Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)

1984-04-04 / 80. szám

KERÉKASZTAL BESZÉLGETÉS

Hazafiság és honvédelem

A beszélgetés résztvevői (balról jobbra): Katona Horváth János, Patkós Imre alezredes, dr. Ábel László vezérőrnagy. Kovács Gergelyné, Pető György és Gyenge József.

1 A legkülönbözőbb fórumokon egyre több szó esik a hazafias honvédelmi nevelésről, annak fontosságáról. A fogalom meghatározása, a vitás kérdések tisztázása és a feladatok egyértelmű megjelölése napjaink aktuális kérdése.

Kerekasztal-beszélgetésre hívtuk meg a hazafias honvédelmi neveléssel foglalkozó társadalmi és fegyveres szervezetek vezető munkatársait, hogy megkérdezzük: véleményük szerint ma melyek a legfontosabb politikai és társadalmi tennivalók a tudatos, cselekvő hazafiú érzés felébresztésében a szocialista hazafiság eszméjének elmélyítésében.

A kerekasztal-beszélgetésen dr. Ábel László vezérőrnagy, a BM Határőrség politikai csoportfőnöke, Gyenge József, a Művelődési Minisztérium osztályvezetője, Kovács Gergelyné kultűrtörténész, a Hazafias Népfront honismereti bizottságának tagja, Patkós Imre alezredes, a Honvédelmi Minisztérium osztályvezető-helyettese és Pető György, a KISZ KB osztályvezetője vett részt. A beszélgetésen a Központi Sajtószolgálatot Katona Horváth János képviselte.

— Hazafiság és honvédelem. Tisztázott és elfogadott, hogy ezek egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Kíséreljük meg összefoglalni azokat a tartalmi jegyeket, amelyek ma a hazafias honvédelmi nevelés alapját, kiindulópontját képezik.

ÁBEL LÁSZLÓ:

— Mai korunk még nem mentes a háború fenyegetésétől, a két különböző társadalmi berendezkedésű szövetségi es világrendszer között folyó, nemzetközi méretű osztályharc közepette élünk. Ezért kötelességünk a felnövekvő nemzedéket — és persze azokat is, akik erejük teljében lévő emberek — felvilágosítani arról, hogy mit is jelent a haza védelme és milyen kötelezettségeink vannak az ország gazdabbá tételével, vívmányaink megvédésével kapcsolatban. Az internacionalista szellemű hazafias nevelés mellett kellő módon foglalkozunk szocialista államunk polgárainak felkészítésével a haza fegyveres védelmére.

„ KOVÁCS GYÖRGYNÉ:

— A hazafiság érzelmét már óvodás és iskolás korban kell kialakítani a gyermekekben. Egy gyermek számára elsősorban érzelmi megnyilvánulás, ha felfigyel egy dalocskára, ha idegenbe kerülve valami olyat lát, ami az itthoni dolgokra emlékezteti. , Az iskolában mindezt ésszel kell a gyermekekben tudatosítani és erre az érzelmi töltetre kellene ráépülni egy olyan oktatásnak, nevelésnek, amely mindezt értelmileg is elmélyíti bennük. Mert csak az érzelmi és az értelmi egység teszi tartóssá az emberekben a haza iránti szeretetet. Ez természetesen a mindennapokban is megmutatkozik, tükröződik a jó munkában, a fegyelemben, a rendben és adott esetben a honvédelemben. A különválasztást nagyon rossznak tartom, és azzal sem vagyok megelégedve, ahogy ezeket a tartalmakat az iskolai oktatás ma kitölti.

GYENGE JÓZSEF:

— A kérdésre a választ úgy fogalmaznám meg, hogy a tartalmat tulajdonképpen meghatározzák a felnövekvő nemzedékeket érintő környezeti hatások az oktatási nevelőintézményekben, a társadalomban és a családban. Való igaz, hogy a hazafias honvédelmi nevelés nagyon tág fogalom, de tapasztalataim szerint egy kicsit rosszul is értelmezett. Ha tételesen vizsgálja az ember, akkor találhat fogódzókat ehhez is. Azt mondom, hogy a magyar irodalommal, a földrajzzal, a környezetismerettel ki lehet alakítani a világnézettel együtt a szülőföld iránt érzett elkötelezettséget, vonzódást is. De miért szorul háttérbe a haza, a hazafiság a mai magyar irodalomban? Vagy a mindennapos találkozásokon, beszélgetéseken, az ifjúsági gyűléseken? Miért csak meghatározott ünnepeken, március 15-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján és más történelmi megemlékezéseken beszélünk a hazafiságról, holott ez végigkíséri egész életünket, cselekedeteinket.

PETŐ GYÖRGY:

— Az ifjúsági mozgalom fő feladatai között szerepel a hazafias honvédelmi nevelés. Ennek a munkának a KISZ Központi Bizottsága 1979-es határozata, másfelől a KISZ X kongresszusának határozata képezi az alapját. Az ifjúsági szövetség nagy felelősséggel, odaadással teljesíti a reá háruló feladatokat.

PATKÓS IMRE:

— Az utóbbi időben tapasztalható, hogy a hazafias honvédelmi nevelés szükségességét, a nemzetközi helyzet milyenségéhez kötik. Véleményem szerint az nem lehet meghatározó, hogy mennyire feszült a politikai légkör. A

hazafias honvédelmi nevelésnek a mindenkori világnézeti nevelés alapjaként kell megjelenni. Mi a magyar néphadseregben ezt tekintjük kiindulópontnak.

— A fiatalok magatartása, életmódja, érdeklődése szinte állandóan változik napjainkban. Mindez hogyan jelentkezik hazaszeretetükben, hazafias érzelmükben?

ÁBEL LÁSZLÓ:

— Azt tapasztalom, hogy a hazafias honvédelmi nevelésben és egyáltalán a nevelőmunka területén: a családokban, az iskolákban, a munkahelyeken egyfajta felesleges, de azt is mondhatnám, meg nem engedhető visszafogottság és szemérmesség van szocialista hazánkhoz való kötődésben, ennek kinyilvánításában. Azt az osztályszemléletet, amely a mi szocialista hazánkhoz tartozásunkat testesíti meg, mintha nem sikerült volna teljes egészében elültetni a köztudatba. Az teljesen egyértelmű, hogy állampolgáraink szeretik ezt az országot. De hát ez nem alakul ki automatikusan. Ahhoz, hogy valaki tudatos, elkötelezett híve legyen rendszerünknek, megfelelő ráhatásokat kell kapnia, ezt az érzést tartósan kell elmélyíteni. Mindez nem kis feladat azok számára, akik ezzel a tevékenységgel foglalkoznak.

PETŐ GYÖRGY:

— Volt egy időszak, amikor a hazafias honvédelmi nevelést az Ifjú Gárda tevékenységére korlátozták. Ez a helyzet azonban már rég megváltozott. A KISZ politikai képzésében mind nagyobb hangsúlyt kap a honvédelmi nevelés és igyekszünk ezt a tevékenységet az irodalmi, művészeti területekre, a testnevelésre, a tömegsportra is kiterjeszteni. Vannak tehát eredményeink, bár jól tudjuk, hogy ezeket még lehet fokozni.

— A hazafias nevelés össztársadalmi feladat. Hogyan tudják összehangolni a különböző állami, politikai, társadalmi és tömegszervezetek, a munkahelyi közösségek tevékenységét?

GYENGE JÓZSEF:

— A Közoktatási Honvédelmi Bizottság hivatott az együttműködés összehangolására. Rendszeres tanácskozások kai, kutatómunkával, a tapasztalatok összegzésével, mintegy másfél esztendeje igyekszünk hatékonyabbá tenni a hazafias honvédelmi nevelést. A Művelődési Minisztérium mellett valamennyi érintett társadalmi és fegyveres szervezet képviselője ott van ezeken a megbeszéléseken.

ÁBEL LÁSZLÓ:

— A haza védelme nemcsak a katonák, a rendőrök, a fegyveres testületek dolga, hanem valamennyiünké. Az a kétkezi munkás, az a szellemi tevékenységet folytató értelmiségi, aki becsületesen, fegyelmezetten dolgozik, a haza javát szolgálja. Ugyanígy a fegyveres szolgálatot hivatásosan vagy ideiglenesen végző is. Nagyobb nyilvánosságot, szélesebb körű tájékoztatást érdemelne ez a kérdés, jobban

fel kellene használni a tömegkommunikációs eszközöket. Sok pótolnivalónk van ezeken a területeken.

KOVÁCS GERGELYNÉ:

— A Hazafias Népfront is foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. A saját területemről elmondhatom, hogy a mi honismereti szakköreink felkutatták az elmúlt évek helytörténeti eseményeit. Az viszont igaz, hogy hiányzik e feltáró munka közkinccsé tétele, széles körű megismertetése.

— Hogyan értelmezzük ma a szocialista hazafisúgot7

ÁBEL LÁSZLÓ:

— A legdöntőbb az, hogy fogadjuk el szocialista rendszerünket, azonosuljunk vele. Az elkötelezettség, a szocialista hazafiság rendkívül fontos jele, enélkül igazi hazafiról nem lehet beszélni. Cselekvőén dolgozzunk országunk érdekében és alakuljon ki bennünk egy érzékeny reagálóképesség aqnak felismerésére és megakadályozására, ami ennek az országnak kárára lehet, károkat okozhat.

PATKÓS IMRE:

— Véleményem szerint ma nem elég József Attilát, Petőfit, Adyt idézni, vagy éppen mai költőink verseit mondani, ettől még nem lesz senki sem hazafi. Mit tesz az egyén vagy a közösség akár egy társadalmi szervezet, intézmény, az legyen a mérce. Ha valakiről azt mondjuk, hogy jó hazafi, hazáját szerető, érte önzetlenül tevékenykedő ember, akkor ez a hazafias öntudat a hétköznapi nehézségekben is nyilvánuljon meg, például munkahelyen, amikor nem lehet béreket emelni, vagy életkörülményeinket befolyásoló — kedvezőtlen külső és belső hatások megítélésekor Egyszóval értse meg és értesse meg a helyzetet másokkal is.

GYENGE JÓZSEF:

— Nagyon lényeges az érzelmi, eszmei azonosulás a szülőfölddel. Ennek egy belső meggyőződésből fakadó cselekvő szándékot kell jelentenie. És ennél a kérdésnél döntő, hogy milyen hatások érik az embereket. Ezeket a hatásokat a neveléssel befolyásolni lehet.

KOVÁCS GERGELYNÉ:

— Élő emberről ritkán halljuk, hogv jó hazafi. A eyer- mekeknek. az ifjúságnak eleven, élő példákra is szükségük van Merjük-e példaként állítani kortársainkat és ki tud- iuk-e személyes példájukkal tölteni ezt a fogalmat?

PETŐ GYÖRGY:

— Meggyőződésem, hogv nem sikerült még kellően felkelteni ifjúságunk érdeklődését a közelmúlt, 40 éves fejlődésünk iránt. A fiatalok modelleket követnek, különböző hatások érik őket és ezeket a családnak, az iskolának. a KISZ-nek irányítani lehet és kell is. Az nemcsak a mi mozgalmi munkánkon múlik, hogy a fiatal nemzedék milyen. az ifjúság az egész magyar társadalom ifjúsága, tehát mindnyájunk ügye, hogy igazi hazafiságra neveljük őket

Kádár elvtárs szavait idézve: ..Arra kell törekednünk, hogy a fiatalokból politikailag, szakmailag jól felkészült felnőtteket, jó hazafiakat neveljünk a szocialista hazának...”

M

icsoda utat tett meg az ember — önmaga és a társadalma — a mágikus cselekvésektől a racionális tettekig, a primitív barlangrajzoktól a míves, modern jelképekig!

Tavasz van, a frissülés, a megújhodás időszaka.

Regiekre emlékezünk. A forradalmi, felszabadító tavaszok jól ismert és névtelen hőseire.

Előttem a pöttömnyi kislány, rózsás orcákkal, égő szemekkel, s jelent a március 21-i mozgalmi játékon: „Riadóparancsnok elvtársi Kiss Anikó összekötő jelentkezem. Várom a további parancsot.” A kislány igyekszik tagoltan mondani a szöveget, ahogyan otthon az édesapjától hallotta. Boldogul is szépen, csak az elvtárs szóban botlik meg egy kicsit a nyelve. Mellét kifeszíti, sugárzik az örömtől. Nagyon fontos neki az, amit csinál. Kisdobos. Jelképe a kék nyakkendő és a dob.

„Ilyen dobot használtak a2 1848-as szabadságharc idején. ilyen dobbal toborozták és hívták harcba a szabadságharc katonáit A dob ütemére mentek rohamra Kossuth Lajos honvédéi... A dobot leggyakrabban gyerekek verték, s innen van a kisdobos név is” — írja Bózvári József a Jelképeink című, 144 oldalas kiadványban, mely az Üttörők kiskönyvtára sorolékezik vissza kezdő korára. — Nem sokat beszéltünk jelképeinkről: féltettek a nacionalizmustól. Ma már világos, hazafiságra. hazaszeretetre hatékonyan nevelni csak okos, nyílt, őszinte szóval lehet.

— Húsz évvel ezelőtt. Utolsó éves voltam az egri tanárképző ének—magyar szakán, és szakdolgozatom témájául a jelképeket választottam. Először csak az általam vezetett úttörőcsapatra gondolzatban jelent meg. Ez a sorozat 11. kötete.

Bózvári József a pásztói Kun Béla Általános Iskola tanára, harmincnégy éve tevékenykedik a pedagógusi pályán. A mátramindszenti munkásgyerek az egri tanítóképzőt végezte el, s 1950- ben rögtön belecsöppent az úttörőmozgalom kellős közepébe. Rajvezető, éveken keresztül csapatvezető. A mozgalmi és állami jelképek világával, problematikájával már akkor szembe került.

— Az ötvenes években sok volt a „szemérmesség” — emNŰGRAD - 1984. április 4., szerda

Fel kell adunk az elhallgatás kényelmes, ám kockázatos álláspontját.

— ön, ezt megjelent könyve cáfolhatatlanul bizonyítja, megtette a szükséges lépéseket...

— Nagyon sok emberrel, régi cserkész-csapatvezetőkkel is, beszélgettem, s újból és újból meggyőződtem a jelképeknek a történelemben betöltött fontos szerepéről. Gondoljon a történelem rég- és közelmúltbeli viharaira: az emberek életüket áldozták — számukra szent — jelképeikért.

— Mikor kezdett el komolyabban foglalkozni a témával?

tam. A tanárom. Király György biztatott a bővítésre. S amikor mind jobban beleástam magamat az anyagba, akkor láttam, nem is olyan könnyű a dolgom. A jelképekről szétszórtan lehet olvasni, könyvekben, újságcikkekben, nincs belőle összefoglaló munka. Végül ezért lett belőle könyv is.

Bózvári József természetes egyszerűséggel beszél. Több mint egy évtizede ismerem — mindig Ilyennek. Távol tőle a büszkeség, hivalkodás. Sose a szó. inkább a tett érdekelte. önmaga és mások megítélésében egyaránt.

A szerző megyénk 21 általános iskolájában készített

felmérést, kétezernél több gyereket — az úttörők 12 százalékát — kérdezett meg, és számos csapatvezetőt. A helyi gyakorlat, tapasztalat érdekelte.

— Arra derült fény, hogy a gyerekek és tanáraik sem ismerik eléggé a jelképeket, azok eredetét, történetét. A nevelőknek fogalmuk sem volt, hova nyúljanak segítségért. A szakdolgozat egyes részeit időközönként publikáltam az Űttörővezető című lapban. A hetvenes évek végén Zalakaroson találkoztak az úttörővezetők országos módszervásáron. Én a jelképekkel készültem. A bemutatót nagy rokonszenvvel és sikerrel fogadták, ami további ösztönzést adott. Tapasztalataimat összegyűjtöttem, s dolgozatomat beadtam a megyei pedagógiai pályázatra. A lektor, Jani László- né érdeklődését. felkeltette a téma, és kiadásra javasolta. Többször beszélgettünk a dologról, átdolgoztam, s 1982 márciusában leadtam a kézirat teljes szövegét...

A múlt év nyarán jelent meg a könyv. Fogadtatása egyértelműen elismerő. Az úttörőmozgalomban dolgozók érzik, páratlan értékű segítséghez jutottak.

— A jelképeket a rádióadóhoz tudnám hasonlítani — fejtegeti a könyvet írt pedagógus — Aki rá tud állni a kellő frekvenciára, tudja venni a jelképeket is. Ebből következik, hogy a jelképeket meg kell ismertetni a gyerekekkel, gazdag eszközökkel: történelmi példákkal, versekkel, dalokkal, zenével. Meggyőződésem, hogy ezen ismeretek birtokában a gyerekek nem fognak gúnyolódni, szeretni fogják a jelképeket. Hiszen bennük eszmék sűrűsödnek, amelyek viszont nem mások, mint az emberek életcéljainak, életfelfogásának, egymáshoz való viszonyának tükröződései. Ilyen értelemben minden jelképben benne van az ember múltja, jelene, jövője. Ha erejüket, példájukat nem használnánk ki — hatékonyan — a nevelésben, nagyot hibáznánk.

E

gy Szécsény melletti kisfaluban történt 1944 decemberében. A németek fogságába került egy húsz év körüli szoviet katona. El akarták venni tőle a zubbonya alatt őrzött sarlós-kalapácsos, niros zászlót, Nem adta oda Csak a halála után vehették el tőlel Sulyok László

i