Nógrád. 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)
1984-05-19 / 116. szám
Mit ér az ember, ha nő HÚSZEZREN VANNAK NÓGRÁDBAN Gyors megbeszélés a munkatársakkal, középen a titkár, Tólhné Csikós Csilla Bő két hónappal túl a nőnapon már nem ünneprontás, ha kimondjuk, nőkérdés ide vagy oda. azért még van mit ' tenni értük — az ifjúsági mozgalomban is. Mert, ha végigtekintünk, például a vezetői listán... de ne tekintsünk ! Inkább faggassuk a leg- illetékesebbet, akit nemrégiben választottak a KISZ Pásztó városi bizottságának elére. — Űj város, új testület, s számodra is új tisztség. Nem. sok ez egy kicsit az „újdonságokból”. S egyáltalán előny vagy hátrány nőként irányítani? — kapta a kérdéseket Tóthné Csikós Csilla, akiről annyit illik tudni, hogy korábban kilenc éven át alapszervezeti nagyközségi titkárként dolgozott a mozgalomban, négyéves kislánya van, s a közelmúltbeli küldöttgyűlés néhány résztvevője szerint . „férfiasán határozott”. — Ügy érzem, az embereket elsősorban munkájuk • lápján ítélik meg. Előnyöm legföljebb annyi, hogy bizonyos dolgokat tapintatosabban közölnek olykor-olykor, hátrány viszont, hogy sokkal többször és többet kell bizonyítanom, mint azt, mondjuk egy férfi vezetőtől elvárnák. Persze, az élet nem hagy időt ilyenféle dolgokon morfondírozni, annyi a munkánk, hogy se vége, se hossza. Fölpezsdült az élet Pásztón az elmúlt hónapokban. Rendezvények sorát tartották, amelyeken fiatalok ezrei vettek részt. Arra a módszervásárra, amelyre előzetesen a pesszimisták harminc résztvevőt jósoltak, hétszáznál is többen jöttek el. Ha kellett játszottak, vetélkedtek. vitatkoztak, sportoltak és szórakoztak a városi fiatalok, megfogták a lapát nyelét is, társadalmi munkában szépítik utcáikat, s készül a nagymezői sportcentrum, s az ifjúsági park. Az előbbi például közel kétmillió forintos munkát jelent, s épp a napokban kapták *z értesítést a KISZ KB-tól, hogy 100 000 forintos támogatást kapnak egyik pályázatukért. — Nem vagyok híve1 a kampányoknak — veti közbe Tóthné Csikós Csilla —, de azt sem tudom elfogadni, ha csak hébe-hóba van egy-egy nagyobb esemény. Azt hiszem, ahhoz, hogy a különféle közösségek létrejöjjenek és megerősödjenek szükség van a rendszeres mozgalmi életre, a rendezvényekre. ‘ Nem igaz az, hogy a fiatalok befelé fordulnak, egoisták lesznek... Amióta egy-egy szervezet önállón bonyolít le városi rendezvényeket, reálisabban lemérhetjük az igényeket: sokan és szívesen jönnek bármelyik programunkra. Csörög a telefon, félbeszakítja a beszélgetést. Azíán rövid üzenet: kezdődik a végrehajtó bizottsági ülés. A városi tanács vb-jére hivatalos a KISZ-titkár is, s napirenden szerepel az ifjúsági park jövője. Nemrég érkezett háromezer facsemete, valakiknek el kellene ültetni... Milliomos diák — Háromszor izgultam rettentően a verseny során. Először az elméleti verseny előtt, aztán amikor a gyakorlati feladványt kézhez kaptam. s végül... ez volt a leg- cidrisebb: az eredményhirdetéskor. Mondták a nevem, hogy Fancsik Ferenc, a salgótarjáni ISZI tanulója 143,5 pontot szerzett... No, gondoltam magamban leszerepeltem, ezzel a pontszámmal valahol » mezőny végén leszek. Elöntött a pír... Már oda se fi- gveltem a többiek pontjaira, csak akkor kaptam föl a fejem, amikor sorolták: a Szakma kiváló tanulója országos döntő alábbi helyezettjeinek nem kell szakmunkásvizsgát tenniük... S, mondták a nevemet, hatodik lettem! F; .: Sík Feri ezekben a hetekben időm: Hornos, hiszen április elejelől nem Kell tovább koptatni az iskolapadokat, nem kell izgulnia a szakmunkásvizsgán. Úgymond’ már kész villanyszerelő. Le sem tagadhatná örömét. Három esztendő mérlege Húszezren vannak, akár egy kisváros lé- lekszámát is kitennék. Különös ismertetőjelük. hogy tízen túliak és negyvenen inne- nick. Igen, ez az a nemzedék, amelyet any- nyiszor szapulnak, és amelyet annyiszor magasztalnak — ők maguk is úgy vélik, mindkettőre rászolgálnak. A kritikára, mert valóban tapasztalatlanok, kiforratlanok: az elismerésre, mert merészek és fantáziadúsak. Húszezren vannak Nógrád megyében azok, akik „belépőjegyet” váltottak az ifjúsági mozgalomba. Fölvállalva ezzel azt, hogy valamit tenni akarnak a fiatalság gondjainak enyhítéséért. Értük, magukért. Mostanában teszik górcső alá három esztendő törekvéseit. Ez adta az apropót, hogy" néhányukkal megismerkedjünk. Ha kevés a pénzed toldd meg négy ezressel! — Azt hiszem, a gyakorlati munkámmal szereztem sok pontot — magyarázza lelkesen —, egy csillagdelta motorindító hibás kapcsolási rajzát kellett kijavítani, majd, a rajz alapián megoldani a feladatot. Elég köny- nyen ment, hiszen a munkahelyi gyakorlatokon csináltam már efféléket. Ha a többiek túllesznek a szakmunkásvizsgán, lejár Feri szabadsága Is. Nem kell gondolkodnia, hová menjen, hiszen kétéves szerződése köti a kisterenyei Rapistan-üzem- hez. — Megyek, sétálok egyet a városban! — mondja búcsúzóul, s elindul az Ofotért felé, hogy a délutáni fotózáshoz filmet vegyen. Jut rá ideje bőven. Vizsgaidőszak van. Sok mindent lehet vitatnia fiatalokat illetően, egy dolgot azonban nem: kispénzűek. Persze, hogy akadnak kivételek, ám általában a huszonéves korosztálynak van a legégetőbben szüksége a pénzre, kell a családalapításhoz, a lakásépítéshez, a berendezésre, ruhára, cipőre, a szórakozáshoz. . .'De nem is ez a kérdés, hanem, hogy mindérre honnan? Élelmesebb KTSZ-vezetők hamar rájöttek arra, hogy e téren a mozgalomnak is lépni kell, keresni a lehetőségeket. hogyan lehetne a fiatal szakembereknek több a jövedelme? De úgy. hogy a vállalati, az egyéni és a mozgalmi érdek se szenvedjen csorbát... — Sokszor elhangzik, hogy a gazdasági munkaközösségek, s az egyéb pénzszerzési lehetőségek elcsábítják a fiatalokat a KISZ-től — mondia Üihézi Nándor, a FÜTÖBFR bátonyterenyei gyárának titkára. — Ez csak ott lehetséges. ahol a mozgalom nem tud segíteni a fiataloknak. Nálunk épp az ellenkezőié történt: amióta megszanorod- tak a géemkák föllendült a KISZ-es élét. — Csak nem a „maszekmunkát” ismerik el KISZ- vállabsnak? — Erről szó sincs, de nem is határoljuk el magunkat tőle Arról van szó, ho°v a vállalati vezetéssel együtt határozzuk meg. hol. miiven gazdasági munkaközösségek alakul innak, s kiknek a részvételével. — Protekciójuk van a KISZ-eseknek? — Ez igazságtalanság lenne a többiekkel szemben! Mt csak azt kérjük, hogy ne az életkor, a tapasztalat, hanem a szakmai hozzáértés legyen a meghatározó. S, legven az 1« éves. vagy éppen néhány hete itt dolgozó, a mérce: jó szakember legyen. Papírokat vesz elő, s bizonygatja, hogy a fiats tok számára valóban jó lehetőségek kínálkoznak. Összesen tizenegv gmk-ban a vállalat nyolcszázötven dolgozójából másfél százan kannak helyet. Közülük hatvannak van KTSZ-tagsági igazolványa, ami azt is jelenti, hogv minden harmadik ifjúkommunis- ta szert tehet a mellékesre. Hegesztés közben Azaz. a fizetése mellé még bő négyezer forintot megkereshet a gmk-ban. — Ez hetente két-három műszakot jelent — fűzi hozzá Üjházi Nándor, amint végigjárjuk az üzemeket. Eredeti szakmája hegesztő, a azt mondják az itteniek, „aranykeze van”, így hát nem csoda, ha ő is helyet kapott az egyik csoportban. Mégis szükségét érzi, hogy bizonygassa: föllendült a mozgalmi élet is. — Csak ez évben közel háromszáz óra társadalmi munkát dolgoztunk, a nyáron harminckét fős csoportunk megy az NDK-ba pihenni, segítjük az óvodákat, az iskolákat, focipályát építünk, nézd meg a klubprogramot— Nem volt sétagalopp Miért csináltátok, fiúk? Fölkészült, ötletdús, rugalmas... Milyen az ideális titkár? Amikor csak úgy, telefonon keresztül Csak Ferinek szegeztem a kérdést, tréfásan rávágta: hát, amilyen én vagyok! Aztán hozzáfűzte: le ne írd... Most már mindegy, lelkem rajta, meg aztán időközben kiderítettem, hogy a síküveggyáriak körében valóban népszerű a KISZ- titkár. Különben nemigen vállalkozott volna arra a kísérletre, amelyet „föntről” ajánlottak számukra, hogy első ízben a megyében, raz alapszervezetek tagjai válasszák a bizottsági titkárt. Magyarán ez azt jelentette, hogy nem tíz-egynéhánv, hanem pár száz voksért kellett megküzdeni. — Tedd szívedre a kezed: nem tartottál attól, hogy egyik napról a másikra itt kell hagyni ezt a szépen berendezett titkári szobát? Hiszen, há nincs elegendő szavazat ... — Őszintén mondom: r°m Egyrészt, mert olyan erednie nyékét értünk el, mozgalmi és gazdasági téren egyaránt, hogy nincs ok a szégyenkezésre. Nemrég vehettük át a KISZ legmagasabb kollektív kitüntetését, a vörös vándorzászlót. Másrészt pedig naponta rengetegszer megfordulok az üzemekben, beszélgetek, agitálok, győzködök, mikor, mire van szükség, szóval közvetlenül tudom, milyen vélemények vannak a KISZ-ről, s rólam. Annak idején végigjártam a grádicsokat, itt kezdtem segédmunkásként, aztán edzőkemence-kezelő. csoportvezető lettem, majd gyártmányfejlesztő, ttiűvezető, közben sokat tanultam és dolgoztam. S nem maradtak el az eredmények és az elismerések sem. — Szerinted, van ideális titkár? — Biztosan! De én nem vagyok az, noha szeretnék ;tz lenni. Tulajdonságai? Föl- készültnek kell lennie, mozgalmi és szakmai vonatkozásban egy ’-ént, legyen következetes és akarjon bizonyítani. Sziporkázzon az ötletekkel, s tudja megnyerni az ügynek a fiatalokat. Nálunk a három és fél száz fős szervezetben hatvan-hetven ember jelenti az „aktív magot”, tulajdonképpen ők ’ mozgatják a többieket. Aztán rugalmasnak kell lennie, nem ülhet napokon át egy- egy ügyön. Az se baj, ha személyesen vesz részt a rendezvényeken, a társadalmi munkákon, hadd lássák, hogy nemcsak szövegelni, hanem dolgozni is tud! — Tévedés, két lány is velünk volt! Hogy mért csináltuk? Lehet, hogy frázisnak hangzik, de úgy éreztük, hogy ne csak papoljunk, beszéljünk a fellegekbe a békéről, a fiatalok vágyairól, hanem tegyünk is érte valamit. Az SKÜ szerszámkészítő gyári észlegétől jött az ötlet, menjünk le Battonyába, s gyalogoljuk végig azt az utat, amelyet Salgótarján felszabadításért, annak idején a szovjet katonák megtettek. Igaz, ők harckocsival, felszereléssel, fegyverrel a kézben, mi pedig csak így gyalogosan... de várd ki a végét! Szóval, jött az ötlet, s végül is kilencfős csapat, köztük én is, Dmaszta Zoltán elindultunk Batto- nyáról, 270 kilométerre innen ... — Meddig jutottatok? — Az első pár száz méter remekül ment, jó hangulatban, majdhogynem nótaszóval. Aztán az ötödik kilométerkőnél már néhányunkban felötlött a gondolat, te jó isten, még 265 kilométer hátra van! Tíz kilométer után kezdtek előjönni a lábbajok, a zsába meg miegymás, hiszen egyikünk sem sportoló, különösebben nem is tréningeztünk az útra.... No, az Orosháza—Szarvas közötti táblánál, úgy éreztük innen nem bírunk tovább menni, jöjjön a kocsi vigyen bennünket valahová... Végül is erőt vettünk magunkon, elindultunk. A holtponton a békéscsabai üdülő segített át. Nagyon kellemes környezetben, jó meleg vízben áztattuk magunkat, másnap új erőre kaptunk. — Nem volt gondotok az autósokkal? Egyáltalán, minek néztek benneteket? — Különösebb bajunk nem volt velük, sőt tisztelettel néztek ránk. Úgy Orosháza határában, amikor kifújtuk magunkat, odajött egy férfi, aki a közeli földjén dolgozgatott, s azzal biztatott, hogy vegyük kölcsön a biciklijét. „Majd visszaküldik Tabánból”, mondta, csak könnyebb lesz két keréken... Maradunk a két lábnál, válaszoltuk, igaz. akkor még korántsem ígérkezett biztosra a siker. — Mert hát végül is sikerült. — Ha fáradtan, kimerültén is. de megtettük a távot. S. azt hiszem, ezzel egy kicsit azt is bizonyítottuk, hogy nem annyira lusták és tohonyák a mai fiatalok, mint azt sokan gondolják. De ami ínnál fontosabb: számunkra a felszabadulás ezáltal sokkal többet jelent a történelem- könyvek sorainál. Mert, a saját bőrünkön is tapasztaltuk, nézd itt ezeket a hólyagokat, hogv minden tiszteletet megérdemelnek azok, akik 1944-ben ezt az utat fegyverrel a kézben, életük kockáztatásával megtették. Ehhez képest, tudjuk, a mi gyaloglásunk csak sétagalopp volt. — És lesz folytatás? — Valaki a napokban bedobta: a következő utunk Moszkvától' Berlinig tart... De egyelőre a vízhólyagokkal vagyok elfoglalva. Az oldalt írta: Tanka László Fotók: Bencze Péter „Naponta rengetegszer megfordulok az üzemekben., (A kép jobb szélén Csák Ferenc) £|ÖGRÁD - 1984. május 19., szombat
