Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)

1984-03-30 / 76. szám

HARISNYAGYÁRI KÉRÉS: HUZALUZLET „Nézd meg meés, mehet-e..." — A minőségi bérezést a varrónők nagy része nem sze­reti — közli Gregus Istvánná bérgazdálkodási előadó —, de szükség van rá, mert az ex­porthoz elengedhetetlen a jó minőség. Amíg ezt magyará­zattal próbáltuk elfogadtatni, azt tapasztaltuk, hogy nem értik meg. A jó minőségért járó 400 forint ráadás viszont hatásos, mert erkölcsi elisme­rést is jelent... Selejt == levonás Áttekinthető minőségi ösz­tönzést alkalmaznak a Buda­pesti Harisnyagyár nagybáto- nyi gyáregységében a termé­kek színvonalának magasabb­ra emeléséért. A módszer lé­nyege az, hogy a darabbérrel megkeresett forintokat plusz­mínusz 400 forinttal megtold­ják vagy megrövidítik a mi­nőségtől függően. — Régebben nem minden­hol volt jellemző a gondos­ság — emlékezik vissza Szabó Istvánná, a gyáregység párt- titkára. — Most vannak mun­kahelyek, például a festöde, ahol a dolgozó maga fordul az ellenőrhöz: „Nézd meg, meós, mehet-e...” Itt azt ér­tük el az anyagi ösztönzéssel, amit szerettünk volna. A jellegzetes női munkahe­lyen hosszú gépsorok húzód­nak, egy-egy gépnél egy-egy asszony, lány ül, s szapora kézjárással, élénk figyelem­mel dolgozik. A leendő ha­risnyákat, harisnyanadrágo­kat varrják össze, különféle célszerszámok felhasználásá­val. Ilyen gépsorok közt cso- portvezetősködik Konszki Ist­vánná. — Tizenegy éve itt kezd­tem, normában dolgoztam én is — számol be múltjáról a barátságos asszony. — Ez a bérezés a mennyiségre is meg a minőségre is jól ösztönöz. Aki keresni akar, sokat dol­gozik, de a minőségre is ügyel, mert a sok selejt sok levonást jelent. Az extraképességű varró­nők közt tartják számon a 39 éves Nyerges Jánosnét. A rokonszenves munkásnő négy és fél ezer forintot keres ál­talában; ezen belül alig mér­hető az a pár száz forint, amit a minőségért kap. — Ha nem is sokat, de va­lamit számít az a pénz — vallja, miközben a beszélge­tés néhány percére leáll für­gén járó keze. — Fenn kell tartani á lakást, fizetni kell az OTP-t, nevelni a két gye­reket. Minden fillér számit. Haj'tok, ahogy tudok — Ügy gondolom, hogy enélkül a ráadás nélkül is hasonló alapossággal dolgoz­na. Igaz ez? — Én nemcsak varrom a harisnyát, hanem vevő is va­gyok — világítja meg indí­tékainak hátterét a reális ész­járású asszony. — Gondolok arra is, hogy aki pénzt ad ki a harisnyáért, az nem szeret­ne csalódni az áruban. Egyelőre nem tartozik a varrónők élcsoportjába a 17 esztendős Hajdú Zsuzsa. A csinos kányási lány 3 hónap­ja varr, miután a szakmun­kásképzőt félbehagyván gép­hez ült. — Én úgy tudom, hogy csak az kaphat minőségi prémiu­mot, akinek megvan a 100 százalékja. Én még nem kap­tam. — Azt mondják, hogy aki­nek még a szülei gondoskod­nak az anyagi hátteréről, az nemigen erőlteti meg magát. Egyetért-e velük? — Én hajtok úgy, ahogy tudok — állítja a szerény le­ányzó, miközben harisnya- „alkatrészeket” fűz be a gé­pébe. — Csak a norma ma­gas nagyon, és keveset fizet egy-egy csomag. Van, aki ezt a normát is meg tudja csi­nálni, de nem mindenki. Ki így, ki úgy — Általában egy hónap után meg lehet állapítani, ki­ből lesz jó varrónő — közli évtizedes tapasztalatára ala­pozva a csoportvezető. — A teljesítmény nem csak a kéz­ügyességen múlik. Vannak olyanok, akik munkakezdet­kor leülnek, és a műszak vé­géig fel sem állnak a gép mellől, ha csak ki nem kell menni nekik valamiért. Van­nak olyanok is, akik szíve­sen társalognak, dohányoz­nak a társaikkal műszak köz­ben is... — adja tudtul a de­rűs tekintetű assszonyság e csöppet sem meglepő észre­vételt. (molnár) Folyamatos regenerálásű f ww w Yizszuro A vízben levő szilárd lebe­gő szennyeződések eltávolítá­sára a legismertebb eljárás n homokszűrés, amelynél a tisztítani kívánt vizet _ egy meghatározott vastagságú ho­mokrétegen engedik át. Ám az ilyen rendszerű vízszűrőket a szennyel való telítődés után öblíteni, illetve regenerálni kell, ami általában tiszta víz ellentétes irányú áramoltatá­sával és levegővel való réteg­fellazítással történik. így ez a folyamat szakaszos. Ismere­tes több folyamatos szűrési eljárás is, ezeknél azonban a szűrőelem (tárcsa, szitaszö­vet stb.) nem képes olyan méretű szennyeződéskiválasz­tásra, mint a klasszikus ho- mokszűrő. Egy magyar szabadalom megoldja a homokkal való folyamatos üzemű és regene- rálású vízszűrés problémáját. Szűrőközegként homokot, zú­zott kvarcot, zúzott porcelán­törmeléket és aktív szenet használnak, amit lemez- és szitaszövet borítású szelvé­nyek foglalnak formába. A szűrőelemeket egy forgódob palástjára erősítik fel, s egy szflrőkosár alakul ki, melyet hengeres házában egy motor forgat percenkénti egy fordu­lattal. A szűrendő vizet a kül­ső hengeres részbe vezetik be, a szűrőelemeken áthaladva be­jut a forgódob belsejébe, és onnan megfelelően tömített tengelyirányú kivezetésen ke­resztül távozik. A szűrőelemekben lerako­dott szennyeződések folyama­tos eltávolítását a találmány egyszerű és szellemes módon oldja meg. A hengeres kül­ső köpenynek van egy szek­rényrésze, amely szorosan il­leszkedik a belső forgó szű­rődobhoz. Ez a szekrényrész egy kivezetéssel a külső nyo­mású légtérhez csatlakozik. Ekként azon a szűrőelemen, amely éppen a külső térbe vezetett szekrényrész elé for­dult, a megszűrt via egy ré­sze a szűrési iránnyal el­lentétesen most belülről ki­felé áramlik. Így ezen a szű­rőelemen átfolyt tiszta víz kimossa abból a lerakodott szennyeződést, amely a mosó­vízzel eltávozik, az egyes szű­rőelemek tehát folyamatosan regenerálódnak. Vetik a kendert 'A szegedi kendertermeszté­si rendszer 32 taggazdaságá­ban, tehát gyakorlatilag az ország egész területén, meg­kezdték egyik fontos ipari növényünk, a kender vetését. A teljes vetésterület egyötö­dén egy újfajta, a kompolti hibrid magja kerül a földbe. A tapasztalatok szerint hek­táronként fél tonnával több termést hoz az elődeinél, na­gyobb a rosthozama és ugyan­akkor lényegesen nagyobb a belőle készülő fonal szakító­szilárdsága is. A rendszer taggazdaságai a termesztés és a betakarítás teljes körű, komplex gépesí­tésére készülnek. Együttesen mintegy 10 millió forintos be­ruházással 15 új szovjet ara­tógépet, 10 szovjet bálarako- dót, nagyszámú hazai bálázó­prést szereztek be. A tervek szerint még az idén új típu­sú, nagy termelékenységű szovjet gyártmányú rostken- der-betakarító gépsorokat is kap a rendszer kipróbálásra. Az intenzívebb fajta elter­jesztése, hatékonyabb eszkö­zök alkalmazása mellett ma­gát a termőterületet is nö­velik, mégpedig az 1982. évi 4700-ról, illetve a tavalyi 5700- ról 6300 hektárra. Meg akar­ják közelíteni a korábbi évek félmillió mázsás össztermését. Átmeneti visszaesés után ugyanis világszerte nő a ke­reslet a természetes szálas­anyagok iránt. A magyar ex­port is évről évre növekszik nem csak kendertermékekből, hanem újabban egyre több nyers rostot és kórót is szál­lítunk külföldre. (MTI) Erkélyfák A városi lakások erkélyein tartható, nevelhető törpefák szaporítását kezdte meg a gyümölcs- és dísznövény-ter­mesztési fejlesztő vállalat. A várható igények felmérése után az almával, a körtével, a cseresznyével és a meggyel foglalkoznak. A törpefácskák- kat 10 literes konténerekbe ültetik ki, ahol több éven át ehető termést is hoznak. A fák koronája 50—60 centi­méter széles, így lehet talál­ni az erkélyeken olyan része­ket, ahol a szemet is gyö­nyörködtető fácska elfér. A téli idényben sem kell be­vinni a szobába, elég, ha a konténert valamilyen hőszi­getelő anyaggal megvédik az erősebb fagyoktól. A vállalat dísznövényei szintén elhelyez­hetők az erkélyeken. Nem biztos! hogy minden kicsi bors egyúttal erős is. De ha történetesen így van, az viszont biztos, hogy a szokott­nál élénkebb figyelmet érde­mel. Az elmúlt évben több sal­gótarjáni lakásszövetkezet az egységben az erő elvet előny­ben részesítve, összefogott, s megalakították az egyesült lakásszövetkezetet. Az egye­sülés mellett érvek szóltok, ám a lakók is érvekkel ho­zakodtak elő, s ezek nem min. den esetben egyeztek az elő­terjesztettekkel, így aztán korántsem volt minden eset­ben egyhangú a döntést meg­előző szavazás. A salgótarjáni kovász Jó­zsef úti 3-as számú épület lakói azonban egyöntetű vé­leménnyel álltok elő, s meg­győződésük mellett ki is tar­tottak. A voksot amellett tet­ték le, hogy továbbra is kü­lön óhajtanak maradni. S úgy lett, ahogyan akarták: ők 64-en máig önálló lakás­szövetkezetet alkotnak. — A döntés előkészítésekor egyáltalán nem érzékeltük, hogy az egyesüléssel biztosab­bá válik a jövőnk — mond­ja Németh Zoltán igazgató- sági elnök. — Miután érdek- képviseleti szervünk, a MÉ­SZÖV sem erőszakoskodott, úgy határoztunk, hogy amíg érdekeink ezt kívánják, mi megmaradunk mugunknak. Ami összeköt Nógrád megye termelőszö­vetkezeteinek múlt évi árbe­vétele megközelíti a 4.8 mil­liárd forintot. Ennek mint­egy 60 százaléka az alapte­vékenységen kívüli tevékeny­ségből származott. Ez egyben annyit is jelent, hogy az elő­ző évhez képest 14 százalékos növekedést könyvelhettek el a közös gazdaságok ezen a te­rületen. Együttműködés megyén belül Ami pedig különösen ör­vendetes, tovább erősödött a megyei iparvállalatokkal a kapcsolat, bővült az együtt­működés a szövetkezetek kö­zött is. Az ilyen — szűkebb értelemben vett — „hazai” kooperációnak számos előnye van a felek szempontjából, kezdve a közelségtől a jobb áttekinthetőségen át a hatá­sosabb ellenőrzésig. Bizonyára nem véletlen, hogy a helyi, megyei kooperációk során lé­nyegesen kevesebb a vitás kérdés, netán a kudarcba ful­ladó vállalkozás. Ez pedig mindenkinek előnyös. Számtalan példa bizonyítja, hogy az olyan milliárdos nagyságrendű iparvállalat, mint a Salgótarjáni Kohászati Üzemek is megtalálják szá­mításukat a kisebb mezőgaz­dasági üzemekkel való együtt­működésben. Az is biztos, hogy a Salgótarjáni Vasöntö­de és Tűzhelygyár nehéz hely­zetét sem a vele kooperáló nagybárkányi, vagy litkei termelőszövetkezet idézte elő. Az viszont biztos, hogy a gyár most is számíthat ezekre a mezőgazdasági üzemekre..: Legutóbb a szügyi termelő- szövetkezetben jártunk, ahol már több éve együttműköd­nek a kohászati üzemekkel. A közös gazdaságban az alaptevékenység bevételét csaknem kétszeresen túlszár­nyalja az ipari tevékenység­ből származó, amely a múlt évben megközelítette a 77 millió forintot. Szabó Ervin elnökhelyettessel, Honti János főkönyvelővel és Verner Ist­ván ipari főágazatvezetővel beszélgetünk a legújabb együttműködésről. — Gyakorlatilag ez év ja­nuárjában indult be termelő­szövetkezetünkben a huzal- gyártás nógrádmarcaM üze­münkben — mondja az el­nökhelyettes. — A Salgótar­jáni Kohászati Üzemek azon­ban már régebben partne­rünk, hiszen második eszten­deje, hogy mi látjuk el az or­szágot rajzszeggel, amelynek gyártásához ugyancsak az SKÜ adja az- alapanyagot. — Ez a mostani új tevé­kenység mit hoz a közös gaz­daságnak? — Amennyiben a szerző­désben vállaltakat teljesítjük — és miért ne tennénk — úgy 4 millió forint árbevé­telt jelent a huzalgyártás eb­ben az évben. A tervezett le­mezkapa és saraboló készí­tése újabb 2—2,5 milliót hoz — mondja Honti István. — Ez annyit tesz, hogy csaknem 10 százalékkal nö­vekedne az új tevékenységek­kel az iparból származó be­vétele a gazdaságnak. Mit je­lent ez jövedelmezőségben? — Erről még korai volna nyilatkozni. Jelenleg a beta­nulási idő, a gépek beállítása zajlik. A rendes üzem április elején kezdődik, így megkö­zelítően pontos adatok csak májusban várhatóak. — Milyen egyéb hasznot nyújt egy nagy iparvállalat­tal való együttműködés egy mezőgazdasági üzemnek? — A Salgótarjáni Kohásza­ti Üzemek esetében ez egyet jelent, az igen fegyelmezett, pontos munkával. Az SKÜ — ez már többször bebizonyo­sodott — kemény partner, rendet, fegyelmet követel, ugyanakkor igen korrekt. Mindez — úgy vélem —nem válik kárunkra. Sőt sok olyat tanultunk, amely hasznunkra van más nagy iparvállalatok­kal való kapcsolatunkban. — mondja Szabó Ervin. Megoldja a foglalkoztatást — Mi a véleménye mind­erről annak, aki legközelebb van a tűzhöz? — Hat különböző ipari üze­münk van Nógrádmarcalban, Csesztvén és Szügyben — fejti ki véleményét Verner István főágazatvezető —Száz­tíz embert foglalkoztatunk, akiknek zöme korábban a mezőgazdaságban dolgozott, de a gépesítés, a termékszerke­zet-váltás következtében az ot­tani munkalehetőségek meg­szűntek. Ilyenformán a mi számunkra ezért is fontos az ipari tevékenység a kohá­szati üzemekkel, az SVT-vel és a Budapesti FÉG-gel egy­aránt. Dolgozóink mindinkább megfelelnek a magas követel­ményeknek, amit az is mutat, hogy ipari partnereink több­sége állandó, sőt újabb és újabb tevékenységekbe kezd­hetünk közös erővel. A huzalgyártást bérmunká­ban végezzük, s ennek során két műszakban — délelőtt és éjszaka — az idén mintegy 4500 tonna huzalt szállítunk vissza az SKÜ-nek. — Minden világos, csak az nem, miért nem délután dol­goznak az éjszakai helyett? — A délutáni csúcsidőszak­ban jóval többet kéne fizetni a villamos energiáért és ez a gazdaságosság rováséra men­ne. Mivel az éjszakai műszak mindössze hat embert érint, úgy véltük ez a helyesebb vá­lasztás... Hogyan vélekednek erről az együttműködésről a Salgótar­jáni Kohászati Üzemeknél? A kérdésre Halász Árpád mű­szaki tanácsadó válaszol: — Ez a legutóbbi közös te­vékenységünk nagyon friss még, ezért nem szívesen mé- lyednék bele. Ami egyébként a szügyi termelőszövetkezetet illeti, korrekt partnernek is­merjük. Ezért is esett rá a választásunk, sőt már újabb közös munka beindítását ter­vezzük. — Mi ösztönzi a kohászati üzemeket erre az intenzív „párkeresésre?” — Ez nem újkeletű nálunk, hiszen termékkorszerűsítési programunk csaknem egy év­tizede zajlik, s ezek az együtt­működések ebbe szervesen be­le illeszkednek. Említhetném a berceli termelőszövetkezetet is, amellyel hasonló jó kap­csolatot alakítottunk ki a pa­laszeg gyártásában. Ezzel a gazdasággal is tovább kíván­juk bővíteni együttműködé­sünket. Mindnyájunkat erre ösztönöz a gazdaságosabb ter­melésen túl a munkaerőhely­zet is. Nekünk enyhülnek lét­számgondjaink, a mezőgazda- sági nagyüzemek pedig meg tudják oldani a felszabaduló munkaerő helyben történő hasznosítását. Mar a jovore is gondolnak Világos, logikus okfejtés mindkét oldalon, s ennek csak örülni lehet. Nemcsak az ok­fejtés miatt, hanem azért is, mert mindannyian tettek is a jó ügy érdekében. Ami pedig biztató a jövőre nézve, hogy már most a további kapcso­latbővítésen és korszerűsítésen gondolkodnak, figyelembe vé­ve a gazdaságosabb termelést és a kölcsönös előnyöket. Zilahy Tamás A 3-as ház dolgai Az egyetlen épületből álló lakásszövetkezet valóban igen ügyesen sáfárkodik a kínál­kozó lehetőségekkel. A ház fenntartásával, karbantartásá­val járó munkák zömét ma­guk a lakók végzik el társa­dalmi munkában — tavaly például több mint 86 ezer fo­rint értékben. Lefestették az épület lábazatát, lambériával borították be a lépcsőházat, s elláttak sok egyéb teendőt is Saját munkájukkal ma­guknak spórolnak — ennyi­vel is kevesebb a közös üze­meltetési költség. — Az árak, a költségek év­ről évre emelkednek, a mi közös költségünk marad. Ma is csak 170 forintot fizetnek havonta a lakók — magya­rázza az elnök. Aztán nevet­ve fűzi hozzá: — Agyon is vágnának, ha csak úgy be­jelenteném, hogy nekünk is bő háromszázat kell fizetni, mint másoknak...! A 3-as épület lakói büszkék arra, hogy megállnak a sa­ját lábukon is. A közös he­lyiségeket bérbe adták, van már a házban fodrász, fog­orvos, postai raktár, takarék- pénztári műhely, tapétabolt, A használaton kívüli második liftaknát kibontották, ebből csináltak a bérbe adottak he­lyett közös helyiségeket. Gréczi-Zsoldos Miklósné, a MÉSZÖV lakásszövetkezett titkárságának főelőadója is elégedett a 3-as ház működé­sével: — Nagy eredmény, hogy az igazgatóság és a felügyeleti bizottság valóban ellátja fel­adatát, nemcsak névleges tes­tület. Sajnos, nem mindenütt van így! A vezetőség és tag­ság jó kapcsolatát a közös munkák igazolják legszebben. Salgótarján egyik legjobb la­kásszövetkezete ez, nem alap­talanul pályázták meg a Ki­váló szövetkezet címet. Az aprócska lakásszövetke­zet a számára legjobban meg­felelő megoldásokat keresi és találja meg. A televíziós vé­telre szolgáló berendezések karbantartására villamosmér­nökkel kötöttek szerződést, a liftet egy maszek szerelő ja­vítja, ritkaság, amikor a fel­vonó nem működik. Télen há­romszor is nekiveselkedtek a lakók a korcsolyapálya épí­téséhez, a Gagarin iskola igaz­gatója is segített hét végeken az udvar felöntésében. Nem az igyekezeten múlott, a jég egykettőre elolvadt Évente megrendezik a gyerekeknek a Mikulás-estet, futja rá a kö­zös költségekből. A minap megtartott köz­gyűlésen felvetődött az is: jó volna kicsit többet törődni a ház idős lakóival. Megyegyez- tek, hogy karácsony táján nyugdíjas-találkozóra hívják őket. A házban lakó dr. Cseplák György azonnal ajánlkozott: az időskori egész­séges életmódra vonatkozó ta­nácsokkal bővíti a nap mű­sorát. — Ami igaz, azt el kell is­merni: ügyvitelünket, köny­velésünket az egyesült lakás- szövetkezet végzi, méghozzá Géczi Pál irányításával, igen jól! — teszi hozzá mindeh­hez Németh Zoltán elnök. Említettük, közgyűlését a minap tartotta a lakásszövet­kezet. Füzzük hozzá azt is: a Gagarin iskolában rendezett eseményre érkező lakókat po­gácsa. kóla. sör várta az asz­talokon Hiszen amúgy is ta­lálkoznak a lakók egymással naponta: legyen ez a fontos alkalom ezáltal is ünnepé­lyes ! —szendi— barkácskölcsönző. De nem rö- 1 _ .................... y idultek meg a lakók sem.’ | NÓGRÁD - 1984. március 30., péntek 3

Next

/
Thumbnails
Contents