Nógrád. 1984. március (40. évfolyam. 51-77. szám)

1984-03-14 / 62. szám

FALUGYŰLÉS SZÉCSÉNYBEN EGY VITA TANULSÁGAI Tízmillió forint értékű társadalmi munka Szécsény vonzáskörzetéhez hét tanács tartozik, tizenhat településsel, közel húszezer lakossal. Mindezekről, vala­mint a tanács elmúlt évi te­vékenységéről esett szó a közelmúltban megtartott falu­gyűlésen. A tájékoztatót Föl­di László tanácselnök tartot­ta \ művelődési házban meg­jelent állampolgárok és a munkahelyek képviselői előtt. A falugyűlés összehívását nem csupán a társadalmi szükségesség indokolta, ha­nem az állampolgárok belső igénye is. Erre utalt felszó­lalásában Batta László, a vá­rosi jogú pártbizottság első titkára is, aki részletesen szólt a községpolitika helyi meg­valósulásáról, a jelentkező fel­adatok fontosságuk szerinti rangsorolásáról. Utalt arra, hogy a tanács végrehajtó bi­zottságára nagy feladat és felelősség hárul. Fontos a la­kosság valós igényeinek az elemzése és az intézkedések időbeni megtétele. Szécsény fejlődése jól érzé­kelhető. Kivétel ez alól az ivóvízellátás, amelynek meg­oldása a legsürgetőbb feladat és mint elhangzott, a tanács rendkívüli erőfeszítéseket tesz ennek érdekében. A tanács tavaly jól gaz­dálkodott a harmincnégy­milliós költségvetésével és a tízmilliós fejlesztési forrással. Ám, a vízhiány egyre ége­tőbb, sokan tartják távol emiatt magukat az új korsze­rű telkek vásárlásától is. A lakossági szolgáltatások szín­vonala tovább fejlődött, kü­lönösen a kereskedelmi ellá­tásban érezhető ez és elké­szültek, készülnek az új ren­dezési tervek. A falugyűlésen — hagyomá­nyoknak megfelelően — ösz- szegezték és értékelték a tár­sadalmi munka eredményeit. A tízmilliós értékű, ellenszol­gáltatás nélküli munkaakció­kat a nagyközség vezetése hozzáértéssel és felelősséggel támogatta. Erről tett többek között említést felszólalása során Zsíros László, az EL- ZETT Művek szécsényi gyá­ra Kossuth nevet viselő szo­cialista brigádjának vezetője. Kérte a falugyűlés Jiozzájáru- lását, hogy a „650 percet í?zé- csényért” munkaakciót ez év­ben is folytassák. Fejeződ­jön ki mindez a történelmi értékek megmentésében, a la­kóhely szépítésében, a kör­nyezetvédelmi munkákban és a patronáló tevékenységben. A munkaakció képezze részét a felszabadulási munkaver­senynek és járuljon hozzá, hogy Szécsény mezővárossá nyilvánításának 650. évfor­dulóját, felszabadulásunk 40. évfordulóját méltó módon köszöntsük — hangsúlyozta felszólalásában a brigádveze­tő. A közhasznú munkák tá­mogatását ajánlotta fel az Ipoly Bútorgyár kollektívája nevében Skoda János, aki a közbiztonság néhány gondját is említette. Jusztin István szécsényi lakos a törvények­ben és a rendeletekben leír­tak következetesebb betartá­sát kérte a tanács vezetőitől. A falugyűlésen Tóth Endré- né, a Hazafias Népfront he­lyi bizottságának titkára át­adta azoknak' a kollektívák­nak és személyeknek szóló ki­tüntetést, akik a községfej­lesztési munkában példamuta­tóan tevékenykedtek az el­múlt évben. E. A. Hazai tájakon GYULA A gyulai Vannak, akik eskü alatt vallják: Gyula az Alföld legszebb városa. Akit a múlt érdekel, az vára révén is­meri; akit a kultúra vonz, az a színielőadásokat látogatja Gyulán; mások felüdülést ke­resnek a várfürdő hűs vizé­ben. A városba érkezőt valószí­nűleg a nagy vár látványa nyűgözi ]e először, hiszen olyan kevés az épségben ál­ló vár hazánkban. A külső erődítményeitől már régen megfosztott, pőrén álló épü­letkolosszus — amelyben 1064 óta ' tartanak színielő­adásokat — az európai vár­építészet becses példánya, S, nem csupán azért, mert tég­lából épült, hanem mert a belső tornyos, szabályos alap­rajzú vártípus korai darabja. Csupán egyetlen tornya van, az 1387-ben épült öreg- vagy lakótorony, amely mellé ké­sőbb építették a palotarészt, majd a XV. század közepén az egészet fallal kerítették körül. Eredetisége mellett azért is értékes Gyula vára, mert bár minden században javították, mégsem tették tönkre harmonikus megjele­nését. Csupasz téglafala, kö­rös-körül egyforma védőpár­tázata egyedülállóan varázsla­tossá teszi. Ilyen korai arcu­latot mutató várat a számtalan külföldi példa közül is csak keveset találunk. Nálunk egyedülálló, különösen az Al- föidön. Gyula ősi magyar telepü­lés. Neve is erre utal. ame­lyet Töhötöm (másként Tu- hutum), egyes források sze­rint Tétény vezér Gyula ne­vű és méltóságú unokájával — Szent István nagyátyjá- val — hoznak összefüggésbe. Okirat először 1214-ben emlí­ti. A 130 évig tartó török uralom alatt elpusztult vá­rost és környékét Lipót csá­szár a XVIII. században bá­ró Harruckernnek adomá­nyozta. Az elmenekült és az elpusztult magyarok helyére ekkor telepítenek be nagy számban németeket és romá­nokat, s ekkor létesítik Né­metgyulát, később Németvá­rost, amelyet a vár egykori vizesárka választ el a vár mellett újraéledő Magyar­gyulától. Ekkor lesz a vármegye székhelye ismét — 1950-ig. Ideköltözik a Harruckern család, s ez a város lesz az uradalom központja. A vár öfegtornyában „az uradalmi rabok nyögnek..., mely töm­lőé más részében serfőzés gyakoroltatik.” A vár mellé épült a Harruckern-katély. Ugyancsak a XVIII. század­ban épült a megyeháza, s szá­mos családi ház. Ennek kö­szönhetően írta 1832-ben a tudományos gyűjtemény, hogy Gyula „a csinosabb me­zővárosok között aZ elsőbb helyet megérdemli”. . Fedett lovardája messze földön hí­res volt. várfürdő Sajnos, a XV. században épült ferences templom és kolostor — amelynek kriptá­jában Frangepán Beatrixet temették — ma már csupán csekély rom. E szép alföldi városunk utcáit, tereit róva a magyar operairodalom legnagyobb- jára, Erkel Ferencre is gon­dolnunk kell, aki egy itteni földszintes lakóházban látta meg a napvilágot. S nem csupán itt született, hanem amint ezt a kastélykert öreg juharfájára erősített tábla hirdeti: „... e fa lombjai alatt alkotta Bánk bán című dalművét 1861-ben.” Cs. K. Tizenhatodik alkalommal Brüsszeli könyvvásár Vasárnap megnyitották a 16. brüsszeli i mzetközi könyvvásárt, amelyen a világ szinte minden jelentős könyv­kiadója és könyvkereskedel­mi cége képviselteti magát. Összesen mintegy másfél ■ millió kiadvány található a kiállítók pultjain Ennek csupán egyharmada szépirodalom, a többi ismeret- terjesztő (művészeti, tudomá­nyos, műszaki, történelmi, do­kumentum- és egyéb), célt szol­gál. A kiállításon és vásáron je­len van a Kultúra Külkeres­kedelmi Vállalat is a magyar könyv- és hanglemezkiadás válogatott kínálatával. Vonalon túlról... — Felháborít ez a levél! — fakad ki dr. Jánosi Gábor, a házigazda, a pásztói kórház KISZ-eseinek titkára. — Méghogy én súgjam meg a megyei KISZ-bizottságnak, hogy mit tegyen ?! Kérem, gond van a KISZ-szel! Az egyik . jele, hogy az idősebb KISZ-esek kihúzzák magukat, abbahagyják a mozgalmi munkát.., baj van a prog­rammal is. Nem azt kell meg­mondani, holnap hová men­jünk focizni... Az igények? Egyik ezt akar, a másik mást, én például Pásztó fölött sze­retnék repülni két óra hosz- szát... Lehet? Nem! Vagy: itt vagyunk, vitázunk, ahe­lyett, hogy dolgoznánk... De mitől KISZ a KISZ? Attól, hogy szervez egy előadást, egy politikai vitakört, vagyis programokat? Szerintem, ko­rán adták oda nekünk az ön­állóságot .. . Fel vagyunk ké­szülve rá? Tudjuk egyáltalán, hogy mit akarunk? Van tip- petek, mit kéne tenni? Tu- dunk-e programot adni? Mi legyen az? Megvallom, amikor ezeket hallottam, arra gondoltam, egy népszerű vitaforma al­kalmazásáról van szó. Ami­kor is az egyik csoport az ad absurdum tagadás, a másik a mindenáron védelmezés ál­láspontjáról közelít a vitaté­mához. De másokkal együtt csalódnom kellett. A csalódás pontosabban akkor követke­zett be, amikor a pásztói ér­telmiségi és munkásfiatalok részvételével megtartott, kö­zel háromórás diskurzus után is ugyanott tartottunk, ahol elkezdtük. De hát mi is vál­totta ki a vitát? Nógrád megye húszezer KISZ-ese levelet kapott a kö­zelmúltban a megyei irányító testülettől, amely egyáltalán nem azt várta, hogy valaki megsúgja nekik, mit kell ten­niük, sokkal inkább azt, hogy ki-ki az adott közösségében gondolkozzon, beszéljen a helyi, konkrét tennivalókról. Ugye, ez különbség. „Célunk nem a panaszgyűj­tés, hanem az, hogy megálla­pítsuk, mit végeztünk jól, mit csináljunk jobban és mire fordítsunk fokozottabb fi­gyelmet, hogy ki tudjuk ja­vítani hibáinkat... A körül­mények szülte kényszer mi­att, mintha eluralkodott vol­na a közöny, a politikai pasz- szivitás! Szeretnénk, ha ve­lünk együtt gondolkodnál azon, hogyan lehetne ebből kitörni? ...Lomtárba a sab­lonokkal! A ti igényeitek döntsenek arról, milyenek le­gyenek programjaink ... Eb­ben a mozgalom minden tag­jának, tehát valamennyiünk­nek közös a felelőssége!” Ez csak néhány mondat a két gépelt oldalnyi levélből, amely érzékenyen, önkritiku­san vet föl néhány gondola­tot. jelezve, hogy ismeri ió1 a problémákat, de az is nyil­vánvaló számára, hogy ezek megoldása nemcsak a testü­let feladata és felelőssége. Ezért a nyilvánosság, ezért is kezdeményezte, hogy essék szó szélesebb körben is a mozgalomról. AmelyneK je­lene és jövője nem csak a ti­zenöt fős megyei testület ügye, hanem valamennyiünké. — Hogy miként vélekednek a KISZ-ről, az elsősorban at­tól a közösségtől függ, ame­lyik kivívja magának a ro­kon-, vavy az ellenszenvet — kapcsolódik a vitához Tóthné Csikós Csilla, a városi KJC‘ titkár. — Tán csak nem bűn a kórházban KISZ-tagnak lenni?! Kérdezted, mitől KISZ a KISZ? Az én válaszom: olyan közösséget kell terem­tenünk, amely összetartozik, együtt gondolkodik, segítik egymás boldogulását, s ezt egv politikai-szervezeti for­mában, a párt irányításával valósítják meg. Ez önként vállalt kötelezettség ... — Nem dicsekedhetünk az­zal, hogy nálunk sokat keres­nek a dolgozók — veszi át a szót Káposzta Elvira, a kö­töttárugyáriak pásztói KISZ- titkára —, sőt, a közelmúlt­ban elég sokan búcsút mond­tak a munkahelynek, mert jobb reményeik voltak. A pénzzel tehát nem tudtuk ott­tartani a fiatalt. De sikerült olyan közösséget összehozni, amely annak a negyven-öt- ven embernek tényleg lét- szükséglete. Nem máról hol­napra, hanem több éven át! Kérdezzétek meg őket, jól érzik-e magukat a KISZ-ben? Ezért nem is értem, miért nem lehet ezt más helyeken is kialakítani, merthogy a fia­talok vágynak a közössége­kért, az biztos. Pro és kontra — itt kezd tehát forrósodni a hangulat. Ám, az igazi vitához is — mint legtöbb dologhoz — legalább két ember kell, és előrevivő szándék, a másik álláspontjának, nem feltétlen elfogadása, de tisztelete. Itt a kórháziak hajthatatlanok, s ez bizony meddővé teszi a beszélgetést, mert egyre csak azt ismételgetik, áll a KISZ, perspektivátlan — hogy mit kéne tenni, ezt valójában cjk sem tudják. Molnár Katalin, a megyei KISZ-bizottság titkára nem akarta közbeszólásaival za­varni a vitát, kíváncsi volt az érvekre, ellenérvekre, e pontnál azonban úgy érezte, szólnia kell: — Azt hiszem, alapv^" szemléleti dolgokkal van baj — kezdte. — Nézzük először azt a kérdést, kitüntetés-e KISZ-tagnak lenni? Nem! Hiszen egy sor vállalást, kö­telezettséget jelent a közös­ségért, a többiekért, nem pe­dig valamiféle adományt, hogy tessék, jutalomként KISZ-tag lehetsz ... Aki vi­szont vállalja ezt, annak be­csületbeli kötelessége, hogy tisztességgel tegyen eleget ennek, ne pedig afféle kívül­állóként, taccsvonalon túlról fricskázza azokat, akik komo­lyan hisznek és tesznek a mozgalomért... A másik problémacsokor: a program. Nem árt utalni arra a tényre, hogy azt, hogy adott korban mit és hogyan teszünk, azt egy sor társadalmi-politikai tényező határozza meg. Te­hát, ha 1919-ben, vagy 1945- ben, vagy az ötvenes években azt, és ahögy tették a fiata­lok, ezt természetszerűen az a korszak határozta meg. Mi a helyzet ma? Most sem füg­getleníthetjük magunkat a társadalmi valóságtól, attól, hogy a gazdasági helyzetünk ilyen, vagy attól, hogy ma már egy ifjúsági klub a szí­nestévével sem tudja magá­hoz csalogatni a fiatalokat... hadd ne folytassam, szóval nekünk érzékenyen kell fi­gyelnünk a realitásokra, erre kell építenünk, természete­sen a korosztály szemszögéből és lehetőségeire tekintettel, a programunkat. És még vala­mit: azt. hogy milyen a KISZ, az mindig azon múlik, hogy ki-ki a saját közösségén be­lül, milyen tekintélyt vív ki a mozgalomnak. Nagyon sok példát tudok mondani arra, hogy a KISZ-nek szava van, adnak a fiatalok véleményei­re, s az egyik meghatározó té­nyezője az adott kollektíva boldogulásának. Sajnos, csak töredékét idéz­hettem a véleményeknek, a vita ennél sokszínűbb, tartal­masabb volt. Kérdés azonban, szükség van-e ilyenféle vi­tákra? Feltétemül! Ugyanis; a nézetek, a vélemények köztetése elengedhetetlen fel­tétele a fejlődésnek. Azt sen­ki nem tagadja, hogy az if­júsági mozgalomnak frissülés­re, újulásra van szüksége (er­re egyébként mindig is szük­sége volt, van és lesz), de ön­magában a felháborodás, az öncélú kritika nem sokat lendít a dolgok alakulásán. Több kell: alternatívák a megoldásra. Tanka László / A tárgyalóteremből A vád: erőszakos közösülés Cs. Gyula még nincs tizenhét éves. A ságújíalui fiú most a Balassagyar­mati Városi Bíróság elé került, ahol dr. Halász Zsolt tanácsa bűnösnek ta­lálta egyrendbeli erősza­kos közösülés bűntettének kísérletében, továbbá egy­rendbeli erőszakos közö­sülés bűntettében. Cs. Gyula története még 1983 őszén kezdődött. Egy lagziba volt hivatalos fa­lujában, ahová el is ment és fiatal kora ellenére — állítása szerint — alaposan a pohár fenekére nézett. Hajnalban indult hazafe­lé. Nem tudni pontosan, mi foroghatott a fejében, de az tény, hogy az egyik idős asszony portája előtt megállt, majd az ajtaja elé botorkált. (Néni het­venkét esztendős...) Ott ré­szegségében megbillent és az ajtónak zuhant, annak ablakát be is törte. A né­ni kisietett, a fiú pedig be az ajtón. Amikor az idős nő visszatért, már a lakásban találta. A fiú földre rántotta, majd az ágyhoz cipelte és megerő­szakolta. A tettes akkor ismeret­len maradt. A történet szilveszterkoi folytatódott. A mulatság, ahol Cs. Gyula szintén föl­öntött a garatra, igencsak jó lehetett, hiszen a gye­rekember csak hajnali há­romkor indult hazafelé Vallomása szerint része­gen. Akkor egy másik idős asszonyhoz kopogtatott be. (Ez a néni hetvennyolc esztendős...) Az jóhiszemű­en beengedte, hiszen az unokáját várta újesztendői köszönteni. Nem ő jött... Cs. Gyula nekirontott az idős asszonynak és meg­próbálta őt is megerősza­kolni. A néni szerencséjé­re a fiú túlságosan részeg volt... A vádlott apja szerint gyermeke nagyon jó ma- gatartású, egyszerűen nem érti a történteket, nem tud magyarázatot adni az eseményekre. Fia ugyan ........ ............ ' ......... l e ljárt szórakozni, de min­dig időben otthon volt. Járt korabeli lányokkal, kapcsolatai voltak. A szakértők sem talál­tak semmi kóros elválto­zást a fiú személyiségében. A Balassagyarmati Vá­rosi Bíróság előtt a fiatal­korú mindent bevallott, mi több, elvállalta a ko­rábbi — szeptemberi — bűncselekményt is. Ezért őt egy év nyolchónapi, a fiatalkorúak fogházában letöltendő szabadságvesz­tésre ítélték, a közügyek gyakorlásától két eszten­dőre eltiltották. A január negyediké óta tartó elő­zetes fogva tartását a bün­tetésbe beszámítják, s a bűnügyi költségek is Cs. Gyulát terhelik. Az ügyész súlyosbításért, a védő enyhítésért fölleb- bezett, így az iratok a Nógrád Megyei Bíróság­hoz kerülnek. — h — 5 NOGRAD — í984. március 14., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents