Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)
1984-03-21 / 68. szám
„Belső tartalékok" a környezetvédelemben A szigorodó” gazdasági körülmények ellenére fokozódik a környezetvédelemre irányuló figyelem megyénk üzemeiben. Mint a megyei tanacs illetékesei megállapíthatják: a korábbi évek. évtizedek alatt annyi „belső tartalék” — azaz parlagon hagyott lehetőség — halmozódott fel a gazdálkodó egységekben, hogy a belátható jövőben számottevő pénzbeli ráfordítás nélkül is egyenletes javulás érhető el a környezet megóvásában. Maga az inditóok, amely a gyárakat, mezőgazdasági egységeket élénkebb figyelemre sarkallja- a kézzel foghatóbb fegyelmezés. Az országos és megyei koncepciók után gyakorlatilag felhasználható jogszabályok készültek és készülnek: nemrég látóit napvilágot a vízvédelemről szóló kormányrendelkezés, hamarosan kiadják a levegőtisztaság megóvását célzó dokumentumot. A kapott jogi lehetőségekkel megyénkben határozottabban élnek: az utóbbi négy évben tízszeresére emelkedett a bírságok száma. Tavaly mintegy hatszáz esetben összesen 40 ezer forint „erejéig” éltek ezzel a lehetőséggel az illetékesek. E nem túl népszerű tevékenységgel — talán mondani sem kell — a nagyobb közösség érdekeit védik a bir- ságolók. Ugyancsak szaporodtak a környezetvédelemmel összefüggő szabálysértési esetek: ez utóbbiak kifejezetten üzemekkel, illetve közületek- kel kapcsolatban említhetők. Örvendetes, hogy az ellenőrzésre, figyelmeztetésre följogosított szervek már egyre kevésbé a szóbeli „tudatformálástól” várják a „szemléletváltozást”: a tettek mezejére léptek. Az e hetekben folyó különféle ellenőrzések közben sok konkrét „belső tartalék” is feltárul a tanácsi illetékesek előtt. Csaknem az egész megyére érvényes észrevétel, hogy a mezőgazdasági művelésbe be nem vont területek „fehér foltok” a környezetgondozás szempontjából. Ritka eset, hogy e földfelületeket megtisztítják a gaztól. A tisztításnak egy egészen „eredeti” módjával is találkozhatni: a „tavaszi gyújtogatással” Az utóbbi napokban Nógrádsipek és Varsány között „lángokban állt” a hegyoldal. Közelmúltbeli tűzről tanúskodik a Szarvasgc- de és Kisbágyon közötti meg- pörkölődött mező is: itt nemcsak aljnövényzet, hanem mérhető faállomány is „szenvedett” a tűz miatt. Ez az egészen primitív „tisztító művelet” szemléletesen ráveti a fényt a környezetvédő kultúra állapotára. Kedves Pali bácsi! Hadd írjam le azonnal az elején, nagyon sajnálom, hogy ily későn, a búcsúzkodás perceiben ismerhettem meg önt. Sajnálom, hogy nem találkoztunk legalább egy évtizeddel ezelőtt, hogy nem tettük már akkor közkinccsé emberségét, széles látókörű, alapos tudományát. Okulásul másoknak is. Mert önben olyan embert, olyan orvost véltem felfedezni, aki valóban az emberekért, a betegeiért élt, munkálkodott. Hogyan lett a budapesti Pázmány Péter egyetem hallgatójából, a fővárosi klinika szigorló nőgyógyász orvosából bányatárspénztárosi orvos? ön elmosolyodott e kérdés hallatán és azt válaszolta: haj fiam, a háború nem kímélte az én korosztályomat, sok sikeres életet, karriert kettészabdalt. Felidézte, hogy Kijevből visszavonulóban, milyen csodálattal szemlélte a gyönyörű nógrádi vidéket, mennyire elbűvölte a dombok, hegyek szeszélyes vonulása. Ez a kép idéződött emlékezetébe akkor, is amikor a háború dúlta fővárosban, Üllői úti háza helyén csak romokat talált, amikor a klinika éenek meredező falait megpillantotta. Visszatért. Ide, Nógrádba, ahol a dombok és hegyek oly szeszélyesen vonulnak. Sejtet- te-e akkor, hogy egykoron majd megismeri a hegyek belsejét, a föld mélyét is? Sejtette-e. hogy a Mizserfa, Kazár környéki bánvászembe- rekkel együtt napokra leszáll a bánvákba. ahol a veszéllyel, a halállal kell megbirkóznia? A bányászok azonnal befogadták. s ön is megkedvelte ezeket az egyszerű, nemes lelkű embereket. A mizserfai 18 ágyas bányakórházban kez- del leges eszközökkel is csodákat művelt. Asztmát, keringési betegségeket gyógyított, virrasztott a sérültek felett. És az egyik kórteremből szülészeti-nőgyógyászati részleget varázsolt. Mily nagy dolog volt akkor becsalogatni az asszonyokat, meggyőzni őket arról, ne otthon szüljenek! Mennyi harcot kellett megvívni a babonák, az „an- gyalcsinálók” ellen! Mesélte, a legtöbb gondja a megszakított mérgezéses terhességekkel volt, a kötőtűs, ilyenolyan főzetes gyerekelhajtás- sal, mely az anya életét is veszélyeztette. Emellett még a bányajárás... Akár bányamérnöknek is felcsaphatott volna a budapesti kiképzés után, mert megtanult oxigént, metánt mért i. geológiai viszonyokat felülvizsgálni Éltette, hogy emberségért emberséget kap. Mondja, jó sora volt Mi- zserfán. Lóháton, szánkón, sítalpon járta a betegeit, a bánya mindenben támogatta. Az emberek meg hálából a kertjét művelték, gondozták, önkéntes inasok jelentkeztek a lakásán... Tudja mit mondtak nekem a kazáriak? Menjünk csak végig a doktor bácsival a környéken, ő -alamennyi ház minden lakóiának összes baját betéve tudja, mert generációk nőttek fel a keze alatt, nincs ember, akit ne ismerne. ön erre elmosolyodott, de azt is elárulta, nem szerette az ügyeleti rendszert. Nem érezte biztonságban a heteseit, ha egy-egv váratlan rosszullétnél idegen orvos asszisztált. No, nem a kolléga tudását vonta kétségbe... Csupán azért aggódott, hogy az ügyeletes — mivel nem ismeri a pacienst — esetleg nem tud rátapintani azonnal a nyavalya nyitjára. Ezért aztán készenlétben állt állandóan. S ha ablakát megzörgették, máris ugrott... Mert körzeti orvosi teendőit, miután a bányakórház megszűnt, szintén teljes erőbedobással látta el. Volt-e egy nyugodt perce, pillanata? Aligha. A Nógrádban eltöltött negyvenkét esztendő során nem szürkült el. Ma is tartja a kapcsolatot a budapesti klinikák pofesszoraival, az egykori évfolyamtársakkal, kollégákkal. Ma is elevenen él emékezetében az az idő, amikor Szent-Györgyi Albert professzor előadásait hallgatta Szegeden. Aki akkor már Nobel-díjas tudósként, demokratikus szellemben nevelte az ifjúságot, diákklubokat hozott létre, és a C-vitamint kutatta. Ha egy-egy betege pesti klinikára került, s ön elkísérte őket, a professzorok megkérdezték: — Hát te Pali, hogy kerülsz ide, a „végekről”? És akkor ön elmondt- ta nekik, hogy azért a „végek” nem jelentenek provincializmust. Németül és angolul beszél, olvas, elsősorban szakirodalmat. Komoly szakmai vitákat folytat a kollé- ?T-kal, klinikai tanárokkal, r évtizedek óta figyeli, kutatja a hipertónia okait, rizikófaktorait, és kis keserűség van a hangjában, amikor kijelenti, „nem tudjuk, még ma sem a nyitját”. Kedves Pali bácsi! Negyvenkét esztendő telt el azóta, hogy Nógrádba érkezett. Most 65 évesen úgy gondolta, ideje elbúcsúzni... És hiába volt a könyörgés, a marasztalás, ön azt mondta: fiaim menni kell, az idő lejárt... Nyugdíjba vonult. Lakásában őr ,i a Minisztertanács Kiváló dolgozója, a Kiváló egészségügyi dolgozó kitüntetést. Szívében pedig örökre megőrzi a búcsúzkodás köny- nyes, megható napjait. Megszámlálhatatlan ajándékot kapott. A tanácstól, a Váci Kötöttárugyár kazári üzemétől, a mizserfai szociális otthontól, a környék lakóitól. Ügy gondolta, ezért önnek is adnia kell valamit, viszonzásként. Meghívta az egész falut a művelődési házba: volt virsli, sör, bor, pálinka, volt zenekar, sok-sok kedves, köszönő szó és többszáz szál szegfű... Nyolcszáz ember búcsúztatta, a hajnalig tartó mulatságon. Kedves Pali bácsi! Lakását már összerámolta, hamarosan visszautazik Pestre, feleségével együtt, pki a kazári iskola tanáraként ment nyugdíjba. Amikor azt mondtam önnek, néha azért gondoljon vissza a nógrádiakra, „rámförmedt” azon a huncutul dorgáló hangon, amellyel a betegeit szokta nyugtatni: Mit képzel! Még el sem költöztem, máris taeia vagvok a fővárosiak nógrádi klubjának. .. Mit kívánhatunk további életéhez? Nyugalmat, kikapcsolódást, egészséget! Kis« Varia NÖGRÁD — 1984. március 21., szerda í) Volán—Autóker megállapodás Együttműködési szerződést kötött a Volán 22-es Vállalat és az Autóker; ennek értelmében az Autóker által forgalomba hozott import tehergépkocsikat és autóbuszokat a Volán 22-es veszi át, vizsgáztatja le, s rendszámmal és a szükséges kiegészítő felszerelésekkel ellátva „kulcsra készen” adj” át a megrendelő vállalatoknak. Ugyancsak a ^olán 22-es látja el az új haszongépjárművek vevőszolgálatát, vagyis eleget tesz a garanciális idő alatti különféle kötelezettségeknek. A szerződés mindkét félnek előnyös: az Autóker-nek — elsősorban a hatékonyabb készletgazdálkodás szempontjából — érdeke, hogy lehetőleg egyetlen vállalattól, s ne elaprózottam a különböző fuvarozó vállalatoktól külön-külön kapja a megrendelést. A Volán 22-es- nek a kapcsolat azért kedvező. mert ez az üzletág segíti a kapacitások jobb kihasználását. A fuvarpiac szűkülésével a Volán 22-es Vállalat keresi azokat a lehetőségeket, amelyek a kedvezőtlen gazdasági helyzetben is megteremtik a talnonmaradás feltételeit. A vállalat veze‘ői az eredeti fuvarozási főprofil mellett igyekeznek a meglévő műszaki és egyéb adottságaikat, valamint gyakorlati tapasztalataikat sokoldalúan kihasználni. Ehhez járul hozzá a most kötött szerződés is, amely egyúttal a megrendelők érdekeivel is találkozik, hiszen a járművek átvételével-átadásával kapcsolatos szolgáltatások minősége őket a legközvetlenebbül érinti. A szerződés alapján a Volán 22-es Vállalat a Csehszlovákiából korábban vásárolt gépjárművek Csehszlovákiában történő felújíttatásában, műszaki átvételében és le- vizsgáztatásában is közreműködik. A megállapodás egy másik lényeges eleme, hogy a két vállalat egyesíti erőit a hiányalkatrészek belföldi gyártatásának szervezésére. Eddig a két vállalat külön-külön kutatta fel a hiánycikkek gyártóit, és egymástól függetlenül rendeltek alkatrészeket. Az összehangolt munka előnye: közösen nagyobb szériát rendelhetnek egy-egy alkatrészből. így az ár is olcsóbb lesz. Ugyancsak a szerződés értelmében a Volán 22-es részt vesz használt tehergén- iármnvek felvásárlásában, felújításában és úira értékesítésében is. Az Autóker mór korábban foglalkozott ezzel, ám eevmaga nem volt képes kielégíteni a fuvarozók megnövekedett igényeit. Takarékosabb építőanyag-gazdálkodás Tizenhét ország megközelítőleg 280 cége és vállalata képviseltette magát Moszkvában a február 8—16 között megrendezett nemzetközi leállításon. amelynek emu „Anyag-, fűtőanyag- és energiatakarékosság az építőiparban és az építőipari anvasok gyártásában”. A „Sztrojek- onomija—84” bemutatja a legkorszerűbb gépeket, be rendezéseket és anyagokat valamint az új építőipari-szerelési technológiákat A k'sl- lításon számos más ország mellett részt vett Magyarország. az NDK, Olaszország Franeiaország, a2 NSZK és Janón is A Szovjetunióban 1934-nen a beruházások összege megközelíti a 150 rubelt. Ezeknek a beruházásoknak a hatékonysága természetesen nagymértékben függ az építkezések anvag- és energiamer,takarításától is. Milyen megoldásokat választottak erre a Szovjetunióban? Mindenekelőtt az alkatrészek, szerkezeti elemek minőségének javítását és a megfelelő összeszerelését. ami önmagában is 25—30 százalékkal csökkenti az épületek fémigényét A nagy szilárdságú vasbeton előregvártott elemek méreteinek növelése is csökkenti a fém- és cementfelhasználásf mintegy 10—15 százalékkal Egv sor más intézkedés mellett előtérbe kerül a könnyű betonelemek alkalmazása is. Jellegzetes „merénylet” a környezet ellen: a szemétlerakó helyek önkényes kijeölé' se. Olykor csak egy építkezésből visszamaradó vakolathalom elég ahhoz, hogy „fél. reértés” támadjon, s a válla lati beruházás maradványá hoz szemétdombot kanyarit son a környéken lakók sera- ge. A figyelmetlenség „ötletébresztő” lehet tehát, rossz értelemben. E „merényletek” közé tartozik, hogy szemétlerakó helyek felé vezető úton, annak mentén kezdik meg a hulladékok „tárolását”. Többek közt a szécsényi lerakóhelyhez vezető út, a Márk- házára, illetve a karancsi kőbányához vivő útpálya környéke tanúskodik ennek a módszernek a létezéséről. Előfordul, hogy nem szemétlerakó helyhez, hanem községekhez vezető úttest szolgál szeméttároló felületként. Rétság környékén nyomdai hulladékpapir borítja be időnként az aszfalt- burkolatot. „Nagyvonalú” ra- kománvrögzítés lehet az oka a szétszóródásnak. Megesik, hogv a szokás hatalma uralkodik el a szemétszállítmá- nvok felelősein, tsv fordulhat elő. hogy a salgótarjáni sa- lakhegy időről időre kohászatból származó tárgyakkal: kemencemaradványokkal „gazdagodik” (holott a környezetvédelem illetékesei már zöld gyeppel beborítva szeretnék látni ezt a földrajzi képződményt). E „merényletek” megelőzését nehezíti, hogy nem egv-egy döntéssel megváltoztatható intézményes hibák az okozói, hanem többnyire emberi felületesség. Az ilyenfajta „belső tartalék” mozgósítása hosszadalmas, fáradtságos munka: a környezetmegóvó kultúra elmélyítésének lehetne talán nevezni. Lénveges mozzanat, hogy minél több ió példa állton a lakosság előtt: szembetűnő legyen hogv a jelentős döntések mindig körültekintően figyelembe vegyék a környezetvédelmi szemponto - kát. M. P. ES BIZALOfUI — Megsúgom neked, hogy nem sikerültek ezek a korszerűsítési akciók — hunyorog jelentőségteljesen ismerősöm, amikor már igencsak belefeledkeztünk a napi politiká- bf.. — Feje tetejére állt minden, az emberek nem tudnak semmit. Bár a semmit kapásból cáfolni lehet, mégis inkább egy fogadást ajánlok az ellenkezőjére. A torkot szárító beszélgetés és a hidegtől szinte üres utcák miatt, kapóra jött egy kiskocsma. A sarokasztalnál négy fiatalember diskurál. helyet kérünk közöttük. Szó esik a téli olimpiáról, az áremelésekről, meg arról, hogy délen miként bénította meg a rideg hideg az életet. — Volt valamelyiküknek mostanában intéznivalója a tanácson? Gyanakodva néznek rám. Egy pillanatra megdermed a levegő is, talán valamiféle ellenőrnek néznek minket. — Én voltam. Építenék és kell az engedély — mondja a szőke, kissé pattanásos arcú, aki még jobb kezét is előre tolja, hogy jobban lássék a karikagyűrű. — Helyben, vagy a járásnál? — Hol van már a járás? — néz ránk mintha tébolyultak lennénk — ide kell most már menni. Most isszuk meg a benzin árát, amit megtakarítottunk — nevet a többekkel együtt. Néhány perc múlva kiderül, hogy csak azt tudják ami őket most közvetlenül érinti, de azt tudják. Persze ismerősömet nem győzi meg, de már nem heveskedik. — Amit eddig nem helyben intéztek, azt hogy tudják egyik pillanatról a másikra elvégezni? — kételkedik továbbra is. — Egyszerűen