Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)
1984-04-21 / 94. szám
délután a „sportban t* Két vállra fektetve I|i l|;!í!|.r;: isii Repülés a levegőben. ............. O tt ülnek a salgótarjáni sportcsarnok lépcsőjén, kint a bejárati ajtó előtt: a fiúk. Fekete tornagatya, fehér atlétatrikó már messziről leolvasható róluk, ők sportolók. Az egyik csenevész. a másik kedvesen szeplős, a harmadik meg? Hát szóval ő a dagi. Az egyik a Rákóczi úti iskolába, a másik a Gagarinba, a harmadik meg a Mártírok útiba iár. Haverok, sporttársak Ami még közös bennük, a birkózószakosztály tagjai, és éppen az edzőjükre várnak. — Srácok, mire jó a birkózás? — Hű, sok mindenre! Erősek, edzettek vagyunk. hetente háromszor futunk, kond.i- zúnk, focizunk, kosarazunk. Mindent Csinálunk, hogy fejlesszük magunkat. Tetszik tudni a birkózók kemény emberek. A kedvesen szeplős a karizmait mutogatja. Ez igen! — Aztán használtátok-e már a „tudásotokat” úgy az edzéseken, versenyeken kívül is? Összenevetnek. — Volt rá példa. A múltkor az egyik gyerek az anyukámat szidta, megkapta a magáét. — Meg a napközis táborban...! Azt hitték, hogy nyamvadtak vagyunk. Egy-két fogás után kivívtuk a tiszteletet. Fő a versenyszellem — állapítja meg Kiss László, aki már negyedik éve tagja a szakosztálynak. Számos érem és bajnoki cím tulajdonosa. Alig múlt négy óra, a „sporiban” máris élénk az élet. — Reggel héttől este kilencig, fél tízig foglalt a sportcsarnok. Naponta háromszázötszáz gyerek fordul meg nálunk. A délelőtti órákban olyan középiskolák és általános iskolák diákjai jönnek, ahol nincs tornaterem. Eszmei díj fejében. Óránként tíz forintot fizetnek. Délután a verseny- sportokat űzők foglalják el az edzőtermeket. Ökölvívók, cselgáncsozók, birkózók, és a felnőtt kosarasok: többségük az ifjú korosztályból való, junior alig akad, — tájékoztat Girtl József osztályveető. — De talán nézzenek szét a „ringben”! Az önmagáért beszél!, Óriási csattanás, puhogás. hatalmas esések, röpködnek a gyerekek a levegőben. Pattognak, mint a gumilabda. A külső szemlélőnek borsódzik a háta, attól tart, itt pillanatok alatt csontok, végtagok törnek... — Jöjjön, magát is szépen a szőnyegre ejtjük — javasolja nevetve Károlyi Antal a cselgáncsszakosztály edzője, a sportág megszállottja. — Inkább beszélgessünk! Áz veszélytelenebb. — Hetven cselgáncsozónk van, hat-hét ' éves kortól járnak ide a gyerekek. Mindennap tartunk edzést, s ez bizony nem ' ke- ’ vés. Hogy mi az előnye ennek a sportnak? Megmozgatja az izmokat, fejleszti a jellemet, az állhatatosságot, kitartást, akaraterőt, és a társakhoz való jó viszonyt. Vannak már magyar bajnoki címeink, a Pajtás Kupán ketten első helyezést értek el. — A mindennapi edzés nem megy a tanulás rovására? — Inkább doppingszer a gyerekeknek. Hajtanak, hogy tanáraik nehogy eltiltsak őket a sportolástól... Időközben megérkezik a birkózók edzője. Előd József is. A csenevész, a kedvesen szeplős, meg a dagi, most már az edzőteremben mulathatnák be, mit tudnak. — Tehetségesek a srácok? — Van Köztük néhány reménység. Tudja ez olyan sportág, hogyha a fizikum, meg az ész ötvöződik nagyra viheti a gyerek. így kerülhetett két serdülőnk a válogatott keret kapujába. Innen indult Tóth Gyula is, aki most ä Csepelnél edző, és Járja István, a birkózószövetség módszertani előadója. — Ml ebben a sportágban a leginkább jellemfejlesztő? — A küzdőszellem, az akaraterő... Előd József maga is birkózó volt, s a versenyzést 1966-ban cserélte fel az edzői mesterségre. A srácok azt tartják — annak ellenére, hogy álmaikban nagy versenyzőknek látják magukat — a részvétel legalább olyan fontos, mint a győzelem! Egy biztos. Nem töltik haszontalanul a szabad idejüket. A „spori” legújabb akciója, — februárban kezdődött — a zenés óvodástorna. Pilinyi László, a sportcsarnok egykori munkatársa, e torna fő szervezője (jelenleg már más területen vesz részt a sport- c:.™«!* <>ikanni mozgalom fejlesztésében) elmondja, hogy régi igényt teljesítettek, amikor a városi óvodák nagycsoportjaiban kiválasztották a legalkalmasabb, legügyesebb apróságokat. — Hosszú előkészítő munkát végeztünk. A tesztbeh szerepeltek ügyességi, gyorsasági gyakorlatok, labdakezelés, torna. A kiváló és jó teljesítményt nyújtó gyerekek szüleit — összesen nyolcvanat — értesítettük a lehetőségről Ebből negyvenen jeleztek vissza. Két csoport indult, Herczeg Vince, a Mártírok úti iskola testnevelő tanarának vezetésével — mondja Pilinyi László. — Felső tagozatos gyerekek után nem volt könnyű átállnom a legkisebbekre — meséli Herczeg Vince. Átgondoltan állítom össze a gyakorlatokat, s a hozzá illő zenét. A tornának hármas célja van. Az első kettő, a testnevelés tagozatos iskolák utánpótlásának nevelése, a mozgáskészség fejlesztése, sokoldalú- képzés. A harmadik célt, hogy a tornát úszással is összekapcsoljuk, — sajnos — nem sikerült megvalósítani. Pedig akkor lett volna igazi! A zenés óvodástorna eredményei máris mutatkoznak: húsz apróság jelentkezett innen testnevelés tagozatos iskolákba, döntő többségüket fel is vették De' kukkantsunk '. be a tornatermekbe! A jövő reménységei, igencsak iparkodnak. Lehet, bogy a fejen- áliás itt-ott még elbillen, lehet, hogy a kis fenekek nem tudnak szabályosan fellendülni a kézenállásnál, s talán a labdát sem kaaiák el minden esetben, ám mozgásuk máris koordinált, csiszolt, ritnfiusérzékük kiváló. Egyszóval még lehet belőlük valami! Kiss Mária Herczeg Vince, a tanítómester Feladatra várva. Az ovisok szülei: ugyan mennyit fejlődött a gyerek? gencze Péter felvételei Jaj, de elfáradtam!
