Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)

1984-02-25 / 47. szám

ÄZ ÉRTETEM REZDÜtÉSEf Emberség az emberekkel szemben Hollókő, a gyöngyszem Rörfce sajtiStáJéfocrzJía&Ö ás otthonvezető irodájában: ,,Ha itt kinéznek az ablakon, láthatják az 1700-as években épült Ráday-kastélyt, amelyet később Pejákovics gróf vásá­rolt meg. Amikor elszegénye­dett, az épületet egri apácák vették birtokukba, de már a kilencszázas években szegény gondozottaknak, utcáról beté­vedt koldusoknak, nincstele­neknek adott otthont. Az öt­venes évektől kirajzolódtak a leendő szociális otthon körvo­nalai.” A történelembe visszanyúló események ismertetésének gördülékenysége után, mintha valamiféle ellenállás alakulna ki az otthoi} vezetőjében. Készséges az adatok sorolásá­ban, ám óvatos a fogalmazás­ban. Mily gyarló az embert A tartózkodás, a visszafogottság mögött azonnal rosszat, kétes értékűt sejti Téli álmát alussza a kilenc­ből das óriás park, de életet le­helnek bele a jövő-menő, söp- rögető, foglalatosságot kereső emberek. A szociális otthon lakói. Megy az otthonvezető előttünk, az új, nemrégiben felavatott pavilon irányába, szavait, kezeit simogatóra lá­gyítja, s a megszólítottak sze­mében fény gyullad, amely az ártatlan gyermeki örömhöz hasonlatos. A viszonzás egy- egy érintés, nehezen érthető, tagolatlan beszéd, suta moz­dulat. A viszonzás az értelem rezdülése, hogy itt van közöt­tük az, akit várnak, aki nap­ról napra megjelenik. Ken­dőt igazít, mosolyog, kérde­zősködik, ha kell dorgál is, ellenőrzi a szobák rendjét, pa­naszokat orvosol. És ekkor megértjük az otthonvezető ellenállását, óva­tosságát a kívülről jövőkkel szemben. Akik sokszor bor- zongva, teli etóítelehekkei ér­keznek. Félti az ápoltjait, gon**sott­Jait. Óvja őket a sajnálkozó, vagy riadt pillantásoktól. Fél, hogy egy-egy kívülről jövő in­ger pillanatok alatt összetöri bennük azt, ami hosszú hóna­pok, esetleg évek eredményé­ként fejlődött. Emberséget követei az em­berekkel szembeni A ludányhalászá szociális otthon háromszázhúsz ágyas. Tavaly év végén adták át a 104 ágyas modern, új pavi­lont, amelynek tágas, korsze­rű ízléssel berendezett négy­ágyas szobái nagyban segítik a gondozottak jó közérzetét, hozzájárulnak lelkiépülésük­höz. Már amennyire ezt a be­tegségük, a sérülésük foka en­gedi. Az intézet új épülettömbje pasztalataft is felhasználva, minden alkoholista vásárolhat saját pénzen, kerítésen belül napi fél deci alkoholt. — S íme, megjuhászodtak. Pszichoterápiás csoportot al­kottak, több mint 32-en, ön­kormányzatuk van háromfős vezetéssel, a felelősségre vonás jogával. És megbarátkoztak a munkával is. Természetesen a gyógy szemezésüket az új mód­szernek megfelelően átállítot­tuk. Sokak számára táléin tabu témának tűnik, ám mert va­lós a gond, szólni kell a bent­lakók párkapcsolatairól. — Nem tartom tabunak, arai természetes emberi szük­séglet. Még a szellemi sérül­tek is igénylik a valakihez tar­tozást. Ne feledje, hogy ezek az emberek, főleg a fiatalok testileg általában egészsége­sek. Csaknem negyven pár- kapcsolatról tudunk. Strucc­politika lenne, értelmetlen do­log szemet hunyni a problé­mák felett. Igyekszünk elfo­gadható megoldásokat találni. A nők például rendszeres nő- gyógyászati ellenőrzés alatt állnak. Az energiákat értelmes sza­badidős-programokkal, műso­ros estekkel igyekeznek leköt­ni az intézet dolgozói. Köz- kedveit a fiatalok körében a <f)3cn, nemrégen az ŐRI ma­gyarnóta- és tánc dalestet tar­tott az otthonban, havonta ünnepelnek névnapokat, ki­rándulni járnak, karácsonykor mindenki kap ajándékot... És vannak, akiket hozzátar­tozóik szabadságra is haza­visznek. Jó dolog ez a gondo­zottaknak? Csak akkor, ha a kerítésen tál élők emberség­gel közelítenek a beteg embe­rekhez! És ez ma — sajnos, — még nem általános. k. m Kényelmes otthonul szolgálnak a lakószobák Tudja, hogy ex mekkoraered­mény? — kérdezi Bérlők Sán­dorod otthonvezeto Az orvosok, ápolónők, pszi­chológusok. mindazok, akik szívükön viseliilk a bentlakók sorsát, az újításoktól sem ri­adnak vissza. Tűnjék az bár­mily „meredeknek” is. Régeb­ben az alkoholisták bomlasz­tó, visszahúzó erőként működ­tek a közösségben. Fittyet hánytak a házirendre, a kime­nőszabályzatra, munkáról hal­lani sem akartak. Kijátszva az éber őröket, sikerült jó néhányszor felöntenáók a ga­ratra. Kevésbé vonzó a tflak>mife; ha némiképp legalizálják. Ezt tartották az otthon vezetői. Ma. már, más intézetek ta­E lső hallásra meglepő az adat: az Országos Mű­emléki Felügyelőség az elmúlt években 25 millió fo­rintot költött Hollókőre. A tényt pedig akkor értékelhet­jük igazán, ha tudjuk, hogy a felügyelőség forrásainak 5—7 százaléka jut a Nógrád megyei falunak. Magyaráza­tot az örömteli pártfogásra dr. Román Andrástól is hall­hattunk a napokban, aki ép­pen az OMF-t . képviseli a Hollókő fejlesztéséért fárado­zó bizottságban, elnökként: ,,Hollókő csak egy van, Hol­lókő gyöngyszem.” Ráadásul 'olyan gyöngy­szem, amelyet hazánk hatá­rain túlról is figyelemmel kísérnek, éppen ezért indo­kolt az egyedülálló település­sel való megkülönböztetett foglalkozás. Mindez nemcsak a múltra érvényes, a tervek továbbra is számolnak az ér­tékek megóvásával, s a meg­ismertetést célzó idegenfor­galom fejlesztésével. Termé- szétesen figyelembe véve az anyagi lehetőségeket és szá­molva a különféle erők ösz- szefogásának szükségességé­vel is. A megkülönböztetett figyel­met jól példázza a Hollókő fejlesztésével foglalkozó bi­zottság immár tizenegy éves megléte. A mai eredmények sokkal kisebbek lennének a műemlékvédelem , szakembe­reit, az államigazgatás ille­tékeseit, a környezet- és ter­mészetvédelem szakembereit tömörítő, operatív munka- módszerrel dolgozó bizottság megléte nélkül. A legutóbbi ülés is a jövőbetekintést pél­dázza, a résztvevők a világ­hírű ófalu képének megőrzé­sét célzó terveket ismerték meg. ugyanakkor megvitatták az idegenforgalom fejleszté­sének legfontosabb teendőit. Az utóbbiak Szert Sándor- né, a Nógrád megyei Idegen- forgalmi Hivatal vezetője szerint két kategóriába so­rolhatók. Egyrészt a formai kereteket, tehát a fogadás feltételeit kell megteremteni és fejleszteni; másrészt a tar­talomra, azaz az „idegenfor­galmi termékkínálat bővítésé­re” kell gondolni’. Mindenek­előtt, további szálláshelyekre van szükség Hollókőn. Á szakemberek szerint 100—120 szálláshely lenne az ideális, s a gazdasági helyzet ismere­tében ez öt-tíz év alatt va­lósulhat meg. Jelenleg az op­timális szám fele van meg, azaz ötven szállóvendéget fo­gadhatnak a faluban. A teendők e téren is szá­mosak. A terv tehát újabb szállásra alkal­mas házak kialakításával gondol, ez azonban csakis az OMF és az idegenforgalmi hivatal összefogásával válhat valósággá. A komfort nélküli — Azt írja, itt pszichiátriai betegeket látunk el. Nem szerelem a szellemi fogyaté­kos, vagy elmebeteg kifeje­zést. Mert a kívül élők ezt sokszor egészen másképp ér­telmezik, mint ahogy kellene. Arról van szó, hogy ápoltja­ink vagy a kórházakból, vagy otthonról, családi körből ke­rülnek hozzánk 18 éves kortól egészen az élet végeztéig. A ./ nti környezet nem biztosít­ja, nem biztqsíthatja számuk­ra azt a gondoskodást, megér­tést, amire mi itt a falakon belül törekszünk. Vannak si­kerélményeink — ezt nyugod­tan mondhatom. Amikor 1975- ben odahagyván az ápolónői h ; válásomat, elvállaltam az otthon vezetését, a lakók csak vegetáltak. Megkapták a ma­roknyi gyógyszerüket, aztán üldögéltek, lődörögtek egész nap. Ma már rendszeresen foglalkoztatjuk őket, két ter­melőszövetkezettel is kapcso­latban állunk. Rágógumihoz készítenek esernyőket, lapokat hajtogatnak, kapcsokat cso­magolnak. tízféle manuális munkát is betanulnak röpke idő alatt. A munkaterápia többet ér, mint bármiféle gyógyszeres kezelés. Csaknem 170 betegünk rendszeresen dolgozik, harmincketten mun­kakönyvvel is rendelkeznek. A kczimunkázás. mint tcrá' pia — képek: kulcsár — 4 NÓGRÁD - 1984. február 25., szombat ismerteti az olvasókkal a leg­fenségesebb hősiességet és a legundorítóbb árulást is. TYIHONOV, Nyikolaj: Vám- béry — A bokharai teaház. Tyihonov a húszas években tett a Kaukázusban és Közép- Ázsiában hosszabb utazást. Az ott élő népek múltját és jelenét örökítette meg a kötet két írásában. Az első Vámbé- ry Ármin, a híres magyar orientalista kalandos közép­ázsiai utazásának epizódjait eleveníti fel. Vámbéry bejár­ta Törökországot, Perzsiát, majd dervisruhában a — még európai ember nem járta — türkmének földjére és a legendás városba, Bokharába ment egy karavánhoz csatla­kozva. A bokharai teaház c. novellában a múlt és jelen együttélését mutatja be az író. Az egzotikus városban külö­nös emberek élnek saját, ré­gi törvényeik szerint. Ám a régi törvények nap mint nap összeütköznek az új világ, új, az új élet szellemét tükrö­ző törvényeivel. GOGOL, Nyikolaj Vaszilje- vics: Az őrült naplqja. + A Nyevszkij proszpekt. A kötetben található két novella helyszíne Szén "émr- vár. Az őrült naplójának fik­tív feljegyzései Popriscsin „címzetes tanácsos” megtébo- lyodásának folyamatát mutat­ják be. A megnyomorított, megalázott kishivatalnok ki­iratkozik a világból. Tébolya voltaképp lázadás az ember egyéniségét megnyomorító vi­lág ellen. Popriscsin rettene­tes sorsra jut: spanyol király­nak képzeli magát, s sírva, jaiongva szenved áoolói ütle- geitől. A Nyevszkij proszpekt c. novellában a híres főutcán két kaland vágyó ifjú meglát egy-egy ábránd keltő szépséget. Nyomukba erednek. A roman­tikusabb lelkű egy cédába sze­ret bele, majd csalódásában végez önmagával. A másik, cinikus fiatalember egy asz- szonyt követ, akinek férje vé­gül megveri, tiszti mivoltá­ban megalázza. turistaszállásokat ugyanak­kor korszerűsíteni kell, ehhez a tervek el is készültek. a megvalósításhoz az anyagi­akat kell előteremteni. Igaz van még egy körülmény, a ' korszerűsítést csakis akkor lehet elkezdeni, amikor az ófaluban meglesz a csatorná­zás. Az átgondolt fejlesztésnek más összetevői is vannak. A tisztasági fürdő megvalósí­tása érdekében ötvenszázalé­kos vissza nem térítendő tá­mogatásra pályázatot adtak be a Belkereskedelmi Minisz­tériumba. de gondolnak az alapellátás más területeinek fejlesztésével is. Csúcsidőben gondot jelent az étkeztetés. ezért az idegenforgalmi hiva­tal szorgalmazza, hogy a he­lyi tanács pártfogolja egy (esetleg magánerős) falatozó megnyitását, hasonlóan kelle­ne egy ajándéktárgyakat áru­sító butik is. (Ez utóbbira azt mondják, hogy régi téma. eddig mégsem valósult meg.) Az egyre nagyobb kirándu­lóforgalom miatt nem sokáig lehet halogatni egy őrzött au­tóparkoló létesítését sem. S ha már az autóknál tartunk meg kell állni egy kicsit. A szó szoros értelmében, hiszen „ki kellene szállni az autó­ból”, az ófalut, meg kellene hagyni a gyalogosoknak. Az indok sokrétű. A járművek és. a modern közlekedési táb­lák zavarják a fényképezést, de ennél is figyelmeztetőbb, hogy ä behemót buszok kárt tesznek a féltve őrzött épü­letekben. A fejlesztési bizott­ság ülésén nem véletlenül ka­pott ilyen jelzőt ez a teendői sürgős!!! De a krónikás le­írja a csodálkozását is: a jár­művek kitiltásában illetéke­sek miért nem tették meg már régen azt, amit habozás nélkül meg kellett volna cse­lekedni. Egyetlen tollvonás­sal, mint a városok sétálóut­cáinak az esetében. Á tartalmat, az „idegen- forgalmi termékkínála­tot” illetően elsőkén! említhetjük az aktív üdü­lést, így a szövést, fafaragást, gyöngyfűzést, ingvállkészítési. A tervek szerint más anyagok megmunkálásába is bevonják az érdeklődőket, s a palóc nép életében jelentős hagyo­mányok felkutatásában fontos szerep vár(na) a népműve­lőre. Nem véletlenül fogal­mazott Szert Sándorné így: „Nem látom biztosítottnak a régi hagyományokat tovább- vivö kereteket, mert állandó­an változik vagy éppen nincs népművelő”. A mostani elképzelések ar­ra vallanak, hogy az idegen- forgalom szervezői Hollókő» túlra is kitekintenek. Egyrészt a salgótarjáni, a balassagyar­mati, a szécsényi és a pász­tói csillagtúrákkal, de a helyi programokkal is. Ez utóbbi szerint: jó volna, ha a kör­nyező települések hagyo­mányápoló együttesei gyakra» felléphetnének Hollókőben — nemcsak a Palóc szőttes ren­dezvénysorozata idején. A teendők természetese» még számosak. A sétakocsi­kázás megteremtését tervezik, ez ügyben már felvették a kapcsolatot a termelőszövei- kezeítel; előre kellene lépni a kölcsönzés terén; gondot okoz a turistaházak kertje, szükség volna a faluba és a tájba illő gyermekjátszók ki- alaWtására, a múzeummal közösen idegen nyelvű táblá­kat kell kihelyezni. A tanácskozás e szerény összefoglalója is jelzi, hoay konkrét, lényegretörő módon szedték csokorba a tenniva­lókat. Igaz, Havas Ferenc, a Nógrád megyei Tanács el­nökhelyettese így fogalmazott: sok a feltételes mód. világo­sabbá kell tenni, hogy kire mi vár. A bizottság határoza­ta e gondolatmenettel rí­mel. Eszerint a legközelebbi ülés asztalára le kell tenni a7 idegenforgalom és a tanács illetékesei állal közösen ki­munkált tervet: ki mit vállal vállalhat. A határozat helyesnek tű­nik. az egyértelmű feladat- meghatározás ezúttal talán a szokottnál is fontosabb. El­végre Hollókőről van szó. Az egyedüliröl, a gyöngy­szemről. Kelemen Gábor Lapunk december 31 -i szá­mában jelen meg a „Kell a jó könyv ’83—85”’ olvasópá­lyázat felhívása. Az ajánlott művek közül újabb hármat mutatunk be olvasóinknak. A könyvismertetőket a Balassi Bálint Megyei Könyvtár mun­katársai készítették. DA VIDOV, Jurij Vlagyimi- rovics: Lombvesztő idő. A nagy vitákat kavaró re­gény a II. Sándor — a Nép­akarat elnevezésű, terrorista narodnvikszervezet által — végrehajtott merényletét kö­vető történelmi időszakot dol­gozza fel. Az orosz haladó mozgalmak igen súlyos, vész­terhes időszakában a tartás és a gyávaság egva^ánt iellem- zó volt. A helyenként a ka­landregények izgalmasságá- val pergő részletekből, drá­mai szituációkból pompás kor­képet kapunk a cári Oroszor­szágról, a rettenetes rendőr­terrorról, a külföldre menekül­tek és az otthon sínylődök j dermesztő sorsáról. Davidov a I jellemek ábrázolásával meg­ISMÉT OLVASÓPÁLYÁZAT ,Kell a jó könyv '83—85" Bérlők Sándorné olthonvezclö

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents