Nógrád. 1984. február (40. évfolyam. 26-50. szám)
1984-02-02 / 27. szám
kihunyt a tűz a xupolóban Keíejezte munkáját a vcss&nföde & kohászati üzemekben A Salgótarjáni Kohászati üzemekben a napokban befejezte munkáját egy régi, nagy hírű üzem, a vasöntöde. Évek óta „napirendi” kérdésként tartották számon a vasöntöde sorsát a megyeszékhely nagyvállalatánál, azonban most már befejezett tény: nem lesz többé csapolás a régi, elavult üzemben. Éppen ez az elavultság, s az ebből származó gazdaság- talanság pecsételte meg a kohászati üzemek vasöntödéjének sorsát. S mivel sehol a világon nem lehet tartósítani a gazdaságtalanságot — ez nálunk különösen érzékeny mutató — a kohászati üzemekben is olyan gyártmányokat készítenek a régi üzem helyéit ami’r korszerűségüknél fogva versenyképesek lesznek mind a belföldi, mind a külföldi piacokon. Az utolsó csapolás — amelynek hangulata magában foglalta a nagy múltú üzem megszűnése feletti szomorúságot — a gyár vezető gárdájának nagy érdeklődése mellett zajlott le. Mielőtt beütötték volna a csapolónyíJást, Ürmössy László vezérigazgató mondott megemlékező szavakat.- Szólt a csaknem százéves öntöde „életútjárói”, a salgótarjáni kohászok szép eredményeiről. Az itt gyártott öntvényekre szüksége volt a magyar kohászatnak. Az üzem elsősorban az Ózdi Kohászati Üzemek kokillaellátását biztosította. A kifogástalan ko- killák nagy szerepet játszottak a magyar acélgyártásban. Az egykor 5—6000 tonnásra méretezett öntödében — a csúcstermelés időszakában — 1976—77-ben ennek csaknem a háromszorosát, majdnem 15 ezer tonnát termeltek. A növekvő mennyiségű termelés mellett — noha kisebb korszerűsítések történtek — jelentős fejlesztés nem történt, sőt a hetvenes évek első felében tulajdonképpen megkezdődött az üzem visz- szafejlesztése. Ebben nemcsak az játszott szerenet, hogy az öntöde nem felelt meg a munkavédelmi követelményeknek, hanem az is, hogy elapadt a létszám — napjainkban már alig maradtak szakemberek az üzemben. A gyár gondoskodott azokról a dolgozókról, akik az utolsó percig kitartottak az öntödében. Az érdekelt dolgozók olyan elhelyezést kaptak, ahol jövedelmük nem csökkent. A kohászati üzemek a megfelelő munkakörülmények biztosításával is szeretné kifejezni megbecsülését annak a gárdának, amely sok elismerést szerzett a vállalatnak. Géczi Rudolf, Kovács Árpád, Pál István — akik az utolsó csapolás és öntés mesterei voltak — a megszokott mozdulatokkal végezték munkájukat. Csupán a szívük dobogott gyorsabban, s az arcukon látszott a megillető- döttség. Ezeket a perceket a gyáriak megőrzik az utókornak, hiszen filmre, sőt videoszalagra vették az utolsó csapolást. Mindezt megőrzi a gyártörténeti múzeum, emlékezésül és tanulságul az utánunk jövők számára. — P — Riméci ssámvefés Gorkiji Diesel-ek A legújabb nemzedékhez tartozó autók gyártását kezdi meg a szovjet gépkocsi- gyártásban vezető szerepet betöltő gorkiji GAZ’ üzem. — A Diesel-motorral felszerelt gépkocsijaink ez idáig több mint egymillió kilométeres próbajáratot teljesítettek, teljes sikerrel — mondotta Nyikolaj Pugin, a GAZ termelői egyesülés vezérigazgatója. — Megbízhatók, és nagy sebességgel haladhatnak a jó minőségű autóutakon, emellett kiválóan beváltak nehéz terepviszonyok mellett is. Ezek a teherautók három irányban billenthető rajztérrel készültek. Hasonló lehetőségekkel rendelkezik a pótkocsi is. A szerelvény össz- terhelhetősége 8.5 tonna. A teherautó leglényegesebb újdonsága a 8 hengeres, léghűtéses, 125 lóerős Diesel-motor, A GAZ teherautók tervezői első ízben alkalmaztak Diesel-motort, ezért komoly figyelmet fordítottak a külföldi — elsősorban csehszlovák — autógyártók tapasztalataira Sikerült a legkorszerűbb követelményeket is kielégítő motort kifejleszteni. A.z új teherautók, a próbajáratok során, 300 ezer kilométert futottak hiba nélkül. — Milyen volt a 83-as év? — ismételte kérdésemet Ko- bela András, a rimóci tanács elnöke. — Gondok, problémák, sikerek, nehézségek váltogatták egymást, de a’83-as év is formált valamit a község arculatán. A lakosság legnagyobb örömére elkezdődött a négy tantermes iskola építése. A Varsányi út korszerűsítésére 420 ezer forintot fordítottunk. Aminek örülök, hogy a fiatalok nem kívánkoznak el a faluból. Bizonyíték erre az a több új családi ház, amelybe a múlt évben költöztek be a fiatal házasok. A járdák hossza is növekedett. Elkészült a község rendezési terve, amely a jövőben meghatározza a község építési arculatát. A rimóci emberek közül sokan tisztában vannak azzal, hogy az ország nehezebb gazdasági helyzetben van. Nem elég csak kérni, nekik is többet kell tenni azért a településért, ahová tartoznak, amelyet magukénak vallanak. Rimócon a hívó, kérő szó megértésre talál. Különösen akkor, ha az emberek közvetlenül is látják a munka értelmét. így volt ez annak idején az óvoda építésénél, ahol a lakosság 1,3 millió forint értékű társadalmi munkát végzett: de említhetjük a ravatalozót is, amely társadalmi összefogással készült el, s így van ez most is, az új iskola építésénél. Az elmúlt évben 24 kőműves, négy ács és kétszer annyi segédmunkás dolgozott egy-egy napot az iskola építésénél. Folytatás az idén sem marad el. A falu arculatának formálásában a rimóci emberek szorgos keze munkája is meglátszik. — Milyen feladatokat szeretne az idén a tanácselnök megvalósítani ? — Számunkra a legfontosabb az iskola építésének befejezése. Igaz, a szerződésben ez áll: átadási határidő 1984. november 30. Mi abban bízunk, hogy a kivitelező, a Szécsényi ÉPSZÖV előbb átadja és szeptemberben a tanítást már ott tudjuk megkezdeni. A régi öt tantermes iskolánkat is fel kell újítani. Meg kell oldanunk az új telkek kialakítását, több út felújításra, korszerűsítésre vár. Egy-egy feladatot megoldunk, máris ott a következő. Hogy melyik a fontosabb: járda, út, víz, lakás, játszótér, sportpálya, közvilágítás, azt közösen döntjük el. Hogy abból mikor és mennyit tu- tudunk megvalósítani, az rajtunk is múlik. A falu lakosságának támogatásán. Rimóc „messziről indult.” nagy volt a lemaradás. Bőven akad tennivaló az elkövetkező időre. — Szenográdi A Jé együttműködéssie”: nincs határa Beszélgetés a magyar—szovjet műszaki-gazdasági kapcsolatokról ' Hazánk legnagyobb kereskedelmi partnere a Szovjetunió, de a gazdasági kapcsolatokon túlmenően köztudottan lénye-- ges a műszaki, technikai jellegű együttműködés is. Ana- toliij Eldszejev nagykövetségi I. titkár, a gazdasági együttműködési tanácsos helyettese elsősorban azzal foglalkozik, hogy a műszaiki-gazdasá- gi kapcsolatok még szorosabbak, gyümölcsözőbbek legyenek. Erről beszélgettünk vele Budapesten, a Szovjetunió közgazdasági kapcsolatok állami bizottsága (KKÁB) ki- rendeltségében. Ez a bizottság egyébként —, mint elmondotta — 1957- ben alakult, kilenc külkereskedelmi vállalat összefogásával. Az így létrejött szervezet gazdasági-műszaki együttműködéssel, szélesebb értelemben komplett gyárak, berendezések szállításával, szakemberek kiküldésével, helyi szakemberek képzésével, a berendezések üzemeltetésével foglalkozik. A világ minden részén tevékenykedik, jó munkáját jelzi, hogy a részt vevő kilenc külkereskedelmi vállalatból hét már megkapta az Arany Merkúr díjat. Ezt azok a vállalatok kapják, melyek sokat tesznek a nemzetközi együttműködésért. A KKÁB feladata, hogy koordinálja ezt a nagyszabású munkáit, közvetítsen a megrendelők és a szovjet iparvállalatok között, segítse elő, hogy az együttműködés a kölcsönös előnyök alapján a lehető leghatékonyabb legyen. Éppen ezért külföldön mindenütt a nagykövetségek mellett működnek. — Milyennek látja jelenleg a szovjet—magyar gazdasági kapcsolatokat? — Az első kereskedelmi egyezmény, 1945 augusztusa óta a közös érdekek és a kölcsönös egyetértés alapján állandóan fejlődik ez az együttműködés. Gazdasági-műszaki együttműködési szerződést is kötöttünk egymással. A kérdés fontosságát jelzi, hogy huszonöt év óta a Szovjetunió Magyarország legnagyobb külkereskedelmi partnere, a magyar export egyharmada a Szovjetunióiba irányul, és onnan érkezik a legfontosabb energiahordozóik és nyersanyagok nagy része. Nem kevésbé fontos a külkereskedelem. A Szovjetunió külkereskedelmi forgalmának 5—7 szá. zalékát teszi ki a magyar, de egyes területéken ez az arány lényegesen nagyobb. Az importált gépek és berendezések 10 százaléka, az alma 60 százaléka, a gyógyszerek 30 százaléka és a pamutszövetek 15 Anatolij Eliszejcv nagykövetségi titkár százaléka Magyarországról származik. A kapcsolatok nagyságát jól érzékelteti, hogy naponta 22 millió rubeles az áruforgalom a két ország között. — E széles körű együttműködésben melyek a legfőbb eredmények? — A KKÁB segítségével több mint 100 objektum épült Magyarországon. De túl a közvetlen termelési érdekeken nagyon fontosnak tartjuk, hogy a munkák során baráti kapcsolatok szövődtek, tapasztalatokat cseréltek a szakemberek, termelési együttműködések alakultak ki. A bizottság közreműködésével épült a Dunai Vasmű, a Szovjetunió szállította a magyarországi meleg- és hideghengerműveket, konverteres acélművet építettünk Dunaújvárosban, nagy részt vállaltunk az aluminium- és , timföldgyártás fejlesztésében. Nem feledkezhetünk meg a Barátság kőolaj- és a Testvériség gázvezeték építéséről sem. A paksi atomerőmű építése a legnagyobb szabású ma. gyarorszéigd munkánk. A fűtőelemeket 1984-ben behelyezik és a harmadik negyedévben a második blokk is megkezdheti próbaüzeméit. Mind a négy blokk 1986-ban készül el, akkor ez az erőmű a magyar energiaszükséglet 30 százalékát adja. Régebbi, de nagyon fontos beruházás volt a Duna menti hőerőmű három, 150 megawattos áramtermelő blokkja, a 750 kilovoltos távvezeték. Az energetikai együttműködés területén még így is messze nem aknáztuk ki á lehetőségeket. — A kohászaton és az energetikán kívül a magyar ipar milyen más fontos területének fejlesztésében működött még közre a KKÁB? — Ma már kilenc szovjet házgyár készít évente egymillió lakást. Orosházán síküveggyár épült, tízmillió négyzet- méteres évi kapacitással. A Barátság vezetéken évente hat és fél millió tonna kőolaj érkezik Magyarországra. Ennek feldolgozására Százhalombattán váikuumlepár’ó berendezés, refrakitor, tisztító- és pa- rafinüzem épült. Segítségükkel nagyon sokféle anyag nyerhető a kőolajból, így ezit az iparágat már inkább vegyiparnak nevezhetnénk. Szovjet berendezéseken készül a Magyarországon előállított műtrágya jó része, de részt veszünk a Magyar Gördülő- csapágy Művek rekonstrukciójában, két, Szeged melletti gázüzem építésében és számos hasonló munkában. Szovjet geolólógusok nagy széntele- peiket fedeztek fel Márkusihe- gyen, Nagyegyházán, Mámyom és Lencsehegyen. E bányák se. gítiségével évente 8,5 millió tonnával növelhető a széntermelés. — És a jövőben merre tart az együttműködés? — A nemzetközi feszültség fokozódásával, a tőkés pénzügyi körök szocialista országokat sújtó megszorításával együtt, értelemszerűen erősödik a szocialista országok ösz- szefogása. Így tovább szélesednék a szovjet—magyar kapcsolatok is. Jelenleg számos jövőbeni együttműködésről tárgyalunk, közülük talán a legfontosabb a paksi atomerőmű további építése. A kereskedelmet illetően a KKÁB nem foglalkozik mindennapi fogyasztási cikkek exportjával és importjával^ a mi profilunk a magas műszaki színvonalú technika. Ezen a téren is örvendetes a fejlődés. A magyar vállalatok olyan atomtochndkad berendezéseket, raanipulé borokat, víz-' tisztítókait gyártanak, melyeket szovjet erőművekben is felhasználnák, sőt közösen jelenünk meg ezekkel harmadik országokban is. Látható, hogy a kölcsönös előnyökön alapuló együttműködésnek nincs határa és a Szovjetunió közgazdasági kapcsolatok állami bizottsága azért dolgozik, hogy ezek az előrevivő terveink, elképzelésein;-, minél hamarabb megvalósulja-' nák. Lónyai László Csak a szó lett kevesebb HAJDANÁN FURA fZZEL ropogtattuk a szót: demokrácia. -Aztán divatba jött, egyesek szerint túlságosan is. Normálisnál több alkalommal történt rá hivatkozás. Most meg mintha az ellenkezője történne. Vagy nem? Rozgonyi Nándor, az Országos Bányagépgyártó Vállalat salgótarjáni gyárának fő. mérnöke, megbízott igazgató mondja: — Vélem, lassan a szó elnyeri igazi tartalmát, a körülötte és róla történt viták zaja csitulófélben van. S ez jelzi, hogy működése folyamatos, és az az irány, amelyet a „sínen” választott, mindinkább jónak bizonyul. A közeli napokban erre a kérdésre nekem is választ kell adnom, hiszen vállalatunknál immáron természetes, hogy ilyentájt esztendő elején, a szakszervezet vala. mennyi vezetőt — a brigádvezetőtől a vezérigazgatóig — beszámoltat: mit tett az illető az elmúlt évben az üzemi demkorácia biztosítása érdekében. — ön milyen válasszal rukkol elő? — Eredményeinket tekintve, pozitívval. Nagy általánosságban a gépezet zökkenő, mentesen működik. Ám, beszéljenek erről inkább mások! Bonivárt Ferenc nemcsak a gyár munka verseny-felelőse, hanem az szb agitációs és propagandafelelőse is. Jártas hát „demokráciaügyben.” — A demokrácia egyik igen fontos mozgatórugója a szó. cialista brigadmozgaiom. Nálunk e tekintetben a gyár törzsgárdája szinte teljes egészében szervezettnek tekinthető annak ellenére, hogy vannak még fehér foltok. Ez azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a „kívül maradtak” a különböző fórumokon, vagy azokon ki. vül, ne nyilváníthassanak vélemény. A brigádok szavai azonban többet nyomnak a latban, már csak azért is, mert tevőlegesen részt vesznek az éves és középtávú tervek kidolgozásában. Igaz, ez egyébként törvényszerű is, hiszen látatlanban, teendőikről pontosan nem tudva, csak alibifelajánlásokat tudnának tenni, ami köztudottan értei, metlen, felesleges. — Hogyan tud tervezést befolyásolni egy kollektíva? — ... Nálunk a példák egyértelműen pozitívak. Mindenki, főként az utóbbi esztendőkben, éppen az egyre inkább nehezülő körülmények között arra törekszik, hogyan lehelne még eredménj'esebben, minőségileg is jobban dolgozni. Tervvétóra meg nem von példa, nem amiatt, hogy megmondom az igazat és — betörik a fejem, az ellenkezőjére igen. Hiven illusztrálja ezt az, hogy a bri. gádok zöme már december elején vagy közepén teljesítette éves célkitűzéseit, s így önmaga másította meg a több- leteredmény révén, az eredeti elképzeléseket. Mi kis gyár vagyunk, mindenki ismer mindenkit, őszintébb a légkör. A jó hangulat jobban működteti a demokráciát, ám nem biztos, hogy ez annak mindig az előnyére válik. Hi. szén biztos, hogy esetenként az egyéni érdek nem egyezik meg a fő célkitűzésekkel. Példaként, egy jól begyakorlott, jól fizető munkáról történő átállás egy új, kevésbé fizető munkadarabra üzemi érdek, ám az addig tervet túlteljesítő dolgozóból eleinte ellenérzéseket vált ki. S mert közvetlen a kapcsolat vezető és beosztottak között, kezdődik az ajtónyitogatás, amely a demokráciára nézve, nem biztos, hogy mindig hasznos. — Tehát a demokrácia — lett légyen akárhány fóruma — termeléscentrikus? — Főként, de „működése” az élet vaiemennyi területére kiterjed. Megemlíthetem: tavaly X munkahelyünk veze. tősége Y-t jelölte Kiváló dolgozó címre. Nem ő lett, mert a termelési tanácskozáson leiszavazták... Jávor Gyula lakatos negyedik éve szakszervezeti főbizalmi, tagja a nagyvállalati szakszervezeti bizottságnak is. 1950.tői dolgozik a gyárban, s eddigi munkásévei során csupán hónapokkal mérhető az az idő, amikor a DISZ-ben, a pártban — 1961 óta tagja —, vagy másutt ne lett volna valamiféle megbízatása. — Csendesülnek-e a korábban a demokrácia körül felvert nagy hullámok? — Mindenképp. Kevesebb lett a fölösleges szó, s kilábalófélben vagyunk a hullámvölgyből. Mert ilyen is volt, tagadhatatlan. Ami szerintem abból adódott, hogy a bizalmiak, a szervezetben végbement változások elején, nem voltak eléggé felkészül, ve és — felkészítve a magasabb szintű feladatok ellátására. De most már túl vagyunk ezen, s úgy érzem, valamennyi fórum kielégítően működik. Sokat számít szavunk bér-, terv., káder- és egyéb kérdésekben. Most is éppen a bérfejlesztéssel foglalkozunk — január elsejéig visszamenőleg három százalék lesz átlagosan — és bizony nagyon odafigyelünk az elosztására. Kovács Pál lakatos a negyvennyolc évéből immáron a harmincegyediket tölti az OBV-nál, s ez jelzi: más mun. kahelye még nem volt. — Gondolom nem is igen lesz, mert, főleg az utóbbi években mind jobban tudunk élni azon jogainkkal, melyek a jó munkánk után „járnak”. Hangsúlyozom, a jó munkánk, a kötelességtudásunk után. Így nyugodtan felvethetünk bármiféle gondot, nem tetsző jelenséget, az mindig nyitott fülekre talál. S ezekre csaknem minden esetben kapunk választ még írásban is. Ezt csak akkor nem csinálják, ha mondjuk kedden délben nincs hegesztőhuzal, de másnap reggel már ott van a műhelyben. Ekkor ev felesleges, sen. kinek eszébe nem jut, hogy megsértették a demokráciát. Persze, vannak elégtelen vá-: laszok is, de ezekről javarészt bebizonyosodik, hogy külső tényezők befolyásolják. — Ez ténylegesen így van — erősíti meg szavait Sándor László lakatos. Közvetlenek vagyunk egymáshoz, és itt még az esetlegesen túl kemény és érzékeny felvetések után sem néznek ferde szemmel az emberre. — Most mi foglalkoztatja a brigád tagjait? — HAT, ELSŐDLEGESEN az év elején volt anyaghiány, ami miatt most rá kell vernünk a munkára, aztán meg a mostani ár- és béremelések, az üdülőjegyek elosztása. Engem főleg ez utóbbi foglalkoztat. mert sohasem tudtam még a családdal egy igazán jó helyet kifogni. Egy hegyi ember mi a fenét élvezzen a Bakony hegyein?! Hévíz kéne nekünk, Hajdúszoboszló, ió meleg víz ízületeinkre. De majd ez a kérdés is megoldódik valahogy. — ön szerint is jó. demokratikus a bányagépgyári lég. kör? — Ha nem az lenne, nem dolgoznék itt huszonnegyedik éve. Ez önmagáért beszél! Karácsony György NÓGRÁD — 1984. február 2., csütörtök
