Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)

1984-03-03 / 53. szám

Á Derkovifs-őszföndijasok bemutatkozása

Hétköznapi

▼aradi Róbert: Drámaíró dilemmái

Maracsko Gabriella: Előtér

Tehetséges fiatal képzőművészek — festők, szobrászok, grafikusok — alkotó munkáját segíti a Derkovits-ösztön- díj, amelyet 1955-ben alapított az oktatásügyi miniszter a Magyar Képzőművészek Szövetségének javaslatára. Az alapítás óta eltelt harminc esztendő alatt a több száz hajdani ösztöndíjas közül jó néhányan Kossuth-díjas művésszé értek, mint például Kondor Béla vagy Németh József. Az ösztöndíjasok minden esztendőben a Művelődési Minisztérium Tanácsadó Bizottságának adnak számot tevékenységükről. A bizottság tagjait jeles művészek és B képzőművészeti főiskolán tanító mesterek közül a művelődési miniszter nevezi ki.

Javaslatot tesznek arra, hogy kik érdemesek az ösztöndíjra, és figyelemmel kísérik az ifjú alkotók művészi fejlődését.

Három évvel ezelőtt módosították a beszámolás rendszerét. Lehetővé tették a pályakezdő művészeknek, hogy

a nyilvánosság előtt is bemu- Csákvári Péter: Babits-port tatkozhassanak, és ezzel egy- ré ben beszámolási kötelezettségüknek is eleget tesznek —

........iiiiiiiiiiimiimmttiHimHiiiiimHitmiHtHnH

A

z idén februárban az Ernst Múzeumban tekinthetik meg az érdeklődők a Derkovits- ösztöndíjasok elmúlt évi munkáit. A tanácsadó bizottság tagjai elemzően értékelik, ki mennyit fejlődött a korábbi eredményeihez képest. Hasznos útmutatásaikkal segítséget, támaszt nyújtanak a további feladatok megoldásához.

—cs—i—

Jócskán túl vagyunk mór azon, hogy a kinetizmus törekvéseit merőben haszontalannak ítéljük, s teljességgel elvessük a tér- és környezet- alakításban, Ügy tetszik, elfoglalta helyét az újabb képzőművészeti törekvések sóiéban, méltányolandó eredményeket ért el többi között, az öntörvényű formák létrehozásában, a statikai és a dinamikai visznyok tanulmányozásában, a tér a testek, a színek és a fények tulajdonságainak kutatásában, sajátos esztétikai értéket mondhat magáénak, funkcionális szerepeket vállal. Az irányzaton beiül ugyancsak régóta többféle törekvés él. Vannak, akik szimbólumoknak szánt úgynevezett tárgyiasult képeket hoznak létre. Mások közvetlenül kapcsolódnak az ipari forma- tervezéshez, a designhoz, vagy környezet esztétikai tevékenységet vállalnak. Általában nagy szerepet szánnak a ritmusnak, amely által a tér és az idő megbonthatatlan kapcsolatát, s magát a folyamatot, kívánják érzékeltetni. Közvetlen előzményként a 20-a6, 30-as évekig nyúlnak vissza, a kinetikus művészet kiemelkedő eredményei között tartják számon például Calder, Kepes. Schöffer, Tinguely Mack, Soto és La Parc munkásságát.

Hazánkban az első szervezett csoport Egerben alakult 1974-ben/' Ennek megszűnte után pár évvel ezelőtt jött létre a KINETEAM, e csoport tagjai Balogh László, Bodó Károly, Szatmári Béla és Tilles Béla a kinetika különféle lehetőségeit képviselik. Éppen minap zárult Nóg- rád megyében két kiállítás, amely szintén ilyen jellegű törekvésekből adott ízelítőt. Hátságon Szatmári Béla és Tille6 Béla fényimobiljaival, Salgótarjánban, a Budapesti úti Általános Iskolában Szatmári Béla műveivel ismerkedhettek az' érdeklődők. E művészeti irányzat képviselői köztük a Salgótarjánban élő

oiraiiiuau uua • nveuivi» *»

Szatmári Béla munkássáSzatmari Béla nyilatkozatai gában jelentős szérepe van a szerint a kinetikus művek kinetikának, egyáltalán a valódi élettere nem a kiállí- környezetalakítási törekvé- tóterem, hiszen azok olao- seknek. Ez bizonyára indít- sorban köztereken és epület- tatásából is következik. Ko- együttesekben _ furűtcmnalnak rabban építésztervezőként

igazán. Lényegében a közösségi terek esztétikai formálásában kaphatnak igazi szerepet, a kinetikus és a fény- szobrászatnak éppen e helyeken lehetne jelentőségük, alkalmazkodva ezen épített terek sajátosságaihoz. Mert hiszen nem valószínű, hogy térkapcsolódott be a nógrádi és a salgótarjáni építészeti tevékenységbe, a későbbiekben is sajátos művészeti utat választott. Eddig mintegy 25 jelentősebb egyéni kiállítást rendezett, a pécsi kisplasztikái, a miskolci grafikai, a

dinamikus művekkel hazánk salgótarjáni rajzbiennálék valamennyi köz- .és közösségi résztvevője. A környezeta.a- tere teleszórható. Egyébként, kítás problémáival intezíveb- nincs ilyen veszély. ben 1975-től foglalkozik. Azt

kutatja, hogy a mai anyagokkal és eszközökkel hogyan lehet legeredményesebben foglalkozni a környezetalakítással. Ennek jegyében kísérletek sorát végezte, például ipari úton előállított dekoratív célokra szánt zománcüveggel és csempekompozi- ciókkal. Lehetőségeihez képest több salgótarjáni gyár is támogatást adott ehhez. A kísérletek egy részé sikerrel járt, de korántsem valameny- nyi. Bizonyára a szigorodó gazdasági körülmények is hozzájárultak a nagyobb szabású kísérletek megtorpanásához, az egyéb fölmerülő

problémákon kívül. Hiszen Szatmári Béla súlyt helyez aíra, hogy munkái nagyipari úton elöúllíthatók legyenek, ez irányú munkásságát mintegy ipari művészetnek tekinti. Így tevékenysége szükségszerűen gyárakhoz kötött.

Egyik kísérletét Hódmezővásárhelyen, az Alföldi Porcelángyárban folytatta.

Absztrakt zománcüveg kompozíciót készített a gyár már- télyi üdülőjébe, 20 négyzet- méternyi felületen, ragasztott • technikával. Vizuális szempontból a kinetikus művészeti eredményekből merített.

Nagyobb szabású kísérletnek ígérkezett az. amelyet a szegedi DÉLÉP-nél végzett. Ez a panales épületek színezésével, függött össsze. Lényege, hagy a házgyárban nyers panelra ragasztóval vitte fel a zománcüveg lapokat. Ez a kísérlet, melyrtek eredménye Szarvason, a Magyar Országos Horgász Szövetség üdülőjének épületén 70 négyzetméteres felületen látható, abbamaradt. A zománcüveg lapok felragasztásának megoldásával kapcsolatban nem sikerült eljutni a megnyugtató megoldásig. A vizsgálati költségek is olyan magas ösz- szeget képviseltek volna, amelyet senki sem vállalt.

A salgótarjáni uszoda belső tereire más technológiát dolgozott ki. Lényeg, hogy műanyag kapcsolóelemet szerkesztett, amely a különböző hatásokkal szembe ellenálló. Ezért merte vállalni három nagyméretű kompozíció elkészítését. Ez technikailag teljes értékű megoldást hozott. Az uszoda de'koratív falburkolata zománcüvegből készült, színvonalasan emeli a belső tér esztétikai értékét. Csakúgy, mint a harkányi nagyméretű kerámia ivókút, amely a gyógymedencét elválasztó „szigeten” áll, s funkcionális plasztikaként is népszerű.

Szatmári Béla most a salgótarjáni síküveggyár tervező iparművészeként dolgozik és középiskolában tanít. Ügy látszik a megkésett, ám haza! viszonyok között újszerűnek tetsző kinetizmus szerveződésének kezdeti lendületes szakaszán az irányzat már túljutott, s érzésem szerint táján kicsit apályosabb idejét éli. A jövő remélhetőleg a további kibontakozást ígéri, nemcsak kísérletekben, hanem erdményekben is.

— Tóth E. —

Aforizmák

A saját szabadságotokat véditek, a másokét — tisztelitek.

(J. A. Troude)

Az aforizmaíró vágya, hogy egyszer ilyen levelet kapjon: „Értesítjük, hogy azok a tények, amelyeket ön aforizmájában megfogalmazott, beigazolódtak.”

(Krokogyil)

Néha az számít újításnak, ha mindent hagyunk a régiben.

(V. Ladcsenko)

Nincs aktuálisabb kérdés az örök kérdéseknél.

(Névtelen)

iiitiniiiiiiimiiimiiiiiiiiiiiuiiiiiuiMiimiiHiiflii!

Pósfoi János:

ÜMNEP

W , a hó az arcukat karácsonyfán még égnek a örök nyugvóhelyéről. Abba vérré A> gumikerekek gyertyák. fektetik a pénzüket. Aztán

alatt szétfröccsent a sós masz- Sía, rácsapódott a kabátokra, a házak falára. „Bolond ember hajtja ilyenkor az autót”. Fűtött garázsban nyugodott a piros Lada, leápolva, lesuvic- kolva, vattába ágyazva. A hóié belemosódott a cipők tal— Nem égnek, hanem vi- meg majd magukat,

lágítanak — blokkolt le a ki- Az ilyesmivel nem ülik sebbik. — Különben se gyér- bohóckodni — fogta szelídebb- tyák, hanem csillárok. Cseh re a hangot az anyjuk, mert csillárok. Azért utaztatok Du- látta a férje arcán az indulat naszerdahelyre. vörös jeleit. Tudta, hogy két

— Előre nézz, és ne fröcs- perc múlva kitör a vihar, a kölj szüntelen — intette meg nemzedéki ellentétek villápába, a bőr, mint az itatós az anyja. A gyerek vihogott: mai átcikáznak felhőtlennek

átnedvesedett a latyaktól. „Ne — Szedjük le a fát, az legyen hitt egükön. De ■ most csoda ni. vágtass folyton a legnagyobb a szülinapi ajándék. Te ka- történt. A gyerekek apja nem

éve, hogy szeretjük egymást Condolkozz csak!

