Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)

1984-04-19 / 92. szám

RÖPLABDA NB II. Jó hajrával győztek a nők St. RSZR—Kazincbarcikai FSK 3—0 (14, 14, 4) Salgótarján, v.: Kovács, Varga, RSZR: Szép, Schujer, Handóné, Nagy E., Boros, Szkiba. Cs.: Németh. Edző: Czankné Nagy Edit. A kitűnően sáncoló főiskolai női csapat az első játékrész, ben, 4—0-ás tarjáni vezetés­nél felzárkózott, majd a ha- zaiak újabb lendülettel 10—7- re elhúztak. Innen szorossá vált a küzdelem 13—13, 14— 14 után a jobban összponto­sító hazai együttes újabb két pontjával megszerezte a ve- rejtékes győzelmet. A máso­dik játszmában 3—3 után, magas színvonalú játékkal már 11—3-ra vezetett az RSZR. Ekkor az első játsz­mához hasonlóan megtorpanás következett, és a döntés új­ból 14—14 után született. A játszmagyőzelem Nagy Edit érdeme, aki jól helyezett üté­seivel fejezte be a csatározást. A harmadik játszmában Nagy E. magával ragadta társait, ej­téssorozataival 3—1, 6—1, majd 11—2-re alakult a mér­kőzés. A kitűnően nyitó tar- jániaknak ebben a játszmá­ban minden sikerült. Az el­lenfélnek 11—2 után már csak szépíteni sikerült. Az RSZR újabb győzelmé­vel igazolta, hogy van szíve újítani, és a kritikus helyze tekben, jó koncentrálással f lül tud kerekedni. A győ lemhez, Nagyon kívül örvei detes volt Handónó magablz tos játéka, de hozzájárultak a fiatalok helyenként jó nyitásai és nagy lelkesedésük. Ráckeve—STC 3—1 (—11, 12, 7. 9) Ráckeve, v.r Ralázs. STC: Kiss, Sárai, Galló, Laczkó, Szijj, Prajsnár. Cs.: Liptai T., Tajti, Besze. Edző: Farkas Ró­bert. Az első játszmában az STC férficsapata kezdett jobban. Az ellenfél 6—3-as vezetésük után zárkózott fel 6—6-ra. Az újabb tarjáni támadójáték el­sősorban Kiss védhetetlen ütései 13—11 után játszma­győzelmet jelentettek. A má­sodik játszmában 11—11-ig óriási volt a harc. Itt az ütők gén sok labdát küldtek a vo- lalon kívülre. A harmadik és negyedik játszmában az el­lenfél végig vezetett. 2—3 oontos különbséggel, nem ju­tott szóhoz a tarjáni csapat. Elsősorban a gyenge ütőtelje­sítmények miatt vesztett. Az ifjúságiak küzdelméből 3—0-ra a hazai együttes ke­rült ki győztesen. — mátyus — KÉZILABDA Rajt a megyei bajnokságban A Nógrád megyei kézilabda­bajnokságban is útjára indult a labda. A férfi felnőtt me­zőnyben nyolc, az ifjúságiban csupán három csapat verse­nyez. A nőknél hat felnőtt- és öt ifiegyüttes nevezése fu­tott be. Az első fordulóban a férfi felnőtteknél a Bgy. Kábel csapatának nem volt nehéz dolga az újoncnak számító Diósjenő ellenében. Úgyszin­tén biztos győzelmet aratott az St. BRŰ is. A rekordszá­mú gólt hozó találkozón, a Tereske éllen: 69 esetben re­zegtek a hálók. A vadkerti csapat némi meglepetésként vereséget szenvedett a Szőnyi SE otthonában. A mérkőzés nagy részében ugyan vezetés­re álltak, de az utolsó 10 per­cet nem tudták „kibekkelni”. A Pásztói SE simán verte a Nágybátony csapatát. A nőknél a Síküveggyár I. és Síküveggyár II. vívott test­vérharcot egymással, amely a várakozásnak megfelelően az első csapat sikerét hozta. A Nágybátony, gyengébb első félidő után, simán nyert a fiatal pásztói gárda ellen. Az STC:—Rétsági SE találkozó el­maradt. Ifjúsági találkozókra nem került sor. Részletes eredmények, fér­fiak: Diósjenő—Bgy. Kábel SE 17—23 (7—11) V: Babják— Zorván. Ld: Csabuda 5, ill: Kovács S. 7. A megyei bajnokságba újból visszatérő diósjenői gárda nagy lelkesedéssel játszott a jó ké­pességű Bgy Kábel ellen. A vendég gyáriak ennek ellené­re könnyed, tetszetős játék­Az első alkalommal kiírt, városi asztalitenisz • tömeg­sport csapatbajnokság befeje­ződött. A résztvevő tíz csa­pat izgalmas küzdelmeket ví­vott. Nagy csatákkal dőlt el a helyezések sorsa. Tavasszal csak a Kohászati Üzemek csa­pata maradt veretlen: Bohati, Ispán és Oroszi ma is reme­kül forgatja ütőjét. A máso­dik helyezett öblösüveggyár is egyenletesen szerepelt; csak a bajnokságot eldöntő mér­kőzésen maradt alul az SKÜ csapatával szemben. Ez a két csapat gond nélkül helytáll- na a megyei csapatbajnokság­ban is. Ónodi János, a lebo­nyolító versenybíróság titkára dicsérte a résztvevő csapatok fegyelmezettségét, jó hozzáál­lását. Egyetlen mérkőzést sem kellett játék nélkül iga-; kai végül is hat gól különb­séggel győztek. St. BRG—Tereske 39—20 (19—13) V: Barna—Kővári. Ld: Szlávik 14, ill: Franka 12. A rengeteg gólt hozó, sportsze­rű találkozón elsősorban a támadójátékot részesítette előnyben mindkét csapat, a védekezést kevésbé szorgal­mazták. A vendég tereskeiek helyenként igen jól tartották magukat. A II. félidő 8. per­cében például 3 gólra megkö­zelítette vendéglátóját. A BRG rutinos játékosai azonban mindig tudtak újítani, s vé­gül 9 góllal győztek. Szőnyi M. SE—Ersekvadkert 26—22 (13—12) V: Hükics. -Ld: Varga 9, ill: Horváth 7. A mérkőzés nagy részében a vadkerti gár­da állt vezetésre. Az első fél­idő derekán csatasorba álló, többszörös gólkirály Jancsó György, valamint Krizsán ka­pus (Szőnyi-játékosok) nagy­ban befolyásolták a további­akban a találkozó végső ki­menetelét. A vadkertiek a mérkőzés végére fáradni lát­szottak, s az utolsó 10 perc kritikussá vált számukra Pásztói SE—Nágybátony 35—20 (19—7) V: Barna—Kővári. Ld: Czvanczig 12, ill: Bene, Su- sán és Horváth 5—5. A pásztóiak különösen az első félidőben óriási fölény­ben játszottak a Nágybátony ellenében, főleg Czvanczig és Sándor jóvoltából. Ebben a játékrészben szinte tetszés szerint érték el góljaikat. A félidő már sokkal kiegyenlí­zolni, távolmaradás, vagy egyéb okok miatt a zöld asz­talnál valamely fél javára ítélni. Az utolsó fordulók eredményei: Volán IV—Ruha­gyár 7—2, Öblösüveggyár— VGÜ 7—2, PSE—OTP 6—3, IKV—SKÜ 2—7, Karancshús —Síküveggyár 3—6, Volán IV —VGÜ 8—1, Ruhagyár PSE 6—3, OTP—IKV 6—3, SKÜ— Síküveggyár 7—2, Öblösüveg­gyár—Karancshús 7—2. A bajnokság végeredménye 1. SKÜ 18 17­1 130- 32 34 2. öblösü. 18 15­3 122- 40 30 3. Síküveg. 18 14­4 126- 36 28 4. Karancsh. 18 11­7 88- 74 22 5. Volán IV. 18 11­7 86- 76 22 6. IKV 18 7­11 63- 99 14 7. Ruhagyár 18 6­12 56-106 12 8. OTP 18 4­14 61-101 8 9. PSE 18 3 * 15 45-117 6 10. VGÜ 18 2­18 33-129 4 — mátyui — tettebb játékot, felváltva eső gólokat hozott. Az első félidő­beli, nagy gólkülönbségű pász­tói vezetés azonban megma­radt a találkozó végére, sőt, még valamivel nőtt is. Nők: St, Síküveggyár I.—St. Sík­üveggyár II. 23—13 (11—7) V: Barna—Kővári. Ld: Tóth M. 10, ill: Fehérvári 5. A házon belüli rangadó első félideje még nem hozott túl meggyőző fölényt a síküveg­gyári első csapatnak A II. félidőben már jobban kibon­takozott a fölénye, s végül meggyőzőnek mondható kü­lönbséggel győzött. Nágybátony—Pásztói SE 23—13 (11—8) V: Kővári — Barna. Ld: Pádár 13, ill: Dancsák. Gyen­gébb első félidei játék után, a II. „felvonásban” a bátonyi lányok — elsősorban Pádár gólerős játékával — szinte állva hagyták a vendég pász­tói fiatalokat. A PSE 12 bün­tetőt dobott, ám ezek közül csak kilencet értékesített és mindössze négy akcióból tu­dott szerezni. Simon József Ifjúsági labdarúgó EB Május 25—június 3 kö­zött a Szovjetunió négy váro­sában, Moszkvában, Lenin- grádban, Kijevben és Minszk- ben