Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)
1984-04-17 / 90. szám
Milyen messze van Szügytől Cseszlve? I KÉPVISELŐK KÖZÖTT Iskola és a leendő munkahely A térkép tanúsága szerint Szügy és Cseszlve között hét kilométer a távolság. Ha úgy vesszük, akkor kissé sok ez a közös igazgatásra társult községek között. A helyi példák azonban arra vallanak, hogy — a társnak kijáró figyelemnek és véletleneknek is köszönhetően — a földrajzi távolságnál sokkal közelebb van egymáshoz a két település. — Kevés pénzből kell a dolgainkat intézni, de úgy, hogy a lehetőségekhez képest egyik falu se kerüljön hátrányos helyzetbe — mondja Kiss Pál, a szügyi közös tanács végrehajtó bizottságának titkára. Csesztve mindennapjai pedig azt bizonyítják, hogy nyoma sincs a felemlegetett hátrányos megkülönböztetésnek. A több felekezetű faluban nem kevés fejtörés árán végre megnyugtatóan rendeződik a ravatalozó felépítése; a jár- dásítás csaknem százszázalékosnak mondható, bár iti- ott szükséges a felújítás. Régi óhaj teljesült a tabáni községrész útjának alapozásával, ahol tovább kell folytatni a munkát, másik utca ugyanakkor korszerű felületkezelést kapott és új buszváró is szolgálja a csesztveieket. Nem régen a helyi vegyesbolt bővítésével létesítettek új italboltot, s erre az idegenforgalom kiszolgálása miatt is szükség volt. A hajlandóság magyarázatai A példák idézése után Kiss Pál vb-titkár nem mulasztja el megjegyezni: — A lakosságnak mindenben része van. A ravatalozó építéséhez csak készpénzben 25 ezer forintot adtak össze, de ha a szükség úgy hozza, a szerszámot is megfogják. Volt már olyan .tanácstagi beszámoló, ahol azt kellett mondanom; „Annyi pénzünk van, hogy a járdához az anyagot megvegyük, a többi magukon múlik...”. A társadalmi munkára Csesztvén is nagy a hajlandóság, s erre több magyarázat is akad. Mindenekelőtt, látja a lakosság, hogy a tanács is megteszi azt, ami erejéből telik. A mozgósítás pedig akkor megy könnyebben, ha a változás a közvetlen környezet érdekeit szolgálja. S ha már az érdekekről esik szó, éppen itt helyénvaló idézni Kiss Pál információi közül egy igen lényegeset; új dolog Csesztvén a szociális étkeztetés. — A szervezést a Vöröskereszt helyi szervezetére bíztuk, mégsem ment könnyen a megvalósítás. Az a különös helyzet állt elő, hogy a végrehajtástól éppen a tanács intézménye ódzkodott, az óvoda konyhája különböző kifogásokkal próbálta elkerülni a plusz főzést. A közös tanács hajthatatlan maradt, inkább megvásárolták az emlegetett technikai berendezéseket is, csakhogy elejét vegyék a kifogásoknak. Nagyon helyesen, mert Csesztvén sok az idős ember, éppen ezért tovább akarják a gondoskodásnak ezt a formáját szélesíteni. — öregek napközi otthonára jelenleg nincs pénzük, mégis azon vagyunk, hogy legyen az idős embereknek egy közösségi helyük. A művelődési ház időszakos klubja megfelel erre a célra, s ez alapja lehet a továbblépésnek is. Alapellátás A személyes tapasztalat, a csesztvei falujárás is azt bizonyítja, hogy ezen a településen sem állt meg az idő. Gázcseretelepet látok, apró postahivatal van, az említett vegyesboltot nagyobb település is megirigyelhetné — bár a helybeliek nagy bosszúságára nem megoldott a péksütemény-ellátás —,. s egyáltalán: megtalálható itt az alapellátás minden formája. Természetesen az orvos Szügy- ből jár ki, de helyben tanul az általános iskola 1—3. osztálya, s a hatszáz léleknél kevesebbet számláló faluban húsz óvodás gyerek van. A mindennapi ügyes-bajos dolgök jó része azonban a szügyi tanácsra tartozik, éppen ezért tudakolom: ilyen szempontból nem sok-e a hét kilométer? — Az az alapelvünk, hogy a helybeni ügyintézést maradéktalanul megvalósítsuk — hangzik a vb-titkár válasza. — Ha jól belegondolok, nem is emlékszem arra, hogy Csesztvéről valakit is a szügyi tanácsra idéztünk volna. Egy héten kétszer van kihelyezett Balassagyarmati munkaakció Megmozdul a város lakossága Március második felének két szombatján Balassagyarmaton több mint kétszáz mázsa újra hasznosítható hulladékot gyűjtöttek össze a város általános iskolásai. Az immár hagyományosan megszerveződő tisztasági és lomtalanítási akciókat használják föl arra is, hogy a még földolgozható rongyot, papírt és fémhulladékot megmentsék. A gyerekek becsöngettek, bekopogtattak minden házba és lakásba és kétkerekű kocsikon, kézben, zsákokban cipelték a jövendő forintokat. A hulladék- és hasznosanyag-gyű.itésért ugyanis pénz jár, amit az úttörőcsapatok a maguk céljaira fordíthatnak. Szombat reggel ismét elindulnak a diákok, hogy az eddigi kétszáz mázsához újabb mázsákat gyűjtsenek a fölhasználható anyagokból. A kijelölt begyűjtő helyeken a lakásokban fölhalmozódott limlomoktól is megszabadulhatnak a balassagyarmatiak, az odajuttatott fölöslegessé vált holmikat a városgazdálkodási vállalat két napon belül elfuvarozza. Az akciók sikeresek — állapította meg az egyik szervező, a Hazafias Népfront városi bizottsága — hozzájárul a város tisztán tartásához, s emellett értékek sem mennek veszendőbe. Szombaton egyébként kommunista műszakokat tartottak a város üzemeiben, gyáraiban, aminek megtermelt értékét a gyermekintézmények fejlesztésére fordítják majd. Elsősorban két általános iskola és a gimnázium tornatermét szeretnék megépíteni, valamint az Április 4-lakó- telepen orvosi rendelő készül majd. A kommunista műszakokkal egyidőben társadalmi munkára is sokan jelentkeztek. A Dózsa György Általános Iskola étkezőjének, valamint az orvosi rendelőnek az alapjait tanácsi dolgozók. pártmunkások, határőrök. ipari munkások, értelmiségiek ássák, betonozzák. A fegyveres testületek — a városlakók mellett — ott lesznek iskolafestésnél, faültetésnél. közterületek tisztán tartásánál. A társadalmi munkát a városfejlesztési iroda szervezte. koordinálta, s ahová szükséges a szerszámot is biztosítják. ügyfélfogadás, minden második héten ehhez hozzájön még egy harmadik nap is. Megszokta ezt a lakosság, talán éppen azért, mert a tanács is betartja a rendet. Csesztvén a csesztveiekről — ez tehát az alapelv. De variálhatjuk így is a mondatot: Csesztve ügyében a csesztveiek intézkedjenek. A helyi pénzeszközök fölött a tanácstagi csoport rendelkezik — mintegy előjeleként a majdani, bár még igen sok kérdőjelet tartalmazó elöljáróságnak. Leszák Jánosné tősgyökeres csesztvei, a munkahelye pedig éppen a szügyi közös tanács, ahol igazgatási előadóként foglalkozik a három település — Szügy, Nógrádmar- cal, Csesztve — lakosságának ügyeivel. — Ez a szerencsés véletlen sok ember helyzetét könnyíti meg. Este, a lakásomon is megkeresnek, s ha pontosan nem tudok válaszolni, akkor legalább útbaigazítást adok. Vagy hozom a papírokat, elintézve pedig viszem vissza. Elvándorlás helyett... Lám, újabb példa arra, hogy a hét kilométer nem is hét kilométer. Igaz, ehhez kell egy kis emberség, egy kis szívességvállalás is, mert Leszák Jánosnét semmilyen hivatalos irat nem kényszeríti arra, hogy munkaidején kívül is ügyintézéssel foglalkozzon. — Mégis meg kell tenni — mondja határozottan. — Az idős emberek kedvéért, meg egyszerűen azért, mert magam is csesztvei vagyok, az őseim is itt születtek. A társközséghez tartozó és hetven lelket számláló Bakópusztáról biciklivel igyekszik a munkahelyére Pap László, a szügyi téesz csesztvei segédüzemágának dolgozója. — Jótól kér véleményt — mondja mosolyogva, amint megállítom, magam is tanácstag vagyok. Az útszélen állva sorra vesszük a csesztvei változásokat, Pap László is a kevés pénzt emlegeti. — Nincs a mi falunk magára hagyva, törődik vele a tanács, csak arányosan kell elosztani azt, ami van. S hogy mi kellene még? Jó volna a települést átszelő patakot kikövezni, mindjárt más lenne a falukép is... A jövővel foglalkozó gondolat ez. Miként a sokat sejtető tény is: néhány évvel ezelőtt még a rohamos elvándorlás, nem pedig a fészekrakás volt a jellemző. Ma pedig? Az elvándorlás már vagy három éve csökkent, s a csesztvei ember is építkezik. Helyben. Kelemen Gábor A Parlament folyosóján nagy a nyüzsgés. A másfél órás ebédszünetet a képviselők igyekeznek kihasználni gyors információ- cserékre, ismerősök, barátok üdvözlésére. A nógrádiak a szokásos ebéd utáni kávéjukat kavargatják. Tőzsér Gáspárnak jutott a sorbanállás, talán nem is árt neki így felszólalás előtt. (Azóta bizonyára megnyugodott.) Czene Árpád a rá jellemző humorral osztogatja az él- ceket, de aztán komolyra fordítja a szót: — Az oktatás körülményei az én választókerületemben is sokat javultak. Cereden például két tanteremmel bővült az általános iskola, ráadásul sor került a fűtés korszerűsítésére is. A helyi tanács pályázatot nyújtott be s megkapta a támogatást. A lucfalvai völgyben is jobb a helyzet, a gond inkább, hogy a szükségesnél kevesebb a szolgálati lakás, építésükre pedig a helyi tanácsok nem rendelkeznek a kellő erőforrásokkal — magyarázza a fiatal országgyűlési képviselő, majd témát vált. — Örülök annak, hogy a technikusképzés ismét napirendre került, azt is mondhatnám, nincs új a nap alatt. A fejlődés lehetőségét elsősorban abban látom, hogy a fiatal szakemberek képzésében nagyobb szerep jut a vállalatoknak. Érthető, hiszen a termelés legfontosabb feltétele a szakképzett munkaerő, s joggal vállalhatnak többet az üzemek, akiknek elsődleges érdeke, hogy kiválóan felkészített szakemberekkel oldják meg feladataikat... Dr. Hütter Csaba, a szécsé- nyi termelőszövetkezet elnöke, az országgyűlési képviselők Nógrád megyei csoportjának vezetője vendégeivel beszélget, köztük Földi Lászlóval, a Szécsényi városi jogú nagyközségi Tanács elnökével. Néhány percre megbocsátja a társaság, hogy az országgyűlés napirendjén szereplő témáról szót váltsunk. — A miniszter expozéjából is kitűnt, a társadalom számára mennyire fontos az oktatás színvonalának emelése. Ez érvényes a mezőgazdaságra is. Hadd említsem példának, hogy korábban a középfokú mezőgazdasági szakemberképzés során a gyakorlati ismeretek elsajátítására a tangazdaságok álltak rendelkezésre, zömmel a hagyományos módszerekkel. Miközben az ágazat dinamikusan fejlődött, új technológiák, termelési rendszerek jelentek meg. Ezek a dolgok arra késztették az utánpótlás neveléséért felelősséget érzőket, hogy a gyakorlatra való felkészítésen változtassanak... — Mint például Szécsény- ben, ahol köztudott, hogy a mezőgazdaság leendő szakemberei képzését ellátó intézmény és a termelőszövetkezet között szinte napi kapcsolat alakult ki. — Az ágazatban az utóbbi esztendőkben nem véletlenül került előtérbe a mezőgazda- sági gépszerelők képzése, hiszen főként ezen a területen van szükség az ifjú szakmun* kásokra. Megyénkben jelenleg 400 diákot tanítanak gépszerelő, növénytermesztő gépész, állattenyésztő-telepi gépészszakmákra. A mai felkészítés elképzelhetelen a korábbi tangazdasági keretek között, mert a színvonal emeléséhez túl sok eszközre lenne szükség, aminek beszerzésére a tangazdaság önmagában képtelen. A nagyüzemek szakosodása miatt csupán egyetlen termelőszövetkezetre, állami gazdaságra sem támaszkodhat az iskola. Ha azt akarjuk, hogy sokoldalúan képzett, a meglevő és a változó körülményekhez egyaránt igazodni tudó szakemberekkel rendelkezzünk, az eddigi módszereken kénytelenek vagyunk változtatni. — Mint ahogy tették már eddig is a szécsényi termelőszövetkezetben ? — Korszerű gépműhelyünkben lehetőséget biztosítunk a leendő szakemberek felkészítéséhez, ellátjuk az ehhez szükséges szakmai felügyeletet is. A tanulók a tantervbe beilleszthető gépeket például önállóan javítják ki. A harmadikos-negyedikes gyerekekre 1,5—2,0 millió forint értékű gépeket is rábízunk a határban. A legjobbakkal pedig tanulmányi szerződést kötünk. — Van-e gondjuk az utánpótlással? — Nincs! M. Sz. Gy. Megjelent a Kertbarát Magazin A kertbarátok, kiskerttulajdonosok kedvelt olvasmányának legújabb kiadásában a szőlőt, a zöldségféléket, a gyümölcsösöket és a szép dísznövényeket kedvelők egyaránt érdekes írásokat olvashatnak. A termő gyümölcsfák metszéséről, a szőlő korszerű zöldoltásáról vagy éppen a szőlőlugasok felújításáról közérthető cikkeket tartalmaz a kiadvány. Tanácsokat ad arra, hogyan szedhetünk a kertből egész évben friss zöldségeket. A törpefenyők, a különféle muskátlik, a szebbnél szebb évelő sziklakerti virágok, az egzotikus rododendron bemutatásával a dísznövények ismeretét széleskörűen gyarapítja. Grúzia virágait, Szardínia szigetének különleges növényeit és a kanadai kerttulajdonosok számára rendelkezésre álló hasznos szolgáltatásokat szintén ismerteti a kiadvány. Ügyintézés munkaidőn tül Különféle típusú és nagyságú antennákat is készítenek híradástechnikai készülékek számára a BRG salgótarjáni gyár- rgységében. — kj — Ügyintézés — munkaidőn túl. Kevés téma van, amelyről annyit írtak az újságok, beszélt a rádió, a televízió, mint ez. Mégis, hiábavalónak tűnnek az erőfeszítések, az ördögi körből nehezen tudunk kilépni. Hiába mutatják ki évről évre az úgynevezett munkanap-fényképezési vizsgálatok, hogy a vállalatokat, intézményeket, végső soron a népgazdaságot tetemes károk érik azon munkaidő-kiesések miatt, amelyek a dolgozók hivatalos ügyeinek intézéséből adódnak. A munkahelyi vezetők mégis elengedik beosztottaikat, ha a tanácshoz, a közjegyzőhöz, vagy a földhivatalba szeretnének menni. A hivatkozási alap jól ismert: az ügyintézőknek is csak négyig vagy ötig tart a munkaidejük, utána már hiába kilincselnének a hivatalban, nem tudnák elintézni a dolgukat. Látva a helyzet tarthatatlanságát, először a tanácsok tettek lépéseket a munkaidőn túli ügyfélfogadásra. A hét meghatározott napjain — ez a helyi szokásoktól, igényektől függően vidékenként eltérően megállapították — este 6-ig, fél hétig is nyitva tartották az ügyfélszolgálati irodát. Az ügyintézők azonban öt óra után már többnyire hiába vártak az ügyfelekre, ők továbbra is munkaidő alatt igyekezték letudni hivatalos dolgaikat. Tehették, mert a munkahelyükről elengedték őket. S, akadt még erre némi magyarázat is: a meghosszabbított félfogadási időben a tanácsi ügyfélszolgálat nem tud érdemben intézkedni, legfeljebb felvilágosításokat, tájékoztatókat ad, összegyűjti a kérelmeket. Hiszen nem azok a tanácsi előadók ülnek ott a irodában, akik másnap majd hivatalosan döntenek, intézkednek az ügyekben, az állampolgárok pedig személyesen velük szeretnének találkozni, beszélni. Ezt a? igényt egyébként a népi ellenőrök is jogosnak találták, amikor többször is alaposan megvizsgálták a munkaidőn túli ügyintézés tényleges helyzetét, lehetőségeit. A következő lépés tehát az volt. hogy a meghosszabbított félfogadást az érdemi iinyintézőkre is kiterjesztették. .S a tanácsokon kívül azokra a hivatalokra is, amelyek az állampolgárok egyéb — öröklési, ingatlanátírási, illetékeztetési stb. — ügyeit intézik. Őszintén meg kell mondani, hogy a népi ellenőrzési jelentes nyomán általánosan elrendelt meghosszabbított félfogadási időért az ügyintézők — finoman fogalmazva — egyáltalán nem lelkesedtek. Sok gondot okoz ennek bevezetése a hivatalok vezetőinek, hiszen 1984. március 5-től az államigazgatás és az igazságszolgáltatás területén is áttértek a heti 40 órás munkahétre, s éppen ezzel együtt kell megoldani a munkaidőn túli félfogadást. Ne felejtsük: nemcsak az ügyfelek, az ügyintézők is emberek. Sőt, többnyire nők, családos anyák, akiknek éppúgy megvannak a jellegzetes gondjaik. Nem titok, hogy a hivatalok ú] munkarendjének bevezetése több helyen éles vitákat váltott ki a hivatalok vezetése és a szakszervezetek között és van, ahol máig sem alakult ki a megegyezés. Mindez persze a hivatalok belső ügye — mondhatja most bárki. Valóban így van. De nem árt, ha mindenki tudatában van, hogy milyen nagy nehézségek, súlyos feszültségek árán tudja csak megoldani az igazgatási apparátus a meghosszabított félfogadást. Az ügyfeleknek és a dolgozóikat munkaidő alatt hivatalos ügyintézésre továbbra is elengedő vállalatoknak legalább annyival illenék viszonozni a hivatalok erőfeszítéseit, hogy valóban élnek a munkaidőn túli ügyintézés lehetőségével. A jelenlegi helyzet tehát röviden úgy foglalhatjuk ösz- sze, hogy most már a munkaidőn túli ügyintézés valamennyi fontos feltétele — a hivatalok részéről — biztosított. A továbbiakban így elsősorban a munkahelyi vezetőkön — no meg persze a munka szervezettségén, a munkaidő kihasználtságán — múl'k, hogy, este hat óra után is rá- nyitják-e az aitót a tanácsi előadóra, a földhivatali ügyintézőre. Aki. — ha már úevis ott kell lennie a hivatalban ezen a késői órán — biztosan inkábh dolgozna, mint. hogy a plafont nézze. Hiszen ő is szeretné kihasználni a munka'^“^. Deák András NÓGRÁD - 1984. április 17., kedd t k
