Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)
1984-02-25 / 47. szám
Az impresszionizmus enciklopédiája Aki csak rövid időre is bekukkant Párizsban a Tuile- riák kertjében álló Jeu de Paume-pavilonba, fölbecsül- he'et'en értékű művészettörténeti értékkel gazdagodhat. A labdaház ad otthont az impresszionizmus múzeumának, amely a második világháború óta a Louvre része. A termekben pazar gazdagságiul találkozhat az ember, s úgyszólván teljes képet kap a múli század utolsó harmadának és a mi századunk elejének legnagyobb hatású festészeti irányáról, az impresz- szionizmúsról, legalábbis, ami a franciákat illeti. Az irányzat klasszikus művei, hogy csak jelzésként említsek néhányat, Manet Reggeli a szabadban, Olympia című képei Degas balerinái, Vaü Gogh portréi és tájai, Gauguin tahiti asszonyai a déli tengerektől övezettem, Renoir hamvas és érett leányai, Monet szí vár,ványos sorozatai egy, a maga Korában forradalmian újszerű festészet összefoglalását is nyújtják. Természetesen, már az összefoglalóan impresszionizmusnak nevezeti irányzaton belül szinte azonnal jelentkeznek a merőben eltérő .törekvések és festői irányok is. Például Van Gogh már fölfedezi a hasadás jeleit. a művészet és a való élei között az impresszionisták művein. Vagy ismert Gauguin szigorú kritikája, aki később azt írja az impresszionistákról: „...Miről is van szó, amikor művészetükről beszélnek? Egy teljesen felületes művészetről, csupa kacérkodásról, mely pusztán anyagias, melyben nincs ott a gondolat”. Cézanne-ról számién tudjuk, hogy bár forgotí impresszionista körökben, ellenszenvének is hangot adotl e művészeti iránnyal szemben. Mindez azonban távolról sem jelenti azt, hogy az impresszionizmus korabeli forradalmi jelentősége kétségbevonható lenne. Még akkor sem, ha a későbbi avantgar- dizmus, az expresszionizmus dadaizmus, szűrrealizmus vagy a kubizmus, futurizmus absztraktizmus, éppen a szakítás jegyében jött létre. Az impresszionizmus a klasszikus művészeti korszakokat követően valóban napjainkig ható „újításokat” vezetett be a művészetbe, fölszabadítóan hatott mind a gondolkodásra mind pedig festői gyakorlatra. s többi között, például a vérbő festőiség meghonosításával, a tünékeny pillanat megragadásával, gyakorta a mai művészetből is hiányzó érzelemgazdagságával máig csillapíthatatlan érdeklődést keltett, s eredményeiben örök példa marad. A televízió vasárnap délelőttönként sugározza mos1 Az impresszionizmus című francia képzőművészeti filmsorozatot, amely átgondoltságának pontosságával, a korfestés tágasságával is kitűnik a hasonló jellegű sorozatok közül, teljes képet rajzolva az irányzat egy-egy nagy alakjának munkásságáról. Aki nézi ezt a filmsorozatot, különösen haszonnal forgathatja Maurice Sérullaz Az impresz- sztonizmus enciklopédiája című müvét, amely már második kiadásban látott napvilágot a budapesti Corvina Kiadó gondozásában. A könyv Georges Pillement, Bertrand Marret és Francoise Duret- Robert közreműködésével ké ■ szült. A szerző, a Lowvre igazgatója könyvét eredetileg az impFarkas András: Támaszkodó kőműves (diópác) resszionisták első kiállításának (1874) századik évfordulójára , jelentette meg. A bevezető tanulmányban átfogó képet rajzol a mozgalomról, kitér az irányzat főbb jellegzetességeire, s összefüggésekről szól az irodalommal, a lírával, a zenével. Természetesen, szót ejt az előzményekről, s részben az irányzat utóéletéről is. Mint írja, maga az impreszionizmus szó egy újságírótól, Louis Lerop-tóL ered. aki ezt Az impresszionisták kiállítása című cikkében használja. Eszerint: „Maga a kifejezés, amelyet Claude Monet egyik kiállított vászna, az Impresszió, a felkelő nap sugallt — a kép a Le Havre-i kikötőt ábrázolja reggeli ködben —, Leroy megvetését volt hivatva kifejezni azon művészek iránt, akik elutasították a festészet hagyományos kifejezési eszközeit, hogy kizárólag saját vizuális benyomásaikat ábrázolják”. Antonin Proust ezze ellentétben azt állítja, hogy az elnevezés 1858-as vitáikbój ered. Mindez valójában nem lényeges. A lényeg ugyanis az, hogy új kifejezési mód született a művészetben. A lexikon jellegű rész alkotja a könyv gerincét, s ez kitűnően használható, egy-egy cikke szinte kismonográfiának számít. Nemcsak az irányzat képviselőit tartat mázzá ez a rész, hanem az előfutárokat, a mecénásokat a kritikusakat és esztétákat is. Számunkra külön értéke a könyvnek Székely András Az impresszionizmus Magyarországon című összefoglalása annál is inkább, mert hiszen a nagy nyugat-európai ösz- szefogíaló művek jó részéből általában kimarad Közép- és Kelét-Európa. Jóllehet éppen az impresszionizmussal kapcsolatban mondható például hogy Szinyei Merse Pál, a „magyar impresszionizmus' megalapítója révén szinkron ba kerültünk — vagy kerülhettünk volna — Párizzsal A Majálist 1873-ban festette a művész. Ezt a képet számon is tartja a Propyläen- művészettörténet 1927-es kötete óta minden nagyobb ösz- szefoglaló munka, igaz viszont, hogy a német művészek között (a kép az 1873 as bécsi tárlat bajor szekciójában szeretjeit). A könyv a magyar festéssé ti anyaggal együtt 437 illusztrációt tartalmaz, közülük 104 színes. Az impresszionista ki állítások jegyzéke (fontosabb magyar tárlatok' is) és névmutató növeli a kötet szak mai értékét. — Tóth E. — Család és iskola A SALGÓTARJÁNI Budapesti úti Általános Iskolai szülői munkaközössége és nevelőtestülete részére nemrég előadást tartott dr. Nagy Andor, az egri Ho Sí Minh Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára, a neveléstudományok kandidátusa. Véleményét kértük a NÖGRÁD-ban Bizalmi válság? címen folyó vitához. — Ön szerint hogyan alakult az utóbbi időben a család és az iskola kapcsolata? — A szülők és a pedagógusok, a család és az iskola kapcsolatát mindig az adott időben, a meghatározott körülmények között kell vizsgálni. Ez a kapcsolatrendszer része a társadalmi kapcsolatoknak, függ a gazdasági helyzettől, a politikai célkitűzésektől. eredményeinktől, gondjainktól. így például az ötnapos mun_ káliét bevezetése, megvalósítása nagyon jó dolog, mindenki örömmel fogadta. Pedagógiai szempontból viszont nem mindenben elképzeléseink szerint alakult. Az ötnapos munkahéttel nőtt a család terhelése, korábban megyünk e-1 otthonról éis későbben megyünk haza. A gyerekek a hét végén hozzászoknak a kikapcsolódáshoz és a következő munkahét első két napján ismét meg kell szok- niok az iskolai fegyelmet. A gyerek is több időt tartózkodik munkahelyén, az iskolában, korábban kezd és későbben végez. Késő délután, vagy este ismét időigényes feladatok hárulnák rá a külön nyelvi, zeneiskolai órákkal, különböző edzésekkel. Ezáltal a legtöbb gyermeknek nincs gyermekkora. — Véleménye szerbit a családok helyzetében történt változások milyen hatással vannak a gyermekekre? — A család helyzete kétségtelenül aiz, hogy változott, de egy tényezőnek a sok pozitívon kívül feltétlenül meg kelt maradnia: a családnak a gyermek otthonának kell továbbra is maradnia. Ugyanakkor a családok egy részében nem biztosítanak igazi otthont még a gyerekek számára. A túlzott alkoholfogyasztás például nemcsak gazdaságilag káros a családoknak, nemcsak erkölcsileg okoz gondokat, hanem a gyerekekkel együtt töltött időt is megrövidíti, vaigy lehetetlenné teszi eisősarfoan az édesapák esetében. — Ezek szerint az édesanyák vállalják a terheket a gyermek nevelésében ? — Ezt így talán nem lehet mondani, de több időt kellene mindkettőjüknek tölteni gyermekeikkel. Az édesanyák mindent megtesznek a család összetartására. Az édesanya az legtöbbször, aki a munkahelyi munka után otthon a napi teendőit végezve a mosás, takarítás közbein megkérdezi a gyereket, hogy mi volt az iskoláiban. Az édesapák a gyermekek által készített csaiádrajzok szerint több időt töltenek a tv előtt, míg az anya a háztartási munkát végzi. A sizínes-tv terjedésével erősebb a tv-műsor- hoz kötődés. Az egyik csepeli felmérés során megkérdezték az édesapákat, hogy mivel töl_ tik idejüket, amikor hétfőn nincs tv-adás. Az apák egy része úgy nyilatkozott, hogy akkor nevelik gyermekeiket. A nevelést nem lehet heti meghatározott időhöz kötni, akkor kell a gyerekkel beszélgetni. akikor kell rá hatni, amikor az szükséges. A gyerek mindig vágyik a szülői szerétetre, a beszélgetésre, a közös játékra. A gyerektől lefekvéskor nem a tv-mesének, hanem az édesanyjának, édesapjának kell elköszönnie. A gyereknek éreznie kell az otthon melegét, szeretetét, mert mint mondani szokták a szeretet mindent pótol, de a sze- retetet nem pótolja semmi sem. A gyermekek nevelése érdekéiben a munkahelyi gondot is ott kell hagyni, a fokozott idegfeszültség átültetése a családi légkörre nem szerencsés. A mi társadalmunk közösségre orientált. A legkisebb közösség a család. Ha nincs családi közösség, úgy az iskolában is nehéz még a kisközösséget is létrehozni. A lakótelei» panelkapcsolatok ellensúlyozása több munkát igényel az iskolától is. A közös együttélésre nagyon alkalmasak a hét végi pihenőnapok, a családi közös programok. Sajnos e helyett több esetben a második gazdasággal foglalkoznak a szülők, a kisvállalkozás, a haza vitt munka köti le őket. Természetes, hogy a megszokott életvitel megtartása jogos igény, de a gyerekről lemondani nem szabad. Ha szülő szerepére vállalkozik valaki, akkor a szülő szerepét is be kell töltenie. Időnként önvizsgálatot kell tartani a szülőknek, hogy feladataikat megfelelően tudják-e ellátni. — A gyermek apa iránti igénye sak a családban figyelő jtő meg? — NEM, A GYERMEK az apát, a férfit másutt is igényli. Nevelési rendszerünk egysíkúvá vált, a gyermekekkel a nevelési intézményekben hovatovább csak nők foglalkoznak. Kizárólagosan velük találkozik a gyermek a bölcsődében, az óvodában, az általános iskola alsó tagozatában, és többségében a felső tagozatban és a középiskolában, de az egészségügyi intézményekben. a diákétkeztetésben és a kereskedelemben is. A férfi egyénisége, szerepe, hatása gyermek- és ifjúkorban, szinte kimarad leányaink, fiaink életéből. Ezen a helyzeten jelen pillanatban azzal változtatunk, ha a férfi sze-r repét a családban erősítjük. — Mi a jövő útja, hogyani lehet a gyermeknevelésben, a család és iskola kapcsolatában előbbre lépni? — A pedagógus és az orű vos munkája közel van egymáshoz. Az orvos tekintélyt vesztése a beteg gyógyulását nehezíti. Ha szülő nem hisz a pedagógusban, akkor a gyerek nevelése szenved csorbát.' Mi optimisták vagyunk. A1 közoktatás fejlesztésével, aí oktatási-nevelési körűimét nyék fejlesztésével együtt emelni kell a pedagógus tekintélyét is, Ez országosan is napirenden van, úgy tudom, hogy készül a közoktatási törvényjavaslat. A közoktatás távlati fejlesztési tervezeti szerint 1990 után már képesítés nélküli nevelőket nem alkalmaznak iskoláink. A pedagóguspályán a férfiak arát nyát is növelni akarják az oktatásügy központi irányig tói. A párt és a kormány tehát változtatni akar a jeJ lenlegi helyzeten. A pedagógusok tekintélye az anyagi és erkölcsi megbecsülés nö-’ velésével is emelkedni fog. A1 pedagógusok tekintélyének ilyen irányú növelése a szülő szemében is növelni fogja a! pedagógusok presztízsét. A JÜL DOLGOZÖ pedagóJ gus és iskolavezető feladatait mindig a szülőkkel együtt oldja meg. Az iskola közösségében nagyon lényeges szerepet játszik a szülők közössége. A szülői munkaközösségnek szabadabbnak, önállóbbnak, alkotóbbnak kell lennie iskolámban. Énpen ezért nagyon fontos az szm-vezetők képzése, hogy a nevelő iskola aktív részvevői lehessenek.' A nagyobb feladatok végrehajtására fel kell készíteni a szülőket, hogy partnerek le-' I hessenek a közös munkában.' Egyet kell akarni, egymást erősíteni kell és ha a kölcsönös bizalom alapján mindig többen tesszük ezt, akkor az eredmény is mufatkozni fog — fejezte be nyilatkozatát dr. Nagy Andor. J Dr. Kan András ’.'„Ami semmiben sem azonos, «agy hasonlatos a nőiességgel Ez inkább a keveset említett és szinte sohasem megfelelően árnyaltain megjelenített „női szempont”, ami koronként amúgy is változik, de amiben van, lehet mégis egy erős ősmag — „figyeljenek rám, vegyenek emberszámba, jogom van az élethez... ” Az ügyvéd, aki „mellesleg” méltán hires arról, hogy sorra nyeri a nőknek a válópereket és ezzel együtt az anyagi oldalakat is kedvezően tud_ ja végérvényesen beállítani kliensei számára, azt mondja: „Űj jelenség, hogy mostanában több a válásokat kezdeményező nő, mint a férfi... Ez nyilvánvalóan összefügg a nők önállósodásának folyamatával”. ??? Ami mással függ össze, ha ezt az esetet vizsgáljuk. A női szemponttal. A nőiség- gel. Amikor az önállóbb életvitel egyáltalán lehetővé te- szi-teheti, hogy felmerüljön a kérdés — „ne változtassak ezen az áldatlan helyzeten, amiben az én szempontjaim nem léteznek?” És akkor változtathat. és akikor kezdeményezhet- és elválhat saját elhatározása és véleménye, meg érzései szerint a nő. Érvényesíti szempontjait, ha „negative” is. Két „feminista” (Szegvári Katalin — Mészáros Mária) beszélgetése arra utal hogy, VILÁGAINK Az a bizonyos „nőiség"... ha létezik egyáltalán magyar feminizmus (a nők egyenjogúságáért kissé bizony túlzón harcoló mozgalom), akkor csak azért Létezhet, mert nem Létezik az élet fontos és döntő terein a gyakorlatokban a női szempontok figyelem- bevétele, egyáltalán a nőiség nem úgy létezik, ahogy elvárható lenne! Ez nem a fizetés nagyságától függ ugyan, is. Ez még csak a tanulási és munkajogi kérdésekkel sincs összefüggésben — ezek állampolgári jogok. A nőiségről nincs külön törvény. Körülöttünk folyik a véráldozatos harc a nők szempontjainak érvényesüléséért és ebben a harcban a nők esnek el. Minden nö kettős életet él, ha magánéletében nem ugyanazt az egyenjogúságot élvezi, mint a közéletben, a munkában, a tanulásban és így tovább. Ha bármilyen csekély formában a kihasználás, a családon belüli kiszolgáltatottság, a „fehércseléd” típusú archaikus megkülönböztetés a részesülése a párkapcsolatokból. Ha nincs, nem lehet neki magának ugyanúgy valamelyest „önző” szempontja. hogy a hangulatait figyelembe vegyék, hogy a vágyairól beszélhessen és ne hurrogják le az első szavaknál, hogy a lényeges dolgokban és nem elsősorban a divatos öltözködés kérdéseiben nőnek tekintsék. Ami azért mégis csak más egy kicsit, mint a férfi, szokták volt mondani, hogy „éljen az a kis különbség, ami a nő és a férfi között létezik... ” Néha megdöbbentően csekély dolgokon múlik minden. „Szeretem a munkám, rengeteget dolgozom, így volt akkor is, amikor házasságban éltem, megvolt mindenünk, a gyerekek szépek, okosak, de nekem mindig az volt az érzésem, hogy én nem számítok, hogy nekem hálásnak kell lennem, amiért a férjem egyáltalán velem marad, pedig az édesanyám is mindig mondta, hogy ne legyek ennyire szerény, ne legyek kishitű, hiszen többre lennék érdemes, több figyelemre, kedvességre, követeljem ki magamnak a jussom. De hogyan lehet valakitől megkövetelni, hogy finomabb legyen, hogy rám is figyeljen, hogy tegyen észre egyáltalán, amikor a másfél évtized alatt, amit együtt töltöttünk mindig az önzése érvényesült. Pedig mi kellene nekem —, csak hogy megfogja néha a kezem..." Ez a nőiség talán „nem fér bele” a feminizmusba. De éppen ellenkezőleg lehet ezzel is —, mert a feministák küzd- hetnek a női jogokért általában; ha figyelmen kívül hagyják ezeket a nőd szempontokat, nem jobbak azoknál, akik edien küzdenek. Pontosabban: ami ellen küzdenek. És hát persze a női tábor sem egységes. A női önállóság irányai is nagyon változók lehetnek és eredményei is nagyon kérdőjelesek esetenként. Ilyen eset következik nem is egy — kettő. Szép és okos, fiatal és képzett — nagy jövő ellőtt álló nő. Évtizedes kapcsolata van egy férjjel, természetesen (?) egy másaik nő — nem szép, nem okos, nem képzett, nincs jövője és így tovább, ahogy már lenni szokott — férjével. Ott gyerek is van, a „kapocs”, ami a férjet köti, ha igaz ez a formula annyiszor az életben, ahányszor hivatkoznak rá. De a férfinak nyilvánvalóan így kényeLmes, általában. A konkrét esetben lehet valóságosan is visszatartó erejű a „kapocs”, ne vitassuk. „Szüleim segítségével építettem ezt a lakást, minden a legkorszerűbb benne, szép is jó is így, de jövőm még sincs itt ezek között a méregdrága falak között. A vége az lesz, hogy férjhez megyek. Valakihez, Majdnem mindegy is, hogy kihez. Ezt a nívót egyedül nem tudom tartani. Mit érek az önállóságommal, a jó szakmámmal, a jó keresetemmel? A vége az - lesz, hogy elveszek egy dokit, vagy valami ilyesmit... " Erre mondhatta valaki, aiki maga is emancipált, hogy „a nők újabb kiszolgáltatottságba keveredtek azzal, hogy felszabadultak”. A másaik modellezhető nő — ugyancsak szép, nem annyira eszes, mint az előbbi, de törekvő és ennek megfelelően ért el munkahelyi sikereket. Egyszer már élt házasságban, de a férjének még a nevét sem tudta komolyan venni, pedig a név megszokott... ,Jiogy lehet egy kis gyereknek ilyen nevet adni... ?” „Élek, amíg tudok egyedül — aztán majd meglátjuk. A vége az lesz, hogy valakihez hozzámegyek feleségül. Az önállóság és az új lakás, a szép berendezés, amit magam szereztem, nem ér semmit, ha NÓCRÁD — 1984. február 25., szombat / i egyedül van az ember. Kivel örüljek annak, amit elértem?” * i. Egy másik jelenség isszemJ betűnő. Egyre több negyven körüli diplomás (sok közöttük az el- s vált pedagógusnő) asszony 9 akar férjhez menni. Hirdet, " és ha n i ncs már neki —, gye- 2 reket akar mielőbb, mert az '■ idő valahogy elszállt az ön- 9 állóságban, a kemény hajtás- f ban, a munkában, ahol gya- korta kétszeresen kell bizo- ■> nyítania annak, aki „vendég- ~ nadrágot” hord. Meg kell küzdeni a hagyományos férfi- V hivatások terein az előítéletekkel —, de ez is inkább a á múltra, semmint a jelenre ér» a vényes, hiszen hovatovább tel« !- jességigel elnőiesedett egyné- mely „férfipólya”. A „jobb késön, mint soha” érzése is _ jellemző lehet a nőiségre. Az- emancipáltság egyik zsákut- e cájából a házasság, a gyerekei szülés a kivezető út, de mi- t. lyen férfi lesz az, aki ennek ^ minden tekintetben megfelel? :t Mert, ha korunkban sokat i. változtak a nők —, mennyit változtak vajon a férfiak és > milyen irányba változtak, előnyükre, vagy éppen ellenke- ij; zőleg... ? Milyen házasságok ^ lesznek ezek? z __________________ z a A nőiség sem létezhet ön- n magában. a T. Pataki László