randevúznak Európa if­júsági korú labdarúgói. Mint Vlagyimir Ivanov, a 18. éve­sek EB-jének technikai igaz­gatója, az UEFA ifjúsági bi­zottságának tagja a TASZSZ munkatársának elmondta: be­fejezéséhez közeledik a konti­nenstalálkozó szervezése. A napokban készülnek el a különböző kiadványok, plaká­tok, érmek és sok más egyéb nélkülözhetetlen apróság. Az ifjú sportembereket mind a négy városban első osztályú szállodák várják. A résztve­vők négyszemélyes szobákban laknak majd. Az egyes városokban a kö­vetkező csapatok játszanak: Moszkva: Szovjetunió, Ang­lia. NDK, Hollandia. Lenin­grad: Írország, Skócia, Gö­rögország, Portugália, Minszk: Csehszlovákia, Svájc, Spa­nyolország, Magyarország. Ki­jen: Dánia, Lengyelország, Olaszország, Bulgária. A csoportmérkőzéseket má­jus 25-én, 27-én és 29-én játsszák. Az itt győztesek jú­nius 1-én Moszkvában a dön­tőbe jutásért találkoznak, jú­nius 3-án a két nyertes az aranyérmet, a két vesztes pe­dig a harmadik helyért méri össze tudását. A találkozókat 24 játékvezető — kilenc szov­jet és 15 külföldi — vezeti. Asztalitenisz-csapatbajnokság Salgótarjánban az SKÜ a győztes ÖKÖLVÍVÁS Bokszkesztyűs kézzé! Az ország legjobb utánpótlás-nevelő szakosztályára’ Nemrégiben újjáalakult az STC ökölvívó-szakosztálya. Az elnök Prouza Tibor, a he­lyettese Ozsvár István lett. Mindketten a Nógrádi Szén­bányák dolgozói, akárcsak az új testület két másik tagja, Fiikor Balázs és Fáklya Ká­roly. A szakvezetők: Szerémi Andor vezető edző, Varga Ti­bor és Botos András utánpót­lásedzők, Szőrös Mihály se­gédedző és technikai vezető, Szabó János természetesen to­vábbra is együtt dolgozik a sportolókkal és a vezetőkkel az eredményekért. „Volt egy fogadásom” Az eredmények pedig jön­nek. Persze nem maguktól: csak következetes, kemény munka árán. A megye egyet­len A kategóriás szakosztá­lyában jelenleg egy felnőtt válogatott (Botos Tibor), egy­két régebbi öklöző és vagy húsz gyermeksportoló edz, il­letve versenyez. Nem először írjuk le mostanában, mégis szívesen ismételjük: négy STC-s kissrác jutott be az április eleji úttörő-olimpia döntőjébe, és közülük Vidák Lajos arany-, Raffael Géza és Lakatos Sándor ezüst-, míg Sárközi József — aki ugyan­csak mostanában vette át a tavalyi év legjobb úttörő­sportolójának járó különdíjat — bronzérmet szerzett. — Négy éve foglalkozik rendszeresen a Magyar ököl­vívó Szövetség az utánpótlás­neveléssel, legalább is kor­szerű és új alapokon 1980 óta — mondja Varga Tibor, a salgótarjáni úttörő-ökölvívó sikerek kovácsa. — Akkor alakult meg a MÖSZ után­pótlás-bizottsága. Ez volt az úgynevezett próbaolimpia éve is, amikor Dombóváron elő­ször mérhették össze tudásu­kat az úttörő korosztály spor­tolói „bokszkesztűs kézzel”. Előzőleg mélyreható orvosi vizsgálatok mutatták ki, hogy a sportág űzése nem ártal- tnas a tíz év körüli gyerekek Szervezetére, sőt testi és al­kalmasint szellemi fejlődésü­ket is segíti. A vizsgálatok vezetője, dr. Lissák Kálmán, a pécsi orvostudományi egye­tem professzora ezt feketén- fehéren kimutatta. További komoly előkészítő munka után rendezték meg a próbaolim­piát, amely a gyakorlatban is igazolta a mellette kardosko- dókat, és meggyőzte a tamás- kodókat is. Akkoriban az Eg­ri Építők vezető edzőjeként már módomban állt úttörő korosztályú sportolókkal is foglalkozni. A főiskolán az általános iskolai ökölvívásról készítettem a szakdolgozato­mat, külföldi szakirodalomból fordított írások alapján. Volt egy fogadásom: ebben a sport­ágban rövidebb idő alatt le­het produkálni, mint másutt, ha erős kézben tartják, ha határozott elképzelésekkel és következetesen foglalkoznak a gyerekekkel. Ehhez ország­szerte elterjedt előítéleteket kellett sutba dobatni, de úgy érzem, „bejött”... „Példaképpé váltak” Már Egerben is az ottani nevelőotthonra alapozta Var­ga Tibor azt az elképzelését, hogy általános iskolás gyere­kekkel megszerettesse a sport­ágat. Ezután került a szaked­ző Salgótarjánba. — Szerémi Andor hívott, és megfelelő feltételeket ígért. Szó se róla: dolgoztam kezdettől fogva. Az egri ott­honból magammal hozhattam két-két úttörő-olimpiai arany- és ezüstérmes versenyzőmet. Németh, Gáspár, Sárközi és Lakatos nemcsak, hogy ha­mar beilleszkedett a kistere- nyeiek közé, de igazi húzó­erővé, példaképpé váltak az otthonban a többiek előtt. Igaz, voltak már itt is olyan tehetségek, mint Botos Albin, Raffael és Oláh, csak senki nem foglalkozott velük ér­demben. Én azzal kezdtem, hogy körbejártam néhány salgótarjáni általános isko­lát, amelyiknek egy-egy test­nevelőjével személyesen is jó kapcsolatom volt. már ko­rábbról. A Petőfi, a Csizma­dia és a Bem úti, valamint a Vidák Lajos, az STC ez évi ökölvívó úttörő-olimpiai baj­noka. Beszterce-telepi iskolák igaz­gatói is egyetértettek a szán­dékkal: minél több gyereket bevonni a rendszeres sporto­lásba. Bemutatókat, filmvetí­téseket, háziversenyeket ren­deztünk, és vagy nyolcvan gyereket sikerült összeszedni. Elkezdtünk komolyan dolgoz­ni, és a salgótarjáni úttörő­olimpiára mintegy húsz olyan srác maradt, akikkel hosszú távon is komolyan számolhat­tam. Sokan azért morzsolód­tak le, mert nem tudták egyeztetni az edzéseket a ta­nulással, másokat mi taná­csoltunk el fegyelmezetlenség vagy romló tanulmányi ered­ményei miatt. Akik viszont megmaradtak, azok közül öten jutottak a döntőbe, hárman aranyérmesek lettek, és csa­patunk a nem hivatalos pont­versenyt is megnyerte. Nyilván ennek a tavalyi si­kernek köszönhető az a ser­leg is, amelyet az ország leg­jobb utánpótlás-nevelő ököl­vívó-szakosztályaként kapott az STC sportági vezetése. „Igazi gyerekek” Hogy mi a titka? Először is: van egy nagy­múltú szakosztály, amely Szabó János technikai vezető a Nógrád megyei úttörőel­nökségtől kapott dicsérő okle­véllel. többször nyert csb-t; olimpiai és EB-bronzérmest (Botos András), továbbá nem egy magyar bajnokot adott a sportágnak — a példaképek tehát adottak, és vonzzák a gyerekeket. Aztán: van egy jól felkészült, a szakirodalom­ban jártas, sokat és követke­zetesen dolgozó utánpótlásed­ző... De figyeljük csak őt: — A legfontosabb, hogy rendszeresen járjanak edzés­re a srácok. Sajnos idősebb csapattársaiktól nem ezt lát-- ják! De én nem követem azok példáját: ragaszkodom az elő­írt munka elvégeztetéséhez. Szerintem az első két év az alapok elsajátításához kell, mégpedig mérkőzésszerű for­mában. Bokszolni csak bok­szolva lehet megtanulni. Ez­után következhet az egyéni képzés, az alkatnak legmeg­felelőbb stílus kialakítása. Ebben a korban még csak az a fontos, hogy erős. egészsé­ges fiatalokat neveljünk, de amíg kicsik, hadd legyenek igazi gyerekek. Nem szabad idejekorán kiszipolyozni őket! Fokozatosan, szakszerűen, a jövőre is gondolva, minél eredményesebb felnőtt ököl­vívókat nevelni belőlük. Várkonyi Ferenc ' NÓGRÁD = 1984. április 19., csütörtök ^ A „Stécé-últörők”. Elöl, balról: Sárközi, Simon, Németh; há­tul: Oláh, Raffael, Vidák és Lakatos. Prouza Tibor az ország legjobb utánpótlás-nevelő ököl­vívó-szakosztályának elnökeként kapott vándorserleggel. Bencze Péter felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents