Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)

1984-02-29 / 50. szám

Gyermekkori légúti betegségek Új élet felé indultak AZTÁN EMBER LEGYÉL, FIAM... Mindenki ismer oiyan gyer­meket, aki nem beteg, akiről mégis azt mondják, hogy „be­teges”, a széltől is óvni kell. A jól fejlett gyermekek nagy' része, ha megbetegszik, köny- nyen átvészeli a betegséget, más része minden betegségben súlyos állapotba kerül, fel- gyógyulás után is nehezen kap lábra. Arra a gyermek­re. aki nehezen kapja meg a betegséget és könnyebben gyógyul, azt mondjuk, hogy jó az ellenálló képessége. Helytelenül gondolkodik, aki úgy akarja megvédeni gyermekét a minduntalan rá­törő betegségektől, hogy a széltől is óvja, túlságosan be­bugyolálja, nem engedi mo­zogni. Ennek következménye a hűléses* megbetegedés, jó esetben sima lefolyással, rosszabbik esetben szövőd­ményekkel. A beteges gyer­meket még többet kell leve­gőre vinni télen-nyáron egy­aránt. A „meghűlések” okait ma még csak részben ismerjük. A légúti hurutot úgynevezett szűrhető vírus okozza. Fel­tevés szerint ez a vírus csak enyhe meghűlést okoz náthá­val és a torkot kaparó ér­zéssel, mely általában három nap alatt elmúlik. A vírus azonban csökkenti a felső légutak nyálkahártyájának el­lenállását úgy, hogy ott baktériumok is meg tudnak telepedni. Ezt nevezik má­sodlagos fertőzéseknek. A baktériumok azután hörghu­rutot, tüdőgyulladást, arc­üreggyulladást, fülfertőzése­ket okozhatnak. Fontos ezért, hogy az egyszerű meghűlést Is komolyan vegyük gyer­mekkorban. A legtöbb hűléses betegsé­get 2—6 éves gyermekek kap­ják meg és hurcolják be a családba. A vírusok, bakté­riumok nemcsak közvetlenül jutnak át egyik személyről a másikra, hanem tüsszentés­sel és köhögéssel a csírák va­lósággal csapatosan úsznak a szoba levegőjébe. Fontos ezért a rövid ideig tartó, de gyakori szellőztetés a szobá­ban. A túlfűtött lakás kiszá­rítja az orr és torok nyálka­hártyáját, ezzel csökkenti an­nak ellenállását a baktériu­mokkal szemben. A párolog­tatás csak akkor használ, ha a levegő nem több mint 21— 22 fokos hőmérsékletű. Mi a vitaminok szerepe a meghűlés elleni védekezés­ben? A helyes táplálkozással szer­vezetünkbe kellő mennyisé­gű vitamin kerül (tej, tojás, vaj, főzelékfélék, gyümöl­csök), ele a gyermekek D-vi- tamin-ellátása a téli hóna­pokban a megelőzésben igen fontos. Mikor kell orvost hívni vagy orvoshoz menni? Ha a gyermek életében elő­ször beteg, mindenképpen. Későbbiekben akkor, ha szo­katlan tüneteket észlelünk: ha a hurutos gyermek nehe­zen lélegzik, levegő után kapkod, rekedt a sírása, ha a láza lázcsillapítók és boroga­tás ellenére sem megy le. Nagyon fontos a lázcsillapí­tás. de lázcsillapító gyógyszer adása csak a törzsre alkalma­zott borogatással együtt ered­ményes! Orvosi rendelet nél­kül — kivéve a lázcsillapí­tót — sohase adjunk gyógy­szert! Ne használjunk fel elő­ző betegségből megmaradt or­vosságokat, sok bajt okozha­tunk vele! Vannak olyan légúti beteg­ségek, melyeket a megfelelő kezelés ellenére sem lehet tö­kéletesen meggyógyítani, be kell érnünk részleges javu­lással. Ezek az allergiás be­tegségek, mint a szénanátha, asztma, asztmás hörghurut. Mik az asztma tünetei? Munkáskertek a Mecsek alján Családi konyhakerteket ala­kítottak ki a nagyüzemi mű­velésre alkalmatlan területe­ken Pécsett. A városi párt- bizottság kezdeményezésére felkutatták a zöldségtermelés­re alkalmas földeket, parcel­lákra osztották és bérbe adták a lakosságnak. Többnyire munkások, bányászok vették igénybe, akik számára nem csak jövedelemkiegészítés, ha­nem felüdülés is a szabad­ban történő, könnyű testmoz­gással járó kertészkedés ko­ra tavasztól késő őszig. A város határában gazdál­kodó bogádi Zengő Gyöngye Tsz-től és a Pécsi Kertésze­ti Vállalattól szántót, a Pécsi Állami Gazdaságtól pedig sző­lőt /Vett át a tanács. Olyan területekről van szó. amelye­ken igen gazdaságtalanul tudtak csak termelni a nagy­üzemek, kisüzemi művelésre viszont teljesen alkalmasak. Egy-egy család számára négy­száz négyzetméternyi kertet mértek ki, s öttől tizenöt évig terjedő időtartamra adták bérbe. Eddig körülbelül ki- lencszáz parcellát osztottak szét ily módon Pécs közvet­len környékén. A családi művelésű kony­hakertek annyi zöldséget te­remnek, amennyi fedezi egy háztartás teljes évi szükség­letét. S mivel általában sze­rény jövedelmű emberekről van szó, sokat jelent szá­mukra az így megtakarított 4000—6000 forint. A pécsi áfész sokoldalú segítséget nyújt a kertészkedő emberek­nek, akik közül sokan életük­ben most először művelnek földet. Az önellátó családok számának gyarapodása hasz­nos a közösségnek is, hiszen kevesebb zöldárut kell szállí­tani és forgalmazni Pécsett. A városi tanács mezőgazda - sági osztályán azonban újabb és újabb kertigénylők jelent­keznek: máris további négy­száz család vár parcellára. Ezért ősszel, amikor a nagy­üzemi gazdaságok végeznek a termésbetakarítással, újabb kétszáz kertet osztanak szét. A pécsi tanács megkereste a város környéki községek ta­nácsait is és segítségükkel igyekszik zöldségtermelésre alkalmas földet találni a még kielégítetlen igények teljesí­tésére. Több szélvédő üveg Salgótarjánból Megkétszerezi ragasztott szélvédő üveg hajlítókapa­citását a salgótarjáni sík­üveggyár. A fejlesztés meg­valósításával a vállalat veze­tősége egv a síküveggyár szakembereiből álló gazdasá­gi munkaközösséget bíz meg. Ezzel eléri, hogy a hajlitó- sor még ebben az évben el­készüljön. s a jövő évben megkezdje a tömeggyártást. További haszon, hogy míg a jelenleg működő, NSZK-ból importált berendezés mintegy ötvenmillió forintba került, a salát erőből kivitelezett a’ ttkemence ennek csupán min egy harmadába. A salgótarjáni síküveggyár ragasztott, hajlított szélvédő gyártásának bevezetésével je- jelentős népgazdasági import megtakarítását tette lehető­vé, kielégítve ma már az IKARUS és a MOGÜRT tel­jes szélvédőigényét. Az ezen felül jelentkező keresletet azonban egy kemencével le­hetetlen kielégíteni, ami egy­szersmind azt jelenti, hogy a népgazdaság még mindig je­lentős importra szorul. Ez alól úgy mentesül, hogy az év végéri átadásra kerülő második hajlítósor üzembe helyezésével a síküveggyár ragasztott-hajlított szélvédő kibocsátása a jelenlegi száz- hatvanezerről már jövőre mintegy kétszázezer négyzet- méterre növekszik. A légzés nehezített lesz, a beteg levegőért kapkad, zihál, köhög. Kisgyermekeknél va­lószínű, hogy ételek váltanak ki allergiát, nagyobb gyer­meknél levegőben lebegő iz­gató anyagok lehetnek a ki­váltó okok. Az ismételten fel­lépő asztmatikus rohamokkal küzdő gyermekeknél allergiás próbákkal meg lehet állapí­tani, hogy milyen anyag vált­ja ki a betegséget. Ennek is­meretében lehet oki kezelést kezdeni. Az elhanyagolt ese­tekben a tüdő és a mellkas maradandó elváltozásaival kell számolni. Az asztma ke­zelése szakember feladata. Az asztmás rohamok éjjel gya­koribbak, az éghajlat, hőmér­séklet. fizikai-kémiai erők, lelkiállapot mind szerepet játszhatnak a rohamok kifej­lődésében. Meghűlés is elin­dítója lehet a rohamnak. Szá­jon át adható vagy injekciós formában bejuttatott gyógy­szerek pillanatnyi enyhülést hoznak, de a roham meg­előzése tünetmentes időszak­ban is rendszeresen alkalma-- zott gyógyszerekkel lehetsé­ges. Az asztmabetegség lefo­lyását nehéz megjósolni. A kisgyermekkorban kezdődőek többnyire néhány hét alatt elmúlnak, amelyek később kezdődnek néha csak serdü­lőkorban válnak tünetmentes­sé. Az asztmatikus hörghurut­ról külön kell beszélni. Van­nak csecsemők és kisdedek, akiknél fulladás! rohamok je­lentkeznek ugyanúgy, mint az asztmásoknál, de csak ak­kor, ha meghűlnek. Ez az ál­lapot az első három életév­ben gyakran előfordul, de ez az asztmás hörghurutra való hajlam néhány éven belül nyomtalanul elmúlik. Ahhoz, hogy a krónikus hörghurutos, ismétlődő tüdő- gyulladásos, asztmás gyerme­kek egészséges kortársaik kö- „e beilleszkedhessenek, foko­zottabb ellenőrzést, megfigye­lést Igényelnek. Ez a gondo­zás már megyénkben is meg­valósult a tüdőbeteg-gondozó intézet gyermekszakrendelé­sén, ahol szerda délutánon­ként a régi gondozott gyer­mekek vigasztalják az új, még kivizsgálásra váró gyermeke­ket. A kőszegi iskolaszanatóri­um a Nógrád megyei króni­kus légúti betegségekben szen­vedő gyermekek előtt is nyit­va áll. Dr. Oszvald Zsuzsanna gyermekgyógyász Fekete Ferenc és családja, rokonai társaságában indul a nagy útra. Már túl vannak az utolsó formaságokon. Ellenőrizték az adatokat, s ha kellett, ha szükség volt rá, még egy utolsó orvosi vizsgálatra is sor kerülhetett. Mert bizony ezek a fiatalok, akik hétfőn és kedden Salgótarjánban, a sportcsarnokban gyülekeztek, új élet felé indultak: a pol­gári ruhát a katonaival cse­rélik fel. Az ünnepélyes búcsúztatásig még néhány perc állrendelke­zesre. Egymást ölelik a fiata­lok, a szülők, a hozzátarto­zók. s szinte mindnyájan azt mondják: aztán ember legyél, fiam. A folyosó egyik sarkában találkoztam Fekete Ferenc szaimatercsi fiatallal, aki ko­rábban a megyei élelmiszer­kiskereskedelmi vállalatnál dolgozott. — Mindig a határőrséghez vágytam. Az áliamhatárt őrizni rendkívül felelősség- teljes, komoly, fáradságos, de igen megtisztelő feladat. Hen­tes vagyok. Éppen ezért lehet, hogy konyhára kerülök. De akkor olyan kosztot főzök a katonáknak, hogy a határőrök bírják a megterhelést, bizton vigyázzák népköztársaságunk államhatárának sérthetet­lenségét. dolgozó népünk ed­dig elért eredményeit, a bé­két és biztonságot. Könny szökik az édesanya, Fekete Benedekné szemébe, aki a Kis-Zagyvavölgye Víz­ügyi Társulásnál, mint fizi­kai dolgozó tevékenykedik. Az­tán elcsukió hangon fogal­maz: — őszintén mondom, örü­lök, hogy megérte a fiam ezt az időt, hiszen jó egészség­nek örvend. Mit kívánhatok? Hogy becsülettel szolgálja le az időt, s megerősödve jöj­jön vissza. Két fiunk van. ö az első, aki egyenruhát ölt magára. Persze nem így kép­zeltem el a bevonulást, hi­szen az édesapja most is kór­házban fekszik. Nem ihatott meg az édesapjával egy po­hár útra való bort, nem vehet részt ezen a felemelő ünnep­ségen. De kívánom, hogy pa­rancsnokai tanítsák meg őt is rendes embernek lenni, a fi­am pedig lássa el szolgálati feladatát, minden poszton fe­gyelmezetten. A ma tisztjei erre fel is készültek. Nagy Gáspár százados ci­vilben a csarnok lelátóján ül. Fiát kísérte el erre az útra, aki üzemmérnök a síküveg­gyárban. — Valamikor mint' sorka­tona én is a határőrségnél szolgáltam. Tiszt lettem. Azt szeretném, hogy ez a jó ha­gyomány folytatódjék a csa­ládban. A fiam kövesse nyom­dokaimat. Hiszen a határ­őrizet rendkívül felelősségtel­jes feladat. Nagyfokú éber­séget, bátorságot, lelemé­nyességet igényel katonáitól. Igaz az a mondás, hogy a békében is harci feladatot látnak el. Rajtuk múlik, hogy szeretett hazánk határát ébe­ren őrizve biztosítsák a nyu­godt, békés életünket és munkánkat. Erre parancsno­kai felkészítik őket. Néhány percig elcsendese­dik a sportcsarnok hatalmas terme. Elhangzanak a ve­zényszavak, a Himnusz, s Ra­dies János ezredes, a Nógrád megyi Hadkiegészítő és Terü­letvédelmi Parancsnokság ve­zetője köszönti az édesanyá­kat, az édesapákat, akik e sors­forduló alkalmából elkísérték fiaikat. Köszönti a feleségeket, menyasszonyokat, akik most egy időre magukra maradnak, távol kedveseiktől. Köszönti a rokonokat, ismerősöket. jó barátokat, az ünnepségen részt vevő valamennyi bevo­nuló fiatalt, közéletünk kép­viselőit. Hogyan is fogalmazott Marczinek István, a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bi­zottságának titkára, aki a lakóterületek közössége nevé­ben adta át a bevonuló fiata­lokat jövendő parancsnokaik­nak? — Nagy feladat, felelősség- teljes, egész embert kívánó, férfias tennivalók várnak a bevonuló fiatalokra. Egész társadalmunk és mi vala­mennyien, akik búcsúztatjuk őket, bízunk abban, hogy be­csülettel állnak helyt és tel­jes odaadással teljesítik a reá­juk váró feladatokat. Ezt erősítette meg Körösi -Józseí alezredes az átvevő egységek parancsnokai nevé­ben, aki a többi között kije­lentette: — Fel kell készülniük szel­lemileg és fizikailag arra, hogy egyszerű és bonyolult vi­szonyok között, hagyományos és tömegpusztító fegyverek alkalmazása esetén is képe­sek legyenek helytállni, fel­adataikat teljesíteni. Ünnepélyesség uralkodott a sportcsarnokban. Még egy parancs, az Intemacionálé hangjai, s a fiatalok elindul­tak egy új, felelősségteljes feladat végrehajtása felé, úgy, ahogy azt a szülők mondot­ták: aztán ember legyél, fi­am! Somogyvári László Több munka — több szakemberrel Ersekvadkerten A televízióból, a rádióból és a sajtóból már mindenki tudja, hogy január elseje óta megváltozott a közigazgatás „fölállása”. A járási hivata­lok megszűnésével a helyi ta­nácsok szerepe megerősödött, önállóságuk növekedett, ten­nivalóik szaporodtak. Az Érsekvadkerti községi Tanács Végrehajtó Bizottsá­gának titkárával, Koltányi Károllyal az újdonságokról beszélgettem. — Sokat hallani mostaná­ban arról, hogy a tanácsok ugyanazon feladatok ellátá­sára különféle társulásokat hoznak létre. Miért? — Miként másutt, úgy Ér- sekvadkerten is az volt a cél, hogy a sokirányú államigaz­gatási munkát minél képzet­tebb szakemberek végezzék. Egyelőre még nincs minde­nütt elegendő kellően kép­zett szakember, a hiányt a társulások hivatottak betöl­teni. A tanácsi teendők sok­rétűsége megkívánja ma már a specializálódást, tehát azt, hogy egy-egy tanácsi dolgozó mélyüljön el részterülete el­méletében és gyakorlatában. Lehetőleg egyetlen területtel foglalkozzék, de azzal igen magas szinten! Kistelepülése­ken — és Nógrád aprófalvas szerkezetű — a szakember idejét nem tölti, nem tölthe­ti ki a csekélyebb számú el­intézendő. Ha viszont több település összefog, akkor meg­szaporodik a munka és azt egy speciálisan hozzáértő ember végzi el. — Érsekvadkert hány ilyen társulásban vesz részt? — Négyben vagyunk érde­keltek. A kereskedelem, az árellenőrzés és az első fokú építési hatósági feladatok el­látására együttműködési meg­állapodásunk van, a lakosság adóztatása tekintetében pe­dig igazgatási társulás jött létre. Az első két teendőben kilenc, az építési ügyekben négy, adóztatásban három ta­nács közigazgatási területére terjed ki közös működésünk. — Hogyan fest ez a gya­korlatban ? — A szakemberek nálunk vannak státusban. Meghatá­rozott munkarend szerint jár­ják a területet és ott, a hely­színen intézik az ügyeket. Ez­zel megfelelünk annak a jo­gos kívánságnak, hogy az ügyeket ott intézzék, ahol ke­letkeznek. A társulások köz­pontja Érsekvadkert. — Nem sérti ez a többi község önállóságát? Hiszen az említett ügyintézők nem a helyi tanácsok alkalmazottai, tőlük tehát függetlenek. — Nem. Sőt! Több idő jut az egyéb helyi ügyek intézé­sére, elmélyültebben, ala­posabban végezhetik. De ez csak az egyik dolog. Ami leg­alább ilyen fontos, hogy az „utazó” szakemberek konkrét munkáját mindenütt a helyi tanácsok vébétitkárai irá­nyítják és ellenőrzik. Az utóbbi a felelős, ő számol be egyébként a végzett munká­ról a saját testületének. — Apropos, utazás. Nem kis távolságot kell bejárnia az érsekvadkerti székhelyű ügyintézőknek. Mégis ez az olcsóbb ? — Mindenképpen megéri. Már csak azért is, mert jól felkészült dolgozók végzik a teendőket, azon felül helyben, tehát az állampolgároknak nem kell utazniuk. Ez nem csak az idővel, de a pénzzel is takarékoskodást jelent. — Növekedtek az érsekvad­kerti tanács tennivalói. Spe­cializálódnak az emberek. Elegendő-e a létszám? NÓGRÁD - 1984. — Igen. A társulások sza­porították a munkát, de lét­számunk is növekedett. Ed­dig tízen dolgoztunk az ap­parátusban, most tizenhatan vagyunk. Erről az újfajta együttműködésről még nin­csenek tapasztalataink, hi­szen csak rövid ideje mun­kálkodunk eszerint. Előnyeit már tudjuk. Bizonyosan lesz­nek nehézségeink, de azokat is közösen fogjuk megoldani. A végleges munkamódszert és -stílust majd a gyakorlat ala­kítja ki, ehhez némi idő szük­séges. Remélem az senki előtt nem kétséges, hogy az állam­polgárok érdekei a döntők próbálkozásainkban. Igyek­szünk a legcélszerűbb, leg­hatásosabb megoldásokat megtalálni. * Mindössze három nap telt el a beszélgetés óta. Kiderült, hogy a szügyi tanács meg­gondolta magát, és nem vesz részt az adóztatási társulás­ban. Azaz részt vesz, c$ak nem Érsekvadkentte] kivin társulni, hanem minden bi­zonnyal Magyarnándorhoz kötik a „sorsukat”. Éssze­rűbb, mert közelebb vannak egymáshoz. Nos, az új mun­kamódszernek még valóban nincsenek kialakult formái.« (hortobágyi) ár 29., szerda 5

Next

/
Thumbnails
Contents