Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)

1984-04-29 / 101. szám

Kultúránk képviseletében „Exportált” népművészet Franciaországba A tükrös táncteremben ki­csik próbálnak, zongorakísé­retre hajlongnak, lépdelnek — az igazgató szobájából jól látható az üvegfalon át. Át­szűröd'!-: a zongora hangja meg az ütemes számolás. Mlinár Pál most az admi­nisztrációt szakítja félbe, hogy a salgótarjáni Nógrád táncegyüttes francia kapcso­latairól beszélgessünk. A francia kapcsolatokról, ame­lyek gyökerei még Békéscsa­bára — korábban ott dolgo­zott az együttes vezetője — nyúlnak vissza, majd a hol­lókői nyári tanfolyamokkal folytatódott, de ezeket olva­sóink ismerhetik. A párizsi Itergroupe Folklores RP 1981 nyarán szervezett először komplex népművészeti tanfo­lyamét Hollókőn és azóta minden nyáron népes érdek- Ipdőtábor érkezik Franciaor­szágból. Az elmúlt hónapban azonban gazdagodott a kap­csolat. Mlinár Pál és a Düvő népzenei együttes három tagja — Oszvald György, Or- bár György, Ilrúz Dénes — három hóiig tartózkodott Franciaországban és tanított. — Ezt már az elején is így terveztük Christian Pfeiffer- rel, sz Intergroupe Folklores vezetőjével — magyarázza Mlinár Pál —, hogy egyszer Hollókőn tanítjuk a franciá­kat, egyszer pedig mi uta­zunk. '81-ben az elnökválasz­tás évében nem tudták hazai környezetben megszervezni a taníolyamot, aztán meg más jött közbe. — A kérdő arc- kifejezésre a táncos-koreográ­fus megmagyarázza. — Ha elnökválasztás van, akkor ná­luk mindenki azzal van el­foglalva. Mást szervezni, mint a választást lehetetten dolog. Ezzel a furcsasággal már egy más alkalommal is találkoz­tunk: az Intergroupe meg­szervezte az együttes vendég­szereplésére Párizs egyik ke­rületében. Közben-tanácstagi választások voltak, a kommu­nista párt helyett a szociál- demokra'ák kerültek többség­be. ós kútba esett az út. Ügy döntöttek, nem kellünk.' Most nem jött közbe ilyesmi. A franciaországi program március 24-én kezdődött, a Düvő együttes koncertezett, Mlinár Pál bemuta'ókat tán­colt, a fellépést táncház, tánc- tanítás követte. Ezen kívül lánccsoportoknál is tanítottak jártak Dél-Franciaországban, az Alpok között, Párizsban. Három hétig táncoltak, mu- zs káltak és utaztak, összesen 5600 kilométert. — Az Intergroupe Folk­lores tánctanfolyamokat szer­vező iroda. Olyan nagy kultu­sza van ott a táncnak, hogy egy iroda ebből él? — Az iroda vezetőjével, Christiannal beszélgetve kide­rült, ez nem annyira üzlet, mint politika. A művelődési minisztérium támogatását él­vezik, de csak fél állásban végzik munkájukat. A franci­ák nagyon ismerik a maguk „Aki elültetett eqy fát..." Ezzel a plakáttal hirdették Mlinár Pál és a Düvő együt­tes fellépéseit Franciaországban. letisztult, csiszolt udvari, pol­gári táncait. Ezért kifelé ér­deklődnek. Legnépszerűbbek a keleti táncok, de a Kárpát­medence is érdekli őket, von­zódnak a mi improvizációs elemekkel átszőtt táncvilá­gunkhoz. Az irodának pedig az a célja, hogy a francia ál­lampolgárral megismertesse más népek folklórját, ezzel lehetőséget teremtsen a nem­zetek közti közeledésre. — Ebben — mint tanítók — cselekvőén részt vettek. Mit tapasztaltak, milyen fo­galmaik vannak a franciák­nak rólunk? — Tánctanítás előtt, után, rengeteget beszélgettünk. Nem győztünk volna vála­szolni a kérdésekre, ha azok a franciák, akik egyszer vagy többször már jártak Hollókőn nem segítenek nekünk. Óri­ási viták során magyarázták honfitársaiknak, hogy ők mit tapasztaltak nálunk, és azt higgyék el. Azért tőlünk is kérdeztek, például, hogy ha most hazamegyünk, kinek kell beszámolni, vagy egy­általán, hogy mehettünk ki. Mondtam a feleségemnek fo­gok beszámolni, és Magyar- országról az nem utazhat, aki büntetett előéletű, de ez Franciaországban is így van. Találkoztunk egy úrral aki szerint Magyarország Ausztria egyik tartománya, mások csak a pusztáról, meg a gulyásról hallottak. Ezeken a beszélge­téseken, no és a magyar folk­lór bemutatásával egy kis rendet teremthettünk a fejek­ben, kicsit korrigálhattuk a rólunk kialakult torz képet. A nagy bajuszú koreográ­fusnak felderül az arca, eszé­be jutott valami. — A legnagyobb élmé­nyünk. Párizsban volt egy nagy koncertünk, kibérelt az Intergroupe Folklores egy színháztermet. A koncert és a bemutató tánc után táncház következett, de ez valami fantasztikus volt. A közönség egymás után rendelte a mu­zsikát: most palócot akarunk táncolni, most dél-dunántú­lit. .. Csak pislogtunk. Olyan tapinthatóan érezhettük mun­kánk eredményét ezen az es­tén, a hollókői munka ered­ményét is. Nagyszerű volt. Mégis, tulajdonképpen csak itthon döbbentem rá, milyen fontos az ilyen kapcsolat eb­ben a légkörben... A kerekasztal mögött, a tárgyalóteremben nagy dol­gok dőlnek el, mégsem min­den. A fontos apróságok eset­leg Hollókőn, vagy a táncte­remben, vagy másutt. A ta­lálkozásoknál, az emberköze­li kapcsolatok által. A kultúra közvetítésével, egymás érté­keinek megismertetésével. A következő alkalom júliusban lesz a kapcsolatok mélyítésé­re, egymás jobb megismerésé­re, amikor az újabb francia csoport megérkezik Hollókő­re. Veszprémi Erzsébet Jubileumos időszakot él mostanában Vojtkó István. A Volán balassagyarmati üzem­egységének dekoratőre a kö­zeli hetekben lesz ötvenéves; május elseje előtt köszöntöt­ték 30 éves törzsgárdatagsága alkalmából; nem régen ünne­pelte 25. házassági évforduló­ját. Ebben a sorban említ­hető még, hogy a város élő lexikona a maga módján nagy munkával készül hazánk fel- szabadulásának 40. évforduló­jára; megírta Balassagyarmat 1944. évi történetét. A Balassa utcai lakás első pillantásra jelzi: lakói nem mindennapi emberek: doku­mentumokkal, fényképekkel, rajzokkal, aprólékos munká­val készített borítólapok közé kötött kéziratpapírok ezreivel élnek együtt. E szobákban itt van a város történelme is. — Hobbi volt ez valami­kor az életemben, de azon már túlvagyok. A történeti búvárkodás többet jelent a sza­bad idő eltöltésénél, ez a mun­ka fontos része az életemnek. A közlekedéstörténeti ér­deklődéssel kezdődött, majd kiteljesedett ez a különös étet azzal, hogy beleszeretett Vojt­kó István a helytörténetbe: városába és múltjába. — Az álmom az volt, hogy karosszéria-tervező mérnök leszek, már gyerekkoromtól | rendszeresen gyűjtöttem az i autós anyagot. Az ötvenket- tes érettségi után a „benépe- 1 sítő” első évfolyammal kezd­tem a tanulmányaimat a mis­kolci egyetemen, de jött a be­tegségem, a tanulást abba kel­lett hagyni. A vasútnál lett tisztgyakor­nok a széles érdeklődési kör­rel megáldott fiatalember, akinél a munka sohasem csak a szolgálatot jelentette. A be­szédes példa: megírta a ba­lassagyarmati vasúti csomó­pont történetét, a jeles mun­kát ma a közlekedési múze­umban őrzik. — Természetesen sok kuta­tás előzte meg a papírrave- tést. Az éjszakák a konyhá­ban értek, minden percet ki akartam használni egész éle­temben... — ... s ha elszunnyadt munka közben, ülve a fotel­ban, akkor röpke pihenés után újra kezdte — szól közbe a feleség. S az eredmény? A kutatő- és gyűjtőmunka számos ágát nem is említve, csak az autó­történeti gyűjtemény doku­mentálása a 114. füzetnél tart... Könyvek, füzetek — tele a lakás a gyöngybetüs, kézírá­sos gyűjteményekkel. Az egyiknek a címe: „Ipoly-parti igaz mesék.” — 1879-től 1945-ig tart ez a történet. Addig, amíg feljöt­tünk a pincéből. A családom, és a város életéről szól, a megírásban pedig sokat kö­szönhettem a mesélő kedvű édesapámnak. Üjabb kézírásos kötetet vesz a kezébe Vojtkó István, en­nek ezt írta a címlapjára: „Balassagyarmat tegnap és ma.” — Elgondolkodtatott, hogy a megjelent városi monográfiá­ban milyen kevés fénykép kapott helyet. Igyekeztem ezt Salgó Szövker Vesz, elad, kínálatot bővít Ä Salgó Szövker Kereske- dupláját irányozta elő a Sal- delmi és Szolgáltató Gazda- gó Szövker, ehhez a raktár- sági Társaság idén 250 millió bázis bővítése megfelelő fel­forint értékű aruval járul téteteket nyújt. Az élelmisze- hozzá a tagszövetkezetek és reket és vegyi cikkeket fő­más vásárlók kínálatának bő- ként a Skála Élelmiszer és vítesébez. A szövetkezetekkel Vegyi Igazgatósága biztosítja, való gazdasági kapcsolatok de keresi a lehetőségét a gaz- eiösítés«, a tagok jogos ki- dasági társaság annak, hogy válságainak teljesítése céljá- határmehti forgalomból illet- ból * gazdasági társaság ve áruházi csere útján is ki- egy'’ttmű!tödési megállapodást egészítse a kínálatot, kötött az ellátási körzetben A vegyesiparcikkek több iriftteflrfő tagokkal illetve a mint felét ugyancsak a Skála n,*n' tag áíészekkel is. A vá- választékából kínálja vásárló- la«"‘«í«i belföldi és import- inak a Salgó Szövker, de je- árukkal gazdagítja, s tovább lentős a megyei árualapból foglalkozik az energetikai ta- való saját beszerzése is, töb- náesadó-szolgáltató tevékeny- bek között a síküveg, a tűz- séggel. hely, a szeg, a drótfonat. A A tervezett áruforgalom az gazdasági társaság új partne- elmúlt évihez kepest csak- re az ELZETT Művek, vele tíz­nem ötszázalékos fejlődést millió forint értékben laka- foglal magába. Az élelmiszer- tokra, zárakra kötött szerző- és vegyi árukat illetően a ta- dést. Ezek mellett kisebb té- fcalyi eladasöjiJs több mint tejben ipari szövetkezetektől. kisiparosoktól is vásárol ke­lendő árut. Idei szállításra közvetlen termelői kapcsola­tot hozott létre — elsősorban különféle szeráruk, tapéta, já­ték, bútor, szerszámnyél be­szerzésére. Különös érdeklő­désre tarthat számot az a ter­v-e, miszerint határmenti köz­vetlen árucsere útján mintegy másfél millió rubel értékben építőanyagot, téglát hoz be az idén, többféle méretből összesen hat-hét millió da­rabot. A ruházati ellátás terén lábbelit kizárólag a megyei árualapból szerez be a Sal­gó Szövker, részint a Favo­rit, részint a Salgó Cipőipari Szövetkezet kínálatából. Köz­vetlen termelő beszerzésből, saját üzletkötés alapján biz­tosítja a kötött-divatáru és a lakástextilcikkek kétharma­dát, - . ... Áruházi cseréből illetve ha­tármenti és választékcseréből az idén összesen 1 millió 844 ezer rubel értékű exportot és 3 millió 144 ezer rubel értékű importot bonyolít le a gazdasági tár­saság. A behozatalban főként műszaki áruk, hűtők., kerék­párok, ruhafélék, takarók szerepelnek. A szövetkezetekkel létesített árukapcsolatok szorosabbá fű­zésére negyedévenként tájé­koztatásul listát küld a gaz­dasági társaság a kapható Il­letve a várható áruk megje­lölésével. A boltok beszerzé­sét ezen túl üzletszerzői láto­gatással, személyes vásárlásra való meghívással is segíti, s rendszeresen felkeresi a bol­tokat a slepptúra járat is A napi ruházati áruajánlattal. a magam módján pótolni. Az összegyűjtött egykori megsár­gult fényképekkel végigjár­tam a várost. A valamikori helyszíneken, lehetőleg ugyan­abból a szögből, új felvételt készítettünk a fiammal, s a kettő egymás mellett került a kötetbe. Nehezen tudja az ember letenni a kezéből ezt a házi készítésű könyvet. A lapokon ott a régmúlt és a jelen ta­lálkozása, köszönhetően egy sokat vállaló embernek. Az al­bumokról egy pillantás a fal­ra, s a látogató múzeumban érzi magát. — Tusrajzok ezek, vala­mennyit magam készítettem. Még itt-ott fellelhető, csak­nem tönkrement egykori le­velezőlapok és más doku­mentumok segítségével. Azo­kat a jellegzetes városi épü­leteket akartam ily módon megörökíteni, amelyek már régen nincsenek meg, vagy je­lentős mértékben átalakítot­ták őket. Nézzünk csak egy példát. Itt egy színes tusrajz a jeles eseményről: 1891. augusztus 15-én befut az első vonat Ba­lassagyarmatra. Egy másik már azt dokumentálja, hogy az állomásépület 1908-ban ki­egészül két földszinti szárny­nyal, az 1924-es változást pe­dig a harmadik tusrajz örö­kíti meg: felhúzták az állo­másépületre a két emeletet is. A kortörténetet dokumen­táló Vojtkó-gyűjteménvben persze más is helyet kapott. A tekintetet vonzó tusrajzok szemlélése után előkeres va­lamelyik albumban egy sár­ga-barna fényképet: „Így né­zett ki az épület a lebombá­zás után...” Hány élete lehet, mennyi ember munkabírása szorult Vojtkó Istvánba? — ezen tű­nődöm, miközben a különös gyűjtemény legtekintélyesebb darabjait lapozom. A kisebb asztallapnyi kötetek sajtótük­rök: ezt írták az újságok Ba­lassagyarmatról. 1965. és 1873. között például, amire rögtön megjegyzi a jeles helytörté­nész: „Ez volt a városnak a legdinamikusabb időszaka.” Irigylésre méltó ez a házi archívum. Csak egyetlen perc és máris utána nézhetek: mi történt a városban éppen tíz évvel ezelőtt. Vojtkó István készséggel lapoz és máris megtudom, hogy beszélgeté­sünk előtt pontosan egy évti­zeddel Komlós Jánost és Ho- fi Gézát telt házzal várta Ba­lassagyarmat; a gimnázium Ill/a osztályának külfödi út­járól tudósít Szirtes Ágnes. A városi tanács végrehajtó bizottsága pedig az egykori tudósítás szerint 1974. áprili­sában többek között a víz- gazdálkodást és a művelődés- ügy kérdéseit vitatta meg. — A sajtótükör első köte­téről elkészült a katalógus is, ez már a honismereti gyűjte­ménytárban van. A cikkanya­gom meg van 1976-tól is, csak még feldolgozásra vár. Szó volt már róla, hogy Vojtkó István munkájának eredményét elhelyezik a gyűj­teménytárban, ő maga pedig kap ott egy dolgozószobát. — A gyűjteményt a sírba úgysem viszem magammal, dolgozni meg jobb, egyszerűbb itthon. Elvégre, nyugodtan le­ülhetek akkor is. ha csak egy fél órám van, meg a lakás­ban éjszaka Is dolgozhatok... Vojtkó István mindennap fél ötkor kel, ötkor már au­tóbuszon ül, háromnegyed hat­kor helyet foglal a rajzaszta­lánál. Munka után pedig igyek­szik haza, élni a hobbiból alakult szép hivatásának. Munkabírása és lelkesedése ugyanis vetekszik a hivatá­sos történészével. Miért teszi? Miért teszi, amikor a fotózás miatt drága is ez a szenve­dély (bár ez ügyben már könnyebbséget jelent a Palóc Múzeum segítsége) és rámegy, minden ideje. — Én még nyaralni sem megyek. Azt mondom a csa­ládnak, hogy induljatok, én addig is dolgozhatok. Miért... Nézze, én abban a korban nőttem fel. amikor nem ez volt az első kérdés egy-egy teendő előtt: mennyit fizet­nek?! Hajt valami belső kény­szer. S, ha egy munkámmal kész vagyok, leteszem, akkor az csodálatos érzés. Ha pedig egy monográfia az én neve­met, mint „forrásanyagot” említi, akkor máris megvan az eredménye a munkámnak. Válaszként a miértre egy mondást is idéz Vojtkó Ist­ván: aki elültetett egy fát, fel­nevelt egy fiút. az már nem élt hiába. A fiú, ifi. Vojtkó István, örökölte apja szép szenvedélyét. Az áfésznél áru­forgalmi előadóként dolgozó fiatalember egyik vaskos dol­gozatának «s a címe: „A ba­lassagyarmati dalegylet műve­lődési éteWs és közművelődé­si tevékenysége a dualizmus korában.” Tervek, vágyak, elképzelé­sek? — Ha új vállalkozásba nem fogok, akkor is kellene a fo­lyamatban levő munkáim be­fejezéséhez húsz év. A közle­kedéstörténet nagyjából meg­van,' de fel kellene dolgozni a teljes városi közlekedés tör­ténetét... aztán a városkép alakulását... az iparos élet­módot... a balassagyarmati zsi­dóság történetét. A konyhában ott a jó öreg Continentál írógép, éjszaka folytatja Vojtkó István a vá­ros 1944-es esztendejének kéz­írással immár papírra vetett történetét. 115 sűrűn gépelt oldal — „Nekem az is fontos, hogy kevés fogyjon a drága papírból” — már készen van. — Most ez a legfontosabb, aztán jöhet a többi... Határtalan szeretettel meg­simogatja feleségét: — Csak neki is legyen egészsége. Ha kevesebbet kell hozzá járni a kórházba, több idő jut a szenvedélyemre. Gyanítom, a búcsúzás után siet vissza Vojtkó Is:ván a szobába és vallatóra fog egy egyszerű műbőr táskát. Kmetty Kálmán egykori tanácselnök-helyettestől kap­ta a város amatőr történésze sok-sok fényképpel. A gyűjtő pedig a régészek szenvedélyé­vel túr bele: milyen titkokra derülhet fény. A múltról — a jelen és a jövő szolgálatában. Kelemen Gábor | NÓGRÁD — ,1984. április 30., hétfő 13

Next

/
Thumbnails
Contents