Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)
1984-02-28 / 49. szám
Fiatal szakemberek népes hadára számíthatnak az Üvegipari Müvek Pásztói Szerszám és Készülék Gyárában, ahol korszerű forgácsoljgépek segítik a termelést, így szakmai tudásukat bőven kamatoztathatják a felkészült munkások. Képünkön Tóth Sándor marós végzi teendőit. — kj — Á kötvénykibocsátás tapasztalatai — ÁFB-értéketés A kibocsátott kötvények értéke már meghaladja az 1,2 milliárd forintot. Jelentős részük elsősorban a vállalatok közötti tőkeátcsoportosítást teszi lehetővé, de egyre gyakoribbak az olyan kötvényjegyzések is, amelyekkel a lakosság az infrastruktúra fejlesztését segíti elő. így legutóbb az érdi iparcikk-áruház építésére bocsátottak ki értékpapírokat — erről tájékoztatta Járai Zsigmond, az Állami Fejlesztési Bank osztályvezetője Pichler Ferencet, az MTI munkatársát. Az Állami Fejlesztési Bank nagy részt vállal a kötvények ki bocsátásának megszervezéséből. A bank közreműködésével jegyzett értékpapírok ösz- szege meghaladja a 800 millió forintot. Ilyen akciók szervezésére az ÁFB-n kívül vállalkozott már a Magyar Nemzeti Bank, a Központi Váltó- és Hitelbank Rt., a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt.. az Országos Takarékpénztár, az Építőipari Innovációs Bank és több takarékszövetkezet is. A vállalatok kötvénykibocsátásaik bonyolításával bármelyik bankot vagy pénzintézetet megbízhatják, aszerint, hogy számukra melyik partnerrel ígérkezik a legkedvezőbbnek az együttműködés. A kötvénykibocsátás eddigi tapasztalatai biztatóak. Az ÁFB és az Országos Kőolajés Gázipari Tröszt gázköt- vénvei. illetve a Magyar Posta telefonkötvényei nagyrészt gazdára találtak. Gyorsan elfogytak azok a lakosság által megvásárolható értékpapírok is. amelyeket az ÁFB a Pest megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat megbízásából a napokban hozott forgalomba 15 millió forint értékben. A befolyt pénzt a vállalat saját forrásainak kiegészítésére, az érdi iparcikk-áruház építéséhez használja fel. Így az építkezést a tervezettnél egy évvel előbb befejezhetik, s már az idén elkészül az új áruház. Mivel a kötvény — melyet 11 százalékos kamattal 7 éves lejáratra bocsátottak ki — kereslete lényegesen nagyobb volt a vártnál, további, a lakosság által megvásárolható hasonló értékpapírok forgalomba hozását tervezi a pénzintézet. A lakosság számára a kedvező kamat- és lejárati feltételek mellett azért is vonzó a kötvény, mert azok visszavásárlását, az esedékes kamatok kifizetését az állam szavatolja. A kötvények — ha egyelőre korlátozott mértékben Is — de mindinkább elősegítik a vállalatok közötti tőkeátcsoportosítást is. E téren azonban a kibocsátási kedv még lényegesen nagyobb, mint az értékpapírok iránti vásárlási igény. Ez többek között azzal magyarázható, hogy a vállalatok saját befektetéseik jövedelmezőségét általában magasabbnak ítélik a kötvények 11, vagy azt meghaladó százalékos kamatánál. Mivel azonban az ipar átlagos jövedelmezősége jelenleg csupán kilenc százalék körüli, így feltételezhető, hogy a vállalati számítások egy része túlzott derűlátáson alapul. Számos gazdálkodó egység — ha rendelkezik is szabad forrással — azért nem vásárol kötvényt, mert nem akarja hosszabb időre lekötni pénzét. Az értékpapírok lejárata ugyanis többnyire 5—7 év. Az ÁFB szakemberei ezért nemcsak a kibocsátással foglalkoznak, hanem a kötvények visszavásárlásával, újraértékesítésével is. Tervezik: más pénzintézetek által forgalomba hozott értékpapírokat is értékesítenek. Ezzel a kötvénypiac kialakulását igyekeznek elősegíteni, s egyben növelni a vállalatok bizalmát azzal, hogy befektetett pénzükhöz — ha arra időközben szükségük lenne — kötvények értékesítésével még a lejárat előtt, bármikor hozzájuthatnak. Mindez végső soron jelentős mértékben hozzájárulhatna ahhoz, hogy a vállalati eszközök az eddiginél gyorsabban áramoljanak oda, ahol fel- használásuk és népgazdasági szintű hasznosításuk a leghatékonyabb lehet. A latyakos idő és a munka bezavar az aprócska épületbe. Felirat sehol, de sebaj, kevés tanácsi kis helyen elfér, megtalálni bárkit, nem lehet nehéz. — Az elnök elvtársat keresem. Jó napot kívánok. — Nincs — böki felém az öt hangot egy furcsa tekintetű férfi, aki vészesen hasonlít a hajdani filmek könyökvédős bürokratájára. Három ajtó van. Sorban kopogok. Sehol senki. A könyökvédős kirohant a bejáraton. Hű, ha „olyan" lennék, elvihetném a kis Casio számológépet, ,vagy csak egy ■ügyiratot, s jót röhögnék a markomba, micsoda galiba lenne! Ebből elég, megyek... Illene dehogyis, ha valaki tényleg bejön és elviszi az értékeket? A folyosón egymás után rágom a cigarettákat. Végre visszacsoszog a könyökvédős. Tekintetével elsüllyesztene, és beviharzik «z egyik irodába. Néhány pillanat múlva fél fejét kí- dugia a tenyérnyire nyitott ajtón. — Mondtam, hogy nincs az elnök! A disznótor a szokványon mederben zajlik: a le- heletftriómra vágott vöröshagymával tálalt húslevest a kívánatosán rezgő ■ tormás hús követi, a töltött káposz. ta után jön a sült hurka és kolbász, az egész traktára pedig a lekvárral töltött, levelekre nyíló hájas sütemény teszi fel a koronát. Közben folyik a politizálás, a rogyadozó asztál mellett pedig ez kiváltképpen hasznos: a hosz- szúra nyúlt mondatok után könnyebben nyelhetek az újabb falatok. De itt a fordulat, nem törődik már senki sem a világ- politikával. A témaváltáshoz pedig csak az kellett, hogy az asztal mellett ülő legfiatalabb vacsoravendég megszólaljon : „Kérek egy kis bort!" A válasz sem késik: „Itt az apuci pohara. De csak addig igyad, amíg mutatom”, A gügyögésre egy magyarázat van: a bort kunyeráló vacsoravendég éppencsak elmúlt négyéves. Bár a kor nem tesz semmit, látható élvezettel dönti magába az italt, a poharat pedig úgy kell levenni a szájáról. Bájosan csücsörít és fintorít az „élvezethez” — szinte meg kell zabáin!, olyan aranyos. Itt, ennél a pontnál változtat irányt a beszélgetés, mert akad az asztal mellett olyan Eseteim Bumm!’ Ez az ajtó volt. Hát ő nem pazarolja az idejét. Szemrevaló hölgy tipeg be. Otthonosan mozog, tehát jogos megkérdezni, hol és mikor található a tanácselnök. — Nincs. Igazán megható, hogy gon- dolkodtatásra késztetik az embert, Tehát a lehetséges esetek: az elnök nincs, mert leváltották, az elnök nincs, mert valahol ügyet intéz, az einök nincs, mert maszek dolgait szervezi. az elnök nincs mert... Ez aztán újságírónak való téma! — Itt van a Józsi? — töri meg a gondolkodást egy hang, s most veszem észre, hogy egy nénike nagykendöje alól bekukueskál r még mindig szemrevaló hölgyhöz. — Az elnök elvtársat keresi? — Igen. A Józsit! — így a néniké. — Nincs! Libasorban elhagyjuk az épületet. Ha a Józsi nincs, hát nincs. De nicsak! Ott jön. — Elnézést, hogy késtem — lihegi — a tsz-ben voltam, beszállnak az egyik út felújításába, most volt a kedvező alkalom a megegyezésre. Állok rendelkezésére. ömlenek belőle az adatok. — Mi az, hogy nincs? — szúrom be a kérdést két adathalmaz közé. Két öklével az asztalra csap és felüvölt. — Marika! — Két kávét kérek — mondja szelíden és visszahuppan az elnöki székbe. „Már megint” súgja az asztalnak. — Vegye le a kabátját — szól Marika, és két láthatatlan hajszálat vesz le a váltamról. — Ugye jól tudtam; hogy visszajön az elnök elvtárs, nem kell olyan türelmetlennek lenni! Csak ülök és hallgatok. És... nem is olyan szemrevaló ez a Marika. (zengő) Hetven témában Á Szegedi Bizottság A Szegedi Akadémiai Bizottság nyolc szakbizottsága az idén több mint hetven témakörben hirdetett pályázatot, Ezek közül a népesedési problémák orvosi, biológiai, szociológiai és pszichológiai vonatkozásait elemző tanulmányokat 1985. szeptember elsejéig kell benyújtani. A további pályamunkák benyújtásának határideje 1984. szeptember elseje. Ezek elsősorban dél-alföldi vonatkozású témák, amelyek Bács, Békés és Csongrád megye kutatóinak érdeklődését kelthetik fel. Kiterjednek környezettudományi, területfejlesztési. irodalomtörténeti, orvosi, mezőgazdasági, történettudományi és más kérdésekre. Ajánlják a kutatóknak például a Békés megyei mező- gazdaság szerkezetében beköAkadémiai pályázatai vetkezett változások témáját, az ingázó dolgozók családi viszonyaira vonatkozó tapasztalatok összességét, s a biológiailag aktív vegyületek hasznosításával kapcsolatos témakörök elemzését. Feldolgozhatják a pályázók a számítógépek orvostudományban való alkalmazásának tapasztalatait A tanulmányokat a bíráló bizottság döntése alapján 5000 forintos első, 3000 forintos má- sod'k, 2000 forintos harmadik díjjal jutalmazzák. Kiemelkedő tanulmányok esetében az első díj összege elérheti a 10 000 forintot. A pályázatok iránt érdeklődők részletes felvilágosítást kaphatnak a Szegedi Akadémiai Bizottság Szeged, Somogyi utcai 7. szám alatti székházában. Fél deci bor is, akinek még nem feküdte meg a gyomrát és az agyát annyira a sok-sok zsíros falat, hogy szóvá ne tegye e fölöttébb különös közjátékot. Apuci engedékenységét nagy hangon pártfogásba veszi anyuci is, ráadásul egészen különös érveléssel. Valahogy így: „Kár a háborgásért, mi van abban a kis borban. Különben is... megmondta a gyerekorvos, hogy egy pohárka bor nem árt. Sőt, éppen, hogy jót tesz”. A vitában újabb segítő is akad. A múltba révedezve arról fecseg, hogy „bezzeg a mi időnkben is”, az orvos akkor is bort rendelt ilyen meg olyan bajra. „Ugyan hagyd már — így egy megfontolt szavú, középkorú asszony. — Az akkor volt. Ma már más a tudomány, mindenre van orvosság, bor helyett". Az orvostudományhoz nem értek, mégis arra hajlok, hogy e vitáiban a megfontolt szavú asszony mellé álljak. A tények pedig egyenesen elképesztenek, mert e gyermek- itatásról ki-kipattant vitában többen is orvosi instrukcióra hivatkoznak. A jelszó pedig: „A fél deci vagy egy deci bor csak jót tesz!" N ézem a bort hörpintő apróság arcát és habozás nélkül kimondom: nem tesz jót! Mert már megszokta. Ha nem kapja meg az adagját, akkor toporzókol- va és visítva követeli a magáét, meg fölöttébb élvezi, ha megnyalhatja a pálinkába dugott ujját. Nem tesz jót! Nem tesz jót, mert a különféle vendégeskedések után itt is, ott is hallom: „Nézd csak ezt a büdös kölyköt, már megint ellopta az asztalról a sört!” S még jó, ha leken a szesztolva jlásért az édes szülő egy nyaklevest és nem ezzel keres felmentést: „Az a kevés nem árthat, az orvos is javallja.” Még jó, hogy a pálinkás kenyér nincs a javallatok között. Meg lenne oldva a reggeli pepecselés gondja. Egy darabka kenyér a szeszbe és indulhat az óvodába meg az iskolába. Nagyobb élvezettel befalja, mint a sonkás tojást, ráadásul, az előbbitől jobban is hülyül. A disznótori vita végtelenül kiábrándít, meirt csaknem döntetlen az eredmény. Fájdalmasan sokan mondják a magukét: „Az a kevés nem árthat. Meg az orvos is javasolja. . Tehetetlenségemben segédanyaghoz nyúlok. Itt van az asztalomon a Magyar Statisztikai Zsebkönyv kiadása a máir feldolgozott 1982. évi adatokkal. Fellapozom a lakosság fogyasztásánál és azt látom: folyó áron 143,8 milliárd forintot költöttünk élelmiszerre, 32,4 milliárdot élvezeti cikkekre és 43,6 miUi- árdot ruházkodásra. Össze kell vetni a két utóbbi adatot. Ehhez aligha kell kommentár. Egy oldallal odébb az áll, hagy borból fejenként 23 litert, sörből 87 litert, 50 fokos szeszre átszámított égetett szeszes italból pedig 9,5 litert fogyasztottunk. Erre szokás mondani, hogy a számok csalnak, mert az átlagban a nem ivók, meg a csecsemők is benne vannak. De nemcsak a statisztikai átlag, hanem az önámítás is csal: a töméntelen szeszben bizony ott van már az óvodások és a kisiskolások tényleges fogyasztása is. Okos kis kiadvány ez a zsebkönyv, de talán kár áttanulmányozni, mert az adatoktól feláll az ember hátán a szőr. Hogyisne, amikor azt olvasom a „Kiskereskedelem forgalmi szerkezete” fejezet alatt, hogy az összes élelmiszerből és élvezeti cikkből 25,7 százai ó kkal részesednek az alkoholtartalmú italok. Az összes húsra, halra, tejre és tejtermékre, zsiradékra, burgonyára, zöldségre, és gyű mölcsre, fűszerekre pedig alig több mint kétszer annyit költünk, mint a szeszes italokra. A ttól félek, lesz ez még roszabb is. Kivált akkor, ha a borospoharat a gyerek elé tartó szülő valamiféle orvosi „vénnyel” takarózik. „Az a fél deci bor nem árthat.. Nem árthat? Reszket, visít, toporzékol érte az óvodás. Már megízlelte. Lassan megszokja. Az apró gyerekben ott van a leendő iszákos — minden csak idő kérdése. Még egyszer felütöm a zsebkönyvet: 1982-ben naponta — átlagban — 248 ezer dolgozó volt táppénzen, egész évben a táppónzesnapok száma 66,7 millió volt. Elképesztő. Igaz, arra, hogy ebből mennyihez van köze az alkoholnak, az idézett kiadványban nem találtam adatot. Elégedjünk meg annyival, hogy sokhoz — ezt mindannyian tudjuk. Kelemen Gábor Népi ellenőrök vizsgálják Gazdaságosabban, de hogyan ? Feladat terve szerint újabb vizsgálathoz kezdett a salgótarjáni népi ellenőrzési bizottság. A program „A gazdaságos anyagfelhasználás és a technológia korszerűsítésének ellenőrzése” címet viseli. Céljuk annak megállapítása, hogy a gazdálkodó szervek gazdasági növekedésüket — a4 előző évekhez képest — mér. séklődő fajlagos anyagfelhasználással valósítják-e meg. Az említett cím kormány- programot is takar, így érthető, hogy a népi ellenőrök mélyen elemző vizsgálatot! terveztek. Huszonhat szempontot jelöltek ki, s ezelg alapján például azt is kutatják, hogy mennyire ismerik az adott vállalat, gazdálkodó szerv vezetői a programhoz tartozó határozatokat, irányelveket, de azt is megnézi!, mennyire segítik a feladat végrehajtását politikai és társadalmi szervek. Szerepel a kérdések között az is, hogy miként tükröződik az anyagtakarékosságra való törekvés a szocialista raunkaverseny feladatai között, mennyire volt eredményes a brigádok mozgósítása erre a feladatra. Vagy, hogyan történik a vállalatnál a hulladék hasznosítása, van-e hulladékfeldolgozás? Megkérdezik, hogy vezettek-e be a gyártott termékeken anyagmegtakarítás céljából konstrukciós megoldást, kerestek-e gazdaságos anyaghelyettesítést, esetleg gazdaságosabb csomagolási eljárásokat. Azokat a részterületeket is elemzik, amelyek a gazdaságosságot meghatározzák, de külső cégeknek is szerepe van benne. Nevezetesen, hogy vannak-e a vállalatnak kapcsolatai az anyagellátókkal és a késztermék felhasználóival annak érdekében, hogy a fajlagos anyagfelhasználást csökkenteni tudják? De fontosnak tartják azt is, hogy miként foglalkoznak korszerű, anyagtakarékos szabványok, műszaki feltételek, házi^ szabványok, méretezési előírások, vállalati katalógusok készítésével és alkalmazásával, s vajon tartalmazzák-e ezek á termék azon műszaki jellemzőit, amelyek a gazdaságos felhasználásukat biztosítják? Az említett és kiemelt szempontok alánján egy_ hónapig tart a salgótarjáni népi ellenőrök vizsgálódása, s szemlélődésük az 1981—1983. közötti időt öleli fel. NÖGRÁD - 1984. február 28, kedd
