Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)
1984-03-17 / 65. szám
A kilenc kastély közül egy, a Teichmann-féle műemlék épület. A* óvodai ellátás százszázalékos. Valameny- A Védőruházati Ipari Szövetkezet asszonyai nyi igényt ki tudnak elégíteni. a munka mellett a közéletiségben is élen járnak. MoiiiiimMimimiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiimimm'iiiiiiiiiiiiiiiiiii ......miiui'HiiiiHiiiiiiiiimiiiimiiiiiiiiiiiiHiiimmiiiiiiiiimiifiimiiiimiiiiniiiiiHiumnni A z t tartják róla, a kastélyok faluja. Ennek valóságáról az idegen azonnal meggyőződhet, ha végigsétál a településen. Bércéit az 1260-as évektől jegyzik, mint uradalmi birtokot, s a régi krónikák arról is tanúskodnak, hogy az eredeti falu magja nem a jelenlegi helyen volt, a zselléremberek tanyákon éltek, így maradt meg Farkasberki, Ordaspuszta, ma már elhalt, kiürült települések. Habár...! És itt szólt közbe Lengyel József, a tanácselnök, aki elmesélte, hogy Ordason még az 1970-es években is negyven lakás, 170 lakos volt, és beköltözés ide-oda, a tősgyökeresek ragaszkodtak a pusztához, a megszokott élethez. Pedig hej, de kemény idők jártak arrafelé, amikor beköszöntött az esőzés, a tél... Azt a vidéket még terepjáróval sem lehetett megköze- liteni. Egy ember hátára vet-., te a batyut, aztán öt kilométert gyalogolva beballagott a faluba és megvásárolta mindenkinek a hétre szóló élelmet, kenyeret. — A felszabadulás után óriási fejlődésnek indult a falu. Jó hagyatéknak bizonyult a kilenc kastély, hiszen helyet adhatott iskolának, termelőszövetkezetnek, mindenféle intézménynek. Akkoriban telepítették ide a vakok intézetét is — idézgeti a múltat a tanácselnök. — És mi a helyzet ma a dombokról felfelé ívelő kastélyokkal? Manda Kálmán vb-titkár elgondolkodik: — Ma már nehéz örökség. Ugyanis az épületek elhasználódtak, megrongálódtak, és a felújításukra rengeteg pénzt kellene költeni úgy, hogy a műemlék jellegüket is megőrizzük. Bércé) lakóinak száma több mint kétezer, társközséggé! nem rendelkezik, ám a közigazgatás átszervezése után megkapta az alsófokú kiemelt központi rangot. — Mit jelent ez a gyakorlatban? — Bércéi mindig is nagy vonzáskörzettel rendelkezett. Itt működött ugyanis a körjegyzőség annak ideién, s hozzánk tartozott Becske, Nógrádkövesd, Galgaguta. A környék lakossága piaci, lakosságellátó centrumnak tekintette a falut. Nem véletlenül. Működött itt szatócsbolt, piac, ruházati üzlet, ilyenolyan kisiparos. Vagyis a kereskedelmi ellátás szépen fejlődött és fejlődik ma is. Nemrégiben nyitottunk egy új iparcikkboltot, amely ellátja a környéket. Péntekszombati napokon egymás után sorakoznak a kocsik az üzlet mellett. Van önki- szolgáló boltunk, de az eladótere túlzsúfolt. Létesítettünk egy peremboltot is, az áfész kezelésében. Van férfinői fodrászat, orvosi rendelő, állandó körzeti ügyelettel. A fentiekben felsoroltak mind-mind hozzájárulnak — a ma oly divatos kifejezéssel élve — a falu lakosságmegtartó képességéhez, erejéhez... A berceliek — a statisztikai adatokat nézegetvén — büszkén elmondhatják magukról, hogy kevés az eljáró, majd mindenki helyben talál munka- lehetőséget. — Valóban hasznos dolog az, hogy lakóink itt, a faluban keresik kenyerüket. Jól működik a termelőszövetkezet, sok embert foglalkoztat az ipari műszergyár, a kö- vesdi kőbánya — mondják a község vezetői, és Kárpáti László, a pártvezetőség titkára még azt hozzáteszi: — A Védőruházati Ipari Szövetkezetét ki ne hagyja a felsorolásból, hiszen több mint hetven asszonyunkat foglalkoztat. Jelentősnek tartom megemlíteni, hogy nem csupán munkát adott az egykori háziasszonyoknak, de a munkássá válásukat is nagyban elősegítette. A szövetkezet dolgozói olyan szemlélettel, közéleti- seggel rendelkeznek, melynek hatása felmérhetetlen. Mindenféle mozgósításban, társadalmi munkában élen járnak. Ott voltak a kultúrház parkosításénál, az orvosi rendelő átalakításánál, jelen vannak mindenféle községi rendezvényen, megmozduláson is... Mint például a falugyűlésen, amely az elmúlt idők legrangosabb eseménye volt Bercelen. Bizony úgy! Megtelt a művelődési ház az ünneplős emberekkel, a tanács vezetői beszámoltak arról, milyen eredményeket értünk el. Büszkék voltunk ám, hogy a tavaly végzett társadalmi munka értéke meghaladta a hárommillió forintot, és az egy főre eső érték több mint 1200 forint. Kezünk, pénzünk nyomán született az ifjúsági park, a vízműtársulás befejezése, az utak, a parkok tisztasága, az iskola központi fűtése, a gázcseretelep — sorolják a berceliek az élelmiszerbolt előtt. Mi pedig sétát teszünk a faluban, hogy magunk is meggyőződjünk a hallottakról. Az Ifjúsági úton, a Kun Béla úton emeletes házak sorakoznak, ez évben 36 telket értékesítettek, a kultúrház falán kifüggesztett program: bábszakkör, művészetbarátkor előadóművész-stúdió, gyer- mektánckör, filmklub. Amott meg az öregek napközi otthona működik. Tizenöt idős ember tölti ott napjait, szociális étkeztetésben hatan, házi szociális gondozásban hárman részesülnek. Gyönyörködünk a kastélyokban, amelyek gyógyszer- tárnak, iskolának, szociális foglalkoztatónak adnak helyet. — Egy nagy bánatunk van — mondja a tanácselnök. — A régi iskola falai megrepedeztek, ezért a gyerekeket ki kellett onnan telepíteni. Ám az épület még valamilyen célra hasznosítható lenne. Kínálgattuk már üzemeknek, intézményeknek, senkinek sem kell. Azóta is kihasználatlan. Pedig némi befektetéssel ét lehetne alakítani. Ezt feltétlenül írják meg, hátha akad jelentkező! B ércéiről azt tartják, a kastélyok faluja. Igen, az, az idegen számára. Az állandó fejlődést, változást azonban csak a helybéliek érzik, élik át naponta. Ezért ragaszkodnak szülőföldjükhöz. Ezért nem keresnek másutt letelepedést, munka- lehetőséget. .. Kiss Mária (Bábel László felvételei) Macska a kerékpáron. Kis gazdájával jól megférnek Az iparcikkbolt minden Igényt kielégít. A környékbeliek együtt. szívesen keresik fel. És még egy kastély: az általános iskola épülete. Manda László vb-titkár
