Nógrád. 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)
1984-05-16 / 113. szám
Beszélgessünk a kancsalságról Mindnyájan tudjuk, hogy kancsalságnak nevezzük, ha a szemek nem párhuzamosan állnak. Az egyik szem befelé, vagy kifelé tér, esetleg váltva mindkét szem. De nem mindenki tudja, hogy a kancsalság nem „csak” szépséghiba. A kancsalság látáshiba. Egyszeműséget jelent, mellyel együtt jár gyenge látás,- gjm- korta az egyik szem látásának komoly leromlása, tom- palását, valamint a hibás térlátás. A kancsalság gyakori elváltozás. Nagy tömegeket érintő szűrővizsgálatok kapcsán úgy találták, hogy az . iskolás gyermekek 12 százaléka kancsal. Mit tehetünk, és mit kell tennünk a kancsal gyermek érdekében? Ha kancsalság gyanúja felmerül, szemorvoshoz viszik, aki ha kancsalgya- núsnak találja a gyermeket, orthopticára utalja. Az ortop-' tica munkája kétirányú: egyik a pleoptika, mely a látás feljavítását, másik része az oerthopticai, mely az izmok helyes működését, a párhuzamos együttlátást célozza. A gyógykezelés orvosi feladat. de az utasítások betartása és betarttatasa már a szülőké. A kancsalsággal foglalkozó irodalom mindenütt hangoztatja, hogy jó eredményt csak úgy lehet elérni, ha orvos, szülő és gyermek együtt mindent megtesz a jó látás érdekében. Ez nem mindig könnyű. A szemüveg viselésén kívül, gyakorta kell az egyik szemet takarni, ami a gyereknek kifejezetten kellemetlen, de a jó látás kifejlesztése érdekében okvetlenül szükséges. A kezeléshez némely esetben műtét is tartozik. El kell oszlatnunk azonban azt a tévhitet, hogy a műtéttől a szemüvegviselés nélkülözhetővé válik. Sajnos nem. Szemüveget a műtét után is viselni kell. Ne idegenkedjünk a szemüvegtől, a gyermek báját nem csorbítja. Soknak közülük kifejezetten jól áll. Ne sajnálkozzunk a szemüveges gyereken. Ne tudakoljuk a takarás okát. Fogadjuk el természetesen. Ne tűrjük el, hogy a gyerekek csúfolják társukat szemüvege, vagy a takarás miatt. Művelt társadalmunkban nem szabadna, hogy probléma legyen a szemüvegviselés. Az esetek legnagyobb részében a kezeléssel igen jó eredmény érhető el: szemüveggel jó látás, párhuzamos szemállás és jó kétszemes látás. Sokan vezetnek autót, dolgoznak jó látást és térlátást igénylő munkahelyeken, akik ezt kezelés nélkül sohasem tehették volna. Olyanok, akik kisgyermekkorukban takart szemüveget viseltek. A látás meghatározó életünkben. Ügy munkánkban, mint szórakozásunkban. A magyar közmondás, ha valami nagyon fontos, azt mondja, „úgy vigyáz rá, mint a szeme világára”. Vigyázzunk gyermekeink látására és tegyünk meg mindent javítása érdekében! Dr. Vén Kezsőné Előretörnek a robotok ' 1990-ben Svédországban és Japánban előreláthatólag a munkahelyek 3 %-át robotgépeli: fogják betölteni. Ezt állapítja meg a párizsi Gazdasági Fejlesztési és Együttműködési Szervezet (OECD) előrejelzése. A Német Szövetségi Köztársaságban ez az arány az előrejelzés szerint 1,5 %, az Egyesült Államokban 1 % és Franciaországban, valamint Nagy-Britanniában fél százalék lesz. Az OECD azért hozta nyilvánosságra ezeket az adatokat, hogy megmutassa: a robotgépek előretörése nem olyan gyors, mint sokan aggodalommal gondolják. A leggyorsabb az előrehaladás Svédországban és Japánban. 1981-ben Svédországban 10 0Ö0 foglalkoztatottra csaknem 30 robot. Japánban 13 és az NSZK-ban 4.6 robot jutott. A lista végén 1,2-del Nagy-Bri- tannia állt. 1982-ben az egész világon körülbelül 31 000 programozható robotgép működött — 42 %-uk Japánban, 20 %-uk az Egyesült Államokban és 11 %-uk az NSZK-ban. 1990-ig a robotgépek száma az OECD nézete szerint összesen 230 000 —330 000-re növekszik. Fiatalok a véradómozgalomban Csoportosan jelentkeznek véradásra a középiskolák végző tanulói, miután betöltötték 18. életévüket. Számosán — új hagyomány szerint — ezekben a napokban, érettségi vizsgájuk előtt ajánlják fel vérüket a betegek, sérültek gyógykezeléséhez. Ily módon is bizonyítják: felnőtté váltak, felelősséget éreznek embertársaik életéért. Az elmúlt tanévben csaknem 3000 végző diák járult hozzá az életmentéshez. Az egyetemek, főiskolák hallgatóinak immár a 14 százaléka lépett a donorok sorába, s többségük nem csupán tanulmányai idején vállalja ezt az áldozatot, hanem elkötelezte magát a véradómozgalomnak. A gyárak, üzemek fiatal dolgozói közül is többen követték az eddigieknél véradó munkatársaik példáját, főleg azoknak a munkaközösségeknek a tagjai, amelyeknek a 30—50 százaléka véradó. Sok a fiatal véradó például a szegedi kábelgyárban, a Videoton székes- fehérvári gyárában. A SZOT Munkavédelmi Kutató Intézete Interferon brigádjának minden tagja az. A katonafiatalok szintén jelentős mértékben segítik elő az ország vérellátását: az évente szükséges 240—250 ezer liter vér 10 százalékát, egyes megyékben 15—20 százalékát adják. Bármikor teljesítik a sürgős, a rendkívüli ■>'4ri''=nvekot is. Ma már több mint félmillió rendszeres véradó mintegy 30—40 százaléka fiatal. Ök is, akárcsak az idősebb donorok, évente egyszer, de ha a készenlétiek sorába tartoznak, vagy ritka vércsoportúak. évente több ízben adnak vért — díjtalanul., Az idős donorok helyébe lépnek, megfiatalítják ezt a mozgalmat. Ez az eredménye annak, hogy jó utánpótlást nevelt a - Vöröskereszt. A Magyar Úttörők Szövetségének vöröske- resztes csoportjai például véradásra hívják a lakosokat, a vér.adás, napján „vi*ággal kis ajándékaikkal, műsoraikkal kedveskednek á véradóknak, miközben megtanulják: a vér életet ment, csak az ember segíthet embertársának. Már gyermekkorukban indíttatást, ösztönzést kapnak az önzetlen emberbaráti cselekedetre. Hogy milyen sok élményt szereztek már fiatal korukban, bizonyítja az a sok-sok rajz, amelyet a 7—16 éves gyerekek, tanulók küldtek be a Magyar Vöröskereszthez a közeljövőben kezdődő VT. országos véradó-konferencia alkalmából meghirdetett rajzpályázatra. Kihalás fenyegeti a ritka állatot Pandagondok Kínában Hónapok óta megfeszített erővel folyik a munka Sze- csuan tartományban: biológusok. és zoológusok válogatott csapata, s vadvédelmi dolgozók százai igyekeznek megakadályozni a Kínában őshonos óriás pandák kihalását. A kedvesen bumfurdi állatok már jó néhány éve felkerültek arra a listára, amely a föld legveszélyeztetett fajait tartalmazza. Különlegességüket, értéküket érzékelteti. hogy legtöbbször csak igen magas rangú politikusok pekingi látogatása alkalmából, ritka díszajándékként szoktak külföldre juttatni belőlük egyet-egyet, mint például a kínai—japán, vagy a kinai— amerikai csúcstalálkozók esetében. Napjainkban szabadon, helyesebben szólva Kína tizenkét vadvédelmi erdőterületén élő példányait mindössze ezerre' becsülik. A szakértők szerint köztük most 300—400 állat élete forog kockán, mivel a legfontosabb, vulungi természetvédő körzetben (Sze- csuán fővárosától, Csengtu- től 140 kilométerre északra) kipusztult a pandák alaptáplálékául szolgáló bambusz. E növény ugyanis 50—80 évenként egyszer virágzik, szórja szét magvait, majd elszárad; utána pedig körülbelül egy évtized múlik el, míg az elhullajtott magvakból fogyasztásra alkalmas bambusz sarjad. Márpedig a pandák válogatósak, s más táplálékot alig-alig hajlandók elfogyasztani. A tudósok megpróbáltak újfajta bambusztípusokat kinemesíteni, de ezek nem pótolják teljesen a megszokott étrendet. A mostani mentőakciók során tonnányi birka- és sertéshúst helyeztek el az erdős hegyvidékeken, (ezt ugyanis furcsa módon szintén mód fel“tt kedvelik a oan- dák) azérti hogy alacsonyabban fekvő régiókba csalogassák át az állatokat, ahol még bőségesebb a bambuszállomány. A legutóbbi, 1974—76-os periódusban, amikor az úgynevezett esernyőbambusz virágzott el hirtelen, egyes körzetekben csaknem 140 maci halt éhen. Tavaly ősztől pedig Szecsuán tartomány több részén, összesen mintegy 30 ezer hektáros területen a nyílbambusz kezdett rohamosan ritkulni. A kínai kormányzat illetékesei és a Nemzetközi Vadvédelmi Alap (World Wildlife Fund — WWF) vezetői a pandagondok megoldása érdekében már évekkel ezelőtt együttműködési megállapodást kötöttek. Kidolgozták a mentőakciók tervét, amelyhez Peking az elmúlt hórom esztendőben hárommillió, a nemim -m\ szervig >t o°dig további egymillió dollárral járult hozzá. Vulungban pandakórházat és kutatóintézetet hoztak létre, ahol a táplálkozási problémák tanulmányozása mellett a pandák szaporodását is vizsgálják. Kihalásuk veszélye ugyanis azért különösen fenyegető, mert mind ez ideig megoldatlan fogságban való szaporításuk kérdése. A világ azon szerencsés állatkertjei, ahol pandát őriznek, régóta próbálkoznak védenceik „család- alapitási kedvének” élénkítésével. Nemegyszer távoli 'országokból hozatnak egy-egy kiszemelt társat saját nőstényállatukhoz. Az 1982 szeptemberében Madridban szüleErősödő szlovák-magyar barátság Szlovák testvérszervezetünkkel, a SVAZARM középszlovákiai kerületi bizottságával már évek óta gyümölcsöző kapcsolat alakult ki. Rendszeressé váltak a modellezők és lövészek találkozói. Ebben az évben a rádió- iránymérők is tervezik a részvételt a Nógrádi Sándor- partizáncsopor.t utolsó harctevékenységének székhelyén, az Abroncspusztán rendezendő rádió-iránymérő versenyen. Évente sor kerül vezetői tapasztalatcserére, baráti látogatásokra hol Besztercebányán, hol Salgótarjánban. A jó példa nyomán több klub és területi vezetőség is eredményes együttműködést alakított ki a határ túloldalán működő SVAZARM-szervezet- tel. így a Salgótarjáni Kohászati Üzemek honvédelmi klubja a rimaszombati, a so- mosjcőújfalui honvédelmi klub a ragyolciakkal. a mát- raverebélyi modellezőklub a losonci testvérklubbal tartja a kapcsolatot. Az említett klubok kölcsönösen meghívják egymást a sportversenyekre, találkozókra. Az utóbbi másfél évben nagyon pozitív irányba halad a pásztói városi vezetőség honvédelmi klubja és a rimaszombati járásban, Safarikovo községben működő SVAZARM-alapszer- vezet kapcsolata. A napokban öttagú delegáció látogatott Pásztora, hogy az MHSZ megyei vezetőség kezdeményezésére újabb egy évre rögzítség az együttműködés formáit. Mint a SVAZARM delegáció vezetője La- dislav Bálint járási titkár és Karol Olsovszky, a SVAZARM városi szervezet elnöke elmondotta, hogy a szlovák és magyar nyelvű szerződés a két honvédelmi szervezet közötti barátság elmélyítését, további erősítését, a rendszeres tapasztalatcseréket, közös versenyeken való részvétel lehetőségeit és terveit tartalmazza. Az elmúlt év már jó példával szolgált: a szlovák csapat részt vett Sóshartyánban a győzelem napja tiszteletére rendezett tartalékosok lövészversenyén. A pásztói klub versenyzői a csehszlovák néphadsereg napja tiszteletére rendezett koszorúzáson és lövészeten vettek részt. A rangos lövészversenyen, melyen a csehszlovák hadsereg, népi milícia, közbiztonsági erők és a SVAZARM csapatai szerepeltek, a pásztói járás csapata a harmadik helyen végze'-' a csehszlovák hadsereg és a SVAZARM csapatai után.. A mostani találkozó alkalmából Kanyó Pál MHSZ városi és Bélák Ödön honvédelmi klub titkára adtak tájékoztatást az MHSZ elmúlt évi tevékenységéről. A szövetség megalakulásának 35. évfordulója tiszteletére a volt pásztói járásban tovább emelkedett a politikai nevelő munka színvonala, ezer. bili' is kiemelkedő a sajtópropaganda-tevékeny- ség és a névfelvételi munka szorgalmazása. A jelenlegi tapasztalatcserén örömmel újságolta Fran« tisek Simon, hogy a két honvédelmi szerv munkájával többször is foglalkozott a „Gömöri Hírlap”, mely a pártbizottság hetilapla. A szlovák barátaink hangsúlyozták, hogy a jelenlegi kapcsolattartást bővíteni kell. Ne csak a tartalékos tagozat es a két járás, illetve város kapcsolatára szűküljön ez le, hanem valamennyi jól dolgozó alapszervezetre ki kell azt bővíteni. Továbbra is szorgalmazni kell a propagandaanyagok cseréjét. Javaslatot kell tenni a szakági kluboknak, hogy lövész, rádió és modellezés területén bővítsék a kapcsolatokat. A vezetők megállapították, hogy a lehetőség mindkét fél részéről adva van. csak jó kell azzal élni. Ebben az évben elsőként a modellezők között szorgalmazzák az együttműködést, mivel a rimaszombati járásban jól működő hajó-, reptilő- és rakétásszakosztályok működnek. Nálunk pedig azért került e szakág az előtérbe, mivel ebben az évben ünnepeljük a magyar modellezősport megalakulásának 75; évfordulóját. 4 Halak és horgászok Sokak vallják Nógrád megyében is, hogy a legjobb idegnyugtató a fárasztó napi munka után, ha az ember a horgászszereléssel „fölfegyverkezve” kitelepszik valamelyik víz partjára: legyen az tó, folyóvíz, vagy kisebb-na- gyobb víztároló. Ez az időtöltés Palócországban is egyre népszerűbb. Míg a korábbi években a horgászok száma szaporodott, az élmúlt négy esztendőben a gondozásba vett vízterületek felülete is. TAVAK A NYlRJESBEN Hogy szenvedélyüknek mind többen hódolhassanak a Balassagyarmat környéki Nyírjesben összefogással és állami pénzzel hozzákezdtek a tavak fölélesztéséhez. Két tó már a horgászoké. A MO- HOSZ Nógrád megyei intéző bizottsága a salgótarjáni Tóstrand vizét gyermek- és ifjúsági horgászok számára tette hozzáférhetővé, két vállalat pedig a Winhard-féle tavat építette meg. Szécsény- ben a várkert tava bővítette a horgászok lehetőségeit. így jelenleg 180 hektár zártvízen figyelhetik az úszó mozPandaanya. pandabocs — a világ bármely állatkertjében féltve őrzött kincs. tett Shu-Li apja például Londonból érkezett. A gondozók sokszor heteken keresztül igyekeznek „összemelegíteni” az így, messze honból ösze- hozott szülőjelölteket, s lélegzetvisszafojtva figyelik a szaporodási hajlandóságot. Mivel azonban a „természetes rokonszenv” nem mindig egyezik meg a zoo-igazgatók párváiasztási döntéseivel, a siker eddig általában elmaradt. Ezért számos helyen kísérleteznek a mesterséges megtermékenyítéssel, hogy a közkedvelt, fekete fülű, gombszemű pandamacik ne tűnjenek el a l'öld színéről. _ (szegő) gását a nyugalom és csönd szerelmesei. NEMCSAK VISZNEK, HOZNAK IS Természetesen a horgászegyesületek gazdálkodnak is a vizek élővilágával. Tavaly például a megye tizenhárom egyesülete területén hektáronként — zártvizeken — több mint kétszáz kilogramm pontyot telepített, de természetesen más halfajtákat is „pótolnak”, Ami öröm, hogy az egyesületek’' Vizein