Az asszony arcán átsuhant az emlék, felparázslott tőle, könnyed szökellésekkel lépkedte át a vadul terebélyesedő tócsákat. Az évek fölágaskodtak mögöttük és elindultak a nyomukban. A szembejövők csak a négy embert látták, az ismerősök üdvözölték őket, az idegenek oldalazva adtak utat a lucskos járdán.

— Ma tizennyolc éve is a Gyöngyösben ebédeltünk. Hordta a havat, vad, kósza szelek cibálták a háztetőket, olyan idő volt, hogy a kutyát sem lett volna szabad kiverpod a csillárokat, én meg a gorombította le a nagyfiút, szaloncukrot. ellenkezőleg, harsányat neve— Az üres papírokat — tét az ötleten. A derű szétgu- kontrázott rá az anyjuk. A rult az utcán, bukfencet hányt

taposta a hóbuckákat, trap- férj felé fordult, úgy kérdez- a hórögökön, a kisebbik gyepolt egyet, csúszott két mé- te: — Tudod, hogy lelegelték rekbe kapaszkodva csúszkált szemükbe már a fát? Az üres sztaniolok egyet a síkos járdán, megfé- lengedeznek rajta, mint a nyesítette a bezárt ablakokat fennakadt ejtőernyők. és kísérte őket sokáig.

— Jó hasonlat — hahotá- — Ma van a házassági évsárban !” Szemtelenül nevet' lek rajta, hol itt a sár? A legkisebb nevetett legjobban, akinek az intelem szólt. Megtért, toppantott, vágta a mocskos hólevet.

— Mit veszel a szünnapomra? kérdezte a nagyobbik zott a nagyfjú. _ Tudjátok fordulónk — mondta az apa.

fiú.

NÓGRÁD — 1984. március 3., szombat

mit? A szülinapomra vegye- — A tizennyolcadik — pis- —^Könyvet kapsz — vágta tek egy kriptát! logott hálásan az anyjuk, ta— Hülye mondta az ap- Ián azért, hogy férjének eszé- ja. — A szemtelenségnek is be jutott.

— A huszadik — mondta a Miért? — húzta fel a férj.

szemét a fiú. — Most' ez a - — Rosszul emlékszel, a tidivat. Olvastam a Képes Üj- zennyolcadik.

Ságban, hogy a legtöbb ' csa- — A huszadik — erőskö- lád már előre gondoskodik dött amaz. — Pontosan húsz

rá az anyja. — A könyv a legszebb ajándék.

— Most volt karácsony — van határa, jelentette ki kategorikusan és sokat sejtetőn az apa. A

— És ti akkor esküdtetek — vigyorgott a nagyfiú.

— Akkor.

— Apátoknak kiszakadt a nadrágja. Amikor öltözködött a nagy sietségben, az oldalán kifeslett. Megvarrni már nem volt idő. . .

— Miért nem vett fel másikat? — kérdezte a kicsi.

— Ha lett volna.

— Akkoriban mindig olyan hideg telek voltak. Egy pici vaskályhát raktam éjjel-nappal. Az öreg kastéjy falai szinte magukból lehelték a hideget, olyan volt a szoba, mint egy kripta.

— Nektek már akkor volt kriptátok?!

— Ne idétlenkedj már megint. Apátok el szokott jönni

hozzám, olyankor ketten raktuk a vaskályhát. Egyszer egy tehertaxi állt meg a ház előtt. Olyan szenet hozott, hogy nagyfejszével kellett apróra törni. Fényes volt, mint a szurok, és úgy égett, mint a zsír. A kicsi vaskályha áttü- zesedett tőle. Nem Is tudom, miből tellett neked akkor arra a szénre?

— Én sem tudom már — felelte a férje. — De arra emlékszem, hogy amikor eljöttem tőled, az állomásig megdermedt rajtam a műbőr kabát. Elállt a testemtől, mintha bádogból lett volna, a szél befújt alája, csiklandozott, de sohasem tudott megnevettetnl. Ez akkoriban volt még, amikor falun tanítottál. Amíg bandukoltam a hófúvásos úton, egyre az járt az eszembe, jaj, csak meg ne fázz abban a kriptaszobában, jaj, csak legyén eszed megrakni jól azt a vaskályhát, hogy reggelig pirosodjon, sokáig melegítsen.

A gyerekek megjuhászodva lépkedtek mellettük, a számukra ismeretlen múltra szorították a fülüket, hallgatóz- tak.

És koszorú is volt a fejeden? — kérdezte a kisebbik fiú.

— Koszorúm nem volt —< felelte az anyja —, de a menyasszonyi csokrom nagyon szép volt. Fehér szegfű.

i