Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)
1984-04-15 / 89. szám
A SZANDAI ÜT (2.) , hiányosságok, hitetlenség A szétforgácsolt kiegészítő tevékenység is adós maradt az eredménnyel Ahogyan általában lenni szokott, a nehéz helyzetben nem a kiút keresésével foglalkoztak a vezetők, hanem — többek között egymással. Ez a tevékenység pedig ritkán terem édes gyümölcsöt. Bejelentések — többnyire névtelenek — tucatjai érkeztek a különböző szervekhez, intézményekhez, ami azt mutatja, hogy kevesen viseltettek jóindulattal a gyengélkedő közös iránt. Egy volt vezető véleménye Balatoni János csaknem két évtizeden keresztül volt a közös gazdaság pártszervezetének titkára. Ez év januárjától Szanda községi közös Tanács elnöke.. Egy tavaly nyári infarktus után, mint mondja már felszedett néhány kilót magára és naponta egy kávét is ihat... — A félidős értékelésre készültem egy kritikus beszámolóval, eközben infarktust kaptam, kórházba kerültem, a taggyűlés elé pedig más beszámoló került. — Milyen viszonyban volt * vezetőséggel? — Az igazság az, hogy nem voltunk jóban egymással. — Miért? — Szóvá tettem a rossz munkaszervezést, a laza fegyelmet, azt a sok ésszerűt- lenség'et, amivel nap mint nap találkoztam és amelyet maguk a dolgozók is szóvá tettek. Erről azonban néhány vezető nem akart tudomást venni, egyszerűen azért, mert nem jártak az emberek közé. Mindinkább úgy éreztem magam, mint egy jelzőberendezés, amelyik folyton sípol, hogy baj van, de a kutya sem figyel rá. Nagvon sajnálom, hogy igazam leit, az élet sok mindenben engem igazolt — utólag. Talán, ha nem jön az az infarktus többet tehettem volna a közösért. Az ott töltött évek nagyon sokat jelentettek számomra... A vizsgálat megállapításai A volt párttitkár ésszerűt- lenségeket mondott az imént. Olyanokat tett szóvá hogy K— 700-as nagy teljesítményű erőgéppel szállították haza a kombájnosokat a szomszéd faluba, hogy mindeddig „bevásárlóbusz” indul naponta Balassagyarmatra az ebédért, holott ő fölajánlotta a termelőszövetkezetnek a helybeli étkeztetés megoldását és lehetne tovább sorolni. Minderről azonban oktalanság azt feltételezni, hogy ez okozta a veszteséges gazdálkodást Szandán. Ennyit még „kibír” egy mezőgazdasági nagyüzem, ha nem is használ a költséggazdálkodásának. Az igazi bajok gyökerei mélyebbre nyúlnak, mint a megyei tanács mezőgazdasági osztályának és a területi szövetségnek márciusi átfogó vizsgálata megállapította. Erről hallgassuk meg Halaj Ig- nácnak, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetőjének véleményét. — Az illetékes párt- és állami vezetőkkel most szerdán tekintettük át — öt évre visz- szamenőleg — a szandai termelőszövetkezet gazdálkodását. — Mit állapítottak meg? — A nagyüzemnek az átlagosnál kedvezőtlenebbek az adottságai, gyenge az eszközellátottsága is. Ezért 1984- től az egyéb okból támogatott szövetkezetek kategóriájába került. Ez annyit jelent, hogy egyes termékei külön árkiegészítésben részesülnek ezután. Ezek az objektív körülmények. Ennél lényegesen nagyobb szerepet játszottak az eredménytelen gazdálkodásban a szubjektív okok. — Nevezetesen? — A vezetés nem vette tn domásul a követelményeket, nem számolt a reális lehetőségekkel. Késve léptek a kiegészítő tevékenységben, és akkor is erőiket szétforgácsolva, gazdaságtalan vállalkozásokba kezdtek. Állattenyésztésben felét sem éri el termelésük a lehetségesnek és ugyancsak kétarcú a növény- termesztésük is. Arunövények termelésében jók az eredményeik, takarmánytermesztésük viszont minősíthetetlen. Hogyan tovább? Ezért is érthetetlen — nemhogy a vizsgálatot végző szakemberek, de még a kívülálló számára is — hogyan csökkentheti egy nagyüzem a búzatermő területét és szüntetheti meg a tavaszi árpa termesztését, amikor mindkettő igazán szép pénzt hozott a közösnek. — Az elmúlt évek hibái a következetlenség, a hiányos számonkérés, az alkalmazkodásra képtelen rutinszerű vezetés összes negatív hatása a múlt évben csúcsosodott ki. — Figyelmeztették-e a helyzet komolyságára a szan- dai termelőszövetkezet vezetőit? — Számtalan helyről, többször is. A jelzések azonban nem találtak meghallgatásra. Ezért különösen nagy felelősség terheli a közös gazdaság elnökét és főkönyvelőjét a kialakult helyzet miatt. Ők azonban — mint a napokban mondták — még mindig nem értik, hogyan jutottak idáig. — Akkor ehhez, azt hiszem, nincs mit hozzátenni. — Csak annyit, a tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya megtette a hatáskörébe tartozó intézkedéseket. Bagyinszky Pál elnök- helyettes általunk nyújtott állami támogatását felfüggesztettük, Ocot Pál állattenyésztési ágazatvezetőtől és Bánki Miklós telepvezetőtől véglegesen megvontuk. A vizsgálat anyagát a termelőszövetkezet közgyűlése elé terjesztjük. A továbbiakban a döntés joga a közgyűlésé. Nincs könnyű helyzetben a nagyüzem. Mire az i betűre fölkerül a pont, májust írunk. Az évből eltelt' majdnem öt hónap. Márpedig Szandán nem csak az idővel kell versenyt futni... (Vége) Zilahy Tamás Egész éven át TULAJDONKÉPPEN SIKERESNEK is mondhatnánk azt a munkát, amelyet a fizikai munkások, a közvetlen termelésirányítók megnyeréséért folytattak a múlt esztendőben a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben tevékenykedő pártalapszervezetek. Egy év alatt majd harminccal nőtt az alapszervezeti tagok száma. Húsznál több köztük a gép mellett dolgozó betanított, vagy szakmunkás. Megnőtt az érdeklődés a műszaki értelmiség körében is, az alapszervezetekben folyó munka iránt. Közülük egyre többen kopogtatnak a pártszervezetekben, a nagyüzemi pártbizottságon, hogy készek vállalni a párttagsággal járó magasabb követelményeket. , Az érdeklődést és az új párttagok számát tekintve elégedettek is a gyáriak. Csakhogy mégsem egészen azok. Az új párttagok mintegy fele ugyanis az év utolsó hónapjaiban került a pártba. Ez pedig arra enged következtetni, hogy a pártba jelentkezők nevelése, felkészítése ma még nem minden gyári alapszervezetben jelent egész esztendőn át tartó, gondosan megtervezett, folyamatos munkát. Hasonló következtetések vonhatók le akkor is, ha a megye mintegy hatszáz párt- alapszervezetében folyó tagnevelő, tagfelvételi munka tapasztalatait vizsgáljuk. Közülük á legfontosabb, hogy a tisztségviselők, a párttagok szemlélete sokát változott. Több éve a párttagok száma úgy növekszik, ahogy azt a politikai szükséglet, a munka gyakorlata megköveteli. A megye lakosságának nem egészen tizenkét százaléka tagja a pártnak. Az elmúlt három év alatt több mint két és fél ezerrel gyarapodott az alapszervezetek taglétszáma. A számok bűvölete helyett a pártszervezetek mindinkább a politikai munka folyamatos javítására fordítják figyelmüket. Ezért aztán elsősorban azokkal erősítik a kommunista közösségeket, akik jól ismerik, értik és elfogadják a párt politikáját, a legnehezebb helyzetben is kiállnak mellette. Fegyelmezetten élnek, dolgoznak, vállalják és megtartják a párttagsággal járó kötelezettségeket. Az alapszervézetekben folyó következetesebb nevelő munka magyarázza azt is, hogy az elmúlt években felvett párttagok több mint hatvan százaléka munkás és termelőszövetkezeti tag volt. A párt tömegbefolyása, szervezettsége most is a megye nagyüzemeiben, a felkészült, a képzett munkások között a legjelentősebb. De mind több mérnök, agrármérnök és közgazdász jut el a kisebb-nagyobb kommunista közösségekbe. S az új párttagok több mint fele olyan fiatal, akik még nem töltötték be harmincadik életévüket. A KISZ nevelte, s munkájukra, magatartásukra alapozva a KISZ- álapszervezet ajánlotta a pártba csaknem valamennyit. Nem kevés tehát a változás, amely az alapszervezetek pártépitő, párttaggá nevelő tevékenységében bekövetkezett az elmúlt években. A párttaggá nevelést, s a pártba felvett fiatal párttagok nevelését a legtöbb alapszervezetben a pártmunka természetes részének tekintik, ennek megfelelően tervezik, vizsgálják, elemzik a munka tapasztalatait. s hoznak döntéseket javítására. Az irányító pártszervek rendszeresebben vizsgálják e tevékenységet, s meghatározzák a pártépítő munka legfontosabb feladatait is. Eredményeként tartalmasabbá vált a tagnevelő munka, hatékonyabbak módszerei. Az alapszervezetek mind nagyobb részében állítják a nevelő munka szolgálatába a pártmegbízatásokat. Figyelemre méltó tapasztalat, hogy az új párttagok közül sokan eredményesen dolgoztak a társadalmi és tömegszervezetekben, vagy a munkásőrségben tettek becsülettel eleget megbízatásuknak, mielőtt az alapszervezet döntött felvételükről. A nevelő munka tehát folyamatosabb és eredményesebb is, azonban korántsem azonos színvonalú. Az alapszervezetek közel harmadában esztendők óta nem keresik, s így aztán igen nehezen találják meg az utánpótlás lehetőségeit. Az igazsághoz tartozik, hogy a lakóterületeken, ahol jobbára idős emberek tevékenykednek az alapszervezetekben, a taglétszám növelése nem egyszerű dolog. Csakhát hasonló gondokkal küzdenek néhány mezőgazdasági nagyüzemben is. Drégelypalánkon és Szécsényben ugyan van lehetőség a párttagok számának növelésére, mégsem élnek vele eléggé. S az is előfordul egyik-másik alapszervezetben, hogy a pártvezetőség az újonnan érkező párttagtól többet követel, mint azoktól, akiket évekkel ezelőtt vettek fel a pártba. A pártépítő munka gondjait jelzi az is, hogy azok között, akik nem tettek eleget a párttagsággal járó kötelezettségeiknek viszonylag magas volt az egy-két éve párttagok száma. Kizárták, törölték őket, vagy maguk léptek ki az alapszervezetből, mert alkalmatlannak bizonyultak a párttagságra. Mert nem készítették fel őket a követelmények megtartására, s az alapszervezeten belül sem egyengették útjukat, nem segítették eléggé a beilleszkedést, s mert ez a munka ma még az ajánlók egyedüli kötelessége a kommunista közösségek nem kis részében. Az alapszervezetek többségében azt egészen természetesnek tartják, hogy a párttagsággal járó magasabb követelmények teljesítése példás munkát, fegyelmezett magatartást, aktív közéleti tevékenységet és a párt politikája melletti kiállást követel. Helyénvalónak találják, hogy