Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)
1984-02-28 / 49. szám
Tizenkétmillió VALAMI VAN rr Orhalmi változások Tizenkétmillió forint árbevé telt terveznek ebben az észté ndőben a bátonyterenyei termelőszövetkezet ,,RICO” elnev ezésű melléküzemágában. A fővárosi kötszergyár megrendelései alapján egészségügyi betéteket, műtéteknél, vizsgál átoknál használatos orr- és szájvédőket, egyéb kötszereket készítenek, csomagolnak a kö zös gazdaság csarnokaiban. Termékeik egy része Csehszlovákiában kerül felhasználásra. — kj — Pehelypaplcmos álmok — Ä paplan miatt jöttem. A fiatalasszony hátrébb lép, egy mozdulattal betessékel, és már nyitja is az eló- szobaszekrény ajtaját. Ég az arcom. Most magyarázkodnom kell. Nem akarom megvenni, dehogyis. Csak kíváncsi vagyok. Olvastam az újságban. hogy „Vadonatúj kétszemélyes pehelypaplan eladó”. Érdekel, miért. Az ember eladja a bútorát, kocsiját, lakását, telkét, de a jegygyűrűjét és a pehelypaplanét nem. Válnak talán? — Nem, nem válunk. De nem kell ez a paplan. Ilona azt mondja, nem érdekes az egész, nincs benne semmi sztori. Aztán már a tea és a fokhagymás pirítós mellett mesélni kezd. — Anyu tudta. Az első percben megmondta... Hogy az elején kezdjem, két és fél éve házasodtunk össze. Kecskeméten ismertük meg egymást, ugyanarra a főiskolára jártunk. Egyébként én debreceni vagyok, a Pityu meg Pásztora való. Az esküvőnkkor kaptuk nászajándékul a paplant a keresztanyámtól. Tyű. nagyon örültünk, eltalálta a vágyunkat. Kétezer forintnál is többe került, ráadásul ennek dupla huzata van, ma már nem is lehet kapni. Anyu, egyedül anyu volt, aki csak vonogatta a vállát. Aztán meg is mondta, hogy szerinte hülyeség volt megvenni. A fiatalok kezdetben pe- helypaplanos álmokat szőttek: lesz majd egy nagy-nagy lakásuk. lesz benne egy franciaágy, kétszemélyes pehelypaplannal. Nem egészen így történt. Eleinte a fiú szüleinél laktak, pici volt a szoba, pici az ágy, el sem fért volna ott az a nagy jószág. Amikor megkapták a lakást a vasműtől, megint terítékre került a paplan. Csakhogy másként, mint mézesheteikben tervezték. Nem volt ágyuk, leterítették hát a földre, s néhány hétig azon aludtak. Franciaágyat azóta sem kaptak. Az OTP-hitelről viszont elestek volna, hát megalkudtak a sorssal, vettek két Pillangó heverőt és összetolták őket. Ezen is lehet közös takarójuk, gondolták, de nem volt rá huzat. Hetekig járták az üzleteket, de nem lehetett kapni. A fiatalasszony 1982. január 14-én bement a maradékboltba, és vett nyolc méter damasztot. Hazavitte, Pityuval széttolták a bútorokat, leterítették az anyagot, rá a paplant, és a férj szabni kezdett. Végül ő varrta meg a huzatot. Mire végzett vele, behívták katonának. Amikor tizennyolc hónap múlva leszerelt, elővették a pehelypaplant, azzal takaróztak. Aztán lerúgták magukról. Meleg volt. Különben is megszokták már, hogy külön takaróznak. Hát, így foszlottak szét szép lassan a fiatal pár álmai. — Végül anyu hozta szóba a dolgot. Látta, hogy csak őrizgetjük a paplant az előszobaszekrényben, hát egyszer megjegyezte, hogy ennek az árából négy másikat vehetnénk. Tanakodtunk még egy ideig Pityuval, aztán bementünk a hirdetőbe és nyolcvan- nyoic forintért feladtuk a hirdetést. A paplan azóta is megvan. Pehelypalanra, egykor szőtt álmokra ma nemigen akad vevő. Jakab Klára Az ember mindig vegyes érzelmekkel keres föl egy-egy olyan gazdálkodó egységet, ahol korábban súlyos gondok voltak, eredménytelein — pontosabban veszteséges — volt az egész éves tevékenységük. Sikerült-e vajon kilábalniuk a bajiból, történt-e valami változás ? S ha igen, menynyiben tekinthető ez biztonságosnak, amely alapot nyújt a jövőben is? Ezren — egyetértésben Az őrhalmi termelőszövetkezet 1982-ben tekintélyes veszteséggel zárt. Volt ugyan már ilyen korábban is a közös gazdaság történetében, tehát (ha úgy tetszik) „visz- szaesőként” is elkönyvelhetnék a nagyüzemet. Ilyen körből pedig köztudottan nehezebb szabadulni. Nos Örhailombam — úgy tűnik — mégis sikerült. Pifka Vince, a termelőszövetkezet párttitlkáxa jóval derűsebb, mint egy esztendővel ezelőtt. — Nagyon jól sikerült munkahelyi tanácskozások zajlottak íe a napokban. Ezek során mintegy ezer emberrel találkoztunk, s közülük igen sokan nyilvánítottak véleményt múlt évi munkánkról, adtak építő jellegű javaslatokat és szóba hoztak még mindig fellelhető hiányosságokat. Az előző keserves év után jóleső érzés volt, hogy az emberek nem fásultak el, nem váltak közömbössé a közösség ügyei iránt.1 Ellenkezőleg, még többet még jobbon dolgoznak. Megértették a nem túl népszerű intézkedések fontosságát és az év során mindvégig tették, amit tenniük kellett. Amit a pórttitikár elmondott, részben magától értetődő, hiszen a szövetkezetben dolgozók önmagukért, önmaguk boldogulásáért dolgoznak.' „Szerény eredmények” Dr. Szabolcs István elnök ugyan messze van még attól, hogy igazán jókedvűen mosolyogjon, mindenesetre némileg nyugodtabban készülhetett a zárszámadásra, mint tavaly. — Semmilyen tekintetben nem lehetünk elbizakodottak. Nagyon szerény nyereségtervünket ugyan túlteljesítettük, a négymilliós eredmény azonban kevés ennek a termelőszövetkezetnek a teljesítőíké- pességéhez képest. Kötelezettségeinket viszont teljesítettük, és úgy vélem leraktak az alapokat a további fejlődéshez. Nem irigylem a fiatal elnököt. A nyolcvanas évek közepe' táján alapokat rakosgatni egy nagy közös gazdaságban, nem lehet éppen szívderítő feladat. Ennek a munkának a külső körülmények nem kedveznek túlságosan/ — Nagyon kemény évet hagytunk magunk mögött. Sok önkritikával, vívódással, tarkított esztendő volt az 1983-as. Mindvégig kerestük azokat a megoldásokat — a gazdálkodás valamennyi területén — amely jövedelmezőbbé, biztonságosabbá teheti tevékenységünket. Leépítettük budapesti ágazataink jó részét. Helyettük igyekeztünk helybe telepíteni nyereségesnek ígérkezőket. Létszámunk több minit hetven fővel csőikként és terveinkben idén is további csökkentés szerepel. Mindez természetesen azzal jár, hogy a termelőszövetkezetben a bevételek csökkenésével számolnak ez évben. A múlt évi — mintegy 220 milliós bevétellel szemben az idei tervben csak 193 millió elérése a cél, elsősorban az alapon kívüli tevékenység mérséklése miatt. Talán ezen sokan főlszisszennek, mégis azt kell mondani — az „ami nem rpegy, ne erőltessük” elrv alapján — igaza van a nagyüzem vezetőinek. Bizakodva A legnagyobb ágazat, a burgonyatermelés jó ágazattá vált 1983-ban. Bevétele megközelítette a 30 millió forintot s, ha figyelembe vesszük, hogy tavaly 100 hektárral nagyobb területről 12 millióval kevesebbet takarítottak be, akkor azt kell mondani jól dolgoztak az őr halmiak. Ha mindehhez még azt is hozzátesszük, hölgy a burgonyafeldolgozás is négymillióval többet hozott az előző évinél, akkor ezzel akár elégedettek is lehetnének a nagyüzemben. — Hogy nem tesszük, annak elsődleges oka, hogy nem csak ez az egy ágazat van a közös gazdaságban, s a többiekben jócskán akad ez évre is tennivaló — mondja dr. Szabolcs István. — Ennek érdekében már korábbam megtettük a szükségesnek vélt lépéseket. Növeljük a helyi burgonyafeildolgozó kapacitását, de emellett erősítjük a faipari tevékenységünket és gazdasági társaságainkat. A Compack Vállalattal a múlt év második felében létesítettünk gazdasági társaságot. Tervezett napi árbevétele 250 ezer forint, amin negyvenhatvan százalékban osztozunk a vállalattal. Tovább erősítjük kapcsolatunkat — ugyancsak gt keretében a Fővárosi Gyermekélelmezési Vállalattal, s ettől ugyancsak sokat várunk 1984-ben, Nincsenek könnyű helyzetben az őrhalmiak, annak ellenére, hogy fejlesztési lehetőségeik biztosítottak, a megyei tanács és pantnervália- lataik segítik eredményesebb munkájúkat. Az úgynevezett veszteségszoligáilataik — a régebben felvett hiteleik részletei és az idei hitelkamatok összege — idén is 12 millió forint. Maradéktalanul teljesíteni és a tervezett hétmilliós nyereséget elérni, nem egyszerű feladat. Abban azonban bízni lehet, hogy a korábbi hibáiból okuló vezetés és az együttműködési készségről nap mint nap tanúbizonyságot tevő tagság megoldja a leckét. Zilahy Tamás ) Rugalmas kerámia Az amerikai kémikusok társaságában olyan anyagot mutattak be, amely egyesíti a kerámia hő- és korrózióállóságát a fémek rugalmas szilárdságával. Az új anyag olyan szilí- ciumkarbid, amelynek kristálycsúcsát — vagyis a molekulák közötti teret — elemi szilícium tölti ki. A szilíciumkarbid a magas hőmérséklettel szembeni ellenálló képességet, a szilícium- töltőanyag a szívósságot és rugalmasságot adja. Gázturbináknak és más olyan gépeknek az alkatrészei gyárthatók belőle, amelyeknek magas hőmérsékletet kell kibírniuk. Ez az anyag ugyanis 1350 C-fokig, azaz 200 C-fok- kal magasabb hőmérsékletig használható, mint amennyit a leginkább hőálló eddigi szerkezeti anyagok és ötvözetek kibírtak. Az alkatrészek gyorsan és viszonylag olcsón és pontosan önttoitök belőle; öntés után csekély mértékben vagy egyáltalán nem zsugorodnak. Az új anyagot egyelőre még csak laboratóriumban állítják elő. Szervezetten, fegyelmezetten É hetekben a városi és városi jogú nagyközségi pártbizottsági üléseket követően az üzemi és községi, valamint a termelőszövetkezeti pártbizottságok is megtartották üléseiket. Vége felé tartanak a mezőgazdasági termelőszövetkezetek zárszámadó közgyűlései.' ‘ Nagy aktivitással megkezdődtek a falugyűlések. Valamennyi fórumon érthetően erőteljes hangsúlyt kapnak gazdasági építőmunkánk soron levő feladatai, a helyi népgazdasági, üzemi tervek, az export, az energia- és anyagtakarékosság, valamint a helyi beruházási és a lakó- területi, községfejlesztési feladatok. Teljesen érthető, hogy ezzel összhangban kiemelten jelennek meg a párt- szervek munkaterveiben a gazdaságpolitikai tennivalók, de emellett érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a pártélet belső mechanizmusával, a párt belső életével összefüggő kérdéseket sem szabad háttérbe szorítani. Idei terveink eredményes megvalósítása még jobban megköveteli, hogy az MSZMP Központi Bizottsága 1983. áprilisi határozata szellemében folytassuk ezt a munkát. Napjainkban, amikor szocialista építőmunkánk a korábbiaknál nehezebb körülmények közt —, de eredményesén — folyik, egyre gyakrabban emlegetik a kommunisták felelősségét. Nőnek a párttagsággal szembeni követelmények és a pártonkí- vüliek is egyre kritikusabban szemlélik a párttagság magatartását a munkahelyen és a köznapi életben egyaránt. A párttagok túlnyomó többsége aktív, teljesíti is a kö- telessségeit. A pártfegyelem egészében megfelelő. Az építőmunka fokozódó nehézségei viszont a pártban is tükröződnek, hiszen a bonyolultabb helyzetben nehezebb a tisztánlátás. Pedig elengedhetetlen, hogy a párttagok határozottan kiálljanak a párt politikája mellett. Tapasztalható egyfajta szorongás, félelemérzet, aggódás a béke, a gazdaságpolitikai gondok, az életszínvonal megőrzése miatt. A meglevő feszültségek ellenére azonban a politikai közhangulat lényegében kiegyensúlyozott. Közvéleményünk nagyobb része érti és érzi nehéz helyzetünket. Tudja, hogy nagyobb figyelemmel kell dolgozni, értékeinkre vigyázni és takarékoskodni. Ezért is kifogásolják az egyes területeken felerősödő harácsolást és a protekció elterjedését. A párttagság különösen igényli, hogy a pártsszervek és -niapszervezetek foltozzák kezdeményezőkészségüket a határozatok végrehajtásában, az ellentmondások feltárásában és megszüntetésében. A párt vezető szerepének erősödését szolgálja, ha nem tűrjük meg a gondolati restséget, igénytelenséget és formalizmust. A pártszervek, -alapszervezetek előtt még sokrétű tennivalók állanak, hogy jobban kihasználják a helyi adottságokat, lehetőségeket. A pártfegyelem területén is a követelményekhez igazodó magas fokú igényt támaszt a párt XII. kongresszusa. Erősödött a párttagokkal szembeni erkölcsi-politikai normák betartása iránti követelmény. A korábbinál is nagyobb hangsúlyt kap a szavak és tettek egysége. Egyre inkább ez a megítélés alapja. Érezhető, hogy amikor ebben az időszakban egyre többet beszélünk a kommunisták növekvő felelősségéről, a párton kívüli tömegek is nagy figyelemmel és sok esetben kritikusan ítélik meg, ha egy- egy párttag nem mutat példát vagy megsérti az állam- polgári fegyelemét. Több kötelezettséggel, több munkával és a társadalom, a nép ügyének szolgálatával jár a párttagság. Ezért is szomorú, ha előfordul a párttagok köréből a társadalmi fegyelem, a törvények megsértése. Az olyan magatartás is hi^ báztathatőj amely az állampolgári fegyelmet ugyan nem sérti, de a pártfegyelembe ütközik. A pártfegyelem tudatos kommunista meggyőződésből fakad, a párttagnak a kommunista erkölcs normái szerinti munkát, életet, magatartást jelenti. Mindemellett azoknak a kötelességeknek az önkéntes, tudatos vállalását és megvalósítását is, amelyet a párt az egyes párttagok elé állít. Ezért is tekintjük kiemelkedő feladatnak a párt XII. kongresszusának útmutatásait, melyek a fegyelmi munkát is meghatározzák. A párt vezető szerepének erősítése, a szocialista demokrácia szélesítése megköveteli, hogy a párt tagjai — miként a párt egésze számára — a nép, a közügy szolgálata alapvető követelményt jelentsen. Ehhez tartozik, hogy a vezetők irányítsanak, vezessenek és ne hatalmaskodjanak. A párttagság túlnyomó többsége erkölcsi normáink szerint él, dolgozik és cselekszik, teljesíti kötelességét és gyakorolja jogait. A tömegek általában elismerik a párt, a kommunisták munkáját. Sajnálatos, hogy párttagoknál is előfordul — igaz elvétve —, hogy vétségeket követnek el, például a KRESZ szabályát megsértve szeszes ital hatása alatt gépkocsit vezetnek, de erkölcstelen magánéletről és a népgazdaságnak okozott kárról is tudunk. A pártszervek ilyen esetekben pártfegyelmi eljárást kezdeményeznek és a cselekmény súlyának megfelelő büntetést rónak ki. Vannak, akik a pártbüntetést — az állami felelősségre vonás mellett — megtorlásnak vagy megbélyegzésnek fogják fel. Pedig erről szó sincs. A cél a pártbüntetés esetén is a nevelés, visszatartás a vétségtől. A pártfegyelmi munka valóban a fegyelemre nevelés eszköze, a pártélet szerves része. Ezt a felfogást, szemléletet és gyakorlatot kell erősítenünk a pártalapszerveze- tek és a párttagság körében, amint azt a Központi Bizottság áprilisi ülése megállapította határozatában: „A párt eredményes tevékenységének alapvető feltétele a párt eszmei-politikai, szervezeti és cselekvési egységének erősítése. A kommunisták következetesen álljanak ki a párt politikája mellett, s a marxizmus—leninizmus szellemében kezdeményezzék az új kérdések feltárását és megválaszolását. Elvi alapon lépjenek fel a téves nézetekkel szembeni Mindenki számára vílá-' gossá kell tenni, hogy mire törekszik a párt, mit helyesel és mit ellenez. Erősíteni kell a kommunisták vitakészségét, s javítani a pártszervezetek ehhez is nélkülözhetetlen tájékoztatását. Minden segítő kritikát, alkotó gondolatot figyelembe kell venni, de vitázni kell az irreális, téves elképzelésekkel, nézetekkel. Csakis ez adhat szilárd alapot az egyes területeken tapasztalható hibás gyakorlat korrekciójához, a téves nézetek leküzdéséhez, a párt iránti bizalom elmélyítéséhez, a kommunisták tekintélyének növekedéséhez.” M indezek természetesen nem újkeletű feladatok. Szervesen összefüggnek a párttagság jogainak és kötelességeinek gyakorlásával. A párttagok kötelességei és jogai egymástól el-; választhatatlan szerves egységet képeznek. A ' párttag ugyanis kötelességeinek csak akkor tud eleget tenni, ha rendszeresen gyakorolja a párttagságból eredő jogait. Ami fordítva is igaz: jogait csak akkor tucfja gyakorolni,1 ha kötelességeit betartja. Ez jelentheti az alapját annak, hogy az idei viszonylag nehezebb körülmények között is a kommunisták szervezetten, egységben teljesítsék feladataikat» l>r. Araió András ] MÚGRÁO - .19M. február 2&» kedd 3
