Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)
1984-04-15 / 89. szám
„Azért kellett nekünk ez az előadás, hogy megértsük, i hogy riém értjük!” Pár hónappal ezelőtt, a fiatal közgazdák salgótarjáni országos találkozóján mondta e viccesnek tűnő mondatot Gubcsi Lajos. A „magas” előadást Tarafás Imre bankár tartotta. Témája az árfolyam volt. Fejtegetését akkor rögzítette * televízió, bemutatásra azonban alkalmatlannak találtatott. Így a kedden este sugárzott Kockázatban vadonatúj műsort közölt a külpolitikai szerkesztőség stábja e — mint a Rádióújság írja — „nemrégen még elhanyagolt gazdasági eszközökről”. Három bankár, egy biztosítós főnök, egy külkereskedő és egy pénzügykutató világította meg az árfolyammal való szabályozási, üzleti lehetőségeket, az árfolyam rugalmas változtatásában rejlő előnyöket és esetleges hátrányokat. A stúdióbeszélgetésben részt vett az annak idején Tarján- bán is közreműködő Tarafás Bank és — mint műsorvezető magától értetődően — Gubcsi. Érzékelhető erőfeszítései* dacara ez a gondolatcser* sem sikeredett sokkal emészt- hetőbbre, fogyaszthatóbbra, mint a februári Tarafás-szöveg. Alighanem számosán vonhatták le az „értjük, hogy nem értjük” következtetést a műsor végignézése után. Nagyjából megokolható, hogy az árfolyam-politika nem volt, nincs a gazdasági agitáció és propaganda középpontjában. Hiszen az ezzel kapcsolatos átfogóbb kérdésekről a kormány határoz, gyakorlati módokról a bank vezető szakemberei döntenek. Árfolyamhírekkel a köznapi dolgozó — legyen esztergályos, tanár, orvos, bányász — a gyakorlatban alig tud mit kezdeni. Levonhatja ugyan a következtetést — mint Gubcsi a műsor végén —, miszerint a hatékony árfolyam-politikát a mögötte lévő gazdaság valós ereje teszi lehetővé; ám ennek tudata elenyésző mértékben mozgósít. Mégis árok dicséretes, hogy Gubcsi szorgalmazza a nemzetközi pénzügyekkel kapcsolatos ismeret- terjesztést. Hiszen ömagá- ban az is fontos információ, hogy az árfolyammal való manőverezés előtérbe került, »z ezzel összefüggő megítéié- ;ek változóban vannak. (Jcl- íegzetes példa erre, hogy míg tíz éve az egzakt meghatározást véltük üdvözítőnek, ma ’lismerjük, sői hangsúlyoztuk az intuíciók jelentőségét.) A forint konvertibilitásának latolgatása, valamint az árfolyamnak vállalati döntésekben növekvő jelentősége gazdaságunk minőségi váltásának egy-egy mozzanatáról ad hírt. Ezek már fontos információk a „köznapi” ember számára! Erénye volt a műsornak a fiatalos derű, a szóváltások közvetlensége, szellemessége. Ez jól szemléltette a hatásos gazdasági cselekvéshez, ezen' belül például az árfolyammal való manőverezéshez (is) kellő egészséges optimizmust. (molnár) Amatőr kamarazenészek kulcsszerepben Az országos jubileumi fesztivál tanulságai Az ország zenei élete a Hetekben Veszprémre figyelt. Az országos kamarazenekari fesztivál keretében mintegy 330—400 muzsikus adott itt randevút egymásnak. A házigazda veszprémieken kívül még tíz együttes jelentkezését fogadta el a szervező bizottság; Győr, Jásztferény, Szolnok, Békéscsaba, Eger, Székesfehérvár, Kecskemét és Salgótarján mellett két fővárosi együttes, az ELTE zenekara és az óbudai kamarazenekar kapott lehetőséget a bemutatkozásra. Éppen tíz esztendeje határozták el, hogy Veszprémet a modern zene fórumává teszik. Akkor