úgy — s ezt már Ferencz Sándbr vb-tit- kár mondja az örhalmi községi közös Tanácson — szóval úgy hogy felkészült szakembereink vannak. Igaz, hogy az ipari, építési, igazgatási társulásban két új ember dolgozik, akik szakmailag értik a dolgukat, de a hatósági munkában még nincs gyakorlatuk. Amíg ezt megszerzik, segítünk nekik. — Ezek szerint a „lekerült” jogok, jogkörök miatt a vb- titkároknak, legalább is időlegesen, megnő a munkájuk? — Mi csak törvényesség oldaláról szólunk bele az ügyekbe, elsősorban ehhez értünk. Persze én is harminc éve dolgozom az igazgatásban, némi gyakorlatom és ismeretem van, nem esik nehezemre a segítés. — A lakosság tisztában van-e a korszerűsítés részleteivel? — Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy igen. Legalább is nálunk, de a társközségekben, Ilinyben, Hu- gyagon, Csitáron és Nógrád- gárdonyban is. Mielőtt a gyakorlati munka megindult volna, falugyűléseken tájékoztattuk az embereket, külön anyagot és tájékoztatót kaptak a tanácstagok, és a Hazafias Népfront, öt bizottsága is segített a tájékoztatásban. ' — Az alaptétel, az, hogy minden helyben intézendő. A négy társközségben meglehetősen sokan laknak, tehát mégis kell utazniuk az embereknek, mert ott nincs tanács? — Nem, nem — tiltakozik Ferencz Sándor — minden hétfőn és pénteken fogadónap van a községekben. Ez nem újdonság, meri 1930-tói így dolgozunk már. Berögződött az is, hogy ki tartózkodik ott ezen napokon. Néhány, ritkábban előforduló ügy intézésére azonban mégis be kel] jönni örhalomba. Ilyen például a háztáji szarvasmarha-kedvezmény megadása, vagy a halotti anyakönyvezés, avagy, bei- dézés birtokháborítás-ügyben. Abban az esetben viszont, ha házasságkötésről van szó, választhatnak, hogy a társközségben, vagy itt tartják meg az esküvőt. — Talán kérdezni sem kell, hogy nőtt-e január elseje óta az. ügyfélforgalom? — Természetesen igen, dé nem okoz gondot. — Az emberben könnyen kialakul a rang tisztelete. Tehát, amit egy magasabb hivatal intézett, aziránt nagyobb volt a bizalom. Nem okozott-e törést az, hogy az esetek nagyobb részét már helyben is el tudják intézni? — A járási hivatal addig sem dédelgette a tanácsokat. Az eltelt rövid idő alatt éppen azt éreztük, hogy a bizalom megnőtt, végül is ez a tanács az ittenieké. Együtt élünk velük, együtt éljük a gondokat, örömöket, közvetlen közelről látjuk a problémákat. A korszerűsítés egyértelműen növelte a tekintélyünket. Nem adok öt évet, és megérjük azt. hogy többen önként fognak jelentkezni, hogy tanácstagok szeretnének lenni, ezt és ezt meg szeretnek oldani. Ez nem minden előzmény nélküli. Egyre er'ő- sebb a szándék, hogy tenni kell a falukért. Jó tíz éve, amikor társadalmi munkát kértünk, akkor inkább pénzt küldtek az emberek, nem nagyon jöttek. Amikor kézzelfoghatóvá váltak az eredmények, a helyzet változott, ma adnak is, iönnek is. A társadalmi munkára — ami hétmillió forint értékű évente — nem kell külön agitálni, csupán értesítést kell küldeni. Legutóbb is százan voltak délelőtt, ugyanennyien délután. pedig csak egy papirt küldtünk. Mi ez, ha nem a bizalom jele? — Megsúgom neked — mondja ismerősöm, amikor már a havas utcákon porosz- káltunk —, hogy igy túl egyszerűnek látszik a dolog. — Mit vártál? Valóban azt, hogy fejére áll minden és gyökeresen átváltozik a falu, az ügyintézés, az emberek élete? A változás szükségessége már a „levegőben” volt nem hirtelen jött, szinte csak a formai dolgokat kellett módosítani, a tartalomhoz illeszteni. — Ti mindent meg tudtok magyarázni. — Itt az élet magyarázott! (zengő) Nyílt levél Dr. Szabados Pál nyugalmazott körorvosnak f
