Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)
1984-04-11 / 85. szám
Mikor szűnnek meg közvilágítás gondjai? Válaszol az ÉMÁSZ salgótarjáni üzemigazgatója A falugyűlések és más közéleti fórumok örökzöld témája a közvilágítás. Így volt ez a közelmúltban véget ért tanácskozássorozaton is, a megye csaknem minden településén felpanaszolták, hogy gond van az utcák világításával, gyakran pedig hosszú időt kell várni az égők cseréjére. A falugyűlések jegyzőkönyvei bizonyítják, hogy immár visszatérő a megoldás érdekében tett javaslat is. Bár idézhetnénk más helyszíneket is, a javaslat ' lényegét a kállóiak megfogalmazásában tolmácsoljuk. Eszerint: csaknem minden faluban él olyan ember, akinek villany- szerelő a foglalkozása. Nem köthetne-e velük .az ÉMÁSZ valamilyen megállapodást, amely feljogosítaná a helyben élő szakembert a látszólag apró munka gyors elvégzésére. Balesetveszély — ki vállalja a következményeket? A javaslat életrevalónak tűnik, kölcsönösen előnyös megoldást sejtet. Éppen ezért érdeklődtünk a megvalósítás lehetőségéről Czeglédi Fe- renctől, az ÉMÁSZ salgótarjáni üzemigazgatójától. — A panaszok többnyire jogosak, kár is volna ezt tagadni, és ismerjük az említett javaslatot is — hangzott a válasz. — A megvalósításnak elvi akadálya nincs is, annál nagyobbak a gyakorlati problémák. Az utóbbiak lényege így foglalható össze röviden és hétköznapi nyelven: az izzócsere veszélyes művelet, fenn az oszlopon, a feszültség alatti hálózat közelségében kel! elvégezni. A balesetveszélyekből eredő esetleges következményeket pedig a nem vállalati dolgozók esetében nem vállalhatja fel az ÉMÁSZ. — Ha szóba kerülne a javaslat sokszor sürgetett megoldása, akkor mindenképpen az lenne az első lépés, hogy a megbízottaknak a mi dolgozóinkhoz hasonlóan tanfolyamot kellene elvégezni — mondja Czeglédi Ferenc. — Kérdés azonban, hogy ezt vál- lalnák-e. Ha ezt megvalósítanánk, akkor a megoldásnak gyakorlatilag nem lenne akadálya. Nyitott kérdések Igaz, a megnyugtató rendezéshez több más kérdést is meg kellene válaszolni. Az anyagiakat sem könnyű rendezni, hiszen ilyen megbízást a bérkeretből kellene honorálni, nem lehet ugyanis elszámolni költségként. Az utóbbi költséghelyet terhelné azonban a megoldás anyagi fedezete, ha az említett munkát például gazdasági munkaközösségre bíznák. Csakhogy... a felsőbb vállalati állásfoglalás szerint gmk-nak olyan feladat adható ki, amit eddig is idegen kivitelező végzett... A nyitott kérdések száma tehát igen nagy. Ezek szerint még sincs megoldás a települések sok kritikát kiváltó köz- világításának javítására? — Igenis van megoldás, előrelépni azonban a műszaki gondok megszüntetésével lehetne — mondja határozottan az üzemigazgató. — Ehhez azonban teljesen közös nyelven kell beszélnünk a tanácsokkal. A pontos információ szerint 30 ezer közvilágítási ío- gyasztóhely van Nógrád megyében, ebből 17 ezer helyen korszerűtlen, hagyományos izzólámpát kell használni. A maradék 13 ezer a mai követelményeknek megfelelő higanygőzlámpa. S hogy továbbra is folytassuk a beszedés számok idézését: a hagyományos izzók gyár által garantált élettartama 1000 óra, a higanygőzlámpáké ennek a tízszerese. S még egy szám, amely szükséges az összefüggések megértéséhez: egy közvilágítási lámpa egy évben átlagosan 3600 órát „üzemel”. A megoldás: korszerűsítés Az adatsor arról vall, hogy a hagyományos izzókat évente három-négy alkalommal cserélni kell. Még abban az esetben is, ha maradéktalanul megfelelnek a gyári garanciának. A higanygőzlámpa cseréjére ellenben a jobbik esetben csak háromévenként kerül sor. Ezek után nem csoda, hogy Czeglédi Ferenc így fogalmaz: — A korszerűtlen lámpahelyek megszüntetése tehát közös érdekünk a tanácsokkal, hiszen nekünk sem mindegy, hogy mennyi időt töltenek kint a szerelőink. A megtett kilométerekről, az elfogyasztott üzemanyagról nem is beszélve. A korszerűsítés minőségi cserét jelentene, túlzás nélkül állítható, hogy előnyére változna a megye településeinek esti-éjszakai képe is. Csakhogy... e változáshoz 50 millió forint kellene. A szabályok szerint a korszerű világításra való áttérés a tanácsok feladata, a közigazgatas a megrendelő és a végén „ö” állja a számlát is. Az ötvenmillió hatalmas összeg, s talán siettetni a megoldást egy kompromisszum. Czeglédi Ferenc szerint: — Több éves program lehet ez, hiszen egyszerre a munkát sem győznénk. Mindenesetre, a közös érdekekre való tekintettel talán sikerül elérni, hogy az említett ötvenmillió forint felét az áramszolgáltató vállalat fedezze. Jelenleg még ez a terv, a megoldás, az útkeresés stádiumában van. Mindenesetre a közös teherviselés latolgatása biztató. Talán éppen ezzel lehet elérni, hogy egyszer és mindenkorra lekerüljön a falugyűlések napirendjéről is az örökzöld téma: a közvilágítás. Kelemen Gábor Mirelitújdonságok A mélyhűtött ételek iránt fokozódó kereslet kielégítésére a csepeli mirelitüzem fokozza a termelést. A választék bővítésére több újdonsággal jelennek meg. Az igényeknek megfelelően elsősorban az olcsóbb kategóriába tartozó készítmények előállítását növelik, ami nem köny- nyű feladat, mivel a nyersanyagok többségének az ára emelkedett. Ezt azonban jól megválasztott receptekkel, a belső tartalékok feltárásával, s az együttműködésben rejlő lehetőségek kihasználásával igyekeznek ellensúlyozni. Megkezdték a mirelit báránypörkölt gyártását, s az idén 30 vagonnal állítanak elő. Hamarosan az üzletekbe kerül a 20—25 dkg-os csomagolású szendvicskrém. A külföldön közkedvelt ravioli gyártása is hamarosan megindul, itthon is árusítják majd. (A ravioli nem más, mint tésztába csomagolt, s azzal együtt megfőzött húsdarabkák.) Az üzem régóta foglalkozik a kedvelt körömpörkölt mirelitváltozatának elkészítésével. A sertésláb előkészítése, tisztítása, meglehetősen sok kézi munkát igényel, emiatt eddig nem volt mód a gyártás beindítására. A kérdés megoldására a csepeli üzem együttműködési megállapodást kötött a Jászapáti és Vidéke Áfésszel, amelynek konyhaüzeme nincs kellőképpen kihasználva, s így az ott dolgozók készítik majd elő a mirelitüzem számára a sertéslábakat, s a csomagolást is vállalják. A munkához a csepeliek adják a felszerelést és a berendezéseket. Halrajok pásztorai Bármennyire igyekeznek is a halászok, a fenékhálóval zsákmányolható halak 80 százaléka vagy nem kerül be a hálóba, vagy a kiválogatásnál megmenekül. És mindez azért, mert a halászat csaknem vaktában folyik. A Szovjetunió Halgazdasági Minisztériumának a megbízásából ezért a hajóépítők az egész világon páratlan víz alatti kutató- berendezést dolgoztak ki. A két emberre méretezett kutatóberendezést vontató sodronykötéllel erősítik a hajóhoz. A sodronykötél hossza lehetővé teszi, hogy a kutatószerkezet szabadon manőverezhessen a fenékháló körül. Ellenpólusok Vannak akik hajlamosak arra, hogy egyedi jelenségekből igyekeznek messzemenő, esetleg- téves következtetéseket is levonni, s ennek megfelelően az életre való, sokat ígérő, de rosszul megvalósított elképzeléseket ily módon leírni a további lehetőségek listájáról. Ilyesfajta aggodalomra adhat okot, ha a nőtincsi Naszály völgye Termelőszövetkezet 1983-ban a melléküzemi tevékenység egy részénél bekövetkezett kudarcból — amely tetemes veszteséget jelentett a kollektívának — másutt olyan következtetést vonjanak le, hogy most már az e téren kínálkozó lehetőségeknek is hátat kell fordítaniuk, illetve, ahol eddig sem szimpatizáltak nagyon a melléküzemi tevékenység bővítésével — igazolva lássák állásfoglalásukat, magatartásukat. Idáig semmiképpen sem szabad eljutni! Sőt! Mert nem arról van szó, hogy nincs szükség a melléktevékenységre, hanem csupán arról, hogy ezt is, akárcsak a termelőszövetkezetek más természetű feladatait, lehet jól, kevésbé jól, eredményesen, kevésbé hatékonyan, hatékonyan és nyereségesen, illetve rosszul csinálni. Egy dologról azonban sem most. sem a jövőben nem helyes, de nem is szabad megfeledkezni : megyénk termelőszövetkezeteinek továbbra is létkérdése, hogy olyan melléküzemi, ipari tevékenységet végezzenek, amely jól segíti az alaptevékenység fejlődését, hozzájárul a melléktevékenységet átfogó termelő-gazdálkodó szervezetek műszaki, technikai, technológiai színvonalának fejlesztéséhez, ugyanakkor biztosítják a szövetkezeti tagság anyagi gyarapodását is. A felismerés igazságát a tények sokasága bizonyítja. A szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet 1983. évi, csaknem 750 millió forint bruttó termeléséből több mint 550 milliót képviselt a melléküzemi tevékenységből adódó árbevétel. Az üzemi nyereségnek pedig csaknem 60 százalékát biztosította. Az előbbi tevékenység részaránya jelentős a nagvbárkányi. a nézsai és még több termelőszövetkezetünk gazdálkodásában. S ami jó: nyereségesek. Ez ismét annak igazságát bizonyítja, hogy jól kell csinálni. A szécsényiek például az idén a fejlesztésben lassúbb ütemet diktálnak, ugyanakkor fő figyelmüket a műszaki, szervezeti tennivalók elvégzésére fordítják. Ugyanitt zokszó és szívfájdalom nélkül, még időben, amikor nem jelentett komoly veszélyt a szövetkezetre, szinte máról holnapra megszüntették a veszteséget termelő melléküzemi ágazatokat. Másutt — így Nézsán — a szövetkezet vezetősége álljt kiáltott azoknak a pesti részlegeknek, ahol az ottani vezetők és dolgozók azt hitték, hogy az általuk végzett melléküzemi tevékenység az ő saját, egyedüli és kizárólagos kincsesbányájuk, a szövetkezetnek pedig az a feladata, hogy vállalja magára a-kiadásokat. Ez is azt bizonyítja, hogy nem a melléküzemi tevékenység létjogosultságát kell megkérdőjelezni, hanem inkább jól kell csinálni. Ugyanis a termelőszövetkezetek gazdálkodási rendje, mozgékonysága, az ipari üzemekénél jóval nagyobb piacérzékenysége, kritikusabb kockázatvállaló képessége és bő lehetőségei nem engedik meg, hogy olyan tevékenységekkel bajlódjanak, amelyek nem gyarapítják, hanem apasztják a szövetkezeti dolgozók közös kasszáját. Az utóbbiaknál két megoldás lehetséges: vagy azokat az okokat szüntetik meg drasztikusan, vagy időben még, mielőtt nagyohb baj lenne, amelyek ezeket kiváltották, vagy pedig bedobják a törülközőt. így cselekedtek az, őrhalmi termelőszövetkezet vezetőt, amikor március 1-ével megszüntették a budapesti építőrészlegüket, mivel az elmúlt évben jelentősen, csökkent a tervezett nyereség összege. Az előbbi is mutatja, hogy ha a vállalkozás nem hozza meg a kívánt eredményt, egy pillanatig sem szabad foglalkozni vele. Ez a felfogás még akkor is indokolt, sőt kötelező, ha a termelőszövetkezetek számára is szűkülnek a válogatási lehetőségek, nehezebben jutnak hozzá a jól fizető melléküze- Hii ágazatokhoz. Ugyanakkor a melléküzemi tevékenység fejlesztésében nagyok az ellenpólusok. Van, ahol 60—70 százalékot, másutt pedig csupán 20—30 százalékot képvisel az árbevételből. Idesorolhatjuk, ahogy mondani szokták, a „nehezen mozduló” szövetkezeteket: Ecseget, Mátramindszentet, Palotáshalmot. E tekintetben tovább léphetnének á pásztói, a szan- dai termelőszövetkezetek. Vajon az utóbbi termelőszövetkezetekben nem érzik-e, hogy késlekedésük, ha ma még nem is jelez erőteljes veszélyeket, de lehet, hogy holnap, vagy holnapután nehéz helyzetet teremtve, megkérdőjelezi az ottani vezetők piacérzékenységét, fejlődést szolgáié elképzeléseinek realitását, előrelátását, vezetői képességét. Éppen ezért, ahol még mindig alacsonyán szabták meg a melléküzemi tevékenység színvonalát, ott lépni kellene, méghozzá jelenleginél jóval nagyobb ütemben, mert a további késlekedés be nem látható, kellemetlen következményekkel, esetleges zsákutcával járhat. Megfontoltan, körültekintően, nem elkapkodva, hanem alapos számítások alapján, de egy percig sem késlekedve, szükséges megtenni a megfelelő intézkedéseket, amennyiben a számítások sokat ígérőek. Mivel a lehetőségek ma még, a szűkülő, adottságok ellenére is, igen szerteágazóak, a termelőszövetkezetek adottságai igen különbözőek, ezért receptet adni a mitre, a hogyanra, a miképpenre felesleges időtöltés, sőt dőreség volna. Annyit viszont jószívvel és felelősséggel ajánlhatunk: a megyei üzemekkel kialakított kooperációs termelési- gazdálkodási kapcsolatok eddig még csaknem minden esetben jónak, életképesnek bizonyultak. Sok tekintetben előnyt jelentenek a felvetődő vitás kérdések megoldásában, nagyobb az egymás segítésének lehetősége, könnyebb az érintkezés, hatékonyabb az ellenőrzés, gyorsabb és eredményesebb a szakmai segítségadás. A nézsaiak, a nagybárkányiak, a szécsényiek és mások példája az előbb mondottak megerősítése mellett, ugyanakkor arra is utal, hogy nem szabad, de nem is volna helyes lezárt sorompónak tekinteni a lehetőségek skáláját a megye határánál. Csak jól kell csinálni! A melléküzemi-ípari tevékenység eredményes fejlesztésének nagy szerepe volt abban is, hogy az alacsony hatékonyságú termelő- szövetkezetek száma 19-ről 10-re csökkent. Vénül zár° gondolatként, de nem fe▼ cyui ledve az ellenpólusokból adódó tennivalókat, szólni kell arról is, hogy a melléküzemi tevékenységnél általában, de különösen egyes ipari ágakban, a versenyképesség fokozását kell a munka középpontjába állítani. Másképpen termelőszövetkezeteink nehezen tudják létrehozott kapacitásukat, a piaci lehetőségeket a maguk javára előnyösen kamatoztatni. Tehát számoljanak a strukturális változásokból fakadó új tennivalókkal, amelyek az átképzés, az átcsoportosítás gondjait és követelményeit is új módon, új felfogásban tűzik napirendre. — venesz — Több mint hatvan gépjármű, huszonöt munkagép és száz egyéb gép karbantartása, javítása, vagy műszaki vizsgára való felkészítése a feladata a NÁÉV salgótarjáni gép- és járműjavító üzemének. A telepen negyvenöt szerelő gondoskodik a masinák műszaki biztonságáról. A felvételen: Pilinyi István, Janovics Sándor és Ötvös Lóránt szerelők egy üzemképtelen kisteherautót készítenek elő műszaki vizsgára. Bányai berkekből Nógrádi napot tartanak ma a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen a bányamérnöki kar és a Nógrádi Szénbányák szervezésében. A Nógrádi Szénbányák múltjáról, jelenéről és jövőjéről Zsuffa Miklós vezérigazgató tart előadást, Ezután filmvetítés következik a vállalat életéről, majd baráti beszélgetés zárja a nógrádi napot. A Nógrádi Szénbányáktól egyébként kilenc ösztöndíjas tanul az egyetemen és számosán vesznek részt technikusképzésben. Szocialista együttműködési szerződés van érvényben a Nógrádi Szénbányák és a balassagyarmati kerületi határőr-parancsnokság között. Ennek jegyében ma nyitott napot tartanak Balassagyarmaton. A határőrök számára Kovács Ödön termelési főmérnök és Ozsvár István szociálpolitikai csoportvezető nyújt, betekintést a vállalat életébe. Élüzemavató ünnepségeket tartanak pénteken a Nógrádi Szénbányák több üzemében. A mélyművelésű aknák közül Ménkes nyerte el a megtisztelő címet, és pénteken 16 órától Dorogházán Zsuffa Miklós vezérigazgató adja át a kitüntetést tanúsító oklevelet. Ugyanekkor kapja meg a megtisztelő címet a nagybá- tonyi gépüzem Bátonytere- nyén és a külfejtésű bányaüzem a salgótarjáni Bányász Művelődési Házban. A Nógrádi Szénbányák vágathajtó brigádjainak versenyében 24 kollektíva közül csak 8 teljesítette első negyedévi tervét. Ennek következménye, hogy a vállalat is elmaradt az időszakos célkitűzések végrehajtásától. A feladatukat teljesítők közül a legeredményesebbek voltak: a kányási Gagarin Szocialista Brigád 116.7, a ménkesi Táncsics Mihály Szocialista Brigád 113 és a kányási Ságvári Endre ifjúsági szocialista brigád 106.7 százalékos produkcióval. NÓGRÁD — 1984. április 11« szerda
