Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)
1984-02-18 / 41. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XI. ÉVF.. 41. SZÁM ARA: 1,80 FORINT 1984. FEBRUAR 18., SZOMBAT ZÁRSZÁMADÓ KÜLDÖTTGYŰLÉS SZÉCSÉNYBEN Zökkenőmentes és eredményes volt az egyesülés Tárgyilagos sorok egy évfordulóról A mai, mind politikusabb világban, amikor százmillióknak nyílik rá a szeme addig nem ismert összefüggésekre, és amikor az igazmondás meg a manipuláció, a kerek beszéd és a szózsonglőrködés a világméretű küzdelem része lett; ma, amikor könnyen inflálódhatnak a ■szép jelzők és a meg nem rágott felsőfokok — nos, ma okkal várják, hogy minden felelősen kimondott szónak va- loságfedezete legyen. Kiváltképp ünnepen, és kiváltképp, ha azt mondjuk valamire: történelmi jelentőségű. Akkor, igenis, a történelemmel tessék mérni az állítás igazát. Belehelyezni, például a magyar történelembe az 1948. február 18‘án aláírt1 magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. Három év sem telt el a minden korábbinál gyilkosabb, rombolóbb világháború befejezése óta; mindössze három év annak a nemzet- és lélekrongáló irányzatnak az eltakarodása óta, amely holmi ezeréves jusson a tőkés-földesúri rend jog- folytonosságát hirdette, barátainknak a magyar nép eszeveszett ellenségeit, ellenségnek népünk igaz barátait tette meg. Az ország már túl volt a földosztáson, az újjáépítés legelső időszakán, de még nem annak végérvényes bizonyításán. hogy ez a Magyarország, a demokratikus, az 1919-es őszi íehértérrorosnak, az 194Hes hadüzenőnek, az 1944-es melyfasisztának a tagadásaként jött létre. A belső politikai harcok még javában tartottak: ki kit győz le? És ekkor akadt egy ország, épp a megtámadott, amely nem egyszerűen, „megbocsátott” —, mert hisz’ a Horthyk. n.ak és a Száiiasialtenaik nincs, nem lehetett megbocsátás —, hanem egyenlő alapon, a kölcsönösség alapján barátjává fogadott. Volt-e már ilyen történelmünk folyamán? Ne hamarkodjuk el a választ, manapság a történelem, főképp a legújabb kori történelmi ismeretek iránt szinte kielégíthetetlen az éhség. Nincs az a könyv, írta bár marxista tudós vagy vitézi címmel felruházott levitézlett vezérkari tiszt, amelyet ne kapkodnának szét, és ne falnának, majd tárgyalnának meg az olvasók. Ahogy mind teljesebb lesz hát a kép, úgy erősödik a bizonyosság, hogy a barátnak kikiáltott nácizmus végső soron még a földesúri Magyarországnak sem volt barátja, nemhogy a népnek; es épp ilyen világosan bizonyosodik be szakmunkákból és memoárkötetekből, hogy a Szovjetunió egyetlen percig sem viseltetett ellenséges érzülettel a magyar nép iránt: a forradalom megdöntésére indított intervenció elleni harcokban részt vett ezer és ezer magyarban az osztálytestvéreit látta, akiknek sorsa a 19-es Tanácsköztársasággal mindörökre ösz- szeköttetett az övékével. Van-e ennél szilárdabb alapja barátságnak? '„ÁH a viharban maga a magyar” — írta Petőfi, épp egy évszázaddal a mi szerződésünk aláírása előtt, nagy szabadságharcunkról. És tudjuk: az akkor példakép Nyugat mást, mint rokonszenvnyilvánítást, vállveregetést nem adott, legföljebb menedéket emigránsainknak, kiket nem a harcban, csak a bukottságban karoltak föl. „Egyedül vagyunk” — ez meg egy fasiszta hetilap címe volt a háború alatt, és még érdekesnek is lehetne tekinteni, amennyiben a német birodalom mellénkállásának tagadása lett volna. Nem így volt. Hanem annak tanúsítása, hogy társtalan nép a magyar, idegenek tengerében, és hogy önerőnk végső kistáj' tolására — értsd: a dolgozók kisajtolására — kell támaszkodnunk a bizton remélt hadisiikerekórt. Valóban hihetetlennek tetszett, hogy a kétszáztízszer akkora területű, hússzor akkora népességű Szovjetunióval egyáltalában lehetséges az egyenlőség és a kölcsönösség aiapján barátság. Azóta már szemléletesen tudjuk: a Szovjetunióval csakis az egyenlőség és a kölcsönösség alapján lehetséges a barátság, minthogy ez nem számtani művelet, hanem világnézeti, elvi-politikai és — igen — érzelmi kérdés is. Ez az egyenlőség és .kölcsönösség nem azt jelenti, hogy a szovjet emberek azért hajthatják nyugodtan álomra fejüket, mert hű szövetségesük a magyar, de — mert elvi politikáról van szó — azt nagyon is jelenti, hogy a szovjet állam világpozíciója azért és akkor erős, amiért és amikor mind több nép tekint rá annak bizonyságával, hogy a népek testvériségének, a szabadságnak és a béke megT őrzésének legerősebb vára. A Szovjetunió akkor is létezett, amikor egyedül volt a győztes proletár-forradalom országa. De, ha ma összehasonlíthatatlanul fejlettebb, világ- politikai helyzete meghatározóan más, akkor ebben óriási szerepe van annak is, hogy egész szövetségi rendszpr leghatalmasabb állama, amelynek ténykedése a vn-'g nyilvánossága előtt zajlik. Ezt a szovjet emberek l ríják, s ezért nem formális bók, amikor a magyarok és más népek barátságának jelentőségét nagyra becsülik. És a gazdasági kapcsolatok! Ezek is szigorúan az egyenlőséget példázzák. De azért úgy, hogy az egyenlő értékű árumennyiség a magyar behozatalnak több mint egyhar- mada (körülbelül évi 250 milliárd forintnyi), míg az ugyanilyen értékű kivitel a szovjet mérlegben mindössze néhány százalékot tesz ki. Két vezetéken buzog a szovjet kőolaj, távvezetéken száguld ide a villamos energia, bonyolult gépel:. berendezések, vegyi anyagok és fogyasztási cikkek százai sorakoznak az importlistán. Okkal állítható, hogy a magyar kultúra, művészet is a Szovjetunión keresztül lépett ki széles körben a világba. Irodalmi műveink nagyobb példányszámban és olcsóbban jutnak el oroszul és más nyelveken a szovjet olvasók tízmillióihoz, mint idehaza, s ugyanez a népszerűség kíséri filmjeinket, színművészetünket, képző- és zeneművészetünket. Tudományos és műszaki kölcsönösségünk is úgy értendő, hogy a nem lebecsülendő hazai kutatási eredményeinkért a sok tekintetben a világ élvonalában járó. ám a mienkének többszörösét kitevő szovjet eredményeket kaphatjuk cserébe. Bárcsak még többet merítenénk belőlük! A ma élő nemzedéknek már csak idősebb évjáratai őriznek személyes emlékeket a felszabadulás előtti időkből; a nagy többségnek már természetes létállapota a magyar—szovjet barátság. Így van jól. De bármily jól van is, időnként nem árt emlékeztetni és emlékezni, milyen felbecsülhetetlen, hogy a mai világ viharaiban nem vagyunk e^yedüL Szántő Jenő A képen Brutyó János (baloldalt) dr. Hotter Csaba tsz-elnökkel és a szövetkezet ala* pitó tagjaival beszélget. A Szécsényl II. Rákóczi Fc renc Termelőszövetkezet tegnap, Szécsényben, a pártszék házban tartotta 1983. évi küldöttgyűlését, amely az 1983. évi gazdálkodást és az 1984. évi termelési és pénzügyi tér vet vitatta meg. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Brutyó János nyugdíjas, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, megyénk ország- gyűlési képviselője. Megjelent Skoda Ferenc, a megyei Baráti este Moszkvában Baráti estén emlékeztek meg pénteken Moszkvában a Szovjetunió és Magyarország közötti barátsági. együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződés aláírásának 36. évfordulójáról. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság által rendezett megemlékezésen a felszólalók hangsúlyozták: a szerződés szilárd alapokra helyezte a Szovjetunió és Magyarország kapcsolatait, elősegítette a szocializmus magyarországi építését a magyar állam nemzetközi pozícióinak erősödését. A résztvevőik fotókiállításon ismerkedhettek meg az országaink közötti kapcsola- iok legfontosabb területeivel és eseményeivel. Több fénykén idézte fel a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség tavaly nyári látogatásának fontosabb részleteit. a . magyar küldöttség találkozóit a szovjet vezetőkkel. Lázár György fogadta Stefan Birleat Lázár György, a Minisztertanács elnöke, pénteken hivatalában fogadta Stefan Birleat, a Román Szocialista Köztársaság állami tevbizott- ságának elnökét. A megbeszélésen részt vett Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke. Jelen volt Victor Boisjan, Románia budapesti nagvkö- vete is. (MTI) Genscher Van érdekeltség a párbeszédre A Szovjetunió vezetése tudatában van a nemzetközi helyzettel kapcsolatos felelősségének és érdekelt a kelet— nyugati párbeszéd folytatásában — jelentette ki pénteken Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter az NSZK kormányküldöttségének hét eleji, moszkvai tapasztalatai alapján. Genscher szerint hasonló a helyzet az NSZK és az NDK viszonyában is, ahol mindkét fél a kapcsolatok pozitív irányú fejlesztésére törekszik. pártbizottság titkára is. Aa egybegyűlteket Sümegi Sándor termelési elnökhelyettes köszöntötte, majd dr. Kirtter Csaba, a közös gazdaság elnöke tartotta meg élvezetes, érvelő, magyarázó, változatos nyelvezettel, gondolatokban és fordulatokban gazdag elismerő és kritikai észrevételektől sem mentes beszámolóját. A szövetkezet kockázatokkal és nehézségekkel teli esztendőt hagyott maga mögött. Az egyesülés révén, három gazdasági egység gondjaival nőttek a feladatok. Az újonnan átvett termelőegységek korábbi terheinek rendezése, kiegyenlítése, az egyiik szétesés előtt álló gazdálkodó • egység taipraállítása, a szervezettség, a munkafegyelem megteremtése minőén korábbi számításánál nagyobb terhet jelentett a vezetés, a tagság számára. Tetézte a gondokat, hogy az ipari termelés néhány területe kockázatos ütemben bővült, a növénytermelést pedig aszálykár érte. Mindezek ellenére üzemi termelési értéktervüket 732 millió forintra teljesítették, amelyhez csaknem 58 millió forint nyereség párosult. A bruttó árbevétel 1982-höz képest 63 százalékkal nőtt. A küldöttgyűlést megelőző munkahelyi eszmecseréken olyan vélemény alakult ki, hogy az egyesülés zökkenő- mentes volt, nem okozott csalódást a dolgozóknak, a kisebb teljesítményű szervezetek közül többen gyorsan felzárkóztak a követelményekhez. Az eredmények kiváltó okainak ismertetése során részletesen foglalkozott az oktatással, a képzéssel, a továbbképzéssel, a személyzeti munka és a szervezeti kérdésekkel, mondván: — munkánk hatásfokának növekedése és az emberi műveltség fejlődése között kölcsönös összefüggés var.. Ezért az oktatást, képzést, a továbbképzést kiemelt feladatnak tekintjük. Foglalkozott a szocialista munkaverseny, brigádmozga-, lom eredményeket kiková-j csoló tevékenységével. A vetélkedő 30 brigádból 22 ért el valamilyen helyezést. A legjobb dolgozók közül 5 részesült Kiváló munkáért miniszteri kitüntetésben, 20-an vették át a Kiváló dolgozó kitüntetést. A testületi munka taglalás sa után rátért a növénytermesztési ágazat tevékenysé-' giónek értékelésére. Elmondta, hogy az 1 hektárra jutó gazdasági eredmény 7438 forint Az ágazaton . belül külön megemlítette a taikar- mánytermelésit, mondván; azok mennyisége elegendőnek létezik a szarvasmarha-állomány tömegtakarmány-igé- nyeinek kielégítésére. Egyébként a szövetkezet országos viszonylatban is a nagy szarvasmarha-tenyésztő gazdaságok közé tartozik. A szarvasmarha-létszám 6 év alatt csaknem négyszeresére növekedett. Jelenleg eléri a 6500 darabot. 1984 végére 7250 darabos állományt terveztek. Az 1980-ban kidolgozott fejlesztési programjuk minden előirányzatát túlteljesítették, a fajlagos hozamoknál is a tervezettnél nagyobb növekedést sikerült elérniük. A tejtermelésben pedig az országos harmadik díjait érdemelték ki, az évi és tehenenkéntá 6000 literes tejtermeléssel. A gyepen történő marhah izla lássa 1 pedig országosan is figyelemreméltó kezdeményezést indítottak útjára. A műszaki és energetikai főágazat tevékenységének ismertetésekor a gépesítésben bekövetkezett számszerű fejlődést és a soron lévő tennivalókat hangsúlyozta, majd az energiagazdálkodásban elért megtakarításokról beszélt. Az alaptevékenység eredményeinek, tennivalóinak közlése után rátért az ipari tevékenység értékelésére. Az ebből származó munka adja a bruttó árbevétel és a nyereség zömét. Ismertette azokat a gazdálkodó egvségeket, amelyek hozzájárultak az eredményesebb gazdálkodáshoz, valamint azokat, amelyeket a múlt év végén megszüntettek, mert ráfizetésesek voltak. . Rátérve az 1984. évi célkitűzések ismertetésére a következőket mondta: — Szelektívebben és lassabban fej(Folytalás * 2, oldalon.) A demokratizmus fórumai Nógrádban Népfront és a közéietiség Mit tehetnek a Hazafias Népfront-bizottságok a lakosság közéletiségének fejlesztésében? Ez volt a központi témája azoknak az üléseknek, amelyeket tegnap Pásztón, Bátonyterenyén. Balassagyarmaton és Salgótarjánban tartottak a helyi népfrontvezetők részvételével. Valamennyi tanácskozáson megjelentek a HNF megyei bizottságának vezetői, munkatársai. Ismeretes, hogy a népfront már eddig is sokat tett a közéletiségre nevelésiben, a demokrácia fórumainak növelésében, a közgondolkodás, a közhangulat formálásában. Gondoljunk csak a település- fejlesztési célkitűzések megvitatására, a tanácstagi fórumok, a falugyűlések nyílt, őszinte légkörére, a választó- jogi törvényjavaslat megyei vitájára.' A tavalyi ősz folyamán 18 fórumon a legkülönbözőbb társadalmi rétegek, mintegy hatszázan mondhattak véleményt és javaslatot az új törvénytervezetről. De említhetnénk a nemzetiségi kongresszus előkészítésének küldöttválasztó gyűléseit is, ahol felszínre kerültek a nemzetiségiek körében végzett eddigi eredményeink, de sokan szóltak a gondokról is. A 24 nemzetiségi községben közel ezren vettek részt e fórumokon. A megye lakosságának érdeklődése megnövekedett a külpolitiai, a gazdaságpolitikai kérdések iránt. A népfrontbizottságok érdeme, hogy áz országos kérdések kapcsán a helyi sajátosságokat, a településfejlesztés terveit, a lakosság mindennapi körülményeit is napirendre tűzték. Szó esett a kereskedelmi ellátásról, a tömegközlekedésről, a közvilágításról. Ezekben a kérdésekben az eredmények elismerése mellett kritikus vélemények is elhangzanak. Kisközségekben az alapellátás hiányait, máshol az egyszerű intézkedések késlekedését teszik szóvá. Elítélik azokat, akik nem ügyelnek környezetük tisztaságára, vagy rongálják a közösség vagyonát. A népfrontbizottságoknak a közélet fejlesztésében végzett munkáját az illetékes pártbizottságok, pártszervezetek eredményesen segítik, irányítják. Tovább javult az együttműködés a tanácsi, a társadalmi szervekkel. A tegnapi tanácskozásokon a felszólalók hangsúlyozták a demokrácia fórumainak szükségességét. a lakosság még eredményesebb bevonását a tervek, elképzelések megvalósításába, amely a népfront tömegbázisának további növelésévei érhető el.
