Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)
1984-04-03 / 79. szám
Produkciók és lehetőségek Egy kollégiumi „Ki mit tud?" szempontjaihoz A csontveiögyuüadás eilen Ukrán orvosok új módszereket dolgoztak ki a csontszövetek veszélyes megbetegedése, a csontvelőgyulladás ellen. A speciális berendezések és készítmények segítségével olyan operációt hajtanak végre, mely nemrégiben még fantasztikusnak tűnt. Az osteomyletitises csontot új csonttal helyettesítik. Ilyen módon egyetlen sebészi beavatkozás elég a gyógyuláshoz, ami korábban csak tíztizenöt műtét után volt várható. A betegek többsége tökéletesen visszanyeri egészségét és munkába állhat. Március végén több mini 24 és fél millió forint volt a Nemzeti Színház számlájának összege. Az OTP XXII. kerületi fiókjánál, ahol a nemzeti színházi gyűjtési akció adatait regisztrálják, elmondták: eddig 8978 befizetést könyveltek el: a 3822 egyéni felajánlás több mint négy és fél millió forint értékű, az 5156 csoportos adomány öszszege csaknem 20 millió forint. Külföldről 93 felajánlás érkezett. A külországi legújabb felajánlás Michel Gyarmathyé A párizsi Folies Bergéres magyar származású művészeti igazgatója, aki a Budapesti Tavaszi Fesztivál idején járt hazánkban, ötezer dollár értékű csekket adományozott az új Nemzeti Színház javára. Nem állíthatom, hogy egyértelműen szívesen látott vendég voltam az V. megyei kollégiumi napokon. Kivált nem a közelmúltban lezajlott kétnapos rendezvénysorozat művészeti bemutatóján. Mindezt abból gyanítom, hogy a pedagógusok közül — udvarias formában bár, de némi konzervált sértődöttséggel — többen felemlegették a két évvel ezelőtti bemutatóról írt cikkemet,! amely úgymond, többet ártott, mint használt a kollégiumi nevelők kulturális munkájának. Egy tanárismerősöm már hetekkel az idei esemény előtt figyelmeztetett, ne pusztán a látottak alapján ítéljek! Azután részletesen elmondta, hogy milyen nehézségek árán sikerült megalakítania és felkészítenie egy — történetesen rocktáncot bemutató — együttest, és azt is, hogy számára az előadás majdani sikerétől függetlenül a legfőbb eredmény az, hogy a felkészülés során szakmunkástanuló tanítványai elsajátították a társasági viselkedés elemi normáit. Ismerősömnek természetesen igaza van, ha mint pedagógus a közösségi művelődés folyamatát tekinti eredménynek. Ha azonban a művelődő közösség egy olyan amatőr művészeti csoport, amely kifejezetten egy meghatározott célfeladatra — színházi szóhasználattal élve; produkcióra — szerveződött, akkor bármily örvendetes, de a műveltségbeli gyarapodás csak másodlagos eredményként könyvelhető el, értékelni viszont mindenekelőtt a kész „produktum” minőségét etikus. Magyarán: ne keverjük ösz- sze a dolgokat! Épp pedagógiai szempontból nem tartom elfogadhatónak egy magasug- róversenyre felkészített fiatalt azzal vigasztalni, hogy „Igaz, fianf, hogy leverted a lécet, de, amiért az edzéseken leszoktál a káromkodásról megérdemled a nagypuszit!”. Attól tartok, az ily módon odaítélt díjak többet ártanak, mint az „egyéb szempontokat” mellőző újságcikkek... Más a helyzet persze, akkor, ha egy művelődő közösség életében az alkalmankénti nyilvános bemutatkozás csupán másodlagos cél, és valóban a közös művelődés folyamata a kohéziós erő. A magam részéről szívesen tekintettem volna —, miként a múltban — ezúttal is, egy ilyen művelődési folyamat ünnepi állomásának a kilenc megyei középfokú kollégium kulturális bemutatóját. Csakhogy ismerősöm szavaiból is kitetszett és ebbéli gyanúmat a rendezvényen megkérdezett fiatalok is megerősítették, ogy (tisztelet a kivételeknek) a különböző művészeti ágakban bemutatkozott szólisták és együttesek többségét ezúttal is kifejezetten a kollégiumi nanokon való „virításra” készítették fel. Igaz, a felkészülés — nyilván a jubileum okán — ebben a tanévben jóval korábban elkezdődött, és mint megtudtam, a március 24-i bemutatóra már cs; c az előzetes szűrőkön túljutott műsorok kaptak meghívást. E tény megint csak arról árulkodik, hogy önáltatás volna a látottakat egy több éves kulturális nevelő munka folyamatának reprezentatív megnyilatkozásaként értékelni. A bemutató sokkal inkább arról adott számot, hogy 1984- ben hogyan tudnak megbirkózni egy „célfeladattal” a megye kollégiumi diákjai és nevelői. Hogy egy-egy kollégium végül is mire képes e téren, abban természetesen szerepe lehet és van is annak, hogy milyen alapjai vannak az intézményekben a kulturális nevelő munkának, de a legtöbb produkció valójában az ebben rejlő lehetőségeket villantotta fel. A kettőt ez esetben sem célszerű összekeverni! Ha egy igény szülte „produkció” nyilvánvalóvá tesz egy lehetőséget, attól a produkció még produkció marad, a lehetőség pedig lehetőség. A pedagógus dolga, hogy az utóbbit megragadja, a közönségé, a kritikusé, hogy az előbbit értékelje! Hogy akkor miért nem a produkciókkal kapcsolatos észrevételeimnek szenteltem ezt a néhány sort? De. hisz szándékom szerint ezt tettem! Persze, mit tagadjam _, írás közben „egyéb szempontok” is vezéreltek.. Pintér Károly Nagyúri mesterségek Tudomásul kellene venni- vetetni azokkal, akiket illet •— o sanzonéneklés is „nagyúri mesterség”. Abban az értelemben persze, ahogy Cana- ris tengernagy, a náci Németország hírszerzésének minimum kétarcú (mert angol kémfőnökséggel is gyanúsítják újabban) vezetője a hírszerzést nagyúri mesterségnek nevezte. Amiben legalább is két dolog rejtőzködik: az egyik, hogy „akárki” nem csinálhatja, a másik, hogy nagyúri módon” bármit is csak megfelelő és minden tekintetben kimagasló szakmaiemberi tartalmak biztos — majd azt írtam „halálbiztos” — birtoklásával lehet végezni. Máshogy nem érdemes. Egy ideig együtt örültem Baranyi Ferenccel, aki a Sanzonpódium . műsorvezetődéként (de persze nem rendezőjeként, mert a felelősség elsősorban mégis csak „ott van”, a rendezőnél.) Bejelentette, hogy most aztán olyan valaki is énekelni fog, aki eddig színészként és az ország legszebb férfi hangjának birtokosaként — nem énekelt! Sikerült rávenni Bács Ferencet, ezt a nagyon szimpatikus színészt, hogy énekeljen. Sanzonokat, amelyekről az általánosan elfogadott szakmai — tehát hozzáértő — vélemény mostanra mintha mindent meghatározó törvénnyé izmosodott volna: a sanzonhoz nem kell énekhang, de legalább is, nem „olyan nagyon kell”, mint az összes többi énekes műfajhoz. „Itt elég az is, ha a színész elsuttogja a szöveget, mert itt a szöveg a fontos... stb.” Nem részletezem ezt a féligazságot tovább. Elég, ha leszögezem: Apró Attila rendező véleménye valószínűleg eltér a sanzonéneklés nagyúri mesterségbeli megítélését illetően az én véleményemtől. Ha nem így lenne — nem erőltetné a kitűnő színészt és társait olyan sanzonhelyzetbe (ha van ilyen egyáltalán), amely énekbeli képességeiket figyelembe véve csak kínos perceket szerezhet — éppen Bács Ferencnek. „Színészek énekelnek”. Ez az alcíme a közkedvelt műsornak. Ebben benne van az is, hogy színészek énekelhetnek, sanzont különösen, mert az „megy nekik.” A színésznek amúgy is tudni kell énekelni. Azért színész. De mert színész — eljátszhatja a sanzon szövegét előadóművészként is. Tehát énekeljenek a színészek és kész! Ilyen egyszerűen azért talán mégsem lehet egy „nagyúri mesterséget” felfogni, de nekünk ez is sikerült, nekünk minden sikerül, mert mi bátrak vagyunk — vagy mik? — és mi rábeszéljük Bács Ferencet arra, hogy szép prózahangját és tehetségét egy számára elénekelhetetlen (!) sanzonban (Mennyi fény) lejárassa. „Ür ír.” A színész énekel. Nem más kérdés pedig, hogy maradva a prózánál, mármint a prózai hangnál zene-dal nélkül: lehet valaki kiváló tehetség színészként — verset mondani mégsem tud. De Apró Attila rendezői bátorsága még énekelni is „megtanítja” a színészt. Talán helyesen tette önmaga érzései szerint Bács Ferenc, hogy nem énekelt eddig sanzont több millió embernek egyszerre (mert azért még énekelhetett valahol egyszer- kétszer), talán tudta, amit a rendezőnek is tudnia kell: a színész énekelhet, de nem mindent képes elénekelni! Nem bármit, ami szép. és ami a műsor szempontjából „nagy- úrian kívánatos”. Persze énekeljen a színész. De nem énekelhet csak kínlódva olyan sanzont, amihez eleve(l) külön kínkeserves-véráldozatos (ahogy Száraz György mondaná) énekhangképzés szükséges hosszú éveken át. Most még röviden a többi éneklő színészről: Béres Ilona (Törődj velem) túljátszottá sanzonját, Lukács Sándor (Panam) majdnem „meghalt” a kamera előtt ettől a daltól, a végét már csak a képből kibújva, a kamerán kívül volt képes arctorzulások nélkül ellihegni, őrületes illuziórombo- ló, nem kívánt hatásokat keltve, másik dalára (A legszebb lábak) egyszerűen nem emlékszem már, akkor sem emlékeztem, amikor a pódiumműsor véget ért. Bencze Ilonának sikerült viszont Dómján Editet egy az egyben „hozni” (ha ugyan ez cél lehet, mármint önálló előadó- művészi) a híresen-szép Köszönet mindenért című sanzonnal, ugyanő teljes tévedésben. atomháborús felfogásban énekelte az És most hová? című sanzont... Folytathatnánk. Folytatják. Színészek énekelnek, felfogásuk szerint bármit, „ide nekem az oroszlánt is. . Na, és akkor Canaris mondása: a hírszerzés „nagyúri mesterség”, amely a megkésett tévébemutatón szerenlő játék címe is volt egvben. Főszerepben Andorai Péter. És még vagy hatan a felirat szerint. Rendezte egy színész, aki nagyúri mesterségnek tekinti a színházat és úgy is iátszik. sőt. így is rendez — Kern András. Pierre Boulle regényét tévéjátékká formálva egy minden szempontból hitelesen jó produkcióval volt gazdagabb a budapesti tavasz kulturális értékteremtő programja. Andorainak talán ez volt az első „gyilkpssága” — jó választás; a legalább két rétegű szerepet egy igazi „kétfedelű” színésszel játszatni, akit ily módon némiképp a színésztárs rendező „fedezett fel”, és akiben — ahogy mondani szokás — még sok-sok réteg és lehetőség létezik. A színészi játékok hitelesítették: Kiss Mari, Bodrogi Gyula, Szabó Sándor, Reviczky Gábor a főszerepekben. Bár egy-két részlet itt is túlontúl átlátszóan és bizonytalanul valósult meg, de Kern András jól halad a „nagyúri mesterség” a rendezés elsajátításában is. (T. Pataki) Több mint 24 millió forint a Nemzeti Színház számláján IRODALOM - A LEVESBEN Idegh Endrével először egyik kórházunk idegosztályán találkoztam. Gyógykezelték. Az a kényszerképzete támadt, hogy ő feltaláló, legalábbis mindenütt feltalálja magát, még az idegosztályon is. Állítólag gyógyultan távozott, ám amikor a minap kedvenc munkahelyemen, egy eszpresszóban összefutottunk, ezzel a szöveggel szólított meg: „Képzelje, van egy ötletem. Egy fél konyakért elmondom.” — Szó sem lehet róla, nagyon sietek — tértem ki az ajánlat elől, de rögvest alkudozni kezdett. Végül abban maradtunk, hogy ő fizet egy fél cseresznyét, én pedig meghallgatom az óriási ötletet. — Kanalaztam a levesemet az üzemi étkezdében — kezdte a nagy ötlet fél cseresznyére váltását Idegh Endre —, s egyszercsak dörzsölni kezdtem a szememet, azt hittem, rosszul látok. Mintha betűk kerültek volna, a kanalamba — és hosszú körmondatok csorogtak vissza a levesembe. .. Hivatom a pincért, mondom, tálán nem is rá, hanem egy szemorvosra volna szükségem, hallucinálok, de legalábbis kettős látásom van. ő azonban megnyugtatott, nincs semmi baj, valóban betűket kavargatok a levesemben. De ne aggódjak, nem az Esti Hírlapot ejtették bele. Egyszerűbb oka van, a tésztát betűformára szaggatják ki a gyárban. Eredeti ötlet? Nemde? — vigyorgott. Az olvasóvá nevelés az iskolában kezdődik, és az étteremben folytatódik... Oppá! Mondtam magamnak. Hát persze, és már szárnyalt is a fantáziám Mi lenne, ha például egy humoreszk betűányagát belefőznék mondjuk egy adag becsináltleves- be. Röhögve, a hasát fogva enné meg a kedver vendég akkor is, ha olyan az. a becsinált, mint a mosogatóié. Tovább megyek. Egy. vezércikk, egy termelési riport, egy árhivatali közlemény, vagy éppen a Nógrádi Bányász betűanyagát is bele lehetne főzni a hamisgulyásba. Hogy mi mindent meg lehetne így etetni az emberekkel! Vége lenne annak a rossz szokásnak, hogy sokan — családi körben — újságot olvasnak, miközben étkeznek. Csak be kellene mondani a pincérnek, milyen újságot járat az ember, s már hoznák is a lapot — egy tál paradicsom- levesben. Óriási távlatok nyílnak meg az irodalom előtt is. A könyvkiadókból üzemi étkezdéket, kiskocsmákat lehetne csinálni, jó házias, népies és urbánus ízekkel, zamatos (mellé) fogásokkal. Az irodalmi* kávéházak helyett irodalmi éttermek működnének, ahol írók és költők főznék-tálalnák költeményeiket, és mindjárt megsüthetnék pecsenyéjüket is. Egy mai kisregényt el lehetne fogyasztani egy ebédre, és még csak arról sem kellene panaszkodni, hogy emészthetetlen a modern irodalom. Az új családregényt egy heti előfizetéses menüben szolgálnák fel, és akinek ez sem csapja el a hasát, elfogyaszthat hozzá egy új esszékötetet is. Rendkívül egyszerű lenne az irodalmi műveltség megszerzése, feleslegessé, válna az olvasómozgalom, s mégis mindenkinek vérévé válna az irodalom. Az írók és a költők beléphetnének a magyar konyhaművészek szövetségébe, s végre egy jó szakács- könyv is megjelenhetne, mondjuk Köttlepény prózában címmel. A jövőben a retorikát nem kitalálni kellene, hanem kitálalni... — Na, mi a véleménye? Zseniális ugye?! — szögezte nekem a kérdést Idegh Endre. — Ha a véleményemre kíváncsi — mondtam megfontoltan —, jöjjön be holnap délben hozzánk az üzemi étkezdébe, majd belefőzetem a levesébe... Gombkötő Gábor műsor KOSSUTH RADIO» 8.27: Mindennapi kenyerünkért. Patay László összeállítása (ism.) 8.57: Hanglemez MK 9.0«: A. hét zeneműve 9.:i0s Fúvósesztrád 9.10: Találkozás a Hangvillában 10.05: MR 10—10 11.05: Népdalok 11.25: Tamássy Zdenkó dalaiból 11.42: Glemba, XV/8. rész (ism.) 12.45: Törvénykönyv 13.00: Kapcsoljuk a Magyar Nemzeti Galériát 14.00: verbunkosok, nóták 14.40: Elő világirodalom 15.05: Népszerű operettkettósök 15.28: „Én megfestem a napot..." Jereváni gyerekek között 10.00: Philadelphia Jerry Ricks blueshangversenye 10.29: zengjen a muzsika 17.05: A királyné és a majom. Jókai Mór novellája 17.20: Két Offenbach-nyitány 17.45: A Szabó család... 19.15: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót: Nyílik a rózsa zo.oo: ünnepi köszöntő 20.15: Teremtés. Simon László irodalmi összeállítása 21.15: Szabó Ferenc műveiből 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Régi híres énekesek műsorából 22.50: Hétköznapok kutatói 23.00: Bruno Walter vezényel 0.10: Melódiakoktél PETŐFI RADIO: 8.05: Finn kantele muzsika 8.20: Tíz ,>ero külpolitika (ism.) 4 fclÓGRÁD - 1984. április 3., kedd 8.35: Társalgó 10.00: Zenedélelőtt 12.25: Gyermekek könyvespolca 12.35: Melódiakoktél 13.25: Látószög 13.30: Muzsikáló természet 13.35: Áprilisi muzsika 14.00: Operaslágerek 14.35: Tánczenei koktél 15.20: Könyvről könyvért 15.30: Sanzonpódium 18.35: Csúcsforgalom 18.00: Tini-tonik 18.35: Beszélni nehéz 18.47: Külföldről érkezett (ism.) 19.07: Svéd Sándor operettdalokat énekel 19.25: Globális problémák — hazai perspektívák. Kovács Géza könyvét ismerteti: Bonta Miklós 19.35: Csak fiataloknak) 20.35: Böngészde a zenei antikváriumban 21.30: Magyar anekdotakincs, XII/3. rész 21.58: Népdalkörök pódiuma (ism.) 22.23: Világslágerek 83.20: A mai dzsessz MISKOLCI STUDIO: 17.00: Hitek időjárás, műsorismertetés 17 05: Zenedoboz. A stúdió zenés rejtvény műsora. Telefonügyelet: 35-510. Szerkeszti: Beély Katalin. 18.00: Észak-magyarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓI 9.00: Tévétorna (ism.) 9.05: Iskolatévé: francia nyelv 9.20: Szünidei matiné 10.40: Gálaest. A svéd királyi cirkuszban (ism.) 11.40: Képújság 15.35: Hírek 15.40: Egy úr az űrből, Amerikai filmsorozat 18.03: Sakk-matt 16.25: Képújság 16.30: Színházat Játszunk, 0/4. rész 17.30: Reklám 17.35: Az utolsó kivégzés. Dokumentumfilm 18.25: Jelképeink, 5/3. rész: A Himnusz és a Szózat 18.55: Reklám 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese (ism.) 19.30: Tv-hfradő 20.00' Ünnepi köszöntő. Elmond)»: Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagia s budapesti pártbizottság első titkára 20.15: ünnepi hangverseny 21.05: Alba Regia. Magyar film 22.35: A tánc világában. Szovjet balettfilm 23.05: Tv-híradó 3. í. MŰSOR: 17.45: Képújság 17.50: Még egyszer, gyerekeknek! 18.10: IBUSZ karate Világ Kúp* Közvetítés a Budapest Sportcsarnokból, felvételről 10.45: Forradalmi ifjúsági napok film (ism.) 20.00: Kisfilmek 21.oo: Tv-híradó 2. 21.20: Ki vagyok én? EUport- film 22.20: Képújság BESZTERCEBÁNYÁI 19.30: Tv-híradó 20.00: V. Kavciak Salvado. már. oius 17. Valamivel őt után, tévéjáték (ism 1 21.35: Épül hazánk. 2. erőm * (ism.) 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Kanmahangveiseny 23.00; Hírek 3. MŰSOR: 19,30: Tv-Wradó 20.00: Fiatalok tévéklubja 21.30: Időszerű események 22.00: Színházművészeti magazin MOZIMŰSOR: Tarján vendéglő: Szuperexp- ress. (14) Szinkronizált, 1apán tatasztrófafiim. — Kohász: Ál- nodozás. Színes, szinkronizál» :zovjet ifjúsági film. — Balassa- tyarmati Madách: Háromnegyed i és 8 órától: Bizonyítási eljárás. (14) Színes, szinkronizált japán bűnügyi film. MESEMOZI: Krisztina születésnapja. — Nagybáto- nyi Petőfi: Tintin és a cápák tava. Színes, szinkronizált belga- francia fantasztikus film. — Pásztói Mátra: Dühöngő bika. '14) Színes, amerikai film. — Rétág: D. B. Cooper üldözése. (14) izfnes. látványos, szinkronizált TísA kalandfilm, — Kisterenyei Petőfi: A Tű a szénakazalban. ,16) Színes szinkronizált angol kémfilm — Tobbágvl: Csatár a pácban, (14) Színes, szinkronizált francia bűnügyi fütuvigjáték. ó
