Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)
1984-02-05 / 30. szám
KOMÉDIÁSJÁTÉK FfSImány K é p f é fi y Nem csekély, mégis viszonylag megfizethető tanulópénz árán jutottunk fontos tanulságokhoz a szépművészeti múzeumbeli képlopásnak „köszönhetően.” A több száz nyomozó ráadásmunkája, a különrepülőgép, a biztonsági intézkedések, a restaurálás költségei, s a festmények bizonyos fokú értékcsökkenése összeszámolva szép summa lenne, mégis elenyésző a képek igazi — felbecsülhetetlen nek mondott —értékéhez képest. S az esetből rengeteg fontos következtetés vonható le. többek. közt a kincsek óvására, a nemzetközi bűnüldöző kapcsolatok fejlesztésére, sőt a friss, rugalmas tájékoztatásra vonatkozólag. Többek közt ezek a gondolatok búvtak meg a Kék fény szerda esti, hosszúra nyúlt számában. A népszerű tévéműsor ezúttal belső aránytalanságra kényszerült: nagy részét a képügy terítette be. Mégis — vagy épp ezért — alkalmat kínál arra, hogy néhány vonását kiemelve (kék) fény derüljön jellegzetességeibe. Hiszen maga a mostani 'aránytalanság is a műsor egyik erényének: az időszerűségre való törekvésnek tanúbizonysága. Ugyan kit ér^ dekeltek volna most zsebmetszők, szatírok; ugyan kit érdekelt a műsorba besusz- terolt sikkasztó (noha esete roppant jellemző volt)? Most a képügy töltötte be a képernyőt, igazodván a vélt és eltalált nézői igényekhez. Bárhonnan nézzük: ez a rugalmasságnak, a sémáktól való elszakadásnak üdítő jele. Ilyen jel volt a közvetlen athéni telefonbeszélgetés is: annak ellenére, hogy az onnan kapott válaszokból az égvilágon semmi új nem derült ki. Jó példa lehet tehát többek közt a Kék fény arra, hogy az évtizedek óta változatlan műsorvezetővel együtt is egy tévéshow ügyesen megújulhat. Legföljebb néha kísértenek régebbi melléfogások beidegződései. Erre az adásra is jutott ilyen: mégpedig a sikkasztó boltfőnök fölényeskedő ..kivallatása”. Ezzel a módszerrel remekül elérhető, hogy a bűnöző rokonszenvessé, a riporter pedig visz- szataszítóvá váljon a néző számára. Szerdán este ez tökéletesen sikerült. Ettől eltekintve: a műsorban 2—3 éve, volt megfigyelhető a fontos stílusváltás, amely után az interjúvoló riporter már nem ítélkező bíróként, hanem riporterként tette, teszi föl kérdéseit a bűnözőnek. Vagy ahogy a műsorban sokszor mondiák: a „bűnelkövetőnek.” Ugyanis a bikkfanyelvet — a műsorvezető Szabó László kivételével — képtelenek voltak száműzni az alkotók. Bűnügyi műsorról lévén szó: nvaika+ekert mondatokkal adják elő a közlendőt, rontva a népes nézősereg stíl'U=érzékét. A jogász- nvelv ilyen — mondhatják, ám ezt a mentséget elfogadni igen nehéz. Hiszen érmen a Jogi esetek kínál kitűnő és jellegzetes példát arra, hogy a paragrafusok világában magyarul is el lehet igazodni. (molnár) Egy rendhagyó színiélmény Jelenet az előadásból. Kulcsár József felvétele Szorocsinci vásár Á nagy orosz író, Nyi'kolaj Gogol szülőföldjén. Ukrajnában, a poltavai területen tizenhatodszor rendezték meg a késői utódok a híres, nevezetes szorocsinci vásárt. Egy falusi vásár mindig is a paraszti jólét tükre volt. Azt a vásárt, amelyről az író A szorocsinci vásár című híres elbeszélésében szó van, annak idején egy kis piactéren rendezték meg a faluban. Ma viszont 50 hektárnyi területen jön, megy, tolakszik, nézelődik, zsivajog, énekel, táncol a vásár népe — mintegy 200 ezer ember. A kolhoz hatalmas rétjén sátrak, elárusítópavilonak sorakoznak hosszan ahol a terület fogyasztási szövetkezetei, Ukrajna tizenegy területének kereskedelmi vállalatai a poltavai terület 60 szövetkezete és állami gazdasága kínálja a portékát. A vásár hangulatához hozzátartoznak a standok, amelyeknél cserépedényeket, fából, vesszőből készített használati tárgyakat kínálnak a vásár látogatóinak. Gogol irodalmi hősei valamikor azt mondták a szorocsinci vásárról, hogy még akkor sem veheti meg az ember az egészet, ha van a zsebében 30 rubel, — olyan nagy. A mai vásározók viszont több mint kétmillió rubel forgalmat bonyolítanak naponta. Egy valami azonban nem változott a szorocsinci vásárokon: a vidám hangulat. Az pedig természetes, hogy erre a nevezetes eseményre mesz- szi földről is özönlenek a vendégek. Egy kolhoz standja a vásáron A vásár szabadtéri színpadán megelevednek Gogol híres elbeszélésének alakjai TALLÓZÓ Pisztrángok Lawrence próféta Kazahsztánban Hatvan tonna pisztrángot és félmilliónyi ültetőanyagot fog évente termelni Kazahsztán első, turgenyi pisztránggazdasága. — Meghonosítottuk a „királyi hglat,” ahogy a kis hegyi folyóban, a Turgenyká- toan élő pisztrángot nevezik — közölte J. Duma, a gazdaság igazgatója. — A főcsatornán át a folyó vize 50 hosszú betonmedencébe jut, ezek a pisztrángtavak. Vizük átfolyó, különben a halak nem maradnának meg. Ügy tartják, hogy a pisztráng + 18 fokos vízhőmérsékletet igényel, de a mi tavainkban a hőmérséklet alacsonyabb, — nyáron 15 fok körül, télen majdnem nulla fok. A pisztráng jól alkalmazkodott ezekhez a körülményekhez, és különösen jó íze lett. Az ötven tó mindegyikében 20—40 ezer hal tenyészik. Néhány szaporitóegyed 5—6 kilogrammot nyom. Ilyen nevű szent ember nyilván nincs (bár ennek is utána kellene nézni), egy Lawrence tehát kém vagy éppen ellenkezőleg kiugrott elhárító, aki időközben áttért a bogarak tudományos tanulmányozására és egy titokzatosan szűkszavú táviratmegbízás alapján valahová Nepálba kerül egy népes tudós- csoport közepébe, hogy elinduljon valamiféle kolostor felé a serpák — az ottani teherhordó bennszülöttek segítségével. Ja. igen — és természetesen jakháton jakogol- va... Ez a hírszerző vagy biztonsági ember és bogarász vagy mi a főhőse Leslie L. Law- rence Sindzse szeme című krimijének (vagy minek), mert persze ez sem ilyen egyszerű. Megvallom őszintén, a Kozmosz könyvek között megjelent és a bizalmat gerjeszteni szándékozó Lawrence — esetleg mint angol krimiíró — már eleve gyanús volt. A könyv vaskos. Túlontúl vastagnak tűnik ahhoz, hogy egy eddig ismeretlen krimiíró ezt a gyanús terjedelmet végigbírja szusszal, valóságosan is létező feszültséggel, miegyébbel. Belelapozva aztán kiderült, hogy az iró természetesen magyar. Melyik angol krimis szerző írna 509 oldalt arról, hogy egy titokzatos körülmények között szervezett „tudós” csoport egy másik csoport (az eltűnt ugyanis korábban, nyoma veszett a hegyekben) nyomába eljut vagy nem jut el bizonyos pontjára a hegyeknek és egyáltalán. Lawrence tehát Lőrinc L. László újsütetű krimiíró. Feltűnt ez másnak is. A rádió valamelyik reggel bemutatta a szerzőt, akiről így megtudhattuk, hogy az Akadémiai!) egyik kutatócsportjá- nak tagja és hogy járt már Mongóliában, sőt Ulánbátortól ötszáz kilométerre egy kolostorba is eljutott és hazatérve úgy vélte, itt az idő. hogy felcsapjon saját hazájában prófétának! Ehhez kellett az angolos álnév. Tehát nem a szófacsar művet akarA szála öblös, szél járta terem, mindenféle bolondos alkalmatosságokra szolgáló. Benne szoktak a nemes város polgárai alkalmatos időben farsangolni, támcvigalma- kat tartani eladó sorú lányaik, s a helység másik nembeli ifjai mindenkori örömére. Most T. Pataki teátrdsta ütött benne tanyát januárius 24-től mártius 7-dik napjáig, a vásározó hetek idejére, mikoron is jó esély adatik, hogy az alkalomra városba tóduló környékbeli nép kíváncsiságát anyagi hasznukra fordítsák. S ez bizony igensak ráfér a komédiásokra, akik szemlátomást oly ágrólszakadtak, hogy jóformán hálni jár beléjük a lélek. Az ütött-kopott színpad, amit a szála homlokterében Praznovszky árendás úr jó- lelikű engedelméveJ egybe- ácsoltaík, leginkább dísztelen- ségével tűnik szembe, még egy kortima sem fedi a játékkészületeket a keservesen gyülekező publikumtól; a bámész falusi atyafiaktól, céh beli rangosabbaktól, akik többnyire teljes háznépüket elhozták a ritka látványhoz, no meg a város nemes és nemzetes előkelőségeitől, akik a legjobb helyeket ülik meg. De ezen helyek is csak amolyan egyszerű fallócáik, amiket sebtiben kunyeráit valahonnan a direktor, s amiket ingyen bemenettel illik honorálnia. Alig néhány. személy a társulat. Számtalan hasonló mutatja magát országszerte, akik a nyelvünk szent ügyének ja fiatal tudósként egy más ember álarcában továbbadni az olvasóknak, hanem az olvasóról az a véleménye, hogy „senki sem lehet próféta a saját hazájában”. Lőrinc L. László néven a Sindzse szeme a kutyának sem kellett volna. Más szóval az olvasónak előítéletei vannak, a magyar szerzőkkel. És persze a riporter is lelkesen egyetért a szerzővel, miközben kissé bizony túllihegve megjegyzi, hogy a háború óta nem jelent meg magyar krimi angol álnévvel! Nyilván Rejtő Jenőre gondolva. (P. Howard). Ez bizony már valami. Hát persze ez sem igaz, mert nemrégiben a legnagyobb magyar „mindentíró” Tandori Dezső már kiforgatta a nevét idegenes hangzásúra valami hasonlóan vastag és hasonlóan „szórakoztató” mű szerzőiéként, de hát kicsire nem adunk (ami nem az íróra vonatkozik). Ö a verebekről hatszáz oldalas művet is képes írni bármikor. Csak szólni kell neki. Mit mondjak? Lawrence remekében valamilyen helyzet kialakult mondjuk a 11. oldalon. A 33. oldalon gyakorlatilag még ugyanott tartunk mint fent. Tudós szorgalommal és becsületességgel, meg szolgálatát magára vállaló, de a mostoha sors kényszeréből szétbontott Kelemen László társulatából, vagy az erdélyi szímházcsináló főúr, idősebb Wesselényi báró kolozsvári társulatából, a leginkább enye- di diákokból verbuváiódottaik. ból verődött megint egybe kisebb truppokká, a puszta létért. Nevezettek, kik most Salgó- Tarjánban, a Múzeomban emelt színkörben, a helybéli Aula dráma, népszínmű és operette társulati konzociumot képezvén), a Komédiásjáték címzetű bohózatos színjátékot hirdetik egy szakaszban, ama nagyhírű Balog István és Gaal József urak munkáiból szándékolnak bemutatni, Kerényi Ferenc úr által játékszínre egybeszedve. De már kezdődik is a mutatvány, mert a színlaposztó a nézőpublikum sorait és ágaskodóit járván, mindenkit illőn megtisztel a játékot tudató lappal. Adatik tehát a fentebb említett Komédiásjáték. A fé- nyességes dekorációkat festette és a színpadot építette Bakó József. Korabeli stílben bétanították Kerényi és T. Pataki uraságok. Játczó személyek: Igazgató: Csomós. Újonc: Araczki. Hős: Kassakürti. Nemesúr: Girus. Súgó: Mészáros. Dorottya: Molnár Á. Továbbá: pórok, rendőrök, szikláik, tenger. S már megy is a játék, vagy inkább menne, ha nem háborítaná mindenféle akadékoskodásával, becsmérlő közbeszólásaival ama bizonyos Nemesúr, ki a publikum legelején terped. Théseus és Ariadné históriája bontakozik, melynek ajánlásai sem megvetendők: a na- xos-szigeti remete, vagy: az állhatatos és változó szerelem, vagy: a szenvedett és végre dicsőséggel megkoronázott ártatlanság. A nagyérdemű publikum gesztusa szerint. Majd, hogy a szála népének gyönyörűsége beteljék, te- té zésül adatik egy szép, szomorú jelenet ama nagyhírű ánglus, Shakespeare egy munkájából; Othello, a velenczei szereesen, Schdégel után németből. * Szép és szeretni való vállalkozás, amibe T. Pataki direktor úr fogott 1984 telén iskolás fiatalokból tevődő lelkes társulatával. Színjátszásunk hőskorának világát idézte meg és idézi hétről hétre elénk stílszerűen a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum-* ban azok közé a falak közéj ahol most a Színház a XIX. századi képzőművészetben című kiállítás látogatható. Az egész szellemében archaizáló, a maga tragikomikus szépségében megrázó, szelíden-szere- tetteljesen kariikírozó produkció méltó az odafigyelésre. És méltó volna az eddiginél jóval nagyobb hírverésre. Barna Tibor | alapossággal bogözgat egy szálat, ha végre talál egyet És a figurák; Baxter kisasz- szony száz oldalakon át képes egyformán undok alak lenni a primitív kötekedésével. Ettől a Baxtertól mellesleg teljesen ki lehet borulni. Susanne Baxter már az első oldalon odajakkol Lawrence- hez és hatalmas erejű hóviharban képes csípős dialógust kezdeményezni, sőt mindvégig fenntartani. Míg aztán kisüt a nap. A csillagok gúnyosan hunyorognak a Salu- völgv fölött és a szélhajtotta felhőfoszlányok menyasz- szonyi fátylat vonnak a hold köré... Hát szóval, így az első hulláig, akit részegen tesznek el láb alól (mármint ő volt részeg a gyilkosság pillanatában) A szent hegyek nem akarják, hogy az idegenek felmenjenek csúcsaira és ezért sok mindennel borsot törnek a tudósok orra alá, akik eközben titokzatos módon egyre hullanak, mint a legyek. A végén persze minden rosszra fordul. Ezt a poéngyilkossággal is vádolható reggeli riporter is elárulta, amikor Lawrence rossz végét közhírré tette. De a lényeg talán mégsem ez. Végeredményben arról a nagyon kevéssé ismert tájról és az ott élőtó hiedelemvilágáról, meg mindenről. ami számunkra a j<3 szakkönyvek hiányában „titokzatos” (mint például TiJ bet) egy igazán olvasható ismeretterjesztő munkát írt a mi prófétánk, Lawrence. Ki tudta eddig — hogyan élnek a serpák? Na ugye! Vagy, hogy a szent hegyek között vezető utak mentén kőhalmokat láthatunk, és hogy azok a kőhalmok azért vannak ott, mert aki arra jár ráteszi áldozati kövét, sőt, eset'* leg egyik defektes autógumi^ ját Nem mondom, egy igazári jó szakkönyvnek jobban örültem volna arról a tájról, de hát ne legyen türelmetlen az ember. A tudományos munkához sok idő kell. Hogy a szerző nem annak mutatkozik aki. és hogy a mű nem az. aminek mutatkozik — már csak szőrszálhasogatás. És hol van ez még az igazi tévesztéstől, amikor valaki egy telefonkönyvet olvasgatva felsóhajt: „egészen jó regény, csak sok benne a szereplő...” (T. Pataki) NÓGRÁD — 1984. február 5., vasárnap 5
