Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)
1984-03-25 / 72. szám
Az Olasz Általános Munkásszövetség szervezésében A szakszervezetek eddigi legnagyobb megmozdulása Rómában Az olasz szakszervezeti mozgalom eddigi legnagyobb tüntetésére került sor szombaton, az olasz fővárosban. Ez az első olyan tömegmegmozdulás, amely a szakszervezeti egység megteremtése, 1972 ót; az ellentétek jegyében zajlik: a kereszténydemokrata érdekeltségű CISL és a szocialista irányítású UIL, valamint a CGIL kisebbségi (szocialista) szárnya beleegyezett a mozgó bérskála 3 százalékos csökkentésébe és ezzel közvetlenül is előidézte a szakszervezeti szakadást. Az Olasz Általános Munkásszövetség (CGIL) szervezésében több százezer ember érkezett Rómába, azzal a szándékkal, hogy a kormány bércsökkentő, inflációellenesnek minősített törvényjavaslata ellen tiltakozzon, annak teljes visszavonását, vagy alapos megváltoztatását követelje. A tüntetők új, hatásos foglalkoztatáspolitikát is sürgettek. A gazdasági elemzések arra utalnak, hogy a pénzromlás mértéke továbbra is 12 százalék körüli. Ugyanakkor kormánykörökben hideg zuhanyként hatott a Nemzetközi Valuta Alap előrejelzése, amely 13 százalékban jelölte meg az olasz inflációt az év végére. Mindez tehát más oldalról erősíti a szakszervezet és a baloldali ellenzék érvét: megalapozatlan a kormány terve, amely a bércsökkentésnél csak 10 százalékos inflációval számolt. Amerikai felderítőgépek Egyiptomnak Líbia a Biztonsági Tanácshoz fordult Líbia az ENSZ Biztonsági Tanácsának sürgős összehívását kérte. Avad Burvin, Líbia állandó ENSZ-képviselője a BT elnökéhez pénteken írott levelében ítélte el az Egyesült Államoknak Líbiával szembeni ellenséges és provokatív lépéseit. Líbia provokatív lépésnek minősíti, hogy az amerikai kormány fegyvereket — AWACS felderítőgépeket — szállít Egyiptomnak, amelyekkel kémtevékenységet folytathat és agressziót készíthet elő Líbia ellen. Hírügynökségi jelentések szerint a BT tagjai hétfőn kezdenek nem hivatalos megbeszéléseket és vitatják meg, hogy a szervezet milyen eljárást indítson a líbiai panasz nyomán. A BT tagjai ugyancsak hétfőn kezdenek konzultációkat a Líbiával szembeni szudáni vádaskodásokról. Mint emlékezetes, Szudán azzal vádolja Líbiát, hogy március 16-án, légitámadást intézett a Kar- tűm közelében levő Omdur- ban ellen. A légitámadásnak öt ember esett áldozatul. Az eseményt követően küldött az Egyesült Államok két AWACS felderítőgépet Egyiptomba, amelynek védelmi szerződése van Szudánnal. Tripoliban a támadás vádját határozottan visszautasítják- Az eseményhez kapcsolódó diplomáciai hír, hogy kétnapos látogatásra Egyiptomba érkezett Ezzedin el-Szajed, a szudáni parlament elnöke, aki Dzsaafar Nimeri elnök üzenetét adja át Hoszni Bubarak egyiptomi államfőnek. Karúimban tartózkodik Donald Rumsfeld, az amerikai elnök közel-keleti különmegbízottja, aki előzőleg Jichak Samír izraeli miniszterelnökkel folytatott megbeszéléseket Jeruzsálemben. Tartományi választás az Tartományi választást tartanak ma az NSZK harmadik legnagyobb lélekszámú tartományában, a több mint kilencmillió lakosú Baden-Württem- bergben. Mivel idén ez lesz az egyetlen választás a Német Szövetségi Köztársaságban, megkülönböztetett figyelem kíséri az erőviszonyok alakulását. Amennyiben a CDU elveszítené abszolút többségét és az FDP ismét bejutna a tartományi parlamentbe akkor a bonni, központi kormányhoz Rendkívüli állapot Chilében Chilében péntek éjféltől az ország egész területére rendkívüli állapotot léptettek életbe. Az intézkedést bejelentő Sergio Anofre Jarpa belügyminiszter azt állította, hogy ez „megelőző lépés” a társadalmi rend biztosítására. A TASZSZ hírügynökség tudósításában rámutatott: a mostani drasztikus népellenes intézkedések valódi célja az, hogy a chilei katonai vezetők megakadályozhassanak mindenfajta politikai rendezvényt, nyilvános gyűlést, és kijárási tilalmat rendeljenek el. A „rend biztosítása” ürügyén hozott hatósági intézkedések mindössze négy nappal előzték meg a politikai ellenzék és a szakszervezetek országos tiltakozó napját. Chilében Salvador / Allende Népi Egység kormányának megdöntése óta lényegében rendkívüli állapot volt érvényben- Tavaly augusztusban a fokozódó rendszerellenes tüntetések hatására az ország katonai vezetői feloldották a rendkívüli állapotot és látszatintézkedésekkel próbáltak olyan helyzetet teremteni Chilében, mintha demokratizálási folyamat kezdődött volna meg. A Pinochet-rend- szer most ismét a terror és az elnyomás eszközét kívánja bevetni a fokozódó népharag megtörésére — állapítja meg a TASZSZ. NSZK-ban hasonlóan CDU—FDP kormány alakulna Baden-Würt- tembergben. Lothar Shath azonban, bízva 1980-as sikerének megismétlésében, a választási kampány során mindvégig valószínűtlennek nevezte ezt a lehetőséget. I íiactt sygam « s/zx.b DIVAT '84. Ilyenkor tavasszal van a divatbemutatók évadja. Londonban sincs másként, felvonultatta új kollekcióját Katherine Hammet, az ismert divattervezőnő is. A divatparádén magas személyiségek is részt vettek, sorukban a miniszterei nők asszonnyal. Az első meglepetés akkor történt, amikor a manekenek még ki sem vonultak. Katherine olyan pólóingben fogadta a vendégeket, amelyen felirat hirdette a legújabb közvélemény-kutatási eredményt: a britek 58 százaléka határozottan a rakétatelepítés ellen nyilatkozott. A Greenham Common-i nők bátor akcióit ismerve, nem kell jóstehetség hozzá: ez a divat minden bizonnyal nagy divat lesz Britanniában. —— ...»Ml II A hét 3 kérdése Milyen eredményekkel járt a lausanne-i Libanon-konferencia? A legelégedettebbek a Genfi-tó partján fekvő svájci város szálloda- és étteremtulajdonosai. A Libanon-konferencia körüli sürgés-forgás alaposan fellendítette az előszezon különben szerény forgalmát. Ennek már hagyománya lehet Lausanne-ban: e 1912-es olasz—török békeszerződés aláírása óta számos konferencia zajlott a városban, éppen „előszezonban”... A perdöntő természetesen mégis az, hogy az érdekelt felek hogyan nyilatkoznak Alighanem Berri, a síita Ama) (Remény) szervezet vezetője járhatott legközelebb a reá litásokhoz. Amikor kijelentet te: a libanoni nemzeti megbékélési konferencia nem eredményezett kudarcot, de nem is hozott teljes sikert. Fontos esemény volt, hiszen azér ülhetett egyáltalán össze mert előzőleg felmondták a tavaly májusban Izraellel kötött különbéke-szerződést. A szerződés érvénytelenítése pedig összefüggött a belső fordulattal, azzal, hogy a kormányhadsereg drámai felbomlása az erőviszonyok módosulását jelezte az ellenzék javára. Ami az eredményességi oldalra írható: a konferencia megerősítette a tűzszünetet, sorrendben a száznyolcvannegyediket kilenc év alatt (a legújabb tűzszünet-statisztikát az 1975-ös polgárháború kezdetétől jegyzik.) Ennek ellenére nap mint nap összecsapások híre érkezik Bejrútból, de úgy tűnik „hivatalosan” még életben levőnek tartják a megállapodást. Sőt, furcsa módon, a különböző ellenzéki fegyveres csoportok egymás közti hadakozása állítólag azzal volt kapcsolatos, hogy egyes osztagok nem akarták komolyan venni a tűzszünetet. Pontosan nem részletezett, elvi egyetértés alakult ki a hadsereg átszervezésének szükségességében, de az igazi vita akkor kezdődik majd, amikor ennek mikéntjéről tárgyalnak. Hasonló a helyzet a legkeményebb dióval, a hatalom újrafelosztásával, s a felekezeti hatalmi szerkezet átalakításával. Kiküldtek egy harminckét tagú bizottságot, hogy hat hónap alatt dolgozzon ki javaslatokat az alkotmány módosítására. Egyelőre azonban nincs jele annak, hogy a maronita vezetés lemondana hatalmi kiváltságairól, márpedig enél- kül nincs tárgyalási alap. Ezért az annyira sürgetett nemzeti egységkormány ügyében sem történhetett előrelépés. Ezért nemcsak, hogy áttörés nem történhetett, de fennáll a veszélye annak is, hogy az ellentétek újra kiéleződnek, s az újabb felvonás, esetleg véres felvonás kezdődik a libanoni színen. Bonyolítja a képet, hogy az alapvető szembenállás mellett bizonyos lazulás tapasztalható mind a jobboldal, mind az ellenzék táborában. A maronita politikai vezetésben Amin Dzse- majel elnök és a szélsőséges milíciák parancsnoka Fradi Frem folytat több-kevesebb nyíltsággal polémiát. Míg a másik póluson Franzsié volt köztársasági elnök, az egyik nagyhatalmú maronita család feje látszott szakítani a ■orábbi szövetségeseivel. Akikkel tavaly ősszel megalakította a nemzeti megmentés frontját. Ugyancsak tűzpárbaj zajlott a szunnita Morabitun szervezet (libanoni nasszeris- táknak is nevezik őket), illetve a síiták és a drúzok körött. Jóllehet Lausanne-ban még mindig szövetségesek vonultak fel. A libanoni polgárháborús frontokon azonban nem először történtek ilyen meglepetésszerű „helycserék”. Talán érthető, ha ezek utón i Közel-Kelet avatott szakértői is tartózkodnak a mindennemű előrejelzéstől, vagy felelőtlen jóslástól. a libanoni helyzet több esélyesnek tűnik. Történt-e előrelépés a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon? „Ismerkedési csúcstalálkozót” javasolt a héten Hammer, az amerikai üzleti élet nagy öregje, a vegyipar egyik multimilliomosa, aki Lenin óta személyes kapcsolatban állt minden szovjet vezetővel, s az elmúlt hetekben kétízben is magas szinten fogadták Moszkvában. A hivatalos Washington máris elutasítóiig nyilatkozott, jóllehet az is kitűnt: történtek és a tények alapján, találkozó nélkül is ismerkedhetett a világ az amerikai külpolitikával. A bécsi haderőcsökkentési tárgyalások előtt például széltében-hosszában terjedtek az alighanem kiszivárogtatott hírek, hogy Washington új, konstruktív javaslatokat kíván tenni a holtpontról való elmozdulás érdekében. A héten újra összeültek Bécs- ben, a múlt heti nyitány után immár érdemi megbeszélésekre, de az új amerikai javaslatok nem hangzottak el, sőt minden jel szerint a dolgok maradtak úgy, ahogyan eddig voltak. Stockholmban —, ahol most az eredetileg betervezett kéthónapos szünet tart, afféle „gondolkodási szünetről” is beszélhetünk a konferenciák hagyománya szerint — változatlanul nem látszik elmozdulás a korábbi amerikai álláspontról, amely lemaradt a technikai részletek, s mindenekelőtt a szocialista országokban remélt felderítési lehetőségek követelése mellett. A fegyverkezési verseny tart, s éppen a minap egy határozott hangvételű Pravda-cikk rámutatott az új amerikai rakétatervek veszélyes vonzatai- ra. Maga az amerikai külügyminiszter is kijelentette: nincs szó arról, hogy az Egyesült Államok újabb kezdeményezésekkel, tervekkel álljon elő ebben a vonatkozásban.. Mindennek fényében ismét bebizonyosodott, hogy az a hangváltás, amely január óta az elnöki megnyilatkozásokban jelentkezik, nyilván az elnökválasztási év taktikájának jegyében történt. A Mondale— Hart versenyfutás még nem dőlt el, s azt sem lehet tudni, hogy a meghasonlott demokraták mennyiben veszélyeztethetik Reagan újjáválasz- tási ambícióit. Az viszont máris nyilvánvaló, hogy a demokrata bírálatok is igazolták; az elnök leggyengébb pontjának ma a külpolitika tűnik, s valószínűleg ezzel kapcsolatos a szavak „vágányál- lítása”. A szavak azonban sohasem elegendők, tettekre van szükség, s ezekre a legkézenfekvőbb alkalmat a meglévő kelet—nyugati tárgyalási fórumok nyújtanák. Tettek, vagyis ésszerű, új amerikai megközelítési módok azonban még mindig nincsennek... Mi a helyzet a közép-amerikai válságterületen? Ma „választ” Salvador. s az idézőjel több mint jogos. A hazafiak bojkottálják az elnökválasztást, amelyen csak a jobboldali és még jobboldalibb jelöltek között lehet választani, s a terror nyomasztó légköre, a halálbrigá- dok fenyegetése vet árnyékot az urnákraA salvadori választási cécó nem függetleníthető a Nicaraguára nehezedő fokozott nyomással, s a közép-amerikai ország körüli feszültség növekedésével. Az ellenforradalmi csoportok (kontrák) fokozták a behatolást, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy elfoglaljanak egy-két határmenti városkát, és „ellenkormányt” alakítsanak, amely segítséget, magyarul katonai beavatkozást kérne az Egyesült Államoktól vagy az amerikaiakkal szövetséges szomszédoktól. A harcok folynak, jelentős sandinista erőket irányítottak a frontra, a forradalom védelmében, s nagy figyelmet keltett a vietnami bejelentés: fegyverszállításokkal segítik a veszélyeztetett Nicaraguát. A válság veszélytényezőit növeli, hogy a kontrák elaknásították a Nicaragua körüli vizeket. Korábban három hajó, köztük egy holland és egy panamai sérült meg, a héten pedig mágneses akna robbant a Luganszk nevű szovjet tar- tályhajó alatt. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a raktárrész és nem az olajtartályok alatt. így is voltak azonban sebesültek a tengerészek között. Az eset komolyságát érzékelteti, hogy Gromiko személyesen nyújtott ót tiltakozó jegyzéket a moszkvai amerikai nagykövetség képviselőjének, s az Egyesült Államokat tette felelőssé az incidensért Az ellenforradalmi alakulatok egyedül aligha hajthatták volna végre az akciót, a szálak Washingtonba vezetnek, s bizonyítják az amerikai politika felelősséget. Réti Ervin MUNKANÉLKÜLISÉG Várakozók és reményvesztettek... Vietnami segítség Nicaraguának A világ országai közül elsőként Vietnam válaszolt Nicaragua kormányának arra a március 13-i felhívására, amelyben a közép-amerikai ország vezetői fegyvereket és más katonai felszereléseket kértek az ország védelmére az amerikai intervenció elhárítására. A Vietnami Szocialista Köztársaság nagykövete Managuá- ban hivatalos nyilatkozatot adott át a kormányzó tanácsnak, és ebben Hanoi felajánlotta segítségét. Katonai források szerint a sandinista néphadsereg elsősorban légvédelmi fegyvereket, repülőgépeket. aknaszedő hajókat kért. A listán szerepel még rádiófelderítő berendezés és egynéhány gyorsnaszád. Ez utóbbiakra azért van szükség, hogy szembeszállhassanak az ellenforradalmárok hajóival. A Gazdasági Fejlesztési és Együttműködési Szervezet (OECD) legújabb prognózisai azt állítják, hogy a tőkésországokban nincs visszaút a teljes foglalkoztatottság aranykorához. A szakértők úgy ítélték meg a helyzetet, hogy az Egyesült Államokban, az NSZK-ban és az Angliában mutatkozó javulás ellenére 33 millió ember — vagyis a munkaképes korú lakosság 9 százaléka — 1985 derekán hiába keres majd munkát. A kormányok felismerték, hogy az élénkülésnek nem lesz kellő ereje ahhoz, hogy kielégítse a munkahelyekre irányuló keresletet. A legnehezebb helyzetben Nyugat- Európa államai vannak. Az előrejelzések szerint kontinensünk nyugati részén a jövő esztendő közepén az állástalanok száma meghaladja majd a húszmilliót. A kép nem is a jelenlegi helyzet és a közeli kilátások miatt sötét, hanem, mert egy régóta tartó, erősödő és a jelek szerint egyelőre megállíthatatlan folyamat bontakozik ki. Amíg ugyanis az Egyesült Államokban 1973 —80. között 15 millió — ebből hétmillió a nettó növekmény —, Japánban pedig hárommillió munkahely létesült, addig a Közös Piac országaiban 1970 és 1982 között egyetlen többletmunkahely sem jött létre. Különösen nagy problémákkal kell szembenézniök a fiataloknak. A statisztikai adatok szerint a Közös Piac országaiban például a jelenleg mintegy 14 millióra becsült munkanélkülieknek a fele 25 esztendőnél fiatalabb. De egyes országokban ezt a szomorú átlagot is örömmel fogadnák el saját valóságuknak. Angliában, Franciaországban, Belgiumban például egész korosztályok készülnek kilépni az iskolakapun az elhelyezkedés minimális reményével. Köztük természetesen nagy számban vannak diplomások, akiket különösen súlyosan érint, hogy a sok időbe és pénzbe kerülő tanulmányaik ellenére a társadalomnak nincs igazán szüksége rájuk. Igaz, sok országban ennek okát abban is látjuk, hogy az oktatási rendszer nem felel meg a korszerű követelményeket támasztó ipar, mezőgazdaság, szolgáltatások igényeinek. Ezzel összefüggésben — bizonyos mértékig kivezető útként — sokan hangsúlyozzák: a következő években erősíteni kell az átképzési rendszereket, javítani azok programját. Nagy kérdés azonban, hogy a dolgozók hogyan fogadják ezeket a terveket. Az átképzéssel kapcsolatos magatartásokat ugvanis nagymértékben befolyásolják nemcsak a várható elhelyezkedési lehetőségek, hanem a fizetések alakulása is. Az eddigi felmérések szerint a szellemi dolgozók átképzés utáni keresete változatlan maradt, csak egyes esetekben nőtt, míg a munkásoké többnyire csökkent. Sokan azt vallják, hogy a harminc év körüliek hajlani dók új ismereteket befogadni, megbirkózni az ismeretlen tan* anyaggal, a 45 éven felüliek már nehezen vállalkoznak erre. Egyre több országban az állástalanok számának mérséklésére a munkaidő-csökkentéssel, az úgynevezett osztott munkaidő bevezetésével kísérleteznek. (Ez utóbbi lényege, hogy ugyanabban a munkakörben fél-fél munkaidőben két embert foglalkoztatnak.) Ezeket a megoldásokat azonban a szakszervezetek elutasítják, mondván, nem teremtenek újabb munkahelyeket és hosszabb távon nem kínálnak igazi megoldást a munkanélküliség gondjaira. A kormányok most fogad- koznak, hogy az inflációmérséklése, a költségvetési deficitek leépítése után minden erejüket a foglalkoztatottsági helyzet javítására összpontosítják. A baj csak az, hogy nincs egyetértés a már-már sorscsapásnak számító munkanélküliség tényleges okainak meghatározásában és még kevésbé van összhang a kivezető út felvázolásában, a konkrét tettek pedig egyre csak késlekednek. Egyértelmű, hogy a problémát nem lehet csak „mikrogazdasági’r szinten kezelni, mert a vállalatok képtelenek megbirkózni a tornyosuló feladatokkal. A kormányoknak a munkaadókkal és szakszervezetekkel közösen lehetne — és kellene — kidolgozniok a megoldásokat, amelyek természetesen csakis kompromisszumokkal érhetőek el. Egy biztos: sürgősen cselekedni kell, mert ebből a már- már valóban ördögi körből egyébként nincs kiút. Az állástalanok kénytelenek visz- szafoeni fogyasztásukat, ami gátolja a munkaalkalmakat teremtő keresletélénkülést. Ugyanakkor mert kiestek a termelésből, a nemzeti termelés is csökken, vagy a lehetségesnél kisebb mértékben nő, ami ugyancsak meggátolja a gyorsabb növekedést. A tőkésországokban az állástalanok serege várakozókból és reményvesztettekből áll, de már az utóbbiak vannak többen. faragó András j 2 NÓGRÁD - 1984. március 25.» vasárnap