szennyezés nem fordult' elő, illetve az Ipolyon akad gond ugyan, de a felelősök megállapítása nem járt sikerrel. A határfolyó szeny- nyezése magyar részről történt. .. VÁLOGATOTT „PECÄS” Nógrád megyében évente több versenyt rendeznek. A csapatbajnokságban mindig nagy a küzdelem: tavaly a tolmácsiak nyertek, s szorították a harmadik helyre a többszörös győztes balassagyarmati Mikszáth Horgász Egyesületet. Az országos egyéni horgász-' bajnokságon a tolmácsi Jónás György második lett, igy az idén már tagja a magyar válogatott keretnek. Ballagási rongyrázás A húsbolt vezetőjét az idén már nem érheti meglepetés, kellő körültekintéssel jelkészült — a ballagásra. Igen, a ballagásra, hiszen elmondása — és az üzleti forgalom — szerint az iskolától való búcsú napjainkra az esztendő egyik legnagyobb ünnepévé vált. Olyan ünneppé, amikor úgy vásárolunk mint húsvét vagy karácsony előtt, s amikor illik egymásra licitálni az ajándékozásban is. Kis társaságunk hallgatja az előrelátó boltvezetőt, aki ezúttal gondoskodott róla, hogy a megsokszorozódó vevőroham ne okozzon gondot, aztán ki-ki elmondja a saját történetét. Ballagásügyben. Egyikőnk hároméves kislányát kísérte a bölcsődei ballagási ünnepségre, ahol is a keresztmama átnyújtotta az apróságnak a karórát. A derék apuka pedig nagyhangon méltatlankodott, hiszen a csöppnyi gyerek még a betűket és a számokat sem ismeri. Mindez persze, nem számít. A lényeg az, hogy a keresztmama megmutathatta: ki tesz ö magáért, ha a bölcsődei ballagás (!) úgy kívánja. A licitálás pedig folytatódik tovább. Ballagóknak szánt aranyékszerek után kutakodnak az üzletekben szülök és rokonok, hadd érezze az a gyerek az ajándékozás örömét. Az sem baj, ha összébb kell húzni a nadrágszíjat, ha megsínyli a családi háztartás ezt a mértéktelen ajándékozást. Az a fontos, hogy az osztálytárs és ‘a szomszéd is lássa: az én gyerekem, lieresztgyerekém, húgom, nővérem, miegymásom sem alábbvaló a többinél. A történetek pedig idézhetők vég nélkül. Az ifjú ember azt mondja, hogy kész elemi csapás az idei ballagás, mert öt rokonifjút kell meglátogatnia, s a családi szokások szerint minimum hatszáz forintos előrendelt csokrokkal illik beállítani. Háromezer forint — csak virágra. A ballagási rongyrázás példáit idéző társaságban akad egy szerencsés ember is: az idén nem kell mennie ballagásra. S nem kell pirulnia sem. Tavaly ugyanis egy rokonkislány általános iskolájában beállt az ünneplők közé, a puszilkodás után pedig átadta a három szál szekfüt, és a néhány száz forintért vásárolt könyvsorozatot. Néztek is rá a tisztelt rokonok, mint a véreshurkára szokás: honnan szalasztották ezt az illemet nem ismerő, sóher rokont. A könyveket a gyereklány is fitymálva és bosszúsan az anyja hóna alá nyomta, ő meg körbelibegett levizitálni: ki kapott súlyosabb aranyláncot... A nagyesküt ezúttal is bízvást le lehetne tenni, hogy sok családban hangosan is megfogalmazzák az átkot: „Áz ég ■ szakadna a ballagásra”. Mert ha a tehetség és a képesség szűkös is á nagyvonalú ajándékozáshoz, illemből nem szabad alulmaradni. Kinek jó ez? A kifosztott zsebű szülőknek és rokonoknak nemigen, a meggondolatlan kényeztetésnek pedig ihatja majdan a levét a ballagó diák is, hiszen fogalma sincs a drága holmikat fedező (többnyire) verej- tékes munkáról. A könnyen kapott értéknek pedig csekély a becsülete is. Ünneprontás lenne újmódi szokásaink felvillantása? Aligha. A ballagáshoz hozzátartozik a gesztus: a szerény ajándék, meg a jelképes csokor. Nem így a kivagyiság ét a rongyrázás. a. q.
