Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)
1984-03-03 / 53. szám
Városi ranghoz városi művelődés illik Tervek és tennivalók legújabb városunkban Pfctetö, a szövetkezeti éra- toáz előtt. Két srác tanakodik, hova menjenek. Az egyik a „Rablót” javasolja, legalább jól elmarháskodüiak, iszogatnak. A másiknak a „Lovászba” húz a szíve; úgy véli, ott is jói elmarháskodhatnak, ha iszogatni ugyan nem is lehet. Aztán az erősebb győz, az, amelyiknek meggyőzőbbek az érvei A „Rablóban" mégiscsak jobb. Kiszúrhatunk egykét betévedő csajt, nem parancsol 6enki, füstölöghetünk, mulathatunk kedvünkre. No, ne bámulj, szólj már!_ Ugyan mit csináihatoánik, mi jót abban a kultúrhézban. Nincs itt Posztón semmi kiossz szórakozás r Hát ez is egy vélemény. Mennyi az igaz benne? Szemelvények a Lovász József Művelődési Központ munka tervéből: „Különösen sok gondot fordítottunk a minőségi követelmények javítására, az igényesebb, városiasabb kultúra, ill. szemlélet kialakítására. Ennek érdekében kezdeménye- zően szerveztük és végeztük központi (pásztói) intézményünk otthonosabbá, Vonzóbbá tételét”. „Igen jelentősen előre léptünk a komplex formák alkalmazása területén: előadás, kiállítás, művészeti rendezvény, művész-közönség találkozó együttes alkalmazása, figyelemmel a szórakoztató elemek megfelelő arányára”. „Sikerült létrehoznunk egy év alatt egy új felnőtt amatőr művészeit együttest (Muzs- la) mégpedig megszervezve annak közös fenntartását is (hat pásztói, itt. Pásztó környéki szövetkezet és a Mátraaljai Állami Gazdaság, mintegy évi 150 ezer forintos támogatásával 0. ” „Nem sikerült viszont előbb- rejalni a gyermekszakterületen. .. Hasonló a lemaradás, a stagnálás az értelmiségi klub, ill. a felnőttnevelési szakterület egész munkájában... Nem stabilizálódott a bábcsoport, nem jött létre színjátszó, HL irodalmi színpad. Nincs utánpótlás az egyébként országos minősítésen jól szerepelt mun_ káskárusban, s az előző években kialakult kedvezőtlen helyzet változatlan az amatőr képzőim!vészkörben is." országos és megyei átlaga ennél meglehetősen rosszabb... Nyáron megkezdtük az audiovizuális szolgáltatást, és zenei részlegünk nyomon követ, hetően mind népszerűbb az óvodások, iskolások és a felnőttek körében. o © — J5 évet zártimk —mondja Szállási Miklós, a városi könyvtár igazgatója. — Minden teljesítménymutatónkat túlteljesítettük, minden ötödik pásztói lakos beiratkozott olvasónk. A tanácsi hálózat Hogyan vélekednek a meghatározó jelentőségű közművelődési intézmények munkájáról a városi tanács művelődési, egészségügyi és sport- osztályán ? Havril János osztályvezető: — Meg kell gondolni, mit mondunk, miként fogalmazunk, mert az igazság összetett. A könyvtár megítélése könnyebb. Ügy érzékeljük, jellegénél fogva is, jobban tudja beváltani céljait. Jó a kapcsolatuk az üzemekkel, a körzettel, kezdeményeznek, más rendezőkhöz társulnak, jócskán kiveszik részüket — talán, mert ti TIT helyi vezérkara tőlük kerül ki — az ismeretterjesztésből... A művelődési központ esetében az igyekezetei fenntartás nélkül dicsérhetjük: igyekeztek a korábbinál dúsabb programot adni, s ügyeltek a minőségre. Mégis azt kell mondanom: a lehetőségeik alatt maradtak. Számos kiscsoport hiányzik, nem egyenletes a városrészekkel való foglalkozás, menny iségi-minőségi szempontból egyaránt Azt hiszem, ügy dolgoztak, hogy a valóságos igényeket a kívántnál kisebb mértékben ismerték. — Ezzel magyarázzuk, hogy a lakosság kulturálisan nem aktivizálódik, elvárható, illetve könő mértékben — jegyzi meg Kovács Mária, a korábbi művelődési felügyelő. Az elmondottakkal egyetértett a városi tanács végrehajtó bizottsága is a közelmúltban lezajlott értekezletén. A vélemények — beleértve a művelődési központ munkatervét is — reálisan tükrözik a valóságot, a tevékenység ellentmondásosságát, előremutató és negatív tendenciáit. Pásztó az új esztendőiben városi rangra emelkedett. Ez sok mindenben kötelezi az ittenieket A város kulturális életét, benne a lakosság gondolkodását részvételét .hogyan kívánják formálni, fejleszteni? — Az etenondottafeböl következik — feleli Havril János —, hogy az igényfelmérést a munka alapjává keU tenni. Meg kell tudnunk, mire fogékonyak a pásztóiak. Ezt én a közművelcklés teljes szélességében értem, vonatkoztatva a zenére, színházra, a szakkörökre. Ezzel együtt több kezdeményezést várunk, de rétegekre, érdeklődésre céliottabban. Régi hibánk ugyanis, hogy kezdeményezünk, aztán kiderül, a rendezvényünknek- nincs közönsége. Ez még nem is lenne éppen nagy baj, csak ne vonnánk le belőle automatikusan, hogy azért, mert erre még nálunk nincsen igény. Gondolkodjunk el azon, ha másként kezdünk hozzá, szervezzük, hátha többen jöttek volna el. Vagyis a magunk munkájában keressük a sebezhető pontokat, ne a közönségben. .. Ebben az évben differenciáltabb rétegmüve- lődést szeretnénk intézményeinkben látni, az értelmiségiek, a hozzáértő, cselekedni kész emberek fokozottabb bekapcsolásával. A művelődési központ remélhetőleg erősíti üzemi kapcsolatait is. — A tennivaló nem csekély. Éppen ezért fontos: megvannak-e a teljesítés anyagi, tárgyi, személyi feltételei? — A művelődési központban javult a helyzet, de a személyi feltételeket tovább kell javítani. A tárgyi feltételeket, bár az intézményeket az utób. bi években tervszerűen felújították, bővíteni szükséges, sok új eszközt kell beszerezni. Pénzünk, talán mondanom sem kell, nem lett több a városi ranggal, viszont a jogállásunk növekedése komoly lendítő erő. Az emberek részéről segítőkészséget, megértést, igyekezetei tapasztalunk, ezt az érzést, közszellemet mulasztás lenne nem kihasználnunk. o Pásztó kulturális élete —, mint a legtöbb helyen — fénynyel és árnnyal teli, de a fény egyre szélesebb területre vetődik. A város gazdasági, köz- igazgatási központ, úgy tervezik kulturálisan is minél előbb és egyértelműen az lesz. — A szakemberek jól látják a tennivalókat —mondja Füssy József, a városi pártbizottság első titkára. — A jó végrehajtásnak adottak az objektív feltételei, bár több szakember kellene. Nyugodt, szisztematikus munkát kérünk, mert tudjuk, hogy a kultúrában nem lehet látványosan, egyik napról a másikra előbbre lépni. Azt szeretnénk, ha a közművelődési szakemberek minél több dolgot megvizsgálnának, minél több dologgal megpróbálkoznának. Ne féljenek bevallani, ha vajaimról kiderül, nem jó. Ez természetes, senki fejét nem veszik. De keressék a más módszereket, formákat, amelyekkel a kijelölt célhoz végül is elérkezünk. Sulyok László .Vendégségben — otthon' Eszményi Viktóriánál Itt most nem árulom ei — hány évvel ezelőtt találkoztunk először (egy művésznőnél sohasem lehet elég óvatos az ember, legjobb lesz nem dobálózni az évekkel) azt azonban felelőséggel kijelentem: Eszményi Viktória semmit sem változott. Csak éppen sztár lett. Csak éppen férjhez ment a régi Gemini egyik tagjához. I Csak éppen gyereke szüle- " tett, Tamás, alig múlt kéthónapos. Csak éppen nem hagyta, hogy , . eountryénekest „faragjanak” belőle. És így tovább. Miközben semmit sem változott. úgy, hogy megőrizte önmagát, akire Komjáthy György zenei rendező még az egykor volt szép idők, a salgótarjáni amatőr könnyűzenei és jazz- fesztiválról emlékszik. ami valamikor hatvanhétbe!* zajlott, pedig jóval később, jóval rangosabb eseményen, a hetvenkettes .,Ki mit tud”-on is szép sikerrel szerepelt a mi énekesünk... De megtudhatjuk majd március negyedikén a miskolci rádió vasárnap délelőtti műsorában, amelyben helyet kapott a „Vendégségben — otthon” Eszményi Viktóriánál Balassagyarmaton. Antal Magdával és G. Tóth Ferenccel, a miskolci körzeti rádió szerkesztő-riportereivel jártunk Balassagyarmaton Viki szülőházában. A miskolci rádió „Vendégségben — otthon” című műsorsorozatának legújabb darabját készítették a rádiós kollégák, engem azért „vittek magukkal”, mert valahogy tudomásukra hoztam, hogy jó régen — amikor Viktória harmadikos g; -mazista volt — a NÓG- RÁD hasábjain írott portréban végeredményben (?) én fedeztem fel... Mint KISZ- aktívát! A gyarmati KISZ- esek ajánlották: „van egy kislány, gitáros, itt nálunk, gyakran szerepel a rendezvényeinken saját szerzeményeivel, is, jó lenne írni róla valamit. ..’’Ez a valami címében igy kezdődött: Csillag születik? De a kérdőjelet a mindenkor óvatos szerkesztőm (az akkori) biggyesztette Otthon is gitárral a cím végére. „Na, na, legyünk csak óvatosak a próféciákkal. ..!” A „Vendégségben — otthon” felvételein aztán újra szót válthattunk, Viki néhány napja akkor már otthon tartózkodott Tamással, a férj Heilig Gábor, aki tudomásom szerint az alapitótag-énekes- től, Szabó Györgytől vette át hosszabb időre a Gemini énekesének szerepét, valahol turnézott talán. A hangszalag megörökítette természetesen a szülők és a kis Tamás hangját, az egyko-. ri iskolai és városi élet, az indulás gyarmati szereplőinek visszaemlékezéseit a kislány, a barát, a tanítvány, az ismerős portréjáról... Nem tudhatom más miként emlékezik a „vidéki kislányra” aki felkerült éppen tíz évvel ezelőtt Pestre akiből sztár lett Viki lemezdalait legjobban Tamás fia ismeri. Sokat gyakorol és a gyerekkel foglalkozva is énekel otthon. Üjabb jóslásokba bocsátkozva: a jövő nagy zeneszerzője talán Heilig Tamás lesz. De az mái- a XXI. század zenéje. Eszményi Viktória most is kedves ebben az énekes anyaszerepben. Szülővárosát most is éppúgy szereti mint régen, itt csendet, nyugaliúat kap, szeretetet, a szülői házban. innen mindig visz valamit magával, ami erőt ad, kitartást a könnyűzenei mezőkön folyó itt-ott bizony nehéz harcokhoz. A kíváncsiság, az őszinteség most is a régi benne és most éppúgy nem fél a jövőtől, mint amikor hetvenháromban töretlen szülői figyelemmel kísérve nekivágott az énekes sztárok országútiénak. Egy szá3 gitárral, amit ma is őriz. A rádiósok kérésére teiü mészetesen énekelt is a felvételkor. Tamás az elején még „mondott” . valamit a szomszéd szobában, de már a dal közepe táján elcsendesedett és el is aludt Viki törökülésben a kereveten, térdén a gitár. A dal — „Tegnap szép este volt..Heilig Gábor és Horváth Attila szerzeménye. Feje felett a falon egy ovális keretben a színes esküvői kép: Gáborral átölelik egymást, nagyon vidámak! Talán a szerelmük is tanulság gos. Régi ismerősök voltak,' dolgoztak is együtt — mégis egy hosizabb szovjetumióbeli turné után kezdték komolyan venni a szerelmet. „Tegnap szép este volt...“ A szép napok következnek! — pat Réti Zoltán társaságában Ismét olvasópályázat „KELL A JÓ KÖNYV ’83/85” Az élet nagy aduja a nyelvtudás Találkozás dr. Lomb Kató szinkrontolmáccsal l>r. Lomb Ka'tó „Az Elnöki Tanács dr. Lomb Kató tolmácsnak, több évtizedes eredményes tanári és tolmácsolási tevékenysége elismeréséül, a népek közötti megértés, barátság erősítése érdekében kifejtett munkájáért — születésnapja alkalmából — a. Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta” — olvastuk nemrég a kitüntetésről szóló hírt a központi lapokban. Az egész ország köszöntötte Lomb Katót, a tizenhat nyelvű asszonyt, akit sokezren ismernek, csodálnak, tisztelnek, s mondjuk meg őszintén: irigyelnek is. Tévé-, rádióinterjúiban, cikkeiben, könyveiben, saját életével bizonyítja, aki több nyelvét tud, sokszorosan többet lát a világból. s többet tud nyújtani önmagából, értékeiből a társadalomnak is. X Budai, meleg hangulatú otthonában nagy helyet foglal el az irodalom: a könyvespolcokon a klasszikusok mellett ott SJi’ckoznak a szovjet, angol, német, francia, olasz, spanyol, japán realisták művei. Mindegyiket eredetiben olvassa. — Számomra az idegen nyelvű könyvek olvasása a Szókincs ébrentartását is jelenti — mondja. — A könyv a legmegbízhatóbb, a legtürelmesebb segítő nyelvtanár Az utóbbi húsz évben 55 országban járt. Űtiélményei- ből könyv is született: Egy tolmács a világ körül címmel. — Sokan fordulnak hozzám azzal: hogyan lehet gyorsan, jól nyelvet tanulni, akár egyszerre többet is, van-e korhatár a nyelvek elsajátításában? — Miközben teát önt a csészékbe, életéből merítve a választ, folytatja: — Középiskolában tanultam németet, latint, franciát, a többi nyelvvel már felnőttként — a kínai kivételével — kizárólag a könyvek és a rádió segítségével kerültem közeli barátságba. Az orosszal kezdtem 1940-ben. Egy délután hazafelé jövet az antikvárium kirakatában megakadt a szemem egy kopott, cirillbe- tűs szótáron, 96 fillérbe került, megvettem. Á háború után aztán orosz nyelvet tanítottam a műszaki egyetemen. Egyébként kémia—fizika szakos doktori diplomám van. Mégis mindig a nyelvtudásból éltem, s a nyelvek tanulásában lelem ma is örömömet. „Hivatásos nyelvtanuló” vagyok, állandóan islereteket gyűjtök: mivel a tudomány, a technika fejlődésével új fogalmak születnek, változik, alakul a nyelv is. A nyelvtanulás nem kampány, hanem életforma. Csak az első tíz nyelv nehéz... — hiata- tóan nevet rám. — Mégis, van valami titka a nyelvek gyors elsajátításának? — Nincs erre recept, bárki képes rá, ha van önbizalma. Érdeklődés, kitartás, szorgalom és jó memória kell hozzá. Fiatalon könnyebben elsajátítható a helyes kiejtés. Viszont a felnőttagy érettebb, logikai következtetései, rendszerező készsége kifinomultabbak. Szerintem mindaddig, amíg kapcsolatot tartunk a külvilággal, képesek vagyunk nyelvtanulásra. Heti 12—14 órát kell foglalkozni egy nyelvvel ahhoz, hogy megtanuljunk olvasni, beszélni. Lomb Kató életcélja a nyelvtanulás népszerűsítése. Saját gondjának tekinti, hogy a magyar lakosságnak alig 15 százaléka beszél idegen nyelvet. A már ismert és sokunk által hasznosan forgatott Így tanulok nyelveket című kötete után most megjelent a Nyelvekről jut eszembe című könyve is. Szellemes dialógusokkal, humoros anekdotákkal oly pikánsan fűsze- 'rezi mondandóját a nyelvtanulásról, a nyelvtani szabályok ismeretéről, hogy az ember önkénytelenül arra gondol: ha iskoláinkban így tanítanának, mennyivel többéi tudnának a gyerekek. A tolmácsasszony bátorít, biztat fiatalt, középkorút, időset a nyelvek meghódítására, könyvben megosztja velük saját tudományát, módszereit, fortélyait. Segit az elindulásban, megtanít memóriafrissítő szójátékokra. Erőt ad a csatározáshoz, de nem ígér könnyű győzelmet. „A nyelvtani szabályokat 3—4 hónap alatt el lehet sajátítani — írja —, a szókincs parttalan tenger, míg élünk tanuljuk.” A könyv nagylátószögben tárja elénk mindazt, amit az idegen nyelvekről tudni illik, de nem feledkezik meg a szerző a magyar nyelv gazdagságának, tisztaságának, szépségének dicséretéről sem. A fejezetekben visszatérően fel-feibukkan az anyanyelv iránti olthatatlan szeretete. Könyvének borítólapjára ezt írta: „Életünk kártyáit a véletlen kevergeti, osztogatja. Ebbén a játszmában a nyelvtudás az adu”. A tét nem kevés. Rajtunk múlik, hogy megnyerjük a partit! H. A. 4 NÓGRÁD — 19Eó. március 3., szombat Lapunk december 31-1 számában jelent meg a „Kell a jó könyv *83—85” olvasópályázat leihívása. Az ajánlott művek közül újabb harmat mutatunk be olvasóinknak. A könyvismertetőkét a Balassi Bálint megyei Könyvtár munkatársai készítették. AJTMATOV, Csingiz; Az évszázadnál hosszabb ez a nap. Regény, Bp. 1982. Európa. 402 1. Ajtmatov ebben a szép regényében két (külön-külön műfajhoz is sorolható) történetet épít egybe. A Szári-Özeket kettészelő vasútvonal egyik isten háta mögötti állomásán dolgozó főhős,, az öregedő Förgeteges Edigej arról értesül, hogy idős barátja Kazan- gap meghalt. Odahívja az elhunyt rokonait és egy kis csapat élén elindul Ana-Bejit, az ősi temető felé, hogy ott temesék el méltóképpen barátját. *• G. A. FJÖDOROV DAVIDOV; Az aranyhorda földjén. Bp. 1983. Gondolat. 134 1., 48 t. A középkor századaiban Európa és Ázsia pusztáin a nomád népek több hulláma söpört végig; hunok, avarok, kazárok,, bolgárok, besenyők, kunok, majd Dzsingisz kán hadai és az Arany- horda. G. A. Fjodorov-Dávidé v történész-régész professzor ismerteti e népek történelmét, életmódját, bemutatja bálványaikat, harci és használati tárgyaikat. Beszámol temetkezési rítusaikról, leírja a nomádok leigázásának történetét és az Aranyhorda nevű államalakulat létrehozásának folyamatát. BAKUNYIN. Mihail; Gyónás, Bp. 1983. Európa. 228 I. Bakunyin orosz forradalmár, publicista, a modern anarchizmus atyja, a cári börtönben írta meg híres Gyónását. Bakunvint a drezdai bíróság és az osztrák Hatóságok halálra ítélték- a drezdai felkelés vezetéséért és a csehországi forradalmi mozgalmakban való részvéteiéért, #\z ítéletet mégsem haUották vé~re, hanem T. Miklós cár választás elé állította Bakunyintt vagy mcefr.ia őszintén vallomását, vagv kivégzik.
