerák elé állt. Utol- 1954-ben ugyanott ugyanezt só filmje halála évében, 1976- a díjat kapta Jacqes Becker ban készült. Jean-Paul La 1940-ben a nácik elől az Grisbijének gengszterfőnöke- Chanois, aki többször rendez- USA-ba menekült. A nyelv- ért. 1959-ben a nyugat-berli- te — A nyomorultakban is vei nem tudott megbirkózni, ni fesztiválon a legjobb fér- —, egy évvel Gabin halála az ottani munkastílust nem fialakítás dijával tüntették előtt mondotta róla: „Ha visz- szerette. De megismerkedett ki az Archimedes, a csavargó szavonult volna, a francia Marlene Dletrichhel, egymás- címszerepéért, 1971-ben ugyan- film egy nagy művésszel vol- ba szerettek, és egy közös ott és ugyanazzal A macska nú, szegényebb. Azt az űrt filmet * készítettek. Aztán főszerepéért. Gabin reperto- senki sem lett volna képes mindketten visszatértek Eu- árja a lehető legszélesebb betölteni.” répába és részt vállaltak a volt. Játszott munkásokat, német megszállók elleni harc- csavargókat és iparmágnáso- ban. Ütjaik azonban elváltak kát (A nagy családok), veszé- — végérvényesen. Gabin ma- lyes bűnözőket (A szicíliaiak Egy évre rá végérvényesen „visszavonult”, szívroham végzett vele 1976-ban, a film- szalag azonban őrzi alakját. gas kitüntetésekkel ékesítve klánja) és Maigret felügyelőt. Nemzedékek csodálhatják utá És volt A nyomorultak fe- nozhatatlan egyszerűségét, Iejthetetlen Jean Valjeanja. természetességét, a fiatal Ga- Saját állítása szerint szá- bin darabos báját, az öreg maija a kamerák előtti játék művész megfoghatatlan vará- neni volt szent művészi misz- zsát. Ő, akit a francia fiiul szió, sem hivatás, hanem olyan lelkiismeretének neveztek, és foglalkozás, mint bármilyen aki nem hitt a film jövőjé- másik, amelyet lelkiismerete- ben és halhatatlanságában — halhatatlanná lett. egyre szerelt le 1945-ben. Visszatért a műtermekbe, ahol nem várták tárt karokkal. A hazai producerek már leírták. A negyvenes évek végére azonban a francia film első számú csillaga lett és maradt haláláig. 1951-ben Georges Lacombe Az éjszaka az én birodalmam című filmjének mozsen kell gyakorolni. Ahogyan öregedett, gyakrabban jelentette ki, hogy Erdős Mária ..................................................................................................miiiiii................m................................................................................................................................mit.....................................min..................................................................................umimii........................................................mniiiiiHiiniiia „ Kik jönnek utánunk?" Ezzel a címmel írt riportot Tallózó több helyszínről, de mindig általános iskolások köréből jó húsz évvel ezelőtt a magyar újságírás örök „nagy, öregje” (akkor sem volt több talán negyvennél, amikor ezt'a címet kapta a szakmától) Ruf- tükröző nyolcadik osz,y Peter. Arra volt kiváncsi tóI bB„ m IS feltettem az igényes, a változtatni akaró KuJjy Péter eggkori kérdéséit, újságírók példaképé es széllé- ka n£mj módosításokat esz- mi mestere — mit tudnak a közöltem is. De változtatni húsz evvel ezelőtti gyeie’C' csak a praktikusság kedvéért mértékkel hasonlatosak a mai- egy sor olyan dologrol, amely váUoztattami mert jónak, sőt ^ a regi, a régebbi világot ha- eggSZen -jónak tartom azokat tározta meg Elindult hat az a regl kérdéseket is. Ilyenek: iskolai osztályokba es egeszen kj volt már szomorú és miért, kicsi iskolások elsosok kí a gonosz ember, mit jelent becsületbeli ügyként kezelték a feladatot. A válaszok egyöntetűsége mindenképpen elgondolkodtató. A regi válaszokhoz azonban nagymeg már a ballagásra kacsingatók (érdekes, talán a ballagás nem volt még oly nagy divatba húsz éve, mint manapság általános iskolai körökben?!) között feltette a kérdéseit. A válaszokból azután nem csak az eltűnt világ tünedezett elő valamiképpen, de válasz jött arra is, a háború szó, mit jelent fázni, kik voltak a nyilasok, mi az az éhségmenet (!), mi az igazságtalanság, ki a gazdag ember és ki a szegény, mit jelent félni, kik voltak a csendőrök, kell-e a mese az embernek, milyen a magyar ember, ki az okos, milyen a gyár képmilyen a nevelés helyzete és zeietük ’ szerint, azután ilye- milyen eletkorulmenyek ko- nek móg) hogy barátság, zött eltek a húsz ev elot.i egyedüllét, falu vagy város, gyerekek. Akik mára a ge- TOennyibe kerül egy kiló hennáét adják a társadalomnak. nyór, a jó felnőtt, hajléktalan, feketepiac, vesztegetés, ~““-~—— bürokrata, maszek, kontár, szentfazék stb.„ hogy csak néhányat emeljek ki ezúttal. Mindezekből természetesen az értékesíthető, ami egyben általánosítható is, mármint ami a válaszokat illeti. A gyerekek írásban válaszoltak egy óra idő alatt és nem egymásról — A kirajzolódott kép akkor — nekem legalábbis úgy tűnt — egyértelműen pozitív volt, persze voltak kérdések, amelyekre alapvetően hibás válaszok érkeztek akkor is és most is — mert, hogy a közepébe vágjak, egy mai, minden tekintetben a jó átla- „puskázlak” Húsz-egynéhány gyerek közül talán egyetlen egy akadt, aki tudta mit jelent ez a szó — bürokrata. De senki bem tudta mit jelent, batyuzni (áz a gyanúm, hogy sok mai felnőtt sein tudja, mert a szüleiktől nem tanulták meg, nem hallottak róla) nem ismerik a háború utáni idők élelembeszerzésének e sajátos módját, amit többnyire a vonatok tetején utazva űztek az akkori felnőttek, a mai idősebbek). A szentfazékra volt aki ezt írta: amiben ünnepkor szoktak főzni. De a lakáj kifejezését sem mindenki ismerte, vagy jó néhányan félreismerik. Volt, aki ezt irta: dobozból kihúzott, elegáns. Jó válaszok érkeztek az ilyen általánosabb fogalmakra, mint a háború (atomfegyverek például) az igazságtalan és a jó felnőtt kérdésre.. Ez utóbbi külön szót érdemel. Milyennek kellene lennünk gyerekeink, az utánunk jövők szerint? — ez mindig érdekes lehet és mindannyiunknak tanulságul szolgálhat valamiképpen. Tehát, a jó felnőtt okos, művelt, türelmes, a gyereket is emberként kezeli, tud szigorú is lenni, de alapvemit erre — ki volt Horthy? Néhány válasz azt mutatja, hogy messze vagyunk attól, hogy legközelebbi történel- mynk ismertté legyen — „a nyilasok vezére, a németek parancsnoka”. De, ha már a nyilasok szóba jöttek: szinte mindenki a régi magyar lovas harcmodorra utalt válaszában. Feltűnő viszont, hogy a gazdagságot a legtöbben összekapcsolták a lelki dolgokkal is és ugyanígy a szegénységet is. ,.Gazdag az, aki csupa hülyeségekre költi tőén vidám, megértő és ba- a Pénzét” — írta valaki, a rátságos, de legfőképpen íelelem soha sem kapcsoloigazságos! A magyarságké- dott a kiszolgáltatottsághoz, pük, (hogy ilyen tudományo- m’ndig valami egészen mai san fogalmazzak) is jellem- és. konkrét értelmet nyert a ző: a magyar ember haza- szerető, dolgos, becsületes, büszke („van közte jó is rossz is” típusú válasz egy volt), ahány annyiféle (!) európai, jó kinézetű (sic!) vendegszerető, aztán egy érdekes válasz — felvásárló típus..., de volt, aki szerir t nagy bajuszú. Az egyik válasz fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy „nem szolgál tőkés érdekeket”, másvalaki azt írta erre: okos, izmos, lelkes. Egyetlen egy kérdésre senki sem tudott megfelelő vá- !aczt adni —, de talán meg- :s egyvalaki igen — sokan, a legtöbben nem írtak semválaszokban, hogy például valaki, valakit meg akar verni stb. De elgondolkoztató az is, hogy a gyár egyetlen kivételtől eltekintve mindenkinél a rossz körülmények forrása, zajos, poros, piszkos, rossz levegőjű, nyomasztó valami. Olcsó poénkodás lenne leírni, milyen válaszok érkeztek Sa.- gótarjánban, az éhségmenet városában erre a kérdésre. Nem * ismerik — legyen itt elég ennyi. Kik jönnek utánunk? Neveltjeink. T. Pataki NÓGRÁD - 1984, május 20., vasárnap
