Nógrád. 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)
1984-05-19 / 116. szám
Olvasónapló SO— KY A művészet nem lehet a történelem szolgálóleánya? De azért mindenkor az is volt, akár akarta, akár nem. Mert amelyik művészet azt mondja, hogy nem tendenciózus, az úgy az, hogy valamiről nem beszél. Hogy egy hazai példát említsünk a Magyar Tanácsköztársaság, a proletár- diktatúra művészete úgy voít tendenciózus, hogy nyíltan harsongva hívott föl annak a csodálatos pár hónapnak védelmére, továbbvitelére. Különösen a plakátműfajban, de nemcsak ott. Az irányzatosságnak ott kell lennie minden művészeti műfajban. A plakátnak pedig különösen megvan a maga sajátos funkciója. Vizuális harsona. Ügy kell hatnia, mintha a fülébe kiabálnának valakinek — szemén keresztül. Előbbi példánknál maradva, a proletárhatalom védelmére az ilyen eszközök is föltétlenül szükségesek voltak, és a legjobb művészek a kor követelményei szerint jelenítették meg őket. Hogy csak néhányat említsünk a nagy mesterek közül, ezt tette Berény Róbert, Pór Bertalan, Uitz Béla. Más történelmi, társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális körülmények között, funkcióban gazdagodva, a falragaszok, a vizuális harsonák most is szólnak körülöttünk. S, bár az alkalmazott grafika sokféle műfajával találkozunk világszerte a hétköznapok sodrásában, közülük kétségkívül a plakát az egyik legfontosabb. Érdekes, hogy a sokfelé ágazó előzmények ellenére, a plakáttörténet kutatása mégis viszonylag rövid múltra tekint vissza, s nemzetközileg is csak újabban lendült föl. Mintegy két évtizede már komoly plakátgyűjtemények és múzeumok is megnyitották kapuikat. Idehaza pedig a megjelent kiadványok, könyvek ellenére valójában még mindig földolgo- ratlan reklámgrafikánk, plakátművészetünk ,, története. Á cseh Talán csak a politikai plakát története ismeretesebb, miután annak dokumentatív értéke közvetlenebbül jelentkezett például a kereskedelmi hirdetésnél. Ma már vannak alkalmak a számbavételre is, újabb kiadványok is megjelennek, az alkalomszerüség azonban még mindig , kíséri e műfajt. Éppen ezért örömmel adunk hírt egy friss kiadványról. A Képzőművészeti Kiadó gondozásában most jelent meg a SO—KY mappa, amely a művészházaspár negyedszázados közös grafikai munkásságát tárja az érdeklődők elé. Aki ezt az elegáns mappát lapozgatja, tájékozottságot nyerhet a reklámgrafikák, az emblémák, az árukiállitási bemutatók tervezési folvamatáról is, de elsősorban a SO—KY műhely leglényegesebb produkcióiról, plakátjaikról. Ezek közül a legfontosabbak politikai témájúak, nemzetközileg is számon tartják őket még akkor is, ha nem valamennyi kerül utcákra és terekre, csupán tervként ismert. Több mint negyven egyéni kiállításuk volt itthon és külföldön, ezért a ki nem nyomtatott plakátok is bizonvos nyilvánosságnak örvendhetnek. Kemély Éva. és Sós László— a művészpár - SO—KY szignóval először 1956-ban jelentkezett, s közös munkával is az országos plakátművészeti kiállításon — az első tárlatát 1966-ban rendezte a Műcsarnokban. Az Érdemes művész címet több mint negyven egyéni tárlat után 1982-ben kapták meg. Több díjat nyertek el az évek során. Például az 1982-es Európai Politikai Plakát Triennálé Vilié de Mous díjat. A művész mappája 32 színes nyomatat és 41 feketefehér reprodukciót tartalmaz. Ezt teszi teljessé Aradi Nóra irkafűzéssel készült, 30 oldalas tanulmánya, amelyben a neves művészettörténész képet rajzol a művészházaspár opera nagy életpályájáról. Ez a tanulmány egyszersmind a plakátgrafi-' kai pályakép első történeti elemzése. , Aradi Nóra tanulmányában mindenekelőtt fölvázolja Kemély Éva és Sós László pályaképét. Szól arról, hogyan születnek a művészek közös alkotásai. Külön foglalkozik SO—KY-ék kisgrafikáinak változatos gazdagságával, a kiállításokkal, az emblémákkal (ezek között van például a Hotel Karancs embléma is), a prospektusokkal, árukatalógusokkal, címkékkel stb: S, természetesen1 nagy teret szentel a plakátoknak. Mint megjegyzi: „Az alkotó művész számára a plakát a közlőke- .pesség mércéje. Itt dől el, hogy mennyire alkalmas a legszorosabban vett képi közlésre, hogyan tud tömören, hatásosan utalni a lényegre... A művésznek számolnia kell a mai városi és országúti forgalom gyorsaságával, a tömegesen jelentkező egyéb vizuális információ versenyével. Ebben a közegben kell hatni, akár eszmét, politikát, akár kulturális eseményt, vagy árut hirdet.’’ A SO—KY műhelyben igen jelentős szerepet kap a politikai plakát. Ezek szelleme a nemzetközi imperializmus, a föld különböző pontjain föléledő újfasiszta agresszió ellen, a népek szabadsága mellett emel szót. S, nem idegen e plakátoktól a mindezekkel szembeszegülő hősiessség fölmutatása sem. Formai tekintetben mindenekelőtt tömörségük, plasz- ticitásuk érdemel figyelmet. Gyakorta élnek a fotómqn- tázs lehetőségével. E plakátoknál is meghatározó azonban a rendező elvet körvonalazó koncepció. A szöveg minden esetben csupán utalásnyi. hiszen a plakátok többsége minden szöveg nélkül is egyértelmű kommunikációs készséggel rendelkezik, (Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1984.). 53 —I« — pillanata r Weimarban, Liszt Ferenc szalonjában, amely az 1800- as évek közepén gyakran valóságos gyülekezőhelye volt a különböző nemzetek költőinek, muzsikusainak, egy alkalommal Johann Herbeck, udvari és operai kármester, a bécsi operaház igazgatója hosszasan bizonygatta, hogy a csehek a zenei haladás tekintetében mindaddig szinte semmit nem produkáltak, hogy nincs egyetlen számottevő komponistájuk sem, csak hegedűseik, vándorzenészeik vannak, akik legfeljebb jó mesteremberek... Tagja volt ezen az estén a társaságnak az akkor harmincöt esztendős Bedrich Smetana is, a csehországi Litomysl szülötte, aki immár -második alkalommal járt ■ Lisztnél Weimarban. Smetana nemzetközi önérzetében sértetten, és nem túlságosan sikeresen érvelt a cseh muzsika akkoriban még valóban gyér, elszigetelt, provinciális nemzeti értékei mellett. A már-már elfajuló vita végére maga a házigazda tett pontot: leült a zongorához, és eljátszotta Smetana nemrég megjelent zongoramű- veinek néhány darabját. Azután ezekkel a szavakkal fordult a társaság tagjaihoz: „Íme, itt van a komponistájuk, akinek szíve valódi cseh és emellett istenáldotta mester”. Smetana még évek múlva is túláradó hálával gondolt Liszt Ferencre. „Mindent neki köszönhetek. .., tőle kaptam önbizalmat .., ő mutatta meg nekem az egyedül helyes utat” — írta naplójában. Mert a cseh zeneköltőben, aki addig nagyobb részben csak csinos, német stílusú polkákat komponált, alighanem éppen ennek a diszharmonikus wei- mari élménynek a hatására született meg saját szerepédnek, hivatásának felismerése a cseh nemzeti operaköltészet megteremtésében. Herbeck rosszindulatú szavai mögött ugyanis sajnálatos, de valóságos tények húzódtak meg; Csehországban, amely 1620 után csaknem három évszázadon keresztül a Habsburgok „örökös tartománya” volt, csak az 1700-as években éledezett valamelyest a tudományos és művészeti élet. Az első cseh daljáték, Frantisek Skroup A drótos című vígoperája 1862-ben látott napvilágot, azt megelőzően jobbára csak az olasz és német stílust utánzó alkotások születtek. Igaz, hogy a kétszázötven esztendős, hagyományokban gazdag olasz opera Smetana műveire is hatással volt, de ő csupán a stílus formai eszköztárát használta fel, azt töltötte meg sajátosan cseh népi, nemzeti stílusjegyekkel, hazai zenei tartalommal. Első operája, a wei- mari incidenst követő három hónap alatt született zenedráma, A brandenburgiak Csehországban szinte forradalmi hatást váltott ki, amiben nem kevés része volt annak, hogy a mű nemzeti tárgyú szövegkönyvét Karel Sabina, az 1848-as forradalom egyik vezére, a csehek népszerű költője írta. És ő volt az 1866-ban Prágában -bemutatott Eladott menyasszony librettójának is a szerzője. Az Eladott menyasszony létrejötte talán a legfontosabb pillanata a cseh opera megszületésének, amely végre biztosította a „cseh Glinka” számára a világhírt, s melyről túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy ugyancsak Liszt hatására született. Az Eladott menyasszony zenéje már olyan népi dallamokból táplálkozik, amelyre a korábban keletkezett cseh zeneművek között szinte egyáltalán nem találunk példát. A száz esztendővel ezelőtt, 1884. május 12-én elhunyt Bedfich Smetana olyan szilárd alappilléreit rakta le vígoperájával a cseh nemzeti operaművészetnek, amelyre további alkotásai, majd Antonin Dvorak, Zdenek Fibich, Josef Bohus- tav Foerster, Leos Janacek művei nyomán felépülhetett az immár európai rangú cseh operakultúra. Szonaory György 8 NÚGRAD — 1984. május 19., szombat Külföldi hungaricumok az Országos Széchényi Könyvtárban Nemzeti könyvtárunk nemcsak hazánkban kiadott könyvek, s más nyomtatványok legteljesebb gyűjteménye, hanem a külföldön megjelent úgynevezett hungaricumoké Is. Az Országos Széchényi Könyvtár 1802-es alapítása óta feladatának tekinti, hogy figyelemmel kísérje a határainkon kívül, világszerte megjelenő magyar nyelvű és magyar vonatkozású műveket, s gyarapítsa, kiteljesítse azt a magot, amelyet ebben a vonatkozásban is Széchényi Ferenc adománya jelentett. Szinte nincs olyan nap, hogy ne hozna a posta magyar nyelvű újságot, folyóiratot, idegenben élő, író — gyakran dedikált — könyvét; mai magyar regényt, verses- kötetet német, angol, francia, svéd, japán nyelven; Magyar- országgal, a magyarsággal foglalkozó munkát. Nemegyszer kultúrtörténeti ritkaságok érkeznek haza, ősnyomtatványok, kéziratok, zeneművek, kották, térképek, máskor csupán érdekességek vagy emlékek. Nemrég egy amerikás magyar megsárgult röplappal kedveskedett a könyvtárnak, a szórólap Fedák Sári tengerentúli fellépését hirdette. Ugyancsak messziről jött egy köteg régi Színházi Élét. Mindkét1 küldeményt megköszönték. Megköszönték, mert minden váratlan ajándék is újabb értéket jelenthet, ám nemzeti gyűjteményünk a külföldi hungarica gyarapítását mégsem bízhatja, nem is bízza a véletlenre. A legtöbb magyar nyelvű, vagy magyar vonatkozású mű rendszeresen a környező államokban — főleg a szocialista országokban — jelenik meg, ahol magyar nyelvű könyvkiadás is létezik, A szocialista országokban kiadott könyvek, folyóiratok, újságok államközi kulturális egyezmények révén a nemzetközi kiadványcsere keretében jutnak el a könyvtárba, S rendszerint a cserepartnerek a különleges kéréseket is teljesítik. A jó kapcsolatnak köszönhető, hogy például a csehszlovákiai Madách, a jugoszláviai Fórum, a romániai Kriterion, a szovjetunóbeli Kárpát Könyvkiadó kiadványainak teljes körével rendelkezik az Országos Széchényi Könyvtár. Gyümölcsözőek a nagy európai könyvtárak közötti cserekapcsolatok is. Általános gyakorlat, hogy a nemzeti gyűjtemények fölös példányaikat felajánlják egymásnak. Ilyen úton jutott néhány hónapja az OSZK birtokába két, a Szovjetunióban a ’30- as években megjelent könyv; Barta Sándor 1933-ban Moszkvában kiadott Nincs kegyelem című alkotása, és Illés Béla Ég a Tiszája, amely 1931-ben Leningrádban finn nyelven látott napvilágot. Aligha kisebb jelentőségük, hogy a hazai szakemberek rendszereA bécsi nagy Révai sen hozzájutnak minden jelentős nemzeti bibliográfiához, nyomon követik a kereskedelmi forgalomba kerülő könyveket, szinte naprakész információkkal rendelkeznek a nemzetközi könyvpiacról. A művek megszerzésében nagy segítséget nyújtanak idegenbe szakadt hazánkfiai, a magyar könyvkereskedők, -kiadók, -terjesztők Nyugat-Európától Észak-Amerikáig, Brazíliától— Ausztráliáig, akik közül sokan lelkes propagandistái az óhaza kultúrájának is. Ám a magyar nemzeti könyvtárnak híre és becsülete van azok körében is, akik számára a magyarság csak egy a többi náció közül. Rendszeresen küldik például katalógusaikat Budapestre a legnagyobb nyugati antikvár cégek, s nem egy külön levélben hívja fel a figyelmet kínálatában a magyar vonatkozású kiadványokra. Ennek a bizalomnak, s nevezetesen a hollandiai, hilversumi Rosenth al-cégnek köszönhetően vásárolt meg a múlt esztendőben az Országos Széchényi Könyvtár egy ritka ősnyomtatványt; az eperjesi születésű Matthias Zimmermann Analecta című terjedelmes munkáját, amelyet 1674-ben Meissenben adtak ki. Az elmúlt években az OSZK-nak a nehezebb gazdasági körülményeik ellenére sem kellett valutáris okokból egyetlen egy valóban jelentős külföldi hungaricum megvásárlásáról sem lemondania. Nem volt például meg eddig a hazai gyűjteményekben Temesvári Pelbárt beszédgyűjteményének 1503. évi, hage- naui kiadása, pedig a nemzeti "könyvtár alapításától kezdve igyekezett felkutatni minden kiadást a XV. században Európa-szerte ismert ferences prédikátor könyveiről. Tavaly sikerült e ritkaságot megvenni. (Előző évben pedig egy másik, 1506-ban megjelent kiadását, egy londoni aukción.) Két szép nagyszombati kalendáriumot Grázban vásároltak. Az 1673. évre szóló, a csillagok vizsgálatát szemléltető kalendárium küKódex egy tagja lön érdekessége a díszes fametszetes címlapkeret. Ritka történeti dokumentum — az újabb szerzemények közül — Trusius Jób Statua című, 1687-ben Lipcsében kiadott munkája, az evangélikus lelkészek magyarországi kiűzetéséről. Az 1674. március 5-re a pozsonyi vértörvényszék elé idézett szerző maga is kénytelen volt elhagyni az országot, s így művei külföldön jelentek meg. Hazai gyűjteményekben kevés található belőlük. Nem múlt századokat, de történelmet, történelmi korokat idéznek a két világháború között, vagy éppen az utóbbi évtizedekben, években külföldön kiadott dokumentumok, levelezések, visszaemlékezések; természetesen ezek is részei a külföldi hungari- cának. Miként a szépirodalmi munkák, versgyűjtemények, regények is. Megvásárolta az Országos Széchényi Könyvtár a tavaly Svájcban kiadott, nyugaton élő magyar költők, illetve prózaírók antológiáját, számos regény, lírai gjúijte- mény viszont szerzőtől, olvasótól ajándékba érkezett. Vaszary Gábor, a ’30-as, ’40- es évek népszerű írója például Svájcból küldött becses adományt: saját rajzait, műveinek kéziratait, könyveinek külföldi kiadásaiból több példányt. A két világháború között Csehszlovákiában működött Prager Könyvkiadó életébe nyújt betekintést egy Svédországból érkezett gyűjtemény. A magyar származású egykori tulajdonos leszármazottja, Böhm István bocsátotta a könyvtár rendelkezésére a kiadó idegen nyelvű műveire vonatkozó dokumentációt, számtalan kritikát, újságkivágást, ismertetést. Amerikából az ottani magyar egyházak történetéről kötetnyi dokumentum érkezett... És a posta naponta kézbesít újabb értékeket. Évente a külföldi hungarica csupán könyvből körülbelül ezernégy- száz-ezerötszáz tétellel gvara- podik. Deregán Gábor Elfelejtett értékünk: Batthyány Gyula Világdivat a szecesszió. A gödöllői műhely révén a magyar képzőművészet is jelentős szerepet vállalt e stíius és világérzés festői kifejezésében. Gödöllő szerepe a századfordulón nemcsak abban mutatkozik meg, hogy a svéd Belmonte és a finn Akseli Gallen-Kallela szövetsége révén nemzetközi műhely lett, hanem abban is, hogy a magyar tájak festői feldolgozását vállalta. A magyar szecesszió egyik különös, elfelejtett alakja Batthyány Gyula. Amit tudunk róla, hogy Batthyány Lajos, az első felelős magyar miniszterelnök dédunokája volt, hasonlóan hányatott sorsú ember. Keveset mondanak működéséről az annalesek, pedig értékei különlegesek és megbecsülen- dők. 1887-ben született Ikerváron. Münchenben és Párizsban tanult, és Budapesten halt meg 1959-ben. Életműve egykori titkáránál, Szabó Lászlónál lappangott Polgár- din, Pogány Ö. Gábor és Moldvay Győző közreműködésével került a nyilvánosság Batthyány Gyula: Fiatalkori önarckép elé a hatvani galériában. A meglepetést nem a nevéhez fűződő különcségek okozzák, hanem a művek értékelj Témái: párizsi," bagdadi, erdélyi tájak, megörökítette Nógrádverőce térségét is és a Bakonyt. Jelentősek portréi (Csiki öregasszony). Fontos művelődéstörténeti kollekció Széchenyi-ciklusa, mely portréján túl idézi a legnagyobb magyar alkotásait, szellemi környezetét. Batthyány Gyula együttérzéssel festette meg Dózsa megégeté- sét. Ugyanez a szolidaritás nyilvánul meg személyes többlettel, amikor dédapja, gróf Batthyány Lajos alakját formálta meg. Eszközeiben, témáiban egyaránt a sokoldalúságot szerette. Életművére Pásztohy Domonkos és Szabó László hívta fel a figyelmet az Élet és Irodalom hasábjain 1982-ben, s Hatvanban meghallották a híradást. Így került ki a „lexikonkriptából” Batthyány Gyula figyelmet keltő és érdemlő munkássága, mely a magyar szecesszió egyik érdekes és feldolgozást sürgető epizódja. Losonci Miklfe
