Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-15 / 12. szám
i Tervkészítés a bányavállalatnál Közgazdák — élefközeSben Ml A HASZNA? korlati eredménye nem biztos, hogy azonnal érzékelhető, de valami úton-módon van hatásuk. Erőfeszítéseik egyik sikerének könyveli el, hogy a vállalat költségei tavaly végül is a meghatározott kereteken belül maradtak. Bár konkrétan nehezen mutatható lei, de valószínű, hogy ebben az ő javaslataik, figyelmeztetéseik is szerepet játszottak, a „vállalati bölcsesség” és az üzemek hatékony költséggazdálkodása mellett Mi szerez konkrétabb sikerélményt? — Ha önállóan végezhetek egy komolyabb feladatot, s a megbízóm, a vállalat egyik vezetője azt jónak találja. Tavaly több ilyen munkám is volt: például a széntermelés költségeit elemeztem üzemenként, és az országos mutatókkal összehasonlítva. Az adatok jó érvanyagul szolgálnak a nógrádi bányászat helyének reális megítéléséhez. Vitáznia kell — Itt a bányavállalatnál milyen közgazdász lehet jó gazdasági tervező? — Szükség van először is alapos helyismeretre. Ezt szerintem körülbelül öt év alatt lehet megszerezni. Fontos, hogy jártas legyen a közgazdaságtanban, matematikai módszereket is tudjon alkalmazni. Nélkülözhetetlen, hogy pontosan kövesse a szabályozók változását s ezeket építse be gondolkodásába. Emellett, mivel a tervező sokszor kerül olyan helyzetbe, hogy vitáznia kell: értsen az emberek nyelvén, meg tudja győzni őket az igazáról. Molnár PSI ü szémífécfégses Jövőkutatás A jövőkutatást sokan újkeletű játéknak tartják és megmosolyogják az elképzelt világmodelieket; hogy milyen lesz földünk, mondjuk, száz év múlva. Valamivel nagyobb becsülete van a rövidebb távra szóló prognózisoknak, amelyek azonban nemcsak a belátható jövőt állítják elénk, hanem például a maholnapi döntések várható kimeneteléről is tájékoztató adatokat szolgáltatnak. E tekintetben nem felesleges a meteorológiai prognózisokra, előrejelzésekre utalni. A műholdas, számítógépes előrejelzés lehetővé tette, hogy a televízió képernyőjén magunk előtt lássuk az európai kontinens feletti ciklonokat, go- molygó felhőket. A számítógépek a műholdak által szolgáltatott időjárási alapadatokra építve hozzák létre (szaknyelven: szimulálják) az időjárás holnapi képét. Hasonlóképpen dolgoznak a különböző gazdasági, környezetvédelmi, tudományos prognózisok is. A reneszánsztól a komputerig Már a reneszánsz korában nagy jelentőséget tulajdonítottak az adatszerű tényeknek. A botanikában például azt tartatták fontosnak, hogy meg kell számlálni a virágok porzóit. Az azonos tulajdonságokat is figyelembe véve igyekeztek: összefüggéseket, törvényszerűségeket megállapítani. Ez a tudománytörtévalamennyi ismert növényt a virágtípus alapján osztályozta. A 19. század kutatóinak elképzelhetetlen szorgalma olyan óriási adatmennyiséget szolgáltatott, amelyet még ma sem tudunk túlszárnyalni. A tudományos ismeretek azonban éppen emiatt kezdték megközelíteni a felső határt, az adatok feldolgozásának növekvő problémája következtében. Mindemellett a tudósok rádöbbentek, hogy a természetben nem lehet valamennyi jelenséget egyetlen tényezőre visszavezetni s azzal’ mindenre magyarázatot adni, hiszen a jelenségek több okúak, létrejöttükben multifaktorális törvényszerűségek érvényesülnek. Vagyis felismerték, hogy csak az adatok rendszerezésével, az összefüggések, a kölcsönhatások tisztázásával lehet a világról valós képet, modellt alkotni, és ez ma már nem oldható meg számítógép nélkül. A számítógéppel készült prognózisok a valóság egy- egy részletét modell formájában írják le, ehhez az adatokat a valóságnak megfelelő információk szolgáltatják. A szakemberek különböző célú, azaz típusú, modelleket készíthetnek. Ennek klasszikus példája a róka és a nyúl közötti küzdelem leírása, mondjuk egy rezervátum keretei között. Kísérleti állatokat takarítottak meg net egyik legnagyobb teljesít- nek modellezése játéknak lát- mónyél produkálta, amikor szik. Napjaink riasztó hírei iiHmmmihüiKiiiitttimtifntiitftiimHittitiutititi Gazdasági társaság sertésfeldolgozásra r Közös gazdálkodás folytatására hat termelőszövetkezet és egy állami gazdaság, továbbá a Szolnok megyei Állat- forgalmi és Húsipari Vállalat gazdasági társaságot alapított. Az erről szóló szerződést csütörtökön írták alá az érintett felek az Álfliatfoirgalmi és Húsipari Tröszt székházában. A Szolnok—Kispesti Sertésfeldolgozó Gazdasági Társaság — ez az új szervezet neve — évente 200 ezer sertést dolgoz majd föl. A vagyoni alapot közösen adták össze. A húsipar a kispesti sertésvágóhi- dat engedte át, a termelők pedig folyamatosan biztosítják a húsipari alapanyagot és részt vállalnak a vágóhíd átalakításának költségeiből. 1986-ra alakul majd ki az 50—50 százalékos arány a vagyoni betéteket illetően a gazdaságok, illetve a húsipar között. Az együttműködők azt remélik, hogy ebben a szervezeti formában növelhetik eredményeiket. A mindenekelőtt Szolnok megyében levő sertéshizILaló gazdaságok a szerződés alapján kilónként 50 filléres többletbevételhez jutnak az átadott állatok után. és az év végén a társaság eredményességétől függően további kiegészítő jövedelmeik is lehetnek. A húsipari vágóhíd várhatóan jó minőségű alapanyaghoz jut majd, és közös erővel kisebb ipari beruházásra is lehetőség nyílik; megoldják a tőkehús előhűtését és berendezkednek a zsírolvasztásra is. Az együttműködő mezőigazdasági termelők egyelőre az alapanyag 70—75 százalékát biztosítják, később a feldolgozásra kerülő teljes mennyiséget saját erőből teremtik elő. Szó van arról, hogy a későbbiekben a társaság az értékesítést — legalábbis részben — önállóan oldja meg. Tar harmadik tanácselnöke: í# Nem kezdődött új időszámítás” Kevés településen dicsekedhetnek azzal, hogy a község 1950-től összesen csak két tanácselnököt „fogyasztott el”, Tar ezek közé tartozik. A tanácsok megalakulásaikor Sándor András lett az első elnök, 1967-től 1983- ig pedig Csépe Géza viselte a felelősségteljes tisztséget. S ami ugyancsak nem általános: mindketten a községházáról mentek nyugdíjba. A közelmúltban lezajlott tanácsülésen éppen a falu legelső, nyugdíjasként is tevékeny szerepet vállaló tanácselnöke agitált a megválasztandó új — immár harmadik — tanácselnök mellett. Ezekkel a szavakkal: „Ismerjük jól, a munkáját is a falu szolgálatában kezdte...” — Így igaz — emlékezik az új hivatalát immár elfoglalt Becze Lajos —. Annak idején Sándor András hívott dolgozni — „Kellene egy pénzügyi ember a tari tanácsra” — és 1955 óta egyfolytában tanácsi munkát végeztem. > Ügy hírlik, a mostani tanácselnök-választás előkészítése és a hivatalos aktus során megható figyelem vette körül Becze Lajost. Elnökké választása nemcsak a liivata- los szervek előtt került szóba, hasonló kéréssel még „küldöttség” is megkereste a lakásán. Mi lehet a magyarázat? Becze Lajos így vélekedik: — Minden Tarhoz köt, sok- solk érzelmi szál fűz a községhez. Itt születtem, az iskolai tanulmányok idejét kivéve soha másutt nem éltem. Itt kezdtem a közigazgatási munkát, ebben a faluban értem el az első sikereket, itt értek az első kudarcok is. S bár a munkám később másfelé szólított, tanácstagnak a legutóbbi időben is megmaradtam Taron. Közhellyel élve, Becze Lajos élete akár regénybe is kívánkozna. A pásztói járásban annak idején Taron alakult meg az első MSZMP-alapszervezet, s az ifjú tanácsi dolgozó a legfiatalaibbként került be a vezetőségbe. Egy másik epizód mai szemmel nézve elég szokatlannak tűnik. Beültették egy autóba, kivittek Káliéra és néhány óra. múlva megválasztották az ottani tanács vb-titkárá- nak. A nehéz idők diktálta kurta „kiruccanás” volt ez, innen az iskolapadba vezetett Becze Lajos útja. Elvégezte a tanácsakadémia szakosított tagozatát, később munka mellett a marxista—leninista esti egyetemet, a szakosítót. Néhány éves tari vb-titkór- kodás mellett pedig hosszú időt húzott le a járási tanács, illetve a járási hivatal apparátusában. Az utóbbi tizenkét esztendőben a szervezési és jogügyi osztály vezetőjeként. — Könnyű munkát sohasem végeztem, de ugyanakkor a munkát egész eddigi életem során hobbinak is tekintettem. Hozzá tehetem, hogy mindig én igyekeztem megválasztani a feladatkörömet és soha olyan megbízatást nem vállaltam el, amiről azt sejthettem, hogy meghaladja az erőmet vagy a képességeimet. Hogy Becze Lajos munkája egyben választott hivatás, életforma is — azt e sorok írója régen tudja. Évekkel ezelőtt is megfigyelhettem már, hogy távoli falvakban késő éjszakába nyúlt falugyűlések után emberek tucatjai fordulnak hozzá: „Te Lajos. .A közös emlékek felidézésekor elmosolyodik: — Valóban, ha jól visszagondolok, a tizenkét év alatt talán egyetlen munkatársam sem mondta, hogy „osztály- vezető elvtárs”. A barátkozó, a közvetlen alkat, a jó kapcsolatokat teremtő nyitottság azonban nem jelenti azt, hogy Becze Lajos nem tud határozott és kemény lenni. Most, e beszélgetés során is tapasztalom mindezt, amikor hivatalos ügyintézés miatt félbe kell szakítani az eszmecserét és véletlen tanúja vagyok a munkamódszernek. Valóban, Tar mostani tanácselnökének a közvetlenség mellett a rá- menősség is sajátja? — A falu engem nem maga fölé emelt, hanem megválasztott és ez korántsem jelenti azt, hogy nem lesznek konfliktusok. Az intézményektől rendet és fegyelmet követelek, de éppen a közösség érdekében. A közszolgálat ugyanis nem azt jelenti, hogy mindent és midenkrt ki kell szolgálni. Nem titok, hogy a közigazgatás mostani korszerűsítése idején Becze Lajosnak választási lehetősége volt, kerülhetett volna a városi közigazgatásba is. — Magam döntöttem, hiszen hívtak is, meg minden ide köt. Úgy gondoltam, jobb volna itt szolgálni a közösséget. A munkám kevésbé azonban rádöbbentették a közvéleményt arra, hogy a számítógép előtt ülő matematikusok nem a saját szórakozásukra játszadoznak a prognosztikus modellekkel. Manapság például a savas esők okozta erdöíogyatkozá- sok tartják izgalomban a kedélyeket. Az a folyamat,' amely nyilvánvalóvá tette, hogy a távoli helyen végbemenő ipari tevékenység, a levegőszennyezés mennyire káros kihatással lehet környezetünkre, a föld tüdejére. Az ökológiai rendszerek működé-; sét leíró számítógépes modellek szimulációja révén sike-' rült kidolgozni a természetes egyensúly helyreállításának útját, módját. A számítógépek felhasználására ma már igen sok frappáns példa van az élet sok más területén is. Az állatvédő egyesületek például sok-- szór tiltakoznak az orvosi célú állatkísérletek ellen, amelyek azonban elkerülhetetlenek, csupán a kísérleti állatokkal való igencsak pazarló eljárások vitathatók, jellemző, hogy egyedül Angliában évente több mint 300 ezer kísérleti állatot „fogyasztottak el” az orvosi, élelmiszeripari és kozmetikai kísérletekhez. A számítógépes szimulációval azonban jelentősen csökkenteni tudták az állatkísérletek számát és költségeit is. Az élet sok más területén hódít még a számítógépes szimulációs módszer. A jogi szemináriumokon például mikroszámítógépekkel dolgoznak a hallgatók. A komputer segítségével előre megrendezhet- A róka és a nyúl küzdelme- nek egy elképzelt bírósági tárgyalást, amelyben nem várt fordulatok (előre nem látható bizonyítási nehézségek, vonakodó tanúk stb.) tehetik próbára a jogászok talpraesettségét. Az élet egy másik szférájában, a vezetőképző tanfolyamokon is jó szolgálatot tesz a számítógép, hiszen megvizsgálják, hányféle következménnyel, milyen kihatásokkal járhat egy feltételezett döntés, kiválaszthatják közülük a legkedvezőbbet és így tovább. szakmai jellegű, a községpolitika irányításába még bele kell rázódni. Nagy szerencsém. hogy van kire támaszkodni. Elsőiként említem Tar lakosságát, hiszen egyet akarunk, az pedig csakis közös munkával érhető el. Jól ismerem a tanácsi testületeket és ezek alapján azt mondom, hogy rájuk is lehet számítani. A ma tanácstagként tevékenykedő korábbi két tanácselnök segítőkész tapasztalatáról nem is beszélve. Gonoszság volna az első napokban valamiféle programot kérni Becze Lajostól. A települést érintő tervekről azonban nagyon is szimpatikus módon, szói: — Nem ott kezdődik Tar időszámítása, hogy én ide kerültem tanácselnöknek. Folyamatról van szó, tovább kell dolgozni a település fejlődéséért. Olyan életfeltételekért kell munkálkodni, hogy aki itt született, az ne kívánkozzon el. S ezért mindenkinek tennie kell a maga doí- gát. Becze Lajos mindehhez még hozzáteszi: „Nagy előny, hogy Tar olyan falu, ahol hallatlanul igyekvő emberek élnek, csak ki kell aknázni az ebben rejlő lehetőségeket.” Kevés beszédű, de nagyon is sokatmondó program ez. S egyszer talán, hosszú évek múltán leírja az újság: ’’Eddig három tanácselnöke volt Tarnak. Mind a három a falu szülötte, s mindannyian innen mentek nyugdíjba”. A jövőbe, persze senki sem láthat. De annyi bizonyos, hogy Becze Lajos tetemes szakmai ismeret birtokában, és vonzó emberi tulajdonságokkal munkálkodhat tanácselnökként ds Tar érdekében. Szülőfalujáért. S ez nem is akármilyen hajtóerő. K. G. A legfontosabb az ember Ezzel már a számítógépes jövőkutatás legfontosabb al-j kalmazásd területéhez, a gazdasági prognózisok készítéséhez értünk. Valószínű, aligha mondunk azzal újat az olvasónak, hogy a rövidebb és hosszabb távú népgazdasági tervek kidolgozása, a különböző változatok kimunkálásai ma már elképzelhetetlen voi-j na komputerek nélkül. Magától értetődik, hogy a különböző világgazdasági modellek felállításához is igénybe veszik a számítógépeket.’ Így történt például a Római klub sokat emlegetett prognózisai, köztük a Növekedés határai című munka megalkotása’ során is. Arról persze már nem a komputerek tehetnek, hogy ez a — több fontos igazságot feltáró, kimondó — írás utóbb mégis alapvető korrekcióra szorult. A polgári közgazdászok ugyanis — világnézeti korlátáik miatt nem látva az emberiség kibontakozásának lehetőségét — többnyire borúlátó, pesszimisz- tikus világképet alkotnak. Már ez a világnézeti korlát is jelzi, hogy a számítógépes jövőkutatás legfontosabb tényezője mégiscsak az ember, ■aki beprogramozza a komputert Ha az ember hisz önmagában, a jövőjében, reális, biztató távlatokat magában rejtő jövőképet vetít elénk a számítógép is. i Szluka Emil NÓGRAD — 1984. január 15-, vasárnap i — Tapasztalata szerint ' faiak közt ténylegesen szűk ség van komoly, magas szín vonalú közgazdasági munká ra? — Én az itt eltöltött két é fél év alatt azt tapasztaltam hogy valóban egyre komo lyabban kell végezni a köz gazdasági munkát. Ennek je le az is, hogy a vállalat ; központban is és az üzemek ben is egyre több diplomás felsőfokú végzettségű fiatal próbál alkalmazni.. Friss szemmel Utolsó mozzanatai vannal hátra az év eleji „idénymun kának”: a tervkészítésnek ; Nógrádi Szénbányáknál. 1 jelentős föladatból tevékenyei részt vállal Kovácsáé Lászl Olga a tervcsoport főelőadója A fiatal közgazda eddig há romszor működött közre éve terv összeállításában, így má mérhető tapasztalattal, ugyan akkor még egészséges frisses séggel, a budapesti közgaz dasági egyetemről hozott kor szerű szaktudással képes meg ítélni a tervezés gyakorlatát — A mi szerepünk lénye gében a tervmunka egészé nek szervezése, irányítása koordinálása, — mondja a fia talasszony a háromtagú terv csoport feladatáról. A tér vezésben a vállalatvezetők, a osztályok, az üzemek képvl selői. valamint a párt. ; szakszervezet és a KISÍ tisztségviselői vesznek részt. Avatottan ismerteti a tér vezés mechanizmusát az au gusztus! el őtervkészíléstől a év végi tervtárgyaláson á egészen az év kezdeti teendőig: a minisztériumi tervlapot kitöltéséig. Részletezi, mi Íven pontokon avatkoznak ők be a folyamatba instrukciókkal, kapacitás- és költségkeretek közlésével, egyéb javaslatokkal, s hogy végül az üzemi tervek miképp „szervesülnek” vállalati tervvé. Hozam — bizonytalan — Szüksége van-e egy tervfőelőadónak kreativitásra, vagy eleve kényszerpályán mozog? — Természetesen gyakran szükség van képzelőerőre, va^ riálásra — adja tudtul a közgazdász. — Tavaly, az idei eiőterv készítésekor például számítógép felhasználásával kellett meghatároznunk, hogy az eredmény szempontjából az üzemek termelése mikor optimális. A gép tizennyolc változatot sorolt fel, ezek közül mi választottuk ki azt, amelyiket végül a külfejtési termelés változtatásával elfogadott a vállalat vezetősége. Lényeges kérdés, hogy a nagy szellemi erőfeszítésekkel készülő elemzéseknek, indítványoknak végül is mekkora hasznuk lesz a gyakorlatban. A tervcsoport emberei „életközeli” témákban vizsgálódnak: a kapacitásokat veszik számba, a költségeket taglalják, ezekről értékes jelentéseket készítenek. Milyen kézzel fogható „hozammal” ? — Ezeknek a jelentéseknek természetesen mindig valamilyen következtetés, javaslat van a végén, — tájékoztat a főelőadó. — Konkrétan megnevezzük, min kellene változtatni, mire kell jobban odafigyelni. Amit a vezetőink jónak találnak, azt továbbítják az üzemekhez. Ezeknek a gya-