kértek fel először szerzőket, hogy kifejezetten erre az alkalomra írjanak műveket, _s azóta már természetessé vált ez a gyakorlat. Az idei öt ősbemutatóval együtt csaknem ötven új darab megszületése köszönhető a jubiláló rendezvénysorozatnak. Az alkotók között a műfaj nagy üregjei — Farkas Ferenc, Hidas Frigyes, Sugár Dezső, Kosa György — éppen úgy megtalálhatók, mint a világhírűvé vált középgeneráció — PetOtthont alapított Ságújfalu- ban a gólya. rovics Emil, Bozzay Attila, Durkó Zsolt, Szokolay Sándor —, s részt vettek az egészen fiatalok is, mint Reményi Attila, vagy Csemiczky Miklós. A Veszprémnek írott művek közül jó néhány határainkon túl is ismertté vált, a hazai koncertéletnek pedig repertoárdarabja lett. Segít hidat is verni a veszprémi fesztivál szerzők és előadók között. A felkérésben ugyanis ott szerepel, hogy a komponistáknak fel kell vennie a kapcsolatot az előadó zenekarral. A folyamatos együttműködés számos előnnyel jár mindkét fél számára. A szerzők fő nyeresége, hogy közvetlenül érzékelik a megvalósítás nehézségeit, tapasztalják művük befo- gadtatását. A többnyire amatőr muzsikusokból álló zenekarok számára viszont óriási húzóerőt jelent ez a feltétel, hogy modern zenét kell játszaniuk. Ezek a darabok újszerű nehézségek sorát állítják az előadók elé, s a kemény szakmai munka nem csak az új stílusok megismerésében kamatozik, hanem jótékonyan hat vissza a zenélés egészére. Az eredményt az idén is lemérhettük. A Veszprémben bemutatkozó zenekarok általánosan magas színvonalon játszottak, az ünnepi gálakoncertre bejutottak ’pedig olykor profiszintű játékkal örvendeztették meg a közönséget. (Ezt a lehetőséget egyébként a székesfehérváriak, a békéscsabaiak és az óbudaiak érdemelték ki.) Az új művek meghallgatása is számos tanulságot kínált a zene barátainak. Annyi bizonyos, hogy az idei fesztivál is kitűnően szolgálta a résztvevők szakmai-emberi fejlődését. Nem csupán a rengeteg zene kínált erre módot. Szerepelt a szakmai programban beszélgetés a barokk zene megszólaltatásának problémáiról, s igen tanulságos volt a zárónapi értékelés, amelyen a zsűri egyenként elemezte a szereplők teljesítményét, tanácsot adva a további munkához. Petrovics Emil Kossuth-díjas zeneszerző, a zsűri elnöke különösen azt hangsúlyozta, hogy nem az állandó fejlődést kell számon kérni a zenekaroktól, hanem annak is örülni kell, ha csupán hullámzó színvonalon sikerül a jó átlagot megtartani, hiszen amatőr muzsikusokról van szó. Az itt szerepelt —. vagy éppen most szükségből távolmaradt — együtteseknek ugyanakkor kulcsszerepük van a vidéki zenei élet fejlesztésében. Ezek a zenekarok városukban, megyéjükben, néha első számú letéteményesei az értékes zene ügyének, így a veszprémi fesztivál húzóereje szinte nélkülözhetetlenül szolgálja az égész magyar zenét. A tapasztalat- cserék, egymás próbamunkájának megfigyelése éppúgy kamatozhatnak, mint a fesztiválklubban kialakult kapcsolatok. Az idei rendezvénnyel a házigazdák mintegy nyitottak a közönség felé. A legmodernebb műveknek ugyanis még nincs igazán nagy vonzerejük, ezért valamennyi zenekar számára azt is kötelezővé tették, hogy barokk műveket játsz- szanak, A helyesebb arány máris éreztette a hatását. Az idén is akadtak olyan művek, amelyek érdemesek arra, hogy közkinccsé váljanak, s közkincs az az izmosodás is, amelyet a fesztivál révén az egész magyar kamarazenekari mozgalom a magáénak mondhat. Czlngráber János Milyen lehet egy címeres ökör? Netán billogot sütöttek a tomporára, természetesen pajzs alakút, de mert ez az ökör nem lángész, sőt, éppen ellenkezőleg — szamárfül ékeskedik a billog közepén, esetleg öt-hét-kilenc „ágú” szamárfül. Attól függően — milyén nagy marha az illető. Az ökör amúgy sincs nagy becsbén az erkölcsitudati dolgokat illetően „ökör iszik magában”, és ő megy mindig fejjel a falnak is. De tréfán kívül, talán mégis van ebben pozitív vonás is valahol (a címeres szarv ugyanis felfelé hajló, tekintélyes), a címeres szarvú ökör meg akár több ezer forinttal is többet érhet, mint a ci- mertelen szarvú. A jó ég igazodik el ezeken a régi dolgokon. De aztán kiderül — gond van a címerekkel is! A városcímerek többsége (miként azt egy pozsonyi szaktekintély megállapította a Históriában) nem követi a szabályokat. Hát hiszen, nem ez az egyetlen történelmi időkbe visszatekintő értékes külsőség (vagy értéktelen. édesmindegy), amelyet felújítva vinnénk meg viszünk is tovább anélkül, hogy tudnánk mit viszünk, meg hogy aztán hogyan is kellene azt, amit viszünk, kulturáltan vinni. Elég csak a legközelebbi múlt polgári dolgaira vetni e<miémely pillantást és nyilvánvaló: a régvolt polgári életmódot, viszonylagos anyagi jólétet sem lehet üres fejtei átmenteni a mi időnkbe. Más szóval a jómód sem ér Tudományos szenzáció Kétszáz éves újdonság Nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi tudományos élet valóságos szenzációjának nevezhetjük azt a négy kötetet, amely most jelent meg az Akadémiai Kiadónál, Körösi Csorna Sándor születésének kétszázadik évfordulójára. A legméltóbb tisztelgés ez a Ti- betben elhunyt nagy hazánkfia előtt, aki az önfeláldozó kutatómunkának minden időkre legszebb tanúságát adta. Széchenyi István szavaival szólva: „Egy szegény árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt kitartó hazafiság- tól lelkesítve — Körösi Csorna Sándor — bölcsőjét kereste a magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt, távol a hazától... de él minden jobb magyarnak lelkében.” Mindennek ellenére a tibe- tisztika világszerte elismert nagy tudósának, sőt megalapítójának a munkássága teljes egészében nem volt hozzáférhető, különösen ami a helyszínre írt tanulmányait illeti. Ezért kell tulajdonképpen új műről, a tudományos világ számára újdonságról, kiemelkedően fontos eseményről beszélnünk, amikor kezünkbe vehetjük kétszáz év után a teljes Körösi Csoma- életművet. A négy vaskos kötet tartalmazza a tibeti—angol szótárt, a tibeti nyelvtant, a buddhista terminológiai szótárt szanszkrit—tibeti—angol nyelven és cikkeinek már említett tanulmánykötetét, benne a lamaista kánon elemzését, a tibeti gyógyászat ismertetését. buddhista aforizma- gyűjteményt, valamint a Buddha életéről és tanításáról szóló munkáját. Ez egyben — az általánosan elterjedt nézettel szemben — azt is bizonyítja, hogy nemcsak az önA bicentenárium emblémája az emlékezés végtelen fonalával. magában egyébként nagy fontosságú szótárt és nyelvtant írta meg, hanem az egész tibeti kultúra alapelemeit ösz- szegyűjtötte, feldolgozta. Mindezek megjelentetésével a kegyeletnek is eleget tett a Körösi Csorna Társaság és a bicentenáriumra alakult országos emlékbizottság, de ezen felül a maradandónak bizonyult művek reprint — hasonmásban utánnyomott — kiadásával a magyar orientalisztika régi adósságát törlesztette, hasznos segítséget nyújtva a mai orientalistáknak. A tudományos szakkutatást nagymértékben mozdíthatja elő ez a mindmáig alapvető jelentőségű nagy mű, amelynek sajtó alá rendezése, szerkesztése Térjék József érdeme. Ugyancsak ő írt angol nyelvű bevezetőt a kötetek elé a tibetisztika úttörő tudósáról, aki 1819-ben azzal a céllal indult Ázsiába, hogy megkeresse a magyarság őshazáját, s ezenközben egy addig alig ismert távoli kultúra első európai kutatójaként írta be nevét a tudomány törv ténetébe. Ezt értékeli a kötetek előszavában — angol nyelven — Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is. A négykötetes nagy mű formájában, kivitelezésében is méltó a kiemelkedő jelentőségéhez. Valamennyin szerepei az emlékbizottság emblémája, amelyben tibeti szimbólumként az emlékezés végtelen életfonala látható, s így Körösi Csorna emlékének is tiszteleg. A kötetek díszítésében egyébként a tibetisztikai jelképrendszerben ismert több szimbólumot használtak föl. Ezekhez hasonló grafikai ábrázolásokkal találkozhatunk egy látszólag igénytelenebb. mégis nagy tudományos értékű most megjelent kötetben: „Emlékek Körösi Csorna Sándorról” címmel. Ebben Térjék József — az MTA könyvtára gondozásában — leveleket, okiratokat, emlékezéseket tesz közzé. Újdonságuk mindenekelőtt abban rejlik, hogy a levéltárak vagy más gyűjtemények polcain lappangó leveleket és egyéb dokumentumokat első ízben nyújtja át gyűjteményes formában. Ez a könyv a kutatóknak és az érdeklődő nagy- közönségnek egyaránt szolgál forrásanyagul és érdekes olvasmányul. A dokumentumok sajátos módon tárják elénk azt a háromesztendei bolyongást, ami után Körösi Csorna megérkezett a tibeti Ladakba és hétévi munkával, a Himalája völgyeit járva, lámakolostorok könyvtárnyi anyagát dolgozva föl, minden anyagi és erkölcsi segítség nélkül állította össze műveit, szótárait, tanulmányait. L. Z. Panel családiház-építőknek Célszerű, hőtakarékos épületelemeket fejlesztett ki a kislakásépítők részére anyék- ládházai Mezőpanel Mezőgazdasági Épületelemgyár. Nemcsak a jelenlegi, hanem a mostaninál lényegesen szigorúbb, s várhatóan hazánkban is bevezetésre kerülő hőszigetelési szabványoknak is megfelelnek. Az új típusú elemekből földszintes, tetőtér-beTALLÓZÓ Címeres semmit a hozzávaló-illő kultúra nélkül. Mert abból csak procc lehet, semmi más, vagy urizálás, rosszabb esetben kiskirálykodás (lásd „Gyertek el a névnapomra" című új magyar filmet, amelyet Karinthy Ferenc regényéből írt és rendezett Fábri Zoltán, a premier a héten volt). Már azt sem nagyon értem, hogy címereink kritikáját miért egy pozsonyi (heraldikában jártas) történésznek kellett végül is megírni," de az meg végképp szöget ütött a fejembe, hogy tíz évvel ezelőtt hozott miniszter- tanácsi rendelet nyomán eddig elkészült 94 darab és -féle városi címerünk többsége miként mondhat ellent éppen a címertannak? A HH- ban máris olvasható egy nyilatkozat erről: először is, nem a konzervatív ideológia megtestesítője a címer, gondolom, a közösséget kifejező címerről lehetne ezt állítani, tehát lehet akár haladó is, sőt most már csak az lehet — szemben a köztudattal, amelyet nyugodtan hibáztathatunk a cikk szerzőjével együtt. A köztudat persze nem önmagában létezik. A régi sem és az újabb sem. A köztudat cfmertudatát nyilvánvalóan befolyásolták azokban az „ötvenesnek” mondott években, amikor aztán a köz- tudát ezt vagv azt gondolta a címerekről általában. Ez csak a történelmi hűség kedvéért érdekes itt —, ha már címerekről van szó. _ _ építéses és emeletes épületek egyaránt kialakíthatók. A homlokzati panelok szép színezéssel készülnek. A belőlük emelt épületek padlózata az igények szerint burkolható parkettával, szőnyegpadlóval, pvc-vel, mozaikkal és más anyagokkal. Az épületek alagsorában garázs, kazánház és tüzelőanyag-tároló alakítható ki. Az elemekből egy-egy körülbelül 100 négyzetméteres családi házat, a már kész alapokon, öt nap alatt lehet összeszerelni. A nyékládházai gyár évente mintegy 250 lakáshoz elegendő panelt készít, az igények növekedésével párhuzamosan azonban növelni tudja a termelését. gondok „Nem véletlen, hogy a címerek reneszánszukat élik" — mondja a HH-nak nyilatkozó hazai doktor, egyetemi tanár. A címerek ugyanis alkalmasak a legmodernebb jelképek kifejezésére is. És hát, jelképek nélkül valóban szegényebbek lennénk. (Ezt már én mondom.) De mit kezdjünk a történelmietlen és szakszerűtlen jelképekkel, amelyek nem az ingüket díszítve csak magunkról állítanak ki valamilyen bizonyítványt — többségi városainkról adnak ferde képet? Nem elég, hogy a 94 városi címer többsége (ami lehet akárhat- van-hetven is!) nem tükrözi azt, amit tükrözni kellene; a települések történelmi hagyományait, a város jellemzőit, de még ellent is mond ez a többség a címertan nemzetközileg elismert szabályainak. Ezek után el sem tudom képzelni, miként alkották meg a „hamis címereket” itt meg ott! A címeralkotás joga a tanácsoknál. Százkilenc városunk közül az említett számban készültek címerek anélkül. hogy a helybeli vagy távolabb élő, de elérhető historikusokat megkérdezték volna. Milyen szempontok érvényesültek, amikor megterveztették a város úi címerét, nyilvánvalóan félretéve a régit (ha volt egyáltalán). Egy-egy ilyen tudatlanul vagy értelmetlenül-fölényesen létrehozott és ezerszámra sokszorosított, mindent feldíszíti hamiskás címernek a története — ismerve egynémely hazai szokásainkat és régvolt hierarchiás dolgainkat — kiváló témája lehetne egy mai magyar drámának. Vagy vígjátéknak... Vitte az atyákat „a nagy löttyös indulat”, ahogy Karinthy Frigyes irta volt valahol, vitte őket a „na, maid akkor most mi megmutatjuk.-’ lendület, de olyan sebesen, hogy a könyvekhez nem érkeztek hozzáférni. Hát bizony, sajnos, ezzel a visszájára fordult a lokálpatriotizmus és most már csak az a kérdés, miként lehet a csorbát köszörülni (ha ugyan lehet, ha ugyan van ereje meg mersze akármelyik „tudománytalan” és éppen a célnak ellentmondó tanácsnak felülbírálni a saját címerét). Mondhatni; soha nagyobb gondja ne legyen, mint címer akármelyik városnak! Ügy legyen. De enélkül meglehettek volna. Most aztán mint hírlik, a hátralevő néhány már konzultálni kíván a historikusokkal. Más kárán tanul, aki később lesz város. Mikszáth ezt úgy írná meg! hogy a tudatlanság közös jeleiből új heraldikai szabályokat készített egy város..! valahol. (T. Pataki) NÓGRÁD — 1984. április 15., vasárnap i)
