Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)

1984-04-22 / 95. szám

Megváltozott „menetrend" ' FesfCll fOjÓS toSSapiTO

A munkásfiatalok VII. országos vers- és prózomondóversenyének

előkészítéséről

A salgótarjáni öblösüveggyár „Kossuth” Művelődési Háza első ízben 1972-ben, legutóbb 1982 áprilisában rendezte meg a munkásfiatalok országos vers- és prózamondóversenyének döntőjét. S, mert ez utóbbi verseny a hatodik volt a sorban, nem nehéz kiszámítani, hogy a hetedik döntőjét ezekben a napokban kellene megtartatnia. A figyelmes olvasó azonban április 10-i számunkban találkozhatott azzal a felhívással, amelyből kitűnik, hogy a következő seregszemlére csak jövő ilyenkor kerül sor.

— Mi tette szükségessé az átütemezést? — kérdeztük Vratni Józseftől, a verseny „szülőatyjától”, a döntőknek helyet adó intézmény igazgatójától.

— Válaszom rövid: a gazdasági helyzet. Ezentúl egyelőre a jövőben is csak három- évenként hirdetjük meg a versenyt.

— Olyan költséges volna...?

— Az tény, hogy míg az első megrendezése 14 ezer forintba került, addig a legutóbbi — a különdíjak nélkül — már több, mint 320 ezerbe... Hozzá kell tennem, hogy ezt az összeget ma már teljes egészében a rendező társszervek, a SZOT, a KISZ KB. az EfEDOSZ, a Népművelési Intézet, a Nógrád megyei Tanács és mások biztosítják.

— A napokban megjelent versenyfelhívás szerint változatlanul a harminc év alatti, fizikai állományban vagy közvetlen termelésirányítóként dolgozó fiatalok, illetve szakmunkások és szakközépiskolások jelentkezését várják...

— A verseny alapvető célja változatlanul a munkásfiatalok irodalmi ízlésének, beszéd, és versmondó kultúrájának fejlesztése, a bemutatkozási lehetőség megteremtése.

Változtattunk viszont a verseny rendszerében. Ismét kiiktattuk a területi fordulókat. Tehát az országos döntőre a megyei döntők 3—3, valamint a fővárosi döntő 9 legjobbja kap meghívást. (A jelentkezők számától függően., a megyei döntőket természetesen megelőzik üzemi, városi selejtezők.)

— Ezt a szerkezeti változtatást is anyagi megfontolás indokolta?

— Másról van szó! Korábban ugyanis sok megyében működött munkás versmondó klub, a versenyek közötti időszakban is, de amikor a megyei és az országos döntő közé beiktattuk a területi „rostát”, ez a folyamat megszakadt. Mert voltak megvék, melyekből így egyetlen versenyző sem jutott el Salgótar- iánba, s ez ott érthetően visz- szavetette a vállalkozókedvet. Márpedig célunk az is, hogy minél több fiatal érdeklődését keltsük fel a verseny, hosz- szabb távon a versek, az irodalom iránt. E^ért tér'ünk vissza az eredeti versenyrendhez, vállalva azt, hogy így azok a megyék kerülhet, nek esetleg hátrányosabb

helyzetbe, melyekben háromnál több tehetséges versmondó is akad.

A verseny színvonalán

azonban éppenséggel javítani szeretnénk! Jövőre — még a salgótarjáni verseny előtt • tíznapos tábort kívánunk szervezni a döntőbe jutott versenyzők számára Salgóbányán, ahol szakemberek segítenek a felkészülésben.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a legfőbb gondot a versválasztás jelenti. Ezt megkönnyítendő összeállítottunk egy ajánló bibliográfiát, melyhez minden szakszervezeti

könyvtárban hozzáférhetnek az érdeklődők.

— A versenyre való jelentkezés határideje; május 30. A megyei döntőket október 15 és december 15 között kell lebonyolítani. Összesen hány jelentkezőre számítanak?

— Minden korábbinál szé. lesebb körben hirdettük meg a versenyt, de hogy a felhívás eljut-e az érintettekhez, avagy lesz, ahol fiókban marad, azt nem tudhatjuk. Sajnálatos módon eddig szűkebb pátriánk inkább negatív példával szolgált. Két éve például az országban összesen 5700 fiatal vett részt a különböző szintű versenyeken. Nógrád megyéből mindössze negyvenhetén jelentkeztek a versenyre...

— pintér —

R

e v

k a I

a u z

Film, színház, kép, zene, könyv — ez a felsorolás a Révkalauz alcímeiként hangzik el a-műsor szignálja után, minden hét péntek délutánján. Ezek a főbb témák, amelyekhez Makk Katalin a szerkesztő és munkatársai Martos Eta, Szebényi Cecília és Vágó Péter mindenkor igazodnak.

A Móra Ferenc Könyvkiadó újdonságaiból Sári László dramaturg ad ajánlatot. Az ismertetőt színészek által felolvasott, elmondott részletek, gyerekek véleményei élénkítik

Interjúk, hangmontázsok, a gyermekszínészekkel, rendezőkkel ízelítőt adnak a gyermekeket érintő színházi eseményekről. Amatőr színjátszó együttesek kapnak így idejekorán nyilvánosságot, kritikát.

Nem tudhatom, más is megfigyelte-e: lassanként divatba jön újra egy régi divat — a szerelem. A szerelem nyílt vállalása. A fiatalok körében talán segített az ősiség újbóli felvállalásában a konszolidáltabb küllemű divat, amelyben újra polgárjogúvá vált a zakó es a nyakkendő, ha nem is mindent elsöprő mértékben — az bizonyos, hogy az origónál farmernadrág kopottan már csak a konzervatív „öregek” divatja. A popperes szerelés meg közelebb áll a régihez, mint a réginek számító újhoz, a farmerek világához stb. Szóval, egyre- másra kézen fogva sétáló egészen fiatal párokat is látni ma már, ismerős andalgással lejtenek valahova, amerre a boldogságot, az életet, a szerelmet sejtik. Visszaváltozik a világ.

Hasonló gyakorlatot követnek a riporterek a premier előtt álló filmek esetében is, változatos formában adva előzetest a látnivalókról.

A Révkalauz a képzőművészet újdonságaira szintén könnyen befogadható, érthető módon irányítja a fiatalok figyelmét. Kiállításrendezőkkel, katalógusszerkesztőkkel társalogva világít rá a tárlatok praktikus dolgaira.

Változatos rádiós ötletekkel, sokféle műfajban hozzák közel a gyermekekhez a zenét is. Folyamatos tájékoztatást adnak a Zeneakadémia és a Filharmónia sorozatairól, a megjelenésre váró lemezekről, és muzsikáló gyerekeket mutatnak be.

Az öt állandó műsorrészen kívül a fél órába egyéb is belefér. Martos Eta népművelő rádiós munkatársként előszeretettel közvetít a művelődési házak életéből, arra érdemes önképzőkörök tevékenységét tárja a hallgatók elé és öntevékeny gyerekek portréját vázolja fel.

Színes, közkedvelt gyermek- műsor a Révkalauz. Jelentős szerepet tölt be a tizenévesek műveltségének tájékozottságának bővítésében. Készítőinek legnagyobb elismerése lesz a szeptembertől egyórásra bővülő adásidő. Lehetőség nyílik gyermekek irodalmi és zeneművészeti alkotásainak, továbbá sikeres iskolai újságok bemutatására. Ezen kívül Nekem tetszett címmel műbírálatok beküdésére is módot nyújtanak, hogy a magukban kritikusi tehetséget érző fiatalok megmutathassák oroszlánkörmeiket.

Sámathy Tamás

Nem először fordul elő, hogy a kultúra (pontosabban annak egy része) a közterekre költözik.

Tegnap délelőtt Balassagyarmaton a művelődési ház, az egykori járási hivatal és az Ipoly Szálló zárta térre csak néha-néha villant rá a nap. Szó ami szó, a város amolyan Ünnep-előtti „lustaságban” leiedzett, mert kevesen jártak az utcákon, nem vQlt lökdösődés a boltokban és a téren sem tülekedtek a gyerekek. Pedig invitálták őket többféleképpen, de látnivaló akadt, ha nem is bőviben. Az emlí-' tett téren ugyanis ki-ki saját kezével festhette meg a húsvéti tojást. Papp Krisztina a maga 10 évével már nem volt kezdő.

— Vízfestékkel próbáltam, de az nem volt az igazi. E módszert most tanulom.

Nyelve hegyét kidugva ügyködött a többiek között a méhviasszal. Kocsner Jánosné és Nagy Melinda — a művelődési ház dolgozói — adták a szakmai tanácsokat, a gyerekek pedig hozott anyagból dolgoztak. Horváth Zsolt a 11 évesek tapasztaltságával magyarázta a többieknek, mire szolgál a méhviasz, mire a tojásfesték.

Mindenesetre hétfőn több balassagyarmati kislány lepi meg a locsolkodókat, hagyományos módon megfestett tojással. Ha sokan nem is szagoltak bele a hagyományok e korántsem elsajátíthatatlan gyakorlatába, talán jövőre már többen is eljönnek.

Sok szülő szintén próbálkozott a tojásfestéssel, de gyerekeikkel ott ügyködtek Tóthné Horányi Ilus néni bábosasztala körül. Néhány ügyes mozdulattal keménypapírból, pingponglabdából, némi cérTojás, méhviasz, csekély festék, mindez kézügyességgel egészítve

ki«

Védik a fagytól

A repülőtereken a le- és felszállópályák karbantartása az év minden szakában kényes feladat. Télen még nehe-. zebb a dolog; a pályát rendszeresen meg kell tisztítani a hótól és a jégrétegtől. Ezt a munkaigényes feladatot köny- nyíti meg a Szovjet Polgári Repülésügyi Tudományos Kutató Intézetben kifejlesztett új gép.

Infravörös sugárzás segítségével felmelegítik a hó-, illetve jégpáncél felső rétegét. Az így felengedett jégréteget már könnyűszerrel eltávolítja a gépkocsialvázra szerelt repülőgépmotor. A módszerrel a gép óránként kéthektárnyi területet képes megtisztítani a hótól és a jégrétegtől.

„Ezt a locsolkodóimnak szánom!”

TALLÓZÓ

▲ SZERELEM JOGA

A rossznyelvek szerint a pletykaszinten „villogó” férfiszaklapban. az Ádám-ban meg nógrádi kötődésű (a Palócföld főszerkesztője) költőnk, Baranyi Ferenc vall a szerelem jogáról. Aki faggatja ; Baráti Éva, tehát egy nő kérdezi a szerelmes verseit is teljes joggal közéletinek tartó költőt arról, mit tart a szerelemről? Nem mondhatom, hogy a kérdés újszerűsége nem hagy majd aludni

az éjjel, de azt igen, hogy a költő válaszaiban több az önleleplező (?) eredetiség annál, semmint, hogy szó nélkül hagyhatná az ember, ha valamit maga is gondol a szerelemről.

A költő véleményét a kér- désről-kerdésekről igazán csak kivonatolva: nem tud „helyzetdalokat” írni, nem tud szerelmes verseket „kitalálni”, de mert költő, nem tudhat szerelmes verseket nem Írni (ezt már én teszem hozzá, sajnos, erre nem tért ki a kolléganő, pedig érdekes csapda, az szent!), kvázi szerelmesnek kell lennie minduntalan, ha írni akar. Ez eddig világos. A szerelem tehát doppingszer, munkaeszköz. levegő a költőnek — bizonyosan jó értelemben. De van tovább is, az élet dramaturgiája ennyivel nem elégedhet meg. Mit szól a folyóiratok hasábjain szerelmes verseivel örökkön-örök- ké lebukó költő állandó társa, felesége mindehhez, ha ugyanis, mint az nyilvánvaló. tud a költő (költők) munkametódusának titkairól?

Hát, mikor mit, most is éppen válság van — mondja a költő „o mi életünk így zajlott, így zajlik ma is.” Az ember, folytatja ugyanö- ugyanott, az életben kitalál humánumból mindenféle mesét és azt vagy elhiszik, vagy nem. De más út nincs. Csak a permanens szerelem.

Megmondom mi zavar engem és miért tartom féloldalas ' interjúnak ezt a beszélgetést. Nem esik szó — bár az emancipáció mintha érintve lenne valamelyest, valahol az interjúban — arról, hogy mi a véleménye a költőnek a felsége szerelrrji jogairól, másszóval; ahhoz, hogy az asszony is szerelmes lehessen minduntalan (de legalább időnként) vajon o megértéshez, felmentéshez legalább megközelítőleg olyan szép es jó verseket kell-e írnia, mint magának a költőnek? Vagy a szerelem csak a költő joga lenne? Aligha vélekedik éppen ő így. A kolléganő kérdezett férfiasán egyoldalúan. (Talán. Remélhetőleg)..

Két, az írás kietlen mezejére clkódorgoU feminista;

Beke Kata és H. Sass Jvaié könyvéről írta nemrégiben valaki, valahol, hogy lóm csak, a férfiaknak egy szem- pillantás alatt megváltozik a véleményük a nőkről (ami korábban lesújtó is lehet), ha szerelembe esnek. Más szavakkal; a strindbergi, eredendően meglévő és örökké előkerülő-erősödő nőgyüio- let, ami állandó vetélytár- sat. sőt, életveszélytársat lát és talál a nőben, egyszeriben a legbékésebb megértéssé változik, ha a nőgyűlölő szerelmes leendő valami szép, vagy kevésbé szép hölgybe. Ha a teleségek egy kicsit jobban figyelnének, már akkor gyanút foghatnának, amikor a férjük „túlzottan” megértővé változik a női nem korábban általa is megtaposott dolgai iránt

De hagyjuk a 'filozófiát. Maradjunk a tárgynál, hogy

namármost, kinek van joga akkor a szerelemre? Alighanem mindenkinek. Azoknak

is, akik verset csak olvasnak. vagy még azoknak is, akik esetleg olvasni sem tudnak folyékonyan, de tálán mint szerelmesek a szerelmes versek kedvéért megtanából és textíliából vidám kis figurát varázsolhattak a gyerekek, persze a bábművész segédletével.

nulnak (nagyon kirívó és jó esetben, egyszer egy ezer évben ez is előfordulhat). Mert a szerelem valóban nagy és örök és általános és ' demokratikus és minden más is elmondható róla — annyira nagy dolog. Gondolhatjuk, ha a költő csak úgy tud szerelmes verset írni, ha maga is szerelmes! Másszóval a költővel a szerelem „íratja” a verset. Annyira nagy dolog.

Legyünk szerelmesek a felelős ember jogán.

És figyeljünk a költőre, aki azt vallja ugyanott, hogy nagy szerelem, az életben kevés akad, s ha vége is „Te több legyél a folytatásban. Ahogy jöttél, úgy nem mehetsz el.” Vajha többet lennénk szerelmesek — mennyivel többek lehetnénk mi mindnyájan a világ épülésére, önmagunk és mások boldogságára. Éljen is a szerelem, amely éltet, okosít és felemel! Amelyben adni és kapni pontosan ugyanazt jelenti. És aki ebből már „kiöregedett” ?

Nemcsak a versírás reményét vesztette el örökre...

ÍT, Pataki)

Liszkai Zsuzsa is hiába próbált jobb kedvet varázsolni (pedig vászonra ragasztott szalmavirág-mákgubó kompozíciói tetszetősek), vevőcsalogatójára érzéketlenek maradtak a fülek.

Ebédig azért jó néhányan

megfordultak a művelődési ház előtti téren és talán a borongós idő ellenére is átmenekítenek némi vidámságot holnap reggelre.- h — 1

Sokan már anyák napjára is vitték az ajándékot

Képek: Kulcsár József —.

| NÓGRÁD — 1984, április 22., vasárnap &