a párt tagjai sorába csak azok kerüljenek, akik önként vállalják a követelményeket, s akik az élet valamelyik területén már bizonyították, alkalmasak a párttagságra. Erre azonban fel kell készíteni a leendő párttagokat, s ez nem csupán az ajánlók dolga, felelőssége. A párt egységéért, folyamatos megújulásáért, befolyásának növeléséért minden párttag felelős. A leendő párttagok nevelése, s a felvételükről döntő taggyűlések után beilleszkedésük segítése minden párttag állandó megbízatása. Még akkor is, ha ezt személy szerint nem kéri számon tőlük a taggyűlés. HISZEN A PÁRTÉPlTÖ MUNKA, az utánpótlás tervszerű, folyamatos biztosítása soha nem volt és ma sem öncélú dolog. A a alapszervezet tevékenysége, a politikai munka színvonala, hatékonysága múlik azon, milyen a párttagok összetétele, felkészültsége és készsége az új követelmények elsajátítására. Ahogy ezt a Salgótarjáni Kohászati üzemekben találóan mondják: a siker azon múlik, mire képesek a kommunista közösségek, s milyen következetességgel munkálkodnak a politikai célkitűzések helyi megvalósításán. V. G, Nyomdai szociálpolitika Sok feladatot tartalmaz a Nógrád megyei Nyomdaipari Vallalat idei szociálpolitikai terve. Ebben Kelemen Gábor igazgató és Bessenyei Pál szakszervezeti titkár megfogalmazta, hogy a nődolgozók az eddigi gyakorlatnak megfelelően részesülnek béremelésben, erkölcsi és anyagi elismerésben. Gondolnak a fiatalokra is. Kulturális igényeik kielégítésére, valamint a szervezeti élet anyagi támogatására húszezer forint összegű ifjúsági alapot biztosítanak. A közművelődési feladatok közül kiemelkedő rendezvénynek ígérkezik a szlovákiai harmaneci papírgyárral Balassagyarmaton megrendezésre kerülő hagyományos kétnapos sporttalálkozó, valamint a János-napi ünnepély. A dolgozók helyzetének javítására a képzési lehetőségeket maximálisan biztosítják. Salgótarjánban és Balassagyarmaton is lesz az idén nyomdaipari szakmunkásképzés. Kisteleken pedig gépkezelői tanfolyamot szerveznek. Tavaly 5 száza* lékos béremelési tervvel szemben 5,3 százalékot kaptak a dolgozók, az idén pedig már 5,4 százalékot terveznek. A berekfürdői üdülő idei áttelepítésére 400 ezer forintot költenek. Az üdülési támogatás összege megközelíti a fél- százezer forintot. Segélyezésre 30 ezer forintot tettek félre. Továbbra sem változik az ebédtérítés összege, tehát az idén is 7,59 forintért (sapnak ebédet a nyomdászok. A gazdaságunknak és háztartásainknak fontos szén kitermeléséhez nagy távlatokban van szükség jó bányászokra. A folyamatos utánpótlásért tíz éve meg-meg- újuló erőfeszítéseket, kezdeményezéseket tesznek országszerte, így a Nógrádi Szénbányáknál is. A munkaerőt vonzó kedvezmények régi és új formáiról, ezeknek tényleges gyakorlati hatásáról kiválóan tájékozott Medve István, munkaügyi és szociálpolitikai osztályvezető. — Jövedelem, lakáshoz jutás, katonaidő megrövidítése és egyéb szociális kedvezmény lehet vonzerő. Mi a fontossági sorrend a gyakorlatban? — Lassan tíz éve, hogy kérdőívet töltetünk ki a be- és kilépőkkel. Ezekből az derül ki, hogy túlnyomórészt első helyen a, lakáshoz jutás, másodikon a jobb ke-eseti lehetőség áll. A katonaság nem annyira fontos szempont. Mert sok fiatal már a kato- Midő letöltése után jön ide. — Milyen lehetőség nyílik a lakáshoz jutásra a belépők előtt? — A tavaly életbe lépett lakásrendelet valamelyest csökkentette a támogatás mértékét. Magánépitkezéshez 70 ezer forint, OTP-beruházással készülő lakáshoz 100 ezer . forint támogatást kapunk az államtól. Mivel a vonzerő az összegé arányában csökkent, a vállalat saját alapjából hozzájárul ehhez 20—50 ezer forinttal. Átlagban 130 ezer forint összes támogatásról beszélhetünk. Az ötödik ötéves terv idejében 370 esetben támogattuk így az otthonalapítást. A mostaniban eddig már 310 dolgozónkat segítettük ebben a formában lakáshoz. Ez hatásos vonzerő, mert a leghamarabb itt jut hozzá. Bár van egy megyei nagyvállalat, amely nagyobb összeggel: 180 ezer forinttal 'tud segíteni. De ők évente 25—30 lakással számolnak. Mi pedig évi százzal. Mi tavaly 12.3' millió forintot fordítottunk erre a célra, ők Bányák „vonzereje" öt év alatt használnak föl ennyit. — Mérlegelték-e a tetőtér-beépítés lehetőségét? — Az elsők voltunk a városban, amikor 1978-ban fölmérettük a lehetőségeket. Akkor 240 ezer forintba került volna egy ilyen otthon, felébe az akkor „rendes” lakásáraknak. De nem lelkesedtek érte az akkori igénylők. — Segítik-e az egyedülállók lakásépítését? — Ha magánépítésbe fog, 40 ezer forinttal tudjuk kölcsönként segíteni. De a családosok mindig előnyben vannak. Talán eljutunk majd oda is, úgy 1988—89-ben, hogy á legényembereket is lakáshoz segítjüjfc „ — Mi van akkor, ha a kölcsönbe kapott pénzért kötött, régebben tíz-, most tizenöt éves szerződést a dolgozó felbontja, s más vállalathoz szegődik? — Akkor kezdődnek a problémák. Előfordult már az is, hogy a férj visszaköltözött a feleségéhez és gyerekeihez, mert másképp nem bírta az anyagi terheket. Nem csinálunk bírósági ügyet a szerződésbontásból, hanem a MIL- Tapra írjuk a 33 százalékos levonást. De ilyen kevés fordul elő: a több mint 600 esetből mindössze 15—16 szerződésbontás történt. Ez az arány toronymagasan a legjobb az országban, Egyéni „munkaügyes” véleményem szerint annak köszönhetjük. hogy nálunk ettől függetlenül is régóta legkisebb a munkaerőmozgás a bányavállalatok közt. Aki három évet kibír, marad; aki ötöt, azt az isten se kergeti el. — Mekkora vonzerő a fizetés? — Az összjövedelmet tekintve itt kereshet a legtöbbét a kétkezi dolgozó. A pótlékok nálunk a legmagasabbak. Emellett hűségpénz, „szénpénz” jár. Ezek kivívott jogok, és a nehéz gazdasági helyzetben is megőriztük őket. — Az egészen fiatalokra hat-e a katonai idővel kapcsolatos kedvezmény? — Tíz évvel ezelőtt a 24 hónap szolgálati idő helyett 3 bónapo* kellett eltölteni a hozzánk szerződő fiatalnak. Most a 18 hónap helyett hatot. Mások az arányok, és ez hatott a vonzerőre is. — Mennyire hatásos a sok szociális kedvezmény? í NÓGRÁD r? 1984. a — „Erős” szociálpolitikai juttatási rendszert alakítottunk ki. 1976-tól új öltözők, étkezők sorát építettük föl. A ország öt pontján üdülhetnek a dolgozóink: Tavaly pl. 3200 főt üdül- tettünk (családtagokkal együtt számolva). Fontos volt— különösen a fiatalasszonyoknak —, hogy a munkaruha helyett bevezettük a védőruha-rendszert, azaz nem otthon kell mosni a bányászöltözetet. Lényeges továbbá, hogy az utazási kedvezmények nálunk a legnagyobbak: 500 forintos bérlet árából 82-t fizet a dolgozó. — Terveznek-e még valamilyen vonzerő-gyarapító újítást? — Ez a vállalat eredményétől függ. Ha a nyereség lehetővé teszi, tovább javítjuk a körülményeket. M- p. ; 'Ü!S J5., vasárnap